Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-19 / 246. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. október 19., szerda Ötvenhatos Emlékbizottság Az Ötvenhatos Emlékbizottság a magyar forradalom és sza­badságharc tiszta szellemiségé­nek és ma is érvényes öröksé­gének kötelezi el magát - szö­gezte le felhívásában a kedden alakult szervezet. Az ötvenhat, 1956-os szemé­lyiség által alapított bizottság a forradalom eseményeinek feltá­rását, hiteles bemutatását, va­lamint a megtorlások áldozatai által elszenvedett hátrányok anyagi és erkölcsi jóvátételét tűzte ki céljául. Közölték: napi politikai ügyekben a szervezet nem kívánja a hangját hallatni - csak olyankor lépnek a nyilvá­nosság elé, ha „a nemzet és a társadalom érdekei megkíván­ják azt”. Az alakuló gyűlésen a szer­vezet elnökévé Mécs Imrét, szóvivőivé Benkö Zoltánt, Kiss Istvánt, Nagy Ernőt és Pomo- gáts Bélát választották. Norvég ízelítő távoktatásból Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy 28 országból, illetve hazánkból több mint százötven televíziós szakember vesz részt a megyeszékhelyen az Egri Nemzetközi Oktatótelevíziós Szemináriumon, amelyet ezen a héten rendeznek meg az Esz- terházy Károly Tanárképző Fő­iskola „B” épületében. A harminc éve kétévente összeülő nemzetközi tanács tegnapi munkanapján délelőtt kilenc órától a svéd oktatótele­vízió és -rádió felnőttoktatási programjairól Gun Simon pro­ducer és projektvezető tartott előadást, majd Klaus Thiel, a müncheni Telekolleg ügyve­zető igazgatója mutatta be cé­gének tevékenységét. A konferencia résztvevői ezt követően kifejtették vélemé­nyüket többek között a távokta­tás fontosságáról, azok témavá­lasztásáról, valamint rendszerré szervezésüket befolyásoló té­nyezőkről. Délután a norvég távoktatás­ról tartott tájékoztatót az oslói EDE Hungary igazgatója, Tore Aksjoberg. A rendezvény programjai között előadást tartottak a belga flamand nyelvű televízió és a genfi székhelyű Európai Rá­dió-Televízió Unió vezetői is. Ma délelőtt kilenc órától a Magyar Televízió távoktatási programjait mutatja be Kele­men Endre, a szeminárium igazgatója. Előadásában Bálint György, Hegyi István, László Margit, Szabó József és Kudlik Júlia projektfelelősök is részt vesznek. A programok továbbra is nyitottak, várják a pedagóguso­kat is, hiszen az oktatásban a te­levíziós műsorok alkalmazása - minden oktatási intézményben, iskolában megoldható. Sípálya és -felvonó épül Galyatetőn. Mintegy tízmillió forintos beruházással közel 800 méter hosszúságú pálya nyomvonalát alakítják a Mátrában. A téli sportok kedvelői a tervek szerint már az előttünk álló szezonban igénybe vehetik majd. A létesítmény üze­meltetője a galyatetői Nagyszálló lesz. (Fotó: Kaposi Tamás) A Kárpát-medence határtalan vizei... Mint hírül adtuk, sokan kíván­csiak itthonról és a hazánkkal szomszédos országokból a Kárpát-medence vízkészletére és vízi környezetvédelmére. Ezt bizonyítja a hétfő óta Egerben, a Hotel Flórában tartó nemzet­közi vízügyi kongresszus, ame­lyet a Magyar Hidrológiai Tár­saság szervezett. Elnöki megnyitójában dr. Juhász József elmondta, hogy a környező országokból átfolyó vizek nem ismernek határokat. Ezért nagyon fontos, hogy a témában a szakértők kicseréljék véleményüket, tudományos ta­pasztalataikat. Mindez jó lehetőséget teremt a személyes kapcsolatok kiala­kítására is. Bejelentette, hogy a szekciókban 107 előadásra ke­rül sor, amelyeket - előzetesen - rövidítve a kongresszus kiad­ványában tettek röviden közzé. A házigazdák nevében dr. Ringelhann György, Eger pol­gármestere köszöntötte a részt­vevőket. Hangsúlyozta, hogy a megyeszékhelyen írásos emlé­kek bizonyítják a gyógyvizek je­lenlétét és jelentőségét. Szólt a város csatornázottságáról is, amely kedvezőnek mondható a hazai hasonló települések sorá­ban. Felszólalt A. Klein, a német- országi Figawa - a Gáz- és Víz­szövetség - elnökségének tagja is. Azt a szakmai programot ajánlotta, amellyel bemutatják a német ipar vízügyi eredmé­nyeit. A plenáris nyitóülés után a résztvevők péntekig szekcióülé­sekben folytatják munkájukat. Ma tartja közgyűlését a Ma­gyar Hidrológiai Társaság, a külföldi vendégeknek pedig egész napos szakmai kirándulá­sokat szerveznek. Megtekintik a csór-réti és a köszörű-völgyi víztárolót, a pa- rádi vízforrást, a visontai kül­fejtés víztelenítését és rekulti­vációját, a felsőtárkányi, a ba­rát-réti és a miskolc-tapolcai vízmüvet, a barlangfürdőt, a Szinva-forrást, Lillafüred neve­zetességeit. Ellátogatnak Eger- szalókra, Bogácsra, Kácsra, Mezőkövesdre is. Tanulmá­nyozzák Eger vízmüveit, forrá­sait és szennyvíztisztítását. (m. k.) A nyilasuralom gyöngyösi áldozatai Gyöngyösön 1944. október 17-én, a nyilas hatalomátvétel után kezdődtek el a letartózta­tások. Elsősorban a munkás­szervezetek vezetőit és antifa­sisztákat hurcoltak el a nyila­sok: Demeter Lajos szénbányá­szati vezetőt, Bakos Károly bá­nyagépészt, Mikulácsik József mozdonyvezetőt. Soha nem lát­ták viszont családjukat és szere­tett városukat, valamennyiüket meggyilkolták. Október 19-én tartóztatták le Berta János kőművest, aki 1933-tól a Magyar Epítőmun- kások Országos Szövetsége gyöngyösi csoportjának volt az elnöke. Soha többé nem tért vissza a Menház utca 17. szám alatti lakásába. Moletti Mártont a munkahelyéről vitték el, s még azt sem engedték meg, hogy feleségétől elbúcsúzzon, akivel többet nem találkozott. Október végén Gyöngyösre is megérkezett a hír a Fejér me­gyei pusztavámi nyilasvéreng­zésről, ahol október 16-án 212 munkaszolgálatost (orvost, gyógyszerészt, mérnököt) vé­geztek ki, közöttük 14 gyöngyö­sit, a 107/320. számú munka­század tagjait. Az áldozatokat később azonosították, és 1947 áprilisában a fővárosba száll/- tották, ahol „nagy részvét mel­lett temették el őket a rákoske­resztúri temető hősi parcellájá­ban 25 méter hosszú sírba, mindegyiküket külön-külön koporsóban” - olvashatjuk a gyöngyösi Néplapban, mely ar­ról is tudósított, hogy Gyön­gyösről különautóbusz, 50 gyá­szoló utazott a temetésre. A nyitott sírnál a Heves megyeiek képviseletében Boros István gyógyszerész, az egykori baj­társak nevében dr. Csaba Jó­zsef hevesi tisztiorvos búcsúzott a mártíroktól. A most 50 éve történt pusztítások és gyilkos­ságok áldozatai megérdemlik, hogy kegyelettel emlékezzünk róluk, hisz ártatlanul veszítették el a legdrágábbat: az életüket! Horváth Mihály Fogytán a türelem... (Folytatás az 1. oldalról)- Kik ezek a bizonyos erők?- Nehezet kérdezett - sóhajt Pongrácz József. - Csak körül tudom írni. Az én érzékelésem szerint a budapesti Pharma Fontanáért folyik az életha- lál-küzdelem. A tizenkilenc megye ennek issza a levét. Az valóban egy nagyon zsíros fa­lat. Ott már a privatizációs biz­tos felderített egy háromszáz­milliós vagyonkimentést. Nem tudom, hol tart az ügy, minde­nesetre nekünk már beszélt róla. Az biztos, hogy a szálak egy kézbe futottak össze.- Azt lehet tudni, hogy kiébe?- Az illető ezt nem tette közzé. Nyilván személyiségi jogokat sértene, meg talán nem akart elébe menni az eljárásnak. De azt is el tudom képzelni, hogy mindez törvényesen zaj­lott, hiszen a jogszabályaink között találunk hézagokat.- Térjünk vissza a demonst­rációra. Tudtommal az orszá­gos megmozdulás novemberre várható. Miért megy elébe az akciónak Heves megye?- Népiesen szólva: elszakadt a cérna. Ez az a pillanat, amikor a szakma elől eltűnt a jövőkép. Ez az a pont, amikor már nincs mit veszítenünk.- Különös, hogy itt jelentke­zik ilyen erősen az elkeseredett­ség, holott pont a Heves megyei önkormányzat volt az első, amely támogatta a privatizá­ciót...- Valóban pozitívan álltak a kérdéshez, de ez mára megvál­tozott. A megyei közgyűlés au­gusztus 26-án a gyógyszerésze­tet érintő törvénysértő határoza­tot hozott.- Ezért hát a holnapi, úgyne­vezett polgári engedetlenségi akció? Vajon nem sérti-e ez a megmozdulás a betegek érde­keit?- Mindent elkövetünk, hogy gyors legyen a kiszolgálás. Pa­tikanyitástól délelőtt 10 óráig tart a demonstrációnk, de köz­ben is bárki hozzájuthat a gyógyszeréhez, sőt, ha cumit vagy vattát kíván vásárolni, ah­hoz is. Arra törekszünk, hogy jó hangulat uralkodjék, meleg teát kínálunk a sorban állóknak, és a legkedvesebb assziszten­sek osztogatják majd a röpla­pokat.- Ezzel a megmozdulással valamennyi gyógyszerész egyetért?- A szeptember 17-i kamarai közgyűlésen négy vagy öt tar­tózkodással elfogadták. Néhá- nyan a betegeket féltve érvel­tek, tartottak a torlódástól, a kényelmetlenségtől, és hogy magunk ellen hangoljuk a köz­véleményt. A célkitűzést nem kérdőjelezte meg senki - hang­súlyozta Pongrácz József. Ezzel szemben érkezett szer­kesztőségünkhöz egy bejelen­tés, mely szerint voltak, akik azért lendítették szavazáskor a karjukat, mert féltek, hogy az utcára kerülnek. A demonstráció alkalmával felkeresünk egy-két patikát. Ta­lán találkozunk olyanokkal is, akik nem szeretnék felgyorsí­tani az eseményeket. Négyessy Zita David Yellop Carlos-dosszié • I a k á§10 f 13.rész- A párizsi szervezet munkáját sürgősen meg kellett javítani. Sok javaslatot tettem az Öreg­nek (ti. Vádi Haddadnak).- Például mit javasolt?- Például azt, hogy jól kép­zett katonákra van szükségünk. Ütőképességünket fokoznunk kell. Több pénz és több fegyver kell. Egy Haddadnál 1974 őszén Dél-Jemenben tett látogatásától eltekintve Carlos az év utolsó hónapjait Londonban és Pá­rizsban töltötte. Ott sok barát­jával és ismerősével találkozott, akik veszélyes másik életéről semmit sem tudtak. Londonban élt az anyja, Elba Maria, aki szerette és kényez­tette. Két öccse, Vlagyimir és Lenin, sejtett valamit. Ott élt Angela Otaola is, aki már va­lamivel többet, és Nydia, aki igen sokat tudott. A diplomá­ciai körök viszont, amelyekben Carlos forgott, gyanútlanok voltak. Mohamed Budia hőstettei az ágyban és egyebütt legendává váltak, és nyilvánvalóan nagy hatással voltak Carlosra. Igye­kezett Budia nyomába lépni. Ahhoz, hogy a becsület meze­jén mindenben utolérje az algé­riait, annak eleganciája hiány­zott ugyan belőle, de a fiatal venezuelai vakmerőségével és igyekezetével sokat pótolt eb­ből. Az életében szerepet játszó nők egyike sem azért jött Euró­pába, hogy forradalmi kalan­dokba keveredjen. Mint a nagypolgári családok gyerme­keit, általában őket is műve­lődni küldték Európába. De természetesen ha már ott vol­tak, élvezni is akarták az életet. Volt közülük olyan nő, akinek Carlos az érdekes változatossá­got jelentette; pl. Nydia Tobón, aki Surrey grófságban spanyolt tanított és a London School of Economicson államigazgatást hallgatott, vagy Angela Otaola, aki London nyugati. negyedé­ben, a Bistro 17.-ben üzletveze­tőként dolgozott. És ami Párizst illeti, Budia a nők számával és minőségével is elégedett lett volna, akikkel ön­jelölt utódja kapcsolatot tartott fenn. Először is itt volt Amparo Silva Masmelas, stílusos ko­lumbiai fiatal nő. Amparo jól nevelt viselkedése mögött olyan nő rejlett, aki alig 20 éve­sen, nem nagyon okosan, de annál többször szeretett. Néha barna hajú volt, máskor szőke, és a férfiakat is éppolyan gyak­ran váltogatta, mint a hajszínét, de az állhatatos Carlosnak sike­rült szívében kivételes helyet elfoglalni. Amikor 1974 végén a lány Párizsba érkezett, hogy ott politikai gazdaságtant hall­gasson az egyetemen, még a Feltámadás Nővéreinek inter- nátusában lakott a 16. kerület­ben. A Carlosszal való találko­zás utáni élete drámaian meg­változott. Talált a Lloyds Bank levelezési osztályán, a Boule­vard des Capucines-en egy ál­lást, és lakást bérelt az Amélie utca 11-ben, néhány lépésnyire a legközelebbi rendőrőrstől. Ezt az Invaliudes-nél lévő repülő­téri buszjárat végállomásától is könnyen el lehetett érni. Ágya alatt, amelyet rendszeresen megosztott Carlosszal, egy ki­sebb háborúra elég plasztik robbanószer, kézigránát és au­tomata fegyver volt. Odaát a Toullier utca 9-ben lakott Nancy Sánchez, a vene­zuelai nő. Napközben a Sor- bonne-on antropológiát hallga­tott, éjszaka lakótársnőjével, a szintén venezuelai Maria Te­resa Larával versengett Carlos kegyeiért és figyelméért. Mindketten sokat tudtak a nap­barnított arcú, Carlos Martinez névre hallgató perui üzletember másik életéről. A Toullier utcai lakás a Quartier Latin közepén igazán beleillett környezetébe. Pajtá­sok ugrottak fel lezuhanyozni. Vörösbor mellett vitatták, ho­gyan lehetne megváltani a vilá­got. Sűrűn rendeztek házibuli­kat, gyakorta szólt a zene, és az egymás közötti kapcsolatok is meglehetősen lazák voltak. Ez az életforma nyilvánvalóan megfelelt a hedonista Carlos­nak. Biztos búvóhelyül azon­ban ez a lakás igazán nem volt ajánlatos. Itt magánszféra nem létezett, ráadásul bármikor számítani lehetett a rendőrség látogatására, mert a szomszé­dok állandóan feljelentést tettek csendháborításért. A Toullier utca további láto­gatói voltak Albaida Salazar és Leyma González Duque vene­zuelai honfitársnők, valamint barátaik a kubai követségről, és a dél-afrikai születésű Angela Armstrong. Néhány hónappal később mind bánták már, hogy Carlost valaha ismerték. A többi, Carlosszal kapcso­latban álló személy közül első­sorban Michel Moukarbel az említésre méltó, aki Haddad eu­rópai hálózatának szálait össze­tartotta. Moukarbelen keresztül került Carlos más személyekkel és szervezetekkel ismeretségbe, akik legalább részben kapcso­lódtak Haddadhoz és a palesz­tinok harcához, pontosabban szólva ahhoz, amit ezen Had­dad értett. Ezekbe a kapcsolatokba a kubai titkosszolgálat is beletar­tozott. Engem a kubaiak különösen érdekeltek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents