Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-15 / 295. szám

1994. december 15., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Thor Heyerdahlról, a „bambuszhajósról” Ma délután 5 órától izgalmas­nak ígérkező előadást hallhat­nak az érdeklődők a nagy felfe­dezőről, Thor Heyerdahlról. A videovetítéssel egybekötött rendezvényen dr. Juhász Árpád geológus, a Magyar Televízió főmunkatársa beszél majd az Ady Endre Könyvtár és Közös­ségi Házban. Templomi hangverseny művésztanárokkal... A hatvani Állami Zeneiskola művésztanárai - Oláh Zoltán, Kratofd Sándor, Baranyi Béla, Kiss Zoltán, Pénzes József, P. Mester Jolán, Nagy Sándor, Mezei Rita - adnak hangver­senyt a belvárosi római katoli­kus templomban 16-án, este fél 7-től. Az orgonát Lukács Éva és Marozsi Ferenc szólaltatja meg. Közreműködik a Hatvani Vegyeskar, vezényel: Pusker Imre. Karácsonyi játszóház a hatvani gyerekeknek Fenyőfadíszítés, ajándékok csomagolása és megannyi iz­galmas elfoglaltság várja a ki­csiket szombaton délelőtt 9 órá­tól a hatvani városi művelődési központban. Míg az apró kezek ügyködnek, bohóc gondosko­dik a mókáról és kacagtatásról. Hatvan donortól huszonnégy liter vér Az elmúlt napokban ismét megrendezték a kisüzemek és kft.-k térítésmentes véradónap­ját. Az eseményen hatvanan vettek részt, közülük tízen a Hatvani Vízművek dolgozói. Ebben az évben több alkalom­mal is adtak vért az üzemek dolgozói, így mintegy 96 liter életmentő folyadékkal gyarapí­tották a kórházat. Bensőséges ünnepség a lőrinci idősek részére Meghitt esemény résztvevői le­hetnek december 21-én, szer­dán délelőtt 10 órakor a lőrinci öregek napközi otthonának tag­jai. A helyi Közösségi Házban karácsonyi ünnepséget szer­veznek számukra. Ennek során az idős emberek a 2. Számú Ál­talános Iskola, valamint a helyi vegyes kórus műsorát élvezhe­tik majd. Hatvani pillanatkép: a választás napján nem volt csúcsforgalom Jó tanács a polgármesternek: intézkedjen Azt már tudjuk, hogy munkatársai ujjongva fogadták régi-új polgármesterüket, Szinyei Andrást. De vajon hogyan reagál­tak a hírre Hatvan lakói? A választást követő nap reggelén „elvegyültem a nép között”, s arra kerestem választ: milyen­nek ismerik, és mit várnak a városban élők első emberüktől?- Finom, nyugodt, jó modo­rával megfogta a választóit - bizonygatja Monori Antalné nyugdíjas. - Örülök neki, és úgy gondolom, hogy Farkas Kálmánnéval, akinek ugyan­csak gratulálok, kitűnő párost alkotnak majd.- Mire kellene a polgármes­ter úrnak különösképpen oda­figyelnie?- Tisztának szeretnénk látni a várost, ez a legfontosabb! A másik javaslatom pedig az lenne, intézkedjenek a közku- takról. Sokan innen szerzik a vizet ahhoz, hogy lemossák a kocsijukat. Mi, kisnyugdíja­sok viszont fizetjük a méreg­drága vízdíjat. Találni kellene egy olyan megoldást, hogy csak a tűzoltók használhassák az utcai csapokat. Fazekas Péter szociális já­radékból él. Üvegfúvóként dolgozott, de szakmájával nem kap munkát Hatvanban.- Bármi mással is beérném, csak lenne munkahelyem. Már harmadik éve nem találok ál­lást. Megromlott a családi éle­tem is, külön lakom a három gyerekemtől. Az albérletemért 7 ezer forintot fizetek, igaz, ebben benne van a rezsi is.- Mennyi a járadéka?- Nem éri el a hatezret...- Honnan pótolja a különb­séget, miből fedezi az egyéb kiadásokat?- Erről nem beszélhetek, mert akkor még azt a kevéske biztonságomat is elveszíte­ném, amit a segély nyújt. A serpenyők és fazekak mellől szólítottam el egy röpke beszélgetésre Ocsovai Lajosnét, aki a Park Hotel szakácsnője.- Örülök, hogy Szinyei András lett a polgármester, ő már tudja, mit kell csinálni. Kerekharaszton lakom, és jó érzés, hogy erre a településre is gondot fordít az önkor­mányzat. Templom épül ná­lunk! Ha még néhány munka­hely is létesülne, igazán elé­gedettek lehetnénk.- Más egyéb kívánság?- Van ugyan orvosi rende­lőnk, csakhogy orvos nem jár hozzánk. Az idős emberek nem tudnak bejárni Hatvanba a vizsgálatokra. Arra kérjük a polgármester urat, hogy ebben segítsen. Dénes Attila rendőr törzs- őrmester szolgálatban volt va­sárnap, így nem ment el sza­vazni. Véleménye azonban - ha nem is sok - van a válasz­tásról:- Teljesen mindegy, ki a vezető, ha nincs pénze a vá­rosnak. Az Albert Schweitzer Kór­ház anyagi gondokkal küszkö­dik. Épp ezért megkerestem az ott dolgozókat, hogy kipuha­toljam, örülnek-e, miként fo­gadták a hírt: maradt Szinyei.- Anyukámmal együtt őt akartuk - mondja Matus Zsu­zsanna, a szakrendelő asszisz­tense. - Azt szeretnénk, ha la­kások épülnének Hatvanban, mert a fiataloknak semmi esé­lyük önálló otthonra. Társalgásunkba bekapcso­lódik Gál József ápoló:- Én nem mentem el a vá­lasztásra. Ugyan kire szavaz­tam volna? Mindenki csak ígérget, hadovázik, aztán ha hatalomra jut, nem csinál semmit. Négy évig nem tör­tént itt semmi. A legnagyobb fejlesztés az volt, hogy a Marsó ABC előtt kijavították a járdát. A szórakozóhelyeket bezáratják, mondván: „randa­líroznak a fiatalok”.- A kórház állapotával elé­gedett?- Már hogy lennék...? Az épületet folyamatosan tata­rozni kell, a műszerezettség pedig a nullával egyenlő. A Bajza József Gimnázium­ból ment nyugdíjba Farkas Kálmánná, a győztes riválisa. Úgy gondoltam, itt talán le- görbedt szájú választókra aka­dok. Soós József igazgató azonban diplomatikusan vála­szolt kérdésemre.- Drukkoltunk Farkasné- nak, hiszen kollégánk volt, de nem lettünk szomorúak azért, mert Szinyei András nyert. Biztosak vagyunk benne, hogy a szívén viseli az oktatásügyet. A tapasztalatok azt mutatják, eddig is ezt tette. Végső soron Évából lehet alpolgármester, és ketten együtt sokra vihetik. Váradi Károly, Hatvan fo­tóművésze ekként vélekedik a választásokról:- Kevés a négy év ahhoz, hogy kézzelfogható eredmé­nyei legyenek egy városnak. Jó, hogy Szinyei András foly­tathatja az elkezdett munkát. Hiszen az első időszak azzal telt, hogy konszenzust teremt­sen a pártok között. Szeren­csés párosításnak tartanám, ha Farkasné lenne az alpolgár- mestemő. Ő fokozott figye­lemmel kíséri majd az ifjúság sorsát. A fiatalok beletesped- tek a semmittevésbe. Be kell vonni őket, és például a Zagyva partján kialakíthat­nánk egy ügyes kis korzót.- Mit tanácsolna Szinyei úrnak?- Tartson havonta egyszer polgármesteri bejárást. Sétál­jon végig a városon, és a tit­kárnőjével jegyeztesse fel a hiányosságokat, aztán intéz­kedjen. Négyessy Zita A sértett nem emlékezett, mikor és hol fosztották ki... A lőrinci rendőrőrs parancs­noka, Kis Endre százados olyan bűntényről számolt be, amikor nyom nélkül kellett munkához látniuk. P. L. ötvenkét éves lőrinci lakos azzal állított be hozzájuk, hogy az egyik éjszaka - miköz­ben hazafelé tartott az ivóból - hátulról leütötték, pénzét, téli­kabátját és cipőjét elvették, majd magára hagyták. Hogy pontosan hol és mikor történt a dolog, erre nem tudott választ adni. Eme „adathalmaz” birtoká­ban láttak munkához a helyi „yard” nyomozói. Hangyaszor­galmuknak köszönhetően elju­tottak az elkövetőkhöz, a 17 éves Sz. Zs. és a 16 esztendős H. A hatvani városi művelődési központ munkatársai több éve fáradoznak azon, hogy a Pálya­kezdők Speciális Szakiskolájá­ban olyan ismeretekkel gazda­gítsák a diákokat, amelyekkel a későbbiekben megkereshetik kenyerüket. Különféle szak­mákban szerezhetnek itt jártas­ságot a fiatalok. A jelenlegi hallgatók alkotá­sait rendre bemutatják kará­csony előtt. így történt ez az idén is. (A mostani tárlatnyitást azonban késleltette - mint la­punkban is olvashatták -, hogy hétfőn betörők jártak a műve­lődési házban.) A kiállítással egy időben ma és holnap is nyílt napot tartanak a rendezők. R. lőrinci lakosokhoz. A rablók elmondták: kifigyelték a sértet­tet, amint az rendszeresen az ivóban vezeti le napi gondjait. Megbeszélték, hogy kifosztják az illetőt. Szerették volna egy harmadik társukat is bevonni, ám az nem állt kötélnek. Azon a bizonyos éjszakán a futballpályánál érték utol P. L.-t. Fellökték, összerugdosták, botokkal elverték, majd kivet­ték a zsebéből igazolványát és kétszáz forintot. A pénzt meg­felezték. Később visszatértek meg­nézni az elesett embert, hogy vajon az él-e még? Ekkorra a leütött személy már levetkő­zött, a kabátjával betakarózott, és békésen aludt. A találkozón a szülők és a gyerekek megismerhetik az in­tézmény munkáját. Ez már csak azért is hasznos, mivel a követ­kező tanévben újabb szakokkal bővül a képzés. Itt kell jelent­kezniük azoknak, akik könyvkö­tők, kékfestők, lakástextilvar­rók, filmnyomók vagy parképí­tők szeretnének lenni. A képzési idő két év, és a si­keres záróvizsga után ágazati szakmunkás-bizonyítványt kap a hallgató. S hogy kik iratkozhatnak az iskolába? Mindazok, akik elvé­gezték az általánost vagy meg­szerezték az érettségit, továbbá egészségileg is alkalmasak a pályára. Petőfibánya új vezetése A közeli hetekben sorra be­mutatjuk majd a körzetünk­ben lévő települések új vezeté­sét. A sort Petőfibányával kezdjük, amely a térségben az egyetlen olyan hely volt, ahol nem a hivatalban lévő, a megméretést ismét vállaló polgármester nyerte el a sza­vazópolgárok bizalmát. A község első embere, Fekete László 1953-ban született Ecséden. A hatvani Bajza Jó­zsef Gimnáziumban érettségi­zett. Ezt követően Budapesten folytatta tanulmányait. A sike­res vizsga után a petőfibányai Gelkában helyezkedett el, ahol jelenleg is dolgozik. Nős, há­rom gyermek édesapja. A helyi politikai életbe 1988-ban kapcsolódott be, ta­nácselnök, majd polgármester lett. A képviselő-testülettel tör­tént nézeteltéréseit követően lemondott tisztségéről. December 11-én meggyőző fölénnyel ismét polgármesterré választották. Fekete László, akit ismét megválasztottak... A képviselő-testületbe a kö­vetkezők kerültek: Lövey Já­nos, Gáldi Lászlóné, Jónás Já­nos, ifj. Hegedűs Mihályné, Havellant László, Patinszki Ist­vánná, dr. Szabó Zita, Agó Béla, Czakó Andrásné, Kotrócz József, Papp István. Miért nem sugárzott műsort a városi tévé Hatvanban? A Zagyva-parti városban jelenleg mintegy kétezer háztartás­ban fogható a kábeltelevízió adása. A rendszert folyamatosan bővítik, éppen ezért döntöttek úgy az illetékesek, időszerű lenne a lokális csatorna „beindítása”. Már egy ideje a teletex­ten közvetítenek helyi hirdetéseket, s úgy gondolták, a „ren­des” premierre nagyszerű alkalmat nyújtana a polgármester­jelöltek elmúlt heti bemutatkozása. Nem így történt. A stúdió a könyvtárban kapott helyet. A technikai stáb készen áll a „konzervműsorok” vetíté­sére. Igaz, eleinte kísérleti jel­leggel, de mindenképpen sze­retnének a közönség elé állni a közeljövőben. Ami a bemutatkozást illeti: december 5-én került sor az öt polgármesterjelölt szócsatá­jára. Az eseményt óriási érdek­lődés kísérte, órákig zajlott a kérdezz-felelek, amelyet perc­ről percre videoszalagra rögzí­tettek. A műsor a tervek szerint a kampánycsend előtt, csütör­tökön vagy pénteken került volna adásba. Monori Zoltán szervező, a program levezetője ezt meg­előzően valamennyi „fősze­replő” beleegyezését kérte a képernyőre kerüléshez. Négy esetben megkapta a hozzájáru­lást, dr. Zölei Dávid azonban „nemet” mondott a felkérésre. Indokait levélben is eljuttatta a szerkesztőknek. Ebből idézünk néhány gondolatot. „Ezennel tisztelettel bejelen­tem, hogy a vetítéshez nem já­rulok hozzá. Több alkalommal kértem, hogy a rendezvényt egy nappal előbb, illetve később tartsuk meg, mert a jelzett na­pon Gyöngyösön tartózkod­tam. Ezt elutasították. (Zölei doktor végül mégis megjelent a fórumon. - A szerk.) A bemu­tatkozáson az összes jelölt kö­zül nekem tettek fel személyre szóló, provokatív kérdéseket, amelyekből arra is lehetne kö­vetkeztetni, hogy ez előre meg­szervezett volt. Az a kérdés ugyanis, hogy nem szégyel­lem-e magam, mint baráti egyesületi tag, vagy vezető, amiért a város ilyen szemetes - kifejezetten provokatív, és a rendezvény levezetője elmu­lasztotta megjegyezni, hogy a feltett kérdésre a jelenlegi pol­gármester és a többi három önkormányzati képviselő lenne hivatott válaszolni. A másik kérdés - egy ilyen idős ember, mint én, miért akar már pol­gármesterkedni - szintén pro­vokatív, mintha előre szerve­zett felvetés lett volna. Ilyen alapon ki lehetne zárni a jelöl­tek közül mindazokat, akiknek piros a körmük vagy fekete a sóhajuk, stb. Erre a rendez­vény vezetőjének reagálnia kel­lett volna. Ezeken kívül egyéb szervezési kérdések és a bemu­tatkozás vezetése is sok kíván­nivalót hagyott maga után. Az álláspontom szerint a fűm be­mutatásával nem tehetem ki magam újabb, személyemet érintő negatív hatásoknak.”- Nem nagyon tudom értel­mezni dr. Zölei Dávid levelét - válaszolta kérdésünkre Monori Zoltán. - Furcsa az a feltétele­zése, hogy nem lett volna sza­bad engedélyeznem a provoka­tív kérdéseket. Miért tettem volna? A rendezvény tulajdon­képpen ezért jött létre. Azt fel­tételezni pedig, hogy bizonyos hozzászólások előre megszer­vezettek lettek volna, badar­ság. Úgy gondolja, hogy én, mint levezető, bujtogattam volna az embereket? Ez a kije­lentés sértő.- Mit gondol, azt miért írta a panaszos, hogy egyéb kívánni­valókat is hagyott maga után a rendezés?- Fogalmam sincs. A terem zsúfolásig telve volt, sőt még kint is álltak érdeklődők. A magam részéről a bemutatáson kívül semmit nem mondtam, csupán a kérdezőknek adtam át a szót.- Mindezek ellenére mégsem kerülhetett adásba ez a mű­sor... * A t A m x- Ezt őszintén sajnálom, és szeretném szembesíteni dr. Zö­lei Dávid urat a Hatvani Hír­mondó legutóbbi számában megjelent nyilatkozatával, amelyben arra a kérdésre, hogy igényt tart-e a nyilvánosságra és az esetlegesen felmerülő kri­tikára, a következőket vála­szolta: „A helyi demokráciá­ban is nélkülözhetetlen a nyil­vánosság... Ehhez feltétlenül szükséges, hogy az információ eljusson a város polgáraihoz, a helyi szervezetekhez. Jó lenne, ha a városi tévé működne, és az itteni újság folyamatosan tá­jékoztatná az embereket.” Ezek után felteszem a kérdést: miről, kedves dr. Zölei Dávid? Talán arról, amire Ön enge­délyt adna? t A A a A A Tari Ottó Nyílt napok a „spéciben”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents