Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-24-25 / 225. szám

8. oldal Hétvégi Magazin 1994. szeptember 24-25., szombat - vasárnap A szexvideók sztárja. Jessica Hahn nyerte el a legjobban eladható szexvideók sztárja címet. A Playboyban sokszor megcsodált aktképei után vállalt videofilmekben fő­szerepet. A kritikusok úgy vélik, Jessica mindent tud, amit ebben az „iparágban” tudni kell. Am a hölgy a tiszteletére adott ünnepségen azt nyilatkozta, hogy úgy érzi, most már ideje elsajátítania a színészi mesterséget is... Ötezer könyv néhány négyzetméteren Heinz Müller stuttgarti nyugdí­jas ötezer könyvet gyűjtött ösz- sze. A világirodalom klassziku­saitól a pomóírásokig minden megtalálható gyűjteményében - néhány négyzetméteren. A könyvek ugyanis kicsinyek, ki­sebbek és legkisebbek. Van köztük olyan, amelynek nagy­sága nem haladja meg egy bé­lyeg nagyságát. A vitrin üvege mögött ott látható Geothe Faustja, Schiller minden drámája, Marx Tőkéje. Magyarországot, Csehországot, Kanadát, Franciaországot és Oroszországot is minden jelen­tős írója képviseli. Helyet fog­lalnak a gyűjteményben az egyházak szent könyvei is, a Bibliától a Koránig.- 1970 óta gyűjtök miniatűr könyveket - mesélte a a nyu­galmazott nyomdász a DPA német hírügynökség munkatár­sának. - Minthogy magam is szakmabeli vagyok, mindig el­ragadott az apró könyvek nyomdai és könyvkötészeti technikája. Müller hobbijával jó társa­ságban van: Napóleon császár és Franklin D. Roosevelt elnök szintén szenvedélyes miniatűr- könyv-gyűjtő volt. S most Mül­ler társai egyesületet alkottak. Kiállításokat, cserebörzét és ár­veréseket akarnak rendezni. Miniatűr könyvnek számít minden olyan nyomtatott ter­mék, amelynek legnagyobb mérete nem haladja meg a tíz centimétert. Az átlagos mini­könyv nagysága azonban ­amint azt a szakemberek mond­ják - hozzávetőlegesen 4 és 7 centiméter között mozog... Az írások miniatürizálása ré­gebbi, mint a gutenbergi könyvnyomtatás. Plinius be­számol arról, hogy Cicero (Krisztus előtt 106-43) tulajdo­nában volt egy Iliász-kiadás. Homérosz műve. olyan kicsiny volt, hogy elfért egy dióhéjban - írta Plinius. A későbbi századokban az apró könyvek gyakorlati célo­kat szolgáltak. így például zarándokok és utazók könnyen magukkal vi­hették, s természetesen még ma is előfordul, hogy iskolai vizs­gánál miniszótárakból puskáz­nak a tanulók. (MTI) Nő a halálos fertőzések gyakorisága Egyelőre ismeretlen okokból, mindenesetre növekvőben van szerte a világon a halálos kime­netelű bakteriális fertőzések gyakorisága - állapították meg a kérdéssel foglalkozó amerikai szakértők egy kongresszusi al- bizottsági meghallgatáson. Az elmúlt hónapokban ref­lektorfénybe került, halálos végű streptococcus-A fertőzé­sek ismét ráirányították a fi­gyelmet a baktériumok elleni küzdelem jelentőségére. Az an­tibiotikumok felfedezése óta győzni látszó emberiségnek a szakértők szerint szembe kell néznie azzal, hogy a baktériu­mok is harcolnak a maguk módján, és sokszor a már kifej­lesztett gyógyszereknek ellen­álló, egyre pusztítóbb törzseik jelennek meg. A növekvő gyakoriság mel­lett például a halálos strepto- coccus-A fertőzések még min­dig igen ritkák, és egyelőre nem is kell járványszerű előfordulá­suktól tartani. Évente mintegy 10-15 ezer amerikai kap ilyen jellegű fertőzést, és 1500-3000 hal bele. A streptococcus-A nak mintegy 80 típusa ismeretes, de ebből csak kettő, az M-1-nek és az M-3-nak nevezett csoport fertőzése lehet halálos. Az ilyen típusú baktérium­fertőzés persze, egyáltalán nem új keletű: az 1800-as évek vé­gén például több ezer asszony halt bele a gyermekszülés utáni streptococcus fertőzésbe. A fertőzést főként idősek és gyermekek kapják meg. Ha va­lakinél hidegrázás, láz és külö­nösen erős, megmagyarázhatat­lan okú fájdalom lép fel - fő­ként néhány napos sérüléseket követően -, akkor tanácsos or­voshoz fordulnia - állítják a témával foglalkozó orvosok. Ilyen esetekben ugyanis a be­tegnek 1-2 napja van csak hátra, ha nem elég gyors az or­vosi beavatkozás. É téren az orvosok felvilágosítását is sze­retnék megkezdeni, hogy idő­ben felismerjék és gyorsan el­láthassák az életveszélyben levő betegeket. r Elet egy hatalmas apa árnyékában... „Köszönd meg Istennek, hogy nem híres apának vagy a fia! így örömet lelhetsz abban, amit alkotsz, legyen az jelentős vagy jelentéktelen dolog. Jogod van hozzá.” Ezeket írta egy barátjá­nak Franz Xaver Mozart, a nagy zeneköltő legkisebb fia, aki 55 éves korában, 1844-ben hunyt el Karlsbadban, a mai Karlovy Vary ban. Egész életén végigkísérte a keserűség amiatt, hogy a kor­társak nem akarták őt önálló személyiségnek tekinteni, még a nevén sem nevezték, csupán úgy, hogy Wolfgang Amadeus fia... És makacsul nem vettek tu­domást róla, hogy ő is zene­szerző és művész volt. A legjobb bizonyíték erre, hogy amikor a gyászszertartást tartották a bécsi Ágoston temp­lomban, a korabeli lapok akkor is csak arról az „alkalomról” ír­tak, amely lehetőséget adott arra, hogy Mozart Requiemje, „ez a ritkán hallott mestermű” felcsendülhessen. Míg a két fel­serdült fiú közül az idősebb, Carl meg sem kísérelte, hogy híres apjának nyomdokaiba lép­jen, addig Franz Xaver feltűnő tehetséget árult el. Anyja, Konstanze sietett is őt - igaz, csak úgy, mint Wolfgang Ama­deus Mozart fiát - csodagye­reknek feltüntetni. Tanárainak egyike volt az az Antonio Sali­eri, aki nemcsak Wolfgang Amadeus vetélytársának számí­tott, hanem akit az utókor na­gyon sokáig gyilkossággal is vádolt. Franz Xaver 1808-ban el­hagyta Bécset, és Galíciában te­lepedett le, főként azért, hogy megmeneküljön az apjával való állandó összehasonlítástól. Mint zenetanár és „szabad­úszó” művész, tíz nyugodt esz­tendőt töltött Galíciában, majd hangversenykörútra indult, amelynek során fellépett Oroszországban, Lengyelor­szágban, Poroszországban és Dániában, de bejárta Felső-Itá- liát és Svájcot is. De akár Bécs- ben hangversenyezett, akár Prágában, Grazban vagy Ljubl­janában, nem mint zongoramű­vész, még kevésbé mint kom­ponista hívta fel magára a fi­gyelmet - mindenütt mint egy híres apa fiát csodálták. 1822-ben ismét Galíciában telepedett le, és kórust alapított Lembergben. Az azonban nem volt hosszú életű, és Franz Xa­ver végül is Bécsbe költözött. A komponálással már 1827-ben teljesen felhagyott, többnyire csak magánházaknál muzsikált. Utolsó nyilvános fellépése 1842-ben volt, mégpedig abból az alkalomból, hogy Salzburg­ban leleplezték apja emlékmű­vét. A zenetörténet mai értéke­lése szerint Franz Xaver önálló alkotó egyéniség volt. Ami stí­lusát illeti, apja és Schubert közé tehető. Otto Biba bécsi zenetörténész szerint „ez a ze­neszerző, akiről nem akartak tudomást venni, megtalálta volna helyét a zenetörténetben, ha nem nehezedett volna rá egy nagy név viselésének terhe”. Bécsben is lesz „Pompidou-centrum” Hosszú vita után végre döntés született: Bécsben felépül egy nagyszabású múzeumnegyed. Helyét a belvárosi nemzetközi vásárterületen jelölték ki. Az építkezés terveiben a parla­menti többség már megegye­zett. Mint a DPA német hírügy­nökség írja, Helmut Zilk, Bécs polgármestere és partnere, Christian Brünner, aki az Oszt­rák Néppártot képviseli, megál­lapodott abban, hogy a kulturá­lis negyed középpontjában két szépművészeti múzeum, egy alkotóház és egy könyvtárto­rony foglal majd helyet. A kul­turális negyedet azért nevezik bécsi „Pompidou-centrumnak”, mert az épületeket futurista stí­lusban tervezik. A múzeumok között foglal helyet a Leopold-gyűjtemény. Rudolf Leopold osztrák milli­omos 5000 művészeti alkotás­ból álló gyűjteményét az állam megvásárolja. A Leopold-műtárgyak között találhatók az osztrák expresszi- onizmus legfontosabb alkotá­sai, valamint francia impresszi­onisták, afrikai, ázsiai és óceá­niai művészek festményei és szobrai is. A gyűjtemény érté­két 1,1 milliárd márkára becsü­lik. Rudolf Leopold azonban „csak” 314 millió márkát kap az államtól, viszont a múzeum felépítésének költségeit az ál­lam viseli, és maga Leopold lesz a múzeum igazgatója. Az osztrák fővárosnak azon­ban nemcsak olyan tervei van­nak, hogy az európai művészeti élet egyik vezető centruma le­gyen... Tárgyalásokat folytat a New York-i Guggenheim-múzeum- mal is, hogy az Bécsben fiók­múzeumot nyisson. A tárgyalá­sok már annyira előrehaladtak, hogy nemrégiben aláírták a szándéknyilatkozatot. Rovarevők klubja. Hogy az emberek fantasztikusabbnál fantasztikusabb ötletekkel rukkolnak elő, azt bizonyítja a rovarevők klubja is, amely 1993-tól működik. Látogatói - fő­leg a fiatalok - igencsak jó étvággyal fogyasztják a különféle ínyencségeket, így a tücs­köket, százlábúkat, szarvasbogarakat - sütve, avagy roston, netán másként elkészítve... Mexikóban igencsak jó üzletnek számít bankárt rabolni A profi mexikói bunbandák - legalábbis minden jel erre mutat manapság - felismerték, hogy jövedelmezőbb és biztonságosabb bankárt rabolni, mint bankot. Ezt támasztja alá a legna­gyobb mexikói pénzügyi csoport elnökének és társtulajdonosának esete is. Armando Harp Helu 107 napi rabság után szabadult ki, miután hosszas huzavona után végül kifizették érte a mint­egy 30 millió dollárra taksált váltságdíjat. A mexikó közvélemény mostanában egyáltalán nem nélkülözi a véres és meglehe­tősen szomorú szenzációkat, az utóbbi hónapokban - az indián gerillafelkeléstől a kormány- párti elnökjelölt meggyilkolá­sáig - jutott belőlük éppen elég... Az elmúlt időszakban azon­ban a legnagyobb figyelem a Mexikói Nemzeti Bank 50 éves elnökének a sorsát kísérte. A házából kilépő Harp Helut sofőrjével együtt ejtették fog­lyul; mindkettőt elkábították, majd az utóbbit a közelben ki­tették a kocsiból. A bankhoz, illetve a család­hoz érkezett váltságdíj-köve­telő üzenetek sokáig vissz- hangtalanok maradtak, míg­nem a bűnözők 72 órás ultimá­tumot adtak (pontosan máig sem ismert) feltételeik teljesí­tésére, kijelentve: ennél egy perccel sem várnak tovább, s ha nem úgy történik minden, ahogyan azt parancsolják, ki- végzik áldozatukat. „Jobb hír vagyok Mexikó­nak élve, mint holtan” - érvelt a kétségbeesett pénzember azon a videófelvételen, ame­lyet ultimátumuk nyomatéka- ként az emberrablók készítet­tek vele és küldtek el a hozzá­tartozóknak, illetve a sajtónak. A fenyegetés és az áldozat premier plánban elhangzott se­gélykiáltása végül hatott: per­cekkel a határidő lejárta előtt a bankár fia tv-nyilatkozatban je­lentette be, hogy fizetnek. Fogvatartói is állták a szavu­kat, lakása közelében elenged­ték Harp Helut. Kiszabadulása utáni első tv-interjújában elmondta, hogy őrzői egyikét sem ismémé föl; egy két négyzetméteres, ablak­talan helyiségben tartották, ahol az idő múlását csak az ét­kezések ritmusából mérhette le, az unalom elűzésére pedig nem volt más módja, mint tor­nagyakorlatok végzése és az őrzőitől kapott Biblia olvasga­tása. Az emberrablók ebben az esetben valóban igen jó fogást csináltak: az arab bevándorló családból származó, de már Mexikóban született Harp Helu az utóbbi években sikeres tőzsdei ügyletek révén hatal­mas, mesébe illő bevételekre tett szert. így például - más be­fektetőkkel együtt - ő vásá­rolta meg az 1991-ben privati­zált legnagyobb mexikó bank­hálózatot. Magánvagyonát hozzávető­legesen egymilliárd dollárra teszik, és az amerikai Forbes magazin két esztendővel ez­előtt a világ 289 leggazdagabb embere között tüntette fel... A tehetős üzletemberek vagy gyermekeik túszul ejtése igen jövedelmező üzletággá vált a mexikói alvilágban, egyes szakértők szerint már ve­tekszik a kábítószer-bevéte­lekkel is. A fő ok: a családok leg­többje nem bízik abban, hogy a rendőrség a fogoly életének veszélyeztetése nélkül képes eredményesen beavatkozni, ezért aztán nem is fordulnak a hatóságokhoz, hanem inkább fizetnek. így azután 1989 óta meghá­romszorozódott az ilyen bűn- cselekmények száma, és a kifi­zetett váltságdíjak átlaga fél­millió dollár körül van. Tavaly 64 emberrablás vált ismertté - a jelzett okok miatt valójában ennél bizonyosan sokkal több volt -, és hét eset végződött a fogoly megölésével. Az általá­ban szakavatott módon végre­hajtott bűntettek mögött sokan korrupciós vádak miatt elbo­csátott volt rendőröket sejte­nek, akiknek megvan a szak­mai tudásuk egy ilyen akció végrehajtására. Más elméletek szerint azon­ban külföldi terrorszervezetek - például a spanyolországi ETA vagy a perui Fényes Ös­vény - kommandói is beszáll­tak az „üzletbe”, hogy ilyen módon finanszírozzák csoport­juk működését. Akár az egyik, akár a másik feltételezés igaz, annyi bizo­nyosan állítható, hogy az em­berrablásra specializálódott bandák a legtöbbször elérik céljukat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents