Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-24-25 / 303. szám

1994. december 24-25., szombat - vasárnap Sporttükör 15. oldal Az édesanyának a legnagyobb ajándék, hogy karácsonykor összejön a család A Rozsnaki családban is kiegészül ma este a létszám (Fotó: Kaposi Tamás) Három generáció képviseletében öten laknak - szerencsére tá­gasan - egy fedél alatt Egerben, a Vincellériskola utca 8/A számú házban. Idegent mindig megugató, ám valójában jámbor kutya őrzi az épületet, hiszek a bátorító gazdának, amikor bel­jebb tessékel a kaputól, miközben az eb az ajtóig kísér. Rozs- naki Istvánéknál legfeljebb éjféltől reggel öt óráig van otthon mindenki, ennél a beszélgetésnél Gábor hiányzott. Azt nagyon remélik, hogy karácsonyeste azért úgy alakul majd a sorsuk, hogy együtt lesz a família az ünnepi asztalnál. A családfő A kanadai városrész gyermeke­inek a vásártér jelentette a grundot. Rozsnaki Pista az 1960-as évek közepén került az Előréhez, aztán Liktor László edző elcsalta a Bervai Vasas­hoz. Szeretett volna góllövő csatár lenni, de neki a háló őr­zését szánták. Katonaként a Gyöngyösi Zalka SE-hen vé­dett, aztán következett ismét a Berva, majd átkerült az Egri Dózsába. Bánkúti László edző- sége idején játszott a lila-fehé­reknél, ahol megsérült, és egy fél esztendőt pihent. Eredeti szakmája esztergályos, de to­vábbtanulását ügy irányította, hogy a vendéglátásban, illetve a kereskedelemben találhassa meg hivatását. Akkor keresték meg Mátraderecskéröl. Három évig lakást is biztosítottak ott neki és családjának, jó ideig középcsapatnak számított a megyei bajnokságban a helybé­liek gárdája. Rozsnakiék mégis visszatér­tek Egerbe. A családfő a Szé­chenyi étterem vezetője lett, a gyerekek, Péter és Gábor isko­lába indultak. Az édesapa azonban nem maradt futball nélkül. Kispályázott, aztán megint hívták nagypályára. Kiss János edzősége mellett védett az NB III-as Sírokban, aztán ismét Mátraderecskén őrizte a hálót Forgó János ké­résére. Rozsnaki már elmúlt 40 éves, amikor a Felsőtárkány - Mátraderecske körzeti rang­adón felhőszakadásban és ha­talmas víztócsákban dobálta magát, a derecskeieket segítve. Egy csapatban játszott Béres Misivel, Salamon Petivel, utóbbi óvodástársa volt Péter fiának. Ez idő alatt már mint keres­kedelmi vállalkozó dolgozott, jelenleg a budapesti központú Szatócs Hálózat Rt. területi igazgatóságának a vezetője. A Mátraderecskéhez közeli Há­romhányáson van a központi raktáruk. Onnan már csak egy ugrás Recsk, ahová az Ércbá­nyász SE hívta edzőnek Rozs­naki Istvánt. Egyesztendős működése már a közeli múlt. Megyei I. osztá­lyú bajnokságot nyert csapata, őt pedig szakember kollégái az 1994-es év edzőjének választot­ták szőkébb hazánkban. Pedig nem célja az edzői kispad, ahol szerinte tehetetlen és végtelenül kiszolgáltatott az ember. Ősszel az NB Ill-ban gyor­san fel is állt, és átadta helyét. Igyekezett minél csendesebben távozni, mert féltette csapatát, megértve az idők szavát, vonult háttérbe. Lehet, hogy éppen ennek a rugalmasságának kö­szönheti visszahívását. Kiss Fe­renc, a recskiek legújabb szponzora néhány hét múltán felkérte közvetlen segítőjének. Rengeteg a tennivalója, sok olyan ügyet kell tisztába tennie, amelyek esztendők mulasztá­saként gyűltek össze. Félretéve vélt sérelmeit, dolgozik - mel­lékesen - azért, hogy a recski futball jelenlegi értékei úgy er­kölcsiekben, mint anyagiakban hosszabb távon is gyümölcsöz­zenek. Vállalkozói alapon kí­vánja megteremteni egy nagy múltú egyesület működésének alapjait. A két fiú A sport azonban nem egyedül a családfő sajátja. Péter fia az Eger SE-ben járta a futball is­koláját, Pázmándi Gáspár hívta a serdülőkhöz annak idején, és eljutott a juniorokig. A sors úgy hozta, hogy szintén a kapus posztján. Később védett Mátra­derecskén, majd Hevesre ke­rült, jelenleg Recsken az NB Ill-ban védi a kaput, felváltva Juhász Erikkel. Nem tartotta szerencsésnek, hogy ilyen te­kintetben közel került az apjá­hoz, ez a külső szemlélőben sok félreértésre adhat okot. Nem több a célja a labdarúgópályán, mint hobbiszinten sokáig fut­ballozni. Gyöngyösön végzi a főiskolát, mezőgazdasági szakmérnök lesz, ha végez, je­lenleg harmadéves. Gábor, a kisebbik legény a beszélgetés hiányzója, mert az adott napon éppen ő ügyeli azt a vendéglátóegységet, amit Recsken bérelnek. Természete­sen ő is futballistaként kezdte, de még a serdülőkorban olyan súlyosan megsérült, hogy az ismétlődő műtétek ellenére bú­csút kellett intenie a zöld gyep­nek. Megkérték tudósítónak, amihez rögtön kedve'volt. A Pécsett megjelenő Junior-fut- ball című lapnak volt egri munkatársa, de a megyei Hír­lapnak is rendszeresen adta je­lentéseit. Az elmúlt nyáron érettségizett a mezőgazdasági szakközépiskolában, de nem sikerült a főiskolai felvételije. Dolgozik, mellette televíziós kommentátor, mindenekelőtt futballt közvetít, azon túl az FC Eger mérkőzéseinek műsorköz­lője. Magával nem elfogult, de szeretne előbbi formában to­vábbra is a labdarúgás közelé­ben maradni. A békésen alkalmazkodók A beszélgetésben, amikor a fiúk tétováztak a válasszal, a hölgyek segítettek. A nagy­mama (özv. Rozsnaki Istvánné) az otthoni telefonos szolgálat- tevő, ezért gyakorta mi is tőle tudjuk, hogy hol keressük a sportosokat. Fiatalabb korában nagy drukker volt, férjével mo­torkerékpáron kísérték még idegenbe is a kedvenc csapatot. Az újságot a sportoldalon kezdi olvasni, mert felkészült akar lenni abból, aminek részese a fia és az unokái. Péter a Hön­vádnak, Gabi a Fradinak szur­kol, így figyelnie kell az ered­ményeket, ha hazajönnek, tud­jon nekik pontos választ adni. Erzsiké, a feleség szívesen alkalmazkodik, három férfi programját koordinálja. Egy bankban folyószámla-vezető, így a családi vállalkozás köny­velője (apu az árubeszerző). Amikor csak teheti, ott van a mérkőzéseken, együtt izgul a csapatért, de amiben lehet, ott segít. Tavaly neki kellett bizto­sítania a családi békét egy He­ves - Recsk mérkőzés alkalmá­val. Mindig közel állt a sport­hoz, azt azonban nehezmé­nyezi, hogy lakásukban nem tudják fogni a helyi televízió adásait, így Gábor hangját még nem hallotta, amikor közvetít. Övéiért munkálkodik, ha kell, szurkol, melegíti a családi fész­ket. Karácsonyestére húslevest, töltött káposztát, halászlét és sülteket tesz majd az ünnepi asztalra, hogy mindenki ked­vére fogyaszthasson. Neki az lesz a legszebb ajándék, ha együtt lesz a család. *** És íme, eljött ismét a kará­csony. Ma délután korábban zár a Hangulat presszó Recs­ken, hogy az éppen ügyeletes is hazaérjen Egerbe, mire kigyúl- nak a fények a fenyőfán. Fesztbaum Béla Az év legjobb sportolói: Rózsa Norbert, Kőbán Rita és a női vízilabda-válogatott A magyar sportújságírók minden évben megválasztják az adott esztendő legjobb sportolóit. Az idei, 37. választás a vízi­sportok nagy sikerét hozta, hiszen úszók, vízilabdázók és ka­jakozok kerültek a legelőkelőbb helyekre soroltak közé. Mint érdekesség, Puhl Sándor FIFA-bíró, a labdarúgó-világbajnok­ság döntőjének játékvezetője az ötödik helyre került a férfi­sportolók ez évi ranglistáján. 1994 legjobb férfiversenyzője Rózsa Norbert lett, aki idén két világbajnoki aranyérmet szer­zett. Rózsa korábban többször volt helyezett, például 1990-ben második, 1991-ben pedig harmadik helyen vég­zett. A nőknél Kőbán Rita fölé­nyesen győzött, a 111 szavazó közül 103 őt sorolta az első helyre. Kőbán 1985-ben Fó­rián Éva mögött második volt, 1992-ben pedig csapattagként vehetett át első díjat. A csapatoknál új győztest hozott a 37. választás. Vízi­labdában eddig csak férfi-első­ségek születtek. Most a világ- bajnoki címet kiérdemelt női vízilabda-válogatott lett az év csapata. Az edzőknél 1990 után is­mét Széchy Tamás a legjobb. Az „örökranglistán” Széchy Tamás már 50 ponttal rendel­kezik, és ezzel Balczó András (90) és Török Ferenc (60) mö­gött, Fábián László társaságá­ban a harmadik helyen áll. Egerszegi Krisztina mostani harmadik helye alapján újabb négy ponthoz jutott. így össz- pontszáma 46-ra emelkedett, és ezzel az említett férfiak mögött az ötödik helyen áll az abszolút rangsorban. 1994 legjobb magyar férfi­sportolói: 1. Rózsa Norbert úszó 697, 2. Borhi Zsombor kajakozó 545, 3. Güttler Ká­roly úszó 107, 4. Feri Attila súlyemelő 96, 5. Puhl Sándor labdarúgó-játékvezető 64, 6. Savanya Norbert búvárúszó 62 pont, (még további 19 sportoló kapott szavazatot az újságírók­tól). 1994 legjobb női sportolói: 1. Kőbán Rita kajakozó 760, 2. Ináncsi Rita többpróbázó 304, 3. Egerszegi Krisztina úszó 189, 4. Bátorfi Csilla asztalite­niszező 188, 5. Kovácsné Grampsch Ágota tekéző 112, 6. Polgár Zsófia sakkozó 53, (még további 14 sportoló ka­pott szavazatot). 1994 legjobb magyar csapa­tai: 1. Női vízilabda-válogatott 709, 2. UTE-Primavera vízi­labdacsapata 387, 3. Női ka­jaknégyes 152 pont (további 14 csapat kapott szavazatot). Lovász József Gallov Rezső államtitkártól vette át ki­tüntetését a megyei sportaktíván (Fotó: Kaposi Tamás) Cserkészként tanulta meg a természet szeretetét Józsi bácsi 73 éves, de még minden hétvégén elmegy kirán­dulni. Józsi bácsi sokak szerint a megyei természetba­rát-sport „atyja”. Józsi bácsi, azaz Lovász József 24 éve a Heves Megyei Természetbarát Szövetség főtitkára, aki de­cember 2-án Gallov Rezsőtől, az OTSH elnökétől átvette az Esterházy Miksa-emlékérem kitüntetést. Az egykori cserkész, aki 11 évesen lett a mozgalom tagja, találkozásunkkor boldogan eleveníti fel a hajdani szép időket, amikor a természetjá­rás és a környezet óvása még jóval nagyobb szerepet töltött be az emberek életében, mint napjainkban. A ma „ural­kodó” helyzetről így beszél: -A gyerekekkel már óvo­dáskorukban meg kell szeret­tetni a természetet, mert ha akkor felhívjuk figyelmüket az élővilág szépségeire, a környezet rendben tartására, akkor egész életükben ennek megfelelően cselekednek majd. A fiatalok igénylik a tú­rázást, csak legyen, aki vigye őket. Ahol van egy ügyes em­ber, legyen az szakosztályve­zető vagy tanár, aki össze­tartja a társaságot és túrákat szervez, akkor mennek a diá­kok, ha nincs ilyen, akkor nem. Persze, nemcsak emiatt csökkent a megyei természet- járó szövetség tagjainak száma (2500-ról 675-re), ha­nem az utazási kedvezmé­nyek megvonása miatt is. ígé­reteket már kaptunk, hogy jö­vőre ismét lesz csökkentett árú jegy, de konkrétumokról még nem esett szó. A nyugodt, kimért és még mindig jó egészségnek ör­vendő öregúr tovább sorjázza sportága problémáit, ami persze, nemcsak a természet- járók gondja:-Evekkel ezelőtt még hi­vatalos személynek számítot­tunk, és ha rajtakaptunk egy illegális favágót vagy orvva­dászt, akkor intézkedhettünk. Ma inkább szó nélkül to­vábbmegyünk, mert ugye a balta mégiscsak meggyőzőbb eszköz, mint a puszta kéz, vagy az emberi szó... Sajnos, a pihenőhelyek és az esővé­dők megrongálása többnyire olyan fiatalok műve, akik nem bírnak erejükkel, és leg­többször egymást cukkolva tesznek kárt ezekben a léte­sítményekben. Az erdőkben lévő sok szemét összegyűjté­sére nyaranta környezetvédő táborokat szervezünk, ahol bizony az óriás konténerek gyakran megtelnek. Tudjuk, hogy több ilyen akció kellene, de a megoldás kulcsa az em­berek szemléletváltozása lenne. A jelen néha felháborító helyzeteiből ismét a múltba kalandozunk:-Az iskolák, majd a front és a hadifogság után az út­fenntartó vállalathoz kerül­tem, később pedig az Agria Bútorgyárba. A munkám mel­lett rengeteget foglalkoztam a természetjárással, ami akko­riban még a tájékozódási fu­tással együtt működött. Ver­senyekre jártam, majd bírói képesítést szereztem. 7968-tól egykori tanáromnak, a megyei természetbarát szö­vetség főtitkárának, dr. Lé­nán Jánosnak voltam a tit­kára, egészen 7977-ben bekö­vetkezett haláláig. Akkor fel­kérésre vállaltam el a főtitkári tisztséget, és azóta is itt tevé- kenykedek. Emellett a kartog­ráfiai vállalatnál térképlek­torként is működök. Természetesen a munka mellett szóba kerül a család, a gyerekek, akik ugyan már rég kirepültek a fészekből, de a gyökerektől nem szakadtak el.-A fiamat és a lányomat két és fél éves korukban vit­tem először túrázni, és azt kö­vetően minden hét végén együtt jártuk a hegyeket. Bu­dapesten élő fiam munkája mellett tájékozódási futó és versenybíró lett, Sopronban letelepedő lányom pedig fa­ipari mérnökként dolgozik. Szerencsére mindketten közel laknak az erdőhöz, így az unokák túrázhatnak. Terveiről, megvalósításra váró céljairól a következő­képpen vall Józsi bácsi:-Az „Érdemes természet- járó” című kitüntetés után most a „Kiváló természet- járó” kitüntetés elérése a cé­lom, amihez 15 ezer pont el­érése szükséges időmeghatá­rozás nélkül (1,5 km vagy 100 m szintkülönbség jelent egy pontot). Jelenleg 9 ezer pont­nál járok, amit 2,5 év alatt ér­tem el. Hogy meddig túrázok még? Amíg bírok menni, és erőm is lesz. Ehhez kívánunk jó egészsé­get Józsi bácsinak! Bódi Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents