Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-08 / 289. szám

1994. december 8., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Videó-filmklub indul Hatvanban Ma este öt órától illusztris ven­dége lesz a hatvani Videó-film­klubnak. Az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban rendezett találkozón Illés György Kossuth-díjas operatőr­rel beszélgethetnek az érdeklő­dők. Az eszmecsere után pedig megnézhetik Fábri Zoltán Húsz óra című alkotását. Karácsonyi ünnepség a gvámolítandóknak Göncz Arpádné, a köztársasági elnök felesége lesz a fővédnöke annak a bensőséges karácsonyi rendezvénynek, amelyet az ér­telmi fogyatékosoknak szerve­zett a hatvani Segítőtárs Ala­pítvány. A József Attila Ifjúsági Otthonban december 13-án, 13 órakor kezdődő ünnepségen az egészségeseket is szívesen lát­ják a rendezők. Kiállítás Lőrinciben Kedei Zoltán képeiből A népszerű festőművész, Kedei Zoltán alkotásaiból nyílik tárlat december 19-én reggel 8 órától a Lőrinci Közösségi Ház nagy­termében. Vidám találkozó az óhatvani ovisoknak A 3-as iskola kisdiákjai látják vendégül az óhatvani óvodák nagycsoportosait. A jó hangu­latú karácsonyi ünnepségre de­cember 15-én kerül sor. Épül-szépül Ecséd - utak és kiállítás Elkészült a Bocskai utca burko­lása, és még az igazi tél beállta előtt szeretnék a Tabán utcát is jól járhatóvá tenni az ecsédiek. Másik jó hír a faluból: a nagy- közönség elé vitte képeit Lé­nán Ferenc naiv festő. Reme­keit az Aréna sörözőben nézhe­tik meg az érdeklődők. Cukorgyári véradók kitüntetése Hatvanban A napokban köszöntötték azt a mintegy félszáz önkéntes vér­adót, akik vállalták a segítség- nyújtás eme formáját. Közülük is kiemelkedik Dohai Zoltán, aki ötvenszer, valamint Deák János, Lövei István és Oldal István, akik negyvenszer tartot­ták karjukat a tű alá. A polgár mesterjelöltek utolsó nekirugaszkodása Még néhány óra, s ránk telepszik a kampánycsend. Addig azonban valamennyi számításba jövő helyi politikai tényező megpróbálja kihasználni az időt, hogy híveket toborozzon el­képzeléseinek, programjának. Amikor az egyéni gyűlések lezaj­lottak, több helyen a polgármesterjelöltek közösen ültek a le­endő választóik elé, s megpróbáltak a legrázósabb kérdésekre is választ adni. így történt ez a hét elején Hatvanban is. Selyp művelődési központja lehet a napokban átadott, felújított kultúrház, amelyet a jövőben az önkormányzat és a Mátra Cukor Rt. közösen üzemeltetnek „Ha jók vagyunk, elhagynak minket” A címben szereplő kijelentés nem egy megkeseredett szépasz- szonytól származik, hanem egy fiatal iskolaigazgatótól. A Hat­vani 3-as Számú Általános Vezetője, Kovács János kétségbeej- tönek találja a helyzetüket. Míg korábban 500 gyerek járt hoz­zájuk, addig mára alig felére csappant a létszám. A jól tanuló hatodikosokat - akik náluk szerezték meg a tudást - elszip­pantja a Kodály- és a Bajza-kisgimnázium.- A létszám csökkenésének kö­vetkezményeként kevesebb a normatív támogatás is - mondja Kovács János. - Emiatt nincs pénzünk a fejlesztésre, holott az épületünk már har­mincéves, elkelne egy kiadós tatarozás. Amióta felépült a modem Kodály Zoltán Általá­nos Iskola, a szülők szíveseb­ben íratják oda a gyerekeiket. Pedig nálunk is kitűnő a gárda. Példaként szeretném kiemelni Braun Jánosnét, aki a Tolna- iné-féle módszerrel dolgozik eredményesen, vagy Zavarkó Ferencnét, aki a nyelvi, iro­dalmi, kommunikációs prog­ram szerint dolgozik.- Úgy gondolom, ha vala­mire specializálódna az iskola, talán vonzóbbá tehetnék az in­tézményt.- Sporttagozatosak vagyunk, A napokban nemes kezdemé­nyezés számára nyitott utat a nagy múltú Hatvani 1-es Számú Általános Iskola. Az igazga­tónő, Harangozó Miklósné be­leegyezésével az intézmény IV. B. osztályos tanulói - a József Attila Nevelőotthonban mű­ködő rehabilitációs csoporttal közösen - az oktatás befejezése után teadélutánt tartsanak. Az ünnepségen részt vettek az ott­hon képviselői, valamint a gye­rekeket felkészítő pedagógusok — Fekete Sándorné Ilike, és Fe­hér né Magda Magdolna - is. és színvonalas nálunk a német- nyelv-oktatás is. A gyerekeket a környezet védelmére nevel­jük. Megnyertük a Földművelé­sügyi Minisztérium pályázatát, s a nyolcezer forintból, amit kap­tunk, fákat és cserjéket vásárol­tunk. A diákok elültették eze­ket, és amióta magukénak érzik a növényeket, vigyáznak rájuk, nem tépik le a virágokat. Ha már a pályázatoknál tartunk, meg kell említenem, hogy a Nemzeti Kulturális Alaptól 95 ezer forinthoz jutottunk, amiből gazdagíthattuk a videotárunkat. Ugyancsak támogatásból 20 ezer forint értékben idegen nyelvű könyveket vásárolhat­tunk.- Térjünk vissza a testneve­léshez. Milyen szakágakban sportolhatnak a gyerekek itt az iskolában? Harangozó Miklósné el­mondta: az általános iskolás gyerekeknek nem ez az első randevújuk az értelmi fogyaté­kosokkal. Jelenleg a törvényes keretek nem biztosítottak az in­tézményen belül megvalósít­ható kisegítő iskolai képzésnek, noha a II. világháborút meg­előző időszaktól párhuzamos oktatást folytattak az értelmi fogyatékosok és a normál ké­pességű gyerekek részére. Ez a modell 1975-ig működött. A napjainkban érvényben lévő szétválasztás előnye, hogy- Kézilabdázhatnak és atleti- zálhatnak. Tavaly elindítottuk a 3-as Kupát, ennek elnyeréséért kétszáz diák versenyzett. Óvo­dásoknak is hirdettünk sportve­télkedőt, a legügyesebbek ju­talma az Ovi-kupa. Az iskolánk közvetlen szomszédja a József Attila Nevelőotthon. Az intéz­mény sportcsarnokát gyakran használhatjuk, ám ez szívességi alapon történik, hiszen az a megye tulajdona, mi viszont a városhoz tartozunk.- A költségvetésből mind ke­vesebb jut az oktatásügyre. Honnan remélnek pénzt a fej­lesztésre?- Korábban hozzánk tarto­zott a Zrínyi utcai tagiskola. Az önkormányzati képviselő-testü­let 1993. április 29-i ülésén ha­tározatot hozott, ha sikerül ér­tékesíteniük az épületet, akkor megkapjuk a bevételt. Ez 3,6 millió forint. A szülői munka- közösség választmánya kére­lemmel fordult Szinyei András polgármesterhez, hogy ezt a pénzt valóban mi használhas­suk fel. (négyessy) az oktatás koncentráltan, szak­képzett emberek - logopédu­sok, gyógypedagógusok - be­vonásával történik, bár éppen emiatt kerülnek némileg elszi­getelt helyzetbe az értelmileg sérültek - tette hozzá az intéz­mény vezetője. Személyi és tárgyi feltételek hiányában illuzórikus lehet a század közepi iskolarendszer kiépítése, mégis úgy tűnik, az anyagi okokon kívül a legfőbb akadályt a fennálló közoktatási törvény jelenti. Tóth Andrea Az Ady Endre Könyvtár tanács­kozóterme ezúttal is zsúfolásig megtelt. A pulpituson - ábécé-sorrendben - dr. Bajusz Imre (SZDSZ, Fidesz), Farkas Kálmánná (MSZP), dr. Molnár Lajos (független), Szinyei And­rás (KDNP, MDF, FKgP) és dr. Zölei Dávid (Hatvan Város Barátainak Egyesülete) foglal­tak helyet, s nem kellett csalat­kozniuk: szinte minden téma­körben „megizzadtak” a frap­páns feleletért. Természetesen akadtak kivé­telek. Bajusz doktor például nem reagált lapunk kérdésére: amennyiben megválasztanák, hogyan lenne úrrá azon a gon­don, ha a testület nem fogadná el előterjesztését. Farkasné pe­dig a törvényre hivatkozott, amikor a kormány által kilá­tásba helyezett elbocsátásokról esett szó. Persze, érthető ez az álláspont, hiszen a „lemorzso­lódás” a pedagógusoknak sem kedvezne, márpedig a nyugdí­jas igazgatónőről köztudott, hogy e réteg elkötelezett szó­szólója. Dr. Molnár Lajostól megtudtuk, otthon érzi magát a városban, s a jövőben kft.-men­tes önkormányzatot szeretne. Hosszú listát sorolt fel, mit lenne jó megvalósítani - a je­lenlévők megértőén bólogattak -, ám hogy miből, arra töb- bedmagával ő sem tudott vá­laszt adni. Szinyei András jelenlegi polgármester felvázolta a tele­pülés súlyos örökségét - termé­juk meg, ha baj van. Természe­tesnek vesszük, hogy felgön­gyölítik a „disznóságot”, s az már eszünkbe sem jut, hogy há­lát rebegjünk alapos munkáju­kért. Nem így a kerekharaszti ne­gyedikesek! A napokban gyöngybetűkkel papírra vetett levélke került dr. Jusztin Ferenc városi rendőrka­pitány asztalára. Tizenhárom kisdiák írta alá társuk fogalma­zását. A rendőrkapitány elérzé- kenyülve olvasta a sorokat. Történt ugyanis, hogy mint­egy két esztendőn keresztül egy garázda társaság rendszeresen feltörte Kerekharaszt üzleteit, büféjét, a cipőgyárat, sőt a 4-es általános tagiskolájából is elvit­ték a hifi-tornyot és a rádiós magnót. A kapitányság munkatársai­nak csupán sejtéseik voltak, kik szetesen itt is az anyagiak ját­szottak szerepet -, majd rámu­tatott, Hatvan adósságai az el­múlt időszakban relatíve csök­kentek. Itt némi intermezzo kö­vetkezett, ugyanis dr. Bajusz el­térő adatokat közölt a törlesztő­részletről, ami Szinyei András szerint elmérgesítheti az eddig békésnek tűnő kampányhangu­latot. „Ötünk közül én vagyok a leginkább hatvani” - jelentette ki a csányi születésű dr. Zölei Dávid, aki évtizedek óta él az egykori járási székhelyen. Fia­talkorában - szülei dinnyések lévén - kunyhóból járt a mun­kahelyére, ám így is kitanulta a közigazgatás csínját-bínját. Szerinte polgármesterként ezt lakóhelye javára kamatoztat­hatná. A bemutatkozást követően záporoztak a különféle szakte­rületekre vonatkozó kérdések. Szó esett az apparátus létszá­máról, vita bontakozott ki Far­kasné és Bajusz Imre között az érdekcsoportok képviseletéről, az összeférhetetlenségről. Meg­tudtuk, hogy a cukorgyári siló építésére a várostól nem kértek engedélyt, s a végén az is kide­rült: a hatvani expót a jövőben is meg kell tartani. Szintén a lakosság soraiból kérdezték: hogyan teremthető meg a költségvetési egyensúly. Talán az est folyamán először értett egyet valamennyi jelölt, amikor kijelentették: sehogyan. (t. o.) fuszi munkával sikerült végre az elkövetők nyomára bukkan­niuk. A „jómadarak” többnyire ittas állapotban keresték fel a boltokat, hogy azokból pótolják szükségleteiket. Közel négy- százezer forint értékben szerez­tek be maguknak cigarettát, al­koholt, ruhaneműt, híradás- technikai berendezéseket. Ezek jó részét megtartották, a feles­leget orgazdák segítségével ér­tékesítették. Amikor végre elkapták őket a rendőrök, híre szaladt a falu­ban, hogy nemcsak a tettesek kerültek meg, hanem egyné­mely műszaki cikk - köztük az iskolások oktatási segédeszkö­zei - is. A gyerekek - mint levelük­ben írják - végtelenül boldogok és hálásak a rendőr bácsiknak, hogy viszontláthatják kedves tárgyaikat. (n. z.) Teadélután az értelmi fogyatékosokkal Hálaadás - gyöngybetükkel A rendőröket csak akkor talál- lehettek a tettesek. Ám sziszi­Noémi nem akar „királynő” lenni... Legutóbb a selypi kultúrház avatóünnepségén csodálhattam meg Takács Noémit. A hosszú, sötétkék nagyestélyiben úgy hatott a kifutón, mint egy ki­rálynő. Nem ért meglepetés­ként a látvány, hiszen régóta ismerem. Tisztában vagyok adottságaival, egyáltalán nem csodálkoztam, amikor a ta­vasszal őt „koronázták” a Kas­télykert szépévé.- Ez nekem is jólesett — mondta, amikor ízlésesen be­rendezett halijukban leteleped­tünk. - Annál is inkább, mivel a „zsűriben” iskolánk vala­mennyi tanulója, sőt a pedagó­gusok is helyet kaptak. Külö­nösen a lányok szavazata volt hízelgő.- Tudom, hogy a fotón is jól látszik, de azért hadd kérdez­zem meg a bűvös számokat...- Várj, megmérem magam. Látod, még ezzel sem vagyok naprakész. A mellbőségem 90, a derekam 66, a csípőm 93 cen­timéter. Ötvenhárom kiló va­gyok - ha jóllakom, 54 -, a magasságom pedig 164 centi.- Térjünk vissza a viadalra!- Képzeld, még „menedzse­rünk” is volt, az egyik osztály­társam, Szabó Alexandra. Zaj­lottak az egyéb versenyek, ücsörögtünk a lépcsőn, s egy­szer csak kihirdették a győz­test. Mit mondjak, nagyon meglepődtem. Szerintem sok szép lány van még a suliban, Szerencsés Helgát például igazi esélyesnek tartottam.- A lényeg, hogy te nyertél. Nem gondolkodtál el azon, hogy „hivatásosként" is ezen a pályán kellene maradnod?- Jaj, dehogynem! A ver­senyt követően kaptam is egy levelet Egerből, hogy küldjék magamról fényképet meg élet­rajzot. Egy hónapig vacilláltam ezen, majd megmutattam Zoli­nak, aki lebeszélt a dologról.- Szerencse, hogy most ő is itt ül velünk... Zoli, mi a véle­ményed arról, hogy a barátnőd szépségkirálynő lett?- Nem rossz dolog. Végül is..., örülök neki.- Akkor miért nem támoga­tod az ötletet?- Hát, nem is tudom...- Van ebben netalán némi féltékenység is?- Van! - csattant határozot­tan Noémi hangja. - Egyértel­műen van. Ő azokat a lányokat nem kedveli.- Rosszak a tapasztalatai?- Akikkel beszéltem, azt mondták, az adottságokon kí­vül egyéb dolgok is szüksége­sek az érvényesüléshez.- Szerintem ez elsősorban a lányokon múlik, nem?- Lehet, mégis riasztó.- Viszont könnyebb lehetne az életed, mint varrónőként, aminek tanulsz.- Nem leszek varrónő. Nem akarok egész nap a gép mellett roskadozni.- A szüleid is elleneznék a fotómodellséget?- Amikor először felmerült, kinevettek, de az utóbbi időben biztatnak. Inkább Zolin múlt, hogy így alakult.- Ha mások nem féltenének, ta magad szívesen választanád ezt a pályát?- Kipróbáltam volna... Egész biztos, hogy nem lennék könnyelmű. Tari Ottó Takács Noémi és bájos mosolya (Fotó: Tari Ottó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents