Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-03-04 / 207. szám

1994. szeptember 3-4., szombat - vasárnap Gyöngyös es Körzete 5. oldal Volt egyszer - lesz-e még? - egy nemzetközi néptáncfesztivál Gyöngyösön Menedzserklub-tervek A gyöngyösi menedzserklub - a nyári időszakot leszámítva - havi rendszerességgel szer­vezi programjait. Láng József klubvezetőtől, az APEX Kft. ügyvezető tulajdonosától megtudtuk: a klub célja há­rom esztendő óta, hogy a vá­roskörnyéki cégek vezetői „fehérasztalos” információk­hoz is jussanak, s ennek isme­retében könnyebben tudjanak dönteni. Nagyon sokszor bebizo­nyosodott, hogy nemcsak az az információ, amit neves személyiség mond, hanem az is, amiről igen sokan a mene­dzserklubon belül hallanak. Egyik-másik mátraalji cég helyzetéről, bemházásairól, változásairól ezek alapján olykor üzletek is köttethetnek. A menedzserklub terveiről érdeklődve Láng József el­mondta, hogy Lengyel Lász­lót, Medgyessy Pétert szeret­nék ismételten meghívni, csakúgy, mint Hárshegyi Fri­gyest, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, akit eddig még nem sikerült ven­dégeik között köszönteni. Remélik, ősszel ez is sikerül. Megtudtuk még, hogy az idén is sor kerül az igen nép­szerű menedzserbálra, amely­ről Cintula, azaz Keresztes Tibor nosztalgiadiszkója sem maradhat el Arra a kérdésre válaszolva, hogy rendezvényeik helyszí­neként marad-e az Avar Ho­tel, a klub vezetője azt vála­szolta, hogy szeretnék to­vábbra is itt tartani az össze­jöveteleiket, de ezt még az új tulajdonossal egyeztetniük kell. Szó van arról is, hogy 1995-ben már Gyöngyösön, a Vármegyeház Centerben tart­ják rendezvényeiket. (K. B.) Az alkohol, a drog ellen - a gyöngyösi kórházban Gyöngyösi építők bagi vendégszereplése A gyöngyösi Mátravid Szövet­kezet a szomszédos Pest megye Bag községében készítette első tanuszodás tornacsarnokát. Az elismerés mellett átadott kor­szerű, új sportlétesítményt az idei új tanévtől használják, a di­ákok és az egész falu nem kis örömére. Hanglemez őrzi Tarján vendégeit Máig emlegetik Gyöngyöstar- jánban a városi fesztiválról ki­látogatott spanyol néptánc­együttes káprázatos szereplését. Ha a csoportot talán már nem is látják többé a mátraalji község­ben, zenéje, dalcsokra a telepü­lésen marad. A külföldi vendé­gek ugyanis a repertoárjuk egy részét őrző hanglemezzel ked­veskedtek házigazdáiknak a fel­lépésüket követő búcsúzás előtt kapott virágokért. Szebb iskolában tanulnak Nagyfügeden Négy esztendő után ismét kifes­tették, szebbé tették a nagyfü- gedi általános iskolát. A meg­kezdődött oktatási év további öröme a diákok számára, hogy az önkormányzattól valamen­nyien ingyen kapták kézbe a tankönyveket. Új igazgatója van a nagyrédei iskolának Az eredeti három pályázóból végül is két jelentkező maradt a nagyrédei általános iskola igazgatói posztjára. A helyi ön- kormányzat képviselő-testülete közülük választotta az intéz­mény új vezetőjének Szabó Gábort, aki korábban Atkáron töltött be ugyanilyen állást. A rédei iskolaigazgató a követ­kező öt évre kapott bizalmat, s szeptember 1-jétől van mostani tisztségében. A Solymosi Hírmondó szeptemberi számában Megjelent a Solymosi Hír­mondó szeptemberi száma. A gyöngyössolymosi lap az ön- kormányzat négy évéről tájé­koztat, erdélyi élményeket ad közre. Beszámol a község leg­utóbbi eseményeiről, érdekes­ségeiről, a sporteredményeket, a szüreti ünnep programját közli. Amikor először híre röppent, hogy a gyöngyösi Mátra Műve­lődési Központ lelkes munka­társai nemzetközi néptáncfesz­tivált szeretnének rendezni, so­kan elhúzták a szájukat. Még hogy ilyent? Miből? Hogyan? ... Itt, ebben a kis városban? ... A „hivatalos” város sem tap­sikolt örömében. Hogy négy­millió forint támogatást kér­nek?... Ugyan már!... De az ötlet gazdái nem hagy­ták magukat. Mintha beléjük bújt volna a kisördög, hozzá­kezdtek az „öngyilkosjelölt” akció megvalósításához.- A szponzorok megértettek bennünket - hallottam Bara- nyiné Szilágyi Erzsébettől, a művelődési központ igazgató­nőjétől. A hatmillió forint he­lyett aztán négyből „kihoztuk” a rendezvényt. A közönség...! Hát ilyen még nem volt! A nézők mintha meg lettek volna babonázva. Százá­val tódultak az esti előadásokra. A művelődési központ nagy­terme is mindig szűknek bizo­nyult. A széksorok mellett, a falnál is egymás hegyén-hátán álltak és tapsoltak, rikoltoztak a gyönyörűségtől. Az jutott az eszembe, hogy már a régi rómaiak is feltalálták az egyedül üdvözítő megoldást: Panem et circenses - vallották nagy bölcsen. A mátraalji vá­rosban a kenyér úgy-ahogy még megvolna, a szórakoztatás viszont „hiánycikk”. Jól emlékeznek még a vala­mikori „gyöngyösi kapások” leszármazottai, hogy évekkel ezelőtt az Orczy-kertben, a sza­badtéri színpadon egész nyáron tartottak előadásokat, amik ma­gukhoz szippantották a közön­séget. Esztendőkig nem volt utódja. Most - lett. Úton-útfélen, mindenütt „állt a bál”. Jutott érdeklődésre szá­mot tartó program a fiataloknak is, a felnőttebbeknek is, a vá­rosbelieknek is, és a környező települések lakóinak is. Ezreket és ezreket mozgatott meg a fesztivál. Játékos vetélkedőt még a szereplő együtteseknek is kitaláltak a szervezők, a ren­dezők. A Vidróczki tagjai mindenütt ott voltak, ahol segítségre volt szükség. Sokan eljöttek közü­lük azok is, akik már „kiöreged­tek” a mai csapatból. Nem néz­ték az órájukat sem: a nappa­laik egybefolytak az estéikkel, éjszakáikkal. Tolmácsokra is szükség volt. Negyvenen jelentkeztek, és va­lamennyit fogadták is, pedig jól tudták, hogy a fáradozásaikért egy fillért sem kapnak. Kettesé­vel osztották be őket a csopor­tokhoz, hogy válthassák egy­mást. A legtöbbjük azonban még a pihenést sem igényelte. Jöttek a táncosok Hollandiá­tól Törökországig. Jöttek olya­nok, akik azelőtt még Gyön­gyösnek a hírét sem hallották.- Ezt a táncunkat puskával kellene előadnunk - mondta a törökök szóvivője -, de mi most fegyver nélkül érkeztünk. A nézőtér derültséggel fo­gadta a megjegyzést. Az olaszok a felvonulás vé­gén egy kisebbfajta bemutatót rendeztek a szabadtéri színpad bejárata előtt. Mindenki azt a kislányt kereste köztük a sze­mével, aki a korábbi műsoruk végén magyarul énekelte a dalt, amelynek egy részlete így szól: „Ej-haj, igyunk rája, úgy is el­nyel a sír szája...”. S a végén huncutul rákacsintott a tapsvi­harba kitört közönség hozzá legközelebb lévő tagjaira. Kíváncsi voltam, milyen a hangulat a táncosok körében. A gyöngyösi Ördögszekér együt­tes vezetője, Tömöri Gábor el­mondta, hogy gondot okozott a fesztiválra való felkészülés. A nyári programjuk is zsúfolt volt. A mostani műsorukat meglévő repertoárjukból állítot­ták össze. A hangsúlyt arra fek­tették, hogy tisztességgel sze­repeljenek a külföldi együtte­sek előtt, és megőrizzék a haza­iak rokonszenvét. S úgy érzik: sikerült! Nem hagyhatom szó nélkül a fesztivál emblémáját. A táncos figurát ábrázoló rajz szűksza­vúságában is beszédes, a né­hány lendületes vonallal ábrá­zolt nőalak Selmeczi István grafikus kiemelkedő alkotása, figyelemre méltó műve. Az együttesek küldöttségét fogadáson üdvözölte a város polgármestere, Keresztes György.- Remélem, hogy a két év múlva megrendezendő nemzet­közi fesztiválon ismét köszönt­hetjük önöket a városunkban - jegyezte meg. A művelődési központ mun­katársai, a Vidróczki együttes tagjai is így gondolták már ak­kor, amikor a szervezéshez hozzáfogtak. Hagyományt akartak teremteni. Hogy elkép­zeléseikben mennyi a realitás, azt az egyhetes kavalkád szinte minden részletében igazolta. Mindenki megérdemli az el­ismerést, aki hozzájárult ennek a sokáig felejthetetlen feszti­válnak az életre varázsolásá­hoz. A nézők jól szórakoztak. G. Molnár Ferenc (Folytatás az 1. oldalról)- Áz alkoholfogyasztás mér­téke egy átlagos súlyú, 35-40 év körül makkegészséges férfi­nál napi fél liter bor, vagy 1,5­2,0 korsó sör, de minden héten kell két olyan napot tartani, amikor az ember nem iszik. Ez a mennyiség az egészséges, nor­mál életvezetéshez hozzátar­tozhat a férfiaknál. A nőknél természetesen kevesebb alko­holfogyasztásra kell gondolni.- Térjünk vissza a drogra. Jelenleg kezelnek-e emiatt ilyen beteget?- Drogos beteg az osztá­lyunkon nincs,, de olyan van, aki nagyobb mennyiségben gyógyszert fogyaszt. Ez is vala­hol drog, mert nemcsak a klasszikus anyagokra kell gon­dolni. Drogosnak nevezzük azt is, aki naponta 15-20 - például Seduxen - tablettát fogyaszt, s hozzászokott. Ha ezt a mennyi­séget egy egészséges ember bevenné, toxikus állapotba ke­rülne. Végül is minden olyan, nagy mennyiségben fogyasztott gyógyszert, ami hat a lelkivi­lágra, pszichére, hatása elő­nyös, kellemes: drognak tar­tunk. Amíg az alkoholnak bi­zonyos mennyisége megenge­dett, addig a drog semmilyen szempontból nem kívánatos. Annál is inkább, mert kombi­nálják a különféle tablettákat, kábítószereket, marihuánás ci­garettát az alkohollal, ami na­gyon veszélyes.- Mi a teendő, ha mondjuk a szülő a családjában, a gyereké­nél ilyet tapasztal?- A drogambulanciák segít­hetnek. Bemegy a szülő, és el­mondja, hogy „kérem, az én gyermekem magatartása meg­változott, találtam nála ragasz­tót, furcsa cigarettát gyárt ott­hon...”. Általában nagyon ne­héz észrevenni az ilyesmit, de mindenképpen az ifjú irányít- hatatlanabb, lustább, tompább, teljesítménye csökken. Úgy gondoljuk, sokkal szélesebb társadalmi jelenség ez, mint­hogy az egészségügy egyedül fel tudná vállalni. Ezért min­denkit bevonunk, aki ebben se­gít - gondolok itt az egyházra, iskolákra, stb. -, és megpróbál hozzájárulni a szenvedélybe­tegségek megelőzéséhez __ - mondta végezetül dr. Béla Ár­pád gyöngyösi ideg-elme főor­vos. Azt, hogy felkészültek a drogambulancia szakszerű mű­ködtetésére, az is bizonyítja, hogy még ilyen drogos közeg­ből érkezett szakorvosuk is van, dr. Kelemen Tibor osztályos orvos személyében.- Úgy tudjuk, ön Szegedről került Gyöngyösre.- Igen, onnan. Gondolom, mindenki tudja, hogy ott na­gyon sok drogos van, és emiatt működik egy országos hírű drogambulancia, ahol én is in­tenzíven foglalkoztam drogo­sokkal, elhárítással és felisme­réssel. Gyöngyösön is szeret­nénk egy olyan bázist létre­hozni itt a kórházban, hogy ha bárkinek bármi gondja van, ak­kor bizalommal hozzánk for­dulhasson, akár kábítószeres vagy gyógyszeres visszaélése van. Mi gyógyítjuk, segítünk, s ha kell, felvesszük a szakmai kapcsolatot a budapesti köz­ponttal. Korcsog Béla Újra „kinyit” a Farkasmály Sajátos hegyvidéki-szőlősker- tes környezetével, régi építé­szeti emlékeivel, hangulatos, fadíszítésű, lakószobás préshá­zaival, hatalmas pincéivel - amelyek közül néhányba bele­fért Gyöngyös menedéket ke­reső lakosságának jó része a legutóbbi világháború alatt - ritka kincse a városnak a Far­kasmály. A hajdan népszerű kirándu­lóhelyet az utóbbi évtizedekben sajnos már meglehetősen elzár­ták a nagyközönség elől, in­kább csak kivételes alkalmak­kor, s szűkebb körben mutogat­ták, ajánlották. Az erre tévedő turista legfeljebb a nem min­dennapi látványt élvezhette - kívülről. Jó hír a romantikát kedve­lőknek, hogy most ismét népe­sebb vendégsereget kívánnak ide csalogatni, visszavezetni. Pontosabban Nagy Imre vállal­kozó, a Vincellér Panzió üze­meltetője kezdett biztató tervek megvalósításához. Elképzelése­ihez megvette az egyik legpati­násabb építményt, a Balla-féle borházas pincét, amit fel is újít- tat ezekben a hónapokban. A műemléki előírások szigorú be­tartásával, ügyes kezű vámos- györki kőműves munkájával ha­lad a munka, ami talán már e hónapban - de az idei ősszel feltétlenül - a „Regélő” meg­nyitásával is biztat. A kedves patakocska völ­gyében, sziklafal alatt újraszü­lető búfeledő minden bizonnyal feltámasztja majd az érdeklő­dést a Farkasmály iránt, ahová a vendég akár kisvonattal is ki­ruccanhat a városból. Hiszen a vasúti megállóhely a völgy be­járatánál máig megmaradt. Vissza pedig már gyalogosan is mehet, mert oly közel van Gyöngyös. A Gyöngyösi Műhely a Pincegalériában Ahogy „illik”, a Gyöngyösi Műhely tagjai most is felvonul­tatták alkotásaikat a helyi, Vér­tanú utcai Pincegalériában, amely egyre inkább a város kulturális életének részévé vá­lik. A napokban tartott meg­nyitó alkalmával Jankovits Bé­léné tanár mondott bevezetőt. Beszélt az alkotó közösség ed­digi tevékenységéről és a most látható képek, faragások jel­legzetességéről. Mindenekfölött azt a tényt hangsúlyozta az érdeklődők előtt, hogy az alkotás maga is az öröm forrása, ami semmi máshoz nem hasonlítható és nem mérhető. A szemlélődő örömmel ál­lapíthatja meg, hogy ismerős nevek szerepelnek a képek jel­zésénél. De akadnak szép számmal olyanok is, akik most jutottak először egy ilyen nyil­vános szerepléshez. A már ismert nevek közül dr. Molnár Tivadar képei az ismételt útkeresés szándékát hordozzák magukon: a Mátrai táj már az előző törekvéseket ötvözte a legújabbakkal, egy kissé távolságot tartva a szim­bolikus megoldástól. Feltűnt Kosztya Miklósáé a Sors című képe, amely egy kimúlt ló döbbenetes tragédiáját mu­tatja, valahogy akaratlanul is a szimbolikájával hat. Határozott vonalak, tudatos szimmetria jellemzi Túri Jó­zsef Pincék és Tengerpart című műveit. Szabolcsi Éva képei, az Olvasó férfi és a Leány­portré jellemábrázoló karakte­rével lepi meg a nézelődőt. Fehér Miklós tömör, de hangu­latos műve, a Sziámi macska kellemes perceket szerez a lá­togatók körében. A Család és a Szerelem című faragása nagy érzékeny­ségről és határozottságról tesz tanúbizonyságot Sós Sándor alkotói képességeit illetően. Bodrogi Dalma Erdei patak című képe magán hordozza mindazokat a jó kvalitásokat, amiket már korábban is felfe­deztünk nála és benne. Szabolcska Péter most egy hangulatrajzzal, a Csenddel állt elő, ismét megmutatva ké­pességeit. Adamik Miklós Szü­ret és Vadász című fafaragása a művész új oldalát fedezteti fel a látogatóval. Paksi Mária Köröspart és Bene-patak című természetáb­rázolása szelíd békéjével tűnik fel. Selmeci István hű maradt korábbi technikájához, ame­lyet az Egy nap lenyomatai című képeivel idézett fel újból. Molnár Béla Tájkép című munkája színgazdagságával, hangulatával oldott feszültsé­geket vetít elénk. Nagy Sán- dorné Virág vázában című művével nagy hatást ér el. Majzik Lajos Erdei nyugalom című munkája a természetáb­rázolás szép példáját adja. Bokros Béla Csendélet című képe egy kicsit visszahozza a korábbi évszázadok hangula­tát. A nagyívű kiállítás ismét azt bizonyítja, hogy ebben a mát­raalji városban sokan élnek olyanok, akik a szépség „rab­szolgái”, és akik ezt a furcsa kapcsolatot szívesen vállalják magukra. (g. molnár) A résztvevők az utcai menettáncokkal is sikert arattak. (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents