Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-09 / 290. szám
1994. december 9., péntek Választási Fórum 7. oldal A jelöltek bíznak az egriek értékítéletében Mindhárom polgármesterjelöltnek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, amelyek a választási kampány tapasztalataira, programjaik főbb pontjaira, választási esélyeikre vonatkoztak. Heves Megyei Hírlap: -A választás előtt két nappal hogyan tekintenek vissza az elmúlt hetekre; milyennek értékelik a kampányt; megváltoztak-e kapcsolataik, viszonyaik jelölttársaikhoz ? Dr. Nyíri Iván: - Az utolsó napokig mindkét „vetélytárs- sal” a kapcsolatom ragyogó volt. Vasas urat kevésbé ismertem, az országgyűlési választások idején találkoztunk először, korrekt, világos beszédű embernek tartom. Ringelhann Györgyhöz és családjához baráti szálak fűztek, amelyek az utóbbi időben bizonyos érte- J lemben megváltoztak. A kam- j pány során - amelyet az utolsó hétig korrektnek tartottam - olyan dolgok történtek, amelyek alapvetően rendítették meg hitemet az emberségben, a tisztességben, a barátságban. A polgármester úr édesapja és apám nemcsak barátok, kollégák, de sorstársak is voltak, akik most nem lennének büszkék arra, hogy a kettőnk közötti tisztességes politikai megméretés személyeskedő síkra került. Ringelhann úr nyilvános felvetése, miszerint „nem vagyok törvénytisztelő polgár” - mivel valahol, valaki harmadkézből engedély nélkül építkezett a nevem felhasználásával tekintélyemben sértett meg. Egyébként jogerős építési engedély van a birtokomban, amit bármikor bárkinek meg tudok mutatni. Az üggyel kapcsolatban ma is vallom: a törvény és a rendelkezések szerint kell eljárni, még akkor is, ha ez az én érdekeimet sérti. Kapcsolatunk egy életre megváltozott: vetélytár- sakból, barátokból ellenfelekké váltunk. Azt ezúton szeretném megköszönni a vetély- társaknak és a mögöttük álló erőknek, hogy sem családomat - elsősorban két lányomat sem engem nem sértettek meg plakátjaim leragasztásával, összefirkálásával. Dr. Ringelhann György: - Túlzásoktól, mocskolódások- tól mentes kampányt kísérhettünk végig. Mindkét jelölttársam régebbről ismerem, Vasas Joachimot korrekt embernek tartom. Nyíri Iván édesapja is ügyvéd volt, akárcsak az enyém. Ivánnal szoros kapcsolatot nem tartottam fenn, mert hosszú ideig külföldön volt, korban a bátyja állt közelebb hozzám. Úgy érzem, sem a megítélésem, sem pedig a kapcsolatom nem változott, a legutóbbi televíziós intermezzót kivéve, amit nem én provokáltam. Kaptam egy levelet, amelyben az állt: vizsgáltassam ki azt az állítást, hogy engedély nélkül folyt egy építkezés. Sokáig gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e ezt a televízióban. Végül megtettem, mert ellenkező esetben kampányfogásként használták volna fel ellenem. A tényeket közöltem: valóban, egy funkcióváltásé, engedély nélküli átalakítás folyt a lakók tiltakozása ellenére. Ez egyébként nem mai keletű dolog, per is zajlik az ügyben. Dr. Vasas Joachim: - Ringelhann doktort évtizedek óta ismerem, szakmai tudását, gyermekorvosi tevékenységét nagyra értékelem. Kitűnő szakember és példamutató sportember is. Nyíri Ivánt is korábbról ismerem, édesanyjával együtt dolgoztam a főiskolán. Jól felkészült, dinamikus, célratörő, nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakember. A kampányt mindhárman úgy hirdettük meg, hogy kulturált eszközökkel, a saját programunk sokoldalú bemutatásával, nem pedig a másik lebecsülésével, negatív bírálatával visszük végig. Én következetesen ehhez tartottam magam, és hál’Istennek kimaradtam a másik két jelölt között kialakult csipkelődésekből. Hírlap: -Emeljék ki programjuk lényeges pontjait, és konkrétan mondják el: mit tennének azért, hogy terveik valóra válhassanak? Dr. V. J.: - Két lényeges eleme van a programomnak, amely nemcsak a sajátomé, hanem a Munkáspárté is: nincs más alternatíva, mint a szétvert ipari és mezőgazdasági termelés talpraállítása, és az itt előállított termékeknek piacot kell szerezni. Bármennyire is szeretnénk, hogy áruinkért keményvalutával fizessenek, előtérbe kell helyezni a bartel- üzleteket. Ehhez a meglévő korábbi, de most is aktív személyes kapcsolataimat, diplomáciai területen lévő ismereteimet kész vagyok a város érdekében kamatoztatni. Dr. Ny. /.: - Programomból az idegenforgalommal kapcsolatos fejezetet emelném ki. Eger egyik nagy kincse az az egyházi, történelmi és civil örökség, amely - példákat lehet sorolni - néhol siralmas képet mutat. így nemcsak a hóstyákra nem vinnék vendégeket, de a barokk belváros egyes részeire sem. A Minaret fala mállik, csakúgy, mint az első orvosképzőé. Nem mennék végig az idegennel a Hibay Károly utcai négy-öt porladó, romos ház miatt. Már csak azért sem, mert az utca egyik végén a Panakoszta-, a másikon a Buttler-ház falai omladoznak. A főutcának a kórháztól a Tűzoltó térig terjedő szakaszán sem sétálnék a turistákkal, mert még meg találnák kérdezni, hogy miért van koszorú egy olyan ház falán, amely ki-be dől, látszik rajta, hogy rég nem törődtek vele. A hídon sem szívesen mennék át velük, hogy ne lássák az Eger-pataknak nevezett szeméttelepet. El tudom képzelni, mit váltana ki mondjuk egy középosztálybeli angol házaspárból egy délutáni városnézés, amely érintené az Északi-lakótelep „parkjait”, a leendő uszodánk környezetében konzerválódott középkori épületegyüttest, Verőszalát, és még sorolhatnám. A várost a jelenlegi önkormányzat úgy adja át a következőnek, hogy egyetlen városi gondot sem oldott meg, viszont értékesített jelentős mennyiségű önkormányzati vagyont, de nem tudni, hogy a bevételt milyen fejlesztési beruházásra fordította. Amit nagyon fontosnak tartok: a helyi szervek olyan kapcsolatot teremtsenek meg, hogy a világ közössége, az európai országok, az Európai Beruházási Bank, a Nemzetközi Valutaalap segélyprogramja, hitelcsomagja jusson el az itteni vállalkozókhoz. Az embereket tulajdonhoz kell juttatni, és a piacot hassa át a tulajdonosi szemlélet, amely nagymértékben befolyásolja a közérzetet. A tulajdonosi gondolkodás révén pedig álláshoz jutnának a munkanélküliek. Legyen a jövőben az önkormányzati vagyonértékesítő politika egyértelmű, világos, kiszámítható, tiszta, és kapjon nagyobb nyilvánosságot. Dr. R. Gy.: - Egerben elsősorban az idegenforgalmat kell fejleszteni. Ennek érdekében az elmúlt négy év alatt rengeteget tettünk, többször a megyével közösen. Elkészült egy regionális idegenforgalmi fejlesztésről szóló terv. Tanulmányutat, idegenforgalmi találkozókat szerveztünk, kiadtunk egy mini bédekkert. A ’96-os programjaink olyan stádiumban vannak már, hogy ki tudjuk ajánlani külföldre is. A szezonitást meg kell nyújtani Egerben: a különféle hazai és nemzetközi tanácskozások nagyon sok vendéget vonzanak ide egész évben. Óriási energiát fektettünk abba, hogy konferenciák helyszínévé váljon a megyeszékhely. Továbbra is nagy hangsúlyt kell helyezni a rendezvényturizmusra, mint például a barokk fesztiválra, a szüreti napokra. Nagy lehetőséget kínál a gyógyturizmus és a gyógyvízre épülő rehabilitáció. Az lenne az igazi, ha sikerülne a mozgásszervi betegeket, a központi idegrendszerükben károsodott gyerekeket Egerben rehabilitálni. Egy új területfelhasználási koncepción dolgozunk, amely megszabja, mely területet lehet a leggazdaságosabban, a legideálisabban felhasználni vagy eladni. És amiről nem tettünk le: egy kelet-magyarországi kockázati tőkebefektetési társaságot kellene létrehozni. A külvárosokért is sokat tettünk, amit az is bizonyít, hogy a lakásalap 47 százalékát fordítottuk rá. Ézek persze, nem annyira látványos munkák, mint a belvárosi műemlék épületek felújítása, karbantartása. Érthető az emberek türelmetlensége, de húsz év hiányosságait nem lehet egyszerre pótolni. Sokáig hiányoztak e területről a szolgáltató részlegek, közösségi házak, mostanra már szépen gyarapodtak. Felnémeten átadtunk egy gyönyörű iskolát, verseny- sportokra alkalmas tornacsarnokkal. Kivittük a gázt, megépítettük a Bervában az idősek otthonát, Szarvaskőn szennyvízcsatornázást kezdeményeztünk, megpályáztunk erre cél- támogatást és Környezetvédelmi Alapot. Hírlap: - Véleményük szerint megfelelő-e a polgármesteri hivatal szakembergárdája, kívánnak-e „karcsúsítani" az apparátuson?-Dr. R. Gy.: - A hivatal a négy év alatt óriási munkát végzett, igaz, ez nem mindig volt látványos. Jó szakember- gárdát sikerült kialakítani, amely - Habis László alpolgármester irányításával - felvette azt a tempót, amit diktáltunk. Az ügyfélszolgálatot mindenképpen erősíteni kell, a hivatalon belül egy informatikai rendszer kidolgozását kezdtük meg. Ez igen meggyorsítja az információáramlást. Dolgozóink körében - a kezdeti lakossági észrevételek nyomán - pszichológiai teszttel vizsgáltuk az emberekhez kapcsolódó viszonyukat, erényeiket, hibáikat. Szeretnénk elérni, hogy hivatásukat egyben szolgálatnak is tekintsék. Talán a legtöbb kritika az elmúlt időszakban az építési hatóságot érte, ahol a jövőben bővíteni kell a személyi állományt. Az építési hatóságot meg kell védjem, hiszen nem volt könnyű feladata akkor, amikor a korábbi részletes rendezési terveket újra felülvizsgálta. Ennek köszönhetően a több mint háromezer építési tilalmat tíz százalékra csökkentettük. Karcsúsításra itt sem gondolok. Dr. Ny. /.: - Az elmúlt időszakban éltem Egerhez hasonló méretű városokban, ahol az önkormányzat - a bizottságokkal együtt - nem tett ki hetven embernél többet, és jól dolgoztak. Adott esetben, bizonyos városokban jobban tevékenykedtek, mint az itteniek, pedig nem örököltek annyit a történelemtől, mint Eger. Biztos vagyok abban, hogy ezt lehet jobban is csinálni, egységesebb önkormányzatra, képviselő-testületre és egy lelkesebb apparátusra van szükség. Fontos, hogy hittel dolgozzanak a városháza alkalmazottjai, tudva azt, hogy jól vezetik őket, világos célokért, nem pedig önös érdekekért. Megértsék azt, hogy szolgálják ezt a várost, szolgálatot teljesítenek, és így is viszonyuljanak hozzá. A város azért fizeti az adót, a polgárok azért tartanak fenn egy városházát, hogy az ő ügyeiket szolgálják. Amennyi kapcsolatom nekem volt az önkormányzattal, az azt mutatja, hogy a szakemberek jók, viszont egységes és érthető vezetésre van szükség. Olyanra, amelyet az önkormányzat maga is tisztel, és minden erejével támogat. Dr. V. J.: -Nem szabad megengedni, hogy egy-egy választás után a szakember-garnitúrát szétverjék. Inkább meg kell erősíteni, egyrészt szakmai meggyőződésében, hitében, és abban, hogy szolgálatot teljesít. Ezt a szolgálatot azonban nagyon komolyan, kulturált módon kell kifejezni. A lakosság érdekében cselekedjenek, adjanak tanácsot. így eljön az idő, amikor az emberek nem félve, idegesen, görcsösen mennek ügyeik intézésére a városházára. A mostani állapot tarthatatlan, hogy az ügyes-bajos dolgokat csak egy helyen, a Dobó téri épületben lehet megoldani. Oda is ki kellene vinni a hivatalt, ahol az emberek élnek, például a Csebok- szári-lakótelepre, ahol munkaidő után, szabadság kivétele nélkül is felkereshetik az ügyintézőket. Nem egyszerűen matematikai és mennyiségi kérdés, hogy sokan vannak az apparátusban vagy nem. Amit iszonyatosan soknak tartok: az a bürokrácia, amivel az állampolgárt terhelik. Néha a diplomásnak is fejtörést okoz egy-egy nyomtatvány kitöltése, hát akkor az egyszerű embernek. Ha az államigazgatás egészét nem reformáljuk meg, és nem egyszerűsítjük ezt az ügyintézést, akkor ne csodálkozzunk, ha rossz a közérzet, és mint egy szükséges rosszra, úgy tekintenek az ön- kormányzatra, de említhetném az APÉH és más intézmény rendszerét is. Hírlap: - Elterjedt Egerben, hogy bizonyos gazdasági érdekek, csoportosulások megosztják a várost, sőt a kampány idején pártok, személyek mögé sorakoztak. Van-e ennek valóságalapja? Dr. V. - Nem megosztásról beszélnék, hanem a kapitalizálódó Eger sajátos vonásai jelennek meg. Egyébként országos jelenség, hogy az elmúlt négy esztendőben a nagy értékű állami, szövetkezeti vagyonból egy nagyon szűk réteg rendkívül könnyen meggazdagodott, és ehhez a „birodalmához” most már politikai hatalmat is szeretne. Egy része már most is gyakorolja ezt, foggal-körömmel ragaszkodik pozíciójához. Akik kimaradtak a város hatalmából, mindent megtesznek azért, hogy a jelenlegi polgármestert és az ön- kormányzatot kiszorítsák, és saját embereiket tegyék oda. Van egy harmadik gazdasági csoportosulás is, amely az említetteket támogatja - biztos, ami biztos alapon -, hogy saját helyzetét erősítse. Végül van egy negyedik tényező, vagyis jómagam, aki elsősorban a lakosság érdekeit próbálja megjeleníteni, mégpedig a dolgozókét, a munkanélküliekét, a fiatalokét, és amely mögött politikai tőke van, nem gazdasági. Annyit azonban megjegyeznék: nem pejoratív értelemben használom ezeknek a csoportoknak a megjelenését, nem minősítem jelzőkkel őket, és ez lényeges. Csak leírom a folyamatokat, amit látok és érzékelek. A tőkés szisztémában ezek mindig természetes elemek, ebben tehát semmi új nincs. Dr. Ny. I.: - Igen, nagyon is megosztják a várost, nem tartom szerencsésnek, hogy a választópolgárokat már ilyen érdekkülönbségek készítik fel a választásokra, és nem Eger egységes érdeke. Van egy afrikai közmondás: ha az elefántok küzdenek, a fű szenvedi meg. Nagyon szeretném, ha Egerben a fű nem szenvedne, és az elefántcsorda együtt haladna. Dr. R. Gy.: - Olyan gazdasági érdekekről, társulásokról, amelyek megosztják a várost, nincs tudomásom, politikai pártok mögött sem látok felsorakozni senkit. Ha csak arra nem vonatkozik az utalás, hogy Nyíri Ivánnal kapcsolatosan voltak olyan feltételezések, hogy egy nem itteni székhelyű, egri ingatlanok forgalmazásával is foglalkozó céghez kötődik, de erről ő nyilatkozott is a sajtóban. Hírlap: - Két nappal a választás előtt, az eddigi tevékenységük, közszereplésük után milyen esélyt adnak maguknak a polgármesteri szék megszerzéséhez? Dr. Nyíri Iván: - Engem Egerben. ismer, illetve hallott rólam 10-25 ezer ember, és ennek a városnak van egy másik 10-15 ezer választópolgára, akik olyan nehéz körülmények között élnek, hogy a politikai híreket nem olvassák el, visszatartják magukat a politizálástól. Nem akarnak vele foglalkozni, mert azt hiszik, megúszhatják. Nem úszhatják meg! Mindannyiunk felelőssége, hogy megismerjük a jelöltek múltját, jelenét, és azokat a koncepciókat, amelyeket képviselnek. Sajnos, a velem szemben szabadjára engedett pletykák, rágalmak, úgy érzem, olyan károkat okoztak, pontosan ebben a 10-15 ezres választórétegben, amelyet elég nehéz lesz a szavazásig ellensúlyoznom. Azért bízom benne, hogy az emberek pontosan tudják, hogy ki, miért, és hogyan cselekszik ebben a választási hadjáratban. Dr. Ringelhann György: - Latolgattam az esélyeket, de mindent majd a választópolgárok értékítélete dönt el. Remélem, hogy értékelni fogják az elmúlt esztendők fáradságos munkáját, és feltételezik azt: négy év alatt szereztem annyi gyakorlatot, okultam a kezdetben elkövetett hibákon, hogy a többség rám fog szavazni. Amennyiben ez nem következik be, nem esem kétségbe, van egy foglalkozásom, egy szakmám. Szeretném azonban folytatni az elkezdett munkát, úgy érzem, nagy hasznára tudnék lenni a városnak. A megszerzett tapasztalataimat, tudásomat most tudnám igazán a város és az itt élők javára kamatoztatni. Dr. Vasas Joachim: - Az esélyek kiszámíthatatlanok. Azzal a szándékkal indul el a jelölt, hogy egyrészt kihívás, megméretés, és mindent megtesz azért, hogy megnyerje. Ezért indul, tevékenykedik, tisztességes eszközökkel igyekszik saját programjának minél több embert megnyerni. Ugyanakkor látom, hogy az elmúlt években az országos és a helyi választások alkalmával nem a rátermettség, nem a szakmai hozzáértés, nem a vezetői alkalmasság döntött, hanem hangulati, érzelmi, indulati elemek. Ez az irányvonal most is kimutatható, és van egy sajátos magyar szavazási mentalitás: az esetek jelentős hányadában mindig valami ellen, és nem valamire szavaznak. Kíváncsian várom, hogy Egerben december 11-én mennyire a ráció, mennyire a lakosság többségének érdeke kap elsőbbséget, és mennyire a hangulati, érzelmi, felületes tüneti elemek.
