Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-05 / 286. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. december 5., hétfő KALENDÁRIUM December Karácsony, ezerkilencszáznegyvennégy Háromnapos ünnep volt. Minthogy a sötétedés után senki nem mert az utcán járni, Czapik Gyula érsek 24-én, va­sárnap délután mondta az „éj­féli” misét, mégpedig a Feren­cesek templomában. Az érsek karácsony első napján ugyanott celebrálta a nagymisét. Az evangélium után felment a szószékre. Fél évszázada most - mégsem fe­lejtettem el. Akkor már régóta vártam ezeket a szavakat az egyháztól. ítélőszék elé idézte az összeomlott hatalmat, nem politikai érvekkel, hanem úgy, hogy szembesítette önmagá­val. A „keresztény-nemzeti eszme” hiteltelennek bizo­nyult nevében, ígéreteiben, megvalósulásában egyaránt. „Kurzust csináltunk a keresz­ténységből!” - hangzott ke­ményen a szószékről. Kemé­nyen, mert az emberek más hanghoz voltak szokva, s csak kevesen értették meg az addig itt-ott burkoltan elhangzó fi­gyelmeztetéseket: a keresz­tény eszme nem szövetségese, hanem foglya a kurzusnak. (Az érsek következetesen a „kurzus” szót használta). Pél­daként említette a be nem vál­tott szociális ígéreteket és a család védelméről prédikált álszent szólamokat. Ez az utóbbi megállapítása engem nagyon megragadott. Elvált, újraházasodott szülők gyereke voltam, sorsom kö­vetkezményeit sínylettem egri nevelődésem idején, de még azután is - mindmáig. A tör­vényt, amely akkor a válást szabályozta, a múlt század vé­gén alkották, és a nyugati libe­rális házasságtörvények rossz másolatának tekinthetjük. Az, hogy a magát kereszténynek dicsérő rendszer lényeges vál­toztatás nélkül érvényben hagyta, fonák kereszténység­fogalmának bizonyítéka volt. A katolikus klérus gyakran bí­rálta, szívesen vette volna az érvénytelenítését, de hiába. (Az érsek valószínűleg erre célzott). Ám én a katolikus egyházat éppen emiatt tisztel­tem. A főpap gondolatmenete alighanem a következő volt: az új, baloldali és talán popu­lista hatalom nincs elkötelezve azoknak a társadalmi csopor­toknak, amelyek a válás lehe­tőségeit igénybe vették (a többi rétegnél akkor még igen ritka volt), és ebben a tekintet­ben közeledhet az egyházhoz. Én magam is gondoltam rá, s meghatott, hogy az érsek osz­totta az én reményemet. Per­sze - naivitás volt. De a meg­rázó változások idején - és fő­leg a karácsony hangulatában - minden lehetségesnek lát­szott. Legyen áldott e szava­kért Czapik Gyula emléke. Súlyos szavakkal ítélte el a háborút is. Kellett ez a ke­ménység. A hideg szélben bandukolt haza a miséről min­denki az ünnepi asztalhoz, amelyről a hagyományos éte­lek és díszek egy része hiány­zott, némely otthonokban a hús is. Az ország túlsó végén, ahol még a nyilasok uralkodtak, emberi élet rituális feláldozá­sával kezdődött a háromnapos ünnep: karácsony vigíliájának reggelén felakasztották a nemzeti ellenállás egyik vezé­rét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Ők így „ünnepelték” a Béke Fejedelmének születését. Dr. Bán Ervin Tiltakozik a Zagyva menti Cukorgyárak Szabad Szakszervezetének ügyvivője Mindenféle kalendárium utolsó havi lapjaihoz érkez­tünk december hónappal. Lassan vége felé jár az 1994. év. Ez azt is jelenti, hogy a hátralevő időben van néhány fontos tennivalója az ember­nek. Ezek a tennivalók rész­ben gondokat, részben örö­möket jelentenek szinte mindannyiunknak. Templomainkban a kará- csonyvárás meghitt hetei kö­vetkeznek, s az adventi gyer­tyák szelíd fénye visszatükrö­ződik a hívők szemeiben. Régenvolt rorátékra - haj­nali misékre - emlékeznek ilyenkor az idősebbek, amikor fehér egyházi ruhában állt a pap az oltárnál. Ez szinte ösz- szecseng Juhász Gyula szép verssoraival: „Ó, szent ma­gány, szép csönd, ó szűz ne­messég, Szívem adventje, hó­fehér rorate.” De a múltból a mába kell lépnünk, s látjuk, hogy hétköznapi életvitelünk ideje alatt egyre nagyobb a mozgás, sürgés-forgás min­denfelé. A piacok, üzletek, áruhá­zak napról napra nagyobb tömegű eladnivalót halmoz­nak fel polcaikon, hogy eleget tegyenek a vásárlók egyre erősödő rohamainak. Meg­kezdődött a karácsonyi bevá­sárlás, s ez ugrásszerűen nö­vekszik a hétköznapok után a bronz-, ezüst- és aranyvasár­napokon, hogy a lélek elkö­vetkező ünnepén a testi való­ság is megkaphassa majd a karácsonyfa alatt az ajándé­kot. Ez bizony a gondok tö­megével jár, hisz nem könnyű kitalálni, vajon mit is szeretne kapni az ajándékra váró, le­gyen az kicsi vagy nagy, fiatal vagy idős, leány vagy fiú. A gondot sokasítja még az is, ha nagy a család, a rokonság, ismerősök és barátok, hozzá­tartozók köre. Nemkülönben korlátot je­lent az is, hogy mennyire duzzadt, vagy - ami már nem jó jel - mennyire lapos az a bizonyos pénztárca vagy a családi kassza. A vásárlásokra jó előre fel kell készülni anyagiakban, mert másképp megakad az egyének vásárlási gépezete. „Fel kell készülni” - könnyű ezt mondani, dobják vissza a szót a vásárolni szán­dékozók. A hétről hétre, hó­napról hónapra egyre vésze­sebben emelkedő árak mellett van erre egyáltalán lehetőség? A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem Ezt a gondot, aki el akarja há­rítani, és valamilyen módon tudja is - le a kalappal előtte. Itt is a családok asszonya­ira hárul a nagyobb feladat, mert ők az igazi vásárlók. Mindig is azok voltak. Szeretnénk remélni, hogy tapasztalatukkal, ötletessé­gükkel, gyakorlati hozzáállá­sukkal végül is meg tudják oldani az ünnepek előtti min­dennemű beszerzés és vásár­lás nem kis gondját, s akkor a csomagok karácsonyig a fió­kok mélyére, a polcok aljára, vagy a fehémeműs szekré­nyek vasalt holmijai mögé dugva átvészelhetik az időt a karácsonyfa alá tevés ünnepi órájáig. Akkor kezdődhet az öröm és a meglepetés, a kis és nagy családokban egyaránt. 1994 a családok nemzet­közi éve is. Jó lenne, ha az év közeledő elmúlása előtt min­den családban tudatosodna az a megdönthetetlen tény, hogy a család az emberi társadalom alapsejtje. Ezt kívül-belül sok veszély fenyegeti manapság, amelyet mindenképp el kell hárítani, hiszen mind az anyagi, mind az erkölcsi vál­ság a családi kötelék bomlá­sához vezethet, amely szétzül­lesztheti az eddig erősnek tar­tott alapsejtet. Ebben a for­rongó, zavaros világban több­szörösen is kötelességünk minden, család elleni táma­dást erélyesen visszautasítani és elhárítani. A karácsony elkövetkező ünnepe alkalmas arra is, hogy érezzük a felelősséget a csa­ládi összetartásban, hisz a szeretet meleg ünnepe egy­más megbecsülésére, tisztele­tére és támogatására is ösztö­nöz és buzdít. Ha ezt tartjuk szem előtt, máris sokat tettünk az elmon­dottak érdekében, s így való­sulhat meg minden jó szán­dékú ember jókívánsága, s így lesz majd igazi, szeretetteljes, békés, boldog karácsonyunk. A színes, csillogó lámpács- kák, a fenyőfüzérekre, kande­láberekre helyezett villogó fényforrások ne csak kedvvel nézett díszek legyenek éle­tünkben, hanem közvetítsék a lélek emelkedettségét, a szív melegét, a szeretet mindent átölelő jóságát, s akkor nyu­godtan hajthatjuk álomra fe­jünket karácsony éjszakáján. feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. A Heves Megyei Hírlap no­vember 14-i számában megje­lent - Védeni a cukorpiacot, kü­lönben nagy baj lesz című -, Domonkosi Imre vezérigazga­tóval készített interjú újabb bombaként hatott a Mátra Cu­kor Rt. dolgozói körében. Az ez évben megalakult szabad szak- szervezet határozottan tiltako­zik a vezérigazgató úr egyes ki­jelentései ellen. Domonkosi úr azon nyilat­kozatára, hogy a nógrádi me­dence magasabb cukortartalmú répájából „illik” jobb minőségű terméket gyártani, felhívnám a figyelmét, hogy nagyobb cu­kortartalmú répából több cukrot lehet készíteni, ám a minőséget ez nem határozza meg. Jobb termék csupán hatásosabb technológiával - lényeréssel és létisztítással - produkálható. A cikkben elhangzó részletre („a Selyp-ellenes lobbyról szólva egyértelmű, hogy ilyen nincs”) szakszervezetünknek az a véleménye, hogy igenis van, méghozzá a felső vezetői kö­rökben. Domonkosi Imre vezér- igazgató úr saját maga cáfolja meg állítását, mert az interjú további részében a selypi üzemrész felkészültségét kifo­gásolja. Ez az állítás nem igaz, mivel Selypen karbantartásra az idén időt sem adtak; itteni szakmunkásokat rendeltek be a hatvani üzemrészbe kisegítő és szerelési munkákra. Selypen karbantartás helyett külső meg­rendeléseket láttak el: hét garni­túra rögtörő hengersor gyártása a Mezőgazdasági Igazgatóság részére, egy darab szűrőtest ké­szítése a hatvani cukorgyárnak, egy darab ugyanilyen szűrőtest Szerencsnek, ötven tonna befo­gadóképességű cukortartály belső KO-bélelésű gyártása ugyancsak Hatvannak. Selyp részére elkészült a teljesen új Quentin-állomás, beépítettek egy uszadékfogó berendezést, részleges tetőfelújítás történt, és telepítettek csomagolóauto­matát is. Egyszóval Selypen nem tétlenkedtek. Az elbocsátásokkal sem ér­tünk egyet. Gyárainkat nem szabad összehasonlítani a. fran­ciaországi üzemekkel; a kü­lönbséget többlet munkaerővel tudjuk kompenzálni. A vezér- igazgató úr hivatkozik arra, hogy kevés a szakképzett dol­gozó, ám tudnia kell, hogy az átszervezésekkel számuk to­vább fogyatkozik. A szakkép­zetlenségről szólva, a vezér- igazgató úr helyében ezt meg sem mertem volna említeni, mivel egyértelműen a felsőbb vezetés hibájának lehet felróni, hogy a beépített új technoló­giák megismertetéséhez, keze­léséhez nem tartottak tovább­képzéseket. Nemcsak a szak­munkásoknak lenne szükségük szakmai oktatásra, ugyanis fül­tanúja voltam, amint a vállalati főmérnök úr nem tudta megkü­lönböztetni a páravizes és a fe­dővizes szivattyúkat. Ez sejtet valamit a szakképzettség foká­ról. Nem tudjuk elfogadni, hogy a selypi és a hatvani gyár között különbséget tegyenek. Ez egy­ütt egy vállalat, és nem pedig ellenfelek! Szabad szakszerve­zetünk egyetért a cég munka- vállalóinak jogos felháborodá­sával, mivel a vezérigazgató úr az újságcikk utolsó részében el­lentmondásokba keveredett. Ez év májusában a munkásgyűlé­seken egyértelműen kijelen­tette: az épülő siló egyik üzem­résznek sem jelent előnyt, bár­hol is épüljön fel - ide kerül be­raktározásra a jobb minőségű cukor. Ám a vezetők nem a mi­nőséget helyezik előtérbe, ha­nem a silók hollétét. Amennyi­ben ez a vetélkedés folytatódik, a vállalat számára káros kihatá­sai lehetnek, mivel a környeze­tünk két cukorgyára nem veheti fel a versenyt a szerencsi és szolnoki üzemekkel. Érdekünk, hogy mind a két üzem jól és közösen működjék. Ezúton is megkérjük Do­monkosi Imre vezérigazgató urat, hogy az újságcikkben el­hangzottak tisztázása érdeké­ben munkásgyűlésen adjon magyarázatot kijelentéseire. Zagyva menti Cukorgyárak Szabad Szakszervezete Kiss József vezető ügyvivő Válasz egy kérdésre Megkérném Önöket, közöljék válaszomat a szerdai számuk­ban megjelent „Csak egy kér­dés” címmel. Ha nem sértem meg B. Sz. gyöngyösi lakost, válaszolnék kérdésére. De először talán megkérdezném: Nem szemé­lyes okok vezették, hogy ezt a cikket megírja? Ugyanis az, hogy egy szakközépiskola igazgatója, aki mellesleg nem cigányellenes, szimpatikus, nyugodt, intelligens ember in­dul a polgármesteri székért, eb­ben nem találok semmi kivet­nivalót. Nem tudom, miből gondolja B. Sz., hogy a saját is­kolájában nem tud rendet tar­tani. Talán B. Sz. csak nem a pedellusi állást tölti ott be? Ar­ról viszont a polgármesterjelölt nem tehet, hogy néhány fiatal így viselkedett pontosan a vá­lasztások előtt. Éz nem az ő hi­bája. Szerintem sokkal inkább a szülőknek kellene jobban gyer­mekükre figyelni, mert ők élnek igazán velük. Nem pedig a pol­gármesterjelölt. Az iskola igazgatója mindent megtett, amit funkciója megkí­vánt. Sok száz gyerek mellé vi­szont nem adhat mindegyiknek egy-egy felügyelőt, aki vigyáz, hogy a választások előtt ne tör­ténjen valami. De igazán nem is értem, ez a két dolog hogy keveredhetett össze B. Sz. gondolatában. Vé­leményem szerint nem is olyan cigányellenes ez a hangulat. A demonstráció alatt is jól meg­fért együtt a cigány és a ma­gyar, de talán inkább úgy ír­nám: jól megfértünk együtt, hi­szen mindannyian itt élünk, ez a hazánk. Úgy gondolom, a polgárok többsége elfogadja a cigányo­kat; És végül nem egyszerűen el kell viselni őket, ahogy azt B. Sz. írta, hanem megbékélve együtt élni velük. A másságu­kat pedig el kell fogadni, ahogy nekik minket. Úgy gondolom, sokkal inkább fontosabb most a gyerekeink jövőjének építése, mint az egymás közötti ellen­ségeskedés. Tisztelettel: O.J. Gyöngyös Ünnep a budapesti múzeumban A Néprajzi Múzeum hagyomá­nyos karácsonyi műsorával, a „Karácsonyi Vásárral” decem­ber 10-én 10-18 óráig várja a kedves látogatókat. Az impo­záns aulában a hatalmas kará­csonyfa körül és a galérián he­lyezkednek el a népi iparművé­szek vásári portékáikkal. A karácsonyi hangulatot szolgálják a népszokás-bemuta­tók, lesz betlehemes játék, regö- lés, lucázás, pásztorjáték, va­lamint szentcsalád-járás, mely a Betlehem egy változata. Csillag László Olvasószolgálat Pf. 23 GERGELY UJ TERVET FORGATOTT A FEJÉBEN...

Next

/
Thumbnails
Contents