Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-24-25 / 303. szám

1994. december 24-25., szombat - vasárnap Gyöngyös es Körzete 5. oldal Tó fölött élnek, erdőrengeteg közepén Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat Jótékonysági bál a solymosi sportért Jól sikerült jótékonysági bált tartottak az elmúlt szombaton a gyöngyössolymosi művelődési házban. Rendeztek már koráb­ban is hasonló céllal mulatsá­gokat, s akkor a bevételekkel az óvodát, iskolát segítették. A mostani pénzzel a község sport­ját támogatják, hogy még eredményesebb legyen. Republic-koncertet rendeznek Nagyrédén A népszerű Republic együttes új nagylemezét mutatják be hét­főn a nagyrédei művelődési házban. Az előadást követően rajongóik bizonnyal nem kis örömére külön közönségtalál­kozóra is sort kerítenek a zené­szek. Az adácsi Veritas Szlovákiában lép fel Az adácsi Veritas színjátszói újabb külföldi meghívást kap­tak vendégszereplésre. A szlo­vákiai fellépést februárra ter­vezik. Detki találkozás egy eltűnt katonával Megható kései találkozó színhe­lye volt néhány hete Detk. A községi temetőben immár 50 esztendeje porladó egyik eltűnt katona, Dobos Sándor honvéd hozzátartozói találtak a régóta keresett sírra. A kopjafás hant­nál elhelyezett virág, a feleség és a leány néma köszöntője a kívülállókat is megrendítette a világháborúban elesett hős nyughelye körül. Utánpótlást keresnek a Gyöngyösi Játékszínbe A Gyöngyösi Játékszínbe új csoporttársakat keresnek. Az MMK portáján és a keddi, csü­törtöki foglalkozásokon lehet jelentkezni. / Évzáró hangverseny - bányász fúvósokkal Minősítésre készül a Petőfibá- nyai Bányász Fúvószenekar. Az előtte lévő napon, december 28-án 18 órától az együttes ifj. Jakkel Mihály vezényletével hangversenyt ad a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ színháztermében a sajátos mu­zsika híveinek. Erdő közepén a munkahelye. Fák irdatlan rengetege öleli, források buzognak körülötte, s a lakása alatti völgyben ha­talmas tavon borzol fodrokat a mátrai szél, amíg csak jégbe nem dermed a víztükör. Irigy­lem a jó levegőt, a csöndet, ami a számára mindennapos. Nemkülönben pedig a tudo­mányát, amivel talán a fészkek madaraival, a házukig elkí­váncsiskodó vadakkal beszél­getni is tud. S ha velük disku- rálni mégsem képes, a nyelvü­ket bizonyosan érti. Valószínű, hogy ezért nem vágyott soha a puska után. Nagyobb öröm a számára, ha élve lát egy-egy őzet, szarvast, s újra meg újra elrejtőzhet előle a magát oly­kor szintén fel-felfedő vad­disznó is. Komjáti Sándor - nem er­dész. Ám sokkal prózaibbnak tűnő vízügyis foglalkozását is szívéből választotta, s máig sem bánta meg, változatlanul szereti. Annál inkább, mivel amit tanult, gyakorol immár hosszú évek óta: szintén a természethez kapcsolja. Lehet, hogy jobban is, mint akik „csak” a csapásokat, ösvénye­ket járják szolgálatukban.- Pesten születtem, s né­gyesztendős koromban kerül­tem a fővárosból a nagypa- páék vidéki, parádi házába a szüleimmel - idézi életének eddigi történéseit a Csór-réti tároló partján, ahol már meg­int „lábát” nyújtogatja az új hó. - Nem sok időt töltöttem az aszfaltvilágban, de amint elhagytam, mindjárt észrevet­tem a különbséget. Egyszerre jobban kezdtem magamat érezni megváltozott környeze­temben! Roppant vonzott a csodálatos, titokzatos táj. Már pöttömnyi koromban egyedül is nekivágtam a közeli erdő­nek. Szerencsémre - máig nem felejtem - egy kosárka ki­tűnő gombával kerültem elő első önálló kalandozásomról, s így a fenyítés elmaradt... Az egri gimnázium után tanár, földrajz-rajz szakos oktató akartam lenni, de nem sike­rült, s jobb híján kerültem a vízművesekhez. Ám utóbb a. szakmát már jószántamból vá­lasztottam. Kedvem lett hozzá. Ösztöndíjasként végez­tem a bajai főiskolán 1980-ban. Fél évig gyakomo- koskodtam a vállalat külön­böző telephelyein, többfelé is megfordultam a Mátrában. Előbb Sírokban, majd a bükk­szék! strandon voltam műve­zető, 1985 óta pedig itt dolgo­zom ugyanilyen beosztásban. Van 13 munkatársam, akikkel a nap minden órájában talál­kozhatott mert a műszakok folyamatosak. Sokat vagyunk együtt, ha szükséges, akár az ágyból is kiugróm társaimhoz, vagy éppen a szabadságomat szakítom meg egy-egy feladat miatt, mint éppen most is. A tóban gyűjtjük, s a völgy al­sóbb részén lévő üzemben tisz­títjuk a vizet a környékbeli te­lepülések számára. Ezt isszuk mi is, biztos, hogy jó! Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Csór-réti művezetője az egyedüli, aki családosán él a szép helyen. Más rajtuk kívül inkább csak pihenni, üdülni jön ide, a ven­dégházban lakik. — Öttagú a család - folytatja a művezető -, kicsi még mind a három gyermek. A legaprób­bal itthon is van a feleségem. Az óvodás és az iskolás nap­közben már távol van. Ez a kellemetlenebb az erdei élet­ben, meg a bevásárlás, de ezt is meg lehet szokni. Az utazás már a „napirendünkhöz” tar­tozik: hol én viszem a lurkó­kat, hol az édesanyjukkal mennek az autónkon Mátra­házára, ahonnan visszafelé az üzletet is útba lehet ejteni. Könnyebbségünk, hogy nyol­céves Brigittánk elsős korától szülő nélkül is felül a gyön­gyösi buszra, s mindig baj nél­kül visszatér a mátrai megál­lóig.- Amikor együtt vannak, hogyan telik az idő?- Ha csak tehetjük, kime­gyünk a szabadba. Nagyokat sétálunk, túrázunk. A környe­zetet és a távolabbi helyeket is egyaránt élvezi a család. Szó­rakozásunk is a gomba- és gyümölcsgyűjtés. A kalaposo­kat szárítjuk is, a málnából szörp készül, a szedret fa­gyasztjuk a későbbi felhaszná­láshoz. Tavasztól őszig a friss virágot is magunk szedjük az asztalra. Bár kitűnő a vizünk, egy-egy korsóval, kannával olykor azért a forráshoz is ki-kimegy valamelyikünk, ha rákívánkozunk. Néha az abla­kunkból is látunk felénk ku­kucskáló vadat, a mókusok az orrunk előtt ugrándoznak, ha játékoskedvük ide csalja őket. Tetszik mindannyiunknak, ami körülvesz bennünket. Amikor pedig más, több is ér­dekel minket, hát beindítjuk az autót. Családi, rokoni, baráti látogatásokra megyünk sza­badidőnkben.- Idekinn elegendő a csa­lád?- Szeretünk együtt lenni, de azért mással is tudunk szót váltani. Nemcsak szomszéd épület, hanem szomszéd is van, s találkozunk a távolabbi, kilométerekkel arrébb lakók­kal is néha. Aztán a rendőrjárör is be-befordul fel­énk. No meg itt vannak a munkatársaim is!- Milyen a karácsony?- Hát, nem egészen olyan, mint egy hamisítatlan erdész­lakban, ahol talán kandallóban lobog, pattog, parázslik a tűz, s karácsonyfa nélkül is gyan­taillat lengi be a szobát. Ám a szolgálati lakás is tágas, ked­ves számunkra, s ünnepna|K>n sem kívánunk többet. Általá­ban elmegyünk ilyentájt az édesanyámért Párádra, elhoz­zuk, s velünk van. Be is segít az alkalmi asztalhoz. A fenyő persze nálunk is „plafonig érő”, amilyet a gyerekek évről évre megálmodnak. S kerül alá ez-az, hogy a kedv még nagyobb legyen. Névnapozunk is a családban, összejövünk másokkal. így a december vége megannyiszor emlékeze­tes marad. Ahogy a víztározótól felfelé kaptatunk, mind sűrűbbre vált a hószerű dara, s körülöttünk kora délután is egyre borul- tabb az ég. Már novemberben esni kellett volna - mondja a házigazda de úgy látszik, hogy most nagyot késett. Az októberi havazás is legfeljebb tévedés lehetett... Nem találkozunk sem őzzel, sem szarvassal - de a tél eleji sétát magam is roppr élve­zem a csöndes mátrai n. Gyón Jyula DOMOSZLÓ polgármestere: Krizsó Sándor független tisztségviselő 1945-ben született. Közgazda- sági technikumot végzett, majd felsőfokú pénzügyi képesítést szerzett. Több mint húsz esz­tendőt töltött a közigazgatás­ban. Volt adóügyi előadó, va­lamint a járási hivatal pénzügyi dolgozója. 1980-tól domoszlói tanácselnök, 1990-től polgár- mester ugyanitt. Jelenlegi tisz­téhez az FKGP támogatását is élvezte. Nős, két gyermek édesapja. GYÖNGYÖSSOLYMOS polgármestere: Lukács László független tisztségviselő 1948-ban született Gyöngyö­sön. Üzemmérnöki diplomáját a budapesti Kandó Kálmán Vil- lamosipari Műszaki Főiskolán szerezte. Egy ideig a szakmájá­ban tevékenykedett, majd 1980-tól gyöngyössolymosi ta­nácselnökként dolgozott. 1990 óta a községben polgármester. Jelenleg immáron a negyedik ciklust kezdte meg a település élén. A Bibliaiskolák Közösségének szervezésében jövőre is folyta­tódnak az előadások az Ószö­vetségből a gyöngyösi Almásy Pál Mezőgazdasági Szakközép- iskolában. A Biblia időszerű ta­GYÖNGYÖSPATA polgármestere: Molnár Károly független tisztségviselő 1946-ban született Gyöngyös­patán. Kereskedő, a szakmájá­ban húsz évig Nógrád megyé­ben boltvezetőként dolgozott, 1988-tól pedig üzletkötőként tevékenykedett. Szülőfalujába 1987-ben költözött vissza, ahol a második ciklusban polgár- mester. Nős, két gyermek édes­apja. Lánya egészségügyi dol­gozó, fia pedig főiskolai hall­gató. tiltásaiból január 11-én Káin és Ábel, 25-én Jákob és Ézsau tör­ténetéről hallhatnak az érdek­lődők. Februárban, márciusban és áprilisban még további két-két találkozóra kerül sor. A képviselő-testület tagjai: Balogh Sándor, Berecz László, Ber- náth Gusztáv (függetlenek), Blaskó József (FKGP), Deme Já­nos, dr. Kecskés Mária (függetlenek), Lados László (FKGP), Matalik Ferencné, Tábi László (független). Cigány kisebbségi önkormányzat: Baranyi György, Farkas De­zső, Farkas János, Farkas László, Rácz Gyula (függetlenek). A képviselő-testület tagjai: Gyurkó Béla, dr. Ligái Lászlóné, Balogh Istvánné, Paulenka Mihály, Pásztor Ferenc, Szőllősi Endréné (függetlenek), Zázrivecz Gábor (FKGP), Szarvas Já­nos és Grubics Mátyás (függetlenek). A képviselő-testület tagjai: Csillik Leventéné (MSZP-SZDSZ), Füleki Tibor (SZDSZ), Gyenes István (független), Hajdú György, Horváth József (MSZP-SZDSZ), Kerek Ottó, dr. Nagy János (függetlenek), Nagy Mártonné (MSZP-SZDSZ), dr. Nyi­las János, Tóth Ignác, Tóth László (függetlenek). Folytatódó Biblia-órák Szereti ön Kínát, a Góbi-sivatagot? • • Otven éve jelent meg a Gyöngyösi Néplap Aligha képzelhető el, hogy kis hazánkból sokan jártak már Kí­nában, annak is kies vidékén, a Góbi-sivatagban. Már csak ezért is érdemes elmenni Far­kas Tibor fotókiállítására a gyöngyösi Mátra Művelődési Központba. Kína egy más világ, mond­hatjuk a közismert kifejezéssel. Annyira más, hogy a „másság­nak” az illusztrációjára szol­gáló felvételek szinte meghök­kentik a nézelődő!. Vannak ugyan képzeteink a filmeken, a tv-ben és a hírfotókban látott képek alapján, de ezek eléggé sablonosak. Farkas Gábor azt tette, amit tennie kellett: az óri­ási országban, a tág horizont­hoz képest szűk lehetőségeivel egy olyan áttekintést igyekezett felvázolni, ami a hétköznapok Kínáját mutatja be. A különle­gességet elkerülve. Hányszor láttunk már dzsun­kán lakó kínaiakat? De olyat még nem, mint amit a Fekete tükör című kép mutat: a lélek­vesztő járművek mögött emel­kedő toronyházak ott tükröződ­nek a víz felületén. Avagy: ki látott már biliárdasztalt egy szé­les karéjú tájban felállítva, ame­lyen javában játszanak a jelleg­zetes öltözékben lévő „hegyla­kók”? Megmosolyognivalóan tréfás hangulatot áraszt a Tö­megmegmozdulás című fotó. Ezen az emberek egy jókora csoportja tolja maga előtt a fel­tehetően műszaki hibából leállt buszt. Tudott azonban olyan har­móniákat is lencsevégre kapni a fotós, amely felér szinte egy impresszionista festménnyel. Mint a Reggeli hangok, vagy a realizmustól még jobban elru­gaszkodott Sanghaj éjjel című kép, amely akár pasztellel is készülhetett volna. Öröm felfedezni a jellemáb­rázoló törekvést is a Hűi haja­don című műben, ami egy szinte Mona Lisa-i arcot mutat: a szája sarkában és a szeme mé­lyén megbújó és felvillanó fél­mosollyal a keleti szépség vonzó arcán. A kiállítást Kresz Albert fo­tóművész nyitotta meg. Kiselő­adásának segítségével megtud­hattuk, hogy a fotós a gödöllői egyetem szakkörében ismerke­dett meg a fényképezés minden csínjával-bínjával, és ebből az alaphelyzetből kiindulva renge­teg ismeretet adott át Kresz Al­bert a szakkörről és saját műkö­désével kapcsolatban. Kár, hogy nem a kiállított képekkel és nem az alkotóval foglalko­zott többet a megnyitóban. Gondolom, az arányváltozás jobban a hasznára vált volna minden érdeklődőnek. (gmf) A vidéki sajtó szerény, de számunkra mindenképpen fi­gyelmet érdemlő évfordulója volt tegnap. Városunkban 1994. decem­ber 23-án jelent meg a Gyön­gyösi Néplap első száma rend­kívüli kiadásként. A sokak ál­tal talán már régen elfeledett újságot dr. Márai János ügy­véd szerkesztette, és Hahli- csek István készítette a nyom­dájában. A „Köszöntő” című vezér­cikk hangsúlyozta, hogy az orgánum „jelképe egy új vi­lágnak, amelyet a dolgozók­nak kell felépíteni, kéz a kéz­ben és megingathatatlan hittel igazunkban...” Dr. Barna Sándor polgár- mester „Ami városunkat na­gyon érdekli” című írásában kérte a lakosságot, hogy az új­jáépítéshez - elsősorban a közmű megindításához - adja­nak segítséget. A lap közölte még, hogy a járásbíróság, a közjegyzői és az anyakönyvi hivatal meg­kezdte működését, és a posta december 25-én már továb­bítja a küldeményeket. S fel­hívta a figyelmet a mezőgaz­dasági munkák elvégzésére is. Később az újság a koalíciós pártok kiadásában jelent meg, és újjáalakult a szerkesztőbi­zottsága is, amelynek tagjai dr. Márai János, Bőhm Sán­dor, Szurdy Istvánné, Szurdy István, Csépány József és ifj. Novotny Alajos voltak. A lap harcos irányvonala segítette a demokratikus újjá­születés kedvező feltételeinek megteremtését. Jelentős sze­repet töltött be nemcsak a vá­ros, hanem a járás közvélemé­nyének formálásában, vala­mint az országos jelentőségű események ismertetésében is. A Gyöngyösi Néplap utolsó száma 1949. március 27-én lá­tott napvilágot. Közölte bú­csúzóul, hogy Heves Megyei Népújság címmel új lap indul, s kérte az olvasókat, hogy to­vábbra is legyenek előfizetői és támogatói a megyei sajtó­nak. Az 50. évforduló alkalmá­ból idéztük a történteket, s tisztelgünk az egykori szer­kesztők, újságírók, nyomdá­szok, lapterjesztők előtt, akik becsülettel, szorgalommal és hivatástudattal végezték mun­kájukat. Úgy véljük, hogy elődeink feltétlenül megérdemlik leg­alább az egyszerű főhajtást, s erőfeszítéseikre, törekvéseikre emlékeznünk kell. Horváth Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents