Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-27 / 304. szám
1994. december 27., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal A hivatásszeretet is összeköti őket... A nagy kollégium művészi ízléssel berendezett szoglálati lakásában beszélgetünk dr. Istók Barnabás és dr. Istókné Fekete Margit nyugdíjas házaspárral, akik számára a nyugdíj éveiben folyik tovább a tudományos kutató munka, és a művészi alkotás emberiességet sugárzó öröme. Barnabás az ésszerű táplálkozás új útjait kutatja, felesége Gitta, mélytónusú akvarelljei- vel, kalocsai varrottasokkal teremti meg az otthon emberének hangulatos lakáskultúráját. Minden együtt van ebben a lakásban, de látszik a tágas tér levegője is, ami emeli az egészséges otthon varázsát. Csak így lehet tovább dolgozni és művelni a hátra hagyott pálya újra feltámadó értékeit. Barna mezőgazdasági főiskolai tanár volt, és neje biológia- rajz szakos. A férj tovább folytatja az emberi táplálkozás rejtelmeinek kutatását, és a feleség rajzol, fest, művészi igényű var- rottasokat kézimunkái, a konyhaművészet és háztartás szüneteiben. Összeköti őket most is, amit fiatalon megszerettek: a tudomány és művészet. Dr. Istók Barnabás 1920-ban született, Sárospatakon tanítóképzőt végzett, kántortanítói oklevéllel került Fülpösda- rócra, de 1941-ben nyergei át a kolozsvári főiskolán a mező- gazdaságra. Okleveles mezőgazdász 1944-ben, de a világháború megszakítja a töretlennek ígérkező pályát. 1960-tól az egri főiskola tanára, majd ’63-ban Gödöllőn doktorál. Az emberi táplálkozással kapcsolatban az a következtetése, hogy az ésszerűtlen táplálkozással saját magunkat mérgezzük, és meg kell találnunk a helyes táplálkozás kivezető útjait. Csak így hosszabbíthatjuk meg életünket. Nyugdíjas korában, már 74 évesen 86 ide vágó szakkönyvet tanulmányozott, és összekapcsolja tanulmányaiban a szakmát és pedagógiát.- Bámulatos ez a céltudatos szakmai törekvés, de gondolom azért nem hanygolod el a humán műveltséget sem. Hogyan jutsz el ilyen irányú ismereteidhez?- Ezt már a feleségemre bízom. Ő olvas össze tücsköt-bo- garat, de ami számomra hasznos, arra ő figyelmeztet, kijelöli mit olvassak el. Még a politikai cikkekre is ő hívja fel a figyelmem.- És mi az, amit magadtól hobbiként művelsz?- Szerencsémre a sárospataki kollégiumban olyan zenei képzésben részesültem, hogy hallás után dallamot kottázok, hegedülök, zongorázom és tangó- harmonikázom. Nyugdíjas ösz- szejöveteleinken én vittem a prímet, és énekhanggal tercel- tem, de mostanában inkább zenészt fogadunk, hogy én is szórakozzam: énekeljünk együtt és táncoljunk... Egyébként a feleségem is jól énekel, olykor én kísérem tercelve.- Ennek a szépen berendezett lakásnak belső tervezője is kell, hogy legyen, neked mi volt ebben a részed?- Semmi. Ezt teljesen a feleségemre bízom. ...Ezek után természetes, hogy dr. Istókné Fekete Margi- tot kérdezgetem pályafutása felől, amíg Barna kézirataiba mélyed.- Az egri főiskolán biológia és rajz szakot végeztem, nyilatkozik Gitta - kedvelem az akvarellt, fekete filccel rajzolok, de mindencsináló vagyok, szőttessel, írásos mintákkal és kalocsai hímnzéssel foglalkozom.- Kitől tanulta a hímzést, varrottasok készítését?- Édesanyámtól, de a legszebb mezőségi, alföldi és erdélyi darabokat népművészek alkotásai nyomán vettem át.- Mi volt pályafutása során mély nyomot hagyó élmény. Mi töltötte ki pedagógusi hivatását?- 1967-től kollégiumi igazgató voltam, innen mentem nyugdíjba. Szerettem ezt a munkát. Kitöltötte az életemet, szükségesnek és hasznosnak éreztem magam ebben a munkakörben. Legalább háromszáz kollégistának teremtettünk otthont, ahol nemcsak laktak, hanem művelődtek, hasznosan töltötték el szabadidejüket. A legjobb magyar kollégiumi hagyományok alapján hoztuk létre a diákönkormányzatot, és állíthatom, hogy a rendszerváltás szelleme is valahol itt kezdődött el. Alapfokú idegeny- nyelvi képzésben részesültek a hallgatók, eszperantót is tanultak, de a természettudományi művelődésről sem mondtunk le... Úgy érzem rendezett közösség élt a kollégiumban, aminek értékeit kár volt veszendőbe hagyni. Ma csak laknak az épületben. Két életpályának szépsége találkozik ebben a meghitt, egészséges levegőjű lakásban, ahol Gittát és Barnát az emberi harmónia másik szép értéke is összekapcsolja a szeretet mellett, hogy viszi őket tovább a hivatásszeretet is a végtelen-végessé g felé... (Sál) Stanley Finley házába bemászott egy kis vaddisznó. Anyját valószínűleg leterítette egy golyó. Az állatszerető vadász fia örömére felneveli a kis kölyköt. (FEB-fotó) Aki kitartásának köszönhet mindent Az előrelátás mindig meghozza gyümölcsét (Fotó: Kaposi Tamás Szép szál fenyő emelkedik a magasba nyúlva Veréb József udvarán, amelyik télen is őrzi a nyári kert emlékeit. A fehér kavics-szegély, a virágágyások sorakozó rendje figyelmeztet, hogy itt tavaszra megint virágok nyílnak. Ide épített házat Veréb József, a Hajdú-hegy oldalán Egerben, ahonnan színpompás kilátás nyílik a városra. Nappal a szikrázó fényben, a domborulatokra telepedett házak néznek erre kiváncsi szemekkel. Este a megvilágított tornyok fénylenek az ezerszínű város fölött. Csodálatos panoráma tárul elénk a dombhajlatokra épült Egerre, amely ettől j nyeri el sokféleségéből születő szépségét. Aki innen szemléli j a várost, nem is akar távozni, rabul ejti a részletekből eredő szépség. Innen senki sem akar költözni... Ilyen szép helyen lakik Veréb József, nyugdíjas, a maga 65 évével, akinek a családi házat nem a szerencse hordta össze, hanem a szívós akarat, amit feleségével, Oláh Rozáliával együtt váltott valóra, és aki minden igyekezetében segítőtársa volt. Veréb József nem panaszkodó típus, a tettek embere, aki nem azt mondja „sarokba vágom a gyalut”, amikor akadályok tornyosulnak elébe, éppen ellenkezőleg: a felmerülő nehézségek kétszerezik meg erejét. Azt vallja szilárd meggyőződéssel, hogy „ami fejedben van, azt nem veszik el soha, el- vehetik ökrödet, jószágodat, de a tudást nem." Ezért vállalta felnőtt fejjel, hogy 1967-ben beiratkozzék a gyöngyösi mezőgazdasági szaklíceum levelező tagozatára, ahol le is érettségizett, és tanára volt dr. Szepesi Béla, akire szívesen emlékezik visz- sza. Azért szánta el magát erre a lépésre, mert mindig érdekelte a szakmában jelentkező új, és az is sarkallta, hogy nagyobb hozzáértéssel feleljen meg a gyapjúipari vállalat követelményeinek (GyTV). Szakmai képzettsége juttatta vezető állásba, és hozzáértése elősegítette az előnyös felvásárlásokat, üzleteket, amelyeket a juhászokkal kötött.- „Szerencsés helyzetben vagyok - nyilatkozik a nyugdíjas Veréb József -, hogy tisztességes nyugdíjat kapok, de még félre is tehetünk valamit, mert gondozzuk a szőlőt, a kertet, hogy ez is lendítsen valamit rajtunk. Szerencsém az is, hogy jó családi hátterem van, káros szenvedélyeim nincsenek, már 30 éve eldobtam a cigarettát.- Szeretem a családomat, örülök az unokáknak, csak azt kívánom nekik, hogy ők ne részesüljenek annyira az élettől kapott pofonokból, ne kezdjék ők is annyiszor újra az életet, mint mi tettük”. Egyébként nem panaszkodik különlegesen nyugdíjas voltára hiszen a borból és gyümölcsből származó jövedelmével mindig pótolja a hiányzókat, de szociális érzékenységénél fogva azokra is gondol, akik nincsenek abban a lehetőségben, hogy pótlólag hozzájáruljanak és kiegészítsék valamivel a nyugdíjat. Szerinte meg kellene húzni azt a két vonalat, amelyik megszabja a minimum és a maximum jövedelmi lehetőségeit, hogy egyesek ne tengődjenek 10-12 ezer forintból, míg mások jóval 30-40 zer fölött válogatnak az élet jobb lehetőségei között. O szerencsésnek mondhatja magát amiért biztonsági tartalékot spórolhatott össze, de arról nem tehet senki, hogyha valakit a sors nem részeltetett ilyen szerencsében. Veréb József nyugdíjas éveit megszépíti az is, hogy a hazatérő öt unoka olykor apunak, anyunak szólítja a nagyszülőket, és mindig hoznak újabb örömet a házba. Érthető módon az unokáktól áradó szeretetet ők a nagyszülők, apró figyelmességekkel viszonozzák, amelyek visszatérő momentumok; születési évfordulók és a naptári év során előforduló jelesebb napok, ünnepek alkalmával. Az unokákon kívül segítette két fiát is a fészekrakás gondterhés időszakában, akik szívesen fogadták a szülői segítséget, és mai napig is hálával gondolnak az egykori otthonra. Azt is elmondja, hogy munkahelyén megbecsülésnek örvendett, nemcsak azért, mert szeretett meberek között lenni, hanem vállalta ügyes-bajos dolgaik meghallgatását, és olykor segített, ahol tudott. Politikai téren nem tevékenykedett különösen, egyszerű szürke párttag volt, a szocialistákkal és az Agrárszövetséggel szimpatizál. Veréb József utoljára két éve látogatott el családjával együtt Hajdúszoboszlóra és Bükkfürdőre, felüdülés céljából. Most a szűkebbre szabott jövedelem nagyobb időközökben részelteti ilyen szerencsében, hiszen a családcentrikus ember minden örömöt csak a családdal együtt képzel el, ami bizony több pénzbe kerül. A szépség ígérete itt rejlik Veréb József kertjében, és majd tavasszal mikor újra virít a kikelet, valószínű boldogságból is több fakad a töveken. Gál Elemér A higgadt, a jellemedző számadás napjai köszöntenek ránk A szeretet nagy ünnepe, karácsony után, és János a szeretet apostola névünnepe táján emlékképeinkben még a gyertyák lángjai lobognak. Azoké a gyertyáké, amelyeket a vitali- j tással, életünk lassacskán fogyó, önemésztő, de fényt és melegséget árasztó - valójában krisztusi szimbolikájával azonosítjuk. Avagy a magyar csodaszarvas legendájával, melynek agancs ágbogán ezer égő gyertya látható. Erezzük, hogy múló órák kérdése és - ha a kegyelem még tart - kifuthatunk az óévből. Magunk mögött tudhatjuk, és ó-emberünk- től is búcsút vehetünk, hogy azután megújult szívvel és lélekkel tovább loboghassunk, mint új ember. Még mindig az elmélkedés és befelé fordulás idejében vagyunk. A farsangolás vígalmai majd csak január 6-a után kezdődnek, és a karnevál majd húshagyó keddel ér véget. Addig van még felkészülni valónk. Átgondolhatjuk, hogy a kiszabott esztendőkből íme ismét eltelt egy. ... Nem tudom mennyi van még hátra, de azt tudom, hogy ezzel az évvel is kevesebb lett a földi vándorlásom. Ezekben a napokban fokozottan érzem, élem meg az idő hatalmát. Napjaim elfogynak: a földi élet az egész örökkévalóságban csak egyetlen egyszer adatik meg. Senki nem lehet kétszer gyermek és kétszer aggastyán. Önként adódik a csábító ötlet: nosza, hát akkor éljünk, vigadjunk, amikor csak lehet, elvégre egy életünk van, és az is véges! De ne feledjük: mindennek rendelt ideje van, és büntetlenül nem borítható fel a kozmikus rend. Jöhet az óév búcsúztató Szilveszter, de az nem tévesztendő össze a karnevállal! Az év utolsó napjai számadásra, mérlegelésre késztetnek. A teremtő Isten szántónkéra Úr. Ezekben a napokban azt kérdezi tőlem: mit gyűjtöttél az eddigi elszállt évek alatt: jóságot, hervadhatatlan örömöt, elmúlhatatlan emlékeket?... Milyen soha vissza nem térő alkalmak, elmulasztott jótettek, el nem mondott szavak vádolnak téged? Lélekben szegényebb lettél vagy gazdagabb ezzel az esztendővel? A belső hang folyvást azt sugallja: eltelnek az évek, és lehanyatlik a lelked, siess hát, tedd értékessé az életet! ... Máris szövögethetem a terveket a jövendőre tekintve, miként tudok a leginkább megfelelni ennek az elvárásnak, amelyre teremtettem, amelyre elhivattam. Eddigi életem során vajon elmondhatom-e tiszta szívvel, hogy a küldetésemet teljesítettem?... Ha nem, hát működik a kegyelem, és ott az újév. Igazítsd, alakíts ember úgy az életedet, hogy az ne lehessen céltévesztett, vagyis bűnös élet Teremtőd szemében. Mert bár hosszantűrő, kegyes, az újrakezdés lehetőségét meg-meg- újulóan felkínálja, de a halmozottan céltévesztett állapotot egyszer megszakítja, vele egy- időben életed fonalát; fáklyádat pedig kioltja... És számadásra kötelez! Ilyen és ehhez hasonló gondolatoknak van ideje ezekben a napokban. Hálaadás és köszönet hangján illik szólnunk a megtapasztalt jóért, és a megigazító roszszért. És kérhetünk, kérhetünk, mint mindig; tiszta szivet, megújított erős lelket a következő évre. Ilyen módon elmélkedve az év utolsó napjai, de a Szilve- szer is a befelé fordulás, mérlegelés, emlékezés, köszönet és hálaadás napjai. A felszabadult életöröm és vigasság ideje majd csak egy hét múlva köszönt ránk, a farsanggal. Megperdült, szekularizált, a teremtett rendet fenekestül felfordító világunkban már a karácsony is konzum-vásár ünnep felé tendál, a Szilveszter pedig féktelen - ki tudja minek örülök olyan nagyon - többnyire alkoholmámorral átitatott, ösztönöket zabolátlanul szabadjára engedő, dévaj, „ünneppé”. így mérünk hatalmas csapást emberi méltóságunkra! Életünk így válik céltévesztetté, és csodálkozunk, ha nem egészen úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk. Ugyanakkor mindennek rendelt ideje és helye van. A harsány jókedv, pajkos csínytevés, mókázás is helyt kap az évkörben, de azt már farsangnak nevezzük, és ha nem is sokkal, de odébb van! Tudjunk tűrni és várni. És tudjuk azt is, hogy egészen másról szól Szilveszter és Újév napja, mint amit a kiművelt, „modem” világ embere csábításoknak engedve követ. Patkós Attila
