Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-29 / 306. szám

1994. december 29., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Reinkarnációs „hétvége” Hatvanban Izgalmasnak ígérkező progra­mot szervezett mára és hol­napra a hatvani városi művelő­dési központ. Az úgynevezett „Reinkarnációs hétvégét” - amely rendhagyó módon a hét közepére esik - Kássa László vezeti. Az érdeklődőknek bő­vebb felvilágosítást Zölei Mag­dolna ad a helyszínen található nyomtatványboltban személye­sen, illetve a 37/342-383-as te­lefonszámon. Nyugati kapcsolat mezőgazdászoknak Mindazok a földművesek és ál­lattenyésztők, akik külföldi ba­rátokat szeretnének találni, ke­ressék fel Simon Attila falugaz­dászt a hatvani, boldogi vagy csányi polgármesteri hivatalban tartott fogadónapjain. Ő gyűjti össze azoknak a jelentkezőknek a nevét és címét, akik szívesen adnának szállást, reggelit, tisz­tálkodási lehetőséget - termé­szetesen fizetségért - a Német­országból érkező gazdálkodók­nak. A kapcsolatteremtésnek nem feltétele, hogy értsék az idegen nyelvet. Tanulási lehetőség ifjú kézműveseknek Az Ady Endre Könyvtár kéz­műves szakiskolája az 1995/96-os tanévben fazekas, csipkeverő, kézi és gépi hímző, továbbá tűzzománc szakon indít képzést. Felvételre az általános iskolában már végzett, vagy érettségivel rendelkező fiatalok jelentkezhetnek. A szakmát két esztendő alatt sajátíthatják el, és az „inasévek” leteltével szakmunkás-bizonyítványt kapnak a hallgatók. Jelentkezni lehet: Hatvan, Delelő úti Alko­tótábor, telefon: 37/342-250. Nosztalgia-est volt az ecsédi bisztróban „Nemcsak a húszéveseké a vi­lág” címmel, és természetesen ennek a dalnak a szellemében szerveztek nosztalgia-estet az ecsédi bisztróban. A közép- és idősebb korosztály legnagyobb örömére hajnalig szólt a mu­zsika, rophatták a táncot, va­csorázhattak, és tombola is szí­nesítette a programot. Az ese­ményt a település egyik képvi­selője, Hegedűs László vállal­kozó szervezte. Hatvanban bontják a vasútállomáson a régi kereskedelmi épületet. Az elavult, meg­roggyant ház egykor a pénztáraknak és a raktáraknak adott otthont. Kiszolgálta az idejét, hiszen mintegy 80-85 évvel ezelőtt épült, s közben „megúszta” az emlékezetes nagy amerikai bombázást is. Mint Mezei Mátyás állomásfőnöktől megtudtuk, a patinás falak el­tűntével a környék parkolási gondjain szeretnének enyhíteni. Az ötlet kivitelezésében számítanak az önkormányzat anyagi támogatására is. Mit várnak térségünkben az új évtől? Új év, új fogadalmak, szépreményű várakozások. Egyikünk le akar mondani a cigarettától, másikunk szeretne megtanulni kí­naiul. Van, aki nem dédelget álmokat, beéri azzal is, ha nem lesz rosszabb az új esztendő, mint a tavalyi. Szerintünk a páratlan évek mindig jobbak. Ebben a hiszemben intéztük a kérdést Hatvan körzet járókelőihez, ismert és kevésbé ismert polgárai­hoz: mit várnak ők 1995-től? Fónagy László, a lőrinciek jegyzője közismerten jó hu­morú, kedélyes ember. Fagga­tózásunkra azonban felhő su­han át az ábrázatán.- Éppen most tanulmányoz­tam a jövő évi költségvetést, úgyhogy nem nagyon van ked­vem viccelődni... Az biztos, hogy egy mindenkit próbára tevő esztendő következik, amelyhez a képviselő-testület­től, a hivataltól, az állampolgá­roktól felelősségteljes együtt­működést várok. Lesznek könnyek, lesz vér, de majd csak megússzuk valahogy. Szabó Rudolfné hazafelé bal­lag Horton. Ráérősen nézelő­dik, most már megengedheti magának, hiszen nyugdíjas. Korábban felelősségteljes munkát végzett, ő volt a hatvani áfész közgazdasági osztályának vezetője:- Optimista vagyok. Úgy gondolom, ha rendeződik a két kormányzó párt között a vi­szony, megindulhat a fejlődés. Tudom - és ezt sokan elfogad­ják -, hogy emelni kell az ener­giaárakat, hiszen ezáltal stabili­zálódhat a gazdaság. Úgy vé­lem, 1995 még nem lesz az igazi, de 1996-tól már fellen­dülhet Magyarország. Leg­alábbis megáll a hanyatlás. Csa­ládon belül azt szeretném: le­gyen megértés köztünk. Kerékpáron száguldozik Szecskő Lászlóné, a herédi pos­tás. Sietős a dolga, sokan várják a jó híreket, a szívélyes kíván­ságokat, amelyeket ő szállít házhoz. Mégis megáll egy pil­lanatra:- Ne legyen rosszabb ’95 sem, mint ez az év volt. Szere­tem a munkámat, és remélem, továbbra is a postánál maradha­tok. Húsz éve járom az utcákat, viszem a leveleket. A csalá­domnak és az idegeneknek is jó egészséget kívánok. Marton Zoltánnak, az autó­sok selypi magánoktatójának kevés a szabadideje. Amikor két forduló között megszólítot­tuk a hatvani utcán, először gyakorlatias óhajokkal kezdte:- Mit kívánhatnék? Sok ta­nulót, mérsékelt inflációt, bé­két, biztonságot. Varjú István kollégámnak pedig több sze­rencsét az életben, mert igen peches ember. Kovács Mária, a szűcsi posta vezetője telefonálásunkkor el­sősorban az ebédidőt várja. Persze, azért vannak nagyobb horderejű dolgok is, amelyek foglalkoztatják.- Jó lenne, ha végre felújíta­nák a hivatalunkat. Ez már jó pár éve húzódik, ám végre van remény, mivel találtunk kivite­lezőt is. Ami a magánéletet il­leti, szeretném, ha ’96-ban, öt­venöt évesen elmehetnék nyugdíjba. Azt várom, hogy az új évben ehhez megteremtsék a feltételeket. Hagyjuk élni és dolgozni a fiatalokat is! Hort polgármestere, Kassa László térségünk legkészsége­sebb riportalanyai közé tarto­zik. Bármikor fordulhatunk hozzá kérdéseinkkel, pillanato­kon belül kész a minden igényt kielégítő válasszal. Ezúttal is.- Szeretném, ha a kormány­zat végre úgy tevékenykedne, hogy könnyebb legyen a gaz­dálkodás. Sajnos, a jelek nem erre mutatnak. Aztán jó lenne a munkanélküliségen is enyhí­teni, ugyanis éppen most írtam alá a közmunkásaink elbocsátá­sáról szóló dokumentumot. A szakminisztérium és a munka­ügyi központ intézkedései nyomán ugyanis nincs ele­gendő pénz a foglalkoztatá­sukra. Ilyen körülmények kö­zött humoros, könnyed kíván­ságom aligha lehet. Béke és egészség legyen, ez a fő! Legtöbbünk pénzt vár 1995-től. Erdélyi Ferencné is, aki a Hatvan és Vidéke Taka­rékszövetkezet ügyvezető igaz­gatója. O természetesen nem­csak magának, hanem a kun­csaftoknak is ezt kívánja.- Adósaink akkor vettek fel tőlünk hiteleket, amikor még stabil munkahelyük volt. Most sokan elvesztették az állásukat, így nem tudnak fizetni. A vál­lalkozóknak is sok pénzt kívá­nok, s természetesen azt, hogy hozzánk hozzák. Nagykökényes utcáján Kal­derái Ottót állítottuk meg. A ti­zenkét éves kisfiú nem töpren­gett, azonnal kivágta a választ:- Boldogságot! A nagyma­mámnak egészséget. És amit a legjobban szeretnék, hogy anyukám és apukám újra köl­tözzön össze. Hárman vagyunk testvérek, de én egyedül élek a nagymamámnál. Nagyon hiá­nyoznak a többiek... És mit kívánunk mi, a Hírlap munkatársai? Találjanak meg bennünket, ha valami jó hírt hallanak, hadd tegyük köz­kinccsé, mások örömére. (négyessy - tari) Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat HERÉD polgármestere: Fazekas András (független) A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Hemád községben szüle­tett 1950. november 24-én. Ti­zenkét éves kora óta él Heré­den, itt fejezte be az általános iskolát. Középfokú tanulmá­nyait Budapesten végezte. A szakszervezetben dolgozott, majd Németországban élt négy évig. Ott szerzett tapasztalatait Heréden szeretné hasznosítani. Nős, a fia 22, a lánya 20 éves. Hobbija az olvasás. A képviselő-testület tagjai: Homor László (KDNP), Podonyi Gábor, Viczián Mihály, Samu Alfonzné, ifj. Fülöp László, Ka- puszta András, Klátyik János, Temesvári József, Tóth Tibor HORT polgármestere: Kassa László (független) 1951-ben született Hatvanban. 1974-ben egy horti lányt vett feleségül, akkor költözött a te­lepülésre. 1965-től a helyi Me­zőgépnél dolgozott középveze­tőként. 1979-től tanácselnök, majd polgármesterré választot­ták. Négy év múlva óriási fö­lénnyel sikerült megőriznie tisztségét. Egy fiúgyermek édesapja. Szabadidejében járja a természetet, és szívesen vadá­szik. A képviselő-testület tagjai: dr. Szabó József, dr. Madléna Gá­bor, Hegedűs Dezső, Csontos András, Rózsavölgyi Jánosné, Kiss Tibor, Horváth Sándor, Urbán Jánosné, Bódi Jánosné, Csuka Gusztáv, Kerek Oszkár (valamennyien függetlenek). NAGYKÖKÉNYES polgármestere: Török László (független) Balassagyarmaton született 1941-ben. Foglalkozása peda­gógus, több mint három évti­zede él és tanít Nagykökénye­sen. 1990-ben polgármesterré választották. Most ismét ő nyert, így az új önkormányzati törvény értelmében le kell mondania iskolaigazgatói posztjáról. Nős, egy fiú és egy lány édesapja. Kedvenc foglala­tossága a régészet. A képviselő-testület tagjai: Katona János, Nagy Ferenc, Ko- szora Győző, Kis József, Terényi János, Koszora Ferenc, Mol­nár Miklós (függetlenek). (valamennyien függetlenek). B.Ú.É.K! Még néhány nap, s vége az évnek. Volt már rosszabb - mond­hatnánk -, de higgyük azt: ennél csak jobb jöhet. Igaz, mosta­nában nem igazán lehetünk optimisták, ám az ember ereden­dően bizakodó. Nem is tehet egyebet! Meghallgatja a jókíván­ságokat, továbbítja azokat, s a szíve mélyén reménykedik: a tervei szerint alakul minden... Mi, az oldal munkatársai sem tehetünk mást: valamennyi Olvasónknak békés, boldog esztendőt kívánunk 1995-re! A népművelő újabb panaszai Olvasom: a filmgyárat privatizálják - viszi, aki veszi... Hallom: költőink, drámaíróink újra az asztalfióknak írnak. Na, nem a cenzúra, hanem a tőkehiány miatt. Látom: mozijainkban (már amelyik megmaradt!) amerikai giccsdömping dominál. Tapasz­talom: könyvtáraink kevesebb könyvet, folyóiratot, video- és hangkazettát tudnak vásárolni, mint amennyit az igények meg­követelnének. Érzékelem, amint művelődési házainkban diszkó diszkót követ, s mind kevesebb tinédzser látogatja a tudomá­nyos értékeket közvetítő előadásokat, a komolyzenei hangver­senyeket... Kérdezem: Nem kellene kevéske pénzünket értékek teremté­sére, befogadására költeni? „Semmiből nem lesz semmi? S ára van mindennek, ami va­lamire jó?” - írta Illyés Gyula egyik versében. Igen ám, de ha az „árat” meg akarjuk spórolni takarékosság címén, se rövid, se hosszabb távon nem jön létre a „jó”, az a bizonyos érték. Mikor jutunk el gondolkodásunkban, szemléletünkben oda, hogy a kulturális értékek teremtésére, közvetítésére fordított anyagiakat ne költekezésnek, ráfordításnak, hanem invesztá- lásnak tekintsük; olyannak, aminek kamatos kamatként közvet­lenül is megtérülő haszna lenne? Mikor vesszük végre észre, hogy az egyén, csoport és társa­dalom - amelyik kulturálisan is „alultáplált” - hamarosan eg­zisztenciálisan is lesüllyed? Monori Zoltán A hatvani kábeltévé fejlesztési lehetőségei Az elmúlt napokban jó hangulatú vacsora keretében számoltak be a terézvárosi kábeltelevízió vezetői a hatvani hálózatfejlesz­tési lehetőségekről, a jövő kilátásairól. Jelenleg mintegy kétezer „fogyasztó” található a városban, ám számuk napról napra nö­vekszik. Természetesen az igények is bővülnek, így időszerű a kérdést mielőbb napirendre tűzni. Rajfai Zoltán, a társaság egyik irányítója is így látja ezt.- Célunk a mintegy 4-4,5 ezer fogadóállomás teljes kiépí­tése - mondja. - Természetesen a meglévő rendszert egy éven belül szinte teljes egészében át kell alakítani, ami talán nehe­zebb feladat, mintha új hálóza­tot építenénk. A korszerűsítés is a feladataink közé tartozik. A jelenlegi tizenhat csatornát nö­velni szeretnénk, hogy a lakos­ság mintegy 22-25 program közül válogathasson.- Technikailag ez milyen módosításokat jelent?- A jövőben függetleníteni kívánjuk az előfizetőket. Úgy­nevezett csillagpontos hálózat­tal dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a lakásokat egyedileg lát­juk el. A jövőben a nézők igé­nye szerint a kínálatot szerző­désileg bővítjük - elsősorban magyar adásokkal -, de szó le­het az A3, a Szív Tv, az ATV el­indításáról is. Megfelelő néző­szám esetén akár a kódolt mo- zicsatomák kínálata is eljuthat az otthonokba.- A helyi televíziózásban is látnak fantáziát?- Természetesen nem mon­dunk le a folyamatos fejlesztés­ről, amelynek része a lokális csatorna. A képújság máris működik, s az önkormányzattal közösen a közcélú tájékozta­tásra is koncentrálunk. Célunk a fizetőképes igények teljes ki­elégítése. Hangsúlyozni kívá­nom, hogy mi a kereskedelmi televíziózásban vagyunk érde­keltek, a közszolgálati jelleg a képviselő-testület anyagi hoz­záállásától függ. Sajnos, állami támogatás nincs, mindent saját erőből kell megvalósítani. A beruházás nagyon pénzigényes, ám a befektetés megtérül, mivel a hálózat itt marad, és munka­helyek is teremtődnek.- Mennyibe kerül jelenleg a szolgáltatás?- A nézők áfával együtt 390 Ft-ot fizetnek. Ez olyan mini­mális összeg, ami feltétlenül szükséges a megalapozott mű­ködéshez. Csak példaként emlí­tem, hogy Budapesten 13 ezer előfizető esetén 25 csatornára számítva 490 forint a havi díj. A mozicsatomák jelentősen megemelik a költségeket.- Mikortól beszélhetünk tel­jes körű kiépítettségről?- Ebben a „műfajban” gya­korlatilag ilyen nincs. Hosszú távú céljaink lehetnek, ám a fej­lődés folyamatos. A dorogi há­lózat kiépítése például egy év­tizedig tart, hogy a későbbiek­ben a programcsomagos szol­gáltatás is lehetővé váljék.- Mit kap még a fogyasztó a pénzéért?- Hangsúlyoznám a szolgál­tató jelleget. Folyamatos ügy­félszolgálatot, két műszakos ügyeletet biztosítunk. Kieme­lem Bakos Tibor és társai segít­ségét, akiknek a társadalmi munkája nyomán lehetővé vált, hogy az elavult struktúrát fel­válthassuk. (t. o.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents