Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-12 / 214. szám
6. oldal Horizont 1994. szeptember 12., hétfő Bimbó Zoltán: Piéta Egy egri fotókiállítás ürügyén - az útszéli kövek áhítatáról Évtizedek óta szokása a Megyei Művelődési Központnak, hogy fotókörének tagjai az ősz nyitányaként a Bazilika előtti parkban tárlatot rendeznek. Az összeverbuválódó har- minc-negyven-ötven felvétel válogatás nélkül, minden központi gondolat vagy „vezérlő eszme” segítsége nélkül képet adott egy amatőr csoport belső életéről. Pár napig a nyilvánosság az értékes művészi szándékok felé fordult. Most - kellemes meglepetésünkre - a kiállítás jelenlegi istápolóinak jóvoltából a téma: a kövek. Persze, a nagyméretű épületek, a Bazilika, a tornyok, a kupola, a bás- tyaszerű kiszögei lések, a puttószerű, játékos-bájos angyalkák, a barokk szentek felívelő figurái, Eger barokk korban épült magánpalotái adják a legtöbb témát. Nem hagyják kihasználatlanul ezt a lehetőséget ezek a vérbeli Heves megyei fotósok. Esztétikai leleményességből, szellemi igényességből a fotókon is alaposan kioktatják a ma emberét ezek a XVIII. századi művészek: akár Casagrandéra gondolunk, amikor a szobrokat vizsgáztatjuk, akár Kracker János Lukácsra, ha a Líceum freskóival kezdünk foglalkozni. Van azonban egy ki nem kerülhető szándék itt, ezen az idei parkbeli fotószemlén. Az útszéli kövek, ezek a faragott, barokk ihletésű, naiv művészektől származó lelki fogalmazványok szöknek itt szembe. Érzelemvilágukkal, szemléletükkel, el nem vitatható őszinteségükkel, hatni akarásukkal. Akad itt Piéta nagyoltan megfaragva, ahogyan a kőfaragó nehézkes keze elbírt a vonalakkal és az érzelmekkel, amikor eleget szeretett volna tenni a megrendelői szándékának. A mai szemlélő elgondolkodik, hogyan is tarthatta az Anya a térdén azt a Corpus-1, amely testesebb a Mater Dolorosánál, ilyen helyzetben, csak azért, hogy a lelki szenvedést, a halál fölötti fájdalmat, ezt a magasztos érzést a kőben kifejezhesse? A drapéria gondosan rendezett, mint azon a keresztfán függő Krisztus alatt is, ahol a vaskos kődarab, mint alépítmény szinte túlharsogja magát a témát. Néztem, visszaidéztem a pár napra kitett felvételeket, felmérem az arckifejezését, vagy már halálba merevült állapotát. Belül, magamban olvasom a Szenvedéstörténetet, amely az emberré vált Isten számonkérhetetlen vállalását, annak beteljesítését ábrázolná. És egyszer csak a múltamból, a gyermekkor elejtett-elfe- lejtett áhítatából, emlékeiből feltör három verssor. Egy jeles költő csaknem legjelentősebb mondata, és minden bevezetés nélkül elkezd zenélni: „Amerre én járok, kövek énekelnek Mert az édesanyám üzent a köveknek, Szíve ment előttem, előre követnek.” Mécs László, a premontrei szerzetes-tanár, az egykori király- helmeci plébános, a híres versmondó, aki Adyra emlékeztető hajviseletével és szókimondó bátorságával végigszavalta a harmincas években Magyarországot, de lázba hozta a párizsi egyetem, a Sorbonne mindenre fogékonyan reagáló fiatalságát is. Ahogy minket, akkori középiskolásokat is megigézte a hang, a kövekről szóló, a sodródó dinamikájú, a vers szépsége. Nemcsak az édesanya üzenete röptetett minket, de a későbbi tapasztalat is igazolta, hogy az utak mentén álldogáló kövek, utak kereszteződésében, vagy meredek partok mentén rábólintottak a vándorra: jusson eszébe, kitől függ, kihez kell visszatérnie, ha a teremtés földi szakaszában itt, a Földön elvégezte a magáét. Ezek a rusztikus kövek a maguk „anyagi valóságában”, „megmunkáltságukban” „terednek”, nem is akárhogyan, Bimbó Zoltán: Cím nélkül teljes nyíltsággal arról a lélekről, amely mára mintha végleg ki akarna költözni a város, a falu határára, hogy éjszakánként a csillagokból merítsen erőt, vagy csak a csillagoknak mutassa meg, helyettünk, van itt még hit, van itt még rejtetten valami, ami egybefoghatná ezt a pánikszerűen szétszóródni, széthullani látszó világot. Farkas András Csupán a vagyonadóról van szó? Horn Gyulának a vagyonadó esetleges bevezetéséről szóló bejelentése hatalmas vihart kavart. Koraszülött polémia? A miniszterelnök nyilván tudta, hogy a vagyonadó gondolatának megemlítésével is érzékeny húrokat penget. Ez az adófajta ugyanis a szociális feszültségek enyhítésének és a gazdaság egyidejű élénkítésének ellentmondásos és roppant bonyolult problémáját érinti. Mi a vihar valódi oka? A tényleges politikai ütközőpont nem az, hogy legyen-e vagyonadó vagy sem. Sokkal inkább az: egy ilyen fajsúlyú lépést, szándékot hogyan lehet, kell vagy ajánlatos előkészíteni? A szabad demokrata koalíciós társ érthetően az előzetes konzultáció hiányát nehezményezi, s tart attól, hogy ígért partneri pozícióiból az MSZP fokozatosan kiszorítja. A négy ellenzéki párt ugyan „hivatalból” kontrázza a kormányzó párt törekvéseit, de ellenkezését ezúttal az az aggály is erősíti, hogy a tájékozatlan és jelentéktelen statiszta szerepét osztja ki rá a túlsúlyos kormányzat. Mert a politizálás stílusa, demokratizmusa nemcsak a partnerek és politikai ellenfelek, hanem a közvélemény magatartását is döntően befolyásolja. Nem olyan régen voltak, s nem olyan soká lesznek a választások, hogy erről bárki elfeledkezhetne. Bajnok Zsolt Önkormányzati választások - Magyar Bálint a kompenzációs rendszerről A Belügyminisztériumban többfordulós egyeztetés folyt a parlamenti pártok, az önkormányzati szövetségek és az érdekképviseleti szervek, valamint a nemzetiségi kisebbségek képviselőinek részvételével az új önkormányzati választási törvényről. Számos fontos kérdésben közeledtek az álláspontok, és több új megoldás is született. Ezek közül az egyik az úgynevezett kompenzációs rendszer. Mi ennek a lényege? - kérdeztük Magyar Bálintot, az SZDSZ választási szakértőjét.- A jelenlegi választási rendszerben az egyéni jelöltekre leadott szavazatokat a pártokra leadott szavazatok egészítik ki. Ez gyakorlatilag felerősíti a nagyobb pártok esélyeit. Ezt akartuk kikerülni, amikor az úgynevezett kompenzációs listák bevezetésére tettünk javaslatot. Eszerint az egyéni kerületekben leadott, de elveszett szavazatokat összeadva juthatnának szavazataik arányában képviselői helyhez a pártok. Ez a vesztes pártokat segíti, arányosabbá téve a választás eredményét. A kompenzációs szavazatokkal a képviselői helyek 40 százalékán osztozhatnak ajelöltek.- Az önkormányzatok esetében csak egyfordulós választást rendeznének. Ezzel több párt nem ért egyet, bár az ellenzék ebben a vitában nem egységes.- Tapasztalataink szerint az eddigi választások azt igazolták, hogy a második forduló nem hoz jelentős változást az első fordulóhoz képest. Ugyanakkor a választópolgárokat néhány hét múlva újra választásra kényszentjük, másodszorra pedig már sokkal kevesebben mennek szavazni. Az egyfordulós választás, kombinálva a kompenzációs rendszerrel, lehetővé teszi, hogy a jelentősebb politikai erők ne szoruljanak ki a politikai életből.- A közvetlen polgármester-választás is eltér az eddigiektől, de minden eddiginél is „újabb" javaslat született a megyei önkormányzatok választásának módjára.- Megyei listán indulhatnak azok a pártok, amelyek elegendő ajánlást gyűjtenek össze. A megyén belül két lista lesz: egy a tízezer lakosnál népesebb, egy pedig a tízezernél kisebb települések számára. Tételezzük fel, hogy egy megyei közgyűlés 50 képviselőből áll. Mindkét listáról ez esetben 25- 25 képviselő kerül a megyei közgyűlésbe. így biztosítható, hogy a kis településeket ugyanannyian képviseljék, mint a nagy településeket.- Hány tagja lehet egy-egy megyei önkormányzatnak?- A legnagyobb képvi- selő-testülete Pest megyének lenne 80 taggal, Borsod megyében 60, a legkisebb megyében pedig 40 tagú ez a testület, mert legalább ennyire van szükség ahhoz, hogy a bizottságok is működni tudjanak. (koós) (Ferenczy Europress) Vidékre koncentrált program - munkanélküliből vállalkozó 10 hét alatt A vállalkozókat képző tanfolyamoknak se szeri, se száma ma már hazánkban. Az egyik legfiatalabb közülük az amerikai kormány által finanszírozott, s az Ohiói Állami Egyetemen kidolgozott módszer, amelyet két évvel ezelőtt ültettek át magyar környezetbe. Lényege, hogy főleg a vidéki települések munkanélküli lakóinak próbál új lehetőségeket felmutatni. A Munkaügyi Minisztérium által is támogatott programra a megyei munkaügyi és átképző központokban lehet jelentkezni. A körülbelül 10 hetes tanfolyam alatt megtanítják a lehetséges vállalkozókat arra, hogy az elméletben megszerzett ismereteket hogyan váltsák valóra a gyakorlatban. S aki sikeresen befejezi a tanfolyamot, kész üzleti terv birtokában azonnal munkához is láthat. Ám az oktatók azt is eredménynek tekintik, ha valaki a tanulás alatt rájön: nem alkalmas vállalkozónak. Ezzel sok későbbi keserűségtől, csalódástól, s az anyagi csődtől kíméli meg magát és családját egyaránt. A program kifejezetten hasznos azoknak az embereknek, akiknek nincs idejük évekig készülni az új feladatra, hanem azonnali segítségre van szükségük. Tanfolyamot egyébként nemcsak munkanélkülieknek, hanem érettségi előtt álló diákoknak is tartanak a képzett instruktorok. A tapasztalatok szerint azok a tanulók, akik már tisztában vannak azzal, hogy nem fognak tudni elhelyezkedni az iskola befejezése után, szívesen végzik el a tanfolyamot. Tatabányán például fakultatív tárgyként egyenesen beépítették a tantervbe a vállalkozói ismereteket. Az ohiói programot eddig négyszázan végezték el. Az irányító Globinfo Alapítvány tervei szerint az év végére minden magyarországi megyében lesz olyan képzett tanfolyamvezető, aki tovább tudja adni ismereteit, s folyamatosan tartja a kapcsolatot a vállalkozókkal munkájuk beindítása után is. Bánhegyi Zsuzsa (Ferenczy Europress) Kovács Károly hitvallása: szenvedésben erősödik az ember „írásomat ajánlom szülőfalumnak, hogy az utánam következő nemzedékek is könnyebben megismerjék elődeik életét” - írja bevezetőjében Kovács Károly az 1956-1958-ig terjedő munkáit tartalmazó kötete első lapjain. A helytörténeti dolgozatokból, Poroszló néprajzi hagyományaiból és önéletrajzi írásokból szerkesztett, esztétikai élményt is nyújtó, hiánypótló kiadvány nemrégiben látott napvilágot. A Habsburg Ottó látogatásával egybeeső könyvpremier óráiban faggattam a szerzőt, s jegyeztem le a válaszait.- A néprajzi gyűjtőmunkát az 1950-es években kezdtem el. Morvái Péter, a Néprajzi Múzeum osztályvezetője egyik poroszlói útja alkalmával felfigyelt azoknak a paraszti társaságoknak a munkájára, amelyek a ’48-as jobbágyfelszabadítás után alakultak és működtek. Ezek a társaságok akkorra már megszűntek, főleg a mezőgazdaság szocializálása miatt, de a vezetők közül még sokan éltek, akik hiteles adatokkal szolgálhattak. Egy kiírt pályázatra ekkor készítettem el az első dolgozatomat, amely meg is jelent a Népünk hagyományai című kis kötetben. Nem sokkal ezután a szocialista átalakulás következtében - lévén kisbirtokos voltam - a gyűjtőmunkában hosszabb szünet következett. Segédmunkás és műszaki számadó voltam, az 1970-es évek közepén nyugdíjaztak, melyet cseppet sem bántam, hiszen folytatódhatott a gyűjtés. Hamarosan el tudtam küldeni az egri és a Magyar Néprajzi Múzeumnak Poroszló hagyományos gazdálkodását dokumentáló sorozatomat, amelyért több díjat is kaptam. Olyan látványos népszokás, mint például a Matyóföldön, nálunk nem volt. Különleges népviseletben itt nem jártak az emberek, a népszokások is csak olyanok, amilyenek máshol is fellelhetők voltak, s Poroszlón csak kisebb változással éltek tovább. Egyszerű fekete ruha, csizma, bő gatya jellemezte a ruházatot. Ez a község, miután a reformációt követően színtiszta reformátussá alakult, tiltotta a babonákat. Tudunk esetről például, hogy a húszas években a lelkész halottak napján kiküldte presbitereit a temetőbe, hogy ha a sírokon ég a gyertya, oltsák el. így múlt el minden babona, s egyszerűsödött minden népszokás.- A tradicionális kultúra áttekintésére, feltárására 16-17 évet fordítottam, s ez alatt az idő alatt részt vettem az önkéntes néprajzgyűjtő mozgalomban, táborokba jártam, előadásokat hallgattam, így jutottam egyre beljebb. Poroszló, mely az 1900-as évek elejétől már nagyközség volt, s a század közepén hatezer lakost számlált, mára három és fél ezresre apadt. Különösen rossz hatást gyakorolt e tájra az iparosítási politika, mert akkor, 1950 körül vándoroltak el innen legtöbben. A két világháború között 220 kisiparos dolgozott, őket szakmájuk és nevük szerint szerepeltetem könyvemben. Sajnos, las- san-lassan kiöregednek, itthagynak minket ők is. Éppen most halt meg az egyik adatközlőm, egy csizmadiamester, s nem tudom, ezentúl hová hordom a cipőimet javíttatni.- A Don mellett eltöltött évek is könyvem szerves részét képezik. Én csak azt mondhatom, hogy 77 évem alatt nem ez az idő volt a legnehezebb. Nem éreztem olyan rettenetesnek a katonaságot, mint az a közhiedelemben él. Lehet, hogy több volt a szerencsém, mint másoknak... Az isteni gondviselés vigyázta utamat, mert miközben körülöttem sokan meghaltak, én ép bőrrel megúsztam, jó egészségben tértem haza. Azzal a tudattal és bizonyossággal éltem, hogy „szenvedésben erősödik az ember”. Amikor írásaim kiadását, kötetbe rendezését terveztem, magam sem hittem, hogy eny- nyire zökkenőmentesen történik majd minden. A művelődési ház megboldogult igazgatójának, Molnár Gyulának biztatására vágtam bele e felemelő munkába. Pályázaton nyertem 50 ezer forintot, a nagyobbik részt pedig Halász Károly polgármester úr biztosította. Áz ő segítsége nélkül most nem érezném: teljes írói életet éltem. Ezek a boldogság órái, miközben titokban abban reménykedem, hogy azok az alapítványok, melyek engem segítettek, másokat is támogatnak majd... Sziki Károly
