Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24-25 / 225. szám
2. oldal Világtükör 1994. szeptember 24-25., szombat - vasárnap Warren Christopher a NATO-támadásról Warren Christopher amerikai külügyminiszter csütörtökön figyelmeztette a boszniai szer- beket, hogy a NATO újabb légi csapásokat fog rájuk mérni, ha ismét megsértik a boszniai fegyvertilalmi övezeteket vagy támadást intéznek az UNPRO- FOR erői ellen.- A NATO készen áll válaszadásra, és válaszolni is fog - hangoztatta, hozzáfűzve, hogy csak méltatni tudja a NATO fellépését.- A kérés az UNPRO- FOR-tól érkezett, a NATO pedig gyorsan és határozottan cselekedett - mondta. Értesülése szerint a műveletben résztvevő összes gép épségben visszatért a bázisára. A Pentagon csütörtök esti közleménye szerint az akciót egy amerikai A-10-es harci gép és két brit Jaguár hajtotta végre. Az A-10-es fedélzeti ágyúiból nyitott tüzet a boszniai szerb harckocsira, a Jaguárok pedig bombázták a célpontot. Carter közvetítene a két Korea között Jimmy Carter volt amerikai elnök megerősítette, hogy kész közvetítő szerepet vállalni a két Korea közötti csúcstalálkozó megszervezésében. Carter, akinek kijelentését a dél-koreai hírügynökség idézte, az atlantai Carter-központban tartott rögtönzött sajtóértekezleten nyilatkozott, miután találkozott Kim De Dzsunggal, a dél-koreai ellenzék egyik volt vezetőjével. Hangoztatta, hogy csak abban az esetben vállalkozik a közvetítésre, ha mind Szöul, mind Phenjan megbízza ezzel, s döntési jogkörökkel is felruházzák. Megerősítette, hogy mindkét Koreától meghívást kapott, de ezeknek csak akkor tehet eleget, ha először létrejönnek azok a feltételek, amelyek között „bizonyos rugalmassággal” tevékenykedhet. A volt amerikai elnök a héten Atlantában Észak- és Dél-Korea állandó ENSZ-kép- viselőjével is találkozott, akik átadták neki Kim Dzsong II, Észak-Korea kijelölt vezetője, illetve Kim Jung Szám dél-koreai államfő üzenetét. A kínaiak étvágya A világ legnagyobb népességével egyáltalán nem csodálni való az a hatalmas „étvágy” amellyel a kínaiak a világ dolgaira „vetik” magukat. Az adatok mégis meghökkentőek: naponta Kínában 60 ezer tonna disznóhús, 10 ezer tonna olaj, 750 ezer tonna gabona fogy. A tartós fogyasztási cikkek közül a kínaiak naponta 60 ezer televíziót, és 120 ezer karórát vásárolnak. Miről lesz szó az amerikai-orosz csúcson? Washington elképzelése szerint a jövő kedden kezdődő kétnapos amerikai-orosz csúcsértekezleten a lényeg a jövő megalapozása lesz. A felek megvitatják majd azokat az elvi és gyakorlati integrációs lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak Oroszország és a Nyugat együttműködésen alapuló gazdasági, politikai és biztonsági viszonyrendszerének a megszilárdítására. Magas rangú amerikai kormánytisztviselők csütörtökön a Külföldi Sajtóközpontban tartott előzetes tájékoztatójukon elmondták: Bili Clinton és Borisz Jelcin csaknem nyolc órát fog egymással tárgyalni, két esetben négyszemközt, tanácsadói bevonása nélkül. Közlésük szerint a csúcstalálkozón két nagyobb jelentőségű okmányt írnak majd alá. Az egyik a két ország kereskedelmi és beruházási együttműködésének keretét rögzíti a következő tíz évre, a másik pedig a nukleáris és biztonsági stabilitásról - egyebek között a hasadóanyagok őrzéséről, az atomtöltetek leszerelésének visszafordíthatatlanná tételéről, a két ország biztonsági információ- cseréjéről - szól majd. Az utóbbi témakör kapcsán jelezték, amerikai részről remélik: az orosz kormány megtalálja annak módját, hogy felgyorsítsa a START-szerződések alapján felszámolandó atomtöltetek leszerelési folyamatát. A tájékoztatón elhangzott, hogy a tárgyalásokon kiemelt helyen szerepel majd az európai biztonsági rendszer kérdése, nevezetesen a NATO kibővítése, az EBEÉ küldetése és a békepartnerség programja. Amerikai részről meg kívánják erősíteni: a NATO sorainak ki- szélesítése minden bizonnyal be fog következni, ám nem az egységes Európa rovására. Az EBEE-t illetően valószínűleg szóba kerül a szervezet beillesztése a földrész biztonsági struktúrájába, konkrétan felmerülhet közvetítői szerepe az olyan konfliktusok megoldásában, mint például a karabahi válság. Egy kérdésre válaszolva az amerikai hivatalos személyek leszögezték: Washington nem támogatná, ha Moszkva fel akarná éleszteni a volt szovjet köztársaságok egységes védelmi rendszerét. Mint kifejtették: ha a FAK-államok szuverén joguknál fogva, saját akaratukból úgy döntenének, hogy bekapcsolódnak egy ijyen rendszerbe, az Egyesült Államoknak nem lenne kifogása, ellenben szilárd meggyőződése, hogy más országok nem kényszeríthetők a csatlakozásra. Az Egyesült Államok nem ismeri el sem a befolyási övezetek koncepcióját, sem az egyoldalú beavatkozás jogát - hangoztatták. Hozzáfűzték azonban: amerikai részről nem tapasztalják jelét annak, hogy Borisz Jelcin a régi birodalmi határok visszaállítására törekedne. A kormányforrások külön céloztak rá, hogy az Egyesült Államok jó néven venné, ha Oroszország segítséget nyújtana Ukrajna gazdasági talpra- állításához és stabilitásának megteremtéséhez. Az amerikai-orosz kapcsolatok alapvető jellemzőiről és irányzatairól kifejtették, hogy a viszony igen sokrétűen fejlődik, és továbbra is meghatározó eleme a világpolitikának. Felakasztották a hollandot Szingapúrban Tegnap hajnalban első ízben hajtottak végre halálos ítéletet a szingapúri hatóságok egy nyugati állampolgáron. Kábítószer-csempészésért felakasztották Johannes Van Damme, Nigériában élő holland állampolgárt. Mint a holland és belga sajtó részletesen beszámolt róla, sikertelenül jártak az utolsó közbenjárások is. Szingapúrban a kábítószer-kereskedelem ellen 1975-ben életbe léptetett szigorú törvények értelmében mindenkire halálbüntetés vár, akinél 15 grammnál több heroint, vagy 500 grammnál több vadkendert találnak. Eddig hetvennyolc személyt végeztek ki ilyen címen, de nyugati állampolgárt először sújtottak a legsúlyosabb büntetéssel. Van Damme-t még 1991 szeptemberében tartóztatták le a szingapúri repülőtéren, miután 4,3 kiló heroint találtak duplafenekű bőröndjébe rejtve. A Thaiföldre igyekvő holland - akinél csak egy kis kézicsomag volt - azt állította, hogy tudta nélkül „preparálták” meg útitáskáját, de a városállam hatóságai nem adtak hitelt kijelentésének, és tavaly novemberben kötél általi halálra ítélték. A közben eltelt időben jogi és politikai csatornákon igyekeztek kegyelmet kicsikarni Van Damme pártfogói, idén maga Beatrix holland királynő is ilyen értelmű kéréssel fordult Szingapúr elnökéhez. A válasz azonban minden esetben elutasító volt. Az egyetlen reményt a holland bűnügyi felderítés közelmúltban tett közlése jelentette: eszerint Van Damme valójában értékes informátora volt a holland hatóságoknak egy nigériai kábítószer-kereskedő hálózat felszámolásához, amit holland részről dokumentálni is tudnak. Valószínűsíthető, hogy valójában a nigériai banda bosszújának esett áldozatául Van Damme, amidőn csomagjába a heroint beépítették - így szólt a hivatalos holland érvelés. Értesülések szerint az ügyben csütörtökön a holland külügyminiszter személyesen is megpróbált közbenjárni szingapúri kollégájánál, ám a BÉLGA hírügynökség által közzétett legfrisebb, szingapúri keltezésű jelentés már arról számolt be, hogy Van Damme maga közölte egyik látogatójával: a legutolsó kegyelmi kérelmet is elutasították. Az említett látogató szerint az 59 éves férfi beletörődni látszott sorsába: végrendelkezett már, és „feltűnően nyugodt volt”. Hollandiában ismeretlen a kivégzés, a legsúlyosabb büntetés is csak az életfogytiglani börtön. A hallássérültek speciális törődést igényelnek A Hallássérültek Világnapját minden év szeptemberének utolsó vasárnapján tartják, a Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján. Az első rendezvényekre 1958-ban került sor. Magyarországon 800 ezer körül mozog azoknak a száma, akik valamilyen hallás- károsodással élnek. Sajátos helyzetük miatt speciális törődést igényelnek. Ä Hallássérültek Világnapján tartott megemlékezések célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétege ismerje meg a hallássérült - a siket és a nagyothalló - emberek életét, sajátos gondjait. A Hallássérültek Országos Szövetsége - amely a hazai rendezvényeket szervezi - szerény anyagi lehetőségei szerint arra törekszik, hogy könnyítse a hátrányos helyzetűek mindennapjait. 1992-ben országos találkozót rendeztek a jeltolmácsok számára, hiszen gondot okoz, hogy az országban élő közel hatezer siketre jelenleg megyénként csupán 2-3 jeltolmács jut. Munkájukra ugyanakkor az élet számos területén - a házasságkötéstől a válásig, a munkahelyi problémáktól a rendőrségi ügyekig - szükség van. Éppen ezért fontos a szövetség törekvése, amelynek célja országos gondozóhálózat kiépítése. így a jövőben a jeltolmácsokat szociális munkára, a szociális munkásokat pedig jeltolmácsolásra is kiképeznék. Perui családi politikai botrány. Alberto Fujimori, Peru elnöke politikai vitába keveredett a feleségével, ugyanis az elnökválasztás során a neje, vagyis Susana Higuchi ellene folytatott kampányhadjáratot. Az asszonyt ezért megfosztotta a First Ladyt megillető jogoktól, emellett házi őrizetbe vetette. Susana egyébiránt az elnököt korrupcióval vádolja... Olasz divatházak korrupciós botránya Tovább terjed a legnagyobb olasz divatházakat érintő korrupciós botrány. A minap kihallgatott Santo Versace után önként megjelent a korrupció ügyében nyomozó milánói ügyészek előtt Mariuccia Mandelli, a Krizia művésznéven világhírre szert tett divattervező, s elismerte, hogy négy évvel ezelőtt 260 ezer dollár kenőpénzt fizetett a cége könyvelését ellenőrző pénzügyőröknek. Mandelli azzal védekezik, hogy nem bűnös, hanem áldozat volt az ügyben: a megvesztegetési pénz kifizetésére a pénzügyőrség egyik, már letartóztatásban lévő tisztje szabályos zsarolással kényszerítette. / / EU-támogatás Eszak-Irország fejlesztéséhez Az EU brüsszeli bizpttsága a következő három évben 60 millió dollárral támogatja Észak-írország fejlesztését, és ez 20 millió dollárral több, mint amennyit a bizottság korábban erre a célra tervezett - ezt jelentették be Londonban. A brüsszeli bizottság azért emelte meg a kiutalást, mert az IRA által négy hete meghirdetett tűzszünet új reményt ad a békére Észak-írországban. A segélyt Írország Nemzetközi Alapjába fizeti be az EU. Ezt az alapot 1986-ban létesítette a brit és az ír kormány. Jókora bankcsalási ügyletek Ausztriában A II. világháború utáni Ausztria legnagyobb bankcsalási botrányának minősíti az immár letartóztatásban lévő Klaus Maier ti- roli banktisztviselő bűnügyét a Kurier. Maier, aki a GiroCredit bank egyik fiókjának helyettes vezetője volt, névtelen számlákra tett adózatlan pénzekkel operált, illetve egy szövevényes cégbirodalmon futtatta át a pénzt, hol hitelezőként, hol ügyfélként szerepelve. Devizaügyleteinél elszenvedett veszteségeit folyószámlák és letéti bizonylatok meghamisításával pótolta. Maier 1987-től egészen a közelmúltig háborítatlanul folytathatta üzelmeit. A lap úgy tudja, eddig már több mint 400 millió schilling kárt írtak a nagystílű csaló számlájára, de megemlíti: egyes bennfentes alkalmazottak milliárdos károkat emlegetnek. Egy spanyol lány szabadulása a bangkoki börtönből Nemreg szabadult ki a bangkoki Lardyao börtönből és került haza Yolanda Ming, az a spanyol lány, akinek története egyáltalán nem egyedülálló, ugyanakkor tanulságos. A történet akkor kezdődött, amikor Yolanda 19 évesen elköltözött otthonról. „Szinte észrevétlenül kerültem bele a kábítószer világába” - mondja. Nyilván azért ment Bangkokba, hogy olcsón nagyobb mennyiségű kábítószerhez jusson. Ä hazafelé történő beszálláskor azonban megtalálták nála a drogot. Azt mondja, akkor rögtön arra gondolt, hogy vajon mennyi idő fog eltelni, amíg hazakerül. Másnap meglátogatta őt az ottani spanyol követség egy alkalmazottja, és közölte vele: a várható ítélet alapján ez az időtartam 25 év és életfogytiglan közt mozoghat. A lány ekkor öngyilkosságra gondolt. Szerencsére azt is elmondták neki, hogy Spanyolország és Thaiföld között létezik egy olyan kiadatási egyezmény, aminek alapján 4-8 év elteltével a foglyok átkerülhetnek hazai börtönökbe. A börtönben több spanyol lány is volt, akik ennek az egyezménynek az alapján azóta már spanyol börtönökben töltik az ítéletben megszabott, még hátralevő éveket. Véleményük alapján Yolanda arra számított, hogy 25 vagy legfeljebb 40 évet fog kapni, hisz enyhítő körülménynek számít, hogy azonnal beismerte a bűnösségét, és hogy a helyi viszonyokhoz képest nem volt nála túlságosan nagy mennyiségű kábítószer. Yolandát aztán hamarosan meglátogatta az édesapja is, és ez a találkozás adta az erőt a lánynak, hogy elhatározza, minden erejével harcolni fog, hogy kaphasson „egy második lehetőséget az élettől”. A tárgyalást öt hónap elteltével tartották meg, és Yolandát élet- fogytiglanra ítélték. Rettenetesen elkeseredett, mert azt is tudta, hogy valószínűleg hiába fellebbez. Két és fél év elteltével meg is erősítették az ítéletet. Ekkor lépett akcióba az édesapa, akinek sikerült elérnie, hogy felkeltse az érdeklődést a lánya esete iránt. Újabb négy év elteltével Thaiföld királyának levelet írt, amelyben kegyelmet kért a lánya számára. Ä spanyol követség el is juttatta a levelet, de - mások példájából kiindulva - azt is közölték, hogy valószínűleg éveknek kell eltelnie, amíg válasz is érkezik. Yolanda a Lardyao börtönben töltött időről így beszél: „Csak a családomra gondoltam. A hírek tartottak életben; a levelek, a csomagok, az újságcikkek. Nagyon egyhangúak voltak a napok. Fél hatkor keltünk, lezuhanyoztunk, megreggeliztünk, részt vettünk a zászlófelvonáson, és elmentünk a műhelybe dolgozni. Többféle munkalehetőség volt, én a művirágkészítést választottam, mert az a műhely nem volt any- nyira bezárt, annyira zajos, mint a többi. Délben megebédeltünk. Nagyon nehezen szoktam meg az ottani ételeket, mert minden szörnyű csípős volt, és mindig rizst adtak. Az első hónapban csak gyümölcsöt bírtam enni, de aztán lassan megszoktam, sőt, néhány ételt meg is szerettem. Ebéd után aztán visszamentünk dolgozni, délután fél ötig. Aztán lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, és fél hatkor bezártak bennünket a celláinkba. Hatalmas termek voltak, mindegyikben 130 nő. Takarókon és törölközőkön fekve aludtunk.” Egy szép napon aztán Yolandát váratlan látogatóhoz hívták ki... Egy mallorcai szenátor volt az, aki - útban bangkoki nyaralására, a repülőn - olvasta az újságban honfitársnője esetét. Megígérte neki, hogy felkeresi az apját, és megpróbál segíteni. El is érte, hogy Éelipe González személyesen írjon levelet az ottani hatóságoknak. Amikor Yolanda megkapta a kegyelemről szóló értesítést, nem akart hinni a szemének. A történet „tanulságát” Yolanda így foglalja össze: „Sok mindent megtanultam a börtönben. Hogy a kábítószer olyan hasztalan és kilátástalan világ, ami csak tönkreteszi az embert. Észre sem veszed, és máris nyakig benne vagy, a következmények pedig rettenetesek. Óriási leckét kaptam szolidaritásból is: azóta sokkal többre értékelem az embertársaimat. Megtanultam, mi a barátság és a szeretet, a szüleim soha nem múló, feltétel nélküli szeretete. Tulajdonképpen szerencsém volt, hogy letartóztattak, hisz ha nem így történik, valószínűleg már régen meghaltam volna. Sokat gondolok az ottmaradt társnőimre, és kérem a szüleiket, hogy ne adják fel a harcot, kövessék anyám példáját. Sok dolgom van az életben. Ha segíthetek másoknak, hogy ne kerüljenek bele a kábítószer sötét világába, nagyon szívesen megteszem.” (MT!)
