Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-21 / 300. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. december 21., szerda Nem lehet szubjektív A Heves Megyei Hírlap 1994. november 4-én megjelent szá­mában közölte Sugár István írá­sát „ Bombatámadás az Irgal- masok kórháza ellen” címmel. Vártam, hogy a szerző a törté­nelmi hűség jegyében megem­lékezik a másik fél, a németek bombatámadásáról is, amit 1994. december első felében él­tünk át Egerben. Ilyen írás nem jelent meg. Az elmúlt évtizedek során sok ellenszenv rakódott le ben­nünk a szovjetekkel szemben a bennünket ért és hozzátarto­zónk elszenvedett attrocitásai- ért. A történelmi múltról való megemlékezés azonban nem lehet szubjektív. A történelemnek ellenszenv nélkül a teljes valóságot kell tükröznie. 1944. októberében vöröske­reszttel megjelölt kórházat bombázott a Vörös Hadsereg repülőgépe. Kórház bombázása elítélendő hadicselekmény, akár polgári személyeket vagy akár katonákat ápolnak ott. 1944. december első felében - a dátumot nem jegyeztem fel - a németek bombái is olyan terü­letre hulltak, ahol „számottevő katonai bázisnak nyoma sem volt.” A bombák polgári létesítmé­nyekre, épületekre hulltak, pol­gári személyek estek áldozatul. Mind a két bombázás egy­formán elítélendő hadicselek­mény volt. Kegyetlen és ember­telen tett. A Vörös Hadsereg 1944. de­cember első napjaiban ért köz­ségünkbe, Egerbaktára. Két tűz között voltunk. Egyik nap reggel a férfiak közül 20-30 főt a Tövis- kes-völgybe hajtottak el a szov­jet katonák. A híd mellől egy tehergépkocsit kellett kiemelni. Én is a csapatba kerültem ti­zenhat évesen. Az autó emelése közben a lő­tér felől aknatűz zúdűlt ránk. Szétfutottunk, fedezéket keres­tünk. Egy mély völgyben a le­gelőnél elláttak bennünket a ka­tonák igazolással. Én egy idő­sebb emberrel Egerbe mentem. A bácsi ismerősénél szálltunk meg. Reggel nyolc óra tájban indulni készültünk Egersza- lókra. Repülőgép zúgására fi­gyeltünk fel és a szovjet kato­nák irdatlan lövöldözésére. Kézi fegyverrel lőtték a né­met gépet. Ézt követően épüle­tet megremegtető robbanások hallatszottak. A német repülő­gép a bazilika környékén dobta le terhét. Rémültem vettünk irányt társammal a Szépasz- szony völgyön át Egerszalókra. Sugár István úr a levéltári kutatásai során a decemberben végrehajtott német bombázás­ról is szerezhetett volna adato­kat. Azt írásában közreadva, teljessé tehette volna visszaem­lékezését. Lencse Sándor Hort, Kossuth u. 109. A kisiskolák ügye nem(csak) bükkszéki ügy Az ún. kisiskolák, azaz a száz tanulólétszám alatti, illetőleg a száz főt alig meghaladó létszámú iskolák működtetése orszá­gos problémát okoz a fenntartó önkormányzatoknak, mivel az évek óta nem emelkedő normatíva csak részben elegendő a kiadások fedezésére. Egyre nagyobb mértékben kell az iskola költségvetését kiegészíteni, s ezáltal más önkormányzati fel­adatok maradnak el. Tekintettel arra, hogy nem­csak bükkszéki ügyről van szó, kértük a művelődési és közoktatási miniszter, vala­mint a terület országgyűlési képviselőjének segítségét. Megdöbbentő és teljességgel érthetetlen az országgyűlési képviselő reagálása. A válasz lényege a következő: ha ő, mint képviselő parlamenten kívül, vagy a parlamentben szót emelne a kisiskolák ügyében, az sértené a demok­ráciát és az önkormányzatok hatáskörét. Ezt a választ a volt politikai államtitkárral történt konzul­táció után adta. Természetesen tudomásul vesszük, hogy ha egy képviselő ugyan próbál tenni valamit, de az nem sike­rül, akkor az ilyen hozzáállás azt bizonyítja: a képviselő nincs tisztában a jogaival és kötelességeivel, s ezáltal al­kalmatlan feladatai ellátására. Ez esetben a megoldás: a gombnyomogató tevékenysé­gében felváltják az iskolánk 7-8. osztályos tanulói, a meg­maradó tiszteletdíj, költségté­rítés pedig kiegészítheti a terü­let kisiskolásainak költségve­tését. Szerencsére a Művelődési és Közoktatási Minisztérium­tól nem ilyen politikai választ kaptunk. A tájékoztatás szerint az 1995-ös költségvetésben az előzőévi támogatás többszörö­sét tervezi a kormány a kiste­lepülések iskoláinak támoga­tására. Továbbá számítanak ránk abban a munkában, amely a közoktatás helyzeté­nek felülvizsgálatára irányul. A Heves Megyei Hírlap 1994. november 8-i számában megjelent cikk néhány kérdé­sére indokolt visszatérni. A bükkszéki általános is­kola nem körzeti általános is­kola, mint azt a leírtak alapján gondolni lehetne. Az épület 1964-ben épült a község szá­mára, s nem a három telepü­lésnek. Igaz, a későbbi idő­pontban a három településen - Bükkszék, Szajla, Terpes - lévő iskolákat, óvodákat szakmailag összevonták. Az önkormányzat megalakulása után felajánlottuk, hogy a Szajlán és Terpesen lévő in­tézmények a bükkszéki iskolá­ról leválhatnak. A leválás megtörtént, ezt követően a szajlai önkormányzat a Szaj­lán lévő iskolát - az épület je­lenleg is meg van - egy toll­vonással megszüntette, s ezál­tal a legfontosabb önkor­mányzati feladatának ellátását a terpesi és a bükkszéki ön- kormányzat nyakába varrta. A bükkszéki és a terpesi önkormányzat az elmúlt négy év során sokat tett a fenntartá­sukban lévő iskolák működési feltételeinek javítására. Bükk­széken új tornaterem épült, az iskolaépületen felújítást, át­alakítást, karbantartást végez­tünk, új vizesblokk, technika­terem jött létre, az iskola veze­tői, tanárai jobb elhelyezési körülmények között dolgoz­hatnak. Ez év augusztusában négy új, a jelenlegi legmegfe­lelőbb számítógépet szereztük be. Ezeknek a feladatoknak a költségeit teljes egészében a bükkszéki önkormányzat vi­selte, holott az idejáró szajlai és terpesi gyermekek érdekeit is szolgálta. Ugyan a szajlai önkormányzati testület vál­lalta két számítógép beszerzé­sét, de annak árát a tulajdon­jog biztosítása ellenére nem utalták át mind a mai napig. 1993-ban, igaz csak decem­berben, de megállapodott a há­rom polgármester a bükkszéki általános iskola működési többletköltségeinek tanulólét­szám arányos viselésében, így az 1993-as év rendezettnek te­kinthető. Abban is megálla­podtunk, hogy az 1994. évi költségvetést a három jegyző az általános iskola igazgatójá­nak bevonásával készíti el, ez rajtunk kívülálló okok miatt nem jött létre. Év közben és nem év elején úgy döntött a szajlai és terpesi képviselőtes­tület, hogy a bükkszéki általá­nos iskola költségtvetéséhez - amely csak a ténylegesen szükséges kiadásokat tartal­mazza - a többletköltségek ta­nulólétszám arányos összegé­nek 50 százalékát biztosítja. Tehát a bükkszéki önkor­mányzat vállalja a saját gyere­kei után a 100 százalékot, va­lamint a szajlai és terpesi gyermekek után az 50-50 szá­zalékot. Ezen döntés majdnem olyan érthetetlen, mint a kép­viselői válasz. Szíve-joga a szajlai önkor­mányzatnak, hogy a meglévő épület ellenére új iskolát épít­sen, de ezt ne a Bükkszéknek járó pénzeken tegye. Meggyő­ződésem, hogy a három tele­pülés három iskolát, kedve­zőbb központi támogatással sem tud megfelelően fenntar­tani. A települések közötti 2-3 kilométer távolság sem indo­kolja a három iskolát. A felső­tagozatos tanulók számára kü­lönösen fontos, hogy olyan is­kolába járhassanak, ahol a to­vábbtanulásukhoz szükséges ismereteket el tudják sajátí­tani. A cikkben foglaltaktól el­térően a jelzett többletköltség nem tartalmazza az ún. jó munka alapján járó „F” kate­gória bérkihatását. Ez alap­bérben a tb járulékkal együtt 644 ezer forint volna csak az 1994-es évre vonatkozóan, amely további problémákat képez. A bükkszéki általános is­kola pedagógusainak 1994. november havi nettó keresete 25.705 forint volt. Mindenki megítélésére bízható, hogy ez a kistelepüléseken a jelenleg kialakult keresetekhez, a vég­zett munka mennyiségéhez, minőségéhez viszonyítva sok vagy kevés. Az is elgondolkodtató, hogy a jelenlegi bérrendszernek semmi köze a végzett munká­hoz, ezért nagyon sürgősen ha­tályon kívül kellene helyezni. Az „F” kategória ügyének rendezését jogi és pénzügyi vonatkozásban a dr. Szilcz Ákos Ügyvédi Iroda vállalta. Remélhetjük, úgy fogják ren­dezni, hogy annak terheit nem a község lakosságának kell vi­selnie. Bízunk benne, nem kell bí­rósági utat igénybevenni. A megválasztásra kerülő új kép­viselőtestületek a gyermekek érdekeinek megfelelő, meg­nyugtató döntést fognak hozni. Huszár István polgármester Bükkszék Nem naivfestő - amatőr, Ecséden Szeretném tudatni Önökkel, hogy a Hírpalpban 1994. december 8-án megjelent „Épül-szépül Ecséd - utak és kiállítás” című cikkben elírás, ha úgy tetszik, más kategóriába sorolás történt. Tudniillik (bár nem illik tudni) én nem naívfestő vagyok, hanem amatőr. Ugyanis a naivaknak ál­talában nincs arányérzékük, térlátásuk stb. Persze ehhez, ennek megítéléséhez meg kellett volna te­kinteni munkáimat az Aréna sörözőben. Csak az vigasztal, hogy akiket tényleg szívből vagy má­sért érdekelt, azok el is jöttek. Úgyhogy ilyen té­ren mondhatnám úgy is, kellemesen csalódtam. Tisztelettel, s előre is megköszönve a lapban való kiigazítást: Lénárt Ferenc Ecséd, Hársfa u. 40. Bükkszentmártonba: Irénkének Kedves Irénke! Nagyon sajnálom, hogy személyesen még nem volt szerencsém ta­lálkozni Magácskával, ezért írok most. Nem tudom, hogy tetszik csinálni, de tudomásom szerint a Heves Megyei Hírlapra előfize­tőket csak a kiadó munkatársai (lapterjesztői) gyűjthetnek. Ha a je­lenlegi „előfizetőit” meg kívánja tartani, kérem, hogy számukra Ön is kézbesítse a lapot reggel 8 óráig, mert a H.M. Hírlap terjesztői ezt a szolgáltatást már január óta bevezették az előfizetőik részére. (Ugyanis kiderült, hogy a déli kézbesítést reklamáló ügyfél Önnél „előfizető”). Amennyiben ez nehezére esne, a munkatársunk szíve­sen átveszi azt a néhány ügyfelet (tulajdonképpen akkor is a ’’csa­ládban” marad). További eredményes munkát, Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Új Évet kívánva, maradok tisztelettel. Üzenem Piroskának Bekölcére Kedves Piroska! A Heves Megyei Hírlap előfizetési díja nem emelkedik. Az AS-M Kiadó gondozásában megjelenő Heves Megyei Hírlap nem szűnt meg, nem is akar megszűnni, nem alakult át más nevű megyei na­pilappá, és nem jelentetett meg a piacon másik napilapot, jelenleg is fogad el előfizetéseket! Eddig még nem született olyan döntés sem a Magyar Posta, sem a Nyugdíjfolyósító Intézet részéről, hogy a Heves Megyei Hírlap előfizetőinek megszüntetik és csak az „egyéb” napilap előfizetőinek fogják folyósítani a nyugdíjellátást, ezért kérlek, hogy ezzel ne riogasd az „engedetlen” nyugdíjasokat. Egy régi barátnőd velem üzeni, hogy ő még szívesen barátkozna veled, de a férje nem engedi lemondani a Heves Megyei Hírlapot, és két megyei napilapot nem tudnak előfizetni. Sokan üzenik még, hogy ne haragudj rájuk, ők sem haragszanak rád, de már nagyon megszokták és megszerették a Heves Megyei Hírlapot. Egyéb sikereidet tekintve fogadd gratulációmat, irigykedve gondolok rád. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván: egy „tisztelőd". Nagyvisnyóra: Lenke néninek Rosszul tetszik tudni! A H. M. Hírlap ára nem emelkedik 500 Ft fölé, változatlan marad. Ha egy utcában csak egy előfizetője van az újságunknak, terjesztőnk akkor is kikézbesíti a lapot, ezért nem fel­tétlenül szükséges, hogy Önnél fizessenek elő más napilapra. Ha ennyire irigykedni tetszik az AS-M kiadó munkatársára, akkor mi­ért nem jelentkezett Ön is lapterjesztőnek hozzánk? (Címünk: AS-M Kiadói Kft. Eger Pf. 23. 3301) Jó egészséget, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok. (Csokorba gyűjtötte területi kőrútján: K. Attila) Nyugdíjas Olvasók Klubja Négy éve működik a Nyugdíjas Olvasók Klubja községünk könyvtárában. Különféle iro­dalmi, művészeti, ismeretter­jesztő és szórakoztató progra­mok mellett kisebb-nagyobb kirándulásokat is szervezünk községünkben és az ország te­rületén. Mivel községünkben nincs Idősek Napközi Otthona, így szívesen és nagy létszámmal vesznek részt ezeken a foglal­kozásokon, a különféle prog­ramokon. így legutóbb december 3-án egy gyönyörű szombati prog­ramként meglátogattuk a köz­ségünk területén üzemelő Édenkert vendéglőt. Csodálatos meglepetésben volt részünk, ahol a vendéglő tulajdonosa szívélyes fogadta­tásban részesítette a nyugdíjas klubtagokat. A program szervezésekor olyan gondolat vezérelt, hogy az idős emberek közül nincs mindenkinek arra lehetősége, hogy egy ilyen reprezentatív helyen, mint az Édenkert ven­déglő, megforduljon. Már kí­vülről hivogatóan vonzó az épület, a belső tér pedig még ezt is felülmúlja. A belső tér csodálatos kiala­kítása összhangban volt a meg­terített asztalokkal. A tulajdo­nos röviden bemutatta a ven­déglőt és ismertette az üzemel­tetés körülményeit. Ezután jött az igazi meglepe­tés, amikor a házigazda meg­vendégelte a klubtagokat egy komplett ebéddel, ami nagyon finom és bőséges volt. Mara­dandó élményt adott a klub tag­jainak ez a nap. Köszönetünket fejezzük ki az Édenkert vendéglő tulajdo­nosának, amiért öreg napjainkat kicsit boldogabbá tette. Kívá­nunk sok sikert a munkájához. Nyugdíjas Olvasók Klubja Zagyvaszántó

Next

/
Thumbnails
Contents