Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-23 / 302. szám

Horizont 7. oldal 1994. december 23., péntek ...és az Ige testté lön... S ok ember kerülgeti a ka­rácsonyt: a szeretet ün­nepe, a család ünnepe, a gyermekek ünnepe, a téli nap­forduló ünnepe, fenyőünnep... Lehet kirándulni, sízni, kül­földre utazni es vidáman szil­veszterezni. És még ki tudja, mennyi mindennel kívánják sterilizálni ezt az ünnepet, amelynek lényege az Istenem­ber, Jézus Krisztus születésé­nek emléknapja. Mások azt kérdezik Jézus­tól: ki vagy te, és egyáltalán vagy-e te? Te vagy-e az eljö­vendő messiás, vagy csak egy téli legenda, egy bájos gyer­mekmese? Krisztus van! — mondja a történelem, és felso­rolja történetének statisztáit, amilyenek Augusztus császár, Quirinus, Szíria helytartója, Tibériusz császár, a negyedes fejedelmek: Heródes, Fülöp, Lizániász. Az első századok is kérdez­tek, vitáztak mindaddig, amíg a kalcedoni zsinat ki nem mondta: „Krisztust vallani kell két természetben... szétvá- laszthatatlanul... fenntartva mindkét természetnek sajátos­ságát, amint egy személyben és önállásban egyesülnek.” Ez a személy az egyetlen örök Ige isteni személye. A vita ma is folyik. Leg­újabban Nikos Kazantzakis megfilmesített regénye kísérti meg nem Krisztust, hanem a hívő keresztényeket. Szerinte Krisztus csak egy zsidó pró­féta, aki azonban szerelmi vá­gyakban és az édes gyönyör bűvöletében élt. Tehát csak egy ember volt, akit halandó eszméi miatt végül is kivégez­tek. Az íróban felébred a nesz- torianizmus réges-régen elítélt tévedése: „Krisztus kettős lé­nyege, a vágytól égő mélyen emberi s az istenséget elérő emberfeletti ember mindig is mély, kifürkészhetetlen rejtély volt számomra. Ifjúkoromtól fogva test és szellem közötti szakadatlan, kíméletlen harc okozza legfőbb gyötrelmemet, s ez minden örömöm és bána­tom forrása is. A csatatér pe­dig a lelkem.” Megnyugtatjuk a szerzőt: Krisztus lelkében nem folyt ilyen csata, amint látni fogjuk. Közben megszólal egy kó­rus, amely harsogja: most is­merte meg igazán Krisztust. Vannak, akik sosem ismerték, most sem ismerik, de nyilat­koznak, köztük nem kereszté­nyek is. Mert azért a Krisz­tus-kérdés számukra is prob­léma. Egy csodának minősül, hogy így vagy úgy, de ezt a kérdést nem lehet megkerülni. Krisztus mindenki elé odaáll, és kérdezi: kinek tartanak en­gem az emberek? Mert ha csak szerelmi kábulatban tén­fergő legény (szörnyű kimon­dani!), akkor ne ünnepeljük karácsonyt, ne gyújtsuk meg a fenyő gyertyáit, hiszen akkor egy végzetes tévedés tárgyai vagyunk. Akkor nincs kará­csony! Akkor csak fenyőün­nep van, téli napforduló van, amikor az ősgermánok fel­gyújtottak egy óriásfenyőt és körültáncolták, hiszen innen kezdve hosszabbodnak a na­pok, közelebb van a fény, amikor ki lehet bújni a föld alatti kunyhókból... Minderre azt mondjuk: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! Aki nem ismeri Krisztust, az ne állítsa róla a szexuális kéjelgés szabados­ságát. Nincs tanúja! Nekünk vannak tanúink! Méghozzá olyanok, akik vé­rükkel fizettek tanúbizony­ság-tételükért. Itt van mindjárt a görög Lukács, aki oknyo­mozó módszerrel mindennek utánajárt, ezért tud bizalmas részleteket Krisztus születésé­ről és a megelőző események- { ről. Itt van a zsidó Saul-Pál, j aki vicsorgó gyűlölettel irtotta a Krisztus-babonát, de akit vil­lámcsapásként sújtott le a ke­gyelem, és kimondta: Christos ho Kyrios - Krisztus az Úr. A kyrios szót Yahwe helyett ej­tették ki. Tehát Pál azt mondja: Krisztus a Yahwe, azt állítván, hogy Krisztus egylé- nyegű az Atyával. Itt van a pogány-zsidó Timóteus. És itt vannak tömegével a többiek. Tény az, hogy egyszer Krisztust is megkísértette az ördög. De még az sem, mert szép nőt állítani eléje, aki ke­leti bujasággal hastáncot járt volna, csak felvetette, hogy változtassa a köveket ke­nyérré. Krisztus kisujjával le­pöccintette ezt a világra szóló hatalmat, akit sátánnak neve­zünk. Azt mondta: Takarodj! Akkor elhagyta őt az ördög. És most alapvetésként uta­lunk néhány teológiai megfon­tolásra. Engedd meg, Nyájas Olvasó, hogy ne részletez­zünk, nem akarunk teljes krisztológiával terhelni. Elég legyen néhány tényre utalni. Krisztus egyedülálló szentsége már előre kihatott anyjára, akit Isten nem engedett át­eredő bűnbe esni, hogy létének egyetlen pillanatában se le­gyen a bűn lekötelezettje. Má­riában nem voltak rossz haj­lamok, nem szenvedett szexu­ális kísértéseket, vagy akár rendetlen vágyakat. Már ő sem volt szenvedélyeknek alá­vetve, mert Isten azt akarta, hogy ne adjon át Jézusnak rossz örökletes tulajdonságo­kat. Máriát a legtökéletesebb szellemiség hatotta át: a Szent­lélek ereje száll terád. ~rézus teste valódi emberi I test volt, de szellemmel, lélekkel, kegyelemmel megszentelt test volt. Evett, ivott, aludt, beszélt, örült és sírt. Ez a test azonban isteni személyhez tartozott. Jézus fogantatása csoda, Isten köz­vetlen teremtő tevékenységé­nek eredménye. „Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.” Máriának kétségei támadnak, azért kérdezi az angyaltól: ho­gyan történik mindez, hiszen férfit nem ismerek? Erre hallja a választ: a Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. Ebből mindjárt két következtetést vonunk le: Jézus abszolúte szent volt. Ebből és más teo­lógiai helyekből következik, hogy Jézus emberi lelke a bol­dogító istenlátás állapotában volt, akárcsak az üdvözült lel­kek. Nincs kitéve annak a sza­kadatlan harcnak, amiről szer­zőnk beszél, és amely test és lélek között zajlik. Jézus teste-lelke teljes harmóniában van. Az üdvözültekről akkor be­szél Jézus, amikor a raciona­lista, hitetlen szadduceusok meg akarják fogni. Volt hét testvér - mondják -, és meg­nősült az első. Meghalt, és utána az özvegyet elvette a következő fiú. A levirátus ér­telmében az özvegyet a fiata­labb fiúnak kellett elvenni. A fiúk egymás után meghaltak. Vajon az asszony melyiknek lesz a felesége a feltámadás után? - kérdezik sunyi mo­sollyal. Jézus válasza: A fel­támadás után nem nősülnek, féijhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. Jézus ebben az állapotban élt, nem igényelte az asszonyi szerelmet. A másik következmény az, hogy az isteni Ige megmarad Istennek, de magára vesz egy emberi testet, hogy tanítson és megváltson bennünket. Isten eszméje és szeretetének nagy jele ez. A kalcedoni zsinat végső megállapítása szerint Krisztus isteni személyének egységébe von egy embert tes- testül-lelkestül. Ennek az em­bernek gondolata, szava, cse­lekedete az isteni személyiség alapján Istené. Egy személy: megyek az Atyához. Két ter­mészet: Én és az Atya egy va­gyunk, azonos isteni termé­szet. Jézus teste emberi test volt, de olykor meglátszottak isteni tulajdonságai. Jézus járt a vízen. Máté leírása annyira emberi, hogy lehetetlen hami­sítani. Elárulja az apostolok primitívségét. Rémülten kia­bálnak: kísértet! Akkor még itt tartottak. A süllyedő Pétert az Istenember rántja ki a vízből. Az apostolok csak akkor nyugszanak meg, amikor Jé­zus beszáll a bárkába, akkor borulnak le előtte és vallanak: Valóban Isten Fia vagy! Jézus teste tehát különleges test, nincs alávetve a szerelem kínjának-kéjének, boldogsá- gának-boldogtalanságának, reményeinek-csalódásainak. Isten a szerelmet az embernek teremtette a fajfenntartásra. Neki erre nem volt szüksége. Kazantzakis saját szenvedé­lyeit vetíti vissza Krisztusra. Krisztus különleges szentsége és személyisége kizárja a test és lélek kínzó harcát. Itt van Jézus tanítása az egynejűség- ről: Amit Isten összekötött, ember szét ne válassza. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és aki elbocsáttatott nőt vesz el, há­zasságot tör. A farizeusok el­hallgatnak, de most már a ta­nítványok lépnek elő pesszi­mistán: nohát, így nem érde­mes megházasodni. Jézus vá­lasza: Nem mindenki tudja ezt felfogni, csak akinek Isten megadja... Van, aki Isten or­szágáért lemond róla... Jézus ellenségei is, barátai is elhall­gatnak. Nem vetik szemére: És te, te is parázna vagy, és te akarsz minket tanítani. Kazantzakis tévedése onnan indulhat ki, hogy Jézus egy­formán szóba állt férfiakkal és nőkkel, gyerekekkel és felnőt­tekkel, előkelőkkel és proletá­rokkal, egészségesekkel és be­tegekkel. amikor a szamariai asszonnyal beszélgetett, a visszatérő tanítványok megüt­köztek, hogy asszonnyal be­szélt. Nem Jézus miatt, hanem méltatlannak tartottak egy asszonyt arra, hogy a próféta beszéljen vele. A közfelfogás a nőt alacsonyabb rendű te­remtménynek tekintette. Jézus vallási reformja minden em­bert egy szintre emelt, lévén egyformán Isten teremtmé­nyei, sőt gyermekei. Az em­beri méltóság és egyenrangú­ság ebben rejlik, kortól és nemtől függetlenül. A házassági tanítás után szinte apropóra gyermekeket vittek hozzá. Az apostolok el akarták hessegetni az anyákat. Jézus azonban magához hívta a gyerekeket, és megáldotta őket. Álláspontja nem kis meglepetést okozott korábban is, most is. De Jézus nem en­gedett. így űzött ki Mária Magdolnából hét ördögöt (azaz minden szenvedélyt). Megbocsátott a házasságtörő asszonynak. A kivégzésre ké­szülők között talán azok is ott voltak, akik esdekeltek sze­relméért. Ismerjük ezeket a botránkozókat! Az evangé­lium több nő nevét megjegyzi, így Máriát és Mártát, Johan­nát, Zsuzsannát, egy másik Máriát. És sok névtelent, akik vagyonukkal segítették az apostolok kisded csapatát, és ott álltak Szűz Máriával Jézus keresztje alatt. Az apostolok és a buzgó hóhérok bezzeg hi­ányoztak. Az Úr kérdésére szent Pé­terrel válaszolunk: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia: az örök élet igéi nálad vannak. N incs hatalom sem égen, sem földön, amely el­rabolhatná tőlünk a ka­rácsonyt, amikor joggal és ok­kal mondjuk a jászol előtt: És az Ige testté lön, és közöttünk lakozék... De ne csak mond­juk, hanem hajtsunk is térdet, mert az egyház karácsonykor így szokta. Miklós Béla Hogyan tölti a szentestét a pápa? A pápa tartja magát a hagyo­mányokhoz: lengyel szokások szerint ünnepli meg a kará­csonyt. Rómában élő honfitár­sai és a háztartását vezető len­gyel apácák társaságában, hiva­talos szertartásoktól mentesen tölti el a szentestét, majd át­megy a Szent Péter-bazilikába az éjféli misére. A fenyőfát minden évben hazája más és más tájairól hozzák számára. Hagyományosan viaszgyer­tyák, fémszálak és gömbölyű díszek ékesítik, alatta nincse­nek ajándékok. A szentestén az ünnepi asz­talt szalmával vagy szénával is feldíszítik, annak szimbolizálá- sára, hogy Jézus bölcsőjébe is azt raktak valaha. Olyannyira hazai szellemben emlékeznek meg a Megváltó születéséről, hogy még a menükártyát is len­gyelül szerkesztik meg. A Szentatya az étkezés meg­kezdése előtt mindenkinek odanyújt egy ostyát, s ebből a résztvevők a testvériség jele­ként letörnek egy-egy darab­kát. Húst nem szolgálnak fel karácsonyeste. A tejfölös ká­posztaleves után mákos tésztát vagy különféle halat - többek között pontyot - esznek a meg­hívottak. Utóételként puding vagy karamellakrém kerül az asztalra. II. János Pál legnagyobb ka­rácsonyi öröme az éneklés. Mindig ámulatba ejti vendégeit, mert legalább húsz különböző dalt ismer az összes versszak­kal. Legkedvencebb karácsonyi éneke a Magas-Tátra hegyi la­kóinak karácsonyi dala - helyi nyelvjárásban. Eszébe jutnak ilyenkor a krakkói évek, amikor érsekként tevékenykedett ott, s karácsony másnapján a nagy­mise után rendszeresen elment síelni a hegyekbe. Néhány éve még előfordult, hogy a pápa téli szabadidejében felcsatolta a sílécet, ám idei csípőoperációja óta még a járás is nehezére esik. Energiáját a Szentatya most főként arra összpontosítja, hogy készül a szent évként meghirdetett 2000. évre. (FEB) Béke, szeretet, boldogság... Eljött a december, az a hónap, amikor az embe­reknek talán a legtöbb közös ünnepük van. Egy újabb december, amikor a közelgő kará­csony miatt, az év vége kapcsán számot kell ad­nunk nemcsak arról, hogy milyen látványos dol­gokat vittünk véghez az elmúlt esztendő során, hanem arról is, hogy saját belső énünkben melyik irányba billent lelkiismeretünk mutatója. Vajon hiszünk-e még elcsépeltnek mondott ér­zelmekben? Az új generáció, a gyermekeink, unokáink vajon ismerik-e még az emberség, a szeretet, a lélek szavak eredeti értelmét? Az egész hónap lázas készülődéssel telik el, de otthonain­kat a külsőségek mellett jellemezni fogja-e a csa­ládiasság boldog hangulata? Csak remélni lehet, hogy a gazdag vagy ke­vésbé gazdag ajándékok mellé mindenki oda tudja csempészni azt is önmagából, ami a legdrá­gább kincs, és ami nélkül az életünk sivár, kiet­len, ennélfogva terméketlen és értelmetlen lenne. Ünnepeink közül a karácsony a legkedvesebb, a legbensőségesebb. Már említésekor is a régi, gyermekkori képek sokasága sejlik fel agyunk­ban, lelkűnkben. Hajlamosak vagyunk ilyenkor visszaalakulni tiszta, őszinte kisgyermekké. Érezni véljük a fenyő illatát, amit karácsonyfává varázsolnak gondos kis kezecskék. A konyhában az édesanyák elkészítik az ünnepi vacsorát, mi­közben az ajtón friss hószag áramlik be, amint a hazaérkező családfő belép... A kép olyan szívszorongatóan idilli, hogy a fá­sult, szürke hétköznapjainkban hajlamosak va­gyunk azt gondolni, ilyen talán nem is létezik. Hála Istennek, azért legalább egy nap akad év közben, amikor a bekövesedett könnycseppek feloldódnak, s fogékonnyá válunk minden iránt, ami igazán emberi. Máskor a kellemetlen dolgok mellett elmegyünk, még a fejünket is elfordítjuk. Nem akarunk tudomást venni róluk, hátha így jobban elszámolhatunk lelkiismeretünkkel. Senki sem várja tőlünk, hogy a világ éhezőit személy szerint mi tápláljuk, ám a legkevesebb, hogy számon tartsuk létezésüket, részvéttel le­gyünk irántuk. Igaz, ezzel még nem segítettünk rajtuk, de miért jó az, ha lelkiismereti kérdések­ben is a célszerűség határozza meg lépéseinket? Sokszor nem is az anyagiaktól, hanem egy-egy piciny együttérzéstől, odafigyeléstől remélhetünk csodákat. Egy nagyon kis részecske önmagunk­ból, amit ellenszolgáltatás nélkül hajlandók len­nénk odaadni, és amivel természetesen nem len­nénk szegényebbek, épp ellenkezőleg. Sajnos, rohanó világunkban nem érünk rá elfi­lozofálgatni az ilyesmiken. Észre sem vesszük, hogy pontosan az hiányzik az életünkből, ami ér­telmet adhatna neki. Mire észbe kapunk, fásult, kiégett emberré válunk, aki nem érti, miért nem örül az új, kacsalábon forgó palotának, a mesés autónak, holott ez volt élete „fő célja”. Akkor a további életének nincs értelme, mivel a küldetése beteljesedett? Engedjük szabadon szárnyalni a lelkünket! Ne szégyelljünk sími, ha úgy látjuk, hogy az ember­iség ismételten meggyalázza önmagát! Ne fájjon, ha infantilisnek neveznek minket olyankor, ami­kor megpróbáljuk megkeresni magunkban a még szunnyadó, ártatlan, tisztaszívű kisgyereket, aki megalkuvás nélkül, egy pillanat törtrésze alatt el tudta dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz... Karácsony a család ünnepe. Amikor olyany- nyira örülünk annak, hogy van kit szeretni, van kiért dolgozni, van kiért és miért élni. És jó, ha van kire emlékezni. Ha nem is tudatosul bennünk' nap mint nap, most felfedezzük, hogy eltávozott családtagjaink velünk élnek a szokásainkban, szeretetünkben, abban a betöltetlen űrben, amit maguk után hagytak. Régi karácsonyok emlékét idézve próbáljuk meg mi is olyanná tenni gyermekeink számára az ünnepet, hogy ezt ők is fenntartás nélkül adhas­sák tovább unokáinknak, ezáltal mentve át ma­gunkból mindazt, ami értékes, s amiért ránk is emlékezni fognak. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Ka­rácsony Jézus születésének ünnepe, aki hozott azoknak valamit, akik ezt Tőle elfogadják: szere- tetet, békességet, boldogságot... ...és karácsony estéjén végigsétálok gyermeke­immel a sötét, havas utcákon, ahol a kisuvickolt ablakokban szegény és gazdag karácsonyfák néznek vissza ránk... Mint hajdanán, kíváncsian keresem a díszek között megbúvó csendet, békét, szeretetet... Dénes Csilla Magányosok karácsonya a Ruttkai Éva Színházban A Thália Szekere Színházi Alapítvány által működtetett Ruttkai Éva Színház (IX. kér. Üllői út 45.) december 24-én, délután négy órától vátja a ma­gányosan ünneplőket. A ven­dégek televíziót, videót nézhet­nek, zenét hallgathatnak, de lesz gyertyagyújtás és a szpon­zorok hozzájárulásával ajándékosztás is - mondta Sza- lay Zsolt, az alapítvány mene­dzsere az MTI-nek. Az est há­zigazdája Nagy Miklós színmű­vész, a színház igazgatója. Re­ményeik szerint Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya is velük ün­nepel. Kellemes karácsonyt és eredményekben gazdag boldog új évet kíván minden jelenlegi és leendő kedves vásárlójának az Egei; Menház utcai szerelvénybolt. ______________• __________(18792) y Oszt rák cég vásárolna jó áron héjatlan étkezési tökmagot minden mennyiségben. Termelők, kereskedők jelentkezését várjuk a 06-83/348-764 es telefonon. (18647) r TÁJÉKOZTATJUK TISZTELT FOGADÓINKAT, HOGY HEVES MEGYÉBEN MÁR VALAMENNYI KIRENDELTSÉGBEN ÉLVEZHETIK AZ ÚJ KÖZVETLEN KAPCSOLATÚ MŰHOLDAS GÉP TOTÓ-LOTTÓ előnyeit ÚJ JÁTÉK­LEHETŐSÉGEK: joker; góltotó I NÉ HAGYJA KI A LEGMODERNEBB TECHNIKÁT. SZOMBATONKÉNT 11 ÓRÁIG ÁLLUNK | RENDELKEZÉSÜKRE. | 1995. ÉVBEN IS JÁTSSZANAK SZERENCSÉVEL! | MINDEN KEDVES FOGADÓNKNAK KELLEMES I KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN a •CSE^, S TS5t* 5. sz. Területi Igazgatóság Wfc MISKOLC <> -V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents