Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-09 / 290. szám
1994. december 9., péntek Eger És Körzete 5. oldal Hídvégi Pál, a búcsúzó polgármester: szerény alázattal szolgálni a falut... Hídvégi Pál - Tamaszentmá- ria 4 évre választott polgár- mestere - búcsúzik 68 évesen a község elöljárói tisztétől. Nem jelölteti magát újra, de amit maga után hagy, az útjelző is Tesz az utódnak, hogyan kell a község szolgálatában élni, és szerény alázattal szolgálni a falut, ahonnan vétettünk. Amilyen a háza, olyan a lelke is az embernek. Hídvégi Pál a híd után lakik - a Géza fejedelem korából származó templomhoz közel -, tisztességesen épített házában, amely nem emelkedik ki hivalkodóan szerény társai közül, fegyelmezetten húzódik meg a sorban, tartja a rendet, és belül a tisztaságot. Ilyen a lelke is Hídvégi Pálnak - fegyelmezett, kötelességtudó, közügyet vállaló és szolgáló ember, aki a vezetésben csak azzal emelkedett ki a sorból, hogy szerénynek maradt, de beszél helyette saját élete, és amit hagy maga után örökségül a falunak: az egészséges ivóvízhálózat, a közkút, víztározó, a köztemető 5 méter magas támfala, a hangos híradó, a több kilométert kitevő aszfaltozott és makadámút, valamint a bongott anyagból épített orvosi rendelő, amelyik csak az orvost várja. Ennyit adott a falunak, de milyen élet árán? Ezért beszél életéről Hídvégi Pál, a leköszönő polgármester, egy tanulságos életről, amely őt ide állította. Szegény családból származott, csak a tufakövet örökölte mostani házához. Apja a Hangya-szövetkezet ügyvezető könyvelője volt, négy hold szántóval tartotta el gyermekeit, de ő harangozott a faluban is, hogy dugjon be még egy lyukat a szegénység rostáján. (Bár mindezekért kétszer is keményen kellett fizetnie később az ő fiának.) Másfél évesen árva lett, nevelőanyjától örökölt házhelyet, jól tanult, de csak négy polgárit végezhetett Egerben. Noha szeretett volna tovább járni iskolába, de a sors nem engedte. Három évig tanulja Pesten a kőfaragást, 22 éves korában nősül, hozzáillő feleséget választ. Behívják katonának, 1943-ban frontszolgálat, és a háború után a lerombolt ország romjai közt újra keresi a megélhetést: kőfaragásból és alkalmi munkákból él. 1955-ben kőbányában dolgozik, szállításvezető lesz, de itt két beosztottja, akik később magasabb politikai beosztásba kerülnek, feljelentik, hogy apja katonatiszt volt és harangozó. Ő pedig, a gyermek, a papok szoknyáját rángatta. A vállalat igazgatója Gyöngyösre hívatja Hídvégi Pált, elébe teszi az oldalas feljelentést. Ő csak a valót mondja, igaz, hogy apja harangozó is volt, de katonatiszt soha. Az igazgató széttépte a feljelentést, de a későbbi utódja újra kapta a leveleket, hogy meddig tűrik még a klerikális reakció előretolt bástyáját. Pedig ő csak a bazaltkövek „bástyáinak” elszállításával törődött. Már csak önérzetből is megírja a felmondólevelet, hogy szabaduljon a rágalmak szennyes indulatától. Kitanulja a lakatosszakmát, jelentkezik a Mátravidéki Fémműveknél, de itt is újból kísért a kitalált múlt „fekete árnya”, és megint „harangoznak neki”... Több évig munkanélküli, de pártonkívülisége is jobban megerősödik benne, ami kellő alap arra, hogy csak alkalmi munkákból tengesse életét, ellássa családját, és nevelje két fiát becsületben, tisztességben. Majd ’58-ban a vasútnál helyezkedik el, raktámok, táv- írász, személyi pénztáros Recsk-Parádfürdő állomásán, és kál-kápolnai állomáshelyéről megy nyugdíjba 1987-ben. Hiába érettségizett levelező tagozaton, és hiába tett vasúti tiszti vizsgát, mégsem lett belőle állomásfőnök, mert apja valamikor harangozott, ő pedig a papok szoknyáját fogta, mivel ministrált is néha. Ezzel megint harangoztak az előléptetésének. De némi elégtétellel emlékezik, hogy: - „azért a nép 1990 tavaszán mégis engem választott egyhangúlag polgármesternek”. És tegyük hozzá: egy becsületes, megszenvedett élet árán. Ha már nem is vállalja Hídvégi Pál a polgármesteri hivatalt, azért amikor elindul az Akácfa utca sima aszfaltján, emlékeztetni fogja, hogy ezt még az ő idejében építették becsületes munkáskezek, amelyekre csak a fekete bitumen foltja tapad, amit le is lehet mosni... Csak azt a foltot nehéz felejteni, amit az átkos múlt szennye ráfröccsentett életrajzára, de most már biztosan tudhatja magáról Hídvégi Pál, a búcsúzó polgármester, hogy a haldokló múlt ártó szellemei neki már „nem harangoznak” többé... v Gál Elemér Mikófalván - együtt örömben, gondban Zeneiskolai verseny az egriek sikereivel Az Egri Állami Zeneiskola növendékei országos oboa-fagott verseny döntőjében szerepeltek Sopronban. A magas színvonalú versengést két fordulóban bonyolították le, a megyeszékhelyiek végig versenyben voltak a helyezésekért. Nagy sikert arattak az új, modem zeneművek bemutatásával. A legjobb eredményt Juhász Orsolya érte el, aki a korcsoportjában második lett. Felkészítő tanára, Papp János különdíjban részesült. Ä csoport többi tagja: Czitán Da- niella, Honfi Mónika, felkészítő tanáruk Miklovitz László. Zongorán kísért Bódiné Vincze Teréz tanárnő. A SZETA várja az újabb adományokat A Szegényeket Támogató Alap várja azoknak az egri személyeknek, vállalkozóknak, iskoláknak az adományait, akik szívesen segítenek egri szegény családokon. A felajánlott ajándékokat (könyvek, játékok, ruhaneműk) hétfőtől péntekig délután 2 és 6 óra között adhatják le a Egerben, a Ráckapu tér 1. szám alatt. Téli népszokások, hagyományok játéka Holnap délután 4 órától a Megyei Művelődési Központ dísztermében a téli ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományokat mutatják be szűkebb pátriánk általános iskolásai. Az egrieken kívül a gyöngyösi, a rózsa- szentmártoni és a terpesi gyerekek idézik fel játékosan a lassan már elfeledett szokásokat. Közreműködnek: Fajcsák Attila és Dsupin Pál, a népművészet ifjú mesterei. Ugyancsak itt, vasárnap este 7 órától újabb népzenei program várja az érdeklődőket. Diákszínjátszókat keresnek a Forrásba A Forrás Gyermek-Szabadidőközpont diákszínpada programjában sok érdekes, ismert és eddig be nem mutatott darab szerepel. A „társulat” már ösz- szeállt, de várják újabb ifjak jelentkezését, elsősorban 12-16 éves fiúkét. A foglalkozásokat - a tervek szerint - hétfőn és pénteken, délután fél 4-től tartják a szabadidőközpontban. Szokatlanul nagyszámú érdeklődő részvételével tartották meg Mikófalván az év utolsó falugyűlését. A képviselő-testület négyéves munkájáról Kovács Flórián polgármester számolt be, aki az eredmények mellett nem rejtette véka alá a hiányosságokat. Hangsúlyozta ugyanakkor: csak az az ember nem téved, aki nem csinál semmit. Az elmúlt ciklusban volt tennivaló bőven. Még emlékeznek az itt élők, hogy hosszú ideig nem elsősorban ők határoztak a falu sorsáról, de négy éve a döntés joga hazakerült. Sokszor parázs hangulatú testületi ülésen próbálták előbbre vinni ügyeiket. Számos beruházásra mondtak igent: portalanították a szinte járhatatlan mellékutcákat, felújították a villanyhálózatot, kiépítették a 12 csatornát sugárzó kábeltelevíziós rendszert, amely már 260 lakásban biztosítja - a szórakozás mellett - a naprakész információkat a helyi eseményekről. Ä legnagyobb beruházás a gázhálózat megépítése volt, amelynek bekötését 220 família igényelte. Igaz, nem volt látványos gáz- fáklyagyújtás, és az útburkolatot sem javították ki mindenhol, az igénylők fele azonban már élvezheti a kényelmes fűtés előnyeit. A közintézményeknél a zavartalan működés biztosítása mellett fejlesztésekre is sor került, mint például a kultúrház teljes felújítása, az orvosi rendelő felszereltségének bővítése, a polgármesteri hivatal műszaki beruházásai. Segítették anyagilag a templombelső renovásálát, parkettáztak az óvodában, kicserélték az iskola teljes csatornarendszerét. A nagy terveket hitelfelvétel nélkül valósították meg, mégsem adnak át üres „pénztárcát” az új testületnek. Mindez annak a jó kapcsolatnak az eredménye, amelyet az önkormányzat a lakossággal alakított ki. A helybéliek vállalták a rájuk eső kiadásokat. A legnehezebb feladatnak a szociális problémák orvoslása bizonyult, a rendelkezésre álló kevés pénzt úgy kellett elosztani, hogy minden rászorultnak jusson. A jobbító szándékú hozzászólások után a polgár- mester berekesztette a falugyűlést, és ezzel véget ért a testület megbízatása is. Kovács Endréné Az óvó néni dallal hív munkára Az óvodáskor a legszebb a gyerek életében - gondolhatnánk -, hiszen ilyen önfeledt játszásra később már nemigen lesz lehetősége. Ennek ellenére gyakran találkozunk olyan kisgyerekkel, aki nem szeret óvodába járni, és az ott töltött évek rossz emlékként élnek benne. A szakemberek úgy gondolták, megszabadulhatnak az óvodai kötöttségektől. A Wal- dorf-módszer segít ebben. Az Eger és körzetében lévő óvodák közül Verpeléten Sajbán Lász- lóné vezető óvónő is ezt alkalmazza.- A legkisebbeknek is nagyobb szabadságot kell biztosítani - mondta az óvónő, aki 23 éve neveli a gyerekeket. - Ez a módszer sokkal közelebb áll a valóságos élethez és hozzám is, de valójában csak akkor alkalmazható sikerrel, ha a szülők is együttműködnek velünk. Verpeléten minden feltétel adott volt a bevezetéséhez. Annyit azonban pontosítanék: a miénk nem Waldorf-óvoda, hanem Waldorf szellemben dolgozó, személyiségközpontú csoport.- Mi jellemzi a csoport munkáját?- Pedagógiai alapelveink: a példa, a bizalom, az utánzás. Az óvónő egyenjogú társként van jelen, aki nem hatalmi szóval nevel, hanem jó példát mutat, és mindig azt teszi, amit a gyerekektől elvár, így például fest, rajzol, vagy éppen kalácsot süt. Az apróságok mellételepszenek, és követik példáját, vagyis utánozzák, hiszen az óvó néni mellett dolgozni öröm. A gyerek utánzásból tanul a legtöbbet, a direkt tanítás kevésbé értékes. Kötelező foglalkozás nincs, de nálunk is lehet festeni, rajzolni, sütni, szőni, gyapjúképet készíteni, szoktunk túrázni, az éneklés pedig munka közben történik. A vezető óvónő olyan lelkesedéssel beszél e módszerről, amelyet immár negyedik éve alkalmaznak, hogy nem marad kétség bennem: szívvel-lélek- kel teszi a dolgát, és meg van róla győződve, hogy ez a gyerekeknek jobb, mint az eddigi. Javasolja, tekintsek be a kicsik életébe, aminek örömmel teszek eleget. Mind a külső, mind a belső környezet ápolt, tiszta és barátságos. Virágos folyosó, rajzokkal díszített előtér. A szobában kellemes pasztellszínek fogadnak. Az asztalok, a székek, a bútorok, a játékok szintén fából és hántolt fűzfából, míg a falidíszek gyékényből, a babák puha rongyból, kis tányérkáik cserépből készültek. Közben a kis óvodások fehér kendőt és kötényt kötöttek, ugyanúgy a csoportban dolgozó óvónő, Molnárné Nagy Mária is, aki dallal hívja munkára a gyerekeket. Csakhamar igazi háziasszonyok módjára formázzák a kalácsot, majd mákkal, dióval díszítik, és a tepsibe helyezik. A kicsik teljes odaadással munkálkodnak: egy göndör, szőke hajú kislány húzódott csupán a babaházba játszadozni. Megtelik a tepsi, lekerül a fehér ruha, előveszik a seprűt és lapátot, összetakarítják a földre került lisztet. Majd jön a mesélés, aminek ugyancsak külön hangulata van. A gyerekek körbeülnek, és amikor teljes csend van, gyertyát gyújtanak. Egymás kezét fogva, az együvé tartozás jeleként elénekelnek egy dalt. Ezután egy kislány feltelepedik a „mesélőszékbe”, és szinte szóról szóra mondja a „Sárga kicsi kígyó” című mesét, ami egyáltalán nem okoz gondot neki, mint ahogy a következő mesé- lőnek sem. A gyerekek mindvégig élvezték, amit csináltak, érdeklődtek iránta, és ez annyira lekötötte figyelmüket, hogy nem is volt idejük „rossznak” lenni, így Marika óvó néninek fegyelmezési gondja nem akadt, mindig csöndesen, halkan beszélgetett a kicsikkel. Bevallom, a látvány nagyon lenyűgözött, és úgy éreztem, ezek az apróságok örömmel fognak visszaemlékezni az óvodában töltött évekre. V. Varga Éva A Kolping-család bálján... Sok évtizedes hagyomány volt Egerben a Katalin-napi Kol- ping-bál egészen 1947-ig. Ez a folyamat aztán megszakadt, de három esztendeje újra életre hívták a Megyei Művelődési Központban a jótékony célú estet. A legutóbbi igen meghitt volt, hiszen senki nem ütközött meg azon, hogy a legkisebbeket is elhozták, de azok is eljöttek, akiket nem a tánc vonzott. A Katolikus Legényegylet egykori szellemiségéhez híven főként a fiatalok, de a hitoktatásból önhibájukon kívül kimaradt felnőttek érdeklődésének felkeltésére játékos vetélkedőt is tartottak. - Ha látszólag nem is illik a bálhoz az ilyesmi - mondta Ferencz József, az egri Kolping-egylet vezetője -, fontosnak tartjuk a keresztény műveltség terjesztését, hiszen bőven van pótolnivalónk. A továbbiakban megtudtuk: a megegyezés szerint 1996-ban vennék ismét birtokba a legényegylet egykori székházát, amelyet a jövőben sem kívánnak más célra fordítani, mint kultúrára. A hangulatos esten ki-ki vásárolhatott tombolát és zsákbamacskát, amelynek ajándékait az egylet iparosai készítettek. Meg kell szorongatni a tobzódó dilettánsokat Nemcsak a magyar színházművészetben, de határainkon túl is ismert a Gárdonyi Géza Színház tagjának, Sziki Károly nak neve, aki buzgó szorgalommal kutatja fel a világ számos országában élő tehetséges magyar művészeket. Költők, színészek, képzőművészek szívesen tesznek eleget meghívásának, és örömmel, barátként fogadják otthonukban is. Hívó szavára megmozdultak Amerikától Ausztráliáig, és egyenként feliratkoztak azok közé, akik segíteni, fellendíteni I kívánják a kultúrát. A nyár derekán Sziki Károly alapítványt, | illetve Misztérium címen műsorszolgálatot hozott létre. Az elképzeléseiről, terveiről kérdeztük a színművészt.- Ez egy színházon kívüli, | és nem gazdasági vállalkozás. | Eger- és Heves megye-szerte évek óta dolgoznak azon, hogy bel- és külföldi turisták, de elsősorban az itt élők számára vonzóvá tegyék ezt a tájat - mondta. - Több színházi, egyházi, irodalmi-művészeti kezdeményezés van már mögöttünk, s végre nevet is adunk ennek a többéves „gyereknek”.- Mi a célja, jelentősége ennek a közösségnek?- Elsősorban a hazánkban és a külföldön élő művészek, a művészethez közel állók koordinálását tartjuk szem előtt. A könyvkiadáson és -terjesztésen túl élő kapcsolatot kíván kialakítani az alkotók és közönségük között. Célunk nem az értékmentés, hiszen arra ott vannak a muzeológusok, archeológusok, a tanárok, a sajtó. A művész értéket teremt, úgy gondolom, ezért van. Valamilyen közös erővel a tobzódó dilettánsokat meg kellene szorongatnunk. Mi ezt úgy képzeljük el, hogy a városba hozzuk a tehetségeket, a világszerte ismert művészeket. Bízom benne, hogy kellenek Egernek is. Ha hívnak bennünket műsorok rendezésére, előadására, akkor mellénk állt ez a vidék; ha nem...? Egyet biztosan ígérhetünk: operett nem lesz, de nem viszünk színre évtizedek óta konzervált produktumokat sem. Lesznek viszont új könyvek, kazetták, műsorok. Szponzoraink kultúrát kedvelő hazai és külföldi üzletemberek, akik ismerik és kedvelik a hevesi tájat. Várjuk a jelentkezőket írásaikkal, alkotásaikkal és az előadásaikról szóló ajánlatukkal. Címünk: Misztérium Műsorszolgálat, Eger, Malomárok u. 10. Tel.: 328-618.
