Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-28 / 305. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. december 28., szerda Cselekedni kell, nem lobogtatni... Aprószentek napja Az aprószentek napja december 28-a, az ifjúság téli mulat­sága és a pogány egészségvarázslás kötődik hozzá. Ma is együtt jár a korbácsolással (suprikázás, csapulás, mustáro­zás), s közben mondókákat mondanak a betegségek elűzé­sére is. ’ „Egészséggel, mustármag­gal, sok jóval, szerencsével, keléses ne légy!” A legények fűz- vagy nyír­favesszőből kilencágút fon­nak úgy, hogy a középső ve­zérág köré fonják a többit, s végigjárják a lányos házakat: „Elérkezett aprószentek es­téje, ezeket Heródes megölette. Ezek ontottak az ártatlanok vért, ezek nyertek Mennyor­szágban hasznos bért.” Megkorbácsolják a házné­pet, mire a lányok szalagot kötnek a korbácsra, az anyák pedig húst adnak a vessző- zőknek. A legények ezután közösen megsütik a húst, és vidám legényavatót tartanak. A felavatandó legényt, aki be­töltötte a tizenhatodik évét, háromszor a vállukra emelik. Ezen a napon gyerekek is járják a házakat, s így kéredz- kednek be az ajtón: „Egy kis mustármagot hoz­tam, eíhinthetem-é?” Játékosan körülveregetik a ház lakóit, miközben mond­ják: „Friss légy, jó légy, egészséges légy, beteg ne légy, keléses ne légy! Ha vízért küldenek, borért menj, ha borért küldenek, vízért menj! Utcára küldenek, kert alá menj, Kert alá küldenek, utcára menj!” Ezért a háziasszony a gye­rekeknek kalácsot, almát, diót ad. N. M. Tagfelvételi tesztírás a magas intelligenciáért A Mensa HungarlQa tagfelvé­teli tesztírást szervez december 28-án 17.30-kor az Állam- igazgatási Főiskolán (Bp. XI. Ménesi út 5.) - tájékoztatta a szervezet titkára kedden az MTI-t. Az 1946-ban Angliában alapított nemzetközi Mensa egyesületnek több mint 100 ezer tagja van a világ 75 orszá­gában. A tagságnak egy felté­tele van: az emberiség 2 száza­lékára jellemző kiemelkedő in­telligenciaszint. Ezt a jelentke­zők egy teszt megírásával tanú­sítják, amelyet hivatásos pszi­chológusok értékelnek. A Mensa a magas intelligen­ciájú embereket fogja össze, te­kintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. A szervezet igyek­szik hozzájárulni ahhoz, hogy az intelligenciát az emberiség javára fordítsák. Támogatja az intelligencia jellemzőire és használatára irányuló kutatáso­kat. Előadásokat, vitákat, össze­jöveteleket szerveznek. (MTI) „Miért szégyelli a magyar zász­lót a miniszterelnök?” - tette fel kérdését Torgyán József tegnap a Parlamentben az azonnali kérdések és válaszok órájában Horn Gyulának. A kisgazda frakcióvezető hangsúlyozta, hogy míg a világ közismert politikusai nemzeti zászló előtt nyilatkoznak, Hóm Gyula interjúi során sohasem lehet látni magyar lobogót. Utalt arra is, hogy a minisz­terelnök korábban - szavai sze­rint - előszeretettel mutatkozott a televízióban vörös zászlóval. Hóm Gyula válaszában visz- szautasította a kérdés feltevé­sét, leszögezte: szó sincs arról, hogy bárki is szégyellné a ma­gyar trikolórt. - A zászlót nem lobogtatni kell, hanem az or­szág érdekében cselekedni - mondta Horn Gyula, hozzátéve, hogy szobájából nem hiányzik a magyar zászló, miként belőle sem a nemzeti érzés. Torgyán József a válasszal elégedetlen volt. *** A következő kérdést is Tor­gyán József tette fel, ugyancsak a miniszterelnöknek Népnyúzás vagy moratórium címmel. Torgyán szerint itt az idő, hogy az ország külső adósságá­ról párbeszéd kezdődjön a Par­lamentben. Mert, mint mondta, az adóterhek összenyomják a népet. Horn Gyula a felvetésre rea­gálva kiemelte: kormánya nem gondolkodik az adósságok át­ütemezéséről, mert annak be­láthatatlan következményei lennének. Torgyán József erre válaszolva úgy vélte: az ország lakosságának legalább arra joga van, hogy megtudja, mennyi adóssága van, és hogy azt kik és mire vették fel. (MTI) Motorola 7200. 7200 Ft-ért*, kamatmentesen! „Nyugodtan adom át a stafétabotot” A gyöngyösi Vidróczki Nép­táncegyüttes jószerével min­dent elért, amit egy amatőr együttes ebben a műfajban megszerezhet. Legutóbb má- j jus 15-én Gyöngyös Város I Önkormányzata „Pro Civi- tate” díját vehették át. A több | mint három évtized sikereiben nem kis szerepe volt Zeltner \ Imre együttesvezetőnek, aki ebben az évben adta át a stafé­tabotot fiatalabb kollégájának, Széles Józsefnek. A nyugdíjba vonuló mestert együttese de­cember 17-én karácsonyi gá­laest keretében köszöntötte a Mátra Művelődési Központ színpadán. Azt alábbiakban az ő segítségével próbáljuk fel­eleveníteni az elmúlt évtize­dek jelentősebb állomásait. A csoport 1961. szeptember 5-ével alakult a MÁV Kitérő­gyári Üzemi Vállalat szak- szervezetének javaslatára - mondja Zeltner úr. - Koráb­ban Gyöngyösön több együt­tes működött kisebb-nagyobb eredménnyel. Ideje volt már az erőket összpontosítani. A próbákat kezdetben a Szak­maközi Székházban, majd a Gagarin Ifjúsági Székházban tartottuk. Áz első egy-két év­ben szorosan együttműköd­tünk a vállalat színjátszó cso­portjával, így jött létre a „Lili- omfi”, a „Nebántsvirág” című előadás, a „Farsang van” című zenés összeállítás, valamint a „Fele se tréfa” című szatirikus műsor. A következő lépés 1964 januárjában történt, ami­kor is megalakult a városi egyesített néptáncegyüttes a Városi Művelődési Ház, a MÁV Kitérőgyári Üzemi Vál­lalat, valamint a városi KISZ-alapszervezet csoport­jából. Az egyesítéssel egy színvonalas együttes létreho­zása volt a cél, mely megfelelő anyagi és szakmai támogatás­sal méltóképpen tudja képvi­selni városunkat. Ettől kezdve a Török Ignác úti Művelődési Házban tartottuk próbáinkat.- Mikor vették fel a Vid­róczki nevet? Zeltner Imre, akitől gá­laesttel köszönt el az együt­tes (Fotó: Kaposi Tamás)- 1965 őszén. Kezdetben hivatalos körökben ellenezték, mondván, hogy azért mégse egy betyárról kereszteljük el az együttest, de aztán meg­szokták. Hamarosan jól hangzó név lett a környéken, 1969-ben pedig a „Ki mit tud?”-fellépés meghozta az országos hímevet is. Ezt meg­előzte 1968-ban az első kül­földi vendégszereplésünk Lengyelországban, ahol szin­tén nagy sikert értünk el. Az 1969-es év vízválasztó volt az együttes életében: ekkor ren­deztük meg az első észak-ma­gyarországi néptáncfesztivált, és ekkor tettünk javaslatot arra, hogy legyen egy profi művészeti vezetőnk. Sikerült is megnyerni az ügynek Tímár Sándort, aki 1970 februárjától vállalta az együttes művészeti irányítását. Ettől kezdve a ko­reográfiák jelentős részét ő ta­nította be.- Hány tagú volt ekkor az együttes?- A ’70-es évek elején a tánckar 15 párból állt. Az utánpótlás csoportba pedig kb. harmincán jártak. A munká­nak hamarosan eredménye lett. Szegeden, a Szakszerve­zetek Nemzetközi Néptánc­fesztiválján elnyertük a zsűri különdíját. Ekkor már a leg­jobb amatőr együttesek között emlegettek bennünket. Tímár Sándor koreográfiáit a szakmán belül is nagy elis­meréssel fogadták. A zenei kí­séretet saját együttesünk szol­gáltatta, amelyet Schubert Henrik vezetett. Rendszeressé váltak a külföldi meghívások és fellépések. Olaszország, Szovjetunió, Csehszlovákia, Törökország, NDK, Jugoszlá­via, Dánia voltak a főbb állo­mások. Itthon pedig felléptünk Sátoraljaújhelytől Debrecenig, Szolnoktól Zalaegerszegig sok helyen. 1974-1983 között az együttes művészeti vezetését Heksch Ktalin, míg 1983-tól egészen az elmúlt évig Zsu- ráfszki Zoltán látta el. Jelenleg a korábbi tánckarvezető, Om- bódi András a művészeti ve­zető.- Volt-e olyan időszak az együttes életében, amely ki­emelkedő eredményeket ho­zott?- Gyakorlatilag az 1982-től ’87-ig terjedő időszak tekint­hető az együttes „aranykorá­nak”. Ekkor kaptunk először Arany I. fokozatot. Azóta ezt az eredményt többször elértük, az együttes művészeti színvo­nala kiegyensúlyozottnak mondható.- Mi a helyzet az utánpót­lással?- Hat utánpótlás csoport működik, némelyik országos, sőt nemzetközi gyerekfeszti­válra is eljut. A gyermekcso­portok vezetői volt vagy jelen­legi táncosok, képzett oktatók. Igyekszünk megteremteni az együttes működésének anyagi feltételeit is. Alapítványt hoz­tunk létre, több cég és intéz­mény is támogat bennünket. Biztosítottnak érzem a csoport jövőjét. Bizonyos, hogy a Vid­róczki Néptáncegyüttest még hosszú ideig az ország legjobb amatőr együttesei között tart­ják számon. Nagy Gyula A Kahler-bizottság megszűnéséről A Hom-kormany szakmai ál­láspontja szerint az elmúlt rendszer éveiben, de különösen az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekre utaló iratok feltárása és szakszerű elemzése elsősorban a jogal­kalmazó szervek feladata, en­nek végrehajtására az úgyneve­zett igazságtételi törvény ha­tályba lépésével megteremtő­dött a jogszabályi alap - tar­talmazza az Igazságügyi Mi­nisztériumnak az úgynevezett Kahler-bizottság megszűnése kapcsán az MTI-hez kedden el­juttatott közleménye. A tárca szerint megalapozat­lan az a feltételezés, hogy a je­lenlegi kabinet nem tartja fon­tosnak a korszak teljes tudomá­nyos igényű és értékű feltárá­sát. Ez azonban a tudomány feladata, nem pedig az Igazság­ügyi Minisztériumé. A Hom-kormány az 1994. évi no­vember 16-i határozatával ez év december 31-ével hatályon kí­vül helyezi a bizottság létreho­zásáról szóló, 1993. január 21-i keltezésű, szigorúan titkos kormányhatározatot. Ez a dön­tés semmilyen akadályát nem jelenti annak, hogy a kutatók feltárják az elmúlt évtizedek törvénysértéseit. Az 1995. évi költségvetésről szóló törvény- javaslatban jogtörténeti kutatá­sokra előirányzott 10 millió fo­rintot átcsoportosítják az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapít­vány támogatására. Kahler Frigyest, a miniszté­rium volt főosztályvezetőjét az új kabinet hivatalba lépése után Vastagh Pál miniszter fogadta. A találkozón szó volt arról, hogy a kutatási szerződések de­cember 31-ével lejárnak, s kérte Kahlert: új szerződéseket ne kössön kutatókkal. Nem biztos, hogy 1995-ben már lesz tandíj a felsőoktatásban A felvételivizsga-rendszer eljá­rása alapvetően nem változik meg 1995-ben. Ez alól csak a tanítóképző főiskolák kivéte­lek, a kormány döntése alapján ugyanis a jövő tanévtől egysé­gesen négyéves lesz a tanító- képzés időtartama is. 1995-ben a különféle felső- oktatási intézményekben mint­egy 5 százalékkal több diáknak lesz helye, mint a korábbi években volt. Dr. Csírik János, a felsőoktatásért felelős helyet­tes államtitkár elmondta: a hallgatók számának növeke­dése mintegy 100 millió forint­tal emeli az egyetemek, főisko­lák költségeit. Erre a fedezet is megvan: a központi költségve­tésben 200 millió forint szere­pel az elsőéves hallgatók támo­gatása címén. Ez azt jelenti, hogy két-háromszázezer forin­tos állami többlettámogatásban részesül jövőre minden első év­folyamos diák. Egyelőre nem született dön­tés a tandíj ügyében. A helyet­tes államtitkár két alternatívát ismertetett. Az első változat szerint 1995 szeptemberétől vezetnék be a tandíjfizetési kö­telezettséget, a másik elképze­lés szerint viszont csak akkor kerülne ismét szóba a tandíjak ügye, amikor elfogadja a Par­lament a felsőoktatás fejlesztési törvénytervezetét. Csírik János hozzátette: vár­hatóan a napokban eldől, me­lyik verzió lép életbe. Mint mondta, az ő feladata a tervezet előkészítése volt, a politikai döntésbe viszont nem lesz bele­szólása. E tervezetet eredetileg 1994. szeptember 31-ig kellett volna elkészítenie a tárcának, de 1995 áprilisáig haladékot kaptak. Mivel már az új határ­idő sincs messze, mihamarabb dönteni kell a tandíjbevezetés, illetve -beterjesztés módjáról is. A Hallgatói Önkormányza­tok Országos Szövetsége (OFISZ) még hivatalosan egyik tandíj-bevezetési tervezetet sem kapta meg, de az erről szóló tárgyalásokon jelen vol­tak képviselőik. Ismereteink szerint a minisz­térium javaslatai elfogadhatóak számukra is, mert az ad hoc bi­zottság banki képviselője ki­dolgozta a tandíj-bankhitel konstrukcióját. (FEB)

Next

/
Thumbnails
Contents