Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-27 / 253. szám

1994. október 27., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Klubot szerveznek a vállalkozóknak A hatvani TIT és a Heves Me­gyei Vállalkozói Központ helyi kirendeltsége klubot szervez a városban és környékén élő üz­letembereknek. Az első talál­kozó holnap 16 órakor lesz az Ady Endre Könyvtárban. Ezt követően minden pénteken ösz- szejöhetnek majd a vállalko­zók, hogy ügyes-bajos dolgai­kat megvitassák egymással. A későbbiekben neves szakembe­rek előadásaira is számíthatnak. A szocialista párt polgármesterjelöltjei A Magyar Szocialista Párt nyilvánosságra hozta azok név­sorát, akiket a decemberi hely- hatósági választásokon pol­gármesterjelöltként támogatni kíván. Hatvanban Farkas Kál- mánnét, Lőrinciben Sárosi Ká­rolyt, Apcon Nagy Imrét, Csányban Bugyi Lászlót, Ecsé- den Csuvikovszky Máriát, He­réden Zsíros Lászlót, Zagyva- szántón Oldal Alfrédet, Petőfi- bányán Papp Istvánt, Szűcsiben Kulcsár Károlyt, Horton Nagy Ferencet állították csatasorba. Rózsaszentmártonban még folynak a tárgyalások Láng Já­nosáéval. A nagykökényesi Tö­rök László a jövőben is függet­lenként kíván indulni, de a párt támogatja. Boldogon nincs alapszervezetük, így az SZDSZ jelöltjét segítik. Szüreti mulatság a lőrinci erőműnél Jeles eseményre várják szom­baton az erőműi kultúrházban a környék táncos lábú apra- ját-nagyját. Este 8-kor felele­venedik az egykori szüreti bá­lok hangulata, a Jimmy Project együttes közreműködésével. Jegyek a gondnokságon kapha­tók. Országjáráson a hatvani pedagógusok A Pedagógusok Szakszervezete hatvani vezetősége ismét meg­szervezte nyugdíjas tagjai ré­szére az őszi kirándulást. Ez al­kalommal - Tánczos Istvánné- val az élen - felkeresték a Tar-közeli Körösi Csorna Sán- dor-sztupát, a buddhista szen­télyt, majd ellátogattak Szilvás­váradra és Lillafüredre. A ki­rándulás kitűnő alkalmat adott az emlékek felelevenítésére is. Támogatást kapott a hatvani videotár Korábbi lapszámunkban már megosztotta olvasóinkkal kese­rűségét Monori Zoltán, a hat­vani TIT Bugát Pál Egyesület vezetője. Elmondta, hiába kül­dözgeti pályázatait, hogy a közművelődés céljaihoz vala­honnan támogatást szerezzen, a vállalkozások reménytelennek bizonyulnak. Most azonban szeretné világgá kürtölni a jó hírt is: pénz állt a házhoz! A Nemzeti Kulturális Alaptól százezer forintot kaptak. Ez az összeg lehetőséget teremtett arra, hogy új filmeket vásárol­hassanak az Ady Endre Könyv­tár videotárjába. A népművelő elmondta: el­sősorban a magyar és az egye­temes filmművészet remekeit szeretnék beszerezni, amelyek­ből a filmklubban bemutatót is tartanának. Természetesen eze­ket a videokazettákat az okta­tási intézmények és könyvtárak ingyenesen kölcsönözhetik. Száradnak a füzérek... (Fotó: Kaposi Tamás) Paprikás hangulatban a boldogiak A falu utcáit járva az idegen arra figyel fel elsőként: valószí­nűleg a paprikatermelés „őshazájába” érkezett. Számos porta udvarán, tornácán piroslik a felfűzött termés. A bíborló függönyök mára nemcsak profitot, de gondokat is jelentenek. Találomra csöngetünk be az egyik házhoz. Vacsitoló, csa­holó kutyus szalad elibénk, nyomában fiatal gazdájával. Amikor eláruljuk jövetelünk célját, közlékeny partnerre ta­lálunk. Nem véletlen: manap­ság a paprika körüli herce­hurca központi kérdés Boldo­gon.- Nincs ezen mit csodál­kozni - adja értésünkre ven­déglátónk. - A faluban a la­kosság 99 százaléka termelő, s nagy részük nemcsak az ott­honi pörköltbevalóval foglal­kozik. Márpedig aki ebből él, azt igencsak keményen érintik a legutóbbi intézkedések.- Konkrétan?- Ma még megvan a kiala­kult vevőkörünk, de a jövő bi­zonytalan. Működik a nagy­üzemi lobby, s elérték, hogy jövőre csak vállalkozói iga­zolvánnyal termelhessünk, majd drága pénzen minősíttes­sük a portékánkat. Ugyan­olyan zárjegyes terméket gyár­tunk, mint a kávé vagy a ciga­retta. Nem lenne csoda, ha mindenki más kereseti forrás után nézne.- Azt be kell látnia, hogy az intézkedés indokolt volt, hi­szen mérgezett fűszer lepte el a piacot...- Ezt nem vitatom. Ám azt is tudni kell, hogy ezek zöme külföldi - román és ukrán - eredetű volt. Senki nem gon­dolhatja, hogy mi így színesí­tenénk az évtizedek során megkedveltetett őrleményein­ket. Szerintem, mint mond­tam, a nagyüzemek is felelő­sek a hisztériáért. Tudni kell, hogy az általuk forgalmazott áru jelentős részét kisterme­lőktől vásárolják fel. Amit maguk termeltetnek, abban nem sok köszönet van. Gépek művelik, takarítják be, így az­tán belekerülhet a kisnyúltól a békáig sokféle szennyező anyag. Arról már nem is szólva, hogy a többhetes szárí­tás helyett csak fél órára tolják a sütőbe. Ha már itt tartunk, én a saját termésemért bárhol, bármikor garanciát vállalok.- Akkor miért ódzkodnak a bevizsgáltatástól ?- Mert a folyamat elvinné az összes hasznot. És itt van a kártérítés kérdése is... A gyá­rak a többéves, szavatosságát vesztett paprikáért többmilliós kártérítést kaptak. Mi mit kap­tunk? Olyan áruért vettek fel pénzt, ami legfeljebb a csirkék alá való.- Kilátástalannak látja a jövőjüket?- Az idei termés biztos, hogy vevőre talál, aztán majd meglátjuk. Legfeljebb káposz­tát, zöldséget termelek. Áz il­letékeseknek jó lenne elgon­dolkodniuk, hogy nemcsak nekünk ártottak, hanem az or­szág egyik szimbólumának is. Mert a nyugatiakban milyen kép él Magyarországról? Csi­kós, gulyás, paprika. Most az egyik kidőlt. A külföldiek nem mernek vendéglőben étkezni, félnek, hogy megmérgezik őket. Használ ez valakinek?- Akik nem termelhetnek, miből élnek ezután?- Fogalmam sincs, ha nem próbálkoznak mással, mehet­nek majd segélyért a polgár- mesteri hivatalba. Megint csak az adófizetők lesznek megká­rosítva. Azt gondolom, ha valóban szakértői kormányunk van, mint azt hangoztatták, ezekkel a kérdésekkel jó előre szembe kellett volna nézniük. Tari Ottó Mit csináltak Lőrinciben az eltelt négy esztendőben? Térségünk második legnagyobb települése, Lőrinci szerencsés­nek mondhatta magát a ’90-es helyhatósági választásokat meg­előzően. A nagyobb beruházások - víz- és gázvezetés - a tanács- rendszer utolsó éveiben megvalósultak, így az újonnan felállt testületnek más jellegű problémákkal kellett szembenéznie. A várossá válás folyamata nagyban átrendezte a tennivalókat. Első lépésként a vezetőség át­tekintette az előttük álló négy esztendő feladatait, ütemtervet készített, majd óriási lendülettel munkához látott. A későbbiek során az elán megcsappant, a személyi és érdekellentétek ne­hézkessé tették a kivitelezést. Ezek az ütközések különösen az emlékpark kialakításában, a piactér létrehozásában és az önkormányzati bérlakások ér­tékesítésénél kerültek felszínre, ahol az időhúzásban közreját­szott a számos, indokolatlanul tartózkodó megnyilvánulás is. A legfontosabb feladatok a ciklus végére elkészültek. Az utak százszázalékos kiépítettsé- gűek, sőt olyan részeket is por- talanítottak, amelyek a lakott területen kívül esnek. A sokáig járhatatlan selypi sarok egy ré­szét lebitumenezték. A gázberuházás az erőműnél is befejeződött, s járdát kapott a Mátra, a Meggyfa és a Bercsé­nyi utca is. A közvilágítás kor­szerűsítése folytatódott, a város felében energiatakarékos izzó­kat szereltek fel. Az egészségügyben a házior­vosok többsége vállalkozói formában tevékenykedik. A rendelők berendezéseit korsze­rűsítették, a fogorvos számító­gépet kapott. Az utóbbi időben dolgozik a városban orr-fül-gé- gész és ideggyógyász is. A szakmunkásképző szakkö­zépiskolai osztályokat is indí­tott. Az intézmény tanterem­gondjai megoldódtak azzal, hogy az önkormányzat épület­részt vásárolt a Csőszertől. A három általános iskola működtetése a jelenlegi formá­ban komoly gondot jelent, mivel a gyermeklétszám csökkent. Az erőműi iskolában átálltak a gáz­fűtésre, a lőrinci iskola sátorte­tőt kapott, s a város tulajdonába került a petőfibányai tanműhely is. A selypi tornatermet felújí­tották. Nem feledkeztek meg az évenkénti tankönyvtámogatás­ról sem. Megvásárolták a cukorgyár­tól az óvodát, így az apróságo­kat városszerte négy helyen ké­szítik fel a diákéletre. Ä fenn­tartás szempontjából ez is prob­lémát jelent. A zeneiskola a környező te­lepülések tanulói számára is biztosítja a képzést. Az intéz­mények zökkenőmentesen üzemelnek, holott a négy év so­rán több helyen vezetőváltás történt. A kulturális életben meghatá­rozó szerepet játszó könyvtár élén is személycsere várható, miután az eddigi „főnök”, Dá- vidné Szalai Edit nyugdíjba ment. A pályázatokat a közel­jövőben bírálják el. A selypi kultúrházat az ön- kormányzat közösen működteti a Mátra Cukor Rt.-ve 1. A felújí­tások folynak, az épületet vár­hatóan decemberben adják át a lakosságnak. A filmszínházat vállalkozó üzemelteti. A város önerőből megterem­tette a rendőrőrs feltételeit, így hat település közbiztonsága, közrendje megnyugtatóan ala­kul. Az OTP telket vásárolt a pol­gármesteri hivatal mellett, elő­reláthatólag jövőre megkezdő­dik a helyi székház építése. A jövő nagy feladata a szennyvíz elvezetése lesz. Erre már történt kezdeményezés, ám az előzetes költségek a lakos­ság jelentős részét elriasztották a bemházástól. A környék azonban szennyezett, ami nagymértékben „köszönhető” a medencében működő vállala­toknak is. A testület idáig nem vett fel hitelt, ám erre az év végéig vél­hetően sor kerül. (t. o.) Itt hozza döntéseit a testület (Fotó: Kaposi Tamás) Szolnok felől is érkezik a répa a Mátra Cukor Rt. hat­vani gyárába. A feldolgozási idény a tervek szerint no­vember közepéig tart, míg Selypen néhány nappal ko­rábban fejeződik be a kampány. (Kaposi Tamás felvétele) Csak a halálhírre jönnek a rokonok Sári néni szép kort ért meg. Akár elégedett is lehetne a sor­sával - szellemileg friss, fürge észjárású, tájékozott asszony. Csakhogy a lábai! Két évvel ezelőtt súlyos balesetet szenve­dett, hónapokig feküdt comb­nyaktöréssel. Azóta botjára tá­maszkodva, az asztal lapjába kapaszkodva araszolgat ottho­nában, az utcára már nem mer kilépni. Szerencsére az ebédjét ház­hoz szállítja egy kedves isme­rőse, akit más egyéb kéréssel nem akar terhelni. A heti nagy- bevásárlást a szociális gondo­zónő végzi, s mikor megérkezik a cekkerrel, leül és beszélget az idős nénivel. Ám Sárika nem erre vágyik.- Nincs szükségem társalko­dónőre hetvenforintos órabérért - mondja. - Jobb szeretném, ha kitakarítaná a lakásom. Nem akarom lelombozni a nénikét. Heti egy óra alatt itt aligha lehet rendet teremteni. A porszívózással elmenne az idő, s akkor még a törölgetésről, pókhálózásról, egyebekről nem is beszéltünk. Felkeresem inkább a hatvani Városi Gondozási Központ ve­zetőjét, hogy megtudakoljam, miből áll munkatársaik fel­adata.- Sári néninek nem csevegő­partnerre, hanem takarítónőre lenne szüksége - avatom be jö­vetelem céljába a szimpatikus fiatalembert.- így gondolom én is - vála­szol Juhász Gábor -, csakhogy akkor nem hozzánk kell fordul­nia, hanem egy takarítóbrigád­hoz. Néhány százasért csak ta­lálna valakit, aki elvállalná ezt a munkát. A mi kolléganőink­nek nem ez a feladata.-Hanem?- Az óváros területén négy gondozónk harminckét rászoru­lót lát el. Bevásárolnak, ügye­ket intéznek, tisztába teszik azokat, akik ágyban fekvők. Igaz, kisebb házimunkát is vé­geznek, de a nagytakarítás nem az ő dolguk.- Kik látják el ezeket a teen­dőket? __- Ápolónői szakvizsgával rendelkező munkatársak, 24— 50 év közöttiek. A havi bérük 15 ezer forint, „természetesen” bruttóban. És ezért a pénzért „leszedetik” magukról a szok­nyát a kutyákkal, szörnyű he­lyeken teljesítenek szolgálatot. Áz ellátottak mindezért 75 fo­rintot fizetnek óránként, de ez a legfelső határ. Nyugdíjarányo- san állapítjuk meg díjat.- Hogyan kerülnek kapcso­latba az elesettekkel?- Ha nem ő maga jelzi az igényt, mindig szól valaki az érdekében. Szomszédok, utca­beliek. Évekkel ezelőtt készült egy szociális térkép, de az már aktualitását vesztette. Az új törvény szerint huszonnégy munkatárs kellene ekkora lé­lekszámú területen ahhoz - ezt 1997-ig el kell érni -, hogy biz­tosítani tudjuk az alapellátást. Ehhez persze rengeteg pénz kellene.- Ezek az emberek teljesen elhagyatottak, nincsenek roko­naik?- A többségnek van. Távo­labbi vidékeken élnek, csak a jeles ünnepekkor látogatják meg őket, vagy még akkor sem. Van, aki csak a halálhírre érke­zik meg, az örökség reményé­ben már délre itt van. Négyessy Zita

Next

/
Thumbnails
Contents