Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-13 / 293. szám
6. oldal Horizont 1994. december 13., kedd Az Agria rézfúvós fiatalok térzenéje ősszel a Dobó téren A decemberi hidegre is meleget hoztak Vasárnap a Kolping udvarán már javában állt a Mikulás előtti kisvásár, a sátrak előtt sok az érdeklődő, de felzen- dült hirtelen a nagy szakállű Mikulás kedves dallama. Kár, hogy nem hullott a hó, mert akkor jobban beleéreztük volna magunkat a téli hangulat örömébe, annál is inkább, mert a piros köpenybe bújt Mikulás már ott bólogatott vöröslő orrával a bámészkodók között. De most a zenekari hang jobban vonzotta a füleket. Rézfúvós fiatalok ülnek a széken, és karnagyukra pillantva követik az utasítást a kotta és a beintés között. Nem esnek ki a ritmusból, mert karnagyuk minden mozdulata kézben tartja őket. Kedves, hangulatos, belső meleget árasztó zene, ahogyan ezek a fiúk hajadonfőtt, ülve váltogatják ujjaikat a billentyűkön, nem véve tudomást a csipkedő hidegről, uralják a hangszert, hogy kicsalják a mindannyiunk számára melengető karácsonyi dallamot. Ez állít meg mindenkit a vásárlásban, kis alkalmi közönség verődik ösz- sze az udvari koncert fülbemászó hangjaira, amely elfeledtette velünk a fagyos hideget. Lám, a zene melegít, talán még a lelkekre telepedő jege- sedő kérget is olvadásra indítja. Úgy látszik, ezért is mondja valaki mellettem: tapsoljuk meg! Nem képzeltem volna, hogy ilyen sok embernek tetszik a rögtönzött térzene. Tapsnál többet érdemelnek, ha már az első decemberi vasárnap kiállnak a hidegbe, hogy karácsonyi hangulatot derítsenek az arcokra, csak úgy, jó szívből, ingyen. A karnagy, Lorencz Péter zenetanár mondja el, hogy a rézfúvós együttes hét éve alakult az egri zeneiskolán belül, csak a szülők támogatását élvezik, ők partnerek az együttes élő létezésében. Agria Régizene Rézfúvós együttesnek nevezik magukat, 9-10 főből áll a csoport, és ez a létszám elég nagy ahhoz, hogy igényesebb zenekari előadásokra vállalkozzék, de eléggé kicsi ahhoz is, hogy mozgékonnyá tegyék, így tudnak megjelenni váratlanul is alkalmi rendezvényeken. Gyakran adtak térzenét a Dobó téren, ’94 nyarán nagy sikerrel szerepeltek a Passau melletti Büchlberg település zenekari ünnepségén, amely bajorországi meghívásra történt. Vidéki hívásokra is válaszolnak jelenlétükkel, sohasem mennek üres kézzel, tarsolyukban gazdag a repertoár — régi reneszánsz zene, parasztdalok, néger spirituálé, Bartók- és Rajner-darabok. A régi zene fontos szerepet tölt be a tanulásban, jó iskola rézfúvósok számára, de nyitottak a kor minden zeneáramlata felé. Lorencz Péter, a zeneiskola tanára maga is vállalkozik egy-egy darab zenekari hangszerelésére, hogy jobban és szebben szólaljon meg a nagy harmónia. Az Agria Rézfúvós Együttes elmaradhatatlan kísérője Hunyady-Buzás Ágoston úr, akinek két fia is a zenekar tagja, de az együttes lelkes támogatója és ügyintézője, mert nekünk is megadja az együttes OTP-számlaszámát - 359-98000 -, amelyre befizethetnek a pártoló adakozók, és támogathatják a zene „ingyenmunkásait”. Gál Elemér Senkinek sem kellett a Göring-portré Nem talált vevőre a nyugatangliai Ludlowban rendezett árverésen Hermann Göring portréja, amelyet a magyar származású Imre Goth (Góth Imre) festett a náci marsai írói. A 8000 font sterlinges legalacsonyabb ár sem bírt vonzerővel az árverésen megjelentekre. Az arckép, amelynek létezése 60 éven át rejtve maradt, 1933-ban készült, röviddel Hitler hatalomra jutása után. Any- nyira nem tetszett azonban Gö- ringnek, hogy visszaadta a művésznek - emlékeztet az AFP jelentése. Az árverést rendező cég szóvivője szerint Göring „azért gyűlölte a portrét, mert azon a szemei halványrózsaszí- nűek. Ez ugyanis azt jelezte számára, hogy még mindig kábítószer-élvezőnek tekintik őt. Kevéssel a kép visszaadása után Góth Imre zsidó származása miatt menekülni kényszerült Németországból, s Nagy— Britanniában telepedett le. A művész egészen 1982-ben bekövetkezett haláláig megőrizte a képet a magángyűjteményében. Angol házvezetőnője, aki megörökölte azt tőle, tíz évvel később eladta jelenlegi tulajdonosának, egy üzletembernek és műgyűjtőnek. Új, érdekes könyv a képes levelezőlapokról Az elmúlt hetekben került a könyvesboltok elárusítópolcaira Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története című kötete, amely Miskolcon, 1994-ben látott napvilágot. A képes levelezőlap története tömör cím, sok mindent takar. A szerző a legnagyobb hazai képeslapgyűjtemény kiváló ismerője, a több mint 1 millió darabos szerencsi Zemplén Múzeumban őrzött anyag rendkívül gazdag kollekciójára támaszkodva, nyolc fejezetre bontva mutatja be a képes levelezőlap történetét. Az előzmények tudományos alaposságú feltárásánál végigkísérhetjük azt az utat, amely a képes levelezőlap megszületéséhez vezetett a 18. századi francia királyi udvari vizitkártyáktól az Angliában honos karácsonyi rajzos üdvözlőkártyákon át, a postai levelezés egyszerűsítésétől - addig a pillanatig, amikor 1869. október 1-jén a világ első postai levelezőlapját az Osztrák-Magyar Posta- igazgatóság kiadja. A magyar képeslapkiadás kezdetei az 1896-os millenniumi évtől számíthatók, amelyet egy 32 lapos sorozat reprezentál. Petercsák Tivadar feltárja azokat az okokat és összefüggéseket, amelyek a képesleve- lezőlap-gyártás robbanásszerű növekedését eredményezték. A képes levelezőlap bámulatos sikerét, rendkívül gyors terjedését különböző társadalmi és gazdasági változások segítették elő, főként a vasúti közlekedési hálózat kiépülése. A jobb utazási feltételek kedveztek a hazai turizmus és idegenforgalom kibontakozásának, a kereskedelmi célú utazásoknak. Az utazók számának rohamos növekedése a képeslapvásárlók természetes piacát teremtette meg. A könyv minden fejezete új érdekességre derít fényt. A tengernyi változatban gyártott képeslapok típusait tematikus sorrendben, történeti módszerrel mutatja be. Megjelenik a lapokon a múlt és jelen (városok, tájak, történelem, politika), a művészetek, de az emberi humor is sok mosolyt fakasztó képeslapot eredményezett. Az ünnepek ma már elképzelhetetlenek képeslap nélkül. Az üdvözlőlapok múltja mellett megismerkedhetünk különleges technikával, és különböző anyagokból gyártott lapokkal is. A képeslapgyűjtőket a gyűjtési és rendszerezési szisztémák területére kalauzolja a szerző. A fejezeteket fekete-fehér képmelléklet, illetve a legjellemzőbb lapokból 45 színes táblakép illusztrálja. Petercsák Tivadar miközben egy jegyzetekkel, irodalommal, idegen nyelvű tartalmi összegzőkkel (angol és német) ellátott képeslevelezőlap-történetet bemutató könyvet írt, egyaránt gondolt a vizuális kultúra híveire és a képeslapgyűjtőkre. A szórakoztató, szellemes stílusban megírt könyv egyaránt érdeklődésre számíthat a modem korral foglalkozó társadalom-történet kutatói, a muzeológusok, valamint az amatőr gyűjtők, a gyerekek és a felnőttek, s a művelt nagyközönség körében. E kiadványt örömmel ajánlom a közelgő karácsonyi ünnepekre gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mert érdekes, színes, szórakoztató olvasmány. A kiadvány a megjelentetését támogatóknak köszönhetően nem is drága, így remélhetően minél több család karácsonyfája alá odakerül. Dr. Csiffáry Gergely Mossunk kezet, de hányszor és mikor Egymás köszöntésének hagyományos formája, a kézszorítás egészségügyi szempontból nem a legszerencsésebb üdvözlési mód. Elsősorban azért, mert - ahogy laboratóriumi vizsgálatok kimutatták - egy-egy parola alkalmával a baráti, udvarias- sági gesztussal a szó szoros értelmében baktériumok és vírusok millióit kézbesítjük egymásnak. A tél nedves, ködös, hűvös szakaszaiban több körülmény együttes hatására alaposan megnőhet környezetünkben a különféle kórokozók állománya. A jellegzetes őszi-téli hűléses, légúti betegségek és fertőzések - a nátha, a köhögés, a grippe, stb. - terjedését akarva-akaratlanul a kézfogás is elősegíti. Kiiktatni a viselkedési normák közül persze nem lehet, de ártalmai a kéz-higiénével nagyrészt elkerülhetők. Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint az úgynevezett civilizált országok lakóinak többsége is napjában csupán egyszer, általában reggelente mos kezet. Holott statisztikailag igazolt tény, hogy az egyszerű tisztasági rendszabállyal, a többszöri kézmosással a halmozottan előforduló betegségek aránya kétharmaddal csökkenthető. A közegészségügyi szakemberek szerint feltétlenül fontos az alapos kéztisztítás minden étkezés előtt, minden alkalommal a WC használata után, a munkából való hazaérkezéskor és hűléssel bajlódó, beteg emberekkel lezajlott együttlét után. A túlzásoktól azonban óvakodjunk; a „percenkénti” kézmosás fölösleges, és a használatban levő szappanok kikezdhetik a bőrt. Ä felsorolt esetekben azonban alaposan tisztogassuk meg tenyerünket, kézfejünket, ujjainkat és körmünk alját. Akiknek érzékeny a bőrük, használjanak krémszappant vagy úgynevezett visszazsírozó syndettet. A szexológus kifaggatta az urakat - milyen hálószobát szeretnek a férfiak? A mai európai férfiak odavannak a kék falú hálószobáért - állítja egy francia szexológus, Yvonne Poncet, aki a témáról alaposan kifaggatta az urakat. Véleményét alátámasztják a legújabb amerikai közvélemény-kutatás adatai is. A férfiak a kék hálóban akkor érzik magukat a legjobban, ha a szívük hölgye pasztellszínű sötétítőfüggönnyel igyekszik meghitté tenni a szobát. Egy-két, nagyobb növésű zöld növényt örömmel vesznek. Sőt, lengje be a szobát egészen enyhe virágillat! Az ágy természetesen legyen kényelmes és nagy. Az ágytakaró színe, anyaga, valamint az ágynemű mintája legyen harmóniában a szoba többi bútorzatával. A férfiak nagyon szeretik a párnát és a kényelmet. Akkor boldogok, ha legalább négy különféle méretű fejtámasz van az ágyon. A jó hálószoba elképzelhetetlen megfelelő hangulatvilágítás és halk zeneszó nélkül. Az sem árt, ha a belépő férfi néhány női ruhadarabot - finom harisnyát vagy ízléses, divatos bugyit - pillant meg a fotelban. De bármilyen csábító a hálószoba, csak akkor éri el a kívánt hatást, ha megfelelően vonzó, melegszívű hölgy lakja... - állítja a szexológus. (FEB)
