Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24-25 / 225. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. szeptember 24-25., szombat - vasárnap A szexvideók sztárja. Jessica Hahn nyerte el a legjobban eladható szexvideók sztárja címet. A Playboyban sokszor megcsodált aktképei után vállalt videofilmekben főszerepet. A kritikusok úgy vélik, Jessica mindent tud, amit ebben az „iparágban” tudni kell. Am a hölgy a tiszteletére adott ünnepségen azt nyilatkozta, hogy úgy érzi, most már ideje elsajátítania a színészi mesterséget is... Ötezer könyv néhány négyzetméteren Heinz Müller stuttgarti nyugdíjas ötezer könyvet gyűjtött ösz- sze. A világirodalom klasszikusaitól a pomóírásokig minden megtalálható gyűjteményében - néhány négyzetméteren. A könyvek ugyanis kicsinyek, kisebbek és legkisebbek. Van köztük olyan, amelynek nagysága nem haladja meg egy bélyeg nagyságát. A vitrin üvege mögött ott látható Geothe Faustja, Schiller minden drámája, Marx Tőkéje. Magyarországot, Csehországot, Kanadát, Franciaországot és Oroszországot is minden jelentős írója képviseli. Helyet foglalnak a gyűjteményben az egyházak szent könyvei is, a Bibliától a Koránig.- 1970 óta gyűjtök miniatűr könyveket - mesélte a a nyugalmazott nyomdász a DPA német hírügynökség munkatársának. - Minthogy magam is szakmabeli vagyok, mindig elragadott az apró könyvek nyomdai és könyvkötészeti technikája. Müller hobbijával jó társaságban van: Napóleon császár és Franklin D. Roosevelt elnök szintén szenvedélyes miniatűr- könyv-gyűjtő volt. S most Müller társai egyesületet alkottak. Kiállításokat, cserebörzét és árveréseket akarnak rendezni. Miniatűr könyvnek számít minden olyan nyomtatott termék, amelynek legnagyobb mérete nem haladja meg a tíz centimétert. Az átlagos minikönyv nagysága azonban amint azt a szakemberek mondják - hozzávetőlegesen 4 és 7 centiméter között mozog... Az írások miniatürizálása régebbi, mint a gutenbergi könyvnyomtatás. Plinius beszámol arról, hogy Cicero (Krisztus előtt 106-43) tulajdonában volt egy Iliász-kiadás. Homérosz műve. olyan kicsiny volt, hogy elfért egy dióhéjban - írta Plinius. A későbbi századokban az apró könyvek gyakorlati célokat szolgáltak. így például zarándokok és utazók könnyen magukkal vihették, s természetesen még ma is előfordul, hogy iskolai vizsgánál miniszótárakból puskáznak a tanulók. (MTI) Nő a halálos fertőzések gyakorisága Egyelőre ismeretlen okokból, mindenesetre növekvőben van szerte a világon a halálos kimenetelű bakteriális fertőzések gyakorisága - állapították meg a kérdéssel foglalkozó amerikai szakértők egy kongresszusi al- bizottsági meghallgatáson. Az elmúlt hónapokban reflektorfénybe került, halálos végű streptococcus-A fertőzések ismét ráirányították a figyelmet a baktériumok elleni küzdelem jelentőségére. Az antibiotikumok felfedezése óta győzni látszó emberiségnek a szakértők szerint szembe kell néznie azzal, hogy a baktériumok is harcolnak a maguk módján, és sokszor a már kifejlesztett gyógyszereknek ellenálló, egyre pusztítóbb törzseik jelennek meg. A növekvő gyakoriság mellett például a halálos strepto- coccus-A fertőzések még mindig igen ritkák, és egyelőre nem is kell járványszerű előfordulásuktól tartani. Évente mintegy 10-15 ezer amerikai kap ilyen jellegű fertőzést, és 1500-3000 hal bele. A streptococcus-A nak mintegy 80 típusa ismeretes, de ebből csak kettő, az M-1-nek és az M-3-nak nevezett csoport fertőzése lehet halálos. Az ilyen típusú baktériumfertőzés persze, egyáltalán nem új keletű: az 1800-as évek végén például több ezer asszony halt bele a gyermekszülés utáni streptococcus fertőzésbe. A fertőzést főként idősek és gyermekek kapják meg. Ha valakinél hidegrázás, láz és különösen erős, megmagyarázhatatlan okú fájdalom lép fel - főként néhány napos sérüléseket követően -, akkor tanácsos orvoshoz fordulnia - állítják a témával foglalkozó orvosok. Ilyen esetekben ugyanis a betegnek 1-2 napja van csak hátra, ha nem elég gyors az orvosi beavatkozás. É téren az orvosok felvilágosítását is szeretnék megkezdeni, hogy időben felismerjék és gyorsan elláthassák az életveszélyben levő betegeket. r Elet egy hatalmas apa árnyékában... „Köszönd meg Istennek, hogy nem híres apának vagy a fia! így örömet lelhetsz abban, amit alkotsz, legyen az jelentős vagy jelentéktelen dolog. Jogod van hozzá.” Ezeket írta egy barátjának Franz Xaver Mozart, a nagy zeneköltő legkisebb fia, aki 55 éves korában, 1844-ben hunyt el Karlsbadban, a mai Karlovy Vary ban. Egész életén végigkísérte a keserűség amiatt, hogy a kortársak nem akarták őt önálló személyiségnek tekinteni, még a nevén sem nevezték, csupán úgy, hogy Wolfgang Amadeus fia... És makacsul nem vettek tudomást róla, hogy ő is zeneszerző és művész volt. A legjobb bizonyíték erre, hogy amikor a gyászszertartást tartották a bécsi Ágoston templomban, a korabeli lapok akkor is csak arról az „alkalomról” írtak, amely lehetőséget adott arra, hogy Mozart Requiemje, „ez a ritkán hallott mestermű” felcsendülhessen. Míg a két felserdült fiú közül az idősebb, Carl meg sem kísérelte, hogy híres apjának nyomdokaiba lépjen, addig Franz Xaver feltűnő tehetséget árult el. Anyja, Konstanze sietett is őt - igaz, csak úgy, mint Wolfgang Amadeus Mozart fiát - csodagyereknek feltüntetni. Tanárainak egyike volt az az Antonio Salieri, aki nemcsak Wolfgang Amadeus vetélytársának számított, hanem akit az utókor nagyon sokáig gyilkossággal is vádolt. Franz Xaver 1808-ban elhagyta Bécset, és Galíciában telepedett le, főként azért, hogy megmeneküljön az apjával való állandó összehasonlítástól. Mint zenetanár és „szabadúszó” művész, tíz nyugodt esztendőt töltött Galíciában, majd hangversenykörútra indult, amelynek során fellépett Oroszországban, Lengyelországban, Poroszországban és Dániában, de bejárta Felső-Itá- liát és Svájcot is. De akár Bécs- ben hangversenyezett, akár Prágában, Grazban vagy Ljubljanában, nem mint zongoraművész, még kevésbé mint komponista hívta fel magára a figyelmet - mindenütt mint egy híres apa fiát csodálták. 1822-ben ismét Galíciában telepedett le, és kórust alapított Lembergben. Az azonban nem volt hosszú életű, és Franz Xaver végül is Bécsbe költözött. A komponálással már 1827-ben teljesen felhagyott, többnyire csak magánházaknál muzsikált. Utolsó nyilvános fellépése 1842-ben volt, mégpedig abból az alkalomból, hogy Salzburgban leleplezték apja emlékművét. A zenetörténet mai értékelése szerint Franz Xaver önálló alkotó egyéniség volt. Ami stílusát illeti, apja és Schubert közé tehető. Otto Biba bécsi zenetörténész szerint „ez a zeneszerző, akiről nem akartak tudomást venni, megtalálta volna helyét a zenetörténetben, ha nem nehezedett volna rá egy nagy név viselésének terhe”. Bécsben is lesz „Pompidou-centrum” Hosszú vita után végre döntés született: Bécsben felépül egy nagyszabású múzeumnegyed. Helyét a belvárosi nemzetközi vásárterületen jelölték ki. Az építkezés terveiben a parlamenti többség már megegyezett. Mint a DPA német hírügynökség írja, Helmut Zilk, Bécs polgármestere és partnere, Christian Brünner, aki az Osztrák Néppártot képviseli, megállapodott abban, hogy a kulturális negyed középpontjában két szépművészeti múzeum, egy alkotóház és egy könyvtártorony foglal majd helyet. A kulturális negyedet azért nevezik bécsi „Pompidou-centrumnak”, mert az épületeket futurista stílusban tervezik. A múzeumok között foglal helyet a Leopold-gyűjtemény. Rudolf Leopold osztrák milliomos 5000 művészeti alkotásból álló gyűjteményét az állam megvásárolja. A Leopold-műtárgyak között találhatók az osztrák expresszi- onizmus legfontosabb alkotásai, valamint francia impresszionisták, afrikai, ázsiai és óceániai művészek festményei és szobrai is. A gyűjtemény értékét 1,1 milliárd márkára becsülik. Rudolf Leopold azonban „csak” 314 millió márkát kap az államtól, viszont a múzeum felépítésének költségeit az állam viseli, és maga Leopold lesz a múzeum igazgatója. Az osztrák fővárosnak azonban nemcsak olyan tervei vannak, hogy az európai művészeti élet egyik vezető centruma legyen... Tárgyalásokat folytat a New York-i Guggenheim-múzeum- mal is, hogy az Bécsben fiókmúzeumot nyisson. A tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy nemrégiben aláírták a szándéknyilatkozatot. Rovarevők klubja. Hogy az emberek fantasztikusabbnál fantasztikusabb ötletekkel rukkolnak elő, azt bizonyítja a rovarevők klubja is, amely 1993-tól működik. Látogatói - főleg a fiatalok - igencsak jó étvággyal fogyasztják a különféle ínyencségeket, így a tücsköket, százlábúkat, szarvasbogarakat - sütve, avagy roston, netán másként elkészítve... Mexikóban igencsak jó üzletnek számít bankárt rabolni A profi mexikói bunbandák - legalábbis minden jel erre mutat manapság - felismerték, hogy jövedelmezőbb és biztonságosabb bankárt rabolni, mint bankot. Ezt támasztja alá a legnagyobb mexikói pénzügyi csoport elnökének és társtulajdonosának esete is. Armando Harp Helu 107 napi rabság után szabadult ki, miután hosszas huzavona után végül kifizették érte a mintegy 30 millió dollárra taksált váltságdíjat. A mexikó közvélemény mostanában egyáltalán nem nélkülözi a véres és meglehetősen szomorú szenzációkat, az utóbbi hónapokban - az indián gerillafelkeléstől a kormány- párti elnökjelölt meggyilkolásáig - jutott belőlük éppen elég... Az elmúlt időszakban azonban a legnagyobb figyelem a Mexikói Nemzeti Bank 50 éves elnökének a sorsát kísérte. A házából kilépő Harp Helut sofőrjével együtt ejtették foglyul; mindkettőt elkábították, majd az utóbbit a közelben kitették a kocsiból. A bankhoz, illetve a családhoz érkezett váltságdíj-követelő üzenetek sokáig vissz- hangtalanok maradtak, mígnem a bűnözők 72 órás ultimátumot adtak (pontosan máig sem ismert) feltételeik teljesítésére, kijelentve: ennél egy perccel sem várnak tovább, s ha nem úgy történik minden, ahogyan azt parancsolják, ki- végzik áldozatukat. „Jobb hír vagyok Mexikónak élve, mint holtan” - érvelt a kétségbeesett pénzember azon a videófelvételen, amelyet ultimátumuk nyomatéka- ként az emberrablók készítettek vele és küldtek el a hozzátartozóknak, illetve a sajtónak. A fenyegetés és az áldozat premier plánban elhangzott segélykiáltása végül hatott: percekkel a határidő lejárta előtt a bankár fia tv-nyilatkozatban jelentette be, hogy fizetnek. Fogvatartói is állták a szavukat, lakása közelében elengedték Harp Helut. Kiszabadulása utáni első tv-interjújában elmondta, hogy őrzői egyikét sem ismémé föl; egy két négyzetméteres, ablaktalan helyiségben tartották, ahol az idő múlását csak az étkezések ritmusából mérhette le, az unalom elűzésére pedig nem volt más módja, mint tornagyakorlatok végzése és az őrzőitől kapott Biblia olvasgatása. Az emberrablók ebben az esetben valóban igen jó fogást csináltak: az arab bevándorló családból származó, de már Mexikóban született Harp Helu az utóbbi években sikeres tőzsdei ügyletek révén hatalmas, mesébe illő bevételekre tett szert. így például - más befektetőkkel együtt - ő vásárolta meg az 1991-ben privatizált legnagyobb mexikó bankhálózatot. Magánvagyonát hozzávetőlegesen egymilliárd dollárra teszik, és az amerikai Forbes magazin két esztendővel ezelőtt a világ 289 leggazdagabb embere között tüntette fel... A tehetős üzletemberek vagy gyermekeik túszul ejtése igen jövedelmező üzletággá vált a mexikói alvilágban, egyes szakértők szerint már vetekszik a kábítószer-bevételekkel is. A fő ok: a családok legtöbbje nem bízik abban, hogy a rendőrség a fogoly életének veszélyeztetése nélkül képes eredményesen beavatkozni, ezért aztán nem is fordulnak a hatóságokhoz, hanem inkább fizetnek. így azután 1989 óta megháromszorozódott az ilyen bűn- cselekmények száma, és a kifizetett váltságdíjak átlaga félmillió dollár körül van. Tavaly 64 emberrablás vált ismertté - a jelzett okok miatt valójában ennél bizonyosan sokkal több volt -, és hét eset végződött a fogoly megölésével. Az általában szakavatott módon végrehajtott bűntettek mögött sokan korrupciós vádak miatt elbocsátott volt rendőröket sejtenek, akiknek megvan a szakmai tudásuk egy ilyen akció végrehajtására. Más elméletek szerint azonban külföldi terrorszervezetek - például a spanyolországi ETA vagy a perui Fényes Ösvény - kommandói is beszálltak az „üzletbe”, hogy ilyen módon finanszírozzák csoportjuk működését. Akár az egyik, akár a másik feltételezés igaz, annyi bizonyosan állítható, hogy az emberrablásra specializálódott bandák a legtöbbször elérik céljukat. (MTI)
