Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-10-11 / 291. szám
1994. december 10-11., szombat - vasárnap Gyöngyös Es Körzete 5. oldal Szövetkezetiek segítsége Markazon Néhány hete használják a mar- kazi iskola új tornatermét, amely az egész község sportcsarnoka, fejlesztéssel pedig a település sok célra igénybe vehető közösségi háza lesz. Ennélfogva a helyi mezőgazdasági szövetkezet is támogatja a törekvéseket. Nemrégiben 200 ezer forintot adott sporteszközök beszerzésére. Ünnepköszöntő kedves hangversenyek A karácsonyvárás jegyében ezüstvasárnapi hangversenyt tartanak december 11-én 18 órától a közelmúltban felújított gyöngyösi Szí. Erzsébet-temp- lomban. A műsorban a Cantus Corvinus vegyeskar, a Musica Mansueta Zenekar, valamint a Városi és Pedagógus Kórus szerepel. Egy hét múlva, aranyvasárnap 16 órától a Mátra Művelődési Központban a város és környéke gyermekkarai adnak jótékony célú hangversenyt. Községi híradók decemberi számaiban Detk és Gyöngyössolymos híradóinak decemberi száma is megjelent a napokban. Az előbbi község önkormányzati tájékoztatója a többi között beszámol a település elmúlt négyéves gyarapodásáról, szélesedő nemzetközi kapcsolatairól, az első lakáshoz jutók támogatásáról, a képviselők legutóbbi üléseiről, nem utolsósorban a labdarúgócsapat őszi szerepléséről. A solymosiak lapja a polgármesteri hivatal aktuális közleményein túl - egyebek, mellett - a rendőrlakás avatásáról tudósít, a jelenlegi gázmunkákról, a Mátravasút- ról, a Kis-hegyről ír, a templomfelújítás további terveit érinti, Lajosháza fejlesztési elképzeléseivel foglalkozik, s érdekes sportbeszámolót közöl. Bibliaiskolai előadás lesz a gazdászképzőben A Bibliaiskolák Közössége folytatja 12 részes előadás-sorozatát Gyöngyösön. Az Almásy Pál Mezőgazdasági Szakközép- iskolában az Ószövetség történeteiből Káint és Ábelt idézik a december 14-én, szerdán 18 órakor kezdődő találkozón. A sokkeresztes temetői parcella üzenete A gyöngyösi Felsőváros temetőjének északi végében, tenyérnyi parcellán - tíz négyzetméter körüli területen - negyven kereszt, vagy a csonkja. Van, amiről már a tábla is leesett, s összetört tartójával most kupacba rakva várja, hogy eltakarítsák teljesen. Amikor így lesz, nyoma sem marad annak, akinek a nevét enyészetéig őrizte... Ha nem sejtené, hogy másról lehet szó, háborús tömegsírnak is vélhetné a járatlan ember a szűk határok közé szorított elhunytak lehangoló nyughelyét, ahol fiatalon ellobbant életekre is emlékeztetnek a még olvasható felírások. Közöttük a Jegszívbe- markolóbb, amely azt tudatja, hogy az alatta porladónak a sors mindössze egyetlen napot adott. Kegyetlenül azt sem engedte, hogy a szerencsétlen ráeszméljen a világra. A városházán sem tudja mindenki, hogy ilyen része is van a gyöngyösi temetőnek, s pontosan hol található. Inkább csak a beavatottabbak beszélhetnek róla többet, azok, akik hivatalból ismerői a település szélén lévő sírkertben véget érő ügyeknek. Köztemetésnek mondják az utolsó utat, amely ide hozza a társadalom perifériájára sodródott, elhagyatott, magányos nincsteleneket. S mint ilyen - magyarázzák -, minden esetben az elhalálozás helye szerint illetékes önkormányzatra tartozik. Körültekintően iparkodnak valamennyi alkalommal eljárni, gyakran valóságos „nyomozást” is folytatnak az esetleges hozzátartozók felkutatására, elérésére, s alapos mérlegelés után döntenek a kiutalható segélyekről. Átlagosan 20 ezer forint körüli, amit adhatnak. Ennek kell fedeznie mindent. A halottas ágytól az elhantolásig. — Sajnos, mindig akadnak, akikről a városnak kell gondoskodnia a búcsúzásnál is - mondja Pelykóné Menyhárt Györgyi, a polgármesteri hivatal fiatal előadója. - S azt is hozzátehetjük, hogy egyre többen vannak. Amíg öt-hat éve még csak egy-két köztemetésre volt szükség egész esztendőben, mostanában évente már 5-6 ilyen van. A temető felügyelete a Városgondozási Részvénytársasághoz tartozik, s Tenner Endre vezetésével külön üzletág foglalkozik itt a fenntartással, renddel. Tagadhatatlan, hogy látszik a munkájuk, s azt sem állíthatnám, hogy fáradozásukat a „tömegsíron” hiányolom. Hiszen a kerítésen belüli parányi földdarab a maga módján végtére is ápolt. Nem veri fel a fű, a gaz, mint akár a közelében is több másikat, némelyet olyannyira, hogy ott az értékes magasabb márvány emlékköveket sem igen venni már észre. Ám valahogy mégsem hallgathatom el a megütközésemet, a megrázó, felejthetetlen élményt.- Őszintén szólva, számunkra sem megnyugvás rátekinteni a „szociális parcellára” — magyarázza az üzletág vezetője -, de higgye el, többet igazán nem tehetünk. Nekünk ugyanis alig több mint háromezer forint jut egy-egy említett temetés után. Ennek kell fedeznie a sírhelyet, a kiásást és a föld visszahányását... Az ide kerülő urnák semmiképpen sem kaphatnának helyet a ko- lumbáriumban, hiszen ott egy személy hamvai után is 13 ezer forintot kell fizetni a „rekeszért”. A mi szívünket is jobban derítené a szebb látvány, mint az egymás mellé zsúfolt sok kis fakereszt. Meg az elhanyagolt környékük, ahol a drága márványemlékeket is kíméletlenül betakarja már a gyom, a bozót. Külön gondunk, hogy nemcsak a szóban forgó temetőszél, hanem az összes sír legalább 20- 30 százaléka gazdátlan. Legalábbis annak tűnik a látvány miatt. S többükhöz akkor sem nyúlhatunk, ha szeretnénk legalább egy kicsit rendbe tenni, mert a gondozásra egyszerűen nem futja társaságunk anyagi lehetőségeiből. El sem adhatjuk a helyet egy-egy új temetéshez, mert 25 évig háborítatlanul kell hagynunk, bármennyire is kellene másnak, aki áldozna rá, törődne vele. Pedig igencsak gyarapít- hatná a bevételeinket, amiből seregnyi kiadást kell fedeznünk: a víz, a villany, a szemétszállítás díját, a munkabéreket... Érthető, amit hallok a város túlsó végén lévő irodaházban, de valahogy mégsem tudok megbékélni az említett sírok siralmas helyzetével. Akaratlanul is bennem marad a lehangoló kép, s magammal cipelem. Képtelen vagyok napirendre térni a sokkeresztes hant fölött, ahol ha kidől, széthullik, eltűnik egy-egy fejfa, talán észre sem veszik, amikor a porrá lett életre utóbb más hamvait ássák. Látványa kísérteiként lebeg körülöttem, amikor csak eszembe jut. S megannyiszor azt ismétli: nem szabadna ennyiben hagyni. Valami jobbat is kitalálhatnának. A mostaninál mindenképpen méltóbbat az emberhez! Gyóni Gyula Fejfa, fejfa mellett... Fagyban, hóban - varoson Lassan beköszönt az igazi tél, jön a tartósabb hideg, a fagy, s talán hóesésre is lehet számítani. Vajon felkészültek-e erre Gyöngyösön?- Az idén az említett feladatokra több eszközt vontunk be, három hóekés gépjármű is dolgozik majd - mondta Iványi Zsolt, a Városgondozási Rt. igazgatója. - Lecseréltük az igencsak gazdaságtalan benzinüzemű járműveinket, helyettük már dízelesek végzik a szórást és a téli csapadék eltakarítását a városban.- Van-e valamilyen sorrend a síkosságmentesítésnél, hóeltakarításnál?- Igen. Elsőként a közintézmények körül takarítjuk el a havat, a mentőállomás, a rendőrség, a pályaudvarok környékén. Utánuk kerülnek sorra az utcák. Azt, hogy hóesés idején egyszerre, egy órán belül felszabadítjuk a várost a lehullott csapadéktól, ne várja senki. Am azt megígérhetem, hogy a havazás beálltával két-három óra alatt a főbb városi utak hó- és síkosságmentesítve lesznek. Folyamatosan takarítjuk a mellékutcákat is. A parkok, sétányok megtisztítása nem a mi feladatunk, hanem azt a Lián szövetkezet végzi, miután az említettek fenntartása is az ő dolga.- Abban az esetben, ha például Gyöngyösön valamelyik utca hirtelen járhatatlanná válik, hová szólhat az egyszerű állampolgár?- Éjjel-nappali ügyeletünk van a Városgondozási Rt.-nél, a szolgálat folyamatos. Bárki bármikor hívhatja a 311-731, vagy a 311-732-es telefonszámon. Amennyiben olyan nagy mennyiségű hó esne le egyszerre Gyöngyösön, hogy szükségessé teszi: rendkívüli hómunkásokat is felveszünk. (köre sog) A Pro Scientia-érmesek konferenciáján jártak A közelmúltban az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) meghívására a gyöngyösi főiskola tudományos diákköri küldöttsége is részt vett a Pro Scientia-érmesek kongresszusán, amelyet Budapesten rendeztek. A díjat az OTDT kétévente ítéli oda azoknak, akik kiemelkedően eredményes szintű tudományos kutatómunkát végeznek. Eddig 145 diák vehette át ezt a kitüntetést - a felsőoktatásban tanult minden ezredik hallgató közül egy. Valamennyien példaértékű munkát végeztek, több nyelven beszélnek, közülük többen tudományos ösztöndíjjal külföldön tanultak, és jelenleg néhányan olyan jelentős helyen dolgoznak, mint a Stanford, Yale, Princeton egyetemek, a Houstonban lévő Gyógyszerkutató Intézet, stb. Többségük azonban idehaza munkálkodik, egyetemeken, főiskolákon tanít, tudományos kutatómunkát folytat. Közös vonás ezekben a fiatal tudósokban, hogy mindannyian tevékenyen részt vettek főiskolájuk, egyetemük tudományos diákköri életében, számos értékes dolgozatot készítettek az általuk vizsgált témakörről. A konferencián a gyöngyösi főiskolát a tudományos diákkörhöz kapcsolódó tanárvezetők és hallgatók képviselték. Dr. Szabó Lajos egyetemi docens, a TDK-munkát felügyelő tudományos főigazgató-helyettes, Dr. Szabóné Dr. Willin Erzsébet, a kari TDK elnöke, Bencze Balázs, Bihari György, Bóna László, Dinya László, Munkácsi Henrietta, Tőzsér Róbert főiskolai hallgatók. A megnyitón az MTA dísztermében bemutatkozott az a hatvanöt kitüntetett fiatal, aki a szakterületéről előadást tartott a kétnapos találkozón. A kongresszus jelentőségét bizonyítja, hogy az MTA alelnöke, a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium képviselői is helyet foglaltak az elnökségben, és szóltak a résztvevők- höz. A konferenciát pedig Dr. Szendrő Péter professzor, az OTDT elnöke vezette. Az Országház akkreditációs termében közel háromórás tudományos vitafórum zajlott országgyűlési képviselők és államtitkárok részvételével. Szó esett a tudományos minősítések új rendszeréről, a sorkatonai szolgálat mérséklésének lehetőségéről. A fő kérdés azonban a pénz volt, mivel az eredményekhez, a szellemi kapacitáshoz képest kis összeg áll a tudományos munka szolgálatában. A résztvevők a két nap alatt számos előadást hallgattak meg, és sok tapasztalatot gyűjtöttek. Az előadások színvonalán látszott a sokéves kutatási tapasztalat, az alapos felkészülés, a lelkesedés. Példaként állítható a felsőoktatásban tanuló fiatalok elé ezeknek az embereknek a pályája! Nagyon találóak voltak az MTA alelnökének a megnyitóban mondott szavai: „Minden felsőoktatásban tanuló diáknak itt kellene lennie, és hallani ezeknek a csodálatos tehetsé- ségű fiataloknak a beszámolóit, és talán ez fokozná érdeklődésüket a tudományos kutatómunka iránt.” T.R. Csellengők nyomában - jár a rendőrség is | Nemrégiben olvashattunk ar- I ról a két lányról, akik egy pén- j teki tanítási nap után nem tér- i tek haza. A későbbi hírek sze- j rint a vasárnapi Csellengők című televíziós műsor után az egyik lány felhívta a szüleit telefonon. Elmondása szerint jól voltak, a telefonálás ideje alatt Szentendrén tartózkodtak. Arra a kérdésre azonban, hogy miért szöktek meg, nem adott választ. Egyetlen eset. Manapság azonban sajnos mind gyakrabban lehet hallani eltűnt, otthonról megszökött gyerekekről, akik közül sokan csak hosszú hónapok elteltével kerülnek meg. Mi az oka ezeknek a szökéseknek? - kérdeztem Szedmák István rendőr törzszászlóst, a gyöngyösi kapitányság előadóját. Elmondta: a gyöngyösi rendőrségnek főleg a bizonyítványosztás után, illetve a turistaszezon, a vakáció ideje alatt akad dolga csellengőkkel. A kirándulások alkalmával gyakran előfordul, hogy egy-két gyerek leszakad a csoporttól, s hiányukat csak utóbb veszik észre. Ekkor riasztják a rendőrséget is, s kezdődik el a keresés. Szerencsére az esetek többségében néhány óra alatt megkerülnek az elveszett gyerekek. A bizonyítványosztás idején sokan félnek a következményektől, s ezért választják a bujdosást. Az ilyen jellegű esetek főleg az általános iskolások körében gyakoribbak. Persze, vannak úgynevezett unatkozó gyerekek is, akik csupán kalandvágyból vágnak neki a „nagyvilágnak”. Általában rendezettek a családi kö- ; rülményeik, megkapnak min- j dent, de egy dolog mégis hiányzik az életükből: a rájuk való igazi figyelés. Emiatt úgy gondolják, hogy valamivel fel kell magukra hívni a figyelmet, ez pedig akár a szökés is lehet. Ugyanakkor előfordul, hogy a szökést, mint egy kitörési lehetőséget használják fel a fiatalok. Itt a kiváltó okok a rendezetlen családi élet, a feszült otthoni hangulat. Szerencsére a rendőrség munkáját is elősegítette az utóbbi időben a. Csellengők című műsor, amely kifejezetten az eltűnt gyerekekről szól. így már sok gyereket találtak meg. Ennek ellenére még mindig nagyon fontos a társadalom segítsége. Drelyó Agnes Amikor a nőmén nem feltétlenül omen Azt hiszem, még egyetlen kiállításnak sem volt olyan megnyitója, mint amilyenen részt vettem a gyöngyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban legutóbb. Arról volt szó, hogy Víg Oszkár festőművész tárlatát vitéz Sólyom Zoltán festőművész nyitja meg. Ez tulajdonképpen meg is történt, de vitéz Sólyom most nem nagyon ..vitézkedett”. Kurtán-furcsán elintézte a bevezetőt néhány mondattal. Úgy, hogy amikor azt vártuk, most végre rátér arra mi a jelenlévőket érdekelte: nilyen is a festmények stílusa, művészi hitvallása és így tovább - akkor egy hirtelen fordulattal tél szólított mindenkit, hogy tekintsék meg a kiállítás képeit. A másik dolog, ami már közelebb visz a lényeghez: kiderült, hogy Víg Oszkár a nevével ellentétben egyáltalán nem derűs lelkületű alkotó. Úgy látszik, a latin mondás nem válik be minden esetben: most a nőmén nem rímelt az ómenre. Komor színek komor hangulatú alkotásokban voltak láthatók. Valami mélységes keménység uralkodott el a képeken. Mintha nem lágy olajjal festették volna azokat. Ez a fajta szigorúság sejtetni engedte, hogy a művész lelki súlyokat hord magában. Mintha perben-haragban lenne a világgal, de talán önnönmagával is. A kékek és a zöldek semmi derűt nem sugároztak magukból. Sőt! Azt éreztem, hogy a művész elkeseredését akarja kifejezni ezekkel az alkotásokkal. De ami furcsa: láthattam nagyon finom grafikákat is, amiknek hangulata szöges ellentétben állt a kemény olaj- festményekkel. Vajon mitől van ez az éles ellentét a kiállított anyag egyes részei között? Egy új életforma, világszemlélet érhető tetten a kétféle festői hitvallás megnyilvánulásában? Talán csak annyi, hogy „behódolt” egy újfajta divat terjedésének áramlatába? Az is eszembe jutott, hogy ezt a fajta festői magatartást a naiv művészek képein lehet érzékelni. Az a karakterisztikus „nagyvonalúság” hatott Víg Oszkárra is? Derűt', kellemes hangulatot hiába kerestem ezen a kiállításon. A metsző hűvösség nem vonzott. Bevallom, az a festői világ, ami fogadott a mostani tárlaton a gyöngyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban, nem az én világom. Szerencsére az ízlések különbözők. Esetünkben valószínűleg bennem van a hiba. Nézzék el nekem! (-ár)
