Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-05 / 234. szám

6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. október 5., szerda A hónap első felében a kom- polti önkormányzat képviselői, vezetői és küldöttei, összesen 14-en a megyei önkormányzat hathatós támogatásával négy­napos erdélyi látogatáson vet­tek részt. A látogatás célja: testvérfalui kapcsolat kialakítása volt Alsó­falva községgel és a „sóvidék” centrum-jellegű településével, Parajddal. Ezek a települések Hargita megyében találhatók, Szováta és Korond között, tő­lünk ügy 600 km-nyi távolság­ban. Hosszú odautazásunk legkel­lemesebb meglepetése az volt, hogy az államhatáron szinte vá­rakozás nélkül jutottunk át. Odafelé hosszabb időt töltöt­tünk el Kolozsvárott, ahol a Szent Mihály-templom, az utóbbi időben oly sokat emle­getett Mátyás-szobor megtekin­tése után felkerestük Mátyás ki­rály szülőházát is. Érdekes lát­vány volt számunkra a Funár által birtokolt városháza előtt éhség- és fekvősztrájkot foly­tató emberek sokasága, akik az ún. „pilótajáték”-on elvesztett pénzük visszaszerzése miatt tüntettek. Láttuk a megkezdett ásatásokat is. Este fél hat tájban érkeztünk Alsófalvára. Itt a falu reformá­tus lelkésze fogadott bennün­ket. Az úton elszenvedett nagy melegnél csak a fogadtatásunk bizonyult forróbbnak. Szinte hihetetlen, hogy mekkora szere­tettel fogadtak bennünket. Az ott töltött három este a késő éj­A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogót, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közzétett levelek tartalmá­val a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. Adott esetben a levél szerző­jének nevét és címét nem kö­zöljük, de a levelet - a közér­szakába nyúló, izgalmas be­szélgetésekkel telt el. A rendelkezésünkre álló két napból az elsőn megtekintettük a csíksomlyói kegytemplomot, ahol emléktáblát helyeztünk el. Madéfalván a kétszáz hős szé­kely katona felkoncolásának emlékére emelt emlékművet, a Gyilkos-tavat, a Békás-szorost, majd Hargita egyik híres kirán­dulóhelyét, a Bucsintetőt néz­tük meg. A második napon ellátogat­tunk a Szent Anna-tóhoz, Csík­szeredán városnézés, kisebb bevásárlás, Korondon emlék­tárgyak vásárlása szerepelt programunkban. A két nap alatt csodálatosan szép tájakat jártunk be. Felejt­hetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. Este a vendéglátók nevében a lelkész úr istentiszteletet tar­tott, majd azt követően éjfél utánig tartó közös búcsúva­csora és székely-magyar nóta­est következett. Szinte bosz- szantó volt, hogy székely ven­déglátóink szinte minden ma­gyar nótát ismertek, mi viszont semmit az ő népdalkincsükből. Népdalaikból ki lehetett érezni azt a mérhetetlen elkeseredést, amely kisebbségi sorsuk miatt gyötri őket. A negyedik napon ugyan­azon az útvonalon, de nem azo­nos megállóhelyekkel tértünk haza. S a határon ismételten szerencsésnek bizonyultunk... Simái Jenő Kompolt deklődésre való tekintettel - ismertetjük. Kérjük tisztelt ol­vasóinkat, ha bármilyen gond­juk, problémájuk adódik, for­duljanak hozzánk bizalommal, s mi igyekszünk azokon segí­teni. Egyben kérjük, hogy a levé­len tüntessék fel nevüket és pontos címüket is. Nem lehet vádolni az új kor­mányt, hogy nem engedi szó­hoz jutni azokat, akik még né­hány hónappal ezelőtt többet (is) tehettek volna mindazért, amit ma napról napra a mi rio­gatásunkra a képernyő előtt, egymást túllicitálva cseleksze­nek... Nem emlékszem arra, hogy a „rendszerváltás” hónapjait kö­vetően a volt Németh-kormány, a pártállam vezetői ilyen gyak­ran a nagy nyilvánosság előtt (is) kritizálhattak volna, ma­gyarázhatták volna a bizonyít­ványt. De ez a szabad és függet­len hazában akkor is jogos lett volna. Igen kevés volt politikus is­meri el, hogy akkor is volt(ak) az életszínvonalra igencsak keményen ható intézkedés(ek). Akik addig szóhoz jutottak (tv, rádió, sajtó), nem fukarkodtak a jelzőkben: az „aggodalom”, a „törvénytelen”, a „jogta­lanság)” éppen úgy szerepel a szóhasználatukban, mint a „múltba való visszatérés(sel) való ijesztgetés! Mi, akik alig győzzük kapkodni a fejünket a fentiek miatt, talán joggal kér­dezhetjük: miért jár végkielégí­tés egy volt „honatyának”? Mert szépen hallgatott, vagy megnyomta az „igen” gombot? Miért emel(het)nek fel egyesek az államtól több százezer forin­tot, ha megszűnik a hiva­talijuk), ha más beosztásba ke­rülnek? Vagy netalán arra a posztra „bizalmi állásként” ke­rültek...? Minden eddigi intézkedés csak ellenszenvet váltott ki? Igen. De miért? Üres az állam kasszája, és fel kell tölteni! Itt az idő, hogy rend legyen e téren is... Még a médiavita le sem zá­rult, máris itt az Expo körüli csatazaj. Igaz, eddig azok szól­tak hozzá, akik így vagy úgy 7áf Jtett Vtycf£ele£M£t. Dr. Vitai Erzsébet ügyvéd irodája elköltözött. lif címe: s "V&vfteiét, <i. 49. letifa: 361359-647. hihettek benne (vállalkozók, stb.). Jó volna, ha az adófizető is véleményezhetné: neki (ne­künk) mennyi haszonnal jár(na), ha mégis megrendez­nék a kiállítást. Biz’ isten befi­zetnék rá - a nyugdíjamból is. Én csak azt tapasztalom, hogy a két főadót a napszak nem min­den órájában tudom élvezhe­tőén hallani, hogy a Duna TV-n a régi idők filmjeit nézhetem, igaz, nem kellő képminőséggel, s hogy sok az erőszakot, olykor brutalitást közvetítő, színes, szinkronizált amerikai film, s ez uralja a műsor nagy részét. Újként hatott rám a Híradó, a Napkelte, s hogy lekerült a mű­sorról az önmutogatás, a múlt állandó felelevenítése. A Kinn pádon is rátalált a nézőkre, az információkra éhes milliókra - valahára... Joó Imre Szihalom A postai világnapra Százhúsz éve annak, hogy 1874. október 9-én Bemben megalakult az Egyetemes Pos­taegyesület, amelynek alapító tagja volt az akkori Magyar Posta is. Egyik célja volt az egységes elvek szerinti nem­zetközi szabályozás, az új pos­tai szolgáltatások bevezetésé­nek elősegítése. Az Egyetemes Postaegyesület négy-öt éven­ként tartja kongresszusait, ahol a Magyar Posta képviselői mindig a haladást, a korszerűsí­tést kezdeményező indítványo­kat tettek. Az 1969-es tokiói kongresz- szuson a postaigazgatások kül­döttei elhatározták, hogy az UPU megalakulásának évfor­dulóját postai világnappá nyil­vánítják. Azóta a világ postásai megünneplik ezt a napot. így van ez a Miskolci Posta- igazgatóságon is. Ilyenkor minden évben érté­keljük a munkánkat. Mit tet­tünk, mi az, amit a szolgáltatást igénybe vevők is jónak tarta­nak, melyek azok a szolgáltatá­sok, amelyekkel ügyfeleink nincsenek megelégedve. Az Egyetemes Postaegyesü­let szlogenje - amely kétéven­ként változik - most a követ­kező: „A Posta a legjobb vá­lasztás”. Bízunk abban, hogy tisztelt ügyfeleink is ezt mondják majd. Kertész István igazgató Pénzritkaság. A Ma­gyar Nemzeti Bank 100 forintos címletű pénzér­mét bocsátott ki az „SOS Gyermekfalu Alapítvány” támogatására. A pénz­érme törvényes fizető- eszköz, de kifizetést nem teljesít vele a bank, ha­nem a névértékénél ma­gasabb áron megvásá­rolható. Ára: 300 Ft. Eb­ből 50 Ft-ot az alapítvány számlájára utalnak át. Megvásárlásával nem­csak segíti a rászoruló árva gyermekeket, ha­nem egy olyan pénzritka­sághoz jut, amelynek nő az értéke. Az érmét utánvéttel, a postai költség felszámí­tásával küldik meg a megrendelőnek. Cím: „DANIÓ” Emlékpénz- küldő Szolgálat, 2803 Ta­tabánya, Pf.: 3016. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a HEVES MEGYEI HÍRLAP c. napilapot ............példányban, é s kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve: ................................................................................................................................ Címe (irányítószáma, város, község):................................................................................................. (utca, tér, emelet, ajtó).......................................................................................................................... Az előfizetés díja változatlan: egy hónapra 375 Ft. Az előfizetési díjat a fenti címre nyugtával jelentkező AS-M kézbesítőnek fizetem. aláírás A megrendelőlapot borítékban az AS-M Kiadói Kft. Heves Megyei Irodája, 3301 Eger, Pf. 23. címre kérjük feladni. Vidéken a Heves Megyei Hírlap terjesztőjénél lehet előfizetni. A lap megrendelhető továbbá a 36/412-646 telefonszámon is. BERVA Finomszerelvénygyártó Rt. EGER Pályázatot hirdet munkakör betöltésére. Az állás betöltésére gépipari gyakorlattal rendelkező, nagy munkabírású szakemberek jelentkezését várjuk. Feladata a vezérigazgató közvetlen munkatársaként, a cég műszakifejlesztési stratégiájának kidolgozása és annak végrehajtása. Pályázati felétetelek:- gépészmérnöki végzettség- legalább 5 éves gépipari, fejlesztési területen szerzett gyakorlat Előny:- szakirányú másoddiploma (pl. hidraulika-pneumatika szakmérnök)- angol vagy német nyelvtudás- vezetői gyakorlat A szakmai önéletrajzot és bizonyítvány másolatot tartalmazó pályázatot a vezérigazgató titkárságára (3301 Eger, Pf. 2.) 1994. október 14-ig lehet eljuttatni. A pályázat eredményéről a pályázókat értesítjük. Az állás november 1 -jétől betölthető. A munkakör betöltésével kapcsolatos további felvilágosítást ad: Rabóczki Lajos foglalkozási irodavezető Tel.: 411-911/195 mellék Néhány este a székelyeknél Falusi idill, avagy amikor szinte hallani lehet a csendet.. (Fotó: Kaposi Tamás) Egynémely „minőségi” borokról Gyönyörű „módosulás” A MATÁV Rt. miskolci igaz­gatóságától mi, telefon-előfize­tők az alábbi „szerelmes” leve­let kaptuk. „T. Előfizetőink! Tájékoztatjuk, hogy a készü­lék díja (... és egyéb külön szolgáltatások díja) 1994. októ­ber 1-jétől MÓDOSUL. A MATÁV-tulajdonú tele­fonkészülék havi használati díja 60.- Ft + ÁFA, stb., stb.” Tehát csak 200 százalékkal emelték, azaz háromszorosára. Igaz, piti dolog: „csak” 1 kiló kenyér havonta. Vagy az, aki­nek nem tetszik, mondja le a te­lefont? Nem életszükséglet! Hát, nem: a vezérigazgatóknak, a helyetteseiknek, a főosztály- vezetőknek, stb. stb., ugyanis nekik van készülékük, még­hozzá teljesen ingyenesen. És az a „kiszolgáltatottsá­gunk”, amit kihasználnak, ami­vel visszaélnek, nos, az már sok. A nyugdíjat „felemelik” 8 százalékkal a 20-30 százalékps inflációhoz IGAZODVA. És arra, hogy felemelték, milyen büszkék! A „felemelés” szót hetekig hangoztatják. A telefon havi használati díját nem FEL­EMELTÉK, az MÓDOSULT. S ha egymillió telefont szá­molunk, az 50 millió forint. Havonta. Biztosan van helye bizonyos zsebekben. Koós Tivadar 72 éves nyugdíjas Eger, Kiskanda u. 8. Tisztelt Marján Sándor Ür! Engem két dolog is mély sajná­lattal tölt el. Ezek közül az egyik: vannak emberek - kér­dőjel nélkül, hiszen Ön is az, bármennyire igyekszik ezt ne­kem címzett írásában palástolni -, akik képesek arra, hogy olyan „minőségi bort” mérje­nek ki, mint amilyen a szüreti napokon is piacra került a Va­dászkürt sátrából. A másik: az Ön szeptember 28-án, lapunk 4. oldalán megje­lent levele, amely leginkább írójának szellemi sivárságáról árulkodik. No, de félre ezzel, és miután megszólíttattam, kifej­tem gondolataimat. Elismerem, könnyen lehet, megbuknék egy borászati vizs­gán. Am ahhoz, hogy ítéletet al­kossunk - egyebek mellett - a bor minőségét illetően, neveze­tesen: emberi fogyasztásra al- kalmas-e, úgy vélem, a legtöb­bünknek születésétől megada­tott a lehetőség a nyelven lévő ízlelőbimbócskák formájában, és nem kell hozzá több éven ke­resztül tanulmányokat folytatni. Úgy tűnik, ez a tény elkerülte figyelmét. Némiképp meglep - bár nem kételkedem az Ön szavaiban -, hogy akadtak olyanok, akik el­ismerőleg szóltak a Vadászkürt „minőségi boráról”, de hát az Ön érvrendszere - miszerint „nagy elismerést keltett” - ki­kezdhetetlen. Vagy pedig nem egyről beszélünk. Az, hogy nem a helyszínen adtam hangot kifogásaimnak, valóban nem az Önök problé­mája, ám levelének hangvétele, kedves Uram, arra enged kö­vetkeztetni, jobban tettem, hogy nem szóltam, mert még tán ott helyben megreguláztak volna - de ez persze, már csak puszta feltevés. Másfelől úgy olvastam ki le­veléből, Uram, értelme elsiklott afelett, hogy cikkemben nem ír­tam le az üzemeltető nevét, te­hát üzletét nem rontottam, an­nál is inkább nem, mert az írás megjelenésekor - legjobb tu­domásom szerint - már elbon­tották a sátort. Megtette helyet­tem Ön az üzletrontást az ott kínált „minőségi borral”. Most arról nem ejtenék szót, hogy kinek kéne okádnia tü- körbenézéskor; ezt ugyanis - ismét visszautalok levelére - aligha értené meg, kedves Uram. Engedje meg, hogy vé­gezetül visszakanyarodjam írá­sának első gondolataihoz. A tudatlanságom vagy buta­ságom mértékéről alkotott vé­leményét - levelét olvasva - kissé morbidnak érzem. Azt pedig, hogy Ön meg meri kér­dőjelezni emberi mivoltomat, határozottan visszautasítom. A továbbiakban pedig „mi­nőségi borainak” terjesztéséhez sok sikert kívánok, hisz ha azok oly jók, nyilván nem lesz érté­kesítésükkel probléma. Kühne Gábor Jogosak-e az elhangzó aggodalmak? Olvasószolgálatunk: Pf. 23. K NYUGATI KILÓSRUHA-VÁSÁR EGERBEN, L AZ M. H. HELYŐRSÉGI KLUBBAN A OKTÓBER 6-ÁN, S CSÜTÖRTÖKÖN 8.00-I7.00-IG S t EXTRA MINŐSÉGŰ z ŐSZI ÁRUVAL VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!!! (12407)

Next

/
Thumbnails
Contents