Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-07 / 262. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. november 7., hétfő Kárpátaljai gyermekek magyarországi karácsonya Van, aki takarít, van, aki csak nézi? A napokban a 47. határon túli gyermekcsoport, a bótrágyi ál­talános iskolások töltöttek két hetet Érsekvadkerten. Október 21-tól november 6-ig tartóz­kodtak Magyarországon. Az akció annyiban módosult, hogy egy vagy két helységből jönnek a gyerekek, és nálunk is egy-egy település fogad egy egész csoportot, hogy az itt töl­tött időben iskolába járjanak a gyerekek, ami a kiutazási enge­dély feltétele a szomszéd or­szágban. A vendégfogadás két­oldalú, a maguk szerény kö­rülményei között a Kárpátaljá­ról gyerekeket küldő falvak is szeretettel várják az itthoni vendéglátók gyerekeit. Kérjük azokat az iskolákat, egyházköz­ségeket, településeket, amelyek erre a cserekapcsolatra készek, hogy jelezzék ezt címemen, hogy a vendégfogadás időpont­ját rögzítsük. Egyébként a kár­pátaljai gyermekakció novem­ber 2-án ünnepelte, hogy immár egy esztendő óta folyamatosan, kéthetente jönnek az újabb cso­portok. December 2-án pedig az 50. határon túli gyermek­buszt fogadjuk. A karácsonyi két hétben újra a legszegényebb gyerekeket hozzuk el, s mivel akkor nem kell iskolába jár­niuk, az ország minden részé­ből várjuk a vendéglátó csalá­dok jelenkezését. (Már most, hogy előre tudjunk szervezni.) Tavaly kb. 250 gyereket fogad­Az Egri Családsegítő Intézet Északi Városrész Családsegítő és Információs Irodája 1994. október 22-én családi hétvégét rendezett a „lila iskola” aulájá­ban. A programban szerepelt ai- fa'4o-bemutató, a családok játé­kos vetélkedőn mérhették össze erejüket, az ügyesebb kezűeket pedig manuális játékok várták. Munkatársaim nevében ez­úton szeretném megköszönni a tak volna a jelentkezők, de - sajnos - a szükséges öt busz he­lyett csak kettőt tudtunk bé­relni. Az idén újra meghirdet­jük az „öt autóbuszos” akciót. Sajnos, ennek a költsége hoz­závetőlegesen 500 ezer forint. Hisz a Beregszász-Budapest utat kétszer kell megtenni: ez 1400 km, egy busz kétszeri oda-vissza útja 100 ezer fo­rintba kerül. Kérjük minden jó­szándékú ember segítségét mindehhez! Akár pénzzel ké­pes támogatni, akár tud vala­honnan ingyenbuszt szerezni, vagy gyerekeket fogad, mind­ezt hálásan köszönjük a nehéz sorban élő családok gyerekei nevében. Olyan gyerekekről van szó, akiknek karácsonyfá­jára, ha ugyan egyáltalán lesz a szobában, még szaloncukor sem jut. A karácsonyi gyerekek valószínűleg december 16-án érkeznek, és az új év első napja­iban indulnak haza. Aki anyagilag segíteni tudja akciónkat, kérjük, hogy a Szent Bemát Alapítvány számlájára küldje adományát: 546-002449-5 OTP 1221 Budapest, Kossuth u. 32. Aki gyerekfogadásra vállal­kozik, az a címemre írjon, s időben értesítést kap. Annak, aki vidékre viszi a gyereket, sajnos, fel kell jönnie a Buda­pesti Művelődési Központba. A címem: Átányi László tanár, 1119 Budapest, Etele u. 23. Centrum Áruháznak, a Szabó Kereskedő Kft.-nek, az Egri Csillagok Mgtsz-nek, a Ger­bera virágüzletnek, a Neumann János Gimnáziumnak, valamint a Tinódi Lantos Sebestyén Álta­lános Iskolának, hogy támoga­tásukkal hozzájárultak a ren­dezvény sikeréhez. Móczár Katalin Északi Városrész Családsegítő Intézet Irodájának vezetője Nem szívesen tesszük, hogy tollat ragadunk egy lakótár­sunkkal szemben. Erre az elha­tározásra az a cikk késztetett bennünket, amely az október 26-i (szerdai) számban megje­lent (válasz a mátraderecskei panaszos tapasztalataira). A dr. Jozefovics Juditról kialakult jó véleményt a cikket író néhány ember sem általánosíthatja, ugyanúgy, mint a csak rossz vé­leményt, mivel azok igen meg­oszlanak. Szakemberi, szakor­vosi tudása ellen semmi kifogá­sunk, azonban emberi magatar­tása sokszor hagy kívánnivalót maga után. Nem minden eset­ben az a „finom modorú, halk szavú ember”. Tapasztalatunk az, hogy viselkedését igen befo­lyásolja a mindenkori hangu­lata. Ez bizonyára rendezetlen magánéletének is köszönhető. Egyébként nemigen okozott nehézséget gyermeke munka­Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Heves Megyei Hírlap 1994. október 28-i számában „Szé­gyen, amit velünk itt művel­nek” címmel jelent meg egy új­ságcikk az Egerben folyó ter­mőföldárverésről. A Heves Megyei Kárrendezési Hivatal egyike a kárpótlási törvények végrehajtóinak, ezért engedtes­sék meg nekünk, hogy néhány gondolattal reflektáljunk a Hír­lapban megjelentekre.- Az árverés helyszínével kapcsolatban rendkívül találó a „szocreál gyönyörűség” jelzős szerkezet. Nem árt azonban tudni - és írni - arról sem, hogy egy emelkedettebb stílusjegyekkel rendelkező, helyszínen való ár­verés megrendezésének egyet­len akadálya volt „csak”: a pénz, ami viszont nincs - leg­alábbis nekünk. Ennélfogva hi­ába szerettük volna a városi sportcsarnokban megtartani az árverést, ha a hivatalos bérleti díjnak - önkormányzati köz­benjárásra talán elérhető - kb. felére való csökkentése is olyan messze volt lehetőségünktől, mint Makó Jeruzsálemtől. Emellett - legalábbis részünk­ről - már elhanyagolhatónak tűnt az a probléma, hogy a vá­rosnak ebben az időben a kör­csarnokba koncentrálódó sport­A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet - a közérdeklődésre való tekintettel - ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármilyen idő utáni felügyeletének meg­oldása, mivel élettársa hordja a gyereket az iskolába, és rend­szeresen ő felügyeli, hétvége­ken pedig az „igazi apuka” vi­szi el. Tulajdonképpen mindez mindaddig magánügynek te­kinthető, míg tisztelt lakótár­sunk közüggyé nem vált. Ugyanis a Mátrabánya Rt. vál­lalati háztömbjében, az ún. 40 lakás egyikében kapott ő is la­kást, és évek óta itt is él. Köztudott, a Mátrabánya Rt. - anyagi helyzete miatt - a há­zat finanszírozni nem tudja. A lakóknak kell (közösen össze­fogva) elvégezni a javítási, kar­bantartási, takarítási munkákat, hogy megfelelő életkörülmé­nyeket teremtsünk önmagunk­nak. Évek óta ezt is tesszük. A doktornő azonban a lépcsőház­ban jár fel, ott, ahol helyette is takarítanak a lakók, emellett festik a kerítést, meszelik a fa­életével mi lesz a 3 hét (vagy lehet, hogy hosszabb) időtartam alatt. Ezért meg kell elégednünk a jelenlegi helyszínnel, és köszö­netét mondanunk a Berva Rt.-nek, hogy 50.000 forint térí­tési díj ellenében rendelkezé­sünkre bocsátotta a termet, amelynek az az előnye is meg­van, hogy minden nap időkorlá­tozás nélkül használhatjuk.- „Szakadozott a térkép” - mondja az egyik interjúalany, aki egyébként nem a Földren­dező Bizottság tagja, miként a cikkben szerepel, hanem a Földkiadó Bizottság elnöke. A térkép a Földkiadó Bizott­ság munkaközi térképe, ame­lyet a Földrendező Bizottság­nak adtak át. A térkép minőségétől függet­lenül a licitálóknak volt elég idejük a felkészülésre és az in­formációk megszerzésére. Az árverésre kerülő helyrajzi számok ugyanis az árverés előtt 1 hónappal a szokásos formá­ban közzétételre kerültek (Ma­gyar Közlöny, országos napi­lap, polgármesteri hivatal hirde­tőtáblája). A Földrendező Bizottságnál is állandóan rendelkezésükre álltak az ügyfeleleknek, és hi­vatalunk is útbaigazította azo­kat, akik felkerestek minket. problémájukkal forduljanak hozzánk bizalommal. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szer­kesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meghallgatjuk, és mindkét véleményt közöljük a lapban. Az utóbbi időben né­hány olyan észrevétel is érke­lat. Legutóbb - uram bocsá’ - nem éppen kellemes elfoglalt­ságuk is akadt. Mivel szenny­vízben úszott a ház, rendszere­sen ki kellett cserélni (saját erőből) az összes szennyvízve­zetéket. Amikor bátorkodtunk feltenni élettársának a kérdést - aki többször is átvonult közöt­tünk, szemlélve keserves mun­kánkat -, hogy miért nem vesz­nek részt a közös ténykedésben, vagy anyagilag miért nem tá­mogatják, hiszen napjai nagy részét és éjszakáit ő is itt tölti (feltételezzük: ezáltal a mellék- helyiségeket is használja), a következőt üzente vissza: „Te­hetnek egy szívességet - írja­nak az újságnak”. Dr. Jozefovics Judit! Kö­szönjük a „segítségüket”. íme, az üzenetnek eleget tettünk, de az Ön szolgálói nem leszünk. Lakótársai Akik az utolsó pillanatban akarnak információhoz jutni, azoknak valóban „üdvözítő” a falon kiragasztott árverési tájé­koztató, de még ezen túlme­nően a helyszínen is tájékozta­tást kaphatnak munkatársaink­tól az adott helyrajzi számra vonatkozóan.- Végezetül szeretnénk, ha továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kísérné a sajtó a kárpótlást. A hiteles tájékozta­tás érdekében készséggel ál­lunk az újságírók rendelkezé­sére. Reméljük, eljön majd az az idő is, amikor nemcsak a kárpótlási törvények árnyol­dalairól, a kétségtelenül meg­lévő ellentmondásokról, az elé­gedetlen emberekről fognak írni, hanem esetleg szót kapnak majd olyan kárpótoltak is, akik elképzeléseiknek megfelelően használták fel kárpótlási jegye­iket (pl. magashozamú rész­vényt vásároltak, önkormány­zati lakások vételárát egyenlí­tették ki, jó minőségű termő­földet vásároltak, stb.). Mert tessék elhinni, vannak elégedett kárpótoltak is, sőt, megkockáz­tatjuk azt, hogy: ők vannak többségben. Csak akarni kell megkeresni és megszólaltatni őket. Heves Megyei Kárrendezési Hivatal zett szerkesztőségünkbe, hogy a hozzánk írt levelet a másik féllel is egyeztessük, és a két véleményt együttesen közöljük. Adott esetben ezt meg is tesz- szük, de miután van olyan le­vél, amelyik hosszabb vitát idéz elő, ezért fenntartjuk magunk­nak azt a jogot is, hogy a leve­leket a beérkezési sorrendben adjuk le. Kell a sikerélmény! Nem olvastam, de hallottam, hogy a Pikk-Pakk-bajnokság nyertesei közül a 12. Sz. Álta­lános Iskola jelezte diákjai si­kerét. Én a Balassi Bálint Álta­lános Iskola helyezettjeiről sze­retnék írni. A Pikk-Pakk kétszemélyes stratégiai pozíciójáték. A COCYTOYS-család játéka. Az elődöntő a Forrás-szabadidő­központban kezdődött, s meg kellett szerezni a döntőbe ju­táshoz szükséges pontokat. A döntőre a budapesti BNV terü­letén levő Compfair ’94 kiállí­táson került sor. Az iskola szá­mítástechnika tagozatos osztá­lyai évről évre részt vesznek ilyen jellegű kiállításokon. Az elődöntőben a COCY- TOYS társasjátékkal verseng­tek, a döntőben - a komputeres változatban - a számítógép volt az ellenfél. A verseny két kor­csoportban folyt. A több mint száz versenyző mindegyike ka­pott Pikk-Pakk játékot, pólót, különböző folyóiratokat, s az útiköltséget is kifizették. Az eredményhirdetésre más­nap került sor. Az I. korcsoport L és II. díját két egri, a 12. Sz. Általános Iskolába járó fiú nyerte. Róluk már beszámoltak. A Balassi Bálint Általános Iskola helyezettjei: az I. kor­csoport 5. lett György Piroska (7. e), a II. korcsoportban 2. he­lyezést ért el Rákos Zsolt (5. e) 3.-at Gál Tamás (6. c). így az egriek a tíz díjból ötöt elhoztak, s külön ki is emelték a sikerüket. Minden elismerés a Sárkány Kft.-é, akik szervezé­sükkel igazán maradandó él­ményt nyújtottak a gyerekek­nek. Külön köszönet illeti a Forrás-szabadidőközpont dol­gozóit az elődöntők lebonyolí­tásáért. Emellett a gyerekek ok­levelet kaptak tőlük, és helye­zéseik a helyi kábeltévé adásá­ban napok óta olvashatók. Há­lásak lehetnek még a tanulók Ludvigné Fótos Erzsébet tanár­nőnek, aki „edzéseket” tartott a számukra. Szükségük van a gyerekek­nek sikerélményre, hogy meg­birkózhassanak a sokszor igen nehéz napi feladataikkal. Ellenpéldaként szeretnék egy másik versenyről is írni pár szót. Novellapályázatot hirde­tett a polgármesteri hivatal egyik osztálya. A gyerekek szívvel-lélekkel készültek erre, s a lányom is írt egy novellát. Nem nyert, de nem is ez az ér­dekes. Ami nem tetszett, az az, hogy annyi visszajelzést sem kapott, hogy beérkezett-e a pá­lyázata, nemhogy pár soros bí­rálatot, netalán egy oklevelet a részvételéért. Még ha esetleg utolsó lett volna is... A gyere­kek is megérdemelnek annyit, hogy elismerjék fáradozásaikat, próbálkozásaikat, munkájukat. Jólesne nekik. Hiszen „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel”. Egy egri szülő: György Béláné SZELLEMI SZILÁNKOK Hallottam: Professzorok összedugták fe­jüket, elveszem a kenyerüket. Azt nem, legfeljebb a zsem­lét; áldom érte tanáromat, Lentiét. Ő okított erre-arra, s egy kissé a magyarra. Aki tehát irigyel, a pennáját kapja fel! A szarajevói repülőtér minden páros órában nyitva! Leszbikus csónak: katamarán. Hirdetés-parafrázis: Vezetői gyakorlattal, felső­fokú végzettséggel hét nyelven beszélő csecse­mőt keres vezető beosztásba világcég. Jelige: Idősebbek kíméljenek! Az orvos gyógyít, ha tud. A természetgyógyász akkor is, ha nem... Fél nyolcat üt az óra, fel, magyar, a Híradóra! Czenkár Béla dr. Családi hétvége a „lilában” „Vannak elégedett kárpótoltak is Szerkesztőségünk olvasószolgálata: Pf. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents