Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-21 / 274. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. november 21., hétfő Szemétadó vagy szemétszállítási díj? Milyen is a bükkszéki „vizes” kétszeregy Eger Megyei Jogú Város Közgyűlése 2/1994. (II. 9.) sz. rendeleté a város tisztaságáról szóló 22/1991. (XI. 20) sz. ön- kormányzati rendelet módosításával többek között elrendelte a családi házas övezetben a szemétszállítás gyakoriságát heti egy alkalommal, lakásonként egy kuka mennyiségben. Á 110 Ft-os kukaedény egyszeri ürítési díja 1994. február l-jétől áfával 41 Ft/kuka. Ez mindaddig rendben is lenne, ha mindenki minden héten egy kuka szemetet „termelne”. De mi van akkor, ha valaki vagy valakik nem „termelnek” minden héten egy edényre valót? Óriási különbség van például az egyedülálló, a két- vagy többszemélyes, a környezetét védő és kímélő, valamint a szemetelő, a környezetével mit sem törődő személyek, illetve családok között. Miért kell büntetni azokat, akik nem akarnak heti egy kuka szemetet termelni? Mivel mi is családi házban lakunk, és gyerekkorom óta szeretek kertészkedni, mindig azon voltam, hogy a természetes hulladékot visszaadjam a földnek. Tanulva a fejlett országokban alkalmazott természetvédő módszerekből (Japán, tesültem, nem akartam hinni a fülemnek. Nem gondoltam volna, hogy az emberi rosszindulat, ártani akarás, a gonoszkodás ily mélységes bugyrokig juthat el. Ilyesmit csak egy értelmetlen gyilkossághoz vagy egy háború tömegmészárlásához lehet hasonlítani. Esetünkben azonban az áldozat egyedi. Nem lőttek tömegekre, sőt a megcélzott sem halt megv Hála a Gondviselésnek, él! Ám rosszakarói, irigyei - nevezhetjük őket bárminek - élő céltáblának használták egy ember önérzetét, szívét és lelkét. Ám ne csigázzam tovább az olvasó képzeletét, leírom a tényeket: Ä minap gyászjelentést kézbesítettek a szenvedő alany munkahelyére. Az irományt előre nyomtatták. A nyitott rovatokba lehetett az elhunyt nevét, a temetés időpontját beírni. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. Tartalmukkal nem feltétlenül értünk egyet. Adott esetben a levél szerzőjének neSvájc, Németország stb.), vásároltam komposztáló (aprító) gépet, az elődömtől örökölt komposztáló mellett készítettem egy másikat is, melyben a giliszták elvégzik a hulladék újrahasznosítását, s kiváló minőségű komposzttrágyát (földet) készítenek. A papírt, a kis mennyiségű, esetlegesen keletkezett fémet saját magam szállítom le a MÉH-telepre, amikor 40-50 kg összegyűlik. Az egyéb - egyelőre még nem gyűjtött - hulladékból is évente csupán három kuka gyűlik össze, s így kukánként több mint 600 Ft-ot kellene fizetni! Miért nem lehet a külföldön már jól bevált kuka-jegyrend- szert alkalmazni? Mivel nemcsak helyi, hanem országos gond az újabb és újabb szemétlerakóhelyek létesítése, nem volna-e bölcsebb dolog a város lakosait a minél kevesebb szemét „termelésére” ösztönözni? Kinek vagy kiknek hasznos a minél több szemét? Egyébként, akiket érdekel, szívesen megmutatom, megtanítom az általam alkalmazott környezetvédő módszerekre. Majoros Bernát Eger, Móricz Zs. u. 20. Ez esetben is ez történt. Az írógéppel kitöltött, gyászkeretes papír a „halott” nevét, a hanto- lás napját, óráját tartalmazta. A munkatársak tudták, hogy kollégájuk valóban beteg, táppénzen van. Váratlan halálának híre mégis letaglózta őket. Volt, aki pénzt kezdett gyűjteni a közös koszorúra, volt, aki könnyes szemmel siratta a sok éven át kedves kollégát. Ám akadt egy hidegfejű, aki feltárcsázta az „elhunyt” lakását. És az élő „halott” vette fel a kagylót... Ma már ismét dolgozik. Ennyi az igaz történet. A gyalázatos gyászjelentést láttam, de hinni sem akartam a szememnek. Pedig maga az „elhunyt” mutatta... A „csínytevők” felderítése azonban megérne egy gyász-„misét”! Lejegyezte: Czenkár Béla dr. vét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóinkat, bármilyen gondjukkal, problémájukkal forduljanak hozzánk bizalommal. A Heves Megyei Hírlap 1994. november 1-jei számában megjelent a bükkszéki „vizes” egyszeregy című cikkben a Heves Megyei Vízmű vezetőinek nyilatkozata. A nyilatkozat több időpontbeli pontatlanságot, rossz számszaki okfejtést, és nem utolsósorban víz- és csatornadíj, valamint a karbantartási feladatok közötti nem egészen világos értelmezést tartalmaz. Ezért a bükkszéki vízi- közmű-viszonyok ismertetésével szeretnénk a fogyasztókat és a tulajdonos önkormányzatokat tájékoztatni. Először is a vízmű első számú vezetője 1994. április 1-jén jegyzőkönyvben ígérte meg, hogy a bükkszéki önkormányzatot megillető működtető vagyont megállapodás keretében rendezzük, és az legkésőbb 1994. december 31-ig kiadásra kerül. A Heves Megyei Vagyonátadó Bizottság határozata szerint a bükkszéki önkormányzat központi és üzemegységi vagyona 801 ezer forint, ebből leszámítható az átadott 31 ezer forint munka-védőruha, 4 ezer Ft (!) szerszám értéke. A vízmű tartozása 760 ezer forint. Az átadás során különböző anyagokat kértünk a működtető vagyon terhére közvetlenül és a megyei önkormányzaton, VÁB-on keresztül, a megállapodás elkészítését és a működtető vagyon kiadását szorgalmaztuk. Még válaszra sem méltattak. Természetesen a jelzett vagyon használata növeli az átadásra kerülő értéket, de véleményünk szerint a vízmű a működtető vagyon nélkül működésképtelenné válna, mi pedig ezen vagyon nélkül üzemeltetésre vagyunk kényszerítve. Másodszor a vízmű a bükkszéki szennyvíztelep bővítésének, mint beruházási feladatnak a megvalósítására kapott megbízást, ehhez 1988-ban 4 millió forint került átutalásra. A vállalat - úgy tűnik, csak a kapott pénz elszámolása érdekében - 19901991-ben elhelyezett házilagos kivitelezésben egy-egy műanyag tartályt. ígéretük szerint a telep kapacitása 100 m3/napról 300 m3/napra fog emelkedni. Ezzel szemben az EVIZIG által engedélyezett kapacitás 134 m3/nap, és kötelezték az önkormányzatot a szennyvíztelep-bővítés kiviteli terveinek elkészítésére. A kapott pénz végleges elszámolása megállapodás keretében nem történt meg. A leghumánusabb számításaink szerint még visszajár 250 ezer forint, de az egész beruházási érték erősen vitatható. Harmadszor az 1994. I. negyedévi üzemeltetés kérdése. A bükkszéki önkormányzat 1994. április 1-jé- től vette át a víziközművek üzemeltetését, ettől kezdődően szedi be a víz- és csatornadíjakat, és vállalja az üzemeltetési költségeket. Ezt megelőzően a vízmű szedte be a víz- és csatornadíjakat - az I. negyedévben is és ezért vállalnia kell az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket is. Á Heves Megyei Vagyonátadó Bizottság 1992. december 19-én kelt határozatával adta az önkormányzatok tulajdonába a vízmű kezelésében lévő közvagyont. Ezzel szemben a vállalat ún. átalakulási tervét, melyet inkább átmentési tervnek, a döntés elodázásának, a bizonytalan helyzet fenntartásának nevezhetnénk, 1993. október 27-én kaptuk kézhez, igaz, november 20-i határidővel. Összesen 24 nap (!) állt rendelkezésükre az érintett önkormányzatoknak. Olyan fontos kérdést kellett volna körültekintően eldönteni, hogy belépünk-e az rt.-be vagy nem, és hogyan kívánjuk a víziközművek üzemeltetését magasabb színvonalon, de nem feltétlenül magasabb áron üzemeltetni. Egyértelmű, hogy az átalakulást szervezők csak egyféle döntésre készültek fel, az igenre. Nem készült anyag arra, ha valamelyik önkormányzat nem lép be, a más módon történő üzemeltetés hogyan, mikortól történhet, az átadás milyen feltételekkel jöhet létre. Bükkszék önálló szennyvízteleppel, vízművel rendelkezik. Ennek alapján, és látva a vízmű átalakulási bizonytalanságát, a képviselő-testület következő ülésén, 1993. december 10-én úgy döntött, hogy inkább most, mint később, nem lép be az rt.-be. Az üzemeltetésre többféle alternatíva vetődött fel. így többek között kértünk ajánlatot a vízműtől is az üzemeltetésre, amelyet 1994. január végén kaptunk meg, s amely tárgyalási alapnak is elfogadhatatlan volt. Továbbá meg kellett ismernünk a bükkszéki víziközművek tényleges üzemeltetési költségeit is. bebruar végén állt rendelkezésünkre az az információ, amelynek alapján 1994. március 11-én döntés születhetett arról, hogy a bükkszéki önkormányzat április 1-jétől átveszi az üzemeltetést, amennyiben a vízmű a megfelelő átadás-átvételt tudja biztosítani. Az átadás-átvételi eljárás külön tanulmányt érdemelne. A felmerülő problémák közül csak néhányat: nem állt rendelkezésre a valóságos állapotnak megfelelő fogyasztói lista, a vízmű 1981 óta nem rendelkezik üzemeltetési engedéllyel, a három vízmű egyikéből hiányzott a szivattyú, két kút- ban az óra nem működött, később nekünk kellett kicserélni, a tározók tulajdonjogi helyzete rendezetlen, a vízműnél a klórozó évek óta üzemképtelen, állapota élet- veszélyes, a szennyvíztelep munkavédelmi, közegészségügyi, környezetvédelmi hiányosságai, a vízvezeték-hálózat elmaradott karbantartási feladatai stb. Nem nyílt lehetőség a tételes átadás-átvételre, hiszen az átadás április 1-jén zajlott le. Csak rajtunk múlott, hogy nem mondtuk azt, hogy halasszuk el az átadást arra az időpontra, amikorra a vízmű az átadás-átvétel feltételeit meg tudja teremteni. Negyedszer: a karbantartások és a víz- és csatornadíj összefüggése. Őszintén remélem, hogy a vízmű azért kényszerítette az ön- kormányzatokat a magasabb víz- és csatornadíj elfogadására, mert karbantartási feladatokra jóval többet kíván fordítani. Bizonyára a tulajdonos önkormányzatok ezt majd figyelemmel fogják kísérni. Remélem, előbb vagy utóbb az is nyilvánosságra kerül, mibe kerül a fogyasztóknak a vízmű úgynevezett átalakítása. Állítjuk és bizonyítjuk - amikor is benyújtjuk a számlát a vízmű felé az elmúlt években elmaradt karbantartási feladatokról, mint az jeleztük hogy az eltelt alig több mint hét hónap alatt több karbantartási feladatot oldottunk meg és hiányosságot igyekeztünk felszámolni a működtető vagyon nélkül, mint a vízmű két-három év alatt. Tesszük ezt azért, mert a bükkszéki víziközműveknek nem haszonélvezői. hanem tulajdonosai és üzemeltetői kívánunk lenni. Huszár István polgármester „Gáz van” a beruházásokkal? Néma telefonok - vagy talán gáz van a beruházások körül - Hevesaranyoson! 1993 decemberében az ön- kormányzat nagy sietséggel fogott hozzá a telefon- és a gázhálózat kiépítéséhez. Telefonra 45 ezer forintot, gázra pedig 50 ezer forintot kellett befizetnünk. Király György polgármestertől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a telefonhálózatot a Matáv 1994. augusztus 31-éré átadja. Ebből azonban a mai napig semmi sem lett. Augusztus elején a készülékeket felszerelték a lakásokba, azóta ott porosodnak némán. Pedig igen nagy szükség lenne rá. Tudtommal Egerbakta és Bátor között a mai napig nincs kiépítve a hálózat (állítólag Bátorban lenne elhelyezve a központ). A községen belül pedig kábel hiánya miatt üresen tátonganak a kiásott árkok! Az én gyermekeim is távol laknak tőlem, Egerben, így a kapcsolatot csak a segélykérő telefonon keresztül tudom velük tartani, amikor üzemképes! Kérem az illetékeseket, hogy nyilatkozzanak már (a Matáv és az önkormányzat), hogy meddig használják még a pénzünket jogtalanul? Vagy talán szerződésszegésért nem lehet beperelnie az önkormányzatnak a Matávot? Nagyon várjuk már, hogy végre megszólaljanak a néma telefonok!!! A gázhálózat létesítését a Rekord Szövetkezet végezte. Az ígéret szerint október 15-re át kellett volna adni a hálózatot, és az ígéret úgy szólt, hogy ebben a fűtési idényben gázzal fűthetünk. Úgy látszik, ez is csak hiú ábránd maradt! Pedig a hálózat ki van építve - nyontáspróbázva -, csak hát gáz kellene a rendszerbe. Nagyon sokan beszereltették - nem kevés összegért - a gázfűtést, és most gondoskodhatnak más téli tüzelőről. Annyit azért elvártunk volna a polgármesteri hivataltól, hogy falugyűlésen tájékoztassák a község lakosságát, hogy csak talán 1995 évben valamikor lesz átadva a két beruházás. Várjuk az illetékesek megnyugtató válaszát a fentiekre vonatkozóan. F.B. Hevesaranyos Nem 80, csak 8 ezer 1994. november 14-én az Olvasók Fóruma rovatban megjelent egy általam írt levél, melyben sajnálatos módon elírás történt, kérem ennek módosítását. Helyesen: „...csak ez a két tétel kb. 8 ezer forintunkba került...” Tábiné Kovács Gabriella Gyöngyös Megdöbbentő gyászjelentés Amikor az alábbi történetről érSzerkesztőségünk olvasószolgálata: Pf. 23. E G R I C S I L L A G 0 K Gárdonyi Géza művének képregény-változata * Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő Tárlaton (Fotó: Kaposi Tamás)
