Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-14 / 242. szám

1994. október 14., péntek Eger Es Körzete 5. oldal Jótékonysági bál - értelmi fogyatékosokért Már hagyomány, hogy az ÉFOÉSZ jótékonysági bálra invitálja Eger vállalkozóit, a különféle cégek képviselőit, és minden jó szándékú polgárt, akik adományaikkal segíthetik a megyében élő értelmi fogya­tékosokat. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a Flóra Szálló ad otthont a programnak november 12-én, este 7 órától. A kitűnő hangulatról a Ber- gendy együttes gondoskodik. Belépőjegyek igényelhetők Egerben a Servita út 23. szám alatt, bővebb felvilágosítást a 312-929-es telefonszámon kaphatnak az érdeklődők. Erdélyi festő tárlata az IH-ban Ha az erdélyi származású Kozma István művészetét el akarjuk helyezni a nagybánya­iak törekvései között, akkor a neomodem vonulat követőjé­nek kell tartanunk. Képein szinte izzanak a vörös árnyala­tai, a zöld szín variációi, jel­lemzői az erős, dinamikus szí­nek használata - így ajánlja a közönség figyelmébe a képző- és iparművész munkáit Ju- recskó László művészettörté­nész. A ma délután 5 órakor kezdődő megnyitón a művé­szetbarátok megismerkedhet­nek Kozma István városképei­vel, tájaival és csendéleteivel az Ifjúsági Házban. „1956, Te Csillag”- új emlékmű Egerben Zenés ébresztővel kezdődik ok­tóber 23-án nemzeti ünnepünk programja. Délelőtt 9 órától a Helyőrségi Fúvószenekar tér­zenéjét hallhatják az ide érke­zők a Hatvani kapu téren. A színházban 10 órakor ünnepi megemlékezést, illetve iro­dalmi műsort láthatnak az ér­deklődők. Ezt követően 11 óra­kor avatják fel Király Róbert 1956-os emlékművét, köszön­tőt Németh Bálint, az ’56-os Szövetség országos elnöke mond. Egri képzőművész kiállítása Szegeden Paparó Ibolya egri képzőmű­vész alkotásait mutatják be Szegeden az Iíjúsági Házban október 25-én. A tárlat novem­ber 6-áig tekinthető meg. „Az út, amelyen életem álma valóra válhat” Pécsik Anita, az Amerikában dolgozó fotóművész Pócsik Dénes neve nem isme­retlen egyetlen egri számára sem, hiszen már fiatalkora óta sokat tett a város vízi­labda-sportjáért. Kevesen ismerik viszont ki­sebbik lányát, aki tizenkét évesen szeretett bele a fotó­zásba, majd pár évvel ezelőtt - mint a mesében, aki szerencsét próbál - elindult, hogy megva­lósítsa élete nagy álmát: vi- lághírü nevek mellett dolgoz­zon reklámfotósként a divat vi­lágában. Amerikában felfe­dezték tehetségét, és ezzel el­indult a pályán.- Hogyan kerül ki egy egri lány Kaliforniába, a lehetősé­gek hazájába?- Tizenkilenc évesen két évig küzdöttem vízumért egy amerikai iparművészeti egye­temre. Bár nem volt megfelelő anyagi hátterem, de sikerült, s egyetlen kamerával kiutaztam. Nem vártak tárt karokkal, s nem volt amerikai nagybácsim sem... Az első félévet ki tudtam fi­zetni az egyetemen, és sikerült eredményesen elvégeznem, olyannyira, hogy a félév végén elnyertem egy ösztöndíjat, amelyet négy évig egy nagyon gazdag Santa Barbara-i üzlet­ember szponzorált. így sike­rült befejeznem a Brooks Insti­tute Of Photographity egye­temet. Itt nagyon hamar felfigyel­tek rám, hiszen én voltam az egyetlen, aki Kelet-Európából érkezett, s becsülték bennem, hogy nekivágtam a bizonyta­lannak. Amerikában felkarol­ják a tehetséges embereket, lehetőséget nyújtanak szá­mukra.- Hogyan sikerült beillesz­kedned, mennyire tudsz alkal­mazkodni az amerikai élet­formához?- Nem okozott nehézséget, hiszen már gyermekkoromban is sokat utaztunk a családdal, apa munkája révén az általá­nos iskolás éveimet is Hollan­diában töltöttem. Könnyen ba­rátkozom, s az angol nyelvvel sem voltak problémáim. Az amerikaiak óriási tempót dik­tálnak, nagyon keményen és profi módon, egymást segítve, összehangoltan dolgoznak. Nehéz őket követni, de ha nem tartod velük a lépést, jön he­lyetted egy új tehetség...- Reklámfotózással foglal­kozol. Mennyire sikerül érvé­nyesülnöd huszonöt évesen?- Nagy szerencsém volt, hi­szen mielőtt befejeztem volna az egyetemet, tizenkét képpel, portré kategóriában megnyer­tem a World Image Awards dí­jat, amelyet a világon minden­hol elismernek. így kerültem New York-ba, ahol Patrick Demarchelier fotósnál asszisz­tensként dolgozom. Azóta a fotóim főleg a Vanity Fair-ben, és az amerikai Elle magazinban jelennek meg.- Egy elkészült képen min­dig tökéletesnek, hibátlannak látjuk a fotómodelleket. Való­ban ilyenek?- Természetesen vannak gyönyörű modellek, de a való­ságban nem úgy néznek ki, mint a fotókon. Különleges adottságokkal rendelkeznek, de nem feltétlenül szépek. Ta­lán a legfontosabb az, hogy fo­togének legyenek, de nagyon sok függ a megvilágosítástól, a sminktől, a ruhától is. A digi­tális komputer pedig az egé­szet képes retusálni, így ha a modell combja kicsit vasta­gabb, „levág” belőle egy dara­bot...- Milyen érzés újra itthon lenni másfél év után?- Nagyon jó, szeretem Egert (szerintem a legszebb város a világon...). Bár Ma­gyarországon még nincsenek olyan lehetőségek, mint Ame­rikában. Elsősorban pihenni jöttem haza, hiszen az elmúlt négy év alatt nem jutott rá sok időm, az egyetem mellett dol­goznom kellett. Természete­sen a kikapcsolódás mellett két fotóriportot is készítettem Budapesten a német Steine és az amerikai Elle magazinok-* nak. Kedvenc témám a portré, keresem az érdekes arcokat, egyéniségeket. Ugyanakkor szeretem a divatszakmát is, de teljesen más a divat színes vi­lága. A portréban egy ember lelkét igyekszel ábrázolni, azt az egyéniséget, amelyet nem kell akár nyolc órán át smin­kelni.- Boldog embernek érzed magad? — Feltétlenül! Most jelenik meg rólam egy fiatal tehetsé­gekkel foglalkozó cikk az American Photo magazinban, amely nagyon nagy elismerést jelent. Úgy érzem, elindultam azon az úton, amelyen megva­lósulhat életem álma... Pilisy Csenge Bekölce, a munkanélküli falu Egy kistelepülés, ahol a vállalkozók nemigen kopogtatnak be a polgármesteri hivatal ajtaján jobbnál jobb ajánlatokkal, egy volt bányászfalu, ahol a munkaképes lakosság csaknem hetven százaléka önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, sőt mi több: jóformán a jövedelempótló támogatásból él egy helység Heves megyében, amely helyzete jelenleg kilátástalannak tűnik: Be­kölce.- Most már ott tartunk, hogy hátrányba kerültünk a környező településekkel szemben - fejti ki sajnálkozva Dorkó János polgármester. - A Területfej­lesztési Alap már évekkel előre kimerült a jelenlegi gázberuhá­zással, amit önállóan kell meg­oldanunk, a saját pénzeszköze­inkkel. Emiatt hitel felvételére kényszerült az önkormányzat. A gáz-gerincvezetéket a bél- apárfalvai gázfogadó állomás­tól több kilométer hosszan kel­lett elvezettetnünk, ami miatt a költségeink kétszeresére nőt­tek, mivel nem akartunk többet kérni a lakosságtól, mint a szomszéd településeken: Bükk- szentmártonban, Mikófalván vagy Balatonban.- Számos település céltámo­gatást kapott az illetékes mi­nisztériumoktól az infrastruk­túra fejlesztésére...- A legfőbb probléma, hogy a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium nem sorolta a falut az elmaradott te­lepülések közé. A költségve­tésből nem telik másra így, ilyen körülmények között, csak a gázra. Átcsoportosítani képte­lenek vagyunk pénzeszközein­ket, igazán nincs is honnan...- Miből élnek az emberek? Milyen helyi bevételei vannak az önkormányzatnak?- Hogy miből élnek? Jófor­mán a jövedelempótló támoga­tásból. Az elmúlt negyven év alatt, az az igazság, el is ké- nyelmesedtünk. Miután a kör­nyező ipari vállalatok, üzemek tönkrementek. Például a bor- sodnádasdi lemezgyárat fel­számolták, az ózdi kohászat helyzete közismert, a környező bányákat bezárták, a föld nem nyújt megélhetést, Egerből, il­letve a környékbeli üzemekből leginkább a bejáró dolgozókat bocsátották el, a helyzeten nem is lehet csodálkozni. A lakosság igen nagy része tulajdonképpen vagy nyugdíjas, vagy pedig munkanélküli. — Néhány települést „meg­mentett" egy-egy, szinte a semmiből feltűnt vállalkozó. Munkalehetőséget nyújtott pél­dául a helybélieknek...- Vállalkozók eddig nem ke­restek meg bennünket. A hely­béliek közül inkább a szolgál­tató szférában vállalkoznak egyesek, mindenki kereskedni akar. Helyi bevételeink nincse­nek, nincs kire milyen adót ki­vetnünk. Működött a szom­szédban, Egercsehiben egy csirkefeldolgozó üzem, Csehi Csibe névvel. Sokan dolgoztak ott bekölceiek is, de tavaly az is tönkrement.- Más lehetőség számításba kerülhet-e a gondok enyhíté­sére? — Nemigen. Még a mezőgaz­daság lehetett volna húzóága­zat, de a termelőszövetkezet összeroppant, nincs munka. Be­ruházásokat nemigen eszközöl­nek a mezőgazdaságban. Fur­csa a helyzet, mert amíg koráb­ban újrakezdési támogatással teheneket tartottak a gazdák, utána azért kaptak újabb támo­gatásokat, hogy vágják le őket. A gazdák körében érthetően lankadt a vállalkozási kedv. Mindezeken kívül, nem tudom kinek a hibájából, a földalapok kijelölése a mai napig nem tör­tént meg. Rendezetlenek a tu­lajdonviszonyok, nagy a fe­szültség a faluban, olyannyira, hogy a gazdák veszekednek egymással. Az előművelésre kiadott földeket például nem trágyázzák, mert úgy gondol­ják, a másét felesleges. Ebben a kérdésben mindenképpen dű­lőre kellene jutniuk mind az il­letékeseknek, mind pedig a gazdáknak. (szegedi) Véget ért kempingszezon... Az utolsó vendégek is elbú­csúztak ezen a héten a szilvás- váradi kempingtől. A bükki ős­rengeteg közelében, ahol a he­gyek, az erdők kirándulásra csábítják a településre látoga­tókat, nem is szólva a Sza- lajka-patak gyönyörű fátyolví­zeséséről, vagy a sziklás mere­délyekről, feledhetetlen él­ményt nyújtott mind a külföldi, mind pedig a hazai turistáknak az idei nyáron is. Az idegenforgalmi szezon befejeztével Bozsik Józsefné kempingvezető elégedetten számolt be idei tapasztalataik­ról. Áprilistól több mint 19 ez­ren látogattak el Szilvásvá­radra, ami 69 százalékos ki­használtságot jelent. Ez orszá­gos viszonylatban, a vendégek számát tekintve, jónak mond­ható. A 36 szobás kemping - erre az évre szinte korlátlan sátor- és lakókocsihellyel - a mai na­pon bezárja kapuit a látogatók előtt, előreláthatólag húsvétig. A tervek szerint májusban számos nagy rendezvénynek ad otthont a kemping: itt rendezik meg - többek között - az egye­temisták és diákok országos ta­lálkozóját májusban, amit az erdészek találkozója követ. Városi állásbörze - háromszáz munkahellyel Első alkalommal rendez állás­börzét a Heves Megyei Munka­ügyi Központ egri kirendelt­sége. A kétnapos, október 18-án és 19-én sorra kerülő rendezvényt a Munkaügyi Mi­nisztérium Közösen a jövő munkahelyeiért elnevezésű ala­pítványa támogatja. Mint megtudtuk, hétszáz pá­lyakezdőnek névre szóló meg­hívót küldtek, ám ez nem je­lenti azt, hogy csak a fiatalokat várják. A Klapka György utca 9. alatti épület IV. emeletén nyitva áll az ajtó mindenki előtt, aki elvesztette munkáját, és új állást keres. Az érdeklődők 9-től 15-ig fo­lyamatosan ismerkedhetnek meg 24 munkáltató ajánlatával. Az előzetes jelzések szerint a cégek, vállalkozások képviselői több mint 300 álláslehetőséggel a tarsolyukban érkeznek a ren­dezvényre. Ezek között lesz olyan, aki betanított munkát ajánl, mások ügynöki tevé­kenységre keresnek alkalma­zottat, míg olyanok is akadnak, akik felsőfokú végzettségűek­nek kínálnak állást. Remélik, a kapcsolatfelvétel zömében megállapodással zárul. A programon résztvevők ezenkívül megismerkedhetnek az álláskereső-klub, valamint a pszichológiai szakszolgálat te­vékenységével, szolgáltatásá­val, és aktuális munkajogi kér­désekre is választ kapnak. Meg­tudhatják továbbá: a munka­ügyi szervezet milyen segítsé­get tud nyújtani ahhoz, hogy az állástalanok elhelyezkedési esé­lyei javuljanak.^ n v / Enlaka, Torockó Két erdélyi település, Enlaka \ és Torockó építészeti öröksé­gét mutatja be a Megyei Mű­velődési Központban rendezett I tárlat, amelyet Dely György Ybl-díjas egri építész ajánlott | az érdeklődők figyelmébe. Ritka szépségű és különle­ges a kiállítás azért is, mert En­laka a Ceausescu-féle falu­rombolási tervben oly módon szerepelt, hogy egyszerűen ki­vették a települések lajstromá­ból, vagyis halálra ítélték. A falucska ékessége a XV. szá­zadi, kőfallal kerített, ma uni­tárius templom. Torockó sziklák és erdők közé rejtőzve őrizte meg tisz­taságát, jellegzetes arculatát, a hegyek gyomrából fakasztva hajdan életet adó mindennap­jait: a „vaskenyeret”. Az építé­szeti remekeket képeken és rajzokon október 22-ig tekint­hetik meg. I ■ )■ í lí 1. K I V. _______:

Next

/
Thumbnails
Contents