Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05-06 / 261. szám

2. oldal Világtükör 1994. november 5-6., szombat - vasárnap A tradíció foglyai. Burmában ősi szokás, hogy a megszületett kislányok nyakára fémből készült gallért tesznek. Ahogyan aztán nő a gyermek, úgy szaporodnak a gallér gyűrűi is. Felnőttkorukra a szegény burmai asszonyok nyaka olyan lesz, mint a zsiráfé. Am a burmai mondás azt tartja, minél hosszabb a nyak, annál kelendőbb a leány... Kulcsfontosságú pozíciók birtokosait távolították el tegnap Szlovákiában Nem terrorakció volt, hanem segélykiáltás? Miből is származik előnye Ausztriának? Ausztriának számokban, nem utolsósorban pedig nyereségben kifejezhető előnye származik abból, hogy a volt kommunista országokban az elmúlt években tönkrement a mezőgazdaság. A bécsi Gazdaságkutató Intézet (WIFO) szakértői kimutatták, hogy Ausztria agrárkivitele a keleti országokba 1993-ban 5,1 milliárd schillinget tett ki, ami 1989-hez képest 54 százalékos emelkedés. Az ok kétségkívül az, hogy a kelet-európai orszá­gokban a mezőgazdaság hanyatlása nemcsak exportlehetősége­iket rontja, hanem hovatovább sok helyen a belső igényeket sem tudják hazai termékkel kielégíteni. A CSA kivonta a forgalomból az II-62-eseit A CSA csehszlovák légitársaság végleg kivonta a forgalomból Iljusin Il-62-es típusú repülőgépeit. A Svobodné Slovo című cseh lap értesülése szerint múlt szombaton, a Brüsszel-Prága útvonalon közlekedett utoljára a CSA utolsó Il-62-es repülője. A légitársaság 1989 óta fokozatosan csökkentette járatain a szovjet gyártmányú gépek számát. Az Iljusin gépeket - ame­lyekből az utóbbi 25 évben 15 volt a CSA birtokában - elsősor­ban azért állították le, mert magasak voltak a típus repülési költségei, s drága volt a karbantartása. Csökkentik majd a vendégmunkások arányát Josef Hesoun osztrák munka- és szociálisügyi miniszter beje­lentette, hogy — a szakszervezetek, illetve a Munkás Kamara követelésének engedve - az idei 9 százalékról nyolc százalékra csökkenti az alkalmazható vendégmunkások arányát. Számok­ban kifejezve: 1995-ben 263 ezer külföldi kaphat munkaválla­lási engedélyt, s mivel az idén átlagban 295 ezer volt a számuk, elbocsátásokra is számítani lehet. Az ausztriai magyar munká­sok évek óta kért létszámemelési lehetőségeire ez a rendelkezés nem hat ki. A magyar kérelem, amely mindeddig elvi megér­tésre talált csak, semmiképpen nem a vendégmunkás-kvóta ter­hére oldódhatna meg. Sokkal inkább elképzelhető egy burgen­landi regionális rendezés, amely más kategóriába sorolná a ha­táron túlra ingázókat. Prinzhorn-interjú a Die Presse című lapban Thomas Prinzhom, a Szolnok Papír Rt. 51 százalékos többségi tulajdonosa a Die Presse című bécsi lapnak elmondta, hogy ha nem is véglegesen, de egyelőre nem érdekli a gyár újraindítása. Álláspontjának oka a magyar hatóságok - számára érthetetlen - magatartása. Az általa korábban már jelzett kártérítési keresetet mindenesetre beadta a papíripari vállalat ellen - nyilatkozta az osztrák gyáros a lapnak. Az interjú kapcsán a Die Presse meg­ismerteti olvasóival a legújabb fejleményeket, vagyis hogy a magyar hatóságok október elején ultimátumot intéztek Prinz- hornhoz: vagy kinyitja a gyárat, vagy lejártnak tekintik a 276,65 millió schillinges hitelt. Bár Prinzhom minden feltételt vállalt, a fenyegetést beváltották, ami egyenlő a csőddel - írja a lap. Megindult a Renault részleges privatizációja A gyakorlatban is megkezdődött a francia ipar szimbólumának számító vállalatóriás, a Renault részleges privatizációja: Ed­mond Alphandéry gazdasági miniszter bejelentette, hogy a ma­gánszemélyek 165 frankos áron vásárolhatnak részvényeket. Ez az árfolyam a céget valamivel kevesebb mint negyvenmilliárd frankra értékeli, s ebből a részvényeladások révén mintegy nyolcmilliárd frank folyik majd be az államkincstárba. A Re­nault továbbra is állami vállalat marad, hiszen a részvények 51 százalékát ezután is az állam birtokolja. Madeleine Albright Boszniáról Az ENSZ Közgyűlése megsürgette a BT-t Az ENSZ Közgyűlése csütör­tökön megszavazta azt az indít­ványt, amely a Bosznia elleni fegyverszállítási tilalom felol­dására sürgeti a Biztonsági Ta­nácsot, s elítéli a boszniai szer- beket a rendezés akadályozása és a háború elhúzása miatt, Szerbiát és Montenegrót pedig a boszniai szerbeknek korábban nyújtott támogatásukért ma­rasztalja el. A határozat nem kötelező érvényű. A tervezetre 97 ország kül­dötte szavazott igenlően, 61 tar­tózkodott. Tavaly valamivel nagyobb volt a hasonló tar­talmú határozatra adott voksok aránya: akkor 109 delegátus szavazott igennel, és csak 57 tartózkodott. Sem akkor, sem most nem volt ellenszavazat. A közgyűlési állásfoglalás főként abból a szempontból ér­dekes, hogy a BT előtt fekszik az az amerikai határozatterve­zet, amely kimondaná az em­bargó feloldását hat hónapon belül. De a csütörtöki szavazá­son a BT-tagok közül tízen tar­tózkodtak - köztük a testület négy állandó, tehát vétójoggal rendelkező tagja -, jelezve: az amerikai kezdeményezés ku­darcra ítéltetett, ha szövege je­lenlegi formájában marad. Chirac harcba száll Váratlan fordulatot vett Fran­ciaországban a jövő évi elnök- választás kampánya: Chirac, Párizs polgármestere és egyben a nagyobbik kormánypárt, az RPR vezetője tegnap hivatalo­san is bejelentette jelöltségét. Maga a tény nem szenzáció, hi­szen mindenki tudta, hogy Chi­rac indulni akar a voksoláson; annál nagyobb meglepetést kel­tett azonban a bejelentés időzí­tése, hiszen még hat hónap van hátra a szavazásig, s mindeddig - érthető taktikai okokból - egyetlen igazi esélyes sem fedte fel kártyáit. Chirac nyilatkozatában azzal magyarázta tettét: véget akart vetni az eddigi „képmutatás­nak”, azaz annak, hogy bár mindenki tudta szándékát, hiva­talos nyilatkozat hiányában mégsem számított elnökjelölt­nek. Nagy riválisának, Balladur miniszterelnöknek a hívei vi­szont a bejelentés után úgy vél­ték: akkor végre Chirac támo­gatói is véget vethetnének képmutatásuknak, s megma­gyarázhatnák vezetőjüknek: nem ő a jobboldal igazi esélyes jelöltje a választásokon. Chirac legfőbb problémája valóban ebben rejlik: a közvéle­mény-kutatások szerint Balla­dur jóval megelőzi őt, s ha a kormánykoalíció eséllyel akarja felvenni a harcot a szo­cialisták valószínű jelöltje, az EU brüsszeli bizottsága élén álló Jacques Delors ellen, akkor a miniszterelnököt kell indíta­niuk az államfői posztért. Rendkívüli események történ­tek tegnapra virradóra az új szlovák parlamentben. Vladi­mír Meciar nyílt és csendes tá­mogatói - gyakorlatilag az el­lenzék távollétében - számos kulcsfontosságú poszt éléről váltottak le embereket, köztük Ladislav Pittner belügyminisz­tert. Csütörtökön késő este - noha ezt csak tegnapra tervezték - a Moravcík-kabinet benyújtotta lemondását. Ezt az államfő el­fogadta, de kérése értelmében az új kormány megalákulásáig Moravcíkék hivatalban marad­nak. Az előrehozott lemondást Küzdelem és vér nélkül ért vé­get a csütörtöki norvégjai repü­lőgép-eltérítés, miután az azt végrehajtó boszniai menekült önként feladta magát. Nyugati megfigyelők egybehangzó vé­leménye szerint a menetrend szerinti SAS-járatot eltérítő 25 éves férfinak eredeti tervei sze­rint is csupán az volt a célja, hogy felhívja a világ figyelmét a hazájában zajló, szégyenteljes eseményekre - más kérdés, hogy a figyelemfelkeltésnek miért éppen ezt a kétségbeesett módját választotta. A Bardefussból Oslóba tartó, SK-347-es járatot csütörtökön délután térítette el a menekült, aki sokáig eltitkolta követelé­seit. az indokolta, hogy a parlament csütörtöki alakuló ülésének vé­gén Meciarék a belügy- és a privatizációs miniszter leváltá­sát indítványozták. Moravcíkék a kormány lemondásával a két miniszter leváltását mégsem tudták megakadályozni. Este tíz óra után a házelnök kihirdette, hogy megnyitja a parlament második ülését. Az ellenzéki képviselők korábban tiltakozásuk jeléül kivonultak, sérelmezve, hogy a Meciar ve­zette HZDS a pozsonyi Ko- mensky Egyetem nemzetközi tekintélyű rektorát, Juraj Svecet - akit korábban köztársasági Amikor este mégis előhoza­kodott velük, kiderült, hogy szoros összefüggés van a gép­rablás és a boszniai polgárhá­ború között: a fiatalember Nor­végiában próbálta elérni, hogy megnyissák az útvonalakat a Szarajevóba tartó segélyszál­lítmányok előtt, továbbá hogy helyreállítsák a szarajevói áramszolgáltatást. Hangsú­lyozta, hogy nem terrorakcióról van szó, hanem hatékonynak szánt segélykiáltásról. Ezzel együtt a túszok és a repülőgép felrobbantását is kilátásba he­lyezte, ha nem teljesítenék ké­réseit - ám a fenyegetőzést, mint kiderült, nem gondolta komolyan. A rendőrség a menekült ön­elnöknek is jelöltek - a parla­ment oktatási bizottságából a környezetvédelmi bizottságba helyezte át. Áz éjféltájban megkezdődött második parlamenti ülésszakon az ellenzék gyakorlatilag csak néhány „megfigyelővel” képvi­seltette magát. Tegnap reggelre a 150 tagú parlament szavatol- tan Meciarra szavazó 83 képvi­selője leváltotta Ladislav Pitt­ner belügyminisztert, Milan Ja- nicina privatizációs minisztert, a legfőbb ügyészt, a Nemzeti Vagyonalap igazgatóját, és to­vábbi kulcsfontosságú poszto­kon eszközölt személycserét. kéntes jelentkezése után azon­nal kiürítette a kétmotoros, MD-80 típusú gépet: kiderült, hogy egyik túsznak sem esett baja. Nem találtak robbanó­szerkezetet sem. A géprabló a rendőrségi ada­tok szerint már egy éve élt egy norvég menekülttáborban, Sandesjoenben, állandó tartóz­kodási engedéllyel. Gondolatai azonban általában egészen máshol jártak, hazája és csa­ládja közelében. Szándékait, érzéseit kifejezik azok a szavak is, amelyeket akkor mondott, amikor feladta magát:- A repülőgép utasai most már éppen annyira szenvednek, mint Bosznia népe. Nem aka­rom tovább kínozni őket.... Az amerikai ENSZ-delegátus a harmincas évek második felé­ben olasz megszállás áldozatául esett Etiópia esetéhez hasonlí­totta ENSZ-közgyűlési beszé­dében Bosznia helyzetét: azt mondta, hogy a balkáni ország­nak most ugyanúgy joga van az önvédelemre, mint ahogy an­nak idején Szelasszié császár is az agresszor elleni fellépés jo­gát kérte számon a Népszövet­ségtől. Madeleine Albright le­szögezte azt is, hogy az ENSZ alapokmányának nagyon fontos eleme a nemzetek kollektív ön­védelmi jogának a szavatolása. Úgy vélte: a harcoló boszniai felekkel szembeni elfogulatlan­ság nem jelentheti az agresszor és az áldozat egyenlő kezelését, mert az nem méltányos. Sze­rinte nem fogadható el, hogy az egyik féltől megtagadják a fel- fegyverzettségnek azt a szintjét, amely a másiknak megadatott. Iráni terroristák pere kezdődött meg Párizsban Megkezdődött Párizsban Sápúr Baktiar volt iráni miniszterel­nök feltételezett gyilkosainak pere. A száműzetésben élő 76 éves ellenzéki politikust, Reza Pahlavi sah utolsó miniszterel­nökét és titkárát késsel gyilkol­ták meg a volt miniszterelnök lakásán 1991. augusztus 8-án. Nem ez volt az első merény­let Baktiar és az iráni ellenzék vezetői ellen: 1991 áprilisában késszúrásokkal végeztek Pá­rizsban Abdel Rahman Boru- manddal, Sápúr Baktiar közeli munkatársával, 1980 júliusá­ban pedig a bejrúti születésű, de iráni megbízásból tevé­kenykedő Anisz Nakkas ve­zette négytagú fegyveres cso­port kísérelte meg Baktiart el­tenni láb alól, de Baktiamak akkor nem esett baja. A francia rendőrség elfogta a merénylő­ket, és életfogytiglani börtön- büntetést szabtak ki rájuk. Nakkas 1980-as elítélése után Párizsban megtorlásként egymást követték a véres me­rényletek. A tettesek azzal fe­nyegettek: addig nem hagynak fel a terrorakciókkal, ameddig „az iráni forradalom mindenre kész híve és a palesztin ügy lelkes támogatója” ki nem sza­badul a börtönből. Más vona­lon is történtek kísérletek Nak­kas kiszabadítására: pl. a mélyponton levő francia-iráni kapcsolatok ellenére titkos tár­gyalások folytak az akkoriban Libanonban fogva tartott fran­cia túszok megmentéséről, jól­lehet, Párizs hivatalosan nem fogadta el az alkut. Nakkas és csoportja 1990 júliusában ka­pott elnöki kegyelmet, és ki­utasították őket az országból. A francia külügyminiszté­rium elítélte Baktiar meggyil­kolását, az iráni ellenzék pedig „Rafszandzsani elnök kirendelt terroristáinak” nevezte a tette­seket. Irán párizsi nagykövet­sége cáfolta a vádakat, ame­lyek - szerintük - Teherán le­járatását célozzák, és rámuta­tott: azok adhatták a parancsot a gyilkosságra, akik ellenzik az iráni-francia kapcsolatok javu­lását. A terrorakció után három iráni állampolgár után indított nyomozást a francia rendőrség, akik a merénylet napján talál­koztak Baktiarral. Az iráni el­lenzék állítása szerint a gyilko­sok az Iszlám Forradalmi Gár­disták közé tartoznak, és egyi­küknek, Baktiar bizalmasának, a találkozót szervező Faridun Bojer Ahmadinak Párizsban a merénylet után nyoma veszett. A svájci hatóságok 1991 au­gusztusában kiadták Francia- országnak Ali Rád Vakili iráni állampolgárt, akit bűnrészes­séggel gyanúsítanak. A tiltott határátlépésért Svájcban már régebben elítélt Vakilit Géni­ben fogták el, a másik gyanúsí­tottnak, Mohamed Aszadinak, aki szintén Svájcba menekült, sikerült hamis papírokkal Tö­rökországba jutnia. 1991 szeptemberében letar­tóztatták Masszud Hendi iráni üzletembert, a teheráni televí­zió volt tudósítóját (ő azt állítja magáról, hogy Khomeini aja- tollah unokaöccse, de ezt az iráni nagykövetség külön nyi­latkozatban cáfolta), aki a pári­zsi rendőrség szerint részletes vallomást tett. Mint kiderült: Hendi közbenjárására kapta meg a francia vízumot az a két iráni állampolgár, akik azután egy bűntársuk segítségével Pá­rizsban meggyilkolták az egy­kori kormányfőt. 1991 októberének elején az Iran Air légitársaság párizsi biztonsági főnökét vették őri­zetbe, majd az egyik francia bí­róság által kiadott nemzetközi körözés alapján Szejal Szár- hádi iráni állampolgárt tartóz­tatták le 1991 decemberében Bemben. (Őt azzal gyanúsít­ják, hogy a terroristák rendel­kezésére bocsátotta párizsi la­kását.) Teherán élesen tiltako­zott „az iráni diplomáciai kép­viselet tagjával szemben elkö­vetett svájci akció ellen, de a fenyegetések ellenére a berni hatóságok 1992 májusában ki­adták Szárhádit Párizsnak. Az 1993 novemberében a Hezbollah fundamentalista ter­rorszervezet által elkövetett, az Air France légitársaság tehe­ráni irodája és a teheráni fran­cia nagykövetség elleni rob­bantásos merényletről is kide­rült, hogy az akciókat figyel­meztetésnek szánják. Nem sokkal azelőtt ugyanis az egyik francia vizsgálóbíró nyilváno­san kifejtette, hogy Baktiar volt miniszterelnök meggyil­kolása mögött Irán áll. A fran­cia hatóságok vaskos nyomo­zati anyagára hivatkozva a Der Tagesspiegel című berlini lap valószínűnek tartja, hogy a Sá­púr Baktiar elleni merénylet szálai Ali Fallahian-Huzesz- tani, az iráni titkosszolgálat vezetője kezében futnak össze, akárcsak 1992 szeptemberé­ben, a négy iráni ellenzéki ve­zető Berlinben történt meg­gyilkolása esetében is. __________________________I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents