Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-24-25 / 225. szám

2. oldal Világtükör 1994. szeptember 24-25., szombat - vasárnap Warren Christopher a NATO-támadásról Warren Christopher amerikai külügyminiszter csütörtökön figyelmeztette a boszniai szer- beket, hogy a NATO újabb légi csapásokat fog rájuk mérni, ha ismét megsértik a boszniai fegyvertilalmi övezeteket vagy támadást intéznek az UNPRO- FOR erői ellen.- A NATO készen áll válaszadásra, és válaszolni is fog - hangoztatta, hozzáfűzve, hogy csak méltatni tudja a NATO fellépését.- A kérés az UNPRO- FOR-tól érkezett, a NATO pe­dig gyorsan és határozottan cse­lekedett - mondta. Értesülése szerint a műveletben résztvevő összes gép épségben visszatért a bázisára. A Pentagon csütörtök esti közleménye szerint az akciót egy amerikai A-10-es harci gép és két brit Jaguár hajtotta végre. Az A-10-es fedélzeti ágyúiból nyitott tüzet a boszniai szerb harckocsira, a Jaguárok pedig bombázták a célpontot. Carter közvetítene a két Korea között Jimmy Carter volt amerikai el­nök megerősítette, hogy kész közvetítő szerepet vállalni a két Korea közötti csúcstalálkozó megszervezésében. Carter, akinek kijelentését a dél-koreai hírügynökség idézte, az atlantai Carter-központban tartott rögtönzött sajtóértekez­leten nyilatkozott, miután talál­kozott Kim De Dzsunggal, a dél-koreai ellenzék egyik volt vezetőjével. Hangoztatta, hogy csak abban az esetben vállalko­zik a közvetítésre, ha mind Szöul, mind Phenjan megbízza ezzel, s döntési jogkörökkel is felruházzák. Megerősítette, hogy mindkét Koreától meghí­vást kapott, de ezeknek csak akkor tehet eleget, ha először létrejönnek azok a feltételek, amelyek között „bizonyos ru­galmassággal” tevékenykedhet. A volt amerikai elnök a hé­ten Atlantában Észak- és Dél-Korea állandó ENSZ-kép- viselőjével is találkozott, akik átadták neki Kim Dzsong II, Észak-Korea kijelölt vezetője, illetve Kim Jung Szám dél-ko­reai államfő üzenetét. A kínaiak étvágya A világ legnagyobb népességé­vel egyáltalán nem csodálni való az a hatalmas „étvágy” amellyel a kínaiak a világ dol­gaira „vetik” magukat. Az ada­tok mégis meghökkentőek: na­ponta Kínában 60 ezer tonna disznóhús, 10 ezer tonna olaj, 750 ezer tonna gabona fogy. A tartós fogyasztási cikkek közül a kínaiak naponta 60 ezer tele­víziót, és 120 ezer karórát vásá­rolnak. Miről lesz szó az amerikai-orosz csúcson? Washington elképzelése szerint a jövő kedden kezdődő kétna­pos amerikai-orosz csúcsérte­kezleten a lényeg a jövő meg­alapozása lesz. A felek megvi­tatják majd azokat az elvi és gyakorlati integrációs lehetősé­geket, amelyek rendelkezésre állnak Oroszország és a Nyugat együttműködésen alapuló gaz­dasági, politikai és biztonsági viszonyrendszerének a megszi­lárdítására. Magas rangú ame­rikai kormánytisztviselők csü­törtökön a Külföldi Sajtóköz­pontban tartott előzetes tájékoz­tatójukon elmondták: Bili Clin­ton és Borisz Jelcin csaknem nyolc órát fog egymással tár­gyalni, két esetben négyszem­közt, tanácsadói bevonása nél­kül. Közlésük szerint a csúcsta­lálkozón két nagyobb jelentő­ségű okmányt írnak majd alá. Az egyik a két ország kereske­delmi és beruházási együttmű­ködésének keretét rögzíti a kö­vetkező tíz évre, a másik pedig a nukleáris és biztonsági stabili­tásról - egyebek között a hasa­dóanyagok őrzéséről, az atom­töltetek leszerelésének vissza­fordíthatatlanná tételéről, a két ország biztonsági információ- cseréjéről - szól majd. Az utóbbi témakör kapcsán jelez­ték, amerikai részről remélik: az orosz kormány megtalálja annak módját, hogy felgyor­sítsa a START-szerződések alapján felszámolandó atomtöl­tetek leszerelési folyamatát. A tájékoztatón elhangzott, hogy a tárgyalásokon kiemelt helyen szerepel majd az euró­pai biztonsági rendszer kérdése, nevezetesen a NATO kibőví­tése, az EBEÉ küldetése és a békepartnerség programja. Amerikai részről meg kívánják erősíteni: a NATO sorainak ki- szélesítése minden bizonnyal be fog következni, ám nem az egységes Európa rovására. Az EBEE-t illetően valószínűleg szóba kerül a szervezet beil­lesztése a földrész biztonsági struktúrájába, konkrétan felme­rülhet közvetítői szerepe az olyan konfliktusok megoldásá­ban, mint például a karabahi válság. Egy kérdésre válaszolva az amerikai hivatalos személyek leszögezték: Washington nem támogatná, ha Moszkva fel akarná éleszteni a volt szovjet köztársaságok egységes vé­delmi rendszerét. Mint kifejtet­ték: ha a FAK-államok szuve­rén joguknál fogva, saját akara­tukból úgy döntenének, hogy bekapcsolódnak egy ijyen rendszerbe, az Egyesült Álla­moknak nem lenne kifogása, el­lenben szilárd meggyőződése, hogy más országok nem kény­szeríthetők a csatlakozásra. Az Egyesült Államok nem ismeri el sem a befolyási öveze­tek koncepcióját, sem az egyol­dalú beavatkozás jogát - han­goztatták. Hozzáfűzték azon­ban: amerikai részről nem ta­pasztalják jelét annak, hogy Borisz Jelcin a régi birodalmi határok visszaállítására töre­kedne. A kormányforrások külön céloztak rá, hogy az Egyesült Államok jó néven venné, ha Oroszország segítséget nyúj­tana Ukrajna gazdasági talpra- állításához és stabilitásának megteremtéséhez. Az amerikai-orosz kapcsola­tok alapvető jellemzőiről és irányzatairól kifejtették, hogy a viszony igen sokrétűen fejlő­dik, és továbbra is meghatározó eleme a világpolitikának. Felakasztották a hollandot Szingapúrban Tegnap hajnalban első ízben hajtottak végre halálos ítéletet a szingapúri hatóságok egy nyu­gati állampolgáron. Kábító­szer-csempészésért felakasztot­ták Johannes Van Damme, Ni­gériában élő holland állampol­gárt. Mint a holland és belga sajtó részletesen beszámolt róla, si­kertelenül jártak az utolsó köz­benjárások is. Szingapúrban a kábító­szer-kereskedelem ellen 1975-ben életbe léptetett szi­gorú törvények értelmében mindenkire halálbüntetés vár, akinél 15 grammnál több hero­int, vagy 500 grammnál több vadkendert találnak. Eddig het­vennyolc személyt végeztek ki ilyen címen, de nyugati állam­polgárt először sújtottak a leg­súlyosabb büntetéssel. Van Damme-t még 1991 szeptemberében tartóztatták le a szingapúri repülőtéren, mi­után 4,3 kiló heroint találtak duplafenekű bőröndjébe rejtve. A Thaiföldre igyekvő holland - akinél csak egy kis kézicsomag volt - azt állította, hogy tudta nélkül „preparálták” meg úti­táskáját, de a városállam ható­ságai nem adtak hitelt kijelen­tésének, és tavaly novemberben kötél általi halálra ítélték. A közben eltelt időben jogi és politikai csatornákon igye­keztek kegyelmet kicsikarni Van Damme pártfogói, idén maga Beatrix holland királynő is ilyen értelmű kéréssel fordult Szingapúr elnökéhez. A válasz azonban minden esetben eluta­sító volt. Az egyetlen reményt a hol­land bűnügyi felderítés közel­múltban tett közlése jelentette: eszerint Van Damme valójában értékes informátora volt a hol­land hatóságoknak egy nigériai kábítószer-kereskedő hálózat felszámolásához, amit holland részről dokumentálni is tudnak. Valószínűsíthető, hogy valójá­ban a nigériai banda bosszújá­nak esett áldozatául Van Damme, amidőn csomagjába a heroint beépítették - így szólt a hivatalos holland érvelés. Értesülések szerint az ügy­ben csütörtökön a holland kül­ügyminiszter személyesen is megpróbált közbenjárni szin­gapúri kollégájánál, ám a BÉLGA hírügynökség által közzétett legfrisebb, szingapúri keltezésű jelentés már arról számolt be, hogy Van Damme maga közölte egyik látogatójá­val: a legutolsó kegyelmi ké­relmet is elutasították. Az emlí­tett látogató szerint az 59 éves férfi beletörődni látszott sor­sába: végrendelkezett már, és „feltűnően nyugodt volt”. Hollandiában ismeretlen a kivégzés, a legsúlyosabb bünte­tés is csak az életfogytiglani börtön. A hallássérültek speciális törődést igényelnek A Hallássérültek Világnapját minden év szeptemberének utolsó vasárnapján tartják, a Si­ketek Nemzetközi Szövetségé­nek határozata alapján. Az első rendezvényekre 1958-ban ke­rült sor. Magyarországon 800 ezer körül mozog azoknak a száma, akik valamilyen hallás- károsodással élnek. Sajátos helyzetük miatt speciális törő­dést igényelnek. Ä Hallássérül­tek Világnapján tartott megem­lékezések célja, hogy a társada­lom minél szélesebb rétege is­merje meg a hallássérült - a si­ket és a nagyothalló - emberek életét, sajátos gondjait. A Hallássérültek Országos Szövetsége - amely a hazai rendezvényeket szervezi - sze­rény anyagi lehetőségei szerint arra törekszik, hogy könnyítse a hátrányos helyzetűek minden­napjait. 1992-ben országos ta­lálkozót rendeztek a jeltolmá­csok számára, hiszen gondot okoz, hogy az országban élő közel hatezer siketre jelenleg megyénként csupán 2-3 jeltol­mács jut. Munkájukra ugyan­akkor az élet számos területén - a házasságkötéstől a válásig, a munkahelyi problémáktól a rendőrségi ügyekig - szükség van. Éppen ezért fontos a szö­vetség törekvése, amelynek célja országos gondozóhálózat kiépítése. így a jövőben a jel­tolmácsokat szociális munkára, a szociális munkásokat pedig jeltolmácsolásra is kiképeznék. Perui családi politikai botrány. Alberto Fujimori, Peru elnöke politikai vitába keveredett a feleségével, ugyanis az elnökválasztás során a neje, vagyis Susana Higuchi ellene folytatott kampányhadjáratot. Az asszonyt ezért megfosztotta a First Ladyt megillető jogoktól, emel­lett házi őrizetbe vetette. Susana egyébiránt az elnököt korrupcióval vádolja... Olasz divatházak korrupciós botránya Tovább terjed a legnagyobb olasz divatházakat érintő korrup­ciós botrány. A minap kihallgatott Santo Versace után önként megjelent a korrupció ügyében nyomozó milánói ügyészek előtt Mariuccia Mandelli, a Krizia művésznéven világhírre szert tett divattervező, s elismerte, hogy négy évvel ezelőtt 260 ezer dollár kenőpénzt fizetett a cége könyvelését ellenőrző pénzügyőröknek. Mandelli azzal védekezik, hogy nem bűnös, hanem áldozat volt az ügyben: a megvesztegetési pénz kifizeté­sére a pénzügyőrség egyik, már letartóztatásban lévő tisztje szabályos zsarolással kényszerítette. / / EU-támogatás Eszak-Irország fejlesztéséhez Az EU brüsszeli bizpttsága a következő három évben 60 millió dollárral támogatja Észak-írország fejlesztését, és ez 20 millió dollárral több, mint amennyit a bizottság korábban erre a célra tervezett - ezt jelentették be Londonban. A brüsszeli bizottság azért emelte meg a kiutalást, mert az IRA által négy hete meg­hirdetett tűzszünet új reményt ad a békére Észak-írországban. A segélyt Írország Nemzetközi Alapjába fizeti be az EU. Ezt az alapot 1986-ban létesítette a brit és az ír kormány. Jókora bankcsalási ügyletek Ausztriában A II. világháború utáni Ausztria legnagyobb bankcsalási botrá­nyának minősíti az immár letartóztatásban lévő Klaus Maier ti- roli banktisztviselő bűnügyét a Kurier. Maier, aki a GiroCredit bank egyik fiókjának helyettes vezetője volt, névtelen szám­lákra tett adózatlan pénzekkel operált, illetve egy szövevényes cégbirodalmon futtatta át a pénzt, hol hitelezőként, hol ügyfél­ként szerepelve. Devizaügyleteinél elszenvedett veszteségeit folyószámlák és letéti bizonylatok meghamisításával pótolta. Maier 1987-től egészen a közelmúltig háborítatlanul folytat­hatta üzelmeit. A lap úgy tudja, eddig már több mint 400 millió schilling kárt írtak a nagystílű csaló számlájára, de megemlíti: egyes bennfentes alkalmazottak milliárdos károkat emlegetnek. Egy spanyol lány szabadulása a bangkoki börtönből Nemreg szabadult ki a bang­koki Lardyao börtönből és ke­rült haza Yolanda Ming, az a spanyol lány, akinek története egyáltalán nem egyedülálló, ugyanakkor tanulságos. A történet akkor kezdődött, amikor Yolanda 19 évesen el­költözött otthonról. „Szinte ész­revétlenül kerültem bele a kábí­tószer világába” - mondja. Nyilván azért ment Bang­kokba, hogy olcsón nagyobb mennyiségű kábítószerhez jus­son. Ä hazafelé történő beszál­láskor azonban megtalálták nála a drogot. Azt mondja, ak­kor rögtön arra gondolt, hogy vajon mennyi idő fog eltelni, amíg hazakerül. Másnap meglá­togatta őt az ottani spanyol kö­vetség egy alkalmazottja, és közölte vele: a várható ítélet alapján ez az időtartam 25 év és életfogytiglan közt mozoghat. A lány ekkor öngyilkosságra gondolt. Szerencsére azt is el­mondták neki, hogy Spanyolor­szág és Thaiföld között létezik egy olyan kiadatási egyezmény, aminek alapján 4-8 év elteltével a foglyok átkerülhetnek hazai börtönökbe. A börtönben több spanyol lány is volt, akik ennek az egyezménynek az alapján azóta már spanyol börtönökben töltik az ítéletben megszabott, még hátralevő éveket. Vélemé­nyük alapján Yolanda arra számított, hogy 25 vagy legfel­jebb 40 évet fog kapni, hisz enyhítő körülménynek számít, hogy azonnal beismerte a bű­nösségét, és hogy a helyi viszo­nyokhoz képest nem volt nála túlságosan nagy mennyiségű kábítószer. Yolandát aztán hamarosan meglátogatta az édesapja is, és ez a találkozás adta az erőt a lánynak, hogy elhatározza, minden erejével harcolni fog, hogy kaphasson „egy második lehetőséget az élettől”. A tár­gyalást öt hónap elteltével tar­tották meg, és Yolandát élet- fogytiglanra ítélték. Rettenetesen elkeseredett, mert azt is tudta, hogy valószí­nűleg hiába fellebbez. Két és fél év elteltével meg is erősítet­ték az ítéletet. Ekkor lépett ak­cióba az édesapa, akinek sike­rült elérnie, hogy felkeltse az érdeklődést a lánya esete iránt. Újabb négy év elteltével Thai­föld királyának levelet írt, amelyben kegyelmet kért a lá­nya számára. Ä spanyol követ­ség el is juttatta a levelet, de - mások példájából kiindulva - azt is közölték, hogy valószínű­leg éveknek kell eltelnie, amíg válasz is érkezik. Yolanda a Lardyao börtön­ben töltött időről így beszél: „Csak a családomra gondoltam. A hírek tartottak életben; a le­velek, a csomagok, az újság­cikkek. Nagyon egyhangúak voltak a napok. Fél hatkor kel­tünk, lezuhanyoztunk, megreg­geliztünk, részt vettünk a zász­lófelvonáson, és elmentünk a műhelybe dolgozni. Többféle munkalehetőség volt, én a mű­virágkészítést választottam, mert az a műhely nem volt any- nyira bezárt, annyira zajos, mint a többi. Délben megebé­deltünk. Nagyon nehezen szok­tam meg az ottani ételeket, mert minden szörnyű csípős volt, és mindig rizst adtak. Az első hó­napban csak gyümölcsöt bírtam enni, de aztán lassan megszok­tam, sőt, néhány ételt meg is szerettem. Ebéd után aztán visszamen­tünk dolgozni, délután fél ötig. Aztán lezuhanyoztunk, megva­csoráztunk, és fél hatkor bezár­tak bennünket a celláinkba. Ha­talmas termek voltak, mind­egyikben 130 nő. Takarókon és törölközőkön fekve aludtunk.” Egy szép napon aztán Yo­landát váratlan látogatóhoz hív­ták ki... Egy mallorcai szenátor volt az, aki - útban bangkoki nyara­lására, a repülőn - olvasta az újságban honfitársnője esetét. Megígérte neki, hogy felkeresi az apját, és megpróbál segíteni. El is érte, hogy Éelipe González személyesen írjon levelet az ot­tani hatóságoknak. Amikor Yo­landa megkapta a kegyelemről szóló értesítést, nem akart hinni a szemének. A történet „tanulságát” Yo­landa így foglalja össze: „Sok mindent megtanultam a bör­tönben. Hogy a kábítószer olyan hasztalan és kilátástalan világ, ami csak tönkreteszi az embert. Észre sem veszed, és máris nyakig benne vagy, a kö­vetkezmények pedig rettenete­sek. Óriási leckét kaptam szoli­daritásból is: azóta sokkal többre értékelem az embertár­saimat. Megtanultam, mi a ba­rátság és a szeretet, a szüleim soha nem múló, feltétel nélküli szeretete. Tulajdonképpen sze­rencsém volt, hogy letartóztat­tak, hisz ha nem így történik, valószínűleg már régen meg­haltam volna. Sokat gondolok az ottmaradt társnőimre, és ké­rem a szüleiket, hogy ne adják fel a harcot, kövessék anyám példáját. Sok dolgom van az életben. Ha segíthetek mások­nak, hogy ne kerüljenek bele a kábítószer sötét világába, na­gyon szívesen megteszem.” (MT!)

Next

/
Thumbnails
Contents