Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-14 / 268. szám
1994. november 14., hétfő 13. oldal (Folytatás az 1. oldalról) A cél azonban továbbra is az első változat.- Úgy legyen. Köztudott, hogy a Mátra Cukor Részvénytársaság 51 százalékban külföldi tulajdonú. Vajon a maradék 49 százalékkal mit lehet kezdeni? Azért érdeklődöm erről, mert néha az az érzésem, a többségi részesedés semmiféle jelentősebb döntésbe nem tűr beleszólást. Például a gyárak jövőjét illetően.- 25 százalék plusz egy szavazat az Állami Vagyonügynökségé, így a minősített voksolások során a közgyűlés nem hozhat határozatot nélkülük. Egyéb témákban viszont teljesen a tulajdonosé a döntés joga és felelőssége. Beszélgetésünket ennél a pontnál gépek zaja tört meg. Éppen a vezérigazgatói iroda ablaka alatt zajlanak annak a beruházásnak a munkálatai, amely a tavasszal jelentősen megosztotta a vállalat kollektíváját: A cukorsilóról van szó, amely némi huzavona után Hatvanba került, így. a selypiek megpecsételődni látták gyáruk további sorsát. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a „globális” kérdéseket követően Domonkosi Imrét a helyi állapotokról faggassam.- Látom, nem tétlenkednek, készül a tároló. Minden a tervek szerint halad?- Szerződést kötöttünk egy francia céggel, amely néhány hete megkezdte a cölöp-alapok elhelyezését. Ezek lerakása november végére befejeződik. Decemberben a pillérekre rákerül a betonkoszorú, majd hozzáláthatnak a siló felépítéséhez. Ha minden jól megy, augusztusra elkészül a beruházás, így várhatóan a jövőre gyártott cukrot már ebben tárolhatjuk. Némi csúszás - főleg az időjárás függvényében - elképzelhető, ám normál körülmények között az időpontokon nem módosítunk.- Selypen még most sem tértek napirendre a döntés felett. Miután az ottaniak féltik a megélhetésüket, elkezdik összehasonlítgatni a két gyár eredményeit, és azt a következtetést szűrik le, hogy a gyáruk gazdaságosabban működik, jobb minőségű terméket állít elő mint Hatvan. A kiszivárogtatott számadatok is ezt bizonyítják.- A selypi cukor bővebben belefér az „Európai II”-es kategóriába, ám kevés eltéréssel ezt Hatvan is képes produkálni. Jobbak a selypiek mutatói, aminek az az oka, hogy az ösz- szes közúton szállított répát ott dolgozzák fel, és az új fogadó- állomás hatékonyabb, eredményesebb tisztítást tesz lehetővé. A nógrádi medence magasabb cukortartalmú répája is oda kerül. Következésképpen jobb alapanyagból „illik” jobb terméket gyártani. Ha nem így történne, az azt jelentené, hogy hiábavaló beruházásba fektettünk pénzt. Többek között ennek a berendezésnek köszönhető az is, hogy - mint az elején említette -, lényegesen tisztább a környezet.- Azért még ezen a területen is vannak megoldásra váró problémák. A hatvaniak szerint a helyi tároló megtelt, kontroll nélkül folyik a szennyvíz a Zagyvába, mi több a környező szövetkezeti földekre is... Megfelel a valóságnak ez a híresztelés?- Vannak szennyvízelhelyezési gondjaink, ám nem a cukorgyártás miatt. Közös szennyvízteleppel rendelkezünk a konzervgyárral, melynek - az előző évekhez képest - „jól megy a bolt”. Hatékonyan termelnek, aminek következtében a szennyvíztöbbletet a mi tavainkba engedték - előzetes bejelentés nélkül. A váratlan helyzeten a régebbi tárolók be, Védeni a magyar cukorpiacot, különben nagy baj lesz” üzemelésével, valamint engedélyezett leeresztéssel próbálunk úrrá lenni. Aláhúzom, olyan szennyvizet engedtünk a Zagyvába, amit a szakhatóság még elfogadott. Mi tagadás, volt náhány „meleg” pillanatunk, ám ezen a téren a továbbiakban zökkenőmentes kampányra számítunk.- Azt is mondják, hogy Hatvanban „tele van”, folyik a gyár, vagyis a finomítói oldal képtelen követni a répa- feldolgozás tempóját...- Az Európai Il-es minőség elérése érdekében - szakmai kifejezéssel élve - számolnunk kell a nagyobb pépforgalommal is. A közép- és utóterméknél mindkét gyárban elég szűkös kapacitással rendelkezünk. Ha kicsivel nagyobb iramú a répa- feldolgozás, mint a végtermékgyártás, megtelnek a berendezések vissza kell fogni az ütemet. Ez nem üzemzavar, hanem technológiai kérdés. Időnként persze előfordul, hogy még a városban is ez a téma, ám csak a laikusok számára lehet - akarva-akaratlanul - félreértelmezhető a helyzet.- Felmerült, hogy a francia tulajdonost és Önt is félreinformálják, durvábban fogalmazva becsapják, hogy még véletlenül se higgye: a selypi gyár jobban dolgozik. Van-e tudomása arról, hogy - mint állítják - Hatvanban egy erős Selyp-ellenes lobby működik, amelynek fontos érdeke, hogy az ottani gyárat lejárassák egy feltételezett bezárásra számítva?- A Selyp ellenes lobbiról szólva egyértelmű, hogy ilyen nincs. Vezetőink abban érdekeltek, hogy a Mátra Cukor Rt. az iparág vezető vállalata legyen. Részvénytársaságunk jelenleg az ország első kétszáz üzeme közé tartozik, s szeretnénk a továbbiakban is ezt a pozíciót megtartani. Ez pedig csak együtt, összefogással valósítható meg. Ezzel választ kapott arra a kérdésre is - amit őszintén szólva nem is igazán értek -, hogy félretájékoztatnak-e engem, illetve a tulajdonost. Ami a műszaki vezetés munkáját illeti, a kampány lezárása előtt iiem kívánok erről véleményt alkotni. Azt azonban mindenképpen szükségesnek tartom elmondani: Selypen a karbantartás színvonalát illetően sokkal több hiba mutatható ki mint az két évi munka után indokolt lenne. Ehhez mindkét gyárban hozzájön az is, hogy a szokottnál kisebb létszámmal kell a feladatot megoldani, amire jelenleg nincsenek felkészülve. A jövőben szakmai továbbképzésről kell gondoskodnunk, hiszen mások a követelmények ma, mint négy-öt évvel ezelőtt.- A „zuhanyhiradóban” újabb elbocsájtásokról hallani. Az emberek panaszkodnak, hogy az idénymunkások nem értenek a technológiához, képzetlenek, nehéz velük boldogulni...- A nyugdíjazásokat követően valóban kevés cukorgyártásban jártas dolgozónk maradt. Egyik lépés lehet a magoldásban, hogy a szervezetbeli átalakítások mellett gondoskodunk a műszaki vezetők továbbképzéséről is. Az 1995-ös évre egyébként az Rt-nek még nincs jóváhagyott létszámterve, döntés decemberben várható a kérdésben. Természetesen ahhoz nem kell jósnak lenni, hogy tudjuk: várható újabb leépítés, hiszen például Franciaországban egy megközelítőleg hasonló méretű gyárban 125 ember dolgozik, nálunk ez a szám 270-300 között mozog. Igaz, nálunk korántsem akkora az automatizáltság, technikai színvonal, ezért a foglalkoztatottak aránya is magasabb marad. Ami biztos, tovább folytatjuk a közvetlen cukorgyártással nem kapcsolatos részlegek leválasztását. Akik maradnak, az ideiglenesekkel kiegészülve el tudják látni a feldolgozási időszak feladatait. A gond az, hogy az állandó munkatársak sem ismerik kielégítően a technológiát, így nehezen tudják betanítani az „utcáról jövőket”. Készül egy felmérés azokról a munkakörökről. amelyek semmiképp nem tölthetők be idénymunkásokkal, ezeket az embereket próbáljuk „megkötni”, később ők lehetnek a két gyár törzsgárdája. Jövőre az alkalmi dolgozókat is korábban behívjuk, hogy ne a termelésbe csöppenve lássák meg, mit is kellene tenniük. Természetesen, az indokolt minőségi cseréket minden szinten végre fogjuk hajtani.- Úgy tudom, a bérfejlesztés elmarad a megígért mértéktől!- A korábbi megállapodásnak megfelelően az idén is negyedévenként rendeztük a fizetéseket, nagyjából az infláció alakulásának megfelelően. Az év végére egy nagyobb mértékű, differenciált fejlesztést terveztünk, ezzel szemben csupán 3 százalékra van mód. Ösz- szességében így is 18 százalékos volt az idei bérnövekedés. A körülmények ennyit tesznek lehetővé, hiszen már látható, 1994-ben veszteséges lesz a vállalat. (Ide kapcsolódik az a szakszervezeti berkekből származó hír, mely szerint a szintén Béghin-Say kötelékébe tartozó szolnoki cukorgyár az idén 500 milliós veszteséget produkált.)- Befejezésül egy kicsit próbáljunk a jövőbe nézni! Nemcsak a holnap érdekelne, hanem a távlati elképzelések is.- A következő kampányra az ez évihez hasonló nagyságú termőterület megszerzését tűztük ki célul. Ennek nagyrészére már leszerződtünk, s a többi is folyamatban van. Hatszázezer tonna répával és kétgyáras kampánnyal számolunk. Ha ennél kevesebb termés áll rendelkezésre, nagy valószínűséggel csak az egyik gyár üzemelhet. Ebben az esetben Hatvan kerülhet szóba, a silóépítés ezt egyértelművé teszi. Mindenképpen répára van szükség ahhoz, hogy Selyppel ne legyenek indítási problémák. A selypiek félelme annyiban jogos: az építkezés eldönti, a jövőben melyik üzem fog jobban fejlődni. Természetesen, ez nem jelenti az ottani gyár bezárását, de az biztos, amennyiben nem védik meg a magyar cukorpiacot, nagy baj történhet. Nem az lesz a kérdés, hogy egy gyár, két gyár, hanem egyáltalán az, hogy kell-e gyár.- Optimista?- Alapvetően pesszimista vagyok, ennek ellenére arra készülök, hogy jövőre is kétgyáras kampány lesz, kitűnő cukorral. Középtávon is látok esélyt, főleg ha a nagyüzemi vásárlókat sikerül „elcsípni” s a minőséggel megtartani. Az idén gyártott cukor jelentős része elkelt - a Pepsi Cola vásárolta meg -, s a Stolwerck-kel is előrehaladott tárgyalásokat folytatunk.- A távlati kilátásokat illetően már nem ennyire bizakodó?- Sajnos, nem lehetek. Magyarországon a tizenkét cukorgyár sok, néhány „kidől” a sorból. Csak abban reménykedek, hogy ezek között nem mi leszünk az elsők. Tari Ottó magyar állampapír Kamatozó Kincstárjegy 1995/XI. Rövid távon - előnyösen Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elkölteni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan szeretné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra magas kamatot kínál, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/XI. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű értékpapír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező kamatot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampapírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegyet nem szükséges magánál tartania, tarthatja letétben, névre szóló értékpapírszámlán, így nem tudják ellopni, nem veszíthető el. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. november 14-18-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1994. november 18. Évi nettó kamata 25%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 3301 Eger, Széchenyi u. 2., Füzesabony, Gyöngyös, Fleves, Hatvan, Pétervására, Recsk. • Quaestor Értékpapír Kft. 3300 Eger, Grónay u. 3. • MNB Heves Megyei lg. 3300 Eger, Beloiannisz u. 13. • Cooptourist Rt. 3300 Eger, Dobó tér 3., Gyöngyös, Almási Pál u. 2. (a New York Bróker Kit. ügynökeként] . fi ATo> K.Ä i A I OliliSZOKOS BIZTONSAGA
