Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-29 / 306. szám

6. oldal Horizont 1994. december 29., csütörtök Dr. Varga Mária, a tudós tanár Szolnokon született egy négy­gyermekes család első gyer­mekeként. Apja gépész- és kultármémök volt a MÁV-nál. A családfő munkaköre miatt gyakran változott a lakhelyük. Korábban Mezőtúron, Szente­sen, Kecskeméten, Szolnokon, 1946-tól pedig Hatvanban lak­tak 1951-ig, ahol apja a MÁV osztálymémökség vezetője volt. Varga Mária 1946-tól 1951-ig a hatvani 2. Sz. Álta­lános Iskolában tanult. Ked­venc tanára Rozmaring István volt, akit vidámsága, termé­szetessége miatt szeretett, és szigorúsága, igazságossága miatt tisztelt. Itt választott először példa­képet is, Ripka Erzsébet sze­mélyében, aki a történelmet szerettette meg vele, és a ta­nári pályát. Megrázó élményben volt része 1950-ben, amikor gyer­mekként maga is részt vett az újhatvani katolikus hívők tün­tetésében, és társaival együtt neki is menekülnie kellett a tüntetést szétverő AVO-sok elöl. Jellemének, munkaszerete­tének alakulására nagy hatás­sal voltak az Abonyban gaz­dálkodó nagyszülei. Csaknem minden évben náluk nyaralt. Itt tanulta meg tisztelni a két­kezi munkát, itt tapasztalta, hogy a munkát nem kényszerű szenvedésnek kell felfogni, hanem olyan szükségszerű­ségnek, amely az emberi élet feltétele. A középiskolát már Budapesten végezte. Itt is sze­rencséje volt, mert néhány egészen kiváló tanár tanította. Kővári Károly a matematikát, ifj. dr. Horváth Jánosné pedig a magyart. Végül is az ő példá­ját követte, amikor az egyetem magyar-történelem szakára je­lentkezett. Nagy csalódást je­lentett számára, hogy bár a felvételin sikeresen szerepelt, helyhiány miatt nem vették fel 1955-ben. Még ebben az évben férjhez ment dr. Mészáros István or­voshoz. Egyetlen feltételt sza­bott: a továbbtanulásról nem mond le. A kezdő kórházi or­vosi fizetés azonban nem volt elegendő kettejük megélheté­séhez. Lakást sem kaptak. Egy kórházi orvosi szobában lak­tak. Munkát vállalt: laboráns Ragadványnevekből írta doktori disszertációját lett a kórházban. 1956-ban megszületett első gyermekük, István. Abban az időben gyes nem volt. Hat hét után újból munkába állt. A gyermek egyedül volt a lakásban, míg a szülők dolgoztak. A folyosón arra járó nővérek szóltak egyiküknek, ha a szobából ki­hallatszott a gyermek sírása. Egy év után feladták a küz­delmet, és másfél éven át a nagymamánál nevelkedett a kicsi. Közben 1958-ban ismét je­lentkezett az egyetemre. Fel is vették, de levelező tagozatra, magyar-könyvtáros szakra. Otthagyta a kórházi munkát, és tanítást vállalt Sümegen, az általános iskolában. 1959-ben megszületett a másik gyer­mek, Iván. Nevelte a két gyermekét, végezte az egye­temi tanulmányait, és egy év után gimnáziumban kezdett tanítani. 1964-ben kitűnő eredménnyel fejezte be az egyetemet, 1967-ben megszü­letett a harmadik gyermekük, Endre. 1973-ban pályát módosított. A tanári munkát könyvtárosi­val váltotta fel, átvette a tapol­cai orvosi könyvtár vezetését. Egy év múlva „summa cum laude” minősítéssel magyar nyelvészeti bölcsészdoktori címet szerzett. Disszertációját Bazsi község ragadványnevei­ről írta. 1976-ban Rácz Endre pro­fesszor ösztönzésére bekap­csolódott az országos földraj- zinév-gyűjtő mozgalomba. Elvállalta Veszprém megye földrajzi neveinek gyűjtését, a gyűjtés irányítását, a gyűjtött anyag feldolgozását és a köz­readás megszervezését. Emel­lett orvostörténeti előadásokat tartott, orvostörténeti dolgoza­tokat írt. Időközben tagja lett az Orvostörténeti Társaság­nak, a Nyelvtudományi Társa­ságnak, az ELTE Névkutató Munkaközösségének, a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesüle­tének, a Néprajzi Társaságnak. Számos dolgozata jelent meg a különböző szakfolyóiratok­ban. Házassága megromlott, a gyermekek felnevelése után elvált. 1985-ben újból házas­ságot kötött Sümegi Jánossal, akit gyermekkorában ismert meg Hatvanban. A férje a hat­vani Grassalkovich-kastély rekonstrukciójának építésve­zetője volt, ezért úgy döntöt­tek, hogy Hatvanban teleped­nek le. Varga Mária a Bajza-gimnáziumban vállalt állást, onnan ment nyugdíjba is. A tudományos munkát nem hagyta abba a tanítás mellett itt sem, sőt bevonta a néprajzi, nyelvészeti kutatómunkába a tanítványait is. Az iskola hon­ismereti szakkörét vezette, amelynek tagjai több alka­lommal megyei és országos első helyezést értek el a nép­rajzi és nyelvjárási gyűjtőpá­lyázaton. Legnagyobb örömöt a „ Veszprém megye földrajzi nevei 1. - A tapolcai járás” című önálló kötet megjelenése jelentette számára 1983-ban. Azóta ezt további három kötet követte. Munkásságának elismeré­seként a Csűry Bálint-emlék- éremmel és a „Veszprém me­gyéért” kitüntetéssel jutalmaz­ták 1983-ban. A hatvani évek alatt 1988-ban a művelődési miniszter a „Kiváló Munká­ért”, 1991-ben pedig a „Peda­gógus Szolgálati Emlékérem” kitüntetésben részesítette. Unatkozásra nincs ideje nyugdíjasként sem. Kertész­kedik, folytatja a kutatómun­kát, írja a tudományos dolgo­zatokat, és tíz unokája várja, hogy velük is foglalkozzon. Élete nagy szerencséjének tartja, hogy mindig olyan munkát végezhetett, amit szí­vesen csinált, amiben örömöt talált. Németi Gábor Boldoggá avatják IV. Károlyt? Két korszak feszültségében: mire okítanak a művészek? Petőfi-emlékünnepségek Bács-Kiskunban A Szörény i-Iap szünetel januártól? Az újonnan alakult Pest Me­gyei Önkormányzat első ülésé­nek határozata alapján Schmidt Géza, a közgyűlés elnöke tilta­kozó levéllel fordult a Hírlap­kiadó Rt. vezérigazgatójához a Pest Megyei Hírlap január 1-jé töl tervezett szüneteltetése ellen. Amint a levélben az el­nök kifejtette: a tervezett intéz­kedés jogszabályellenes, a lap szüneteltetése csorbítja a de­mokráciát, hiszen ily módon az 1 millió lakosú megye saját lap nélkül maradna, s az emberek­nek nem lenne módjuk többi között a megyei önkormányzati ülések döntéseiről tájékozódni. Pest megyében két megyei napilap működött, ám a néhány hónappal ezelőtt beindított Pest Megyei Hírek kiadása anyagi gondok miatt szünetel, és most ez a veszély fenyegeti a Pest Megyei Hírlapot is. Vödrös Attila, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője a tiltako­zással kapcsolatban az MTI kérdésére elmondta: megítélése szerint a lap szüneteltetése azért ütközik a jogszabályokba, mert a 49 százalékos kisebbségi tulajdonos, a Hírlapkiadó Rt. nem hozhat ilyen drasztikus lé­pést a többségi tulajdonostárs, a Szörényi Levente által alapított 51 százalékos tulajdonú Parázs Alapítvánnyal szemben. A lap szüneteltetése politikai lépés, egy konzervatív hangvételű or­gánum felszámolására tett kí­sérlet, amely üzleti megfonto­lásból nem indokolható, hiszen a Hírlapkiadó Rt. a privatizáció küszöbén áll, és így érthetetlen, miért akar éppen most megsza­badulni napilapjától. Molnár Péter, a Hírlapkiadó Rt. vezérigazgatója az MTI tu­dósítójának kifejtette, hogy nem politikai, hanem pénzügyi és gazdasági megfontolás alap­ján akarják a lapot szünetel­tetni. Igaz ugyan - hangsú­lyozta -, hogy az rt. a kisebb­ségi tulajdonos, ám eddig is ők viselték a lap megjelenése nyomán a többségi tulajdonosra háruló veszteségeket is, ame­lyek havonta milliókra rúgtak. Á részvénytársaság azonban a továbbiakban nem kívánja a másik fél anyagi veszteségeit is finanszírozni. (MTI) Voith Lajos rehabilitációja Keleti György honvédelmi mi­niszter - a Rehabilitációs Bi­zottság javaslatára - mint tör­vénytelen intézkedést, hatályon kívül helyezte Voith Lajos őr­nagy 1947-es lefokozását, és posztumusz ezredessé léptette elő a néhai tisztet. Voith Lajos Ludovikát végzett, a Magyar Királyi Honvédségben hivatá­sos tiszt volt. Azzal az indokkal fokozták le, hogy „nem híve a népi demokráciának”. Petőfi Sándor születési évfor­dulóját ezúttal is két város ün­nepli meg Bács-Kiskunban. A költő által szülőhelynek neve­zett Kiskunfélegyházán az óesz­tendő utolsó napján, szilveszter délelőtt rendezik a koszorúzási ünnepséget, a város központjá­ban lévő Petőfi-szobomál, majd a városi könyvtárban „Petőfi és a képzőművészet” címmel elő­adást hallgathatnak meg az ér­deklődők. Kiskörösön az evangélikus templomban véget érő óévbú- csúztató-újévköszöntő éjféli is­tentisztelet után emlékeznek a nemzet nagy költőjére, a város jeles szülöttjére. A költő szülő­háza előtti téren hajnali fél egykor kezdődő fáklyás, gyer­tyafényes emlékünnepségen a Petőfi Társaság és az önkor­mányzat képviselői megkoszo­rúzzák Petőfi Sándor szobrát. A költő születésének 172. évfor­dulóján szilveszter éjszaka rendkívüli nyitva tartás lesz a múzeummá berendezett szülő­házban. Ausztriában mind többen kí­váncsiak: eleget tesz-e a bete­geskedő Pontifex Maximus 1995-ben harmadik ausztriai meghívásának, vagy csak az ál­lamalapítás 1996-os ezeréves évfordulóján vesz részt? Az osztrák katolikus püspöki kar azért is reménykedik a miha­marabbi látogatásban, mert az együtt járhat TV. Károly utolsó osztrák császár, magyar—cseh király boldoggá avatásával. Anatole France úgy emléke­zik meg Károlyról, mint akinek „élete uralkodóként mártírum volt, halála ezzel szemben győ­zelemmé lett”. A szent életű Karl Franz Joseph 1887-ben született a Duna melletti Per- senbeug-kastélyban. 1916-ban, a 85 évesen elhunyt Ferenc Jó­zsef örököseként császár, majd ugyanebben az évben „Isten kegyelméből" felruházott ma­gyar király lett. A Filharmónia decemberi hangversenyét Egerben a Ma­gyar Virtuózok adták a Gárdo­nyi Géza Színházban. A műsort Vivaldi Négy évszakok, és Bar­tók Béla Divertimentója alkotta. A kiadott tervezet szerint a Di­vertimento szerepelt az első he­lyen, utána következett volna a barokk mester. A művészeti vezető hege­dűművész, Szenthelyi Miklós jól alkalmazta a cserét. Előbb az a tizenkét életkép, a termé­szetből ellopott táj, a derű, szépség, tomboló életkedv, az elemeknek, és a természetben, a fák és füvek, a hegyek és a völgyek, a vizek és a minden­féle hullámzás közvetlenségé­ben élő pásztomépek és egye­bek jutottak szóhoz, közelítet­tek meg bennünket. Ezek bája és örömöt hozó közvetlensége áradt a vonósok keltette har­móniákból. Vivaldi maga is az érzelmek jól csoportosított együttesének képzelte el ezeket a magukban is megálló, hangulatilag jól el­különíthető életképeket. Szö­vegben, formás szonettekben foglalta össze indítékait a zenei poéma keletkezéséről: ránk ve­zeti azt az áramlást, amit ki le­het, olykor vigaszul ki is kell olvasni az éterből, a felhők fe­letti, a csillagok közötti és a képzelet által is elérhető szfé­rákból. Mert ez a világ egyéb­ként örömre is született. Am a legtöbbször szánandó sorsú ember kénytelen eltűrni a külső és belső viharokat: talán csak hitében szerezhet némi bizo­nyosságot arról, van-e a dol­goknak együttes tartalma, mint szépség, jóság és igazság. Bartók egészen más. Ha Vi­valdinál a reneszánsz ember de­rűjében részesültünk, Bartók Az osztrák köztársaság meg­születésével az uralkodó honta­lan lett, akinek neve azonban a következő években sem sza­kadt el a politikától, többek kö­zött éppen „a király nélküli ki­rályság” korát élő Magyaror­szág kapcsán. 1922. április 1-jén feleségét, Zitát és 8 gyermekét hátrahagyva, mind­össze 35 évesen hunyt el. IV. Károly halála óta - így hirdetik azok, akik boldoggá, il­letve szentté avatását ösztönzik - számtalan gondterhelt és szenvedő ember zarándokol sír­jához. Sok osztrák azt várja, hogy a boldoggá avatás után a hamvakat Ausztriába szállítják Madeiráról. A Páneu- rópa-mozgalom még tovább megy számításaiban: titkos vá­gya Károly végső nyugalomra helyezése a bécsi császári sír­boltban. (Ferenczy Europress) felébreszt ebből az álmodozás­ból, ránk reccsent. Hiába ne­vezi ő a zenét ez alkalommal szórakoztatónak, mert a diver­timento olasz szó, szórakozást, örömöt jelent, bár évszázadok során több értelemben is hasz­nálták. Itt, Bartóknál, ha szigo­rúan, komoran is, a magány szorításában, fellelhető lelki örömre vagy élvezetre lehet csak gondolnunk, mert egyéb­ként ez a földileg, jogilag csak­nem hontalanná vált ember ugyancsak kerülgette a maga sorsát, az élet buktatóit. Mára a XX. század végére nekünk tu­domásul kell vennünk, hogy a reneszánsz ember nyugalma, emberi méltósága magasan fö­lötte lebegett a mai mércének, állapotnak. Mi itt, lelki és egyéb nyava­lyákkal terhelten csak sóvár- gunk az idilli állapotok után, amelyekről Vivaldi hegedűi áradozva számolnak be. Vagy csak ő is a titkos vágyait, álmait szőtte muzsikába? Mindig is ilyen volt, ilyennek maradt ez a világ, mint a miénk, csak pilla­natai voltak, lehettek ennek a magunk által írott történelem­nek, amikor nem a lélek és a test szenvedése markolta meg az agyakat és a szíveket? (Nem könnyű a válasz). Szenthelyi Miklós virtuózai Vivaldi után drámai ellentét­ként húzták nekünk Bartókot, hogy aztán a pöntyögetős fesz­tiválszámmal, a polkával és a jól ismert Brahmsszal üssék helyre a hálás közönség lelki egyensúlyát. Ezek a munkájuk­hoz, műfajukhoz nagyon értő zenészek magukhoz emelték a közönséget, és az este ennek a kettős örömnek a nyugtázásá­val ért véget. Farkas András E G R I C S I L L A G 0 K Gárdonyi Géza művének képregény-változata Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents