Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-13 / 215. szám

10. oldal Kaleidoszkóp 1994. szeptember 13., kedd Napkorong-torta 6 személyre. Elkészítési idő: 1 óra 20 perc. 345 kalória adagonként. Hozzávalók: 20 dkg liszt, 2 tojás, 14 dkg cukor, fél pohár tej, 1 kiskanál szárított élesztő, fél kg őszibarack, fél kg kaj­szibarack, 5 dkg vaj, csipetnyi fahéj. Dolgozzuk össze a lisztet, a tojást, 10 dkg cukrot, fél pohár tejet és a szárított élesztőt. Te­gyük félre pihenni a tésztát. Hámozzuk meg és magozzuk ki a kétféle barackot, és vág­juk kockákra. Egy 24 cm átmérőjű sütő­formát vajazzunk ki, szórjuk meg liszttel, és béleljük ki az előzőleg sodrófával kinyújtott tésztával. Egyengessük bele a gyü­mölcsöt, locsoljuk meg 3 dkg olvasztott vaj, 1 csipet fahéj és 4 dkg cukor keverékével. 160 fokra előmelegített sütőben 50-60 percig süssük. Legdrágább kövünk: a gyémánt Humor A traktoros elüt egy libát. Ször­nyen bántja a dolog, meg akarja keresni a gazdáját, hogy megté­rítse a kárt. Végre meglát egy kisfiút, és megkérdi tőle:- Kisfiú, tietek ez a liba?- Aáá! Dehogy! Nekünk nincsenek ilyen lapos libáink. *- El akarok válni - mondja el­keseredve a férfi az ügyvédjé­nek. - Amikor megtudtam, hogy kéthetes spanyolországi körutat nyertem, rögtön felhív­tam a feleségemet.- Mit mondott neki?- Drágám, augusztusban el­viszlek Spanyolországba. Mire ő azt felelte: „Én benne vagyok, de ki beszél ott?” *- Utoljára kérdezem, mikor fizeti meg a tartozását?- Milyen jó, hogy többé nem .teszi fel ezt a kellemetlen kér­dést! *- Hallom, a férje válni akar.- O igen. De én megmond­tam, hogy csak akkor válók el tőle, ha úgy hagy ott, ahogy el­vett.- És hogy vette el?- Özvegyen. *- Ha fél órán belül nem tu­dok ötezer forintot szerezni, főbe kell lőnöm magamat. Tudsz rajtam segíteni?- Boldogan segítenék, de nincs pisztolyom. *- Csak nem beteg, szomszédasszony?- Dehogy! Miért kérdi?- Mert naponta látom magá­hoz menni az orvost.- Na és? Magához meg a tűzoltó jár, mégsem kérdezem, hogy ég-e a ház. * Az étteremben dühösen hívja a vendég a pincért.- Uram, én mazsolás kalá­csot kértem, s ön olyat hozott, amiben egyetlen szem sincsen!- Mi ebben a furcsa? Hisz a kürtőskalácsban sincs kürtő! * A fiatal házaspár mélyen alszik, de az alig pár hónapos gyerme­kük fölébred, és éktelenül sírni kezd. Mivel anyja nem tudja le- csöndesíteni, fölkelti az apát.- Kérlek, légy szíves, foglal­kozz egy kicsit a gyerekkel, hi­szen a tiéd is. A férj a másik oldalára for­dul, és álmosan mondja:- Hagyj békén aludni, az én részem csak hadd sírjon... * Egy férfi a társaságnak nyári élményeiről mesél.- Madridban - meséli - egy étteremben bifszteket kívántam pirított gombával. Igen ám, de spanyolul egy mukkot sem tud­tam, rajzoltam egy bikát és egy gombát, azután mutattam a pin­cérnek.- És megértette a kívánsá­gát?- Sajnos, nem. Hozott egy napernyőt és egy bikaviadalra szóló belépőjegyet. A világ első gyémántlelőhelyeit Indiában fedezték fel, és még a XVIII. század elején is az ázsiai ország volt a földkerekség egyetlen gyémántszállítója. Az indiai bányák kimerülé­sével szinte egy időben bukkan­tak újabb előfordulásokra egy másik földrészen, s ezután mintegy másfél évszázadon ke­resztül Brazíliából származott a világ gyémántkínálata, amely­nek döntő hányadát a gazdasági fellendülés korszakát élő Ame­rika vásárolta fel. A XIX. század hatvanas éve­ire kimerülő brazil bányákat a Dél-Afrikában felfedezett gaz­dag lelőhelyek váltották fel. Különleges jelentőségüket az adja, hogy elsődleges lelőhe­lyek, ellentétben az indiaiakkal és a brazilokkal, amelyekben a gyémántot nem az anyakőzet­ből - kimberlitből - nyerték, hanem az ezt szétmállasztó fo­lyók medréből, hordalékából, üledékes kőzetekből. Dél-Afri- kán kívül ma már számos más afrikai országban, Zaire-ban, Botswanában is termelnek gyémántot. A Szovjetunióban 1956-ban indult meg a gyémánt bányá­szata Jakutiban, s a ’70-es évek elejére már a világ teljes gyé­mánttermelésének egynegyedét a szovjet lelőhelyek adták. A gyémánttermelő országok so­rában meg kell még említeni Indonéziát és Ausztráliát, bár ezek részesedése nem túl jelen­tős. A kitermelés még napja­inkban is túlnyomórészt kézi erővel történik, különösen azo­kon a helyeken, ahol a folyók gyémánttartalmú üledékét isza­polás után kézzel válogatják ki. A gyémánt két és fél ezer évvel ezelőtti felfedezése óta kiter­melt, mindössze 150 tonna gyémánt kinyeréséhez 3 milli­árd tonnányi hordalékot, kőze­tet kellett megmozgatni, mert a gyémánttartalmú kőzetek átla­gos hozama igen csekély. A koncentrátumból való gyémántválogatás napjainkra elterjedt egyik módszerét 1958-ban dolgozták ki szovjet mérnökök, s ezt az ottani jakut- földi bányákban azóta is rend­szeresen alkalmazzák. Sőt a módszert Dél-Afrikában is át­vették. A lényege, hogy a koncentrá- tumot röntgensugáron futtatják át, ugyanis a legtöbb gyémánt a röntgensugárzás hatására fényt bocsát ki magából, míg a kon­centrátum egyéb ásványi anya­gai nem. A kitermelt gyémánt­nak csupán a kisebb hányada használható fel ékszerkészí­tésre. A gyémánt felfedezésétől számítva még sokáig csak megmunkálatlan köveket hasz­náltak. A gyémánt megmunká­lásáról szóló első leírás 1568-ból Benvenuto Cellinitől, a korszak legnagyobb ötvös­művészétől ered, és ez a meg­munkálási technika a mai napig alig változott. A legutóbbi adatok szerint a világ gyémánttermelésének kö­zel a háromnegyede ipari cé­lokra alkalmas. Az ipari gyé­mántból - kiváló mechanikai tulajdonságai miatt - az egy­szerű üvegvágótól a fúrófejekig sokféle megmunkálóeszközt tudnak gyártani. Ezek az esz­közök annyira elterjedtek, hogy ipari célokra évente egyenlő mennyiségben használnak fel szintetikus és természetes gyé­mántot. Napjainkban már olyan mértékben megnőtt az ipari gyémántok iránti kereslet, hogy a természetben található meny- nyiség nem is elegendő, ezért évente több mint 50 millió ka- rátot állítanak elő szintetikus úton. Szeptemberi izek Őszi pecsenye Kicsontozunk, vékonyra kive­rünk 8 szép rövidkaraj-szeletet, és megsózva, megborsozva egyik felüket lisztben megmárt­juk. Megforrósítunk két evőka­nál olajat, először a lisztes fe­lületükkel tesszük bele a hús­szeleteket, majd megforgatjuk, és úgy sütjük. Végül aláöntünk egy kevés vizet, beledobunk 3- 4 paradicsomot, meg két ki- csumázott, cikkekre vágott zöldpaprikát, és fedő alatt - le­hetőleg nem keverve, hanem inkább az edényt „rázogatva” -, lassú tűzön jó puhára pároljuk. Tálra szedjük a hússzeleteket, és levét átszűrve öntjük a tete­jére. Petrezselymes rizs illik hozzá leginkább. Gyümölcsös túrókrém Egy doboznyi (25 dkg) krémtú­rót habosra keverünk három to­jás sárgájával, 10 dkg porcu­korral, egy evőkanál citromlé­vel, majd óvatosan, nehogy összetörjön, hozzáadjuk két to­jás habbá vert fehérjét meg egy fél deci tejszínt. Négy kis üveg­tányér aljára egy krémréteget terítünk, ezt kirakjuk babapis­kótával, erre egy sorban kis kockákra vágott őszibarackot (vagy egyéb idénygyümölcsöt, a téli hónapokban befőttet) ra­kunk, amelyet megöntözünk egy kevés konyakkal, vagy rummal felhígított ribiszkezse­lével. Tetejére ismét krém ke­rül, és az egészet meghintjük csokoládéízű tortadarával. Jégbe hűtve kínáljuk. Szőlősrétes Kész réteslapot vásárolunk, és szétbontva a lapokat, kettőt-ket­tőt egymásra fektetünk, közü­ket és tetejüket meleg olajjal bőven megkenve. Ezután egy ilyen dupla tésztaszeletet egy sorban, a szélén bőven meg­hintjük zsemlemorzsa meg da­rált dió keverékével, és erre te­rítjük egy csíkban a megmosott, lecsumázott szőlőszemeket. Te­tejét megcukrozzuk, meghint­jük darált dióval (amit helyette­síthetünk a Dejó készítmény­nyel). A dupla tészta szélét megfogva, nagyon óvatosan összegöngyöljük. Kiolajozott sütőlemezre fektetjük és tetejét is megkenjük langyos olajjal. Nagyon fontos, hogy a kész ré­teslapok bőven kapjanak zsira­dékot, mert nagyon szárazak. (Ha otthon húzzuk ki a rétest, kevesebb zsiradék is elegendő hozzá). A forró sütőben ropo­gósra sütjük, és háromujjnyi darabokra vágva, porcukrozva rakjuk tálra. A milliomosok partiján, ahol a belépő ára titokban maradt, különleges ruhájú hölgyek is voltak jelen. A 150.000 dollárba kerülő fogadás leglátványosabb pilla­nata volt a majdnem ruhátlan hölgyek megjelenése. A franciaországi Provence-ban minden évben speciális bikaviadalt rendeznek. Miután ez nem spanyol viadal, nincs aréna, nincs igazi torrero. De van férfibátorság. A szabad mezőkön űzik a bikákat. A győztes az, akinek sikerül legalább egyet leterítenie. Az amerikai tv-nézők régi kedvence a General Hospital tv-szappanopera. A hírek szerint a Magyar Televízió tárgyalásokat folytat a sorozat megvételére. Képünkön a há­rom főszereplő: Rena Sofer, Mary Beth Evans és Wallace Kurth.

Next

/
Thumbnails
Contents