Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-05 / 286. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. december 5., hétfő KALENDÁRIUM December Karácsony, ezerkilencszáznegyvennégy Háromnapos ünnep volt. Minthogy a sötétedés után senki nem mert az utcán járni, Czapik Gyula érsek 24-én, vasárnap délután mondta az „éjféli” misét, mégpedig a Ferencesek templomában. Az érsek karácsony első napján ugyanott celebrálta a nagymisét. Az evangélium után felment a szószékre. Fél évszázada most - mégsem felejtettem el. Akkor már régóta vártam ezeket a szavakat az egyháztól. ítélőszék elé idézte az összeomlott hatalmat, nem politikai érvekkel, hanem úgy, hogy szembesítette önmagával. A „keresztény-nemzeti eszme” hiteltelennek bizonyult nevében, ígéreteiben, megvalósulásában egyaránt. „Kurzust csináltunk a kereszténységből!” - hangzott keményen a szószékről. Keményen, mert az emberek más hanghoz voltak szokva, s csak kevesen értették meg az addig itt-ott burkoltan elhangzó figyelmeztetéseket: a keresztény eszme nem szövetségese, hanem foglya a kurzusnak. (Az érsek következetesen a „kurzus” szót használta). Példaként említette a be nem váltott szociális ígéreteket és a család védelméről prédikált álszent szólamokat. Ez az utóbbi megállapítása engem nagyon megragadott. Elvált, újraházasodott szülők gyereke voltam, sorsom következményeit sínylettem egri nevelődésem idején, de még azután is - mindmáig. A törvényt, amely akkor a válást szabályozta, a múlt század végén alkották, és a nyugati liberális házasságtörvények rossz másolatának tekinthetjük. Az, hogy a magát kereszténynek dicsérő rendszer lényeges változtatás nélkül érvényben hagyta, fonák kereszténységfogalmának bizonyítéka volt. A katolikus klérus gyakran bírálta, szívesen vette volna az érvénytelenítését, de hiába. (Az érsek valószínűleg erre célzott). Ám én a katolikus egyházat éppen emiatt tiszteltem. A főpap gondolatmenete alighanem a következő volt: az új, baloldali és talán populista hatalom nincs elkötelezve azoknak a társadalmi csoportoknak, amelyek a válás lehetőségeit igénybe vették (a többi rétegnél akkor még igen ritka volt), és ebben a tekintetben közeledhet az egyházhoz. Én magam is gondoltam rá, s meghatott, hogy az érsek osztotta az én reményemet. Persze - naivitás volt. De a megrázó változások idején - és főleg a karácsony hangulatában - minden lehetségesnek látszott. Legyen áldott e szavakért Czapik Gyula emléke. Súlyos szavakkal ítélte el a háborút is. Kellett ez a keménység. A hideg szélben bandukolt haza a miséről mindenki az ünnepi asztalhoz, amelyről a hagyományos ételek és díszek egy része hiányzott, némely otthonokban a hús is. Az ország túlsó végén, ahol még a nyilasok uralkodtak, emberi élet rituális feláldozásával kezdődött a háromnapos ünnep: karácsony vigíliájának reggelén felakasztották a nemzeti ellenállás egyik vezérét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Ők így „ünnepelték” a Béke Fejedelmének születését. Dr. Bán Ervin Tiltakozik a Zagyva menti Cukorgyárak Szabad Szakszervezetének ügyvivője Mindenféle kalendárium utolsó havi lapjaihoz érkeztünk december hónappal. Lassan vége felé jár az 1994. év. Ez azt is jelenti, hogy a hátralevő időben van néhány fontos tennivalója az embernek. Ezek a tennivalók részben gondokat, részben örömöket jelentenek szinte mindannyiunknak. Templomainkban a kará- csonyvárás meghitt hetei következnek, s az adventi gyertyák szelíd fénye visszatükröződik a hívők szemeiben. Régenvolt rorátékra - hajnali misékre - emlékeznek ilyenkor az idősebbek, amikor fehér egyházi ruhában állt a pap az oltárnál. Ez szinte ösz- szecseng Juhász Gyula szép verssoraival: „Ó, szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség, Szívem adventje, hófehér rorate.” De a múltból a mába kell lépnünk, s látjuk, hogy hétköznapi életvitelünk ideje alatt egyre nagyobb a mozgás, sürgés-forgás mindenfelé. A piacok, üzletek, áruházak napról napra nagyobb tömegű eladnivalót halmoznak fel polcaikon, hogy eleget tegyenek a vásárlók egyre erősödő rohamainak. Megkezdődött a karácsonyi bevásárlás, s ez ugrásszerűen növekszik a hétköznapok után a bronz-, ezüst- és aranyvasárnapokon, hogy a lélek elkövetkező ünnepén a testi valóság is megkaphassa majd a karácsonyfa alatt az ajándékot. Ez bizony a gondok tömegével jár, hisz nem könnyű kitalálni, vajon mit is szeretne kapni az ajándékra váró, legyen az kicsi vagy nagy, fiatal vagy idős, leány vagy fiú. A gondot sokasítja még az is, ha nagy a család, a rokonság, ismerősök és barátok, hozzátartozók köre. Nemkülönben korlátot jelent az is, hogy mennyire duzzadt, vagy - ami már nem jó jel - mennyire lapos az a bizonyos pénztárca vagy a családi kassza. A vásárlásokra jó előre fel kell készülni anyagiakban, mert másképp megakad az egyének vásárlási gépezete. „Fel kell készülni” - könnyű ezt mondani, dobják vissza a szót a vásárolni szándékozók. A hétről hétre, hónapról hónapra egyre vészesebben emelkedő árak mellett van erre egyáltalán lehetőség? A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem Ezt a gondot, aki el akarja hárítani, és valamilyen módon tudja is - le a kalappal előtte. Itt is a családok asszonyaira hárul a nagyobb feladat, mert ők az igazi vásárlók. Mindig is azok voltak. Szeretnénk remélni, hogy tapasztalatukkal, ötletességükkel, gyakorlati hozzáállásukkal végül is meg tudják oldani az ünnepek előtti mindennemű beszerzés és vásárlás nem kis gondját, s akkor a csomagok karácsonyig a fiókok mélyére, a polcok aljára, vagy a fehémeműs szekrények vasalt holmijai mögé dugva átvészelhetik az időt a karácsonyfa alá tevés ünnepi órájáig. Akkor kezdődhet az öröm és a meglepetés, a kis és nagy családokban egyaránt. 1994 a családok nemzetközi éve is. Jó lenne, ha az év közeledő elmúlása előtt minden családban tudatosodna az a megdönthetetlen tény, hogy a család az emberi társadalom alapsejtje. Ezt kívül-belül sok veszély fenyegeti manapság, amelyet mindenképp el kell hárítani, hiszen mind az anyagi, mind az erkölcsi válság a családi kötelék bomlásához vezethet, amely szétzüllesztheti az eddig erősnek tartott alapsejtet. Ebben a forrongó, zavaros világban többszörösen is kötelességünk minden, család elleni támadást erélyesen visszautasítani és elhárítani. A karácsony elkövetkező ünnepe alkalmas arra is, hogy érezzük a felelősséget a családi összetartásban, hisz a szeretet meleg ünnepe egymás megbecsülésére, tiszteletére és támogatására is ösztönöz és buzdít. Ha ezt tartjuk szem előtt, máris sokat tettünk az elmondottak érdekében, s így valósulhat meg minden jó szándékú ember jókívánsága, s így lesz majd igazi, szeretetteljes, békés, boldog karácsonyunk. A színes, csillogó lámpács- kák, a fenyőfüzérekre, kandeláberekre helyezett villogó fényforrások ne csak kedvvel nézett díszek legyenek életünkben, hanem közvetítsék a lélek emelkedettségét, a szív melegét, a szeretet mindent átölelő jóságát, s akkor nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket karácsony éjszakáján. feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. A Heves Megyei Hírlap november 14-i számában megjelent - Védeni a cukorpiacot, különben nagy baj lesz című -, Domonkosi Imre vezérigazgatóval készített interjú újabb bombaként hatott a Mátra Cukor Rt. dolgozói körében. Az ez évben megalakult szabad szak- szervezet határozottan tiltakozik a vezérigazgató úr egyes kijelentései ellen. Domonkosi úr azon nyilatkozatára, hogy a nógrádi medence magasabb cukortartalmú répájából „illik” jobb minőségű terméket gyártani, felhívnám a figyelmét, hogy nagyobb cukortartalmú répából több cukrot lehet készíteni, ám a minőséget ez nem határozza meg. Jobb termék csupán hatásosabb technológiával - lényeréssel és létisztítással - produkálható. A cikkben elhangzó részletre („a Selyp-ellenes lobbyról szólva egyértelmű, hogy ilyen nincs”) szakszervezetünknek az a véleménye, hogy igenis van, méghozzá a felső vezetői körökben. Domonkosi Imre vezér- igazgató úr saját maga cáfolja meg állítását, mert az interjú további részében a selypi üzemrész felkészültségét kifogásolja. Ez az állítás nem igaz, mivel Selypen karbantartásra az idén időt sem adtak; itteni szakmunkásokat rendeltek be a hatvani üzemrészbe kisegítő és szerelési munkákra. Selypen karbantartás helyett külső megrendeléseket láttak el: hét garnitúra rögtörő hengersor gyártása a Mezőgazdasági Igazgatóság részére, egy darab szűrőtest készítése a hatvani cukorgyárnak, egy darab ugyanilyen szűrőtest Szerencsnek, ötven tonna befogadóképességű cukortartály belső KO-bélelésű gyártása ugyancsak Hatvannak. Selyp részére elkészült a teljesen új Quentin-állomás, beépítettek egy uszadékfogó berendezést, részleges tetőfelújítás történt, és telepítettek csomagolóautomatát is. Egyszóval Selypen nem tétlenkedtek. Az elbocsátásokkal sem értünk egyet. Gyárainkat nem szabad összehasonlítani a. franciaországi üzemekkel; a különbséget többlet munkaerővel tudjuk kompenzálni. A vezér- igazgató úr hivatkozik arra, hogy kevés a szakképzett dolgozó, ám tudnia kell, hogy az átszervezésekkel számuk tovább fogyatkozik. A szakképzetlenségről szólva, a vezér- igazgató úr helyében ezt meg sem mertem volna említeni, mivel egyértelműen a felsőbb vezetés hibájának lehet felróni, hogy a beépített új technológiák megismertetéséhez, kezeléséhez nem tartottak továbbképzéseket. Nemcsak a szakmunkásoknak lenne szükségük szakmai oktatásra, ugyanis fültanúja voltam, amint a vállalati főmérnök úr nem tudta megkülönböztetni a páravizes és a fedővizes szivattyúkat. Ez sejtet valamit a szakképzettség fokáról. Nem tudjuk elfogadni, hogy a selypi és a hatvani gyár között különbséget tegyenek. Ez együtt egy vállalat, és nem pedig ellenfelek! Szabad szakszervezetünk egyetért a cég munka- vállalóinak jogos felháborodásával, mivel a vezérigazgató úr az újságcikk utolsó részében ellentmondásokba keveredett. Ez év májusában a munkásgyűléseken egyértelműen kijelentette: az épülő siló egyik üzemrésznek sem jelent előnyt, bárhol is épüljön fel - ide kerül beraktározásra a jobb minőségű cukor. Ám a vezetők nem a minőséget helyezik előtérbe, hanem a silók hollétét. Amennyiben ez a vetélkedés folytatódik, a vállalat számára káros kihatásai lehetnek, mivel a környezetünk két cukorgyára nem veheti fel a versenyt a szerencsi és szolnoki üzemekkel. Érdekünk, hogy mind a két üzem jól és közösen működjék. Ezúton is megkérjük Domonkosi Imre vezérigazgató urat, hogy az újságcikkben elhangzottak tisztázása érdekében munkásgyűlésen adjon magyarázatot kijelentéseire. Zagyva menti Cukorgyárak Szabad Szakszervezete Kiss József vezető ügyvivő Válasz egy kérdésre Megkérném Önöket, közöljék válaszomat a szerdai számukban megjelent „Csak egy kérdés” címmel. Ha nem sértem meg B. Sz. gyöngyösi lakost, válaszolnék kérdésére. De először talán megkérdezném: Nem személyes okok vezették, hogy ezt a cikket megírja? Ugyanis az, hogy egy szakközépiskola igazgatója, aki mellesleg nem cigányellenes, szimpatikus, nyugodt, intelligens ember indul a polgármesteri székért, ebben nem találok semmi kivetnivalót. Nem tudom, miből gondolja B. Sz., hogy a saját iskolájában nem tud rendet tartani. Talán B. Sz. csak nem a pedellusi állást tölti ott be? Arról viszont a polgármesterjelölt nem tehet, hogy néhány fiatal így viselkedett pontosan a választások előtt. Éz nem az ő hibája. Szerintem sokkal inkább a szülőknek kellene jobban gyermekükre figyelni, mert ők élnek igazán velük. Nem pedig a polgármesterjelölt. Az iskola igazgatója mindent megtett, amit funkciója megkívánt. Sok száz gyerek mellé viszont nem adhat mindegyiknek egy-egy felügyelőt, aki vigyáz, hogy a választások előtt ne történjen valami. De igazán nem is értem, ez a két dolog hogy keveredhetett össze B. Sz. gondolatában. Véleményem szerint nem is olyan cigányellenes ez a hangulat. A demonstráció alatt is jól megfért együtt a cigány és a magyar, de talán inkább úgy írnám: jól megfértünk együtt, hiszen mindannyian itt élünk, ez a hazánk. Úgy gondolom, a polgárok többsége elfogadja a cigányokat; És végül nem egyszerűen el kell viselni őket, ahogy azt B. Sz. írta, hanem megbékélve együtt élni velük. A másságukat pedig el kell fogadni, ahogy nekik minket. Úgy gondolom, sokkal inkább fontosabb most a gyerekeink jövőjének építése, mint az egymás közötti ellenségeskedés. Tisztelettel: O.J. Gyöngyös Ünnep a budapesti múzeumban A Néprajzi Múzeum hagyományos karácsonyi műsorával, a „Karácsonyi Vásárral” december 10-én 10-18 óráig várja a kedves látogatókat. Az impozáns aulában a hatalmas karácsonyfa körül és a galérián helyezkednek el a népi iparművészek vásári portékáikkal. A karácsonyi hangulatot szolgálják a népszokás-bemutatók, lesz betlehemes játék, regö- lés, lucázás, pásztorjáték, valamint szentcsalád-járás, mely a Betlehem egy változata. Csillag László Olvasószolgálat Pf. 23 GERGELY UJ TERVET FORGATOTT A FEJÉBEN...
