Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15-16 / 243. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. október 15-16., szombat - vasárnap Az önkormányzás évei után A közgyűlés megnyitója (Fotó: Kaposi Tamás) Zoonózis-konferencia Galyatetőn A Magyar Zoonózis Társaság évi rendes közgyűlését Galya­tetőn tartja. A háromnapos program csütörtökön vette kezdetét, amikor a vendégek megtekintették a Kodály-em- lékhelyeket. A szakmai rész (témája az emberre is átter­jedő állatbetegségek) tegnap délelőtti ünnepélyes megnyi­tóján részt vett két politikai ál­lamtitkár, Kökény Mihály a Népjóléti Minisztérium, és Kis Zoltán a Földművelésügyi Mi­nisztérium képviseletében. Az országos rendezvény elnöksé­gében foglalt helyet dr. Müller Erzsébet, az ANTSZ megyei tiszti főorvosa, valamint dr. Kőházy István megyei főállat­orvos. Az előadások sorában el­hangzott Tóth Erzsébet és Ke­lemen Anna egri elemzése a tbc-s betegek számának alaku­lásáról. A konferencia ma ér véget. Mikor kell aggódni a demokráciáért? (Folytatás az 1. oldalról) Mint tisztázódott: a munkálta­tói hitel - amelyben egyébként összesen 45-en részesültek 80 és 550 ezer forint között - en­gedélyezésének módja ugyan nem szerepel az SZMSZ-ben, s ez joghézagnak tűnik, ám semmiképpen sem törvény- sértő. Ezt a véleményt osztotta a közgyűlés is, amikor „látható többséggel” - két „nem” szava­zattal és három tartózkodással - lezárta az ügyet. Talán a fenti közjátéknak, ta­lán az egy nappal korábbi pol­gármesteri értekezleten lezaj­lott cikluszáró értékelésnek tudható be, hogy a csaknem százoldalas önkormányzati be­számolóhoz ezúttal mindössze nyolcán fűztek véleményt. A hozzászólók szerint meg­lehetősen rögös útra léptek a közgyűlés tagjai, amikor csak­nem négy esztendővel ezelőtt gyakorolni kezdték az önkor­mányzást. Egy-egy esetben - főként az első időszakban - bi­zonyos törvények végrehajtási utasításainak késése miatt úgy érezték, magukra maradtak a problémáikkal. Az új közigaz­gatás teendői azonban nem ad­tak időt a próbálkozásokra, megfelelő válaszokat kellett adniuk a mindennapok sürgető kérdéseire. Ebben jelentős se­gítség volt az - hangzott el -, hogy nyugodt, rutinos vezetők és szakemberek adtak útmuta­tást a helyi képviselő-testüle­teknek. Ugyancsak sokat jelen­tett a települési munkában, hogy a megyei önkormányát számos, nem kötelező feladatot is magára vállalt, szakmai és anyagi támogatást nyújtva pél­dául a kistérségi tervek megva­lósításához. Dr. Pásztor József füzesabo­nyi képviselő - s egyben az egészségügyi és szociális bi­zottság vezetője - azzal kezdte mondandóját: sajnálja, hogy - egy hosszabb nyugalmas idő­szak után - most ismét szemé­(Folytatás az 1. oldalról) Az is kiderült, hogy eredetileg ebben a körben az FKGP is képviseltette magát, ám a na­pokban ők visszavonultak. Ez­zel kapcsolatban Erdei Zoltán kijelentette: sajnálják, hogy ott más módszerrel döntik el, kivel és hogyan köthetnek együttmű­ködési megállapodást; bár ez a kérdés azonban még egyáltalán nincs lezárva. Személyi kérdésekben lapzár­tánkig nem született döntés a Magyar Szocialista Párt Me­gyei Szövetségének tegnap esti ülésén sem. Merczel József, a párt városi irodájának vezetője kérdése­lyeskedésre került sor. Úgy vélte, ez ne tévesszen meg sen­kit: nem a politikai összecsapá­sok, a személyi konfliktusok vol­tak jellemzőek az ülésekre. A vitás ügyek zömében olyan Kompromisszumos megoldások születtek, amelyek valamennyi település hasznára váltak, il­letve mindenki számára elfo­gadhatóak voltak. Mind Pásztor József, mind Kisari Zoltán elmondta azon­ban, hogy bizonyos kérdések­ben önkritikát kell gyakorol­niuk: nem voltak tévedhetetle­nek például a Gárdonyi Géza Színház működését, illetve az egri csecsemőotthon átszerve­zését, az idősek otthonának megteremtését illetően. Mindez jelzi, hogy a korábbi „buktató­kat”, az elmúlt időszak gondo­kat okozó kérdéseit őszintén fel kell majd tárniuk a következő önkormányzati testület előtt. Szólniuk kell arról is - hangzott el -, hogy az utódok továbbra is helyezzenek nagy súlyt az ide­genforgalom fejlesztésére, il­letve a városok és a megye - különösképpen az egri és a me­gyei önkormányzat - kapcsola­tának javítására, konfliktus- mentes kiépítésére. Ezek a „nem mindig rózsás” kapcsola­tok ugyanis érezhetően kihatot­tak és kihatnak a több mint száztíz települési önkormány­zat együttműködésére. Egyébként - mint Lakatos István PEB-elnök lapunknak elmondta - a következő testület egy nagyságában nem kirívó hi­teltartozást örököl, aminek a visszafizetése bizonyos „kény­szerpályát” jelent majd az amúgy sem gondtalan 1995-ös évben. Az új ciklusra - fogal­mazott dr. Jakab István köz­gyűlési elnök - olyan megyei testületet kíván, amelynek tag­jai alárendelik a politikai elkö­telezettséget a szakmai érvek­nek, illetve a 118 önkormány­zat érdekeinek. (szilvás) inkre elmondotta, hogy jelölt­jeik nevét előreláthatólag két-három héten belül, legké­sőbb a jövő hónap közepén hozzák nyilvánosságra, tekin­tettel arra, hogy az új választási törvény szerint a helyhatósági választások pártlistás alapon zajlanak december 11-én. A szocialisták Heves megyei szervezetének tegnapi ülésén kizárólag a decemberi választá­sokkal kapcsolatos feladatok kerültek előtérbe, különös te­kintettel a közeljövőben elkez­dődő kampánytevékenységre, illetve a képviselőjelöltek sze­mélyére, hiszen listájuk még nem végleges. (kühne-szegedi) Tisztelt Stanga Úr! A Heves Megyei Hírlap ok­tóber 13-i, csütörtöki számában megjelent írására szeretnék re­agálni. Nem a személyemet ért támadás késztet válaszadásra. A hiteles hírközlés ennél sokkal fontosabb az áhított demokrá­ciában, amelyet - úgy érzem - nem egyféleképpen élünk meg. Hogy miért, döntse el a Tisz­telt Olvasó! írásában Ön az állítja, hogy „a lakbérrendelet vitája során felszólaló Pap Jánosnét nem megfelelő módon tette a he­lyére”. Hozzászólásomban azt hang­súlyoztam, hogy a lakbérrende­let módosítása elodázhatatlan. Tudomásul kell venni, hogy Eger városában 23 ezer lakás­ból csak 3 ezer önkormányzati tulajdonú. Ez a háromezer tá­mogatásban részesül. A húsz­ezer lakás tulajdonosa (családi házak, OTP-öröklakások, szö­vetkezeti lakások stb.) miért nem kap támogatást, hisz szo­ciális helyzetük alapján, mint egri polgárok, jó néhányan kö­zülük is rászorultak lennének. Javaslatom arról szólt, hogy ha­tározzuk meg azt a kört, akiket valóban megilletne a segítség, és őket, csakis őket támogas­suk, ne pedig minden önkor­mányzati lakás bérlőjét. Meg kívánom jegyezni a szerzőnek, hogy ennek az önkormányzat­nak sokkal egyszerűbb lett volna a problémát elodáznia, az előterjesztést a napirendről le­vennie, az utódokra hagyva a nyomasztó terhet. A jelenlegi képviselő-testület nem ezt az utat választotta, még a helyha­tósági választások közelségé­nek tudatában sem. Ami pedig Harmath László (Lakásbérlők Egyesületének vezetője) felszó­lalását illeti, Stanga úr. Önnek igaza van! Valóban kimentem a teremből (s nem vonultam), csak nem azért, amit Ön sejtetni enged írásában. Valószínűleg elkerülte figyelmét, hogy Har­math László szó szerint a kö­vetkező kijelentést tette: „Az a véleményünk, nincs joga ennek a közgyűlésnek ezt a témát na­pirendre tűzni és tárgyalni. En­nek a kihatása teljesen a követ­kező éveknek a közgyűlését, városvezetését fogja terhelni. Nem tudom, hogy miért foglal­koznak ilyen dolgokkal.” - Számomra ez azt jelenti, hogy a Lakásbérlők Egyesületének ve­zetője megkérdőjelezte egy demokratikusan választott tes­tület működését. Ami egyben azt is jelenti, hogy kétségbe vonta a Parlament nemrégiben hozott döntését az alkotmány módosításáról. Eszerint az ön- kormányzatok jogszerű műkö­dése az újonnan választott tes­tület alakuló üléséig tart. A közgyűlésünk létét vonta két­ségbe kijelentésével. A demok­ráciáért aggódva, s nem ellene álltam fel helyemről és hagy­tam el a termet. Végezetül köszönetét mon­dok, hogy lapjukban lehetősé­get biztosítanak számomra cse­lekedetem bővebb magyaráza­tára. Herman István I. sz. választókörzet képviselője Tisztelt Herman Úr! Levele nem lepett meg. Várható volt, hogy Ön megpróbálja meg­magyarázni a megmagvaráz- hatatlant. írásom figyel- mes(ebb) elolvasása után rá­jöhetett (volna): nem annak helyeseltem, amit a felszólalók mondtak, hanem azt helytele­nítettem, ahogyan Ön visel­kedett. A demokráciában - amelyért Ön aggódik - meg kell szokni (hallgatni) az eset­leg szélsőséges véleményeket is. Kiváló példákat láthatna erre mondjuk az angol par­lamentben, ahol valóban jól értelmezik a demokráciát. Jómagam nem akkor aggó­dok, amikor egy választó a gondolatait megfogalmazza, hanem akkor, amikor az sü­ket fülekre talál... Stanga István Nagyobb segítséget remél gazdaságunk (Folytatás az 1. oldalról) Ezután több javaslat hangzott el gazdaságunk fellendítésére kormányzati, illetve törvényke­zési szinten. Ennek fontos ele­me a beruházások növelése, amelyek munkahelyteremtéssel párosulhatnak. Az ösztönzésü­ket adókedvezményekkel, tb— könnyítéssel segíthetik. Rámu­tattak, hogy eddig csak kevés cégnél sikerült megvalósítani a modernizációs elképzeléseket. Példaként a Philip Morris Egri Dohánygyár Kft.-t, az Egervin Rt.-t és a Hatvani Konzervgyár Kft.-t említették. Kemény sza­vakkal bírálták a feketegazda­ságot, az azzal összefüggő ter­melést és kereskedelmet. Fel­hívták a képviselők figyelmét, hogy tegyenek meg mindent annak visszaszorításáért. Azt is kérték: az Európai Unióhoz va­ló csatlakozásunk feltétele, hogy Kelet-Magyarország, il­letve Heves megye gazdasága - különös tekintettel az infrast­ruktúrára - is fejlődhessen. Na­gyobb előrelépés ugyanis eddig főleg a Dunántúlon volt. A reálértelmiség kész a szerepre Nagy fontosságú eseményre került sor tegnap délután Egerben, a Technika Házá­ban. A Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája Heves Megyei Szervezete elnök­sége párbeszédre hívta meg szűkebb hazánk országgyű­lési képviselőit. Ott voltak a tagegyesületek vezetői is. Elhangzott, hogy a MTESZ a reálértelmiség legnagyobb megyei szerve­zete, amely negyvenkét tag­egyesületet és csoportot működtet. Munkájuk az el­múlt néhány évben mély­pontra került. A korábbi tá­mogató ipari és mezőgazda- sági üzemek nagy része tönkrement és felszámolásra került. A munkanélküliség miatt a tagság száma is csökkent. Az egyesületek a nehéz­ségeket leküzdve, erőfeszí­tések árán túlélték az elmúlt éveket, és tagjai dolgoznak. Ezért a megyei reálértelmi­ség kész részt venni szűkebb hazánk gazdaságának fej­lesztésében és közéletében is. Felajánlották segítségü­ket az országgyűlési képvi­selőknek, hogy szakértő felmérések, helyzet­elemzések készítésével is hozzájárulnak munkájuk megkönnyítéséhez. Kérték, hogy a képviselők a Parla­mentben közvetítsék a MTESZ szervezetében mű­ködő értelmiség állásfogla­lásait. Az SZDSZ és az ellenzék: együtt, tűzön-vízen át 10. rész- Szombat este elkezdtem a második csapáson gondol­kodni, hogy nyomatékot adjak a japánok követeléseinek. Itt két probléma merült fel. Fi­gyelmeztetnem kellett őket, ne­hogy az éjszaka folyamán el­hagyják a követséget, akármi­lyen ajánlatokat is tesznek ne­kik. Ez túl veszélyes lett volna. Csapdát gyanítottam.- És a második probléma?- A második akcióhoz bom­bákra és lőfegyverekre volt szükségem.- Hiszen nyilván felhasznál­hatta azt az óriási tartalékot, amelyet a japánok júliusban Franciaországba hoztak.- Nem. Nem sikerült kapcso­latba lépnem azokkal, akik hozzáférhettek a fegyverraktá­rakhoz. Hétvége volt.- Nem azt mondta, hogy a hágai támadás előtt arra gon­dolt, hogy esetleg egy második akcióra is szükség lehet?- De igen. De nem tervez­tünk semmi konkrétot. Vasár­nap reggel a holland miniszter- elnök a kormánya és a francia kormány közötti komoly nézet- különbségekről beszélt. Azt mondta, hogy a franciákat ter­heli a felelősség a túszdráma további kimeneteléért. Azonkí­vül utalt arra is, hogy a diplo­máciai kapcsolat országa és Franciaország között nagyon kiéleződött a követségi helyzet miatt.- Hogy értelmezte azt az uta­lást, hogy a franciákat terheli a felelősség a továbbiakért?- Ez azt jelentette, hogy a franciák az antiterrorista egy­ségükkel meg akarták roha­mozni a követséget. Foglyukat a repülőn őrizték. Megtagadták, hogy egy Boeing-707-est küld­jenek Hollandiába, amellyel bajtársaink a Közel-Keletre re­pülhettek volna. Minden arra vallott, hogy vérfürdőre ké­szülnek. Moukarbel meg én nem értettük, miért nem kezd­ték meg a japánok a túszok ki­végzését.- Maga ezt tette volna, ha azon a hétvégén a követségen van?- Természetesen.- Hiszen a franciák azzal fe­nyegetőztek, hogy kivégzik Ja- madát, ha a japánok egyetlen túszt is megölnek.- Igen, de sohasem lett volna bátorságuk hidegvérrel ki­nyírni. Erre felhördült volna a világ.- Jól értettem? Az teljesen rendjénvaló, ha a japánok megölik a foglyaikat, de az el­fogadhatatlan, ha a franciák ugyanúgy cselekednek?- Ugyan, dehogy. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy a franciák a következményektől tartva ezt nem merték volna megtenni. Mit gondol, hány bomba robbant volna ilyen ak­ció után? Hány francia állam­polgárnak kellett volna meg­halnia, ha megölték volna a ja­pánt? Nem a követség ostro­mánál, később nyírtuk volna ki őket. — Mikor határozta el a má­sodik akciót?- Vasárnap délután két óra körül. A követségi akció, úgy látszik, kudarcot vallott. Min­den jel szerint második „Mün­chen” volt kialakulóban. Vér­fürdő a követségen. — És hogy ezt megakadá­lyozza, elhatározta, hogy Pá­rizsban rendez vérfürdőt?- Igen, és ennek azonnal meg kellett történnie. Szükségem lett volna egy géppisztolyra és plasztikbombára, de amint már említettem, hétvégén lehetetlen volt hozzájutnom. Csak a saját fegyverem és két kézigránát állt a rendelkezésemre.- És Moukarbel?- Ő sohasem volt felfegy­verkezve. Tudtam, az akciót al­gériai módszerrel kell véghez- vinnem. Terrorcselekmény de­rült égből. Két kézigránát rob­ban egy kávéházban, Párizs kel­lős közepén. Moukarbel meg­győzött, hogy csak egyet dob­jak be.- Hogy korlátozza a sebesül­tek számát?- Hogy biztosra menjünk, marad még egy, ha további ak­ció válna szükségessé!- A kávéház, amelyet a csa­pásra kiválasztott, a Drugstore volt?- Igen. A hetvenes évek közepén a Drugstore volt a kávéház, ahol vasárnap délután találkoztak az emberek. A csupa króm és üveg bevásárlóközpont mindenek­előtt elsősorban a fiatalok kö­zött volt divatos és „menő”. Röviddel du. 5 óra után a Drugstore-ban pezsgett az élet. Az első emeleti kávéház zsúfolt volt: az asztalok foglaltak vol­tak, sok vendég állt a körbefutó sárgaréz korlátnál, és bámész­kodott lefelé az újságoskioszk előtt sorban álló vagy kirakatok előtt nézelődő tömegre. Carlos a Boulevard Sa­int-Germain felől lépett be a kávéházba, és a tömegbe ve­gyült. A következő pillanatban felment az első emeletre, oda­ment a korláthoz, kibiztosította az M-26-os gránátot, és a föld­szintre, a tömeg közé hajította. Négy másodperc volt hátra a robbanásig. Ezalatt leszaladt a lépcsőn, és kirohant az utcára. (Folytatjuk) (A kötet Budapesten megvásárolható a Ma­gyar Könyvklubnak a Déli pályaudvari ke- rengőjében lévő könyvesboltjában, illetve megrendelhető postai úton a következő cí­men: Magyar Könyvklub, 1546 Budapest.)

Next

/
Thumbnails
Contents