Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-22 / 223. szám
1994. szeptember 22., csütörtök Hatvan Es Körzete 13. oldal Zenés utazás a barokk Európában Ma este 7 órakor kezdődik a Városi Művelődési Központban az a hangverseny, amely a hatvani barokk napok keretében a XVII. századba röpíti hallgatóit. Händel, Monteverdi, Purcell, Corelli, Couperin, Vivaldi és Bach muzsikáját a Corelli trió tagjai - Kovács Anikó, Mo- kány Gábor, Hargitai Géza - adják elő. A műsorban közreműködik: Fias Gabriella. Az előadást a „Biztatás” Alapítvány és a helyszínt adó művelődési ház támogatja. Ismét megjelent a Lőrinci Hírei Két hónapos szünet után ismét a lőrinciek postaládájába került a város önkormányzatának lapja, a Lőrinci Hírei. A kiadvány több írásban foglalkozik a tanévkezdéssel, s áttekintést ad a képviselő-testület eddig végzett munkájáról. Az újság készítői bemutatják dr. Keszthelyi Ferenc állatorvost, szólnak a család évéről, és ismét jelentkezik népszerű rovatuk, a rendőrségi hírek is. Ülésezik Szűcsi képviselő-testülete Szeptember 28-án, szerdán ül össze Szűcsiben a település vezetése, hogy megtárgyalja az aktuális ügyeket. Szó lesz többek között a környezetvédelmi törvény helyi végrehajtásáról, és megvitatják a település energia-ellátásának helyzetét is. Megkönyörültek a kutyákon Hatvanban A polgármesteri hivatal munkatársának tájékoztatása szerint a gazdák komolyan vették a felhívást, és a főállatorvos nyilvántartása szerint már csak a kutyák 10 százaléka nem kapta meg a veszettség elleni oltást. Kötöde nyílik Rózsaszentmártonban Újabb munkahelyekkel gazdagodik Rózsaszentmárton. Egy helyi vállalkozó beruházásában nyílik meg a településen az a kötöde, amely a tervek szerint három-öt embernek biztosít megélhetést. Ugyancsak vállalkozó üzemelteti a vállfagyárat, ahol a létszám már elérte a húsz főt. Csak a bárányok hallgatnak... Hatvantól alig egy paraszthajszálnyira működik egy farm. A tanya a város része, mégis földúton jutunk el a gazdához. Talán jobb is így - kevesebben tudnak róla -, mert a birkatolvajokkal szemben csak az „ököljog” érvényesíthető. Márton Györgynek pedig egyéb gondja is van, mint a verekedés. Több kutya is őrzi a házat a gazdaságban. Kettőt közülük az anyaság örömei kötnek le: Réka, a kuvaszmama hat bozontos kölykét vigyázza, Kócos, a puli pedig három apróságának okítja a terelés művészetét. De nemcsak házőrzőéknél történt szaporulat... Márton úr az akolba vezet minket, ahol csöppnyi naposbárányokat, kicsinyeiket tápláló anyajuhokat láthatunk, meg ábrándos tekintetű kecskéket. Aztán átsétálunk a disznóólba, és nem kell fintorognunk, ugyanis nincs büdös, naponta mossák az állatok szállását. Az istállóban találkozhatunk Bitanggal, a csikóval, Csinossal, a kancával - „aki” még a száztíz kilós gazdáját sem dobja le a hátáról - és a többi kedves lóval. Türelmesen állnak Miklós, az alkalmi segéd vakarója alá. Nincs rúgkapálás, nincs prüszkölés, csak tisztálkodás van, hogy utána fénylő szőrrel induljanak a sétára. Az udvaron csirkék, gyöngytyúkok kapirgálnak, kacsák totyognak, és a bágyadt napsütésben úgy érezzük magunkat, mint a nagyinál, falun. Márton György akár boldog is lehetne. A számát sem tudja állatainak. Ő mégis bosszankodik. Egyike volt ugyanis annak a két jószágtartónak, aki megpályázta Hatvanból az FM-hitelt: a vissza nem fizetendő félmillió forintot. Tekintve, hogy a földje kevesebb, mint 15 hektár, elutasították a pályázatát. Erre benyújtotta újra, újabb 30 nap, ám eddig az illetékesek fülük botját sem mozdították.- Tulajdonképpen el is adhatnám a gazdaságomat, és megélhetnék az árából - mondja a tulajdonos. - Csakhogy akkor mit csinálnék holnaptól? Tizenhat esztendeje ezzel foglalkozom... A hetvenes években még a Jászságban, az Állami Biztosítónál dolgozott fiókvezető-helyettesként. Aztán nézeteltérése támadt a főnökséggel, s otthagyott csapot-papot. Emlékeire hagyatkozva - amit még a nagyapától látott - és szakkönyvekből megtanulta az állattenyésztés tudományát. Először csirkéket nevelt, később - mint a mesében - tehenet vásárolt „belőlük”, majd amikor már 27 szarvasmarhája lett, lecserélte a takaros kis tanyát egy másikra, ahol már villany is volt. így került Hatvanba. Lakótelepi lakásban él, de az első napsugarak már kint találják a sóderbánya-tó közeli gazdaságában. Amióta az állatokkal foglalkozik, nem volt szabadságon. Hajnal 3-kor kel, mert 5-ig meg kell fejni a birkákat, hogy legelni küldhesse őket a juhásszal. (Tűző napon a jámbor bégetők elfekszenek, nem esznek, nem is gyarapszanak.)- Mire kellene a pályázati pénz?- Gépeket szerettem volna vásárolni. Jó a kapcsolatom a hatvani téesszel, de mégis előfordul, hogy vámom kell. Késik a vetés, a betakarítás. Magam termelem a takarmányt is, ebből etetem az állatokat. Azokat pedig görögöknek és olaszoknak adom el. Valutát hozok az országnak, mégis egyedül maradok, ha segítség kell.- Ebből a bevételből nem telik az új masinákra?- Nem adnak akkora pénzt a bárányokért, hogy dőzsölni lehessen. Mindenki leszedi a maga sápját, a szállítótól a kereskedőkig. Ha önálló kül- ker-jogom volna, jobban megélhetnénk.- Mit csinál, ha ezt a fellebbezését is elutasítják?- Hm...! - vakargatja meg üstökét. - Dolgozom tovább. Négyessy Zita HŰ, de finom a fejecske (Fotó: Kaposi Tamás) „Buborékgyár” Csányban Akkoriban - több mint tíz éve már, bizony - egész más volt a katonaélet, mint manapság... Engem történetesen a nyugati végekre szólított a haza, s leiedzett ám ott olyan fegyelem, hogy a laktanyakaput hónapokig csak akkor láthattuk, ha moslékot vittünk a sertéseknek. A nap fénypontjának a büfélátogatás számított. Ebéd után csentünk el egy fertályórát a fegyvertisztogatásra szánt időből, aminek az volt az ára, hogy meg kellett vendégelnünk a „szökés” felett kegyesen szemet hunyó öregkatonákat is, akik ilyenkor - ha szerencsénk volt - megengedték, hogy tegezzük őket. Ezen alkalmakkor én többnyire Traubiszódát ittam. Nem annyira az íze ragadott meg - abban a helyzetben talán egy egész ládányit odaadtunk volna két üveg párás Kőbányaiért -, sokkal inkább a felirata. A neve alatt apró betűkkel ugyanis ez állt: gyártja a Csányi Állami Gazdaság. „Látod, tizedes elvtárs - mutattam büszkén a palackot kombájnosból lett szabolcsi feljebbvalómnak -, nálatok, tirpákoknál ilyet nem csinálnak! Hiába na, Heves megye, az Heves megye.” Merészségemet óriási humorérzékkel jutalmazta. Megnézhettem a tévében a Híradót, s csak ezt követően kellett négyszer felsikálnom a körletet. Azóta nagyot fordult a világ. Ma már - ha valami hűsítőre áhítozunk - amerikai limonádék dömpingje zuhan ránk a pultok magasságából (s nemcsak onnan), a pirosló-kéklő, netán sárgálló forgatag közepette végérvényesen elfelejtjük, hogy nem is olyan rég a Bambi, a Vitis meg a többiek emeltek bennünket - egyebek mellett - egy fejjel a béketábor más országai fölé.- Neked könnyű - mondtam kolléganőmnek Csány felé tartva -, te sose voltál katona. Benned nem ébresztenek emlékeket holmi üvegek. Rám hagyta. Amikor a hosz- szú bekötőút végén rátaláltunk a felszámolás alatt lévő egykori gazdaságra, a ládahegyek között pezsgő életbe botlottunk. Működő sorompó, buszok a parkolóban... Mint anno, a békeévekben. Az irodára egy konténerházban leltünk. Házigazdáink szerényen mutatták: ez van, nem a puccparádé a fontos, inkább a termelésbe invesztálnak. Amikor tavaly cégük - az Ital Kft. - megvásárolta a telephelyet a felszámolótól, bőven akadt tennivaló. Azóta az ötszáz méter mély kutak közül kettőt bevizsgáltattak, és legnagyobb örömükre „ásványvíz” minősítést kaptak.- Felismerve a lehetőségeket - tájékoztatott Szalay Attila ügyvezető -, technikai változtatásokat végeztünk, s új gépeket vásároltunk. Harminckét dolgozónak adunk munkát, és ez sem elhanyagolható eredmény. Az ízléses üvegekre pillantva feltűnt a „Bökönyi” márkanév. Csodálkozásomra elmondták: mivel az üzem a helyiek által Bökönyi-dülőként ismert terület mellett fekszik, a jövőben e néven próbálják ismertté tenni magukat. így legújabb terméküket is, azt az ásványvizet, amelyet a napokban kezdtek szénsavval dúsítani és kiszerelni. Ennek a frissítőnek - „testvéreivel” szemben - az az előnye, hogy nem tartalmaz nitrátot és nitritet, viszont ideális arányban van benne kalcium, magnézium és metakovasav. Épp ezért korlátozás nélkül adható akár a gyerekeknek is. S ha már ilyen kincs van a birtokukban, úgy vélik, nemcsak az itthoni piacokon állnák meg a helyüket. Jó volna terjeszkedni akár a Lajtán túl is, ami már csak azért is előnyös lenne, mivel az ország többi ás- ványvíz-kútja nagyrészt külföldi tulajdonban van. Ez viszont az utolsó csavarig magyar. Amennyiben a teljes kapacitást kihasználhatnák, a hazai igények felét kielégítenék. Mindez a közeljövő feladata lesz. Persze, nem bánnám - tettem hozzá magamban -, ha az a régi Traubi-íz is visszajönne... Tari Ottó A minőséget rendszeresen ellenőrzik (Fotó: Kaposi Tamás) Mit csinált Szűcsi négy esztendeig? Körzetünk településeit sorra járva, Szűcsibe érkeztünk. Mint az elmúlt hetekben, itt is arra voltunk kíváncsiak, mit csinált a falu az önkormányzati választások óta eltelt négy esztendőben: mi az, amit célul tűztek ki, s amit sikerült megvalósítani. Természetesen - mint a legtöbb helyen - a képviselő-testület itt is óriási lelkesedéssel látott munkának. Volt feladat bőven: számos út felújításra várt, telefonnal és vezetékes gázzal nem rendelkeztek, és a nevezetes szeméttelep sorsa is sokakat aggasztott. Ezekben a kérdésekben sikerült előrelépni. A lakások jelentős része távbeszélő-állomással ellátott, az utak 70 százalékos kiépítettségét száz százalékra emelték, a tervek szerint néhány héten belül fellobban a gázláng, és - ha minden igaz - az év végére a hulladéklerakó helyzete is megoldódik. Utóbbinál gondot jelentett, hogy miután egyedüli beruházóként valósítják meg, nem kaptak támogatást, így csupán önerőre támaszkodhattak. Szociális vonalon is van mit felmutatni. Építettek egy gyógyszertárat, amit — TB-fi- nanszírozás nélkül - a község tart fenn. Vásároltak egy fizikoterápiás készüléket, intézményeikben pedig a négy év során egyszer sem emelték fel a nyersanyagnormát. A tankönyvek minden évben ingyenesek, ezenkívül a középiskolások ezer, az egyetemisták és főiskolások évi kétezer forint támogatásban részesülnek. Karácsonykor minden diák és a hetven éven felüliek ajándékcsomagot kapnak. A fiatal házasok vissza nem térítendő lakásépítési támogatáshoz juthatnak. Ebben az évben átadták a Bajza-emlékházat, és az öregek napközi otthona kivételével valamennyi középületet felújították. Élkészült egy minden igényt kielégítő műszaki áruház is. A településen régóta nem volt ivóvíz, ezen új községi kút fúrásával változtattak. Lehetőségeikhez képest támogatják a sportot, az önkéntes tűzoltókat és a polgárőrséget is. A jövőre nézve biztató lehet, hogy valamennyi hosszú távú beruházás kiviteli terve elkészült, a megvalósítás csupán anyagiak függvénye. (t. o.) NE FELEDJE, RÖVID AZ IDEJE! MÁR CSAK OKTÓBER 1-IG TART A SZERENCSEJÁTÉK RT. Észak-magyarországi GÉPI TOTÓ-LOTTÓ AKCIÓJA Nyerje meg a SUZUKI SWIFT-et! Csak BORSOD - HEVES ÉS NÓGRÁD MEGYÉKBEN! Azok a játékos kedvű fogadók, akik a totó-lottó kirendeltségekben, valamint a magánbizományosainknál egyszerre 500 Ft értékben játszanak a «ÉIM TOTÓ-LOTTÓVAL tombolát kapnak érte. A tombola FOGADÓI példányára olvashatóan nevet és címet kell írni, és azt a vásárlás helyén leadni. l*lt«KÁMA !□ SZERENCSÉJÉT A »Él* SZELVÉNNYEL, kétszeres nyerési lehetősé;)! Nyeremény: 1110 SUZUKI SWIFT «ÉPKOCSI Sorsolás: október 10-én. A szerencsés nyertest a Miskolci Igazgatóság kiértesíti. Ha nem nyert, ne csüggedjen, a szeptember havi (35.-38. heti) 2000 Ft értékű nyeretlen ötöslottó-szelvénnyel még pályázhat. A budapesti központban a Szerencsejáték Rt. még 20 db autót sorsol ki. Keresse a gépi átvevőhelyeinket! Játsszon szerencsével! <PSE^ (11406) 5. sz. Területi Igazgatóság Miskolc < i A büszke tanyagazda
