Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-26 / 252. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. október 26., szerda Privatizáció után, új arculattal. Hétfőn Budapes­ten, a Néprajzi Múzeumban Székely Zsolt, a Mahir Rt. vezérigazgatója sajtótájékoztatón, illetve fogadáson számolt be a cég privatizáció utáni helyzetéről. El­mondta, hogy amíg tavaly a cég veszteséges volt, addig ma már eredményeket ér el, s új arculat megteremtésé­vel próbálja újra elnyerni a partnerek bizalmát. (Fotó: Kaposi Tamás) Erdésznap Mátrafüreden Immár a hetedik alkalommal rendezi meg a Vadas Jenő Er­dészeti Szakközépiskola, Szak­iskola és Kollégium a mátrafü- redi erdésznapot. A holnapi eseményeknek az intézmény központi épülete ad helyet. A délelőtt 9 órakor kezdődő programban a tervek szerint az iskola diákönkormányzati kép­viselője és igazgatója mond kö­szöntőt, majd ár. Harmati Béla evangélikus püspök, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület alelnöke szól az egybegyűltek­hez. Ki emlékszik vissza évek múl­tán egy rosszul sikerült fe­lelésre? Bezzeg a diáknapokra! Talán a középiskolás időszak legmaradandóbb eseményei ezek. Hasonló élményeket sze­retnének szerezni maguknak az Egri Közgazdasági Szakközép- iskola tanulói. Mától három napon át „fel­fordul” a suli. A vigasság dél­után 3-kor az elsősök bemutat­kozásával kezdődik, majd ve­télkedőn mérhetik össze tudá­sukat a fiatalok. A nap fény­pontja minden bizonnyal az este 7-kor kezdődő, egyébként hagyományos gólyabál lesz. Csütörtökön bemutatkoznak Az egész napos rendezvény során lesz még kulturális mű­sor, kiállítás, és sor kerül az el­sősök fogadalomtételére, em­léklapjainak átvételére, Vadas Jenő szobrának a megkoszorú­zására is. A füredi hagyományos er­désznap szakmai jellegét to­vább erősíti, hogy az előbbiek mellett négy szekcióban tanulói kiselőadásokat is hallgathatnak az érdeklődők. Az eseményeket 18 órától erdészbál zárja. N. Gy. a diákigazgató-jelöltek, emel­lett a gyerekek táncházban mu­latozhatnak, részt vehetnek a Blues Arsenal, a IV. A. és a Mi­xer együttes koncertjén, végül találkozhatnak Hevesi Tamás­sal. Az esemény zárónapján, pén­teken a tanárok vetélkednek, Maksa Zoltán humorista nevet­teti majd meg a résztvevőket, és sportmérkőzésen derül ki: a ta­nárok vagy a tanulók ügyeseb­bek? A karate-bemutatót követően megválasztják a diákdirektort. A várhatóan remek hangulatú rendezvénysorozatot késő estig tartó diszkó zárja. Balladamondók, mesélők versenye A hagyományteremtés céljával hirdették meg az elmúlt eszten­dőben a Pásztorvölgyi Gimná- zum és Általános Iskola tanárai a városi népmese- és népballa- damondó versenyt. Tegnap délután - szépszámú felnőtt- és gyerekközönség előtt - 22 másodikos középis­kolás állt pódiumra, hogy be­mutassa tudását, és ízelítőt ad­jon a magyar népmese és nép­ballada gyöngyszemeiből. A háromtagú szakértő zsűri közülük választotta ki a legjob­bakat, és ezúttal a pálmát a vendéglátók vitték el. A népmese kategóriában kü- löndíjat kapott Szedmák Mari­ann, aki az Angolkisasszonyok Leánygimnáziumának tanulója. A legjobbnak járó első díjat Nagy Gabriella, a Gárdonyi Géza Gimnázium, a másodikat Mandák Attila, a Kossuth Zsu­zsa Egészségügyi Szakiskola, míg a harmadikat Gerenday Anikó, a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola diákja vihette haza. A megyeszékhelyen a gim­nazisták közül legszebben An­tal Kitti mond balladát, aki a pásztorvölgyi iskola tanulója. A második helyen Daru Györgyi (Szilágyi Erzsébet Gimná­zium), míg a harmadikon Csőke Zsuzsa, ugyancsak a Pásztor- völgyi Gimnázium és Általános Iskola másodikosa végzett. Bizonyítás végett exhumált holttest Lapunkban már több alkalom­mal is tudósítottuk olvasóinkat arról a gyilkosságról, amelyet még július elején követtek el a Sár-hegy oldalában Ecsédi Jó­zsef 39 esztendős hatvani vál­lalkozó sérelmére. A megyei főkapitányság és a gyöngyösi kapitányság munka­társainak köszönhetően rövid időn belül sikerült elfogni G. József 20 éves gyöngyösi la­kost, aki alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésé­vel. A fiatalember a rendőrségi kihallgatásakor beismerő val­lomást tett, s előzetes letartózta­tásban van. A minap elterjedt annak a híre, hogy exhumálták az áldo­zat holttestét Hatvanban. Van-e alapja ennek a híresztelésnek? - kérdeztük tegnap Nagy István r. alezredest, a főkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjét. Válaszából kiderült, hogy hét­főn valóban sor került az ex­humálásra, amelyet - kirende­lés alapján - a debreceni kli­nika professzorának, egyben igazságügyi orvosszakértőnek az irányítása mellett végeztek el. Minderre a bizonyítás tel­jeskörűvé tétele, véglegesítése érdekében volt szükség. (-y) Diáknapok az egri közgében Még jobb együttműködésre törekednek, a főigazgatónő fogadta az újságírókat Rövid tájékoztatóra, kötetlen, baráti beszélgetésre invitálták tegnap a médiák képviselőit az egri Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskolára. Az újságíróknak Palcsóné dr. Zám Éva főigazgató el­mondta, hogy két oka volt a meghívásnak: bejelentette és bemutatta új munkatársát, dr. Szentesi Zsoltot, aki az idei tanévtől - a tanítás mellett - a főiskola főtitkári tisztjét is be­tölti. Továbbá koordinátori, szóvivői szerepet is vállalt a médiák és az intézmény kö­zött. Nemcsak ezen a poszton történt változás, hiszen a veze­tőhelyettesi feladatokat is újak látják el: dr. Hauser Zoltán, dr. Káló Ferenc, dr. Pócs Ta­más. A főigazgató asszonytól azt is megtudhatták a résztve­vők, hogy hamarosan kiderül - a választások ugyanis még tartanak -, kik kerülhetnek a főiskolai tanácsba és a hallga­tói önkormányzatba. A 21 tagú testület harmadát ezentúl is a diákok közül delegálják. Az intézmény vezetője re­méli, hogy a jövőben még jobb kapcsolat alakulhat ki a sajtóval. Ezen a téren is, épp­úgy, mint a marketingtevé­kenységükön - ez utóbbit a fő­igazgatónő elmaradottnak mi­nősítette -, változtatni szeret­nének. Arra törekednek, hogy a nyilvánosság - a főiskola kü­lönféle rendezvényei, konfe­renciái mellett - ismerje az ott tanítók szakmai munkáját, el­ért sikereit is. (sz. r.) Érdekképviseleti tisztújítás volt az egri Berva Részvénytársaságnál Az MSZOSZ tagszervezeteinél a leendő kongresszusig meg­tartják a tisztújításokat. így a Vas-, Fém- és Villamosener- gia-ipari Dolgozók Szakszerve­zeti Szövetségéhez tartozó Berva Rt.-nél is megválasztot­ták a bizalmikat, a főbizalmi­kat, a titkárt és az elnököt. Ed­dig nem is volt módjuk ezzel foglalkozni, hiszen tavasszal a bérharcok, a sztrájkkészültség és az emlékezetes budapesti, Munkaügyi Minisztérium előtt tartott demonstráció kötötte le az energiájukat. A nyár köze­pén a tulajdonosváltás nyomán új igazgatótanács alakult. Azt követően az új vezérigazgató­val, Kovács Tiborral egyeztetve fogadták el a kollektív szerző­dést. Hogy mindezekben a kér­désekben a Szakszervezeti Ta­nács jól képviselte a dolgozók érdekeit, azt a választások si­kere bizonyította. A bizalmik és főbizalmik döntő részét újravá­lasztották. Olyan frekventált helyen, mint a legjobb szakmunkásokat tömörítő szerszámüzemben - ahol eddig nem volt - is válasz­tottak főbizalmit. Palcsó Péter titkár és Magyar Balázs elnök 96 százalékos „igen” szavaza­tot kapott. A Berva Rt. Szak- szervezeti Tanácsának alakuló ülésén kongresszusi küldöttek­nek választották Magyar Ba­lázst és Dobó Árpádot. A testü­let felépítette szakmai tanács­adó szervezetét: a számvizsgá­lót, a gazdasági, a munkavé­delmi és a segélyezési felelőst, illetve közgazdasági bizottsá­got is választott. Két területen kívánnak az eddigieknél hathatósabb mun­kát végezni, a tagszervezésben és a sajtóval való kapcsolat el­mélyítésében. Kovács Tibor ve- zérigazgató a főbizalmik előtt kifejtette, hogy a részvénytársa­ság gazdasági helyzetén rend­kívül nehéz javítani. A kitűzött célt, a gazdaságos működtetést azonban igyekeznek biztosí­tani. Ebben a munkában a szak­szervezetet nem akadályozó­nak, hanem partnernek tekinti. Első ülésén a Szakszervezeti Tanács igyekezett reálisan fel­mérni a helyzetét, és felvázolta az elkövetkező hónapok tenni­valóit. Célul tűzte ki, hogy növeli a szervezettséget, szorgalmazza a jövedelemnövelő intézkedése­ket, megőrzi a meglévő szoci­álpolitikai eredményeket, és fellép a munkakörülmények ja­vításáért. Szerencsés kimenetelű közlekedési baleset történt kedden délelőtt a 3-as számú főút Kápolna és Gyöngyös közötti szakaszán. Egy Skoda személygépkocsi ütközött egy kisteherautóval. Előbbi jármű vezetője kisebb zúzódásokkal úszta meg a karambolt. Az anyagi kár jelentős. (Fotó: Kaposi Tamás) J6“Mór & debreceni lunátíbuő 4. rész- Nem hiszi-e? - mondá hát­rafordítva fejét az igazhívő fér­fiú, végigcélozva a hitetlenen a szeme elé tartott pipa kupakján keresztül. - No akkor hát csak jöjjön gyalog. Gyüh te fakó. Azzal belevágott az ostorral a lóba meg a vendégbe, egyet hátra, másikat előre, s megló­dult a sár közepébe, s otthagyta a hitetlenek prófétáját, akinek e megszégyenítés miatt csak an­nál nagyobb lett azután a ha­ragja a lunátikus ellen. A közös konyha Aki azt kigondolta, hogy két asszony főzzön egy konyhán, az igen tréfás ember lehetett: szerette a vígjátékokat. Pedig a régi időkben erre számtalan eset fordult elő. Ak­kor még nem építették a házat úgy, hogy tíz ember lakjék tíz külön barlangban, minden szo­bához legyen egy odú, amibe oda legyen szorítva egy vas ta­karéktűzhely; hanem megépí­tették a házat örök időkre, erős boltozatokkal, hogy tűzveszély idején be ne égjen: jó tágas szobákat csináltak, hogy egy­ben elférjen az egész család, az hálószoba, fonószoba, dolgozó- szoba lehessen, hogy ne kelljen télen annyi kályhát fűteni; ven­dégeket is lehessen benne fo­gadni, meg a rétestésztát ki­nyújtani, a gyerekeknek, ha lesznek, a leckéjüket megta­nulni, helye legyen négy ágy­nak, pamlagnak, tizenkét bor­széknek. az üveges pohárszék­nek, a ruhás almáriomnak, a te­tejébe rakott ecetágyas üvegek­kel, meg az úr íróasztalának, melynek alsó fiókja levéltár, a hátmöge könyvtár, meg az asz- szony s kisasszony varróaszta­lának, meg a két leánycseléd rokkáinak, időközönként a böl­csőnek, időjártával a hintaló­nak; s vendégség esetén még azt a középső diófaasztalt is ki lehessen húzni, megnyújtva ti­zenhat ember számára. Az ilyen becsületes szobához aztán hasonló tisztességes konyha is kellett. Annak hatal­mas tűzhely volt a közepén, téglából megrakva, alul a sütő­kemence, az előtt volt egy szín­padi süllyesztő, rendesen beta­karva deszkafödéllel, melyet csak akkor emeltek le róla, mi­kor kenyérsütés napja volt. A szolgáló abba a lyukba ült bele, amíg a kemencét befűtötte, a parazsat kikaparta, a kenyeret bevetette, s azután időközön­ként kibontotta az agyag „té­vőt”, ami D betűre volt for­málva, s sütés idejében nedves mosogatóruhával légmentesen elzárva, hogy benézzen a tűzve- rembe, vájjon pirulnak-e már a cipók, s jól felemelkedtek-e a kenyerek? A tűzhelyen pedig lobogott a tűz; egész hasábfák voltak felrakva ama sajátszerű vasfogasra, amit vaskutyának neveztek elődeink; körülrakva fazekakkal, amikből, ha kifutott is valami, nem gerjesztett mind­járt olyan bűzt, mint a mostani takaréktűzhelyek, amik rögtön elárulják az egész szomszéd­ságnak, hogy tejet, zsírt vagy káposztalevet futtatott-e ki a szomszédasszony? A három­lábú szibillaszékek arra valók voltak, hogy azokra tették a lá­basokat, amikben a rétes sült, azt betakarták vasfedővel; alája is tüzet raktak, tetejébe is. A doromboló cica odaült a tűz mellé a meleg hamuba, s segí­tett főzni. No szeretném látni, hogy ülne a mostani tűzhelyre? Még azonkívül helye volt az ilyen szép konyhában egy kat­lannak a rézkondérral, a cselé­dek tolóágyának, a konyha- szekrénynek; nagy szapuláskor mosóteknőnek, szapulónak, lú­gosdézsának; rózsavíz-, leven- dulavíz-főzéskor az üstnek, disznóöléskor vágótőkének, besózóteknőnek, káposztatapo­sáskor a hordónak, vasaláskor a vasalódeszkának meg az élesztő-szárító lapos kosárnak meg a csíramáié (kicsíráztatott búzából készített édes süte­mény, régen nagyböjtben ették) előkészítő teknőnek meg a szil­vaaszaló rámás deszkáknak, s mindezek mellett még elég szabad térnek, hogy mikor a ku­tya bejön a konyhába, s a gaz­daasszony ráhúz a csípővassal, szaladtában, amíg a konyhaaj­tón kiugrik, fel ne döntsön va­lamit. Mert az ilyen emberséges konyhának két fél ajtaja volt: a felső fele arra való volt, hogy azon világosság jöjjön be és friss levegő télen-nyáron; az alsó fele pedig mindig csukva volt, s arra a célra szolgált, hogy a házi komondornak al­kalmat szolgáltasson magát a gimnasztikában gyakorolni. Hely tehát bizonnyal volt itt két asszony számára is elég. A konyha nem lett volna két asz- szony számára kevés; hanem a két asszony volt annak a kony­hának sok! Az pedig rendesen így szokott bekövetkezni, hogy mikor azok, akik a házat építet­ték, megérték azt az időt, hogy egy fiuk megházasodott vagy egy lányuk férjhez ment, hát bizony azért nem építettek ám az új pár számára mindjárt új házat, hisz úgyis rájuk marad majd a régi; azok se vették a nyakokba a várost szállást ke­resni, — nem is tudom, hol kap­tak volna? Tisztességes város­ban minden embernek arra való a háza, hogy maga akar benne lakni, s nem azért, hogy a más baját is nézze; - hanem ott ma­radt szépen az új pár is az ősi háznál: elfértek azok is szépen. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents