Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-19 / 220. szám
6. oldal Horizont 1994. szeptember 19., hétfő Akvarell-biennálé Egerben - a szemle körképe Minden páros évben, az idén tizennegyedik alkalommal rendezték meg Egerben az akvarell-biennálét. Ez a szemle arra hivatott már évtizedek óta, hogy ebben a barokk városban bemutassák azt a sokszínűséget, azt az elevenséget, amit ez a műfaj újra fel tud vonultatni. Akadnak itt művészek, akiket már jól ismerünk, akiket többször is díjaztak: olyanok is, akik korosztályuknál fogva vagy egyéb okból csak most kapcsolódtak be igazán ebbe a nyilvánossági körképbe. Nagy Ernő: Kálvária Nem ragadtatjuk túlzásra magunkat, ha azt állítjuk, hogy itt összesűrűsödnek, ha csak néhány közelebbről vizsgálandó mű erejéig is, azok a belső görcsök, konfliktusok, lelki zavarok, átélt, nem mindig tisztázott képtelenségek, kérdések, amiket a kor a kortárs elé bök. Bizony-bizony, van megrémülni- és csodálkoznivalónk, ha magunkba tekintünk, ha egymásra nézünk - és ha feltett vagy fel nem tett kérdéseinkre nem találjuk a választ. Vagy mi nem jól kutatjuk, vagy mások is felkészületlenek hozzá? Ki a hibás? Hogyan tekintenek majd ránk harminc év múlva? Úgy, ahogy mi a két vagy három nemzedéknyi távolságban előttünk járókra? De hiszen itt vannak még, velünk együtt kérdeznek és hatnak! Mint például Ágh Ajkelin Lajos, ez a kilencedik évtizedét taposó, most díjazott alkotó is. Heves • Megye Közgyűlésének, bocsánat, a közgyűlés elnökének a díját érdemelte ki néhány fegyelmezetten, a pontos fogalmazás mintapéldányának tekinthető munkájával. Kísértett is a gondolat, megkérdezni őt, hogy annyi tapasztalat, izmus, divat, hétköznapi csata, ünnepi pillanat után, azok birtokában, „fölülnézetben” minek, hogyan is látható ez a mai tárlat? Letettem szándékomról, mert magam is évtizedek terhével, tapasztalataival jövök ide, alkalmanként megkérdezni magamtól, mit teremt egy-egy társadalmi szolgálat, mint ez a tárlat is azoknak, „akikért a harang szól”, tehát a közönségnek. A katalógus beszámol az esemény eszmei és gyakorlatilag is nyomon követhető tartalmáról. A képek megjelentek, válogatás után, a bírálóbizottság döntése szerint. Sokkal több mű érkezett, mint amennyi látható. Ez természetes, mert az Ifjúsági Házban, bár eléggé szellősen, több anyag már nemigen férne be. Nem is lehet szándéka a rendezőknek, hogy a mennyiséggel akarják elkápráztatni a műfaj híveit. De hogyan jön létre a döntés, amely után egyik akvarellistá- tól egyet, másiktól többet válogatnak be? Hol az a határ, amelyet meg kell vagy meg lehet húzni? Amikor azt mondja a szakember, ezt nem érdemes, azt nem illik bemutatni, arról szempontjaink szerint nem lehet megállapítani, mennyire forgalomképes a mai néző számára? Mond-e valamit, vagy csak úgy tesz, mintha mondana? Ma sincs könnyű helyzetben a bírálóbizottság, mint ahogy sosem volt nyugodt állapotban, sem a verdikt kimondása előtt, sem utána? Valahol mindig is bejátszik az ítéletbe a zsűritag személyisége, szubjektív döm- pingje dolgoztatja meg a dönt- nökök derűs lelkületét, hogy eljussanak a végső megoldáshoz: ki jusson paravánhoz, hogy aztán azok közül is kiket emeljenek a díj magasába? Igyekeztünk megszabadulni adott hangulatunktól, és többször végigsétáltuk az IH átriumát és a termet, a folyosó szegleteit sem hagyva ki. Kompozíciók között lépdelve találtunk példának okáért olyan lapot is, amikor csak a bemázolt egyszínű felület köszönt ránk, feladva a leckét, hogy most ez a művész akar nekünk valamit elárulni magáról, vagy csak játszik velünk? Miközben mellette, körülötte a magát komolyan vevők nemes vagy éppen tudatosan köznapira vett gondjaival lehetett találkozni, s ezek többnyire arra a keresésre-kuta- tásra késztettek, ami ilyenkor óhatatlanul lejátszódik a betérő lelkében: elrejtette-e énjét a művész, kivallotta-e titkát, milyen fogásokkal akar közelembe jutni, hogy aztán hatásával ne csak múló emléket hagyjon bennem, hanem - és ez talán fontosabb! - alakítson is rajtam egy kicsinység. Mármint lelkileg. Mert ne feledjük! Az életben nem az a drámai, amikor már az események bekövetkeznek, átrohannak rajtunk, hanem az, ahogy a mindennapok küzdelméhez a lelki felkészítést elvégzik bennünk a jobban, a mélyebbre ható kortársak. Jelen esetben a művészek! A zsűri jól díjazott, bár néhány helyen, vagy ha kevesebb díjat osztottak volna, a sorrendet itt-ott akár meg is cseréltük volna. „Ha van a díjak között súly különbség! Balogh Gyula Terítékje, Kohán Ferenc munkája akár szakmai bemérési szintnek, a világgal szembeni, vagy a kor állapotára vonatkozó személyes állásfoglalásnak is tekinthető. Hol itt a polgári világ, hol itt a kisember méltósága, a gondja, a nyomorúság lelki és társadalmi kerete, ha nem az ilyen megnyilatkozásokban! Szily Géza Balkáni erekciója harsog, nem is szabadulunk hatásától. (Nincs módunk most végigelemezni, akár húsz művet is, hogy a festő őszinteségét és a korral való együttélését bizonyítsuk. Az egriekről szólván Nagy Ernő sorozatából a Kálvária a régi megyei börtön falán című kompozícióját említjük elsősorban. Ebben az egri barokk világban sem elhanyagolandó ez a téma, az épületrész által adott hangulat, és ezt úgy öltözteti fénybe, hogy kedvünk támad odalátogatni. Herczeg István Cím nélkül közölt műve azt a fojtogató látomást idézi - már nem először -, ami a modem kor testi és lelki elszennyeződésének folyamatát teszi riasztóvá. Mellette Paparó Ibolya lírainak is felfogható, de a lélekben végbemenő drámai változások érzékeltetésére rámutató képe jól rögződik bennünk. F. Balogh Erzsébet Foszlás és szakadás a Nap alatt felívelő kopja-sorozat része - felfedi ismét a küzdelmet, amit a művésznő végigél, amíg eljut a színek és vonalak olyan mozgásáig, amikor és ahol már meg tud nyugodni. Vagy ott sem? Balogh László Jelek és üzene- tek-je most a színek igényes játékát teszi elénk. Az egrinek is számító Lóránt János Sziklák között-je mintha a föld rengésének egy képzelt változatával akarna minket belső bajainkra is figyelmeztetni. (Többen hiányoztak erről a tárlatról, s úgy tűnik, nemcsak a műfaj számukra kissé arrébb fekvő okából!) Az újság nem képes a színeket kivetíteni az olvasó elé, pedig az akvarellben, annak hatásában a kékek-sárgák-bamák harmóniája döntő szerepet játszik, hogyan bánik a művész a szivárvány tobzódásáig felvihető árnyalatokkal. írásunk csak jelzés, hogy ezt az egri eseményt, ezt a tárlatot érdemes bemutatni a tizenéveseknek is. Eldurvuló korunkban kapjanak hatást a líráról, amely mintha kiveszni látszana gondterhelt napjaink óráiból. Farkas András Herczeg István: Cím nélkül Házszabály: nem lesznek majd maratoni szavazások Az elmúlt parlamenti ciklusban 21.500 alkalommal szavaztak a képviselők. Ez a voks-dömping érdemben szinte követhetetlen volt; a képviselők az esetek nagy részében különösebb mérlegelés nélkül szavaztak. Az új Házszabály - sok egyéb mellett - ezen a fonák helyzeten is változtatni kíván. Ezekről dr. Hack Péterrel, a Parlament alkotmányügyi, törvény-előkészítő, igazságügyi és ügyrendi bizottságának elnökével beszélgettünk.- A jövőben a t. Ház tagjai nem a helyükről, hanem a szónoki pulpitusról mondhatják el beszédeiket, hozzászólásaikat. Mi indokolja ezt a formaságnak tetsző előírást?- Nem kizárólag formai a változtatás. A képviselők között - a tanácsteremben elfoglalt helyük alapján - nagyok a különbségek: van, aki hátul, szinte az árkádok alatt, s van, aki az első sorok valamelyikében ül. A „hátsók” tehát a többiek hátának, az elülsők pedig a többieknek hátat fordítva beszélnek, érvelnek, vitatkoznak. Nos, ezt a felemás szituációt szünteti meg az említett előírás... A napirend előtti és utáni felszólalások, az interpellációk, a kérdések és az ügyrendi javaslatok a továbbiakban is a padsorokból hangzanak majd el úgy, hogy az előzetes írásbeli jelentkezés nyomán a kormánypárti és az ellenzéki felszólalók egymás után kapnak szót.- A megújuló házszabály elfogadása esetén az eddigiektől eltérő módon dönt a t. Ház arról, hogy milyen kérdéseket tűz napirendre, illetve vesz föl a plenáris ülések tárgysorozatára.- Ezután a kormány, az Országgyűlés és a köztársasági elnök által beterjesztett javaslatok felett nem szavazunk, azok automatikusan felkerülnek a tárgysorozatra. A képviselők javaslatai pedig akkor, ha azokat az illetékes bizottságok tagjainak egyhar- mada támogatja.- Korábban gyakran megesett, de már az új Parlament ülésén is előfordult, hogy a napirend előtti - esetenként inkább propagarídisztikus, mint érdemi ügyekkel foglalkozó - felszólalások órákkal rövidítették meg az érdemi törvényhozói munka amúgy is szűkös időkeretét. Kiiktatható az efféle „üresjárat” a plé- num tevékenységéből?- Az elgondolás az, hogy csak a frakcióvezetőknek lesz joguk napirend előtt - legfeljebb 5 perces időtartamban - felszólalni, a miniszterek, a bizottsági elnökök vagy a frakcióvezetők pedig két-két perces válaszra kapnak lehetőséget. Arra minden képviselőnek lesz módja ezután is, hogy fontosnak ítélt, különösen aktuális ügyekben megnyilatkozzék, de - napirend után.- A kívülálló számára az egyik legérdekesebb újdonságnak az tűnik, hogy a parlamenti ülések menetébe beiktatják az „azonnali kérdések óráját”.- Tudnivaló, hogy az interpellációk szövegét az interpelláló képviselőnek napokkal korábban be kell nyújtania. A miniszterekhez intézhető „azonnali kérdésekre” ez a szabály nem vonatkozik; elegendő, ha a kérdező csupán egy órával az ülés kezdete előtt általánosságban megjelöli a témát, amelynek körében az illetékes tárca vezetőjének kérdést kíván föltenni, s amelyre a miniszternek nyomban válaszolnia kell. A kérdés föltevésére és megválaszolására egyaránt két- két perc, a visszakérdezésre és a viszontválaszra pedig egy-egy perc áll rendelkezésére. Minden esetben a kérdezetté az utolsó szó, s - az interpellációtól eltérően - a „párbeszédet” nem követi határozathozatal.- Az általános vita során is lesznek változások? Az előző ciklus szolgáltatott példát arra, hogy a Ház sürgősség megjelölésével fogadott el tárgyalásra valamilyen témát, de ténylegesen csak két év múlva tűzte napirendre...- Eddig a sürgősséggel elfogadott javaslatok tárgyalását semmiféle előírás nem szabályozta - ezért fordulhattak elő akár ilyen késedelmek is. A jövőben azonban a sürgősség arra fogja kötelezni az Országgyűlést, hogy a témát 30 napon belül megtárgyalja.- Sok szó érte a Ház elejét a határozathozatalok hosszadalmas, formális, bürokratikus módja miatt. Lesz foganatja a kritikáknak?- Szeretnénk, ha a jövőben a döntések ott születnének meg, ahol a vita folyik. Ezért kívánunk a bizottságoknak nagyobb szerepet biztosítani. Ennek jegyében például az a javaslat, amely a bizottságokban nem kap egyharmados támogatást, nem kerül a Ház elé. Újdonság, hogy a kormány által elfogadott törvényekről egy „csomagban” lesz szavazás. Ugyanakkor azonban a frakcióknak meglesz a lehetőségük arra, hogy egy-egy pontról külön szavazást kérjenek. K.T. Asszonyi ragaszkodás - vadászpuskával (4.) A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya ifjú munkatársának 1977. június 16-án bőven akadt tennivalója. Mindenekelőtt össze kellett rendeznie egy aktába az addig keletkezett iratokat, majd elkészítette a szakértők kirendelését a formanyomtatványokon, ezt követően pedig autóba ült, s a fővárosba vette az útirányt. Az Országos Traumatológiai Intézet sebészeti osztályán eltöltött tíz perc alaposan megviselte. A sértett megnyilatkoz- tatása azonban nem volt tovább halasztható. Jócskán ösz- sze kellett szednie magát, hogy valamiképpen válaszokat tudjon kicsikarni a beszédnehézségekkel küszködő sértettől. A súlyos állapotban lévő férjtől hallottakat így rögzítette: „... A sértett elmondja, hogy az ágyában szendergett, amikor észrevette, az asszony abban a szekrényben kutat, amelyben a vadászpuskáját tartotta. Megkérdezte tőle, mit keres ott, ám választ nem kapott. Szempillantás alatt játszódott le az egész... A neje a sezlonhoz csoszogott a puskával, azt ráemelte, majd lőtt! A sértett igyekezett elkapni a fejét az utolsó pillanatban, de a lövedék így elérte arcának a bal oldalát...”. *** Szarvas Lászlóné előzetes letartóztatása 1977. július 11-én járt volna le. Időközben a megyei főügyész határozatot hozott a gyanúsított panaszáról, azt elutasította. A legkevésbé bizonyult valószínusíthetonek, hogy „dulakodás közben, szándékosság nélkül sült el a fegyver, súlyos sérülést okozva ezzel a férjnek”. A szakvélemények elkészültéig persze, senki sem lehetett efelől teljes bizonyosságban. A nő egyre csak gyötrődött a cellájában. Hogy mi játszódhatott le a fejében; azt a fiatal vizsgálótiszt legfeljebb csak sejthette, illetve kikövetkeztethette mindabból, ami az első kihallgatást követő napokban történt. Az egyik alkalommal azzal a hírrel fogadták az őrök, hogy Szarvasné rosszul lett. Egy héttel később újra, majd több napon át megint csak ezt olvashatta a hivatalos jelentésekben. Megvizsgáltatta éppen ezért az asszonyt a rendőrorvossal, aki a kórházba utalta be őt. Végül megállapították: egészségi állapota miatt a további fogva- tartása nem ajánlatos. Az előzetes letartóztatást épp ezért meg kell szüntetni. Szarvasné 1977. június 28-án térhetett vissza az otthonába. A büntetőeljárás persze, folytatódott az ügyében. Az ifjú hadnagy vizsgáló alapossága elvitathatatlan volt. Minél szélesebb körből próbált információkat gyűjteni. Beidézte hát ifj. Szarvas Lászlót, a házaspár fiát is tanúmeghallgatásra.- Beszéljen kérem, a szülei házasságáról! - tért rögtön a tárgyra, amikor a megadott időpontra megjelent előtte az immár felnőtt gyermek.- A szüleim házasélete - válaszolt készséggel a fiú - már régóta nem jó. Gyakran veszekedtek. Tizenegy éves lehettem, amikor édesanyám kiküldött az utcára játszani, s arra kért, figyeljem meg, kivel jön haza az édesapám. Egy nőt hozott a kocsiján, aki még a szomszédos utcában szállt ki. Édesanyám később el is mondta nekem, ő gyanította, hogy apának viszonya van valakivel.-Milyen embernek ismerte az édesapját?- Ő makacs, akaratos és erőszakos ember. Ha a fejébe vesz valamit, azt mindenáron keresztül akarja vinni, nem tűr ellentmondást. Ez okozta legtöbbször otthon a veszekedést... Velem kapcsolatban például azt akarta, hogy legyek katonatiszt, de nekem nem volt hozzá kedvem. Ezt meg is mondtam. Akkor kitagadott, közölte, hogy nem vagyok a fia, költözzek el hazulról.-Arra volt-e példa, hogy tettleg bántalmazta az édesanyját?- Még négy éve arra kértek, menjek vissza a házukba. Meg is tettem. Egy éjjel arra ébredtem, hogy édesanyám sivalko- dik. A konyhába rohantam, s azt láttam, hogy apám szeneslapáttal üti anyámat! Le akartam fogni, mire késsel vett engem üldözőbe. Végül a szoba ablakán át tudtam csak elmenekülni előle. Anyámat az eset után hosszú ideig kórházban kellett ápolni... Én megint elköltöztem otthonról. A tragikus végű júniusi éjszakán ifj. Szarvas László a saját lakásában tartózkodott. A szomszédoktól másnap értesült a történtekről. (Folytatjuk) Szalay Zoltán
