Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-29 / 281. szám

1994. november 29., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Téves behívó Annak rendje s módja szerint megjelent a katonai sorozóbi­zottság előtt Blois-ban a 70 éves Francois Beguel, Párizs környéki iparos. Mint az AFP a nem minden­napi esetről beszámolt, az öregúr ugyancsak elcsodálko­zott, amikor júliusban kézhez kapta a behívót, s a biztonság kedvéért megküldte személya­zonossági igazolványának fo­tókópiáját az illetékes hadki­egészítő parancsnokságnak. Mivel azonban októberben újabb behívót kapott, mégpedig most már sürgősséggel, mit volt mit tennie, felült szépen a vo­natra, és a megjelölt napon megjelent a kaszárnyában Blois városában. A laktanyaudvaron hemzsegő fiatalemberek tágra meredt szemmel fogadták az öreget, a sorozóbizottság el­nöke pedig most már beismerte, hogy tévedés történt. Annyit azért mondott, hogy „a dolgot telefonon is el lehetett volna in­tézni”. Francois Beguel azért nem teljesen haszontalanul vágott neki az útnak - mivel előzőleg még nem járt Blois-ban, meg­nézte a várost, mielőtt a hadse­reg ingyenjegyével hazautazott volna. Gyógytornász szakszerű felügyelete mellett végzik a különféle gyakorlatokat a reumás és mozgásszervi panaszokkal küszködök. Egerben a strandfürdő mellett lévő megyei reumakórházat évente több százan keresik fel, gyógyulást, fájdalmaik megszű­nését remélve. Minden feltétel adott immár ahhoz, hogy a betegek elégedetten távozza­nak, hiszen nemcsak az épületet újították fel, hanem a terápiákhoz a legkorszerűbb be­rendezések állnak az orvosok és az ápolók rendelkezésére. A kényelmes, 2-3 ágyas szobák ideális körülményt biztosítanak az ide érkezőknek. Miként kerülhetjük el csalódásainkat? Segít a jóga Komár Lajos a budapesti Buddhista Főiskola filozófia szakos hallgatója. A fiatalember már bejárta a keleti országok egy részét, hogy a gyakorlatban is meg­ismerhesse az ott élő embe­rek világszemléletét, gon­dolkodásmódját. Hosszú esztendők óta művelője a jóga különböző fokozatainak. A budapesti Életfa Bt.-nél sikerrel vezeti az ilyen jellegű tanfolyamo­kat, amelyek iránt egyre fo­kozódik az érdeklődés. Az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület meghívására november 30-án, szerdán délután 4 órakor Egerben, a Szilá­gyi-gimnázium ebédlőjében találkozik az érdeklődőkkel. (Eger, Ifjúság u. 2.) Vele Pécsi István, lapunk olvasószerkesztője készít nyilvános interjút, amely­nek keretében nemcsak a buddhizmus lényegéről, an­nak humánus arculatáról, jobbá nevelő voltáról, szel­lemtisztító, lélekedző erejé­ről beszél majd, hanem a résztvevőkkel együtt végzi majd a legegyszerűbb fris­sítő gyakorlatokat, amelyek bizonyára megnyernek minden ottlévőt. Az egyesületi tagok fényképes igazolványuk felmutatásával juthatnak be a programra. A helyszínen új jelentke­zőket is elfogadnak. Lépten-nyomon hallhatjuk, hogy mi mindenben csalódik az ember. A panaszkodók hihetet­lenül színes-széles palettáját tárják a jámbor hallgatóság elé. Nem olyanná vált a gyerme­kem, amilyennek látni szeret­tem volna. „Bizony, jót remél­tem, és rossz következék”. Mindenki magának kapar. Csak az anyagiak hajhászása az egyedüli cél. Csalódtam a jövő generációját nevelő tanítókban, az önkormányzatban,... s még ki tudja, mely magas fórumok­ban. Én jó vagyok, de ők nem! A végső kétségbeesésbe sodró­dónak, az öngyilkosság gondo­latát érlelők vagy azzal kísérle­tezők soraiban jelentős szám­ban vannak olyanok, akik va­lamilyen formában csalódtak... Az esetek soraiban különösen megrendítő a személyekben való csalódás. (Szerelmi part­nerben, házastársban való csa­lódás). Azután az életuntság, kiégettség, fáradtság, végezetül az egész életben való csalódás. Az ifjak túl sok jót remélnek, ezért gyakrabban csalódnak. Az idősebbek - már felvértezet­tebben megannyi bölcsesség­gel, élettapasztalattal - csak akkor, ha a minimálisan kijáró emberit sem kapják meg kör­nyezetüktől. Az ifjúság még hajlamos egy személyhez fűzni minden szépet és jót. Nem gon­dolja meg, hogy ott is meghú­zódhat bűn, gyarlóság, gyenge­ség, hiba. Márpedig az előbbi­ekkel együtt kellene elfogad­nunk egymást; abban az aláza­tosságban, hogy nekünk is épp elég gyengénk van, amelyekhez viszont a másiknak kell alkal­mazkodnia. És fel kell fedez­nünk, értékelnünk kell a másik­ban a meglévő jót... A földi élettől is csak annyit szabad vámunk, amennyit adhat. Jobb mielőbb .rádöbbennünk arra, hogy az egyszeri és megismé­telhetetlen út nem mennyei élet; minden jót, minden álmot nem vált valóra. Meg kell tanulnunk a lemondást, a megelégedést. Ettől még színes maradhat az életünk. Amire valóban szük­ségünk van, azt úgyis megkap­juk. Találkoztam már boldog, ámbár lapos pénztárcájú em­berrel! Csalódás ellen legjobb gyógyír megtalálni azt a Vala­kit, akinek hatalma van min­dent megadni nekünk. Vagy ha nem adja, azt is azért teszi, mert éppen ez szolgálja javunkat. Jaj lenne nekünk, ha minden kéré­sünk, óhajunk, vágyunk telje­sülne. Beláthatatlan következ­ményei lennének. Káosz ural­kodna körülöttünk, ami viszont a teremtett világban elképzelhe­tetlen. „Be van fejezve a nagy mű, igen./ A gép forog, az al­kotó pihen./ Évmilliókig eljár tengelyén,/ Míg egy kerékfogát újítani kell.” A teremtő Isten szent lelkét semmiképpen meg nem tagadja tőlünk. Teremtmé­nyei szépségében és javaiban is kész részeltetni bennünket. Csalódásokon át tanuljuk meg először Isten országát keresni, és az ő igazságát. „De keressé­tek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind meg­adatnak nektek.” (Máté 6:33). Vagyis az ő bölcs végzése sze­rint a többit is megadja nekünk. Sok ember áll elő azzal, hogy ő csalódott Istenben, a vallásban is... Kétségtelen, hogy nagy számmal vannak ilyenek is. Tévelygők is. A Himalája lej­tőin honos vallást keresők-kuta­tók is... Azonban, ha alaposan megvizsgáljuk, sohasem az a csalódásuk oka, hogy elhagyta őket Isten, vagy a legfőbb jót megtagadta volna tőlük. Inkább arról van szó, hogy előzetesen nem tudakolták meg Teremtő­jüktől, hogy akaratuk meg- egyezik-e Isten akaratával. Lé­nyegében tehát nem a Teremtő­jükben, hanem saját akaratuk­ban kellett csalódniuk, amit nem tudtak megnyugodva - Is­ten végzéséhez és akaratához igazítani. Vigyázzunk, ne le­gyünk hajlamosak a gyakori csalódásra. Ne jelentgessük ki úton-útfélen, hogy csalódtam ebben is, csalódtam abban is, de még amabban is. Ezzel épp elbizakodottságunkról teszünk bizonyságot. Sokat tartunk jo­gosnak, de csak a magunk szá­mára. Úgy gondoljuk, nekünk ez is jár az élettől, no meg még az is. És bőszen méltatlanko­dunk, ha nem az jut osztályré­szül. Arra is törekedjünk, ha ne­künk fáj a csalódás, akkor más­nak se okozzunk azt. Legyünk szeretetteljesek egymás iránt. Egyedül a háromszor szent nevű Istennek van hatalma a rosszat eltüntetni életünkből, és újabb jóban részeltetni. Patkós Attila Fiatalodhatnak-e az öregek? Az Egri Nyugdíjasok Érdekvé­delmi Szövetsége hétfőn szokta megtartani szokásos összejöve­telét az egri Megyei Művelő­dési Központ üléstermében. Ezúttal dr. Szegő Imre nyu­galmazott főorvost hívta meg a klub elnöksége egy tematikus előadásra, amely az öregkori betegségek megelőzéséről és korszerű kezeléséről szólt. Annyian szorongtunk a te­remben, hogy a levegőért nyitva kellett tartani az ablakot, de még az ajtónyílásban is fi­gyeltek érdeklődők. Nem le­hetne eldönteni, hogy az elő­adás témája vonzotta-e ennyire a tisztelt nyugdíjas-társadalmat, vagy a jó szervezés, aminek tényleg lehetett szerepe. Külö­nösen Papp Jánosné elnöknő­nek, aki felelősségteljesen látja el feladatát ebben az önként vállalt tisztségében. Segítő­társa, dr. Kamrás István, szin­tén elégedett mosollyal veszi tudomásul a népes publikumot, amelyik élénken figyel, és lát­szik az érdeklődő arcokon, hogy nem fognak szűkölködni a kérdések feltevésében sem. Szegő Imre doktor előadásá­nak hangvétele közvetlen, ne­megyszer derültséget kelt a te­remben, tud az emberek nyel­vén beszélni, emberbaráti han­gon közeledik a hallgatóság­hoz, kisugárzik szavaiból, hogy szeretettel adja, amit tanácsol, mert segíteni akar. O valóban a segíteni akarás orvosa, amit csak hivatásból le­het gyakorolni, a kötelességen túl. Jutalmul ezért csak tapsot, elismerést, hálás köszönetét kap, és szerény, de annál szebb virágcsokrot a hála jeléül. A há­lából csokorba font virágszál­nak nagyobb az értéke a pénz­nél, mert szerető emberek lelke küldi, és a fehér szegfűnek is meleg az illata... A pénzből csak élni lehet, de szeretet nél­kül nincsen élet - ezt érzik, akik virágot küldenek... Az előadó a beavatottak sza­kértelmével beszél, de inkább társalog az „időskori betegsé­gek látogatásairól”, amelyek végül „napos vendégek” lesz­nek, ha nem figyelünk fel rájuk idejében, míg aztán le nem te­lepednek körénk „családtag­nak”, hogy elvigyenek végül, így kerül sor a megelőzés je­gyében a szív- és érrendszeri betegségek leírására, a csontrit­kulás, lábszárfekély, reuma ke­zelésére, de minden bajok oko­zóját látja a részes elhízásban, amiről határozott meggyőző­déssel állítja a főorvos úr, hogy a lerakódó zsírpárnákban ha­szon nincs, egyedül csak kár, ami a szív bal kamrájának rom­lását okozza. A feltett kérdések beillettek az orvosi rendelőben elhangzó betegpanaszok felsorolásába, ami most nem kerül pénzbe, mert a válaszokat nyugdíjas or­vos adja a nyugdíjas betegnek, de nagy feltűnést keltett dr. Is­tók Barnabás nyugalmazott ag­rármérnök és főiskolai tanár kérdésfelvetése, amely külön kiselőadás is lehetett volna. Egy könyv alapján mutat rá, hogy fehérjemérgezés követ­keztében önirtók vagyunk, mert a ’70-es évektől a növekvő életszínvonal-emelkedés előse­gítette az elhízást, amit csak a kalóriaszegény táplálkozással lehet megakadályozni. Érdekes táplálkozási jelszóra hívja fel a figyelmet: MVM = mindenből, vegyeset, mértékkel. Igen, ez így volna helyes, teszem hozzá, de hogy eljussunk a mindenhez, ahhoz pénz kell; hogy ebből vegyesen válogassunk, ahhoz tudás; és hogy mindebből mér­tékkel, ahhoz valószínű csak akarat kell, és ez utóbbi már nem pénzbe kerül. Vagy ez lesz időskorban a legnehezebben hozzáférhető feltétel? Hátha nem, mert segít ebben a lemon­dások sorozataihoz hozzászok­tatott öregkori gyengeségünk... Hanem dr. Istók Barnabás öt­letgazdag tarsolya még nem ürült ki, mert a fiatalodásra is talált érdekes receptet, nem kis humorral fűszerezve. Ajánlotta a gerontológiai intézet ingyenes kezelését idősek számára, akik a napi kúra után éveket fiata­lodva térhetnek haza. Csak ti­zenöten vehetnek részt egy sze­zonban, de az is számít, kivel mennek oda. A nyugdíjas ag­rármérnökön csakugyan látszik a kezelés fiatalító hatása, mert a 74 év mögött szinte fiatalember benyomását kelti fizikai erőnlé­tével és szellemi frissességével. Mondhatnánk, hogy ő maga az egészséges életmódnak és fiata- lodásnak élő reklámja. A társas összejövetel végén, mert nem éreztem merev gyű­lésnek, kérdeztem dr. Szegő Imrét, mióta önkéntes, díjtalan előadója a nyugdíjasok klubjá­nak? Válaszából kiderül: 14 éve szórja tudását, tapasztala­tát, mint a jó magot, hogy az öreg rögökön is szökkenjen szárba a boldogság felé mutató élet, hiszen a nap alatt az idősek számára is van tér a boldogabb órákhoz. A 72. évében járó fő­orvos bármikor eleget tesz a hí­vásnak, szívesen eljön előadá­sok tartására, ami végül is or­vosi konzultáció lesz. Már ren­geteg előadást tartott, de még mindig nem érzi elégnek, addig kell ezt csinálni, amíg járni tud az ember. A hallgatóság közül sokan nyilatkoznak elismerően a főorvos úr hasznos előadásá­val kapcsolatban, és kifejezték azt az óhajukat is, hogy szíve­sen látják a következő hónap­ban. Ekkor valószínű nagyobb teremről kell gondoskodnia a rendezőségnek, mert ha az ér­deklődés nem lankad, kétszer ánnyi hallgatója is lehet az elő­adónak, akit szeretettel várnak a volt páciensek, érdeklődők, és gyógyító szóra váró emberek. Még akkor is jó volt ide jönni, ha csak hisszük, hogy1 fi­atalodtunk... Gál Elemér Öreg Fenyő Olvasó, ne gondolj elaggott fe­nyőre, amely társtalanul áll va­lahol, és már estik fejszésekre vagy fűrészre vár, hogy kivág­ják. Öreg Fenyő nem áll útjába senkinek. Ellenkezőleg: őt ke­resik fel naponta, beszélnek vele ismerősök és ismeretlenek. Öreg Fenyő ugyanis könyvárus. Ott áll a két kupolaemyős asz­tal mögött, és kínálja a drága, szép könyveket. De honnan kaphatta ő ezt a nem minden­napi nevet? Roppant gyakorla­tias és leleményes a gyöngyösi ember. Egyszerűen csak azért nevezték el Öreg Fenyőnek, mert a könyveit ott árusítja Gyöngyösön, a Fő téri utca sar­kán, a Fenyő Áruház oldalán. Innen tapadt rá a név, és Lázár András gyöngyösoroszi lakos nem vakarja le magáról ezt a ragadványnevet, mert ő maga is találónak véli. Valamiféle el­viselhető humor is vegyül ebbe a névadásba. Végül is népsze­rűségre vall, ha valakinek külön nevet ■adnak, mert akkor kelen­dőbbek lesznek a könyvek is. Azért azt mégse értem, miért kellett a Fenyő elé tenni az „öreg”-et? Hiszen Lázár And­rás még nem öreg, noha rok­kantnyugdíjas, de jól bírja ma­gát. Őt is a szükség hozta ki az utcára, mert csak így tud vala­hogy lépést tartani az emelkedő árakkal. Bár nála is elég maga­sak az árak, mégis megtalálja a módját a vásárlók csábításának, mert az egyik asztal fölött a kö­vetkező felirat olvasható: „Ezen az asztalon minden könyv 40 forint.” Nyilvánva­lóan régebbi kiadású könyvek­ről van szó, amelyek eredeti áron nehezen kelnének el, de így leértékelve mindjárt talál­nak vevőre. Tapasztalt üzleti érzékre vall, lehet, ezért is ér­demelte ki Lázár András a Fe­nyő mellé az öreg jelzőt is. És a könyvek tényleg talál­nak vevőt. Most legalább nyol­cán szoronganak a 40 forintos könyvek előtt. Egy fiatalasz- szony többet is vásárol. Kér­dem, kiknek szánja azt a halom kötetet?- Ezt a kézimunka-könyvet a nagymamának veszem, a fér­jem vállalkozó, és ez éppen er­ről szól, gondolom, hasznát ve­szi. A meséskönyv a kisebbik­nek.- És a nagyobbiknak? Lá­tom, egy nagy fia is van.- Ő most kimarad, ő már ka­pott.- Ha megkérem szépen, be­mutatkoznék?- Kovács Lászlóné vagyok Gyöngyösorosziból. Percek múlva már egy isme­rős fiatalember jelenik meg a kirakott könyvek előtt, és kér­dezi:-Te Bandi, nincs meg neked ez a könyved: Forum Roma- num?- Ilyet még nem kaptam. Ha­csak nem kapod meg a cégnél, az Antikváriumban - adja a felvilágosítás mellé a tanácsot is. A Forum Romanumra én is felvetem a fejem, és kíváncsian kérdezem: miért keresi ezt.- Azért, mert régóta érdekel a régi Róma, és mindent akarok tudni róla.- Fiatalember, mi a foglalko­zása?^- Én fagylaltos vagyok, itt, majdnem szembe Bandival. Pintér Attila vagyok.- És Bandit miért nem szó­lítja Fenyőnek? *- Csak ha róla beszélünk. Nos, ezzel is tanultam vala­mit. Hanem valami más még jobban kivilágosodik előttem. Egy ilyen kis utcabolt olykor nagyobb szolgálatot tehet az ismeretek terjesztésében és a könyvkultúrában, mint a leg­jobban ellátott, elegáns köny­vesbolt. Talán az emberek kö­zötti jó kapcsolat is belesegít a könyvvásárlásba? Valószínű, hogy igen. Pedig Öreg Fenyőnek nem származik valami nagy haszna az utcai könyvárusításból, amint mondja, újabban csak 6 százalékot kap az eladott köny­vek után a Pallas Antikvárium tulajdonosától, de ilyen feltéte­lek mellett is vállalnia kell a munkát, mert a kevés nyugdíj­ból nem tudna megélni a csa­láddal. Könyvárusításból ma már végképp nem lehet kijönni, de a két kicsi együtt már va­lami. így még jut valamire az ember. Már éppen menni akarok, amikor szemembe ötlik egy számadásféle füzet, amelyre éppen az van írva: Fenyő. Ez már annyit jelent, mintha Lázár Andrást ezen az újabb nevén anyakönyvelték volna könyv­árusi minőségében. Talán sej­tetve, hogy ő, mint az igazi fe­nyők, megtartja örökzöldjét még a legsűrűbb hóesésben is. í . > igái) Több szívbeteg nő A dohányzás térhódításával párhuzamosan nő a szívbe­tegek száma is a nők köré­ben. Ez a tendencia világ­szerte érvényes, és az évez­red végére szinte járvány­szerű méreteket ölt, hacsak a felvilágosító munka nem ér el gyors sikereket ezen a téren. Ezt állapította meg egy szívbetegségekkel foglal­kozó brit szervezet. A brit adatokra támasz­kodó jelentés szerint Nagy-Britanniában minden negyedik nő már ma is szív- betegségben hal meg. Ez a szám kevéssé terjedt el a köztudatban, az orvosi felvilágosító munka főként az úgynevezett női dagana­tos betegségekre terjed ki. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents