Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-31 / 256. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. október 31., hétfő Német Requiem a főszékesegyházban Immár második alkalommal rendez bérleti hangversenyt a Nemzeti Filharmónia az egri bazilikában. A ma este 20 óra­kor kezdődő előadáson Brahms örökbecsű alkotását, a Német Requiemet hallgathatják meg a zenebarátok. A nagyszabású művet az Egri Szimfonikus Zenekar, a Debreceni Filharmonikusok, az Állami Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), valamint Várnái Marianna és Sólyom Nagy Sándor énekes szólisták közre­működésével adják elő. Vezé­nyel: Gémesi Géza. Jegyek egy órával a kezdés előtt a helyszínen válthatók. Kékestető Értékjegy Az IBUSZ Bank Rt. a Világ­takarékossági Nap alkalmából egy új betéti konstrukciót vezet be. A Kékestető Értékjegy for­galmazását október 31-én kezdi meg a bank 78 kijelölt fiókja. Kékestető Értékjegyet ma­gánszemélyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség nél­küli gazdasági társaságok vált­hatnak. Az értékjegy bemuta­tóra szól, szabadon átruház­ható. Négyféle - 20, 50, 200 és 500 ezer forintos - címletben váltható. Az értékjegy napi ka­matozású. A kamatozás az elhe­lyezés napján kezdődik és a visszafizetés, illetve a lejárat napját megelőző napon végző­dik. A Kékestető Értékjegy sá­vos kamatozású. Az Értékjegy után a bank jelenleg az alábbi mértékű - az adott időhatárok között érvényes - kamatokat té­ríti: Fumatidő (idősávok); éves kamat: 1-91 nap - 20 százalék 92-182 nap - 22 százalék 183-273 nap - 24 százalék 274-365 nap - 26 százalék 366—456 nap - 28 százalék 457-547 nap - 30 százalék 548-638 nap - 32 százalék 639-730 nap - 33 százalék A betételhelyezéstől számí­tott 91 napon belüli visszavál­táskor nem jár kamat. 730 nap után pedig a betét már nem ka­matozik tovább. A sávos kamatozásból adó­dóan a visszaváltáskor esedé­kes kamatot az egyes idősza­kokban „megs'zolgált” kamatok összege adja, tehát a kamat tel­jes összegét a bank úgy szá­molja ki, hogy az adott idősáv­ban járó részkamatokat össze­adja. Várható, hogy a Kékestető Értékjegy kamata, mindig az át­lag felett lesz. Érdemes tehát minél tovább megőrizni, hiszen a negyedévenként növekvő sá­vos kamatozás, illetve a folya­matos piaci kamatszint köve­tése miatt az értékjegy tulajdo­nosa egyre magasabb hozamra számíthat. Mivel a Kékestető Értékjegy szabadon átruház­ható, ezért kiválóan alkalmas ajándékozásra is. A hevesi fórum elnökségében dr. Lakos László, aki helyzetelemzését tartja (Fotó: Kaposi Tamás) Hatékony mezőgazdaságot akar a kormány - hangsúlyozta Hevesen a tárca felelőse A magyar gazdaság lelke a mezőgazdaság, és ez a lélek éppen csak hálni jár porhüvelyébe. Mégis vannak, akik próbálkoz­nak. Megkísérlik e halódó lelket feltámasztani. Ezek a meg­szállottak gyűltek össze szombaton délelőtt - ők vártak segít­séget, bíztatást az Országgyűlési klub vendégétől, dr. Lakos László földművelésügyi minisztertől. Az összejövetelt a He­vesi Polgármesteri Hivatal nagytermében tartották, amely megtelt érdeklődőkkel. Godó Lajos országgyűlési képviselő köszöntője után a miniszter közel félórában be­szélt a kormány mezőgazda- sági programjáról. A mezőgazdaság és az élelmiszergazdaság Magyar- országon sokkal fontosabb ágazat, mint Európa más or­szágaiban, ezért a kormány a nemzetgazdaságon belül na­gyobb szerepet szán az ága­zatnak, mint az elmúlt négy év politikája tette. Mint el­mondta: fő cél olyan hatékony, versenyképes mezőgazdaság létrehozása, amely megfizet­hető hazai ellátást, ugyanak­kor tisztes megélhetést biztosít a gazdálkodóknak. Fontos szempont az is, hogy az az egymilliárd dollár, amely az agrártermékek exportjából származik, mással nem pótol­ható. Ennek érdekében - foly­tatta a miniszter - mindenek­előtt a tulajdonbiztonság meg­teremtése szükséges. A kormány a kárpótlást mi­nél előbb szeretné befejezni. A kabinet javasolni fogja azt is hogy 1995 végéig ne fejeződ­jenek be az árverések, hiszen lehetőséget kell adni annak a 600 ezer embernek is, akik a pótigénylés során nyújtották be kérelmüket. A szövetkeze­tek számára pedig az nyújthat garanciát, ha minden, a szö­vetkezet sorsát érintő ügyben, kizárólag a tagság dönthet. Ezért a törvény ilyen jellegű módosítását kezdeményezik majd. Ezen kívül ugyanolyan védelemben kell részesíteni az agrártermékeket, ahogy azt versenytársaink teszik. E fo­lyamat része a több oldalról is támadott élelmiszer-vámeme­lés, amely azonban megfelel a GATT és az Európai Unióval kötött megállapodás - tette hozzá a miniszter. A kormány az export foko­zása érdekében rendkívül lé­nyegesnek tartja a keleti pia­cok visszaszerzését is. Ezen a területen biztatóak az eredmé­nyek, hiszen 40 százalékkal nőtt a kivitel a tavalyihoz ké­pest. Orosz patmerekkel tár­gyalások folynak arról is, hogy az energia egy részéért magyar élelmiszeripari és egyéb termékekkel fizetnénk. Lakos László végül bejelen­tette: a jövő évi költségvetés tervezete szerint 75 milliárd forint jut az ágazat támogatá­sára. Az összegből 35 milliárd forintot fordítanak exporttá­mogatásra, de remélhetően jut belőle a gépvásárlások kamat­terheinek 60-70 százalékos enyhítésére is. A helyzetelemzés után a miniszternek a jelenlévő me­zőgazdasági vállalkozók és szövetkezeti képviselők tették fel kérdéseiket. A legégetőbb kérdések a kisvállalkozók tá­mogatására vonatkoztak. A kérdezők sürgették, hogy a kormány hasson a bankokra a hitelek ügyében. A szövetke­zeti képviselők nehezményez­ték, hogy „ők” nem vásárol­hatnak földeket. A jelentős problémák között szerepeltek a földkiadások, a földterületek kimérésének gyorsítása. A pá­lyázatok útján való támogatá­sok alakulására is sokan vol­tak kíváncsiak. A miniszter válaszában egyebek között hangsúlyozta: a bankok számára a mezőgaz­dasági hitelezők ugyanolya­nok, mint a többi más hitelfel­vevő. A bankoknak azonban fontos az agrárszféra. Integrá­cióra van szükség, olyanra, amely saját érdekből alakul - a termelőnek tudnia kell, hogy mit termeljen, kinek és meny­nyiért. A szövetkezetek csak akkor vehetnének földeket, ha a földtörvényt módosítanák, ez pedig azzal járna, hogy a külföldi cégek is vásárolhat­nának termőterületeket. A szövetkezeti törvény generális változtatását 1996-ra tervezik. Az elnyert pályázatok kapcsán jegyezte meg:- Amennyiben a Parlament ad pénzt akkor lesz keret, de erre nem nagyon lehet számí­tani. A kistermelők szarvas- marha-, sertés-, baromfi te­nyésztését a jövőben is támo­gatják. Valószínűleg az üsző, juh bállítása is hasonló elbírá­lásban részesül. A támogatási feltételekről januárban megje­lentetnek egy prospektust. A fórum utolsó perceiben az erdészek képviselője mondta el észrevételeit az er­dősítés legfontosabb feladatai­ról. A reformáció napja 1517. október 31-én, Luther Márton szerzetes, a theológia doktora egy 95 vitatételt tartalmazó írást függesztett ki a wittenbergi vár­templom kapujára. A korabeli tömegkommunikáció e sajátos for­máját választva még nem sejthette, hogy demonstratív megnyilat­kozása Európa történelme, s a nyugati keresztyénség egyháztörté­nete szempontjából milyen döntő változásokat eredményez majd. A reformációt, mint az egyházból kiinduló de a világi élet meg­annyi területét érintő mozgalmat a történelemtudomány, a szoiále- tika, netán a feudális gazdasági struktúrát megingató jelenségeket vizsgáló közgazdaságtan, s mindezek mellett a filozófia és a theo­lógia érdeklődési körébe sorolják. Az általános iskolától a legma­gasabb szintű nemzetközi konferenciákig ma is érdekfeszítő témát jelent. Megtanulandó tananyag, érettségi tétel, a kutató tudós szá­mára kiapadhatatlan forrás. A szétszakadozottságban élő protes­táns egyházak hitvallása szerint a reformáció az Isten népe megúju­lásának jelene és eszköze. Hálaadásra és a lelki életben való meg­erősödésre, a másokért vállalt, szeretetből fakadó szolgálatra ösz­tönző ünnep. Maga a szó: reformáció - megújulást jelent. A protestáns egyhá­zakhoz tartozók vallják, hogy az egyház az idők során emberi té­velygések, mulasztások miatt, a hitben való elerőtlenedés követ­keztében megromlott. Elkerülhetetlenül szükségessé vált a megújí­tás, ami egyetlen célt jelenthetett: az embernek keresnie kellett an­nak lehetőségét, hogy közelebb jusson a mindent teremtő, mindent fenntartó és gondviselő szeretetével igazgató Istenhez. Mindez csak úgy mehetett végbe, s ma sincs másként, mintsem az egyház­nak, s az azt alkotó gyülekezetek tagjainak engedelmesen és odaa- dóan kell hallgatnia Istennek a Szentírásban kijelentett igéjét, te­remtő, eligazító, üdvösségre vezető szavát. Hiszen minden emberi tudás és bölcsesség magában hordozza a „rész szerint valót” - az ismeretnek csak részeit, s nem teljességét birtokoljuk. Teremtmé- nyi létünk messze van attól, hogy akár a „bölcs lángeszével” is fel­érje a Teremtőt. A világ létének, s a benne élő ember küldetésének lényegét keresve kevésnek tűnik a vitathatatlanul grandiózus eredményeket elkönyvelő tudományok összessége. A végső kérdé­sekre, a lét meghatározó kérdéseire igazi válasz csak onnan felülről kapható. A reformáció ezt ismerte fel, s ezt tudatosította a korabeli európai néppel, az egyre elvilágiasodó, küldetéséhez méltatlanná váló egyházzal, az iszlám előrenyomulásával szembeszállni képte­len, kiszolgáltatott, országában részekre szakadt magyarsággal, az emberi hangon, a nép nyelvén megszólaló, erőt és vigasztalást hozó prédikátorok bizonyságtevő élete és szolgálata által. A reformáció egyfelől kétségtelenül egyházi ügy. Az elesett egyház és hitükben megrendült hívek megújításának mozgatója. Másfelől azonban a reformáció egyetemes ügy. Hatása nem csupán a hatalmi struktúrák, kultúrális értékrendszerek, etikai nézetek és gazdasági viszonylatok területén jelentkezik. A reformáció a napi küzdelmek és teherhordozások között élő, sokszor megszomorodó, kilátástalansággal küszködő ember felé fordul, amikor megszólal­tatja és hittel vallja az életet formáló, újrarendező, újjáalakító, re­formáló isteni igét: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. Kádár Zsolt református lelkész Hív a Polgármesterszövetség A Csongrád megyei Tömörké­nyen szombaton megalakult a regionális Polgármesterszövet­ség. Az alapító tagok - Bács- Kiskun, Békés, Csongrád, Pest és Szolnok megye mintegy 70 polgármesterének képviseleté­ben - csatlakozásra szólítják fel az ország valamennyi polgár- mesterét. A szövetség célja a demokrá­cia, az alkotmányos alapjogok, az önkormányzatiság, az ön- kormányzatok és a polgármes­terek érdekeinek pártoktól füg­getlen védelme, képviselete. Az alakuló ülésen - amelyen a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői pártjuk támogatásá­ról biztosították a szövetséget - felvetődött: sokan úgy vélhetik, hogy közvetlenül az önkor­mányzati választások előtt már nem célszerű olyan munkát el­kezdeni, amelyet esetleg má­soknak kell folytatni. A részt­vevők ebben a kérdésben úgy foglaltak állást, az önkormány­zati demokrácia védelme olyan folyamat, amelyért a jövő pol­gármestereinek is harcolni kell. A Polgármesterszövetség, mint civil szerveződés alkalmas arra, hogy a parlamenti dikta­túrát ellensúlyozza - hangzott el az alakuló ülésen. A szövet­ség felkéri az Országgyűlést, hogy a népszuverenitást sértő alkotmánymódosító törvénye­ket haladéktalanul vonja vissza. Ennek megfelelően módosítsa az önkormányzati törvényszö­vegeket is. Vállaljon kötelezett­séget arra, hogy alkotmánymó­dosításra és az új alkotmány megalkotására csak előzetes, azt jóváhagyó népszavazással kerülhessen sor. A Polgármes­terszövetség elnökévé Tömör­kény polgármesterét, Thirring Ákost választották meg. 8. rész Egy széket aztán mégiscsak ki tudtak szabadítani a számára, ahova erőszakosan leültethet­ték.- Bábikám - esengett a leg­nyájasabb hangon Tóbiássyné asszonyság a kikergetett cseléd után.- Tessék parancsolni.- Eredj csak, kedves leá­nyom, keresd meg a Veronika kisasszonyodat; mondd meg neki, hogy jöjjön be.- De hisz az nem jöhet be most; olyan dolga van.- Micsoda dolga van, te! fél­eszű satrafa!- Hát - gerebenyez. Akkor bizonyos, hogy nem fogadhat látogatókat. Fogadni mernénk, hogy a mai korbeli kisasszonyok, hú­szán tizenkilenc közül, nem tudják, hogy miféle hangszer az a gerebeny? Leírjuk a kedvö- kért. ,Az egy hosszúkás kemény fadeszka, mintha egy összetett gitár volna; aminek a közepén, mint egy valóságos vas sün­disznó, mered fel gömbölyű csoportban száz lécszeg hegye­sen. Ezen a zongorán úgy szokás játszani, hogy a kisasszony fog egy csomó kendert, ami még tele van csepűvel, annak az egyik felét a keze körül csa­varja, s aztán a másik felével oda csapkod a szegek közé, s aztán végigrántja köztük a ken­dercsomagot. Többnyire kotta nélkül szokták játszani, s akik értenek hozzá, a legszebb ope­rákat kiverik rajta, mindaddig, amíg a kendercsomag megsza­badul minden kócos tartalmá­tól, s csak a finom, sima, szálas motring marad a kézben. Ezt nevezik gerebenyezés- nek, ami a régi rossz világban a kisasszonyok foglalkozásai közé tartozott. Ehhez pedig sajátszerű toi­lette is kívántatott. Mivelhogy a kenderből kihulló sok pozdorja és csepű a viselő ruhának nem válik díszére, annálfogva a mű­vésznő a gerebenyezéshez ren­desen a legrosszabb öltönyét szokta felvenni, a legdurvább kötényt kötötte fel hozzá. A fe­jét, hogy a haját megvédje a portól, bebugyolálta egészen, s a finom fehér kezecskéjét be­fedte - nem párizsi jaquemar kesztyűkkel, - hanem igenis jó vastag reákötözött mindenféle rongyokkal, hogy ha véletlenül bele találná vágni a kezét a ge- rebenybe, a szegek meg ne tép­jék az ujjait. Mármost tudhatjuk, hogy mi jelentősége van annak a szónak, hogy a „kisasszony gerebe­nyez”. Azzal ma nem lehet be­szélni. Ezt a művészetet nem szok­ták a szalonban gyakorolni, ha­nem oda hátul a „kis udvar­ban”, ami deszkakerítéssel van elkülönítve a főudvartól, s egy kis ajtón járnak bele. Ott van­nak a baromfiak is. Ott a fészer: az alatt van felállítva a gere­beny. Hanem dalolni lehet a gere- benyezés alatt. S Veronika kis­asszonynak igen szép hangja volt, kivált mikor azt a csodála­tosan szép régi dalt énekelte: E zöld fának á-á-ámyé­kában Lehajtom bús fe-e-eje­met, Én szívemnek fá-á-áj- dalmában Kicsordítom kö-ö-öny- nyemet. Egyszer aztán csak azon vette észre, hogy egy szép férfi mély hang elkezdi a folytatását a dalnak: Én tehát itt egy sí-í-írt ások E zöldelő fa-a-a- alatt, És míg megtudha-a-at- nák mások Nyugszom is már a-a-az alatt. Körülnézett: honnan jön ez a dal? A padlásról? Igenis a szomszéd padlásról. Annak a tűzfala képezte a kis udvar egyik oldalát. Azon a tűzfalon valami másfél ölnyi magasan a földtől volt egy nagy gömbölyű lyuk, amin máskor piros paprikafűzérek szoktak kilógni, most pedig egy fiatal emberi fő dugta elő magát. Melynek láttára Veronka kis­asszony éppen nem sikoltott fel, hanem csak a fejét csóválta:- Ugyan, te Adi! ha meglát­nak!- Akkor azt fogják tőlem kérdezni, amit a paradicsom­ban: „hol vagy, Adám?”- Bizony nem is a jók hor­doznak ám ilyen helyeken. Te valóságos istenkísértő vagy.- Az már igaz. Nem tudom, hogy hányán fogják utánam csinálni, hogy éjjelkenként ki­másszanak az ablakon, onnan fel a szelelőlyukon a padlásra, onnan végig a házormon a be- végezetlen falig, s aztán le az emeletből a kiálló párkányokba fogózva. Ezt előttem sem sokan tették meg a szivük baja miatt.- Hát mi baja van a te szí­vednek?- Az, hogy téged szeret.- Hát hisz én is szeretlek, tu­dod jól; rád várok, máshoz nem megyek. Egyszer megmond­tam, minek kérdezed újra? Mi­nek kockáztatod érte a fejedet?- Hiszek is neked; de azért eljárok minden éjjel hozzád, a magam mindennapi csókjáért.- Csitt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents