Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-28 / 305. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. december 28., szerda Herédi karácsony Az ÁMK Általános Iskola szín­játszó csoportja hatodik éve a helyi kultúrotthonban rendezi a falukarácsonyt. Alsó és felső tagozatos tanulók teremtenek karácsonyi hangulatot versek­kel, dalokkal, jelenetekkel. A közel ötven szereplőt a szak­körvezetőn kívül a szülők is se­gítették. Az új polgármester és a kilenctagú képviselő-testület pedig ezer-ezer forint pénzfel­ajánlással honorálta munkáju­kat úgy, hogy a befolyt tízezer forintból, valamint a MILK 60 Kft. által felajánlott hatezer fo­rintból a helyi SZMK minden szereplőnek egységesen kará­csonyi csomagot készített, amit az ünnepély végén osztottak ki. Az öröm magasra szárnyalt, így mindenki jól járt. Viczián Mihály tanár-szakkörvezető Heréd Fűtés nélkül Olvasószolgálatukat szeretném panaszommal terhelni, és az emberi fölényre, embertelen­ségre, megbízhatatlanságra fel­hívni figyelmüket. C 30-as gázüzemű szivattyús készülékem 1994. XII. 14-én, kb. 11 órakor elromlott: a fűtő­láng kialudt, lakásom fűtés nél­kül maradt. A Tigázhoz fordultam pana­szommal, mivel a készülékem még garanciális. Közölték: ez a javítás Tóth József Eger, Po­zsonyi 2. FÜVIG Épületgépé­szeti Bt. szerelőjéhez tartozik. A hibát neki azonnal, XII. 14-én 11-kor jeleztem, szerelő­jük meg is jelent 16-án, kb. 14 órakor. A javítás valószínűleg nem volt eredményes, mert mire kb. 200 m-re ment a laká­sunktól, már nem üzemelt to­vább a készülék. Azon a napon még kétszer értesítettem a cé­get, telefonrögzítőn, szombaton telefonon női hanggal. A javí­tásra senki nem jelentkezett. Ma már XII. 19. van, lénye­gében hatodik napja vagyunk fűtés nélkül. Éjszaka -10, -8 fok van. Mindketten nyugdíjasok va­gyunk és betegek, és egyben ki­szolgáltatottak a fölénynek, a nemtörődömségnek. A remek szerelő kiváló em­bertelenséggel végzi munkáját, neve Tóth József, Eger, Pozso­nyi u. 2. Örültünk annak, amikor a gázt bevezették, mennyire könnyebb lesz a téli szezon, be­tegen nem kell tüzelőt hordani. Most már csak az volna a kér­désem, ha történetesen gázszi­várgás volna, vagy csőrepedés, akkor ennyi idő alatt az égbe is repülhetnénk? Sem telefonon, sem szemé­lyesen nem kérdezték, mi van velünk, megfagytunk-e már? Tisztelettel: Bodnár Flóriánná Eger (Felnémet), Tárkányi u. 6. Méltatlan állást foglalni egy kisszerű perpatvarban Heves Megyei Hírlap Eger Tisztelt Kaposi Úr! A Heves Megyei Hírlap 1994. december 14-i számában megjelent „Indulatos levélvál­tás a Dunaferr Rt. és a Tama- mente I. Sz. között” című cik­kére szeretnék röviden reagál­ni. Mind a Tamamente Ipari Szövetkezetre, mind szemé­lyemre nézve messzemenően etikátlannak tartom a Dunaferr Rt.-nek írt levelem leközlését a Hírlap hasábjain, úgy a szövet­kezet, mint az én hozzájárulá­som nélkül. A két cég között fennálló probléma kizárólag a két cég saját ügye, közvetlenül nem tar­tozik a nyilvánosságra. Ha már így alakult, a tisztán­látás érdekében szíves rendel­kezésükre bocsátom - termé­szetesen a szükséges hozzájáru­lás mellékelésével - a Magyar Iparszövetség Jogi Igazgatósá­gának ez ügyben írott levelét, amelyet a Dunaferr Rt. mélysé­gesen felháborodott főilleté­kese valahogy „elfelejtett” Önöknek megküldeni. Tisztelettel: Földi Sándor Kápolna, Tarnamente Ipari Szövetkezet Medveczky Endre úr intézetvezető Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársa­ság Dunaújváros Tisztelt Intézetvezető Úr! Tájékoztatom arról, hogy a Magyar Iparszövetség, mint az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetségének jogutódja, a magyar nemzetgazdaság Ön ál­tal is ismert, 1989 óta folya­matban lévő, piacgazdasággá történő átalakulása folytán semmiféle felügyeleti jogkört nem gyakorol az ipari szövet­kezetek felett. Mint országos érdekképvise­let, különben is méltatlannak tartanánk, hogy állást foglal­junk bármely fél javára egy olyan kisszerű perpatvarban, amely - két jogi értelemben egyenrangú - gazdálkodó szer­vezet között folyik. Az Önök 1994. november 29-i leveléből egyértelműen kiderül, hogy az elvett tárgyakat vissza kívánják adni, ami az elvétel jogszerűsé­gét legalábbis megkérdőjelezi. Természetesen távol áll tő­lünk a szövetkezet főmérnöké­nek levelezési stílusa, de a mai kor szellemétől idegennek ítél­jük az Önök 1994. november 9-i, „hatósági” szemléletmódot tükröző ún. értesítőjét is. A jövőbeli,, kölcsönösen elő­nyös kooperációs kapcsolatok, kereskedelmi ügyletek aligha teszik indokolttá az ilyen feles­leges, mindkét fél számára megalázó konfliktusokat. Tisztelettel: Révész Péter igazgató Magyar Iparszövetség Jogi-Nemzetközi-Tit kár sági Igazgatóság Budapest Tisztelt Földi Úr! Mélységesen azonosulni tu­dunk Révész Péter igazgató Úr álláspontjával, mely a két fél kisszerű perpatvarában méltat­lannak tartja az állásfoglalást bármely fél javára. Azzal is egyetértünk, hogy feleslegesek a mindkét fél számára meg­alázó konfliktusok. Éppen ezért - mások tanulságára - adtuk le a leveleket - a Dunaferr kéré­sére, természetesen mi is állás- foglalás nélkül. Ha pedig egy cég a sajtó számára elküldi a leveleket az­zal a nem titkolt szándékkal, hogy az a lap hasábjaira kerül­jön, akkor az már nem magán­ügy, hanem a nyilvánosságé. Megnyugtatására hadd kö­zöljem: ennél már jóval „titko­sabb” dokumentumok is megje­lentek a hazai vagy a nemzet­közi sajtó hasábjain. Üdvözlettel: Kaposi Levente főszerkesztő Olvasóink leveleiből: Pf. 23. Kérem, engedjék meg nekem, hogy ezúton mondjak köszö­netét Önöknek azért a felejthe­tetlen élményért, melyet va­sárnap délután kaptunk fér­jemmel együtt. Tíz éve rend­szeres előfizetője vagyok lap­juknak, s úgy érzem, hűsé­günk most elnyerte jutalmát. Amikor megkaptuk levelüket, melyben értesítettek, hogy já­tékukon porszívót nyertünk, még igazán nem is hittük el, hogy több ezer olvasó közül éppen minket érjen szerencse. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a díjkiosztó ünnepségre. Most már azt mondom, hogy ha csak a mű­sort láttuk volna, már az is nagyszerű élmény lett volna számunkra. A mai rohanó vi­lágban ez a két óra kikapcso­lódás, vidám kacagás is csodá­latos ajándék volt Önöktől. Amikor az ajándékot is átvet­tük, örömünk határtalan volt. Otthon a három fiunk is izga­tottan várt bennünket, s nekik is boldog perceket szereztünk az új porszívóval. Azt hiszem, egész családunknak ez a leg­szebb karácsonyi ajándék. Magam és családom nevében szívből köszönöm ezt az él­ményt Önöknek. Munkájuk­hoz kívánok további sok si­kert. És biztos, hogy még so­káig hűséges olvasójuk mara­dok. Kívánok a Hírlap minden munkatársának kellemes kará­csonyi ünnepeket és sikerek­ben gazdag, boldog új eszten­dőt! Pabar Sándor né Kál, Árpád u. 42. Még soha nem írtam Önök­nek, de most úgy érzem, illik köszönteni az újság szerkesz­tőit és dolgozóit, akik nekünk örömet szereznek újságjukkal. Mi már az idősebbek közé tar­tozunk a férjemmel, és szinte egymás kezéből vesszük át a lapot minden reggel. Már na­gyon régi előfizetői vagyunk a Hírlapnak, jónak tartjuk, szinte minden téma érdekel, ami a hasábokon megjelenik. Külön köszönjük, hogy korán reggel már itt van a postaládá­ban, külön TVR Extra mellék­lettel és a könyvecskével, ami a főzés fortélyait tartalmazza. Lapjukban olvastam, hogy nem emelik az újság árát. Ez nagy örömet jelent ebben a drága világban, hiszen így is sok mindenről lemondunk, mert a kettőnk nyugdíja alig 20 ezer forint, ebből kell oko­san gazdálkodnunk. Semmi áron nem akarunk lemondani kedvenc újságunkról. Kívánunk mindnyájuknak békés karácsonyi ünnepeket, jó egészséget úgy a családi életben, mint a munkahelyi közösségben, és egy boldo­gabb új esztendőt! Szabó Józsefné Feldebrő, Kossuth u. 60. November 6-án volt Makiár községben az öregek dél­utánja, amit Sasvári József nyugdíjas igazgató rendezett. Külön megemlékeztünk ott községünk két legidősebb la­kosáról Törő József és özv. Ruzsinyszki Jánosné sz. Bodó Gizella személyében. Meg­tiszteltek minket református és katolikus egyházi vezetők és Ujj István polgármester is je­lenlétükkel. Késő délutánig tartott a kellemes társalgás. Mivel a Heves Megyei Hír­lapnak nemcsak én, de több idős társam is sok-sok év óta előfizetője, olvasója vagyok, kérném Önöket, hogy rólunk is tegyenek említést lapjuk­ban. Hiszen eddig már több község időseiről megemlékez­tek lapjukban. Rólunk helyhi­ány miatt nem írtak? Makiári idős klubtagok Karácsonyi gonosztevők. Hasonló esetre, mint ké­pünk mutatja - sajnos nagy valószínűséggel környeze­tünkben több példa is akadhat. Valaki vagy valakik ez évben is úgy gondolták: az ünnepre megteszi az utcák, parkok fenyőfája. Az éj leple alatt a tőről - csak úgy de­rékmagasságban - lefűrészelték az évekig gondozott tű­levelű addig szemet gyönyörködtető .koronáját. A szere­tet jegyében...? (Fotó: Kaposi Tamás) Három kérdés és kérés Három kéréssel szeretnék leve­lemben foglalkozni. Először: a feleségem írt egy ajánlott levelet Önöknek, lassan már negyedik hónapja, még csak válaszra sem méltattak bennünket. Második kérdésem: szíves­kedjenek válaszolni (ha lehetsé­ges, a lapjukon keresztül): a He­ves Megyei Hírlap jobb- vagy baloldali lap. Meggyőződésem, hogy inkább nevezhető az előb­binek. Hogy miért? Mert a kis­emberekről igen keveset esik szó. Mondok példát is: Minisz­terelnökünket csak Horn-nak nevezi. Egy régi újság pedig dr. Antall József miniszterelnök úr­nak nevezi. Vagy egy másik eset. A véres kezű HorthyX még Vi­téznek is nevezi. Pedig akárhogy is nézzük, az a bizonyos vitéz a felelős a tömeges lemészárláso­kért. Vagy önök úgy gondolják, hogy nem? Harmadik kérdésem pedig a következő: 1994. november 30-i számukban megjelent egy cikk, az Olvasók Fórumában. A címe: Csak egy kérdés. Először is az a bizonyos cikkíró ne a pedagógust hibáztassa a történtek miatt, ha­nem a szülőket. Vagy netán az ő gyereke is közöttük van, és nem tud neki parancsolni? S még ami nagyon fáj. Egyszer és minden­kor vegye tudomásul igen tisztelt (B. Sz.)!ü, hogy azokat a képvi­selőket a nép, nem pedig az a bi­zonyos „elit” juttatta a Paria­mentbe. Márpedig aki a népet megveti, közöttük a cigányságot, előbb-utóbb eltiporják a Föld színéről. Ui.: amennyiben Ön a népnek a képviselőit „Mari néni tehe­nének" nevezi, akkor én tudja magát minek nevezem? Persze, én nem vagyok olyan, hogy ilyet leírjak, de gondolatban ide írom. Kérésem Önhöz annyi: hol tanult ön, hogy olyan okos és művelt, még a nevét sem meri kiírni? Kérem a szerkesztőséget, mi­vel a lapjuknak hűséges előfize­tője és olvasója vagyok - sőt két gyermekem is -, hogy azt, amit kérek és itt leírtam, közöljék a lapban. Tisztelettel: Dorkó Máté Bekölce, Temető út 12. * Tisztelt Olvasó! Kérdéseire a következő vá­laszt tudjuk adni: sajnos, a fe­lesége által írt levelet nem kap­tuk meg. Második kérdésére a válaszunk az, hogy a Heves Me­gyei Hírlap sem jobb-, sem bal­oldali, hanem független napilap. Harmadik kérdésére azt tudjuk válaszolni, hogy az említett ügy­ben mindkét felet meghallgattuk, és szokásunkhoz híven a véle­ményeket nem kommentáltuk. Tisztelettel: a Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents