Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-09 / 264. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. november 9., szerda Kétmilliós nyereményjáték - csak a TVR Extra olvasóinak! A fődíj: Opel Corsa! Bizonyára örömmel fogadták kedves Olvasóink új szolgál­tatásunkat, az októberben megjelent TVR Extra színes rádió-televízió újságot. A lap új köntösben, megújult for­mában teljes áttekintést nyújt a Magyar Televízió, a Duna Tévé, egyes kábeltévék, va­lamint a külföldi műholdas adások programjairól. Novemberi meglepetésünk a TVR Extra olvasói számára a TVR Extra és a Gyöngy szí­nes női hetilap közös nyere­ményjátéka, amely a héten veszi kezdetét, és három hétig tart. A játék fődíja egy ele­gáns, fordulékony Opel Corsa személygépkocsi, amelynek megnyeréséért többszörös eséllyel indulhat minden ol­vasó. A 2-4. díj boldog tulaj­donosai egy Sharp színes te­levíziót mondhatnak magu­kénak. Az 5-20. díj egy-egy 20.000 forint értékű háztartási kisgépcsomag. A játékszabályok igen egy­szerűek: vegye maga elé a Gyöngy színes női hetilap egyik számát, vágja ki az utolsó előtti oldalon található kicsinyített címlapot, majd vágja ki a 45., 46. vagy 47. heti TVR Extra címlapján lévő nyereményszelvényt, ra­gassza fel mindkettőt egy nyílt levelezőlapra, és küldje be címünkre. Esélyeit megháromszoroz­hatja, ha a TVR Extra nyere­ményszelvényt és a Gyöngy kicsinyített címlapját mind a három héten kivágja, és a már fent említett módon postára adja. A részletekről a 45-46- 47. heti TVR Extra 2. oldalán olvashatnak többet. Reméljük, Ön és családtag­jai kellemes kikapcsolódásra és tartalmas olvasnivalóra lelnek a Gyöngy oldalain. Ha velünk játszik, valóra válhat­nak álmai! Jó szórakozást kí­vánunk! Talán ha nem is nyolcért... „Egy sztrájktörvény margójára” ...egyébként azonban Sziki Ká- rolynak a Hírlap november 2-i számában a benzin árával fog­lalkozó cikkével velejéig egyetértek. Lehetne, sőt kellene ugyanis a jelenleginél lényege­sen olcsóbban árulni. Engedtes­sék meg, hogy Sziki úr gondo­lataihoz néhány adalékkal (ha már benzinről van szó) magam is hozzájáruljak. Az emlékezetes taxisblokád idején a szembenálló felek egy nagyjából 15 százaléknyi eme­lésben egyeztek meg (a pontos adatra már nem emlékszem). Egy-másfél évvel később a benzin ára már elérte azt a szin­tet, amely miatt a blokád kiala­kult. A megállapodást tehát ar­cátlanul felrúgták. Az üzemanyag ára azóta is - kezdetben csak 2-3 havonta, ma már egyre gyorsuló mérték­ben, 2-3 hetente - pofánkba vi­gyorogva emelkedik. Az „ille­tékesek” ne orroljanak meg a jelzőkért, mert ezek szelíd bá­rányok ordas tetteikhez képest! A koncként odavetett, úgy­mond a „világpiaci árakat” tük­röző, évi kb. egyforintos „árle­szállítás” tulajdonképpen gúnyt űz a polgárokból, magyarán, és ismét kristálytisztán fogal­mazva: hülyének néznek ben­nünket. Nem lévén közgazdász, pon­tos adatok sem állnak rendelke­zésemre, arra azonban mégis emlékszem, hogy az olajválság idején a világpiaci egységár 30 dollár fölött volt. Ma 17 dollár alatt van. Alig több, mint a vál­ság kitörése előtt. Az elmúlt évtizedben talán semminek sem kúszott felfelé oly gyorsan az ára, mint a ke­nyéré és a benziné. A kenyér a legendás 3,60-ról, a benzin 3 forintról indulva egyaránt elérte a több ezer százalékos drágu­lással az álomhatárnak tekintett száz forintot. Joggal merül fel a kérdés: miért éppen e két cikk infláló­dott viharsebességgel; más szóval: miért éppen ezeket sújt­ják a legkegyetlenebb adó- és egyéb terhek?! A válasz kézenfekvő: alap­vető szükségleteket elégítenek ki. Itt kapható el legkönnyeb­ben a polgár. Egyrészt: enni kell. Önmagában, vagy zsírral, szőlővel, vagy egy kis híg pör- költzafttal, a kenyér nélkülöz­hetetlen. Másrészt: utazni kell (navigare necesse est!). János bácsinak kismotorján a szőlőbe kapálni, a beteg gyereket or­voshoz vinni, munkahelyre utazni, építőanyagot fuvarozni, elhozni az unokát az oviból... Mindezek létszükségletek! Olyanok, amelyekről az ember még akkor sem mond le, ha lyukas a zoknija, ha évek óta nem vett új ruhát, nem vacsorá­zott vendéglőben... Mert enni és beteg gyereket éjjel a szomszéd falubeli orvoshoz vinni kell! Ezt a kiszolgáltatott helyzetet használják ki aljasul. Ha a benzin ára felkúszik - márpedig ezt teszi -, minden áru ára követi. Ezt fejtegetni fölösleges. Közben a kéz (tehe­tetlenül?!!) ökölbe szorul... Czenkár Béla dr. Bár úgy tapasztaltam: ebben a csöppnyi kis országban két do­loghoz, nevezetesen a focihoz és a vasúthoz mindenki ért, en­nek ellenére engedjenek meg néhány gondolatot nekem, hátha az írást végigolvasva vál­tozik a véleményük egy „me­netrendszerű” év végi vasutas- sztrájkkal kapcsolatban. Kevesen tudják: a vasúti köz­lekedés működtetése a világ minden táján veszteséges vál­lalkozás, ezt a környezetbarát közszolgáltatást mindenhol az állam súlyos milliárdokkal tá­mogatva tudja csak életben tar­tani. Mi az oka mégis, hogy a Nyugattal ellentétben nálunk ezen a téren is „balkáni” állapo­tok uralkodnak? Nos, míg Ausztriában az állam az összes költség 38 százalékát finanszí­rozza és Olaszországban 70 százalékát (!!), addig nálunk ez csak nyolc százalékot tesz ki! Magyarország alacsony támo­gatási százalékát tovább rontja a vasút elavult technikája, az ország rendszerváltozás utáni nehéz gazdasági helyzete. Mi­vel az 1991. évi 122 ezerről a jelenlegi 72 ezerre történő lét­számcsökkentéssel már elértük a vasút üzemeltetéséhez szük­séges minimális létszámot, más lehetőséget a vasút gondjainak megoldására a kormány nem látván, KHVM-PM-javaslat alapján mintegy 1900 km hosszban a vasúti közlekedés megszüntetését indítványozza, további több ezer km-en pedig a személyszállítás csökkenté­A Heves Megyei Hírlap no­vember 1-jei számában az 5. oldalon olvastam „A kúton fo­lyik még a vita” című cikket, mely a parádsasvári volt Káro­lyi-kastélyról szól. A cikkben az áll, hogy „a Kordax tulajdonába került a pa­rádsasvári vadászkastély, me­lyet még 1882-ben Károlyi Mi­hály édesanyja építtetett.” A legjobb szívvel és még na­gyobb tisztelettel helyreigazí­tásképpen annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a szóban forgó épület soha nem volt va­dászkastély, annak ilyen funk­ciója nem volt. Ellenben a cikkben is emlí­Úgy látom, „szelet vetettem, s vihart kavartam”, holott csak annyit szerettem volna kérdése­immel jelezni, hogy „suszter maradjon a kaptafánál”... Ezzel nem szándékozom megsérteni senkit, hiszen az érintettek kö­zül „sem rokona, sem boldog őse” nem vagyok senkinek, csupán számomra az első cikk­ből úgy tűnt, hogy az egyik pá­lyázó hölgy nem rendelkezik sét. A térképet tanulmányozva érdekes összehasonlítást tehe­tünk. Míg a Dunántúlon öt vas­útvonal bezárását tervezik 409 km hosszban, addig a Dunán innét 29-et 1473 km hosszban! A vasútvonalak felszámolási tervei hasonlóak az 1968 utáni helyzethez, amikor szintén több vasútvonal került megszünte­tésre (pl. Bodrogközben), és az érintett települések azóta is ér­zik ennek számos hátrányát. Az állami szerepvállalás hiánya miatt legnagyobb közszolgál­tató vállalatunk már évek óta mély válságot él át, s bár az 1994-es választásokkor remény mutatkozott a vasút gondjainak mielőbbi megnyugtató rende­zésére - hisz az MSZP válasz­tási programjában kiemelten szerepelt e problémakör meg­oldása -, meglepő, hogy éppen ők kezdenek hozzá a vidék el­sorvasztásához. Bennem él a kisördög, hogy milyen gazdasági megfontolá­sok vezethették a tisztelt „szak­értőket”?! Míg a vasút 102 mil­liárdos adósságával csak gond­jaik lehetnének, esetleg még megoldást is keresni kellene rá, addig a javasolt változtatások következtében közútra történő szállításterelés esetében a több­let üzemanyag-fogyasztásból keletkező milliárdok (egy liter ólmozott benzinben 36,9 forint fogyasztási adó van) a kincstárt gyarapítanák. Meg persze jó néhány országgyűlési képviselő gazdasági érdekeltségébe tar­tozó közúti fuvarozó vállalat tett csevice-kúttal szemben lévő földszintes, teraszos épület vadászház volt. A kastélyt nem Károlyi Mi­hály édesanyja építtette, mert ő még 1878-ban meghalt, jólle­het, a kastélyt 1880-82 között építették - nem vitásan - Ybl Miklós tervei alapján, a Loire menti kastélyok - ezen belül is a blois-i kastély - mintájára. A kastély építtetője helye­sen: vászonkeői Gróf Zichy Ka­rolina (1818-1903). volt. A grófnő mellesleg gróf Ká­rolyi György (1802-1877) fe­lesége volt, vagy ha úgy tetszik, a kastély építésekor már az öz­vegye. szakjellegű diplomával. Most már tudom, hogy diplomás, de muzeológus, s úgy vélem — pár­tállásoktól függetlenül, Tisztelt Keresztes György Úr!!! hogy én sem jelentkeznék népmű­velő-könyvtárosi diplomával sem orvosnak, sem pedagógus­nak, stb. - igaz, azt is remélem - gondolom, bizottságok sem lennének hajlandók vélemé­nyezni „pályázatomat”... felvirágzását is eredményezné! Úgy látszik, ezen emberek pénzügyi érdeke előbbre való mindennél, másodlagos több százezer állampolgár igénye, a környezetvédelem, és több tí­zezer vasutascsalád megélhe­tési gondja. A vasút felső- és középszintű vezetői vállalatuk érdekében alig hallatják hang­jukat, meghúzzák csendben magukat, hisz egy csőd szélén álló vállalatnál miniszteri nagy­ságrendű fizetésekért tényked­hetnek! Ha tehát a kedves Olvasó azt hallja, hogy ezek a vasutasok már megint elégedetlenek, megint sztrájkolnak valamiért, akkor ne legyenek közömbö­sek, ne higgyék el azt, amit a kormány, a vasút vezetése, és sokszor a tömegtájékoztatás is híresztel. Gondoljanak arra: mindezt Önökért is teszik! A vidék közlekedésének elsor­vasztásával az amúgy is siral­mas állapotú úthálózat tovább romlik, emelkednek a balesetek számai, nő a kömyezetszeny- nyezés mértéke. Ezek pedig nem elhanyagolható következ­mények. Érdemes még megje­gyezni: míg a vasúti közlekedés reneszánszát éli Nyugat-Euró- pában. addig nálunk a bezárását tervezik! Most vagy mi, vagy ők tettek rossz lóra? Ezt a jövő majd eldönti, csak nehogy újabb negyvenéves hátrányba kerüljünk. Csáki Zsigmond Vasutasok Szakszervezete szakértő Várók... Eger új színfoltjai a főként üvegből készült buszváróter­mek. Jól megnézve, a bíráló gondolatokat sem mellőzve, arra a következtetésre jutottam: e létesítmények tervezői való­színű a már közelgő XXI. szá­zad lakóira gondoltak, akik bi­zonyosan a maiaknál igénye­sebbek lesznek. Tehát kicsinylő gondolatokkal szólni e remek­művekről aligha lenne etikus. Az egri lakosok büszkék lehet­nek e korszerű és a szemnek is tetszetős létesítményekre. A tervezők azonban - úgy tűnik - egy nagyon lényeges dologról megfeledkeztek. Erre magam is csak akkor jöttem rá, amikor egy hatvan év körüli asszonyság megjegyezte saj­nálkozó jóindulattal:- Szépek, szépek ezek az építmények. De úgy vélem, kissé koraiak. A gyermekkori meséimben gyakran szerepelt királykisasszony üveghintója, amelynek a fénye és ragyogása pompás volt mesefigurának. Ezek azonban nagyon is valós objektumok. A jelenlegi ifjúsá­gunknak pedig van egy aszociá­lis és deviáns kis csoportja. Ezek szellemi muníciójával enyhén szólva súlyos bajok vannak. Félek, hogy ezeknek a különcöknek eszük ágában sincs tiszteletben tartani a veze­tés jó vagy kevésbé jó elképze­léseit, és általában a társadalom írott és íratlan törvényeire fü­tyülnek. A megszokott társa­dalmi normákkal szembeni tün­tető kurpulusaik a normális emberek számára érthetetlenek. Nos hát, az idős asszony fé­lelme beigazolódott az üvegből készült' buszvárótermeket ille­tően. A Malom úton épült váró­termet már építése közben meg-megrongálták több üvegé­nek betörésével. S most - mi­után elkészült - ismételten két hatalmas üvegrészt törtek be. De hasonló barbár módon jár­tak el a nagy buszmegállónál lévő váróteremmel is. Középen a vastag és törhetetlennek vélt üvegfalat zúzták össze. Úgy tű­nik, a telefonok megrongálása, a sírkertek meggyalázása után most a buszvárótermek rongá­lása, telefirkálása van soron, ér­telmetlen és ostoba szövegek­kel és (WC-művészet) rajzok­kal. Egyébként ezt teszik az épületek simára meszelt falai­val is. Ez a nem kívánatos je­lenség szűkebb pátriánkban szinte mindennapos jelenség. A külföldi sajtóból úgy tű­nik, Nyugaton szigorúan bünte­tik a falak elcsúfítod,. és általá­ban a társadalom számára oko­zott károk okozóit. Nos, én nem firtatnám, kellene-e nálunk is a szigorú, drákói felelősségre vo­nás. Ezt döntse el a vezetés, ugyanis ez az ő kompetenciája. De ami jelenleg van, az már tűrhetetlen, és irritálja a becsü­letes lakosságot. Tehát a veze­tésnek lépnie kell a racionális megoldások irányába. Szepesi Józsej Eger Újra a parádsasvári Károlyi-kastélyról Szelet vetettem, vihart kavartam Most a Kossuth-centenárium évében a parádsasvári kastély kapcsán feltétlenül meg kell említeni, hogy a kastély építte­tője feltétlen híve és közvetlen harcostársa volt Kossuth La­josnak. A szabadságharc bu­kása után bűnhődött is emiatt, mert emigrációba kényszerült, mint előbbi, és harminc évet töltött Észak-Olaszországban, itt is tartva a kapcsolatot Kos­suth Lajossal. Gróf Zichy Karo­linának legendás élete volt, és egy nagy érdeme, felépíttette a parádsasvári kastélyt. Őszinte tisztelettel: Dr. Nyerges István Salgótarján Egyébként Báryné dr. Gál Editnek - ismeretlenül is - to­vábbi sikeres múzeumi tevé­kenységet, a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központnak mi­előbb megerősített-kinevezett, szakjellegű diplomás igazgatót kívánok: Monori Zoltán olvasó Hatvan Gárdonyi Géza művének képregény-változata Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents