Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-03-04 / 207. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. szeptember 3-4., szombat - vasárnap Az orvosvilág újdonságai Hárommillió ember hal meg évente tuberkulózisban, áll a tüdőbetegségek leküzdésére hivatott nemzetközi orvostársaság jelentésében. A betegség ma már több áldozatot követel, mint a malária. A rossz szociális körülmények, a szűkös lakásviszonyok, a nagy népsűrűség kifejezetten kedvez a tuberkulózis kialakulásának. Legtöbb áldozata a fejlődő országok nagyvárosaiból kerül ki, ahol hiányoznak a gyógyszerek és az orvosi ellátás elégtelen. De mind jobban érintettek az európai nagyvárosok szegénynegyedei is. A Világbank számításai szerint egy-egy tuberkulózis okozta halál 250 dollárral megelőzhető. Évente azonban mintegy tízmillióan betegednek meg, s nem könnyű a hatalmas összeg előteremtése. Nagy gond, hogy következetes kezelés híján olyan kórokozók keletkeznek, amelyekre a gyógyszerek hatástalanok: New York szegénynegyedében, a Harlemben például a tébécés betegek kilencven százaléka idő előtt abbahagyja a kezelést. Európa főként délen és keleten veszélyeztetett, ezért az ott élő gyermekeket kötelezően be kellene oltani a betegség ellen. Európa-szerte több tízmillióan panaszkodnak pár óra járás után erős lábfájásra, görcsökre, ugyanakkor csak a leg ritkább esetben fogadják meg az orvosok tanácsát: tornázzanak, ússzanak, kerékpározzanak, és persze ne dohányozzanak, ne igyanak alkoholt, ne táplálkozzanak zsírosán. Am ha megvan a baj - és ez legtöbbször visszértágulat, trombózi- sos gyulladás, lábszárfekély formájában jelentkezik akkor csakis az orvos és a kés segíthet. Négyezer esztendő óta ismert népbetegség a visszértágulat. A Kolozsvárról Bécsbe települt sebész, Nicolaus Popa visszérműtéti eljárása azon az ismereten alapszik, hogy a vérerekben keletkező endothelin hormon szabályozza a vénák összehúzódását. Ha a hormontermelés rendben működik, nem keletkeznek visszércsomók: az áramló vér és a vénák fala szervesen együttműködik, s a vérsűrlódás a már említett endothelinterme- lésre serkenti a szervezetet.- Operáció helyett csupán egy időre elszorítom a beteg vénát, ezáltal megnő benne a vér nyomása, és a gyors súrlódás következtében újra indul a szükséges hormontermelődés. A páciens a beavatkozás után pár órával saját lábán távozhat a rendelőből. A vérkeringés ellenőrzésére új készüléket fejlesztettek ki Németországban. Az eljárást jövő ősszel az „Euromir 95” elnevezésű űrutazás során fogják először alkalmazni. Eddig ugyanis a súlytalanság miatt csak megközelítő adatok álltak rendelkezésre az űrhajósok szervezetének reagálásáról. A berendezés infravörös fénnyel működik. Az asztronauta egyik ujjára, lábujjára vagy fülcimpájára parányi mérőfejet erősítenek, amely infrafényt bocsát ki. A szövetek által visz- szavert sugarakat fototranzisz- tor fogja fel, s ennek alapján a kutatók képet kaphatnak a vérkeringésről, a vér sűrűségének változásairól, és megfigyelhető lesz a szívműködés is. Egy kis sportos erőnléti edzésre sort keríteni soha nem késő, még a 80-90 éveseknek sem. Ezt bizonyítják a bostoni Tufts egyetem tréningvizsgálatai, amelyeket időskorúakat gondozó intézmények lakói körében végeztek. Megállapításuk szerint a testi hanyatlás sok jelensége, melyeket az öregség számlájára írunk, valójában a testi tevékenység hiányának következménye. A geriátriai osztály vezetője, dr. Maria Fiatarone irányítása alatt álló kutatócsoport öregek otthonának száz lakójával végeztetett célzott gyakorlatokat. A résztvevők — 63 nő és 37 férfi - átlagéletkora 87 év. A legfiatalabb 72, a legidősebb 98 éves volt. Legtöbbjük bottal járt, és tolószékben közlekedett. Csaknem valamennyien krónikus ízületi és tüdőkárosodásban szenvedtek. Négy csoportba osztották őket. Az első csoport tíz héten át testi erőgyakorlatokat végzett, súlyemelést és szertornát a térd és a csípő izmainak és ízületeinek erősítésére. A tréning felügyelet mellett hetente háromszor 45 percig tartott. A második csoport ugyanezt a tréninget csinálta végig és pótlólag speciális táplálékot kapott. A harmadik csoport könnyű mozgást, aerobic gyakorlatokat végzett. A negyedik csoport csak pótlólagos táplálékot kapott. Az eredmény a következő volt: Az első csoport térdizmainak és térdízületének ereje megháromszorozódott, a csípőé megkétszereződött. A csoport átlagos járási gyorsasága 12 százalékkal, a lépcsőjárásé csaknem 30 százalékkal nőtt. A második csoport, amely még táplálékkiegészítést is kapott, éppen ilyen jó eredményt ért el, de nem jobbat. A harmadik és negyedik csoport nem mutatott javulást. Egy korábbi vizsgálat hasonló eredményeket hozott. Az idős emberek halálukig tréningezhetnek. A 70-90 évesek számára tartós edzés gyanánt leginkább megfelel a nyugodt mozgás, mint a torna, az úszás vagy a rendszeres séta. Az emberek életük második felében sportoljanak újra, érdemes. Gyönyörű nyári napra ébredtünk akkor, a fák zöldje áttörve a fényen ott csillogott a szerkesztőség ablakában. A kávé után Légrády főszerkesztő rövid hírrel kezdte az értekezlet megnyitását: még a mai napirend előtt ismertetnék egy felhívást, egy olyan pályázatról lenne szó, amelynek célja tudósítani a közvéleményt arról a szomorú rekordról, hogy hazánk a rák halálozási arányszámával a világ országai közül az első helyen áll. No, akit érdekel ez a téma, az pályázat formájában részt vehet a magyar sajtóban induló riportvagy sorozatversenyen... Ekkor határoztam el, hogy riportot írok ebben a meglehetősen szomorú tárgykörben, amelyben végül is - világelsők vagyunk... I. Horváthék tanyája a Ka- rancspuszta melletti tisztáson úgy világított elő fehér falaival a zöld háttérből, mint egy kínzóoszlop valami kimondhatatlan nevű őserdőben, Afrikában. A kicsi házban, a rongyokkal letakart ágyon ott feküdt az ember, nagyokat nyögve, mellette az eltört támlájú széken olyan vakon pislákolt a piszkos üvegben a bor - mint az ő élete - ebben a nappal is állandóan sötét szobában... Odahúztam az ágy mellé egy ládát, ráültem. Valami ablakféle lehetett a falon, az ablakban reménytelenül döngött egy zöld színű légy, nyilván a menekülés útját kereste, ebből a halálfészekből... Ekkor megszólalt Horváth Sándor: Töltsön már nekem egy pohár bort az úr, mert már csak úgy bírom ezt a kutya életet, ha iszom... Ne féljen, nincs itt senki, nyugodtan adhat... Mit tehettem? Töltöttem Horváth Sándornak, a pohár piszkos volt, de ő ezt már megszokhatta, mert úgy nyelte az italt, mintha éppen az élet vizével kínáltam volna... Ahogy lenyelte a szeszt, rögtön nyögni kezdett: Még ezt a szart is irigyli tőlem az átkozott menyem, egyre kevesebbet ad még ebből is, én meg már nem tudok kivel hozatni, mert a rohadt dög mindenkinek megtiltotta itt a környéken. Mióta beteg Horváth bácsi? - kérdezem. Négy hónapja fiam - azóta nem tudok felkelni se, úgy fáj a gyomrom, hogy menni sem tudok, pedig azelőtt... Mi volt azelőtt?- Egészséges voltam, mint a makk, már tizennégy éves koromtól csőszként dolgoztam itt a pusztán, bizony fiam, lenyomtam ötven évet - munkában, most vagyok hatvannégy... Adjál már még egy pohárral, hisz tudom, hogy úgyis meghalok, két héten belül, na mondta a kis doktor tegnap - minek is éljek én már, he? Hát jó, töltök az öregnek - megnyalja a bor után a szája szélét. Mondjon már valamit az életéről Horváth bátyám - kérlelem. Hiszen fiam - én nem sokat tudok mondani, olyan vagyok én most már, mint az a ződ légy, ott az ablakban - mennék kifelé az életből, oszt nem tudok... Családja volt Horváth bácsinak? - kérdezem... Antikor apámat, anyámat elveszítettem, meghaltak - tizennégy évesen - a negyvennégyes háború folyt akkor - elmentem szolgálni a Békési úrhoz, akit aztán később a kommunisták felakasztottak... Ez a Békési úr valami háborús bűnös volt? - kérdezem az öreget... Ugyan már, hogy lett volna, csak kuláknak kiáltották ki, osztán elvették a húsz hold földjét, utána meg bezáratták a gyarmati börtönbe, de ő hazajött onnét is - egy év múlva... Utána mi történt? - kérdezem... Hát mi történ volna? - a kocsmába nekiment egy ávós- nak, akkor osztán végleg lefogta őt a tarjáni ávó, két év múlva mint a nép ellenségét, amerikai kémet - felakasztották a gyarmati börtön udvarán... En is megnéztem az akasztást, a börtönudvaron, az akasztófa alatt éppen egy ilyen nagy zöld légy döngicsélt, amikor Békésit akasztották, mint ez most itten - az ablakban... Na, töltsél már még egy kis bort, fiam, hogy ne érezzék fájdalmat... Ekkor nyílik az ajtó, egy piros képű, telt fiatalasszony érkezik, elkapja a székről az üveget, a szatyrába teszi, hogy ne hozzon ide több italt, nem elég magának a Jézus vére se, megmondta a doktor, hogy ne igyon, úgyis meghal hamarosan, majd még én fizessem a maga italát addig is, mi? Horváth Sándor befelé fordul az ágyon, tudomást se vesz a fiatalasszonyról, akit nyilván valamelyik tanyaszomszéd küldhetett „elkapni az öreget”... n. Már kezdtek őszülni a zöld hajú fák - amikor megint elmentem Horváth Sándorhoz a riportot folytatni... Előtte beszéltem a kis doktorral, a község orvosával... Nem sok van már hátra a Sándor bácsinak, kapja rendszeresen a gyógyszert, a fiatalasszony be is adja neki, de már menthetetlen, talán még a télig valahogy kihúzza, gyomorrák, teljes étvágytalanság, stb. - így a kis doktor. Az ilyen rákos gyomrot nem lehet csonkolni? - kérdem naivul. Lehet, lehet, hogyne lehetne, így a kis doktor, csak nem a Horváth bácsiét... Az ő gyomrában már teljesen szét- burjánzott a daganat, itt már nincs segítség, csak a fájdalomcsillapítók, utána meg a sötét gödör - így az orvos... Na, megérkeztem Horváth Sándorhoz... A szobában teljes a sötétség... Egy öregasszony ül a széken, Horváth Sándor az ágyon fekszik, hasa kitakarva, rajta egy gyertya ég... Mi folyik itt? - kérdem. A gyertya lángja viszi el a gyomrából a rossz szellemet - így az öregasszony, de már szedi is össze a százasokat, amiket a Sándor bácsi adott neki a nyugdíjából, majd hátra-hátra nézve elsiet... Ejnye, Sándor bátyám, hát már a kuruzsló asszonyoknak hisz? - kérdem az öreget. Nem hiszek én ennek se - így a Sándor bácsi, de hát már a légy is megdöglött az ablakban - most már a jövő héten én következem... - De addig is - töltsél nekem egy kis bort fiam, oda van dugva az ablak mögé - mert azt már négy hónapja nem nyitotta ki senki, biztos, jó kis hely az... Hát tényleg ott van egy üveg bor, penészes üvegben a két ablaküveg között, a döglött legyek mellett. Leveszem, a poharat is mellőle, töltök az öregnek... Ott sose veszi észre a ringyó menyem - mondja az öreg - annak mindig csak a férfin jár az esze, megbolondította a vörös pofájával, meg a fehér combjaival a fiamat, ha nem volnék ilyen beteg, még én is letepemém azt a dögöt - így a Sándor bácsi... Hát miért adta hozzá a fiát egy ilyen asszonyhoz? - humorizálok. Adta a fene, elvette az nélkülem is, a fiam a harmadik férje, nem bír ember nélkül aludni - így szokta mondani... okosít fel Sándor bácsi... Mondjon már valamit az életéről Sándor bácsi - kérlelem. Hát - amikor a Békésit felakasztották - elszegődtem csősznek, ide a kertekhez... Legény voltam, elkezdtem csillagos éjjelenként a szép menyecskék után járni, hiszen rengeteg özvegyasszony volt még közvetlenül a háború után, s mind férfit kívánt... Na, én a Piroska után jártam főként, fekete hajú, hosszú combú nő volt, ő tanított meg a szerelemre, meg az italt is ő adta a kezembe, tíz évig éltünk együtt, na ... aztán elszerette tőlem egy rendőr, még most is annak a felesége... Hát Sándor bácsi? - kérdem. Én meg bevonultam katonának... Kopasz slapecként lestem a lányokra, asszonyokra, tele minden csillagos vággyal, de egy év múlva - már kinővén a hajam, miként Sámsonnak - már kezdtek rám nézni, egy fél év elteltével pedig - közvetlenül a leszerelés előtt - már megint volt asz- szony-szeretőm, az őrmesterem felesége... Szép, barna nő volt, de sokszor aludtam a fénylő combjai között... már persze a szerelmeskedések után... De elmúlt ő is, leszereltem, megint visszamentem csősznek... A lányok már ajánlkoztak nagyban, de én nem akartam még házasodni, itt laktam, fenn, a hegyen a csőszkunyhóban... Reggel a sárgarigók költöttek fel, együtt indultam velük a szerelmes csatákba az asszonynép ellen... Töltsél már még fiam - csak egy pohárral - könyörög Sándor bácsi... Töltök neki - megkérdem, hogy miért nem nősült meg? Nem akartam még, na, kezdtem rengeteget inni, ezt tán egy asszony se viselte volna el... jaj, már megint nagyon kezdi a gyomrom - fiam, ledőlök egy kicsit, na, most menj el, dugd el a bort... Annyi időm sem volt, hogy a bort az ágy alá csúsztassam, amikor megjelent a vörös képű fiatalasszony... Na, már megint az újságírónak hazudik, vén szemtelen... III. Hát így teltek a napok... Mégis eljött a tél, a kis doki jóslata ellenére is... A tanya körül az erdő fái zúzmarákkal keltek, a tanya ablakán kinyíltak az első jégvirágok, mert a Sándorra senki nem fűtött, meg lehetett bent a szobában fagyni - olyan hideg volt ott... Az ablakban a legyek csonttá fagyva zörögtek, az ágy alatt bele volt jege- sedve a bor az üvegbe... Hát Sándor bácsi - senki sem fűt itt magánál? - kérdem az öreget - aki állig betakarva fekszik az ágyon, a rongyok között... Nem fűt már énrám senki, fiam - az öreg... Enni még hoz valamit a fiam, meg igaz, hoz ő bort is - ezzel kész... De még csak nem haltam meg - hiába várja a menyem - fejezi be a nagymonológot Sándor bácsi... De bontsam már ki azt az üveget, fiam - kérlel Sándor bácsi - látom, hogy nagyon párásak a szemei, sápadt, szemében látom ülni a halált... Az üveget nem bontottam ki, a táskámból kivettem egy üveg újbort, egyik riportalanyomtól kaptam, s odatartottam a kinyitott üveget a Sándor bácsi szájához... Remegő kezeivel úgy fogta az üveg nyakát, mintha a semmit markolná, a halált... Aztán lehanyatlott a feje, kezét a gyomrára szorította - intett, hogy nem kell már senki, semmi - ebben az életben... A tél haja ott lengett, kint a fákon, a jéghideg szobában a megfagyott legyek tetemei haláltáncot jártak, tél volt, január, az év leghidegebb hónapja... Jimmy Connors nevével és közreműködésével divatcég alakult, a Liberto Jimmy Connors Inc. (FEB-fotó) Ira Levin novellájából készült el Sharon Stone új filmje, a Sliver. (FEB-fotó) Lörinczy István: A tél haja
