Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-17-18 / 219. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1994. szeptember 17-18., szombat - vasárnap Hová, mikor ültessünk díszfüveket? Kőlapokkal burkolt udvarok ridegségét enyhíti egy jól kiválasztott díszfű A díszfüvek alkalmazását most kezdjük tanulni. Valamikor valamennyi, termesztésbe vont díszfű „vad” növény volt. Őseivel, illetve rokonaival réteken, erdőszélen, árokparton találkozunk. Kerti elhelyezését az nehezíti, hogy nem megfelelő társítás esetén úgy néz ki, mintha gaz lenne. Könnyen ki is kapálhatjuk, ha nem figyelünk oda. Ugyanakkor meg kell hogy őrizze természetességét, tehát egy kicsit a „vad” mivoltát. A leggyakoribb alkalmazási mód erre a feltételre épül, amikor a díszfüveket átmenetnek ültetjük a kultúrterület és a természetes flóra közé. Tarka, erős színű, illatos virágok mellett észre sem vesszük, sőt még szegényesnek is tűnhet. A virágrendezés általános szabálya szerint az egymás mellé ültetett növényeknek egymás szépségét hangsúlyoz- niok kell. Az ellentétes fonnák és színek mutatnak jól együtt. Sötét levelű bokrok, növények mellett szépen rajzolódnak ki a füvek zöld színárnyalatai. A hatvanas évek legdivatosabb növénytársítása (parkokban, köztereken) a Canna indica + Pen- nisetum volt. A Canna nagy, vörös színű levelei, sűrű fürtben csoportosuló piros vagy rózsaszín virágai jó kontrasztot adtak a díszfűnek, a Pennise- tumnak. Ugyanilyen hatást érünk el, ha a virágágyásokban alacsonyabb növények közé - ahonnan szépen ívelő leveleik, virágbugájuk kiemelkedhet - vagy szélesebb, kerekdedebb levelű növények mellé ültetjük. Nagyobb kertekben, ahol kerti létesítmények (padok, székek, bútorok), pihenőhelyek vannak, díszfüvekkel meghitt hangulatot teremthetünk. A kerti bútorok keményebb vonalvezetését a díszfű mozgalmassága ellensúlyozza. A díszfüvek szerelmesei úgy tartják, hogy ezek egymásnak a legjobb társai. Csak jól kell kiválasztani őket magasság, forma és szín szerint. Nagyon sok ember szereti a sziklakertet. Kevesen tudják azonban úgy elkészíteni, hogy „ belesimuljon” környezetébe. Ebben is segítségünkre vannak a díszfüvek, amelyek a sziklakért merevebb formáit feloldják, és összekapcsolják a kert többi részével. Aki kedvet érez megtelepítéséhez, gondoskodjon a jó talajelőkészítésről. Csaknem valamennyi fűféle a levegős talajt kedveli. Az egyéves füveket ősszel vagy tavasszal vetjük. Ősszel azokat, amelyek áttelelnek. A kényesebb, melegebb éghajlatról származókat ne vessük el túl korán, mert a fiatal csíranövények károsodhatnak. Egyéb más virágmaghoz hasonlóan kisebb tasakokban kiszerelve ma már elég nagy választékban kapható. Vethetjük végleges helyére is, de jobb, ha pa- lántaszerűen előneveljük. így oda ültetjük, ahova szükséges, és egyenletes állományt kapunk. Ne egyesével ültessük, hanem kis fűcsomókat alakítsunk ki. Aki kényelmesebb, vagy nem rendelkezik megfelelő feltételekkel az előneveléshez, vásárolhat ilyen kész szaporítóanyagot is. A csomagküldő szolgálat is így hozza forgalomba. A díszfüvek között számos évelő is akad, ezeket tőosztással is szaporíthatjuk. Ápolásuk, gondozásuk egyéni igényeik alapján történik. V. Pénzes Judit ___________MINDENNAPI NYELVÜNK_______ A z olvasói levelek nyelvhasználatának néhány jelenségéről és gyakorlatáról Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a sajtó hasábjain megszaporodtak az olvasói levelek, s bennük olyan észrevételek, megjegyzések, amelyeknek néhány sajátos típusáról mindnyájunk okulására érdemes külön is szólnunk. Egyik jellemző típus, amelyben az olvasó egyéni gondjáról, problémájáról személyes jellegű kritikai háttérrel és célzattal mondja el gondolatait, véleményét. A másik típusban közérdekű észrevételeit veti papírra az olvasó, s időszerű közéleti és politikai felhangokkal is bővelkedő tisztességes kritikai szándék játssza a kulcsszerepet a közzétett levelében. Érdemes megjegyeznünk ezzel kapcsolatban ezt az olvasói levélrészletet: „Örülünk, hogy helyet kapunk írásunknak, mert benne nem magunkról, hanem az ország dolgairól, bajairól írunk” (Népszava, 1994. aug. 12.). Nemkívánatos olvasói levéltípussal is egyre gyakrabban találkozhatunk. Közérdekűnek álcázott mondanivalót fogalmaz meg, s a tények okozati összefüggéseinek okoskodó, feleslegesen szakszerűsködő félremagyarázásával s az alapvető erkölcsi elvek elhallgatásával a hitelességnek és az őszinteségnek is csapdát állít. Ézt a típust maguk a levélírók is elítélik, amikor így fogalmazzák meg kritikájukat: „Sokunknak tele van a hócipője a sok okoskodó olvasói írással” (Népszava, 1994. aug. 12.). Ólvastunk olyan olvasói megnyilatkozást, amelyben a primitíven ostoba, gonoszul okoskodó, zsörtölődő levélírók a közvélemény nevében erőltetik reánk véleményüket, s a szövegformálás kritikai éle és annak jogossága gondolkodtat el bennünket. Legújabban olyan levelek is olvashatók a napi sajtó hasábjain, amelyekben a pártpolitikai eseményekkel kapcsolatos kérdések megfogalmazásában túlteng a szószaporítás, a nyelvhasználati közhelyszerűség, az egyoldalú helyeslés vagy tagadás erőltetése. A kérdések felvetésében kulcsszerepet kap a kinek vagy kiknek van igaza? formula, s ritkábban a mi az igazság? kérdés közlő, kifejező szerepe. Az a levéltípus sem tetszik olvasóinknak, amelyben eluralkodik az egyéni sértődőket felnagyító szándék és erőszakosságot is érzékeltető ironikus hangnem. Nem az a baj, hogy más a véleményünk, hanem az, hogy megfeledkezünk arról az érdemi érvelésről, hogy miért más ez a vélemény. Megyei lapunk Olvasók Fóruma rovatában ugyancsak nemkívánatos olvasói levéltípusról mondja el kritikai megjegyzéseit egy olvasónk: „Mostanában csak elkeserítő dolgokat lehet olvasni. Bántják egymást az emberek. A segítőkészségről kevesebbet írnak.” (Heves Megyei Hírlap, 1994. aug. 24.). Hogy az „egymást hántás”, leteremtés, legorombítás, lecsepülés, le- dorongolás a jobbító szándék nélküli durvaságba csaphat át, ez a példátlanul sértő olvasói levélrészlet tanúsítja: „Ön egy analfabéta bunkó és ökör maradt” (Heves Megyei Hírlap, 1994. aug. 15.). Nem tartjuk véletlennek, hogy egy olvasói levélben kaptunk eltérő kritikát erről a „megdöbbentő”, névtelenül megjelent levél- részletről: „Az ilyen hangvételű névtelen levél ösztökélt arra, hogy tollat ragadjak e megdöbbentő hangnemű észrevétel elítélésére. Javaslom, hogy ilyen névtelen leveleket ne közöljenek, pláne az ilyen levelek másolatával ne csúfítsák el lapunkat.” (Heves Megyei Hírlap, 1994. aug. 22.). Mi legyen az előfeltétele egy-egy olvasói levél megjelenítésének? Egy levélíró válaszát erre a kérdésre érdemesnek ítéljük idézni: „írja mindenki a saját meglátásait, bánatát, panaszát. De az olvasói levél töltse be a zsilip szerepét, vezesse le a levélíró feszültségét. Szabad teret teremtsen a levélíró megnyilatkozásainak” (Népszava, 1994. aug. 24). Szívesen olvassuk azokat az olvasói leveleket, amelyben a jobbító szándék, a mondanivaló őszintesége és hitelesége játssza a főszerepet, s legyen közérthető, értelmes és lényegre törő a szövegformálása. A feleslegesen elködösített, elszakszerűsített mellébeszélés, a céltudatos csúsztatás ne jellemezze a mondanivaló megfogalmazását. Ezek a nemkívánatos jelenségek terhelik sokszor azokat az olvasói leveleket, amelyekben egy-egy kritikai megjegyzésre, elmarasztalásra válaszolnak az „illetékes” vezetők. Erről majd külön is szólni kívánunk. Dr. Bakos József Egy természetgyógyász, aki az orvosokkal együtt munkálkodik a betegek felépüléséért Felnőtté éréséig olyan volt, mint a többi társa. Örült az ifjúság adományainak, s nemcsak kereste, hanem meg is találta helyét az életben. A „bajok” a katonaságnál kezdődtek. Környezetében jó néhányan megérezték különleges adottságait, s olykor teljesen indokolatlanul megszédültek, eldőltek. A tiszavasvári Kiss Sándor ekkor döbbent rá, hogy olyan kincset kapott adományul, amelyet kötelessége ismeretfoglalatba ágyazni, hogy aztán a hajdan hozzá fordulók érdekében kamatoztassa. 1. Az eszmélés korszaka volt ez. Felfedezte önmagát, s igyekezett mind több információra szert tenni. Tisztában volt azzal, hogy ennek egyetlen járható útja van: a tanulás.- Számos tanfolyamot végeztem el. Akkor is, ha a lényeget régesrég éreztem. Mégis kellett az a biztonság- érzet, amit ezeken a kurzusokon szereztem meg. Aztán kipróbálta, meddig „nyújtózkodhat”.- Először a családtagjaimon „gyakoroltam”. A pozitív visszajelzések felbátorítottak arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek. Akkor bizony nem sejtettem, hogy munkálkodásommal mekkora vihart kaviárok. Csaták közepébe sodortattam. Azidőben számosán kétségbe vonták a bioenergetika létjogosultságát. Olyanok is voltak, akik azt mondták: ilyesmi nincs is, azaz, aki erről beszél, erre hivatkozik, így kezel, az nem lehet más, csak „ szemfényvesztő, kuruzsló”. Persze, a világ változott. A kis haza egyre nyitottabbá vált. Ez lelkesítette, az viszont egyáltalán nem, hogy majd mindenünnen csapdosták.- Nem maradtam egyedül. Mindmáig hálás vagyok a Nulladik típusú találkozások igen tehetséges műsorvezetőjének, Déri Jánosnak, aki „szövetséget” ajánlott, aki az egész országot tájékoztatta arról, hogy mit csinálok. Méghozzá a legegyszerűbb, leghatásosabb módon: bemutatta hétköznapjaimat, s stábjával felkeresett engem, megkérdezték a nálam kopogtatókat, ők hangsúlyozhatták, hogy nem hiába érkeztek, ugyanis olyan bajaiktól szabadultak meg, amelyek orvoslásával senki sem boldogult. Jó néhányszor előfordult - ez így van ma is -, hogy az agyvérzés után bénultak, a hosszú esztendők óta mozgás- képtelenek néhány „beavatkozás” révén szinte könnyedén jártak-keltek. A szerteágazó vitába bekapcsolódott a sajtó is. Felfigyeltek arra, hogy nemcsak keresi, hanem meg is találja az eltűnt embereket, hogy az ezt kérőknek feltárja korábbi életeik titkait. Természetesen csak akkor, ha ez könnyít problémáikon, ha így mentesülnek sa- nyargattatásuktól. Egyre többek kopogtattak nála, például azok is, akik a magyar korona titkait kutatták. Ez ügyben nemcsak segítségét kérték, hanem hatékonyan is közreműködött az izgalmas kérdés pillanatnyi megoldásában, igazolva azt, hogy nemzeti ereklyénk működő energetikai rendszer, amelynek meghibásodása károsan befolyásolja a haza sorsának alakulását. 2. Közben dolgozott. Megnyugtatta az, hogy eredményei számottevőek.- Hálás vagyok azoknak az orvosoknak - köztük igen neves személyek is akadnak -, akik felkaroltak, akikkel együtt szorgoskodhattam a betegek érdekében. Az egyik - mellesleg alaposan felkészült természetgyógyász is - felajánlotta, hogy kombináljuk módszeremet az akupunktúrával. A kísérlet bevált: a medicinát remélők sokkal gyorsabban felépültek, mintha külön-külön istápoltuk volna őket. Ha már itt tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy így képzelem el a jövőt. Ha a felek becsülik egymás értékeit, tudását, akkor nem csorbulhat az összhang. 3. Említem a legvészesebb kórt, a rákot. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg:- Rendkívül fontos a megelőzés, az, hogy miként élünk, milyen ételeket fogyasztunk. Nem szabad elkeseredni akkor sem, ha már fel kell venni a harcot a sejtburjánzással. Ilyenkor alkalmazható a 42 napos lékúra, amely megtisztítja a szervezetet, erősíti az immunrendszert, s háttérbe szorítja a hibásan funkcionáló sejtregimentet. Ekkor beválnak a komplex módszerek. Ha az érintettek közreműködésemmel feltöltődnek, akkor a pillanatnyilag lerobbant egyén megerősödik, regenerálódik, s képes lesz arra, hogy beindítsa az öngyógyítást. Csak azok nem menthetők meg, akik feladták a küzdelmet, akik meg akarnak halni, s akik a vég előtti hetekben kapkodnak mentőöv után. Alkalmazza az egyéni és csoportos hipnózist is. Méghozzá azért, hogy nehézségek nélkül boldoguljon, hogy a páciensek minél előbb érezzék az any- nyira óhajtott javulást. Küldetését ekként summázza:- Folyvást azt adni, amit joggal kívánnak. Mindenféle csinnadratta, feltűnés nélkül. Vonzó szemlélet... Pécsi István XXX A fenti riport alanyával találkozhatnak az érdeklődők - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - szeptember 21-én, szerdán délután 4 órakor az új helyre költözött Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (Eger, Ifjúság u. 2.) Az előbbi írás szerzője készít nyilvános riportot, amelynek során nem maradnak el sem a kezelések, sem a bemutatók. Az egyesületi tagok arcképes igazolványuk felmutatásával ingyenesen juthatnak be. A helyszínen új jelentkezőket elfogadnak. Egyébként ugyanez a rendezvény ismétlődik meg 24-én, szombaton délután 4 órakor a gyöngyösi Kolping Oktatási Központban, a Török Ignác u. 1. szám alatt, ahová bárki térítés nélkül mehet. Galambos Szilveszter elmés megállapítása A rejtvényábra fő sorai Galambos Szilveszter egyik elmés megállapítását tartalmazzák. Megfejtendők a vízsz. 2. és függ. 1. sz. sorok. VÍZSZINTES: 2. A mondás első része (zárt betűk: T, É, Z, I) 13. Még nem jár iskolába 14. Vakolat teszi a falról 15. Körmével vakargat 17. Mars a szobából! 18. Elemi részecske 19. Mely személyek 21. A múlt idő jele 22. Részben folytat! 23. Szájat nyit 24. Perzsa-öböl menti országból származó 26. Emma becézve 27. Szintén 28. A földre helyezett 29. Feltűnően nagyméretű 30. Kezdetleges időmérő szerkezet 31. Bársonyszerű szövet 32. Félkörben hajlítja 34. Magasabb épületszint 36. Zöldes- barna színű, fon. 37. Kimegy a divatból 38. Téma egynemű hangzói 39. Autóközlekedési Tanintézet, röv. 40. Célig való jutás 41. Leg betűi keverve 42. Te és én 43. Az asztácium vegyjele 44. Vízi növény 45. Üzemanyag - angolul (FUEL) 46. Valami fölött a túloldalra tesz 49. Német politikus (Emst) 50. Gyűrődés megszüntetése, egyengetés 52. Deszkakerítés. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet folytatása (zárt betűk: S, SZ, O, S) 2. Ünnepélyes beiktatás 3. Tengerparti fürdőváros Lengyelországban 4. Idegen férfinév 5.-Lépked 6. Kerti munkát végez 7. Tova 8. Csuk és ... (Gajdar) 9. A házat felhúzza 10. Titokban lebonyolított üzlet 11. Ezredrésze! 12. Bársonyos tapintású 16. Állat utcára hajtása 19. Női név 20. Gyorsjáratú hajó 24. Ellenzős katonasapka 25. Részvénytársaság, röv. 26. Járművel gázol 28. Lajos becézve 29. Karol 30. A részére 31. Non ... ultra (valaminek a netovábbja) 33. A filmet leforgatják 35. Táplálkozás 37. Tova 38. Életre kelne 40. Táplálta - régiesen 4L A lúd hímje 43. Amely időpontig 45. Az irányába 47. Ez a közelebbi 48. Nyakbavaló (ford.) 49. Pest megyei település 51. Kettős mássalhangzó 52. Kiejtett mássalhangzó. Báthory Attila
