Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-22 / 301. szám
6. oldal Horizont 1994. december 22., csütörtök Az összeomlás veszélye fenyeget Amíg vártam Kosa Ferencre Nyíregyházán, a Ratkó József emlékét őrző Hangsúly hangos folyóirat estje előtt, azon tűnődtem, hogyan kezdjem, a Kulturális Bizottság alelnökét milyen kérdésekkel támadjam meg? Fizetéseket vessek egybe, s eligazodás reményében a közalkalmazottak (kategóriájába préselt, „megbélyegzett” nemzet napszámosainak - a kultúra kifáradni látszó katonáinak - éhbérét és a félmilliós, milliós havi gázsival mosolygó bankárok, szerkesztők gázsiját ütköztessem? és művészet különböző terüleÓvodákról - hányféleképpen? - egy jubileum haszna Beszéljünk inkább arról, milyen jól esett még annak idején az Egy Másik ember forgatásán az a városmajori forró tea, a ködös novemberben?... Aztán amikor megérkezett fáradtan mosolyogva, kifáradva, csak elkezdtünk beszélgetni. így állt össze e találkozó, kicsit ködösen, kicsit meleg teára vágyakozva.- Akármilyen mélyre merülnék is alá a gazdasági és kulturális kérdésekre adott válaszaimmal, olyan kielégítő - és számomra is megnyugató ösz- szegzést aligha tudnék adni, amely mindenkinek kedvére lenne. Azért megpróbálom! Mint ismeretes, az országgyűlés plenáris ülései között szakmai bizottságokban végezzük a napi munkát. Hozzánk a kultúra-, a művelődés- és a médiaügyek tartoznak, de hogy dolgunk ne menjen ilyen simán, ezen kívül még minden más törvény is átzuhan rajtunk. Most éppen a Magyar Köztársaság teljes költségvetése. Ezt a többkötetes bonyolult szám- rendszert, mely az ország gazdálkodásával foglalatoskodik, az elmúlt hetekben végigolvastam. Olvastam és jegyzeteltem, s mire elkészültem 100 oldallal, írtam hozzá 50 oldal észrevételt. A végére kirajzolódott egy nagyon éles dráma bennem, mert világossá vált, hogy a célokat és szükségleteket, melyeket támogatni kéni, a költségvetési keret nem bírja el.- Minden területen hiányok keletkeznek, nagyrészt csupán azért, mert többet fogyasztunk, mint amit megtermelünk. A hitelező külföldi bankok pedig nem hajlandóak ezt az egyensúlykülönbséget tovább finanszírozni. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a kritikus határt ne lépjük túl (melyet a Világbank megszab!), mert ebben az esetben nemhogy nem hajlandóak már a támogatásra, hanem fizetőkészségünket is kétségbe vonják, elveszítjük hitelünket. (Itt pedig a Széchenyi értelemben vett erkölcsi hitelről van szó!)- Elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy a szakadékok ne növekedjenek, s ezért kell a pénzügyi kormányzatnak megszorító intézkedéseket hozni. Nos, ez a dráma egyik oldala.- A másik oldal pedig az, hogy az igények kielégítésére, a hiányok pótlására honnan vonjuk el a pénzt, hol lehet még egyáltalán takarékoskodni, hogy ahol az összeomlás veszélye fenyeget, ott segítséget nyújthassunk? Országjárásomban tájékozódom a felsőoktatás tein, s most már elég pontos képem van arról, mennyi pénz kellene a kulturális intézmények normális működéséhez és mennyit kellene juttatni az egyetemeknek, a TV és rádió együttesének.- Ezek a szükségletek mesz- sze meghaladják a lehetőségeket, igazságot tenni pedig borzasztóan nehéz lenne. Ez a munkánk éjjel-nappal, de mondhatom, még álmunkban is. A Szocialista Párt elnöksége annak idején engem bízott meg egy demokratikus médiatörvény kidolgozásával és most forgolódva az ágyban, felriadok éjszakánként, mert igen-igen a lelkemre veszem, hogy a Parlament nem tudja kielégíteni a nagyon is jogos igényeket.- Csoda pedig nincs! A pénzgazdálkodás, ez a nemzetközileg ellenőrzött világ nagyon kegyetlen. Nekünk pedig nincsenek aranybányáink, gazdag olajkútjaink, ezért amit fogyasztani akarunk, meg kell termelnünk. Csak úgy tudunk a kultúrára és az oktatásra fordítani, ha beindul a növekedés, a termelési rendszer korszerűsítésével párhuzamosan. S mivel ez komoly beruházásigényt vet fel, kialakult a róka fogta Csuka helyzete. Ha az oktatásból elvonunk inkább és nem befektetünk, s nem hiszünk abban, hogy 10-20-30 év múlva minden megtérül, akkor a reményt is elvesszük az országtól, hogy 10-20 év múlva fellendüljön. Ha például összehasonlítjuk a magyar és a japán felsőoktatási arányszámokat, akkor joggal döbbenünk meg. Japánban körülbelül - a lakosság arányában - háromszor annyian szereznek diplomát, mint nálunk. Magyarország az európai országok legvégén foglal helyet, szorosan Albánia és Románia környékén. De folytathatnám a sort a kórházak és a honvédség állományának ellátottságával, művelődési otthonok és kulturális műhelyek nehéz helyzetével.- Én magam is gyakran gondolok arra, jó lenne most már a filmforgatással is foglalkoznom, hiszen az Egy másik ember óta mindössze két dokumentumfilmet készítettem. Nagyon hiányzik már az a munka, s ígérem, amint dolgaink, közös terveink rendeződnek valamelyest, ismét kézbe veszek egy művészeti forgatókönyvet, s legalább magamnak örömet szerzek vele. Szíky Károly Az Ifjúsági Házban az elmúlt hetekben gondosan összeállított dokumentumsort láthatott az érdeklődő arról az utolsó százötven esztendőről, amely az óvodásügy karrierjét mutatja be Egerben. 1844-ben indult meg itt a Joó János-féle intézmény működése, folytatva a grófkisasszony, Brunswick Teréz nemes, hazai kezdeményezését. 0 ugyanis már 1828-ban létrehozta az első magyar kisdedóvót, Budán. A tárlat tanúsága szerint a reformkor nagyjai, Eötvös, Fáy, Kossuth, Wesselényi, valamennyien értették, érezték az óvodák szükségességét. A társadalmi mozgalmakat irányító szellemi vezérek felfigyeltek azokra a szükségletekre, amik a család körül keletkeztek. A gyermeknevelés patriarchális viszonyok között másként alakulhatott, mint a XIX. század elejére már erős erjedésében lévő, komoly változások előtt álló Európában, így, hazánkban is. Annak viszont mára mérve is példaértéke van, hogy nem elég felismerni a szükséget, a tettekig vezető úton kellenek a vezérlő egyéniségek. Egerben ezt a kezdő lépést Joó János, az első egri rajziskola megteremtője tette meg. A reformkor, az azt követő forradalmi megrázkódtatás, az arra rányomuló Bach-korszak ennek az ügynek sem kedvezett, bár az egri érsek, Pyrker ébren tartotta az érdeklődést. A városi tanács, azaz a képviselőtestület 1861-62-ben tárgyalta a kisdedóvó sorsát, az Egri Polgár Egyesület mulatságot is rendezett az anyagiak gyarapítására. A gondolat személy szerinti szorgalmazójaként e szakaszban Rapos Józsefet nevezhetjük meg a krónikások adatai szerint. A 67-es kiegyezés után sokminden javult ebben az országban. Egyre-másra nyílnak meg az emberek és a bukszák, a nemes szívű pap, Györgyéni Ignác, a mai Barkóczy-utcá- ban óvodát nyittat. De óvoda létesül a Cifrakapu-téren, a Sóház utcában, a zsidók is berendezik a magukét a mai dr. Hibay Károly utcában. A Csiky Sándor, gróf Buttler jáA Petőfi Rádió december 24- én reggel 9 órától éjfélig „Emberi hangok” címmel karácsonyi élőműsort sugároz. Az egésznapos adás keretében a betelefonáló hallgatók négy telefonvonalon két-három órás váltásban 28 közismert személyiséggel beszélgethetnos, az egri író, Türk Frigyes, no meg a nagyhatalmú Barta- kovics érsek állnak a vállalkozó szellemük mögé, mert áthatja őket a vezérlő eszme: „Gyermekkel foglalkozni, ez minden bizonyai a leghálá- sabb munka.” A korabeli iratok és fotók között elkalandozva, óhatatlanul eszünkbe jutnak az összehasonlítás kényszerei. Hogyan is állunk manapság az óvodákkal? Mit tart ma a társadalom, a közvélemény, de a köznapi szürke polgár is fontosnak, gyermeknevelés, óvodaügyben? Hogyan is tudja manapság ellátni a család, főleg a csonkacsalád, a hátrányos, még inkább a többszörösen hátrányos helyzettel küszködő család, az egyedül élő, de kereső anya az életre felkészítés feladatát, idő-, pénz-, lelki- és szellemi zavarai között? Még ha csak átmenthetik is azokat? Nagymama? Nagypapa? Bének: többek között Nagy Bandó András humoristával, Koltai Róbert és Pogány Judit színművész házaspárral, Bródy János zenésszel, Szabó István fdmrendezővel, Fellegi Adám zongoraművésszel, Csongrádi Kata színművésszel és Telek András labdarúgóval. A műsor biszitter? Rokonok? Miközben a társadalom elvárná, hogy minden gyermek a modem kor szintjén, szellemiekben és erkölcsiekben használhatóvá, értékké növekedjék?! Miközben tanúi vagyunk annak a biológiai, erkölcsi és szellemi alultápláltságnak - az okokat és a méreteket ne firtassuk -, amelyek sokakat el- kedvelenítenek sokszor. Nemcsak a témával foglalkozó szakembereket, akik hivatásuknál fogva felelősek és megoldásokat keresnének akut bajaikra. De olyanokat is, akik a jelenségek, a történések láttára pesszimistákká lesznek holnapjainkat illetően. Egy ilyen kiállítást már csak azért is érdemes vándo- roltatni netán, hogy ráébresz- szenek az írások és a fotók, mennyire az egyéni vállalkozásokon is múlik a nemzet sorsa! Vagy túlfogalmaztunk? Farkas András készítői szeretnének hírt adni továbbá karácsonyi karitatív akciókról, önsegítő programokról is. Az adás napjáig várják azon kezdeményezők jelentkezését, akik ilyen ünnepi rendezvényeket terveznek: a 138— 8660-as, a 138-7170-es és a 138-8888-as telefonszámokon. Petőfi Rádió: „Emberi hangok” Az özvegyi jog Érdekes öröklési jogesetet mesélt ügyvéd kollégám. Az örökhagyó apa után nemcsak a gyerekekkel közös lakás maradt, hanem a komód egyik rejtett fiókjában egy köteg részvény is, amit a családtagok a hagyatéki eljárás közben találtak meg. Vita támadt az örökösök között: kit illetnek meg a papírok? Az özvegy bírósághoz fordult: szerinte ez esetben is őt illeti az özvegyi haszon- élvezet joga. A törvényes öröklés rendje szerint, ha a túlélő házastárs a leszármazókkal együtt örököl, akkor a hagyaték tulajdonjogát az örökhagyó gyermekei, a haszonélvezetét valóban a házastárs örökli. Az özvegyi jog mind a túlélő férjet, mind a túlélő feleséget holtig tartóan megilleti. Mivel a gyerekek a hagyaték tulajdonjogát öröklik, az özvegy haszonélvezete ennél kevesebb jogosultságot jelent: ő a hagyatékot csak birtokában tarthatja, használhatja és hasznát élvezheti, de nem rendelkezhet vele önállóan. A fenti esetben az özvegy a gyerekekkel együtt használhatja a lakást és berendezési tárgyait, de nem adhatja el a gyerekek beleegyezése nélkül, igaz ők sem tehetik ezt meg édesanyjuk jóváhagyása hiányában, mivel az ő tulajdonjogukat a haszonélvezeti jog korlátozza. Sokan nem tudják, hogy a haszonélvezet tárgya nemcsak tartós használatra szolgáló dolog lehet, hanem készpénz, takarékbetét, értékpapír is. A bíróság a példában szereplő esetben feltehetően olyan megoldásra törekszik majd, amivel a tulajdonjoggal bíró örökösök érdekeit is megóvja, és a haszonélvező is gyakorolhatja jogait. A részvények a gyerekek tulajdonába kerülnek, a haszonélvezeti jog fennállása alatt csak édesanyjuk engedélyével adhatják el azokat, a papírok hozama azonban az özvegyet illeti meg, azt a pénzt saját szükségleteire fordíthatja. A részvényeket ezért a bíróság az édesanyának fogja átadni. A Polgári Törvénykönyv lehetőséget ad a haszonélvezeti jog megváltására. A megváltást a leszármazók is, a haszonélvező is kérheti a hagyatéki eljárás során, vagy legkésőbb az örökhagyó halálát követően egy éven belül az illetékes közjegyzőnél. Megváltás esetén a hagyatékot a gyerekek és a házastárs között egyenlő arányban kell megosztani, lehetőleg természetben. Ha erre nincs mód, akkor pénzben kell kifizetni a haszonélvezeti jog ellenértékét. dr. Lajer Erika Ferenczy Europress Gárdonyi Géza művének képregény-változata * Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő Óvónők 1884-ben
