Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-11 / 239. szám

6. oldal Horizont 1994. október 11., kedd Az idén is volt: Szüret Agriában - A gála szépen felívelő távlatot jelez A Szüret Agriában napfényesre sikerült ebben a kánikulai utózöngével is kedveskedő őszban. A táncgála az egri sport- csarnokban - ne hallgassuk el: Kemény Ferenc nevét viseli - valóban ünnepivé kerekedett. Nemcsak azért, mert ezen a rendezvényen emlékeztek meg a Tánc Sportklub fennállásá­nak harminc évéről, de ezek az örökifjú pergő lábú fiatalok keretezték értékessé a többi együttes számait is. Botond Béla és csapata - hogy a sportos szóhasználat­nál maradjunk - szemet gyö­nyörködtető „szerelésben”, már magával a megjelenéssel is fűszerezte a főképp dél-amerikai táncok hatását. Illik a tánc a szürethez, vi­gasság, jókedv, zene és moz­gás nélkül a bor születése el­képzelhetetlen. És itt, ez alka­lommal a táncot nemcsak a bor emelte jó kedély szülötte­ként láthattuk, élvezhettük. Megjelentek szólisták, cso­portok, a pantomim lelkes művelői, akik - nagy örö­münkre - áthozták, áthallották ide, ebbe a gálába is az Agri- Art Fesztiválból a Mozart Re- quiemjére megálmodott kore­ográfiát, sőt Pergolesi Stabat Materének egy részletét is le­fordították a mozdulatok nyelvezetére. Korponay Berenikét és Né­meth Beátát kétszer is láthat­tuk, amint a zenével alátá­masztható emberi mondaniva­lót kifejezik: a modem ember belső szenvedélyét, a drámát, ami belül megy végbe, ahogy egyre erőteljesebben és egyre sokszínűbben igyekszik meg- vallani. Mintha felelni akarnának a testi mozdulatok azokra a ke­mény kihívásokra, amik a ha­landót naponta érik, azt a ha­landót, aki élni, szeretni, szó­rakozni, békességben élni és alkotni szeretne. Mint'ezek a fiatalok is. És mivel ez a talán csak szórakoztatásnak és ünneplés­nek elíérvézétt gála iíjér szé­les sodrásúra alakult, „hol a test kultúráján túl és felül el­sősorban a lélek, a táncosok egyénisége, a pantomim fiatal tehetségeinek, elképzelései­nek lendülete kapta él a kö­zönséget, erről a hatásról, a szüreti hangulatnak erről az oldaláról is érdeklődtünk a Megyei Művelődési Központ igazgatójától, Sebestyén Já­nostól. Hiszen az Egri Kultu­rális Kalpuz szerint a város megbízásából ők végzik ezt a szervező-teremtő munkát, amely Eger látható-megjele- níthető művészi attrakcióit lét­rehozva vezérli, helyi erőkkel, rangos művészekkel, találko­zókra meghívott együttesek­kel.- Kétségtelen, hogy a tánc­nak mozgósító ereje van, ér­zelmeket, szenvedélyeket éb­reszt fel - mondja az igazgató. - Amikor magam is együtt ha­ladtam a belváros utcáin a szü­retet szimbolizáló felvonulás­sal, észre kellett vennem, ho­gyan szerveződött be a közön­ség, hogyan „csábult el” a lát­ványtól, hogyan akart részt venni, hogyan érezte magáé­nak a „színészetet”, amikor a borkirálynő és udvarhölgyei, no meg a borbolond engedel­meskedtek a szövegkönyvnek és a zenének. Azzal, hogy a néző szeme beitta, társult a produkcióval, és ugyanaz a fo­lyamat ment végbe benne, mint a színházban: eljutott az utcai katarzisig, mert tudta, hogy ezek a fiatalok helyette is, de valahol benne is mókáz­nak, „teszik magukat”, mert játék és derű nélkül csak szürke verebek vagyunk. Közbe is vetném, hogy eb­ben az évben más műfajokban is, nemcsak az utcai felvonu­lásban, az apró mókás jelene­tekben, a képzőművészetben is oldani akarták azt a merevsé­get, ami a szüreti témát eddig körülvette. A fúvósok jól fúj­tak, a népi táncosok jól hatot­tak a színes öltözetükkel, de mintha nem mindig fogta volna össze őket a rendezői marok szorosan egy csokorba.- Évek óta forgatjuk mi ezt az Egerre szabott „unifor­mist”. Azt is szeretnénk, hogy mindenki és minden benne le­het. Többek között a képző­művészek is. De rá kellett jön­nünk, hogy Bakhosz és kis is­tenei nem izgatják fel igazán a környék, Borsod, Nógrád, He­ves festőit, szobrászait, grafi­kusait. Pedig itt nem a bor adta zabolátlanságra gondoltunk, hanem arra a derűs világra, ahol a dal, a móka, a tánc, a szelíd mámor - akár allegóri­ákba is bújtatva, mert a barokk Egerben vagyunk! - megmu­tathatja a rokonszenvesebbik arcát. Azért nem kell azt gon­dolni, hogy ez az egri szüret, ez a többhetes nyilvános ját- szadozás-művészkedés csak úgy belecsurrant az egri pa­takba.- Korántsem gondolnám!- A program kiemelkedő eseménye, a kilencediki fel­vonulás a karcsú Mecset aljá­tól a Dobó térig, a több száz főnyi népviseletes táncos- sal-énekessel, zenésszel, mi­egyébbel, felébresztette a vá­ros érdeklődését. Ott díszeleg­tek a Borrend lovagjai feszes feketéjükben, de táncoltak a svéd, a finn, a német, a szlo­vén, a török, a görök és az olasz együttesek is. Mindezt több ezer ember nézte végig, köztük több száz külföldi ven­dég. Ilyen formásra eddig ez a látványosság még nem gazda­godott. Nem akarom a Tánc­gála hatását elvitatni, de a Gárdonyi Géza Színházban a külföldi táncosok nagy kaval- kádját zsúfolt nézőtér előtt pergették le, a nézőtéren túl­nyomó többségben külföldiek ültek és tapsoltak. Többek kö­zött a Lajtha László együtte­sünknek is.- Csak két szám a szüret méreteiről: harminchat ren­dezvényen mintegy másfél ezer szereplő lépett fel. Kaptuk és kapjuk a visszajelzéseket, nemcsak utcai kézszorítások formájában. Az idegenforga­lom visszatérő vendégei miat­tunk is szaporodnak Egerben. Mocorog bennem is a lo­kálpatrióta buzgalom meg az ötlet. Mondom is gyorsan Se­bestyén Jánosnak: van itt egy nagy és régi színpad, amit évekkel ezelőtt még használ­tak, a Líceum udvarán állítot­ták fel. Hol van az mára? Nem kellene, nem lehetne-e ott, a nagy udvar zárt, színhá­zat utánzó légkörében öt-hat estén át olyan táncos progra­mokat megtervezni, ahol nem­csak az amatőrök, nemcsak a helybéliek, de az országban fellelhető pantomimesek, pro­fik, el egészen a rockig, a mozgás-tánc-sport művészi munkáját bemutató amatőr megszállottakig, mint amilyen itt nálunk Korponay Bereniké, Németh Beáta és Esküdt Csilla, hogy ezt a nemzetközi nyelvet, a táncot és mozgást sajátos egri szüretté ötvözzék a mozgékony fiatalok? Már lá­tom is Kelemen Márta, Gyu- ricza Lilian tanítványait, ott...- Tudom, van egy ilyen színpad - mondja. Le is int, biztat is az igazgató. - Évről évre formálódunk. Már javá­ban folyik az 1995-ös előké­szítés, még hathatnak az idei tapasztalatok. Hatnak is. Arra mindig is figyelemmel kell lennünk, hogy a nyár tenge­lyében mindig is a kamaramu­zsika, abban is a barokk zenei világ forog.- Ezek nem zárják ki, sőt erősítik a lehetőséget... egy barokk tánc, egy rokokó-me­nüett, a la Madame...- Nem így, inkább komo­lyan, mert mindenhez pénz kell. Még a legkönnyebb jó kedélyhez is súlyos összege­ket kell kémünk a közpénzek­ből. Egy bizonyos: a barokk program és az egri szüret a város gyarapodását szolgálja mindenképpen. Ebben mindketten egyetér­tettünk. Farkas András Megjegyzések Szülei mán szobrához A közelmúltban Süleyman (azaz Szulejmán) Demirel török köztársasági elnök emlékparkot avatott Szigetvár határában. A ceremónia kiemelkedő esemé­nye I. Szulejmán szultán em­lékművének leleplezése volt. Az uralkodó szobrának felállí­tása sokak rosszallását váltotta ki, s várhatóan a jövőben is vita tárgya lesz... Szulejmán uralkodói sor­száma problematikus, hiszen a szakirodalomban és a tanköny­vekben hol I., hol pedig II. Szu- lejmánként szerepel, aminek az az oka, hogy egy másik Szu­lejmán a 15. század elején az egyik oszmán részállam élén állt. Miután európai vazallusai szultánnak ismerték el, hosszú ideig I. Szulejmánként tartották számon. Később a hivatalos oszmán történetírás őt nem te­kintette szultánnak, s mivel a modem történetírás az utóbbi álláspontot fogadja el, a megje­lölés cikkünk főszereplőjét il­leti meg. I. Szulejmán (1520-1566) megkapta a Törvényalkotó, a Nagy és (fényes udvartartása miatt) a Pompás jelzőt is. Álta­lában, bár nem teljes joggal, őt tartják a legjelentősebb oszmán uralkodónak. Kétségtelenül volt érzéke a hatalom gyakorlá­sához, zseniális szultánnak azonban nem nevezhető. Több­nyire azért tekintik a legna­gyobb oszmán szultánnak, mert hosszú ideig élt és uralkodott, ráadásul olyan időszakban, amikor az Oszmán Birodalom hatalmának zenitjén állt. Nagy Szulejmán a Kelet és a Nyugat ura akart lenni, s hadse­regei ennek megfelelően ha­talmas területeket hódítottak meg. Uralkodása alatt a török terjeszkedés kárvallottjai jelen­tős mértékben a hitetlen „gyau­rok” voltak. A szultán a keresz­tény világ bástyája, Magyaror­szág ellen hét hadjáratot veze­tett személyesen. Ha ezek eredményeit számba vesszük, rá kell jönnünk, hogy nekünk, magyaroknak aligha van okunk az ünneplésre. Az első támadás a magyar ál­lam védelmi rendszere ellen irányult. Nándorfehérvár 1521. évi elfoglalása megnyitotta Szulejmán előtt az utat az or­szág belseje felé. 1526-ban a mohácsi csatában szintén ő állt a török csapatok élén. Arról természetesen nem a szultán tehetett, hogy a magyar hadse­reg erejéből mindössze egy nagy lovasrohamra futotta, a vereség azonban ettől függetle­nül a'középkori magyar állan bukásának szimbólumává vált. A csatatéren 15—16 ezer ma­gyar maradt holtan, köztük hét püspök és 28 főúr, míg a mene­külő II. Lajos belefulladt a Csele.-patakba. Szulejmán ezzel sem elége­dett meg: 1526 szeptemberének első felében az ország szívéig nyomult, Budát és Pestet fel­égette, a budai várat kifosztotta. Nagy Szulejmán szul­tán (Agostino Veneziano rézmetszete, 1535) Ekkor hordták szét a törökök Mátyás könyvtárának rendkívül értékes köteteit, a Corvinákat is. Az uralkodó csak szeptem­ber második felében indult vissza Konstantinápolyba. Előtte portyázói a Dunántúl je­lentős részét, valamint a Pesttől Egerig terjedő területet borítot­ták vérbe és lángba. A pusztítás mértékére abból is lehet követ­keztetni, hogy Szarajevóban még 1528-ban is sok magyar rabszolgát, valamint arany- és ezüstedényt lehetett vásárolni. A kettős királyválasztás után Magyarországon török és né­met csapatok folytattak had­műveleteket, a mérhetetlen ká­rokhoz ugyanakkor a belső párharcok is hozzájárultak. Szulejmán hazánkat előbb fel­vonulási területnek használta a Bécs elleni támadásokhoz, majd 1541-ben megszállta Bu­dát. A késői utódoknak a város elvesztésének tényénél jobban fáj annak hitszegő módja, a szultán ugyanis a táborába ké­rette a befolyása alatt álló or­szágrész vezetőit és a csecsemő János Zsigmondot, közben pa­rancsára a vár kapuit janicsárok szállták meg. Két évvel később Szulejmán már hatodszor ve­zette hadait a magyarországi hadszíntérre. Ekkor történt, hogy kemény harc után, szabad felvonulás fejében Siklós várát a védők átadták, ám a kivonu­lókat a lesben álló martalócok mind egy szálig lekaszabolták. Az 1566. évi hadjárat nem­csak Szigetvár védői, hanem a szultán számára is végzetesnek bizonyult. A már 72 éves, be­tegségekkel küszködő Szulej­mán valószínűleg nem szívesen állt csapatai élére, de a török ál­lam terjeszkedési kényszere ezt diktálta, és alattvalóinak elvá­rása is ez volt. Szigetvárnál a több mint 50 ezer fős török se­reggel 2300 védő nézett far­kasszemet. Az uralkodó dühös türelmetlenséggel siettette az ostromot, a győzelmet mégsem érte meg, előtte egy nappal, szeptember 6-án meghalt. Be­balzsamozott holttestét elszállí­tották, belső szerveit pedig még ott, Szigetvár mellett temették el. Érthető, hogy Törökország már régóta emlékművet akar ál­lítani I. Szulejmánnak Sziget­váron vagy környékén, hiszen itt hunyt el egyik legnagyobb uralkodója, akinek tevékeny­sége emellett egyetemes törté­neti jelentőségű is. Az sem vé­letlen, hogy a törökök szem­pontjából 1994 ideális év, mert a szultán éppen 500 éve szüle­tett. Mégsem tűnik jó döntés­nek... Egyrészt eddig is akadt olyan hely Szigetvár mellett, ahol a törökök leróhatták ke­gyeletüket Szulejmán emléke előtt, másrészt az uralkodó szobrának felállítása nehezen egyeztethető össze az 1566-ban történtekkel. Zrínyi Miklós horvát bán 1561-ben került a szigetvári kapitányi tisztségbe. Később, mivel nem kapott megfelelő ki­rályi támogatást a vár megerő­sítéséhez, visszaadta a megbí­zatást, de a törökök közeledté­nek hírére vállalta a védelem irányítását. Abban a korban már ehhez sem kis bátorság kel­lett. Zrínyi szó szerint az utolsó leheletéig védte Szigetvárt. Az ostromlók előbb az Újvárost, majd az Óvárost foglalták el, a magyar és horvát védők, az asszonyok és gyerekek a belső várba zárkóztak. Amikor már azt sem lehetett tartani, Zrínyi és katonái kitörtek a tűztenger- ből. Csaknem valamennyien hősi halált haltak. Kevesen tud­ják, hogy még ezután is volt el­lenállás: két tiszt, Kecskés György és Novák János néhány vitézzel a belső vár tornyába zárkózva folytatta a harcot. Zrínyi Miklós tehát méltán lett az egyik legnagyobb nem­zeti hősünk. Természetesnek vesszük, hogy Szigetváron több emlékműve van. Ugyanakkor az egészséges nemzeti érzés nehezen birkózik meg Szulej­mán szobrának felállításával. Ráadásul ez éppen Szigetvár közelében történt. Egyébiránt a létjogosultsága Magyarország bármely településén vitatható lenne, hiszen a szultán - túl azon, hogy Szigetvárt elpusztí­totta - alighanem az ország számára a legtöbb kárt okozó török uralkodó volt. Félreértés ne essék, a mai magyarok és törökök közötti jó kapcsolatokra az élet minden területén szükség van. Üljenek le egymással történészeink, és szakmai szempontok alapján vitassák meg közös múltunk eredményeit. Az emlékművek­kel azonban nem árt vigyázni. Mostanában ugyanis helytelen divat lett a szoborállítás és szo­bordöntés. Különösen óvatosan kell bánnunk a külföldi kéré­sekkel. Mert ezek után ugyan milyen lenne a hazai válasz, ha a tatárok, akikkel újabban üzleti kapcsolatban állunk, a fejükbe vennék, hogy Muhi mellett szobrot állítanak Batu kánnak? Dr. Makai János Zoli, a magyar pizzakirály... Aligha lesz jó vége az én tész­taimádatomnak, az utóbbi he­tekben fölszedtem vagy har­minc deka súlyfölösleget. Zoli a hibás, pizzát nála jobban senki sem készít mife­lénk. Illetlenség volna ingyen­reklámot csinálni neki, ezért csak annyit árulok el róla, hogy az egyik közeli faluban lakik. A főutcán, a kocsma után balra kell fordulni, s a sarkon lévő cukrászda után azonnal az ő pizzériája követ­kezik. Alig néhány négyzetmé­teres, ám messze földön híres. Csak délután négykor nyit, de már fél négykor toporognak előtte a vendégek. És este tízig tele az „étterem”, ritka, hogy ne kelljen várni a helyre. A szakács alapképzettségű tulaj maga készítette kemen­cében süti a maga dagasztotta tésztát. Hajnalonta vékonyra nyújtja az amúgy is derekas adagokat, hogy majdan a szé­lük se maradjon nyers. Pizzá­jának az kölcsönöz különleges ízt, hogy meg van sülve, de nincs megégve, az olajbogyó és a hús ínycsiklandó egységet alkot, a sajt ráfolyik a paradi­csomos feltétre és összeérik vele; az ember szájában él­ménnyé őrlődik minden falat. Fehér asztalnál folytatott vi­táink tanúskodnak arról, hogy Zoli sokáig tusakodott: mire fordítsa nyilvánvaló tehetsé­gét. Ha kellő tőkéje lett volna, akkor bizonyára üzlethálózatot hozott volna létre, és belátható időn belül ő lehetett volna a kiskereskedő pizzakirály Ma­gyarországon. Elvégre átlagon felüli minőségű és tulajdon­képpen olcsón megtermelt áru­ját a saját éttermeiben-talpon- állóiban adhatta volna el. Tőke híján azonban be kell érnie a csekélyebb haszonnal. Csupán arra mer vállalkozni, hogy fenntartsa a maga kis üz­letét, és óriási túlmunkával alapanyagot készítsen a többi pizzásnak. Naponként százöt­ven adagot, holott akár csak egy szerződtetett alkalmazottal a tízszeresét is előállíthatná, ha nem félne attól, hogy társada­lombiztosítást kell fizetnie az idegen munkaerő után. Tipikus vállalkozói sors ná­lunk és a kilencvenes években. A legtehetségesebb magyar tésztagyártó a környéket már meghódította, a közeli nagyvá­rosba viszont még nem jutott be; ahogy én ismerem a visz- szahúzódó természetét és a meglehetősen sanyarú körül­ményeit, talán sohasem fog be­jutni. Pedig a szívvel gyúrt pizza-alapanyagot a jóisten is arra teremtette, hogy ránk vár­jon a legközelebbi ABC-áru- ház hűtőszekrényében, lehető­leg félkész állapotban. Kiemelhetnénk az üveg mögül, hazavihetnénk, saját szájunk íze szerint fűszerez­hetnénk, berakhatnánk a sü­tőbe, majd élvezettel meg­eszegethetnénk. S folytatva a feltételes módot: ha Zolinak elég önbizalma volna (és némi tőkéje), ha nem ő érdeklődne óvatosan a hitellehetőségek iránt, hanem egy valóságérzé­keny bank látna pénzszerzési lehetőséget a falusi szakács nyilvánvaló tehetségében, ak­kor ő lehetne a nagykereskedő pizzakirály Magyarországon. Nekem, persze, így is ő a ki­rály. Kár, hogy csak nekem. Zöldi László n V TB OTP GARANCIA BIZTOSÍTÓ RT. ■BBBBBBBI Az OTP-caapot togpo Szerződéseink Heves megyei értékesítésére FŐ- ÉS MELLÉKFOGLALKOZÁSÚ ÜZLETI MUNKATÁRSAKAT KERESÜNK. Az eredményes munkához- versenyképes módozatokat (lakás-, vállalkozói, vagyon-, kötelező gépjárműfelelősség-, casco-, életbiztosítások)- magas szerzési és fenntartási jutalékot, céljutalékot- eredménytől függő költségtérítést- egyéb juttatásokat biztosítunk. Jelentkezésüket várja az első magyar bankbiztosító: A pályázatokat fényképpel és önéletrajzzal kérjük az alábbi címre: OTP Garancia Biztosító Rt. Heves megyei Vezérképviselet 3300 Eger, Telekessy utca 7. Postafiók: 248; Tel.: 36/411-534; Fax: 412-401

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents