Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-23 / 276. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. november 23., szerda Diáknapok a Dobóban. Tegnap délelőtt „mérkőztek” meg a hagyományos program keretében az iskola új igazgatójelöltjei. Felvételünk a korteskedés egy pillanatát örökítette meg. (Fotó: Perl Márton) Az utolsó egri közgyűlésen - buszjegy 45 forintért Ki „simogatja” a vasmacskát? Bőségzavar Hatvanban Ahogyan telnek az évek és öregszik a Hatvani Galéria, úgy válik országszerte egyre ismertebbé. Ennek egyik csal­hatatlan jele, hogy a szombaton délben nyíló XI. Országos Táj­festészeti Biennáléra 150 mű­vész küldte el alkotásait. így az­tán meg kellett izzadnia a lekto­rátus zsűrijének, amely most hozott döntést: mely munkák kerülhetnek közönség elé. No és: kinek jussanak az országos tárlat díjai. Nehezítette a bírálók tenni­valóját az a tény is, hogy a galé­ria földszinti és emeleti termei­ben egyszerre, egy időben min­tegy 80-90 műalkotást lehet ki­függeszteni, s a vendégfalakra sem fér húsznál több. Végül azért rendeződtek a sorok, illetve döntés született arról is, hogy melyik művész térhet haza otthonába egy-egy elismerő díj birtokában. Szom­baton délben már ez is nyilvá­nossá válik, s az eredményről bővebben tájékoztatjuk lapunk olvasóit. (moldvay) Csalás károsultjait keresi a rendőrség A Heves Megyei Rendőr-főka­pitányság csalás és egyéb bűn- cselekmények miatt eljárást folytat Fodor Ervin 28 éves egri lakos ellen. Kérik, hogy akiket a gyanúsí­tott megkárosított, jelentkezze­nek a rendőrségnél. Nagy László, a főkapitányság sajtó- szóvivője elmondta: Fodor az Alfa Marketing Bt., a Chemi- trade Kft., valamint a Midász Rt. ügyvezető igazgatójaként különböző jogi személyektől hiteleket vett fel, illetve érték­papírokat vett át. A kölcsönöket és az értékpapírok ellenértékét nem, vagy csak részben fizette ki, illetve vissza. A rendőrség a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgá­lati Osztályán, telefonon pedig a 36/412-555-ös számon, a 15-80 vagy a 12-38-as mellé­ken várja a károsultak jelentke­zését. Búcsúzik a testület Ma ülésezik utoljára Hatvan­ban a város vezetése. A tanács­kozást déli fél egyre hívta össze Szinyei András polgármester, hogy megtárgyalják a ciklus végére maradt problémákat, előterjesztéseket. A napirendi pontok között szerepel a Városgazdálkodási Vállalat végelszámolásával kapcsolatos feladatok végrehaj­tásáról szóló beszámoló, vala­mint ismertető az önkormány­zat jelen pénzügyi helyzetéről. A testület megvitatja az 1995-ös év költségvetési kon­cepcióját is. Ezt követően a hi­vatal elbúcsúztatja a képviselő­ket. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően dr. Ringelhann György polgármester elnökle­tével a napirendnek megfele­lően folyt a munka. Megtár­gyalták a magánszemélyek kommunális adójáról szóló, többször is módosított rendele­tet. Ennek lényege: a jövő év­ben nem emelik a kommunális adót. Nem kis figyelem kísérte a menetrend szerinti autó­busz-közlekedés díjáról szóló tervezetet, amelyet már másod­szor tűzött napirendre a köz­gyűlés. Dr. Gyurkó Péter java­solta, illetve kérte az Agria Vo­lán jelenlévő illetékeseit, hogy ha már drágábbak lesznek az egyszeri alkalommal váltott je­gyek, legalább a bérletek árát mérsékelten emeljék. Kelemen Imre, az Agria Volán képvise­lője kért szót: az elmúlt köz­gyűlésen elhangzottakat figye­lembe véve, a Volán január 1-jétől a hétvégeken a város egész területén több ABC-ben és videotékában árusít jegyet, hasonlóan a helyközi autóbu­szokon, illetve a nagypostánál automatát helyez el. A jövőben tehát elővételben 37, autóbu­szon 45 forintba kerül majd egy jegy, a tanuló- és nyugdíjasbér­leteké 245, az egyvonalasaké 730, míg az összvonalasaké 980 forint egy hónapra. A következő nagy téma a vá­ros gazdálkodásának háromne­gyed éves helyzete, illetve a következő évi költségvetési koncepció volt, amit Láng And­rás, a költségvetési bizottság elnöke úgy foglalt össze: a gaz­dálkodás, a tervezés az elmúlt időszakban a meghatározott ke­reteknek megfelelően történt, példaértékűnek mondható. Nem kell szégyenkezniük, amikor a stafétát továbbadják. Hasonlóképpen a közalkalma­zotti bérekkel kapcsolatos fel­adatok végrehajtásáról is. A vá­ros működtetését is sikerült megfelelően fenntartani, és az sem elhanyagolható tény, hogy megtakarításaik, többletbevéte­leik is voltak. A.város pénzügyi gazdálkodása kiegyensúlyozott és megbízható volt, a hitelké­pessége is megmaradt. Weil Zoltán Iván mindezt még azzal erősítette meg, hogy a városban nincs krízishelyzet, a finanszí­rozás működik. Hangsúlyozta viszont: az intézmények a do­logi kiadások tekintetében olyan szintre süllyedtek, amely a jövőben nem tartható tovább. Át kell alakítani az ellenőrzési rendszert, mert így a költségve­tési struktúra a jövőben kezel­hetetlenné válik. Erdei Zoltán is arra figyelmeztetett, hogy csín­ján kell bánni a „példaértékű” jelzővel, hiszen sok jelentős fej­lesztés például elmaradt. Azt is javasolta ismét: a jövőben nem egy évre, hanem hosszú távra gondolkodjanak a gazdálkodás terén. Habis László eredmé­nyesnek és megalapozottnak minősítette a költségvetési ter­vezetet. A hivatali dolgozók te­vékenységét is kiemelte, misze­rint messze többet tettek, mint ami a köztisztviselők munkakö­rébe tartozik. Sok mindent meg kell újítani - mondta az alpol­gármester -, de az elképzelések mindaddig akadályba ütköz­nek, amíg az államháztartás re­formja meg nem születik. Bíró József is a felújításra, a fejlesz­tésre és a beruházásra szánt összeget kevesellte, és sürgette az újabb számításokat az uszo­dával kapcsolatban. Az önkormányzat utolsó ülé­sén osztották ki az „Év háza” díjait is a tervezőknek. Kedves Olvasó! Talán még emlékszik a He­ves Megyei Hírlap 1994. no­vember 2-i számában megjelent „A tárkányi Egeres-völgyben „ vasmacska” ijesztgeti az ide­genforgalmi törekvéseket" című cikkre. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy bennünket, mint a telep jelenlegi bérlőit, az ügyben nem szólaltattak meg. így ez­úton szeretnénk a Tisztelt Ol­vasó elé tárni azokat a tényeket, amelyek az ügybeni tisztánlá­táshoz szükségesek. Először: A Mátra-Nyu­gat-bükki Erdő- és Fafeldol­gozó Rt. kezelésében álló ege­res-völgyi cikkbeli ingatlan bérleti jogát versenytárgyalá­son szereztük meg. A verseny- tárgyalás után kötött bérleti szerződés egyértelműen tartal­mazza, hogy milyen célra vet­tük bérbe az ingatlant. Bátran állíthatjuk, hogy a Hotel Táltos azért hagyott fel ebben az istál­lóban az idegenforgalmi tevé­kenységgel, mert az vesztesé­ges volt. Csak a tények kedvé­ért jegyezzük meg, hogy nem­csak az épület, de maga a kör­nyezete is elhanyagolt, gondo­zatlan, elhagyott, gazda nélküli tanya benyomását keltette. Másodszor: tudomásunk van arról, hogy a Mátra-Nyu- gat-bükki Érdő- és Fafeldol­gozó Rt. értesítette mind az Eger Megyei Jogú Város Ön- kormányzat Polgármesteri Hi­vatalát, mind a Felsőtárkány Község Önkormányzat Pol­gármesteri Hivatalát a verseny- tárgyalásról, valamint a szerző­désbe foglalt eltérő használat­ról. Az Egri Polgármesteri Hi­vatal nyilatkozott, amely sze­rint eltérő használathoz szakha­tósági, és ennek alapján ható­sági engedélyt kötelesek az új bérlők beszerezni. A Felsőtár- kányi Polgármesteri Hivatal erre a megkeresésre nem vála­szolt. Önmagunk megnyugtatá­sául felkerestük Bakondi Simon polgármester urat, aki a velünk folytatott megbeszélés során közölte, hogy az eltérő haszná­lathoz az önkormányzatnak nincs döntéshozatali kötelezett­sége. (Ez szerintünk is így van!) Harmadszor: mi elkészítet­tük a szakhatósági engedélyek beszerzéséhez szükséges terv­dokumentációkat, azokat meg­küldtük a szakhatóságoknak. A szakhatóságok (van egy pár, és kritikus szemű vizsgálója az ilyenfajta ügyeknek!) előírásai alapján teljesítettük egyrészt a modern gépekkel dolgozó for­gácsolóüzem és ugyancsak mo­dern gépekkel dolgozó aszta­losüzem működésének engedé­lyezéséhez szükséges feltétele­ket. Teljesítettük a közműválla­latok előírásait is, a környezet­védelmi igényeknek is eleget tettünk, és igényes kialakítással elértük, hogy a Természetvé­delmi Hivatal is áldását adta. Nem ismételjük meg a szakha­tóságok nyilatkozatát, mert azok tartalmával egyetértünk. Aki egyszer már átesett ha­sonló eljáráson, az tudja, hogy a közel egyéves tortúra nem­csak az időnket vette el a terme­léstől, hanem nagyjából van fo­galma arról, hogy mibe kerül eleget tenni az egyébként álta­lunk is jogosnak tekintett köve­telményeknek. Ezek szerint ezt egyedül és kizárólag a Felső- tárkányi Polgármesteri Hivatal nem ismeri, illetve nem számolt a következményekkel, amikor 1994 szeptemberében testületi döntéssel megtagadta hozzájá­rulását az építésügyi hatósági engedély kiadásához. Ezután röviden bevégeztetett a történe­tünk. Egy hatáskörét túllépő önkormányzat döntése után nyilvánvaló, hogy ugyanennek az önkormányzatnak a polgár- mesteri hivatala, mint építés­ügyi hatóság, elutasította ké­relmüket. Természetesen az ügyes-bajos dolgaink intézésé­ben megszerzett tapasztalata­inkkal folytatjuk igazságkere­sésünket, és azt sem hagyjuk, hogy ezért kár érjen bennünket. Tisztelt Olvasó! Holló György úr, aki szerin­tünk kezdeményezte ezt a cik­ket, régóta ellenlábasunk, hi­szen többször, több helyen fel­jelentett már bennünket. Úgy látszik, végső elkeseredésében az újság nyilvánosságához for­dult. Bátran állíthatjuk, hogy Holló György úr áldásos és ön­zetlen tevékenységére senki nem emlékszik a környéken. Egész pontosan arról van szó, hogy egy-két lovat tartott ko­rábban a lóistállóban, saját és ismerősei passziójára, ki-kilo- vagolt időnként. Neki is, mint a hosszú távon idegenforgalmi ábrándokat kergető polgármes­ternek is joga lett volna 1993 decemberében megvásárolni a bérleményt. Úgy hisszük, könnyű a vesz­tes oldaláról rosszindulatot nem is leplező kifogásokat találni, könnyű úgy hozzáállni a dol­gokhoz, „hogyha már nekem nem sikerült, akkor ne sikerül­jön másnak sem”. Nem azért, hogy megnyerjük az olvasó szimpátiáját, de szin­tén a tényszerűség okán el kell mondanunk, hogy legnagyobb társadalmi nyavalyánkban, a munkaerő-foglalkoztatásban segítségére vagyunk a telepü­lésnek, tizenkét családnak nyúj­tunk megélhetést a községben. Helyben adózunk, és minden termékünket devizáért értéke­sítjük. Egy év után úgy állunk, hogy továbbfejlesztjük üze­münket, és ez további munka- lehetőségeket jelent. Ezek után Önökre bízzuk annak megítélését, hogy mi ér többet: egy távlati ábránd, ami­hez annyi pénz sem volt, hogy az épület bérleti jogát megve­gyék (vagy nem akartak rá ál­dozni), vagy pedig egy, a jelen­ben ígéretesen fejlődő, sok he­lyi lakost érintő, senkinek és semmiben kárt nem okozó, si­keresnek is mondható vállalko­zás? A „vasmacskát” asszociatíve sem tartjuk szerencsésnek, nem tudjuk, ki és miért ijesztgeti ez­zel az embereket. Tisztelettel: Tóth Péter és Tóth László vállalkozók Tüntetést kezdeményez a Pedagógusok Szakszervezete - sztrájk esetén is elégséges szolgáltatás A Pedagógusok Szakszerve­zete (PSZ) kezdeményezi, hogy még a költségvetési tör­vény elfogadása előtt, de­cember közepén szervezze­nek közös tüntetést a fővá­rosban a költségvetési intéz­mények dolgozóit tömörítő szakszervezetek. Erről Szöllősi Istvánná, a PSZ főtitkára tájékoztatta az újságírókat a magyar közokta­tás napja alkalmából rendezett fórumot követően kedden. A költségvetéssel ugyanis nem­csak a pedagógusok, hanem az egészségügyben, a közműve­lődésben és más közalkalma­zotti területeken dolgozók sin­csenek megelégedve - szö­gezte le. A Művelődési és Közokta­tási Minisztériummal pedig minél hamarabb meg kell ál­lapodni a sztrájk esetén elég­séges szolgáltatásokról. Ugyanis, ha a költségvetési törvénytervezetet nem módo­sítják, sztrájkolni fognak - tette hozzá Szöllősi Istvánná. A PSZ úgy véli: tarthatat­lan, hogy ne jusson plusztá­mogatás a bérre és a dologi ki­adásokra. A fenntartáshoz ugyanis még a múlt héten vi­hart kavart 10 milliárdos ösz- szeg sem lenne elegendő. A főtitkár asszony azt is közölte: a tárca modernizációs oktatási programját sem támogatják akkor, ha az pedagógus-mun­kanélküliséget idéz elő. 26. rész- De ugyan, nagytiszteletű uram, miért haragszik énrám olyan nagyon?- Ha tudni akarod, hát pro primo azért, mert iszol.- Ha szomjazom.- De bort iszol.- Ha bort szomjazom.- De sokat iszol.- Ha sokat szomjazom.- Sileas (hallgass)! - Pro se- cundo: mert éjjel kijársz a kol­légiumból.- Ha nem tudok aludni.- Silentium! Pro tertio: Tarka ruhában jársz, a tógát nem viseled.- Megbecsülöm, hogy ne szakadjon.- Pro quarto: Mert pipázol.- Csak fogfájás ellen teszem. A doktor narkotikumot preskri- bált.- Pro quinto: Leányok után jársz.- Csak egy után járok.- No hát: ezeknek az összes­sége az, amiért én tégedet nem szeretlek, és elvesztenélek egy kanál vízben. Most aztán a nagytiszteletű asszony is beleszólt a perbe.- Miért van tehát, hogy ugyanezen hibákat meg a te kü­lönösen pártfogolt kegyenced- ben nem tudod észrevenni?- Kicsodában?- A szépséges Nyaviga úr­ban.- Nem értek semmit. Az egé­szen más ember. Az nem iszik soha.- Nem többet a soknál.- Nem jár ki a kollégiumból éjszakára.- Csak haza se megy éjsza­kára.- Nem visel papagáj unifor­mist a szobájában.- Hanem az utcán.- Nem jár senki lánya után.- Csak a felesége után.- Most mindjárt káromkodni kezdek; „quadrupedante petrem strepitu quatit ungula campum (A lópaták négy lábbal dübö­rögve dobogtatják a porhanyós földet)!”- Jaj, csak olyan csúnyákat ne mondjon előttem!- Hát te is az eszemet akarod elvesztetni velem? Vagytok-e még többen, akik ellene tanúbi­zonyságot tesznek? A pinceajtón türelmetlen dö- römbözés hangzott, s Nyaviga úr fojtott hangja:- Eresszenek ki! Hallja! Ki van itt? Eresszen ki!- Úgy látszik, hogy még töb­ben is leszünk -mondá go­noszkodva Dallos Ádi.- Mi az itt? Ki az itt? A pin­cében? Átkozott lunátikus! Megmondta! Gyere elő, male- fice (gonosz)! A nagytiszteletű a botjával verte a pinceajtót, Nyaviga úr meg alulról az öklével, ami igen szép muzsika volt.- Hát nyisd ki neki a pinceaj­tót, mert bezártad! - figyelmez- teté férjét Zsófi asszony.- Vagy úgy? - Professzor úr kinyitotta a zárat a pinceajtón. Árra a felemelkedő csapóaj­tóval együtt egy rémalak nyo­mult fel eléje a mélységből, akinek kalap helyett egy üres hordó volt a fejére húzva.- Quis hominum? Ki vagy, ember? - rivallt rá a professzor úr, türelmetlenül kopogtatva botjával a furcsa fafövegre. Árra a sajátságos látogató le­emelő a fejéről a hordót, mint valami kalapot, s köszönt vele.- Alászolgája.- Ah. Per Deos immortales (a halhatatlan istenekre)! - hő­költ vissza a professzor úr. Ne izéljen, Nyaviga úr. Mi lelte az urat?- Semmi sem, kérem - ma­gyarázott Nyaviga úr engedet­len nyelvvel -, csak egy kis máslást ittam.- Domine bort ivott?- Nem, kérem alássan, a máslás nem bor.- Hogy jött domine ebbe a hordóba?- Nem tudom, kérem alás­san. Úgy tetszik, mintha én volnék ama Diogenész.- A lunátikus tudta, hogy itt van, s ő maga nem tudja, hogy hol van! Nyaviga úr! Ismer az úr engemet?- O, igenis: nagyon örülök, hogy van szerencsém szegény házamnál.- Legyen esze az úrnak! Ez nem az úr háza!- Nem-e? Hát akkor senkié sem! Akkor vad ház!- Nyaviga úr! Az úr részeg! - Nem. Az úr nem részeg; meg van mérgezve. Intoxicálva al­kohollal! Valaki megétette, sőt megitatta, hogy félrebeszéljen. Ismerjen rám! Én vagyok a pro­fesszor! Ez meg itt a feleségem.- Úgy? Maga a professzor, akit én meg akarok gyilkoni; a’ meg a felesége, akit el akarok rabolni.- Jupiter bicomis Ammon (kétszarvú Jupiter Ammon)! Ez az ember megbolondult.- Csak megrészegedett - igazítá ki Zsófi asszony.- Igazán? - mondá a pro­fesszor úr, haragját lecsilla­pítva. - No, úgy fektessétek le szegényt: hadd aludja ki a kra- puláját (mámor). Az emberi gyarlóságok iránt elnézőknek kell lennünk. Errare humánum est. Nihil humani a me alienum puto (Tévedni emberi dolog. Semmi emberi nem áll távol tő­lem).- S ilyen embernek akarod te a mi Veronkánkat adni? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents