Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-22 / 275. szám

1994. november 22., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Örökifjú nyugdíjasok - rivaldafényben „Míg a házigazda furkósbottal ki nem ver...!” Kackiás baj szú öregember to­porog a mikrofon előtt, kezé­ben remeg a papírlap, amint elkezdi olvasni a szöveget, ízes szófordulatai, sommás ki­szólásai nagy derültséget kel­tenek, ezzel együtt múlik a lámpaláza is, amelyet egyéb­ként a közelben állókon kívül alig-alig vesz észre valaki. Mint ahogy azt sem, hogy a verpeléti Dobos István orra alatt műbajusz illeg-billeg, nagy gonddal nyomogatta a színfalak mögött, mielőtt a lámpák fényébe lépett... * Egyszerre nem fér be min­denki a nagyterembe, az előtér zsivajába hangszórón át tör be az operettszóló, amelyet az egerfarmosi Veres Imréné éne­kel éppen a színpadon. Nem­rég kezdődött el az idősek fesz­tiválja, de máris remek a han­gulat: aki túl van már a szerep­lésen, érdeklődve hallgatja, nézi az utána következőket. Mások a színpadi bejárónál várnak a sorukra. * Zsong az épület minden szeg­lete, nem csoda, hiszen ezen a szombaton mintegy hétszázan érkeztek erre a randevúra, hogy együtt töltsék a napot. Ki közelebbről, ki távolabbról utazott ebbe a vendégszerető faluba.- Eddig a napig azt sem tud­tam, hogy egyáltalán létezik ez a település - vallja be Hegedűs Pálné, aki meglehetősen ka­landos úton - többszöri átszál­lással - jutott el Újszászról Verpelétre, hogy citerajátéká- val örömet szerezzen az érdek­lődő embertársainak. - Egy hatvani asszonnyal, özvegy Kollár Józsefnéval több ilyen fesztiválon találkoztam már, tőle hallottam az itteni rendez­vényről, így hát útnak indul­tam.- Hogy kerül a citera egy nő kezébe?- Édesapám játszogatott rajta néhanapján, aztán „elhal­lottam” tőle a dalokat, de ko­molyan csak úgy negyven felé járva kezdtem el pengetni. S amióta nyugdíjas lettem, arra is jut idő, hogy fellépjek itt-ott, immár nívódíjasként - mondja a híres Pribojszky Mátyás által pátyolgatott hölgy, aki itt is el­játssza majd egyik kedvenc da­lát, hogy „Megkötöm lova­mat..." * S míg odabenn egymás után zengi a dalokat a citera, az elő­térben különös kép fogad: az ősi népviseletben pompázó asszonyság egy modem rejt­vénybe mélyed. Németh Jó- zsefné pedagógus a tizenhat tagú mezőszemerei hagyo­mányőrzők vezetője, s társai­val a délutáni fellépésre vár.- Hat éve alakult az együtte­sünk - tolja félre a rejtvényúj­ságot -, s ma tíz nő és hét férfi énekel benne. Ezúttal is szülő­falunk népdalaiból összeállí­tott csokorral állunk közönség elé. * Márkáznák népesebb „gárdája” van: huszonketten adják elő azt a jelenetet, amelyet a 68 éves Szekrényes Józsefné állí­tott össze a helyi népszokások alapján, persze a többiek aktív segítségével. A Leánykérés című mozgalmas életkép nagy sikert arat.- Százkét tagja van az idő­sek klubjának - büszkélkedik a keresztapát játszó Baranczó Bertalan, aki a prímet viszi a jelenetben. - A legidősebb ta­gunk, a 84 éves Treso Béla a megkért lány apját játszotta most... Van a tarsolyunkban még két jelenet, amit magunk hoztunk össze: A szent család szállást keres, illetve A fonó­ban szól a nóta... című. Ezek annyira népszerűek a tagok kö­rében, hogy szinte harcoltak egymással az egyes szerepe­kért... * A mezőszemerei Németh Józsefné fellépésre vár Az ostorosi asszonykórus - mint általában mindenütt - itt is nagy sikerrel szerepelt Könnyebb dolga van Suszter Istvánnénak, aki versmondó­ként lép színpadra - Istenme­zeje és Eger képviseletében.- így igaz, mert bár a me­gyeszékhelyen élek, szívvel-lé- lekkel istenmezejeinek vallom magam. Ott is kezdtem versel- getni, még akkoriban, amikor a fiam iskolába járt, néha hama­rább tudtam a strófákat, mint ő... Petőfi, Arany, Szabó Lő­rinc, Heltai Jenő verseit szere­tem elősorban, ezekkel vettem részt az idősek Ki mit tud?-jain is Budapesttől Szolnokig, leg­utóbb Kaposváron kaptam ní­vódíjat. Ott Berze Nagy József Kelekótyinka című írását mondtam el... * A siker itt sem marad el, mint ahogy a többiek produkcióit is nagy-nagy tapssal jutalmazza a nézőtér. Ezt nem lehet meg­unni, annak ellenére nem, hogy csaknem ötven műsor­számot, mintegy 250-260 fel­lépőt jelent be a konferáló. Utánozhatatlan a hangulat. Örülnek ennek a rendezők, köztük a helyi nyugdíjasklub tagjai is, akik - fonó híján — a művelődési klubban találkoz­nak hetvenen-nyolcvanan, ki hogy ér rá éppen. Hat éve van­nak együtt, s a gyakori itthoni szereplés mellett Poroszlón, Sarudon, Sirokban és Egerben léptek már közönség elé. Ez pedig már a második fesztivál, amelyen szíves vendéglátóként tevékenykednek, s nem is akármilyen ötlettel: telente csigatésztát készítenek, árulja el a titkot Veres Istvánná klub­vezető, s ennek az árából ki­rándulnak, utaznak, fogadják a népes vendégsereget, mint most is tették.- Tavaly olyan jó volt a hangulat - kapcsolódik a té­mához Maczkó Jánosné műve- lődésiház-igazgató -, hogy este tíz után még ropták a tán­cot nagy jókedvükben. Azzal a jelszóval, hogy „...nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg a házigazda furkósbottal ki nem ver!” De erre akkor sem, meg most sem került sor. Hogy is képzelné valaki..? Szilvás István Készül a TB listája A társadalombiztosítás a jövőben képtelen az egyre nö­vekvő kiadások fedezésére, már 1995 elején gyors és ra­dikális változások várhatók. Erről kérdeztük dr. Ma- tejka Zsuzsát, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főgyógyszerészét.- A növekedés legfőbb kivál­tója a gyógyszerfogyasztás mértékének és összetételének gyors változása. Magyarorszá­gon az utóbbi három évben je­lentősen bővült a gyógyszervá­laszték, amelyet mi sem bizo­nyít jobban, mint az, hogy az Országos Gyógyszerészeti In­tézet ez idő alatt 1200, döntően importból származó és nagyon drága orvosságot törzskönyve­zett.- Költségnövelő' tényezőként mindezek mellett még a folya­matos gyógyszeráremelés is „belép”.- Az árak alakulását az inflá­ció és a forint leértékelése va­lóban erőteljesen befolyásolja, hiszen a hazai gyógyszeripart mindkettő a termelői árak eme­lésére kényszeríti. Az import­ból származó orvosságok ára a forintleértékelések miatt akkor is nő, ha a gyártó nem emeli az árait. A tavalyi számok birto­kában már hiába terveztük eleve magasabbra, csaknem 51 milliárd forintra az idei gyógy­szertámogatási keretet, már most látszik, hogy az idén ismét több milliárd forinttal túllépjük azt. De a társadalombiztosítás teherbíró képessége nem végte­len.- Milyen megoldásra gon­dolnak?- Az indokolatlanul magas gyógyszerfogyasztást minden­képpen mérsékelni kell, amit elsősorban az orvosok oldaláról kell megközelíteni. Nem rászo- rításról van szó, hanem egy szemléletváltásról. Mondok egy példát: ha egy betegség gyógyítására az olcsóbb árfek­vésű,- de ugyanolyan hatású gyógyszer is kiválóan alkalmas, akkor az orvosnak a drágábbal szemben kötelessége az ol­csóbbat ajánlani.- A felsoroltakon túl még mi­lyen költségcsökkentő intézke­dések várhatók?- A jövőben például szigo­rodik majd a gyógyszertárak el­számolási rendszere. Változik a gyógyszertámogatási rendszer is, hiszen a tb-nek szabott a gyógyszerkerete, bármennyire is bővül a gyógyszerkínálat, nem teszi lehetővé minden, forgalomban lévő orvosság tá­mogatását. Most készül azoknak a gyógyszereknek a listája, ame­lyeket támogatni fogunk. Az indokolatlan gyógyszer- fogyasztás mérséklésével nem­csak a finanszírozó társada­lombiztosítás, hanem az orvos- társadalom is egyetért. A válto­zásoknak nemcsak társadalom- biztosítási, hanem társadalom-, sőt gazdaságpolitikai vonzata is van. Komolyan vesszük-e a templomi házassági eskünket? Szétzilált emberi kapcsolatok során vetődött fel bennem a kérdés, hogy vajon kellően meggondoljuk-e Isten és em­ber előtt tett eskünket, amikor életszövetségre lépünk válasz­tott párunkkal a házasságkötés ünnepélyes, de sorsdöntő al­kalmával? Ugyanis utólag, krízishely­zetben már oly sok minden el­hangzik. „Akkor még fiatal voltam,... a szerelem elvakí­tott,... izgatottságomban nem is tudtam jobban odafigyelni az esküszövegre.” Igen, igen, mindez nagy va- ! lószínűséggel igaz, de a törvé- 1 nyék nem tudása nem mentesít a büntetés alól, az esküszegők­ről pedig általában mindenki- ! nek megvan a véleménye, leg- j feljebb nem hangoztatja. Ez a j nemzet évezredes története so­rán úgy élt, hogy lényegében ismeretlen fogalom volt a vá­lás. Mára élvonalbeli válási sta­tisztikánk van, és többen kon­gatják a vészharangot! Lássuk tehát az elmondandó vagy már elmondott eskü szövegét fele­kezetek szerint, a történelmi egyházak liturgiája alapján. Azért a nő oldaláról, mert kiugróan ők kezdeményezik a legtöbb válást e hazában. Római katolikus egyház: Minden esküt akaratnyilvá­nítás előz meg. - „Nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlévő N-hez feleségül menni?” A menyasszony válasza: akarok. (A vőlegény mindenkor első­ként nyilatkozik.) Ettől a pilla­nattól kezdve máris érvényes a frigy, és megkapják az áldást a Szentháromság nevében. Majd ősi magyar szokás szerint es­küvel is megerősítik az imént egymásnak tett fogadalmukat, feszületre tett kézzel. Figyeljük meg a nyitó és záró mondatot. Egy és ugyanaz: „Isten engem úgy segéljenj hogy a jelenlevő N-t szeretem,/ szeretetből me­gyek hozzá feleségül/ Isten rendelése szerint,/ és hogy őt el nem hagyom,/ holtomiglan- holtáiglanj semmiféle bajá­ban,/ Isten engem úgy segél- jen!" Ezt követően az eskető lel­kész így folytatja: „Ti pedig, testvéreim, akik itt jelen vagy­tok, legyetek tanúi e szent élet­szövetség megkötésének, amely Krisztus Urunk szavai szerint felbonthatatlan.” Amit az Isten egybekötött, ember szét ne válassza! Lehet csodál­kozni, ha a válás után nem mennek jól a dolgok...? A re­formátus eskü lényegében ugyanaz, de részletekbe me­nőbb és pregnánsabb: „Én, N. N. (a menyasszony a leánynevét mondja), esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szenthárom­ság, egy örök Isten, hogy ezt a férfiút, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem, szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint feleségül; hozzá hű leszek: vele megelég­szem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem beteg­ségében, sem boldog, sem bol­dogtalan állapotában, holto­miglan vagy holtáiglan hitetle­nül el nem hagyom, hanem tel­jes életemben hűséges segítő­társa leszek. Isten engem úgy segéljen!” Ezt követi az inte­lem. „Hallotta Isten, hallottuk mi is esküvésteket. E szent es­küvéstek alapján a magyar re­formátus keresztyén Anyaszentegyházunk nevében én is megkötöttnek nyilvání­tom házassági frigyeteket. Inte­lek titeket, tartsátok meg ezt az eskiivést, hogy az ő áldása vele­tek maradjon, s hogy istenfélő, feddhetetlen és követésre méltó házassági és családi éle­tetek által az ő szent nevére di­csőség, tireátok áldás térjen!” Megdöbbentő! A huszadik század végén a magát kellően kiműveltnek valló ember nem akar érteni a napnál világo­sabb, értelmezésre nem szoruló esküszövegből, „...vele meg­elégszem, vele tűrök, vele szenvedek... hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életében hűséges segítőtársa leszek.’? Majd a tűrőképesség (toleran­cia) teljes hiányában, mind­egy, milyen indokkal, felkeresi a „jó nevű” ügyvédet, és há­zassága felbontását kéri. A gé­pezet azonnal beindul, már ki­szállni sem egykönnyű be­lőle... Idő kérdése, és a bíróság épületét újabb elvált nő hagyja el. Nyomában kudarc, lyuk az életrajzon, válási árvák, a szü­lők, nagyszülők fájdalmát, szégyenét már ne is említsük! Felelősségteljesebben gondol­kozzunk! Nemcsak magunk, hanem a haza sorsa érdekében is. Idő­ben vértezzük fel magunkat a tolerancia nemes és magasztos ismereteivel. Akkor majd több aranymenyegzős párt köszönt­hetnek utódaink. Patkós Attila „Megkötöm lovamat...” - gyakorolja Hegedűs Pálné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents