Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05-06 / 261. szám

Gyöngyös Es Körzete 5. oldal 1994. november 5-6., szombat - vasárnap Volános véradók segítségét várják A jövő héten további akciókkal segítik a gyöngyösi Bugát Pál Kórház és Rendelőintézet vér­ellátását. Kedden a Mátra Vo­lán önkénteseit várják Pesti úti telephelyükön reggel nyolc órától, hogy tű alá tartsák karja­ikat, s életet mentő vért adjanak rászoruló embertársaiknak. Detki díszpark az ünnepi kegyelethez Elkészült Detken a világhábo­rúk hősi halottainak díszkertje. A mérnöki tervek megvalósítá­sával született szép park a ha­lottak napjára az eddiginél is méltóbb keretet adott az em­lékműnél lerótt idei kegyelet­hez. Biztató beruházások a rédei szövetkezetben Biztató a jövőt illetően, hogy az idén is 120 millió forintnál töb­bet költöttek a nagyrédei Sző­lőskert Mezőgazdasági, Élelmi­szeripari és Szolgáltató Szövet­kezet fejlesztéseire. Az örven­detes beruházások során - egyebek mellett - új, korszerű mustszűrő berendezést helyez­tek üzembe, öt-ötezer hektoliter kapacitású tárolót létesítettek, illetve felújítottak, s a hűtőipari termékek külföldön is még ke­lendőbbé tételére modem cso­magológépet is munkába állí­tottak. Impozáns iskola az adácsi oktatáshoz A. faluképet is szépíti a jelenlegi adácsi iskolaépítés. A tetőtér­ben is bővülő, impozáns megje­lenésű, igen korszerű épületben már szakelőadó-termek is lesz­nek. A jövő őszi avatásig tech­nikai műhelyt, számítógépes labort, főző-varró helyiséget, kémiai-fizikai szobát létesíte­nek a korszerűbb oktatáshoz. Terembéli túrák ország-világjáróknak A TIT és a Mátra Művelődési Központ népszerű gyöngyösi Ország-világjárók klubjában a jövő szerdán Mészáros Lajosné nyugdíjas az előadó. Kalauzo­lásával ez alkalommal görög tájakkal ismerkedhetnek az ér­deklődők 17.30 órától - anél­kül, hogy a teremből kilépné­nek. Sokat hozott az elmúlt négy év Atkárra, de ez a község is jóval többet szeretne Ha Krizsány Gyulánét, Atkár polgármesterét kérdezzük a község legutóbbi négy esz­tendőben történt változásai­ról, a legrövidebben fogal­mazva is sokat mondhat. A település előbbre lépéséhez kidolgozott koncepció meg­valósításával még vonzóbb lett a falukép, marasztalóbb a helység. Nemcsak javítá­sokkal, hanem építésekkel is jobb lett az úthálózat, s töké­letesebb a közvilágítás. További felújításokkal, korszerűsítésekkel, tornate­rem létesítésével sikerült a mai igényekhez, követelmé­nyekhez igazítani az általá­nos iskolát. Az önkormány­zat megfelelőbbé tette az egészségügyi bázist, az ellá­táshoz fogorvosi rendelőt is teremtett. Megszépült, a helységhez méltóbbá vált a községháza, amiből már az elegáns házasságkötő terem sem hiányzik. Az idei évre a vezetékes gázrendszer is elké­szült, hogy az atkának még az idén élvezhessék ennek előnyeit. Korántsem kevés, hogy a község fennakadás nélkül üzemeltethette intézményeit. Lehetőségeihez képest szo­ciális segítséget nyújtott a rászorulóknak. Több más mellett ingyen adta a diákok tankönyveit, külön is támo­gatta a családokat gyerme­keik oktatásánál. Az időseknek karácsonyi ünnepségekkel kedveskedett, mindenkinek pedig műsoros falunapokkal, hogy az össze­tartozást az idevalósiak job­ban érezzék. Ilyenformán a polgármes­ter igazán elégedett is le­hetne - ám mégsem egészen felhőtlen az öröme.- Nem tagadom, hogy boldogít, amit ismét elértünk — mondja. - Ám Atkáron azért korábban is újra meg újra tudtunk mit felmutatni. Az előző két ciklusban tanácsel­nök voltam ugyanitt, s akkori munkatársaimmal sem tét­lenkedtünk.- Keveselltük a mindössze három portalanított utat, S hogy mára nem maradt föld­út, kétségkívül a már régeb­ben kezdett igyekezetét tük­rözi. A vezetékes vízellátás megvalósítása sem a leg­utóbbi idők eredménye. S in­tézményeink is többé-ke- vésbé már a rendszerváltás előtt rendben voltak. A fo­lyamatos munka hívei vol­tunk, vagyunk.- Aggaszt viszont, hogy amíg régebben ugyan behatá­roltabb volt a mozgásterünk, kiszámíthatóbb jövőnek néz­hettünk elébe. Mostanában pedig - mint az egyén szá­mára - valahogy hiányzik a szükséges létbiztonság. Úgy­szólván örök mozgásban van a szabályozás, gyakran vál­toznak a lehetőségeink. Egy-egy nagyobb feladathoz már igen kockázatos hozzá­fogni.- Szerencsére óvatosak voltunk, maradtunk, de amíg például az új tornatermünk kivitelezésére még fix áras szerződést köthettünk, ma már, s a továbiakban ez igencsak lehetetlen.- Pedig nyilvánvalóan szeretnénk még haladni, többi között a szennyvízhálózat ki­építésére, a Gyöngyösha­lásszal közös derítömü létesí­tésére is van elképzelésünk. A remélt céltámogatás ösz- szegéről, idejéről viszont még semmit sem tudunk. Csupán az a biztos, hogy nem építhetünk a lakosság kizárólagos anyagi áldozat- vállalására, az atkáriakat még helyi adóval sem terhelhetjük - bár itt sem nehezebb az élet az országos átlagnál. Igen problémás úgy tervez­getnünk, hogy még az év vé­gén is szinte teljesen ismeret­len számunkra a következő esztendőre vonatkozó pénz­ügyminisztériumi költségve­tés. Noha a forint nyilvánva- lóan még egy sereg kisebb, elkerülhetetlen kiadásra is kellene - akár csupán az isko­lánkat tekintem.- Ilyenformán van-e még kedve továbbra is vállalni a polgármesteri tisztet?- Úgy érzem, hogy meg­őriztem választóim korábbi bizalmát, támogatását, segí­tőkész testületre számíthatok a továbbiakban is. S van még jócskán, amit szeretnék el­érni Atkáron!- így független jelöltként a következő tisztújításon is indulni merek. Ha megka­pom a kellő szavazatokat, s olyan képviselőket érzek magam mellett, mint most, akik tiszteletdíj nélkül is fá­radhatatlanul segítenek a munkában: biztosan nem bá­nom meg, bármennyire nehéz az út, amit járunk. Gy. Gy. Tizenhét faluban várják... A leguutóbbi ludasi, vécsi fel­vonulással Abasár kivételével már minden községben nem­csak megjelentek a kivitelezők, hanem dolgoznak is a térségi gázprogram megvalósításán. S az említett településen is csak azért nem, mert a szükséges csöveket - a szomszédos Vison- tához hasonlóan - a szennyvíz- hálózat kialakításával egyidejű­leg helyezik a földbe, s a kétféle feladat megoldásának előkészí­tése még mindig tart. Haladnak a fogadóállomások építésével is, noha a tervezett 11-ből eddig csak néhányat sikerült átadni. Adácson, Atkáron pedig már a községi rendszerek is készek. Mindezekről Szekrényes József, a „Gáz 17 Rt.” vezetője, mar- kazi polgármester tájékoztatott. S mint elmondta még: a kivite­lezés generálvállalkozója, a Grundomat Kft. a községek ag­godalmai ellenére is idei - no­vember végi - befejezést, ünne­pélyes fáklyagyújtást ígér. Egy­szóval az egymilliárd forint kö­rüli összegű beruházás megva­lósításában már a „visszaszám­lálásnál” tartanak. Zavart, gondot okozott ko­rábban, hogy a Cirkobau visz- szalépése miatt más megoldást kellett keresni a szükséges anyagiak megszerzésére, az érintett 17 település egy része váratlan hitelfelvételre kény- szenilt. Ám a banki segítséget vi­szonylag hamar megtalálták, megkapták. Az OTP gyöngyösi és hevesi fiókja biztosította az igényelt, kisebb-nagyobb ösz- szegű kölcsönt, ami jól jött a Grundomat három esztendőre előlegezett 100 milliójához. S további könnyebbségére van a falvaknak, hogy az Állami Fej­lesztési Intézet már nem csupán ígéri a környezetvédelmi tárca pályázatán megítélt további 135 millió forintot, hanem biz­tosítja is hamarosan. Különben a pénzhiány már-már a munkák leállásával fenyegetett. így viszont a napokban a Ti- gázzal az előzetes üzemeltetési szerződést is megköthették, s ennek már az érintett, érdekelt községek által történő „ratifiká­lása” következhet. Egyelőre ugyan a településeknek sajnos nem sok jön így vissza a befek­tetett pénzből - a havi ezerfo­rintos térítés inkább csak amo­lyan jelképes összeg -, de esz­tendő múltán reálisabb lesz a fizetségük a hálózat használa­táért. Ugyanekkor gond maradt az igényelt 200 milliós áfa-vissza- térítés elmaradása, ami annál inkább is fájó, mivel az ország­ban az APEH eddig egyetlen hasonló társaság esetében sem zárkózott el a kérés teljesítésé­től. Most viszont tart a huza­vona, s egyre kínosabb, mert az összeg nagyon hiányzik a beru­házáshoz. Mindenesetre remélik Mar- kazon és másutt, hogy az ügy most már hamarosan kedve­zőbb irányba fordul, a prob­léma megnyugtatóan megoldó­dik - s különösebb akadályok nélkül befejeződhet a térség­ben, sőt a megyében is eddig példátlan nagyberuházás. Leg­alább az ünnepélyes gázgyúj­tásra mindenütt sor kerülhet az idén. (gyóni) A gyöngyösi városszépítők Jakkel Mihályt támogatják Éves közgyűlését tartotta a hé­ten a Gyöngyösi Városszépítő és -védő Egyesület. A napirendi pontok között első helyen az elmúlt két év munkájának érté­kelése állt. Jakkel Mihály, az egyesület elnöke beszámolójában hangsú­lyozta, hogy az egyesület tagjai olyan munkát végeztek, amely nagymértékben hozzájárult a városkép csinosodásához. A Gorkij utcában a Bugát fáZ-emlékkő felállítása, a Kos- suth-centenárium alkalmából az emléktábla elhelyezése a fel­sővárosi plébánián, a II. világ- háborús kőlap díszítő párká­nyának elkészítése a Szent Ber- talan-templom homlokzatán, valamint a Nepomuki-szobor áthelyezése: csak néhány kira­gadott példa a sokrétű munká­ból. Az egyesület jelentős segít­séget nyújtott néhány kulturális rendezvény lebonyolításához is. Több mint ezer ember látta az elmúlt nyáron a Parasztbe­csület előadását a Nagytemp­lom előtti téren. S hasonló si­kert aratott Verdi Requiemjének tolmácsolása nemrégiben. A tervek között pedig pél­dául olyan szerepel, mint az egyesület tulajdonában levő nagy értékű, ún. Mátrai Vé- ««sz-szobor Mátrafüred köz­pontjában történő felállítása, ami minden bizonnyal a nép­szerű üdülőhely újabb dísze lesz, sokak örömére. Az elnöki beszámolót köve­tően az egyesület közgyűlése határozatot is hozott, miszerint a Gyöngyösi Városszépítő és -védő Egyesület, mint pártsem­leges, civil szervezet, elismerve elnökének eddigi aktivitását és eredményes munkáját, bízván további hasznos törekvéseiben, segíti Jakkel Mihályt a polgár- mesteri szék megszerzésében. Információnk szerint Jakkel Mihályt a gyöngyösi kisgazdák is támogatják. N. Gy. Egy művész, egy rendező és egy újságíró Az jutott az eszembe a leg­utóbbi meghívó olvasásakor: vajon meddig „él még”, mikor „fullad ki” a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ rendez­vénysorozata, a Hazalátoga­tók? A műsor ugyanis immár elég régóta tudja a helybeliek elé állítani egy jóízű beszélge­tésre azokat, akik ebből a mát- raalji városból indultak el or­szághódító útjukra. Ilyen so­kan lennének azok, akik ered­ményes tevékenységük nyo­mán érdemesek arra, hogy a kedvükért régi és új ismerősök gyűljenek össze a Pincegaléria kiállítótermében? Egy művész, Barta László díszlettervező, egy rendező, Horváth Tibor, és egy újság­író, Jónás Zoltán vállalkozott arra, hogy figyelemre méltó dolgokat soroljon fel a közön­ség mostani, nem mindennapi szórakoztatására. Barta László ugyan már gyerekkorában elment Gyön­gyösről, de népes rokonsága ma is itt él, és ezért is van, hogy ő gyakorta jön vissza a városba. Erre a mostani, „hivatalos” vizitre azon munkáit hozta el, amelyek egy-egy nevezetes színpadtervet érzékeltetnek. Ahogy a kiállítás minapi meg­nyitásakor Horváth Tibor ren­dező mondta: e képek valójá­ban művészi alkotások is. Ami azért is lehetséges, mert készítőjük a technikai ismereteit állami művészeti in­tézmények stúdiumainak vég­zésével szerezte. Ha úgy tet­szik: profi a szakmájában, s ezt csak aláhúzza tehetségének bi­zonysága. Egy újságíró is szerepelt a programban: Jónás Zoltán, aki immár hosszú hónapok óta a kérdező érdeklődő szerepét tölti be. Az ő segítségével ju­tottunk el olyan „belső” isme­retekhez, amelyeknek révén kiderült, hogy a díszlettervező ugyan szuverén egyéniség, de munkáját befolyásolja a szín­házművészet más „papjainak” szándéka és az előadás szín­padra állításának pénzügyi le­hetősége is. A jó és célzott kérdések nyomán a hazalátogató mű­vész betekintést engedett mun­kamódszerének részleteibe is. Megtudtuk, hogy terveit a színpadi mű szövegkönyvének áttanulmányozása után vázolja fel magában, majd készíti el első elképzeléseit, hogy utána - az érdekeltekkel folytatott vita alapján - a végső megol­dást vászonra vesse. Hogy mi­kor használja eszközként a krétát, a pasztellt vagy az ola­jat, az mindig a pillanatnyi in­tencióktól függ. Barta László tv-sorozatok díszleteit készítette el eddig. Az már a szakma sajátosságá­hoz tartozik, hogy a készülék előtt ülők nem minden esetben jegyzik meg annak a nevét, aki az egész cselekvéssorozat hát­terét megálmodta és életre hívta a szakma kézművesmes­tereinek segítségével. Feltételezem, hogy azok, akik ezen a találkozón jelen voltak, s a kiállítást látták, ez­után egy kicsit más szemmel nézik majd a tévéműsorok hát­tér-képeit. (gmf) Városi diákbarátság, országhatárok nélkül Bizonyára többen is akadnak olyanok, akiknek e rövidítés - AFS - nem mond sokat. Pedig az AFS (American Field Ser­vice) még a második világhá­ború ideje alatt jött létre. Célja a harcokban elesettek család­tagjainak és a sebesülteknek a megsegítése volt. Később béke­szervezetté alakult, amelynek a legfőbb törekvése a kapcsolat- teremtés a különböző országok iskolái között. Magyarországon ötéves a szervezet, Gyöngyösön négy éve működik sikeresen. Segít­ségével a településről már több diák jutott el különböző időre más országokba, hogy ott gya­korolhassa az angol nyelvet. S a város is évről évre vendégül lát olyan külföldi diákokat, akik a magyar nyelvet tanulják. így látogatott Gyöngyösre nemrégiben az a 23 olasz diák, akiknek a házigazdája a Berze Nagy János Gimnázium és Szakiskola III. D. osztálya volt. Tíz napot töltöttek hazánkban, és ezalatt kirándultak Buda­pestre, Szentendrére, Egerbe és természetesen a Mátrába. A vendéglátó családok ugyanakkor a szabad hétvégén más helyekre is elvitték az olasz diákokat, ennélfogva a búcsú napjára vélhetően szép kép alakult ki bennük Magyar- országról. A kapcsolat a diákok haza­utazásával sem szakadt meg: a jövő év áprilisában a vendég­látó osztály utazik az olasz diá­kok városába, Astiba. Drelyó Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents