Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-24-25 / 303. szám
1994. december 24-25., szombat - vasárnap Sporttükör 15. oldal Az édesanyának a legnagyobb ajándék, hogy karácsonykor összejön a család A Rozsnaki családban is kiegészül ma este a létszám (Fotó: Kaposi Tamás) Három generáció képviseletében öten laknak - szerencsére tágasan - egy fedél alatt Egerben, a Vincellériskola utca 8/A számú házban. Idegent mindig megugató, ám valójában jámbor kutya őrzi az épületet, hiszek a bátorító gazdának, amikor beljebb tessékel a kaputól, miközben az eb az ajtóig kísér. Rozs- naki Istvánéknál legfeljebb éjféltől reggel öt óráig van otthon mindenki, ennél a beszélgetésnél Gábor hiányzott. Azt nagyon remélik, hogy karácsonyeste azért úgy alakul majd a sorsuk, hogy együtt lesz a família az ünnepi asztalnál. A családfő A kanadai városrész gyermekeinek a vásártér jelentette a grundot. Rozsnaki Pista az 1960-as évek közepén került az Előréhez, aztán Liktor László edző elcsalta a Bervai Vasashoz. Szeretett volna góllövő csatár lenni, de neki a háló őrzését szánták. Katonaként a Gyöngyösi Zalka SE-hen védett, aztán következett ismét a Berva, majd átkerült az Egri Dózsába. Bánkúti László edző- sége idején játszott a lila-fehéreknél, ahol megsérült, és egy fél esztendőt pihent. Eredeti szakmája esztergályos, de továbbtanulását ügy irányította, hogy a vendéglátásban, illetve a kereskedelemben találhassa meg hivatását. Akkor keresték meg Mátraderecskéröl. Három évig lakást is biztosítottak ott neki és családjának, jó ideig középcsapatnak számított a megyei bajnokságban a helybéliek gárdája. Rozsnakiék mégis visszatértek Egerbe. A családfő a Széchenyi étterem vezetője lett, a gyerekek, Péter és Gábor iskolába indultak. Az édesapa azonban nem maradt futball nélkül. Kispályázott, aztán megint hívták nagypályára. Kiss János edzősége mellett védett az NB III-as Sírokban, aztán ismét Mátraderecskén őrizte a hálót Forgó János kérésére. Rozsnaki már elmúlt 40 éves, amikor a Felsőtárkány - Mátraderecske körzeti rangadón felhőszakadásban és hatalmas víztócsákban dobálta magát, a derecskeieket segítve. Egy csapatban játszott Béres Misivel, Salamon Petivel, utóbbi óvodástársa volt Péter fiának. Ez idő alatt már mint kereskedelmi vállalkozó dolgozott, jelenleg a budapesti központú Szatócs Hálózat Rt. területi igazgatóságának a vezetője. A Mátraderecskéhez közeli Háromhányáson van a központi raktáruk. Onnan már csak egy ugrás Recsk, ahová az Ércbányász SE hívta edzőnek Rozsnaki Istvánt. Egyesztendős működése már a közeli múlt. Megyei I. osztályú bajnokságot nyert csapata, őt pedig szakember kollégái az 1994-es év edzőjének választották szőkébb hazánkban. Pedig nem célja az edzői kispad, ahol szerinte tehetetlen és végtelenül kiszolgáltatott az ember. Ősszel az NB Ill-ban gyorsan fel is állt, és átadta helyét. Igyekezett minél csendesebben távozni, mert féltette csapatát, megértve az idők szavát, vonult háttérbe. Lehet, hogy éppen ennek a rugalmasságának köszönheti visszahívását. Kiss Ferenc, a recskiek legújabb szponzora néhány hét múltán felkérte közvetlen segítőjének. Rengeteg a tennivalója, sok olyan ügyet kell tisztába tennie, amelyek esztendők mulasztásaként gyűltek össze. Félretéve vélt sérelmeit, dolgozik - mellékesen - azért, hogy a recski futball jelenlegi értékei úgy erkölcsiekben, mint anyagiakban hosszabb távon is gyümölcsözzenek. Vállalkozói alapon kívánja megteremteni egy nagy múltú egyesület működésének alapjait. A két fiú A sport azonban nem egyedül a családfő sajátja. Péter fia az Eger SE-ben járta a futball iskoláját, Pázmándi Gáspár hívta a serdülőkhöz annak idején, és eljutott a juniorokig. A sors úgy hozta, hogy szintén a kapus posztján. Később védett Mátraderecskén, majd Hevesre került, jelenleg Recsken az NB Ill-ban védi a kaput, felváltva Juhász Erikkel. Nem tartotta szerencsésnek, hogy ilyen tekintetben közel került az apjához, ez a külső szemlélőben sok félreértésre adhat okot. Nem több a célja a labdarúgópályán, mint hobbiszinten sokáig futballozni. Gyöngyösön végzi a főiskolát, mezőgazdasági szakmérnök lesz, ha végez, jelenleg harmadéves. Gábor, a kisebbik legény a beszélgetés hiányzója, mert az adott napon éppen ő ügyeli azt a vendéglátóegységet, amit Recsken bérelnek. Természetesen ő is futballistaként kezdte, de még a serdülőkorban olyan súlyosan megsérült, hogy az ismétlődő műtétek ellenére búcsút kellett intenie a zöld gyepnek. Megkérték tudósítónak, amihez rögtön kedve'volt. A Pécsett megjelenő Junior-fut- ball című lapnak volt egri munkatársa, de a megyei Hírlapnak is rendszeresen adta jelentéseit. Az elmúlt nyáron érettségizett a mezőgazdasági szakközépiskolában, de nem sikerült a főiskolai felvételije. Dolgozik, mellette televíziós kommentátor, mindenekelőtt futballt közvetít, azon túl az FC Eger mérkőzéseinek műsorközlője. Magával nem elfogult, de szeretne előbbi formában továbbra is a labdarúgás közelében maradni. A békésen alkalmazkodók A beszélgetésben, amikor a fiúk tétováztak a válasszal, a hölgyek segítettek. A nagymama (özv. Rozsnaki Istvánné) az otthoni telefonos szolgálat- tevő, ezért gyakorta mi is tőle tudjuk, hogy hol keressük a sportosokat. Fiatalabb korában nagy drukker volt, férjével motorkerékpáron kísérték még idegenbe is a kedvenc csapatot. Az újságot a sportoldalon kezdi olvasni, mert felkészült akar lenni abból, aminek részese a fia és az unokái. Péter a Hönvádnak, Gabi a Fradinak szurkol, így figyelnie kell az eredményeket, ha hazajönnek, tudjon nekik pontos választ adni. Erzsiké, a feleség szívesen alkalmazkodik, három férfi programját koordinálja. Egy bankban folyószámla-vezető, így a családi vállalkozás könyvelője (apu az árubeszerző). Amikor csak teheti, ott van a mérkőzéseken, együtt izgul a csapatért, de amiben lehet, ott segít. Tavaly neki kellett biztosítania a családi békét egy Heves - Recsk mérkőzés alkalmával. Mindig közel állt a sporthoz, azt azonban nehezményezi, hogy lakásukban nem tudják fogni a helyi televízió adásait, így Gábor hangját még nem hallotta, amikor közvetít. Övéiért munkálkodik, ha kell, szurkol, melegíti a családi fészket. Karácsonyestére húslevest, töltött káposztát, halászlét és sülteket tesz majd az ünnepi asztalra, hogy mindenki kedvére fogyaszthasson. Neki az lesz a legszebb ajándék, ha együtt lesz a család. *** És íme, eljött ismét a karácsony. Ma délután korábban zár a Hangulat presszó Recsken, hogy az éppen ügyeletes is hazaérjen Egerbe, mire kigyúl- nak a fények a fenyőfán. Fesztbaum Béla Az év legjobb sportolói: Rózsa Norbert, Kőbán Rita és a női vízilabda-válogatott A magyar sportújságírók minden évben megválasztják az adott esztendő legjobb sportolóit. Az idei, 37. választás a vízisportok nagy sikerét hozta, hiszen úszók, vízilabdázók és kajakozok kerültek a legelőkelőbb helyekre soroltak közé. Mint érdekesség, Puhl Sándor FIFA-bíró, a labdarúgó-világbajnokság döntőjének játékvezetője az ötödik helyre került a férfisportolók ez évi ranglistáján. 1994 legjobb férfiversenyzője Rózsa Norbert lett, aki idén két világbajnoki aranyérmet szerzett. Rózsa korábban többször volt helyezett, például 1990-ben második, 1991-ben pedig harmadik helyen végzett. A nőknél Kőbán Rita fölényesen győzött, a 111 szavazó közül 103 őt sorolta az első helyre. Kőbán 1985-ben Fórián Éva mögött második volt, 1992-ben pedig csapattagként vehetett át első díjat. A csapatoknál új győztest hozott a 37. választás. Vízilabdában eddig csak férfi-elsőségek születtek. Most a világ- bajnoki címet kiérdemelt női vízilabda-válogatott lett az év csapata. Az edzőknél 1990 után ismét Széchy Tamás a legjobb. Az „örökranglistán” Széchy Tamás már 50 ponttal rendelkezik, és ezzel Balczó András (90) és Török Ferenc (60) mögött, Fábián László társaságában a harmadik helyen áll. Egerszegi Krisztina mostani harmadik helye alapján újabb négy ponthoz jutott. így össz- pontszáma 46-ra emelkedett, és ezzel az említett férfiak mögött az ötödik helyen áll az abszolút rangsorban. 1994 legjobb magyar férfisportolói: 1. Rózsa Norbert úszó 697, 2. Borhi Zsombor kajakozó 545, 3. Güttler Károly úszó 107, 4. Feri Attila súlyemelő 96, 5. Puhl Sándor labdarúgó-játékvezető 64, 6. Savanya Norbert búvárúszó 62 pont, (még további 19 sportoló kapott szavazatot az újságíróktól). 1994 legjobb női sportolói: 1. Kőbán Rita kajakozó 760, 2. Ináncsi Rita többpróbázó 304, 3. Egerszegi Krisztina úszó 189, 4. Bátorfi Csilla asztaliteniszező 188, 5. Kovácsné Grampsch Ágota tekéző 112, 6. Polgár Zsófia sakkozó 53, (még további 14 sportoló kapott szavazatot). 1994 legjobb magyar csapatai: 1. Női vízilabda-válogatott 709, 2. UTE-Primavera vízilabdacsapata 387, 3. Női kajaknégyes 152 pont (további 14 csapat kapott szavazatot). Lovász József Gallov Rezső államtitkártól vette át kitüntetését a megyei sportaktíván (Fotó: Kaposi Tamás) Cserkészként tanulta meg a természet szeretetét Józsi bácsi 73 éves, de még minden hétvégén elmegy kirándulni. Józsi bácsi sokak szerint a megyei természetbarát-sport „atyja”. Józsi bácsi, azaz Lovász József 24 éve a Heves Megyei Természetbarát Szövetség főtitkára, aki december 2-án Gallov Rezsőtől, az OTSH elnökétől átvette az Esterházy Miksa-emlékérem kitüntetést. Az egykori cserkész, aki 11 évesen lett a mozgalom tagja, találkozásunkkor boldogan eleveníti fel a hajdani szép időket, amikor a természetjárás és a környezet óvása még jóval nagyobb szerepet töltött be az emberek életében, mint napjainkban. A ma „uralkodó” helyzetről így beszél: -A gyerekekkel már óvodáskorukban meg kell szerettetni a természetet, mert ha akkor felhívjuk figyelmüket az élővilág szépségeire, a környezet rendben tartására, akkor egész életükben ennek megfelelően cselekednek majd. A fiatalok igénylik a túrázást, csak legyen, aki vigye őket. Ahol van egy ügyes ember, legyen az szakosztályvezető vagy tanár, aki összetartja a társaságot és túrákat szervez, akkor mennek a diákok, ha nincs ilyen, akkor nem. Persze, nemcsak emiatt csökkent a megyei természet- járó szövetség tagjainak száma (2500-ról 675-re), hanem az utazási kedvezmények megvonása miatt is. ígéreteket már kaptunk, hogy jövőre ismét lesz csökkentett árú jegy, de konkrétumokról még nem esett szó. A nyugodt, kimért és még mindig jó egészségnek örvendő öregúr tovább sorjázza sportága problémáit, ami persze, nemcsak a természet- járók gondja:-Evekkel ezelőtt még hivatalos személynek számítottunk, és ha rajtakaptunk egy illegális favágót vagy orvvadászt, akkor intézkedhettünk. Ma inkább szó nélkül továbbmegyünk, mert ugye a balta mégiscsak meggyőzőbb eszköz, mint a puszta kéz, vagy az emberi szó... Sajnos, a pihenőhelyek és az esővédők megrongálása többnyire olyan fiatalok műve, akik nem bírnak erejükkel, és legtöbbször egymást cukkolva tesznek kárt ezekben a létesítményekben. Az erdőkben lévő sok szemét összegyűjtésére nyaranta környezetvédő táborokat szervezünk, ahol bizony az óriás konténerek gyakran megtelnek. Tudjuk, hogy több ilyen akció kellene, de a megoldás kulcsa az emberek szemléletváltozása lenne. A jelen néha felháborító helyzeteiből ismét a múltba kalandozunk:-Az iskolák, majd a front és a hadifogság után az útfenntartó vállalathoz kerültem, később pedig az Agria Bútorgyárba. A munkám mellett rengeteget foglalkoztam a természetjárással, ami akkoriban még a tájékozódási futással együtt működött. Versenyekre jártam, majd bírói képesítést szereztem. 7968-tól egykori tanáromnak, a megyei természetbarát szövetség főtitkárának, dr. Lénán Jánosnak voltam a titkára, egészen 7977-ben bekövetkezett haláláig. Akkor felkérésre vállaltam el a főtitkári tisztséget, és azóta is itt tevé- kenykedek. Emellett a kartográfiai vállalatnál térképlektorként is működök. Természetesen a munka mellett szóba kerül a család, a gyerekek, akik ugyan már rég kirepültek a fészekből, de a gyökerektől nem szakadtak el.-A fiamat és a lányomat két és fél éves korukban vittem először túrázni, és azt követően minden hét végén együtt jártuk a hegyeket. Budapesten élő fiam munkája mellett tájékozódási futó és versenybíró lett, Sopronban letelepedő lányom pedig faipari mérnökként dolgozik. Szerencsére mindketten közel laknak az erdőhöz, így az unokák túrázhatnak. Terveiről, megvalósításra váró céljairól a következőképpen vall Józsi bácsi:-Az „Érdemes természet- járó” című kitüntetés után most a „Kiváló természet- járó” kitüntetés elérése a célom, amihez 15 ezer pont elérése szükséges időmeghatározás nélkül (1,5 km vagy 100 m szintkülönbség jelent egy pontot). Jelenleg 9 ezer pontnál járok, amit 2,5 év alatt értem el. Hogy meddig túrázok még? Amíg bírok menni, és erőm is lesz. Ehhez kívánunk jó egészséget Józsi bácsinak! Bódi Csaba
