Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-10-11 / 213. szám

1994. szeptember 10-11., szombat - vasárnap Gyöngyös Es Körzete 5. oldal A bodoki csapatnak „visszavágtak” Detken Detk erdélyi testvérközségé­nek, Bodoknak a sportdelegá­ciója látogatott az elmúlt hét végére Heves megyei barátai­hoz. A külföldi focistáktól ta­valy elszenvedett vereségért a detkiek 2-1 arányban „vissza­vágtak” ugyan, de a hétfői bú­csúzásnál „vigaszdíjat” is adtak a bodokiaknak. Falujuknak ajándékozta a detki önkor­mányzat a lecserélt, ám még használható fogorvosi széket, hogy segítse az erdélyieket. Főiskolások fáiból új liget Gyöngyösön A GATE Mezőgazdasági Főis­kolai Karán 2588 elsőéves hallgató kezdte el tanulmányait az új oktatási időszakban. A hét elején tartott tanévnyitón ha­gyományteremtő „gólyafa” mellett tettek esküt az új diá­kok, majd a facsemetét maguk­kal víve, elültették tangazdasá­gukban. Az intézetben azt ter­vezik, hogy az esztendők során kellemes, kedves ligetté fejlesz­tik majd a helyet, ahol az első fa most földbe került. Védett régi kutak Gyöngyössolymoson Megmenti, védi a helyi önkor­mányzat a község régi, már nem használt kútjait is Gyön­gyössolymoson. Az első kettő a közelmúltban a Szabadság úton kapott díszrácsot. Közülük vá­lasztja majd ki a lakosság azt a változatot, amelyik a faluban általános lesz a későbbiekben. Abasári rizlingek országos versenysikerei A napokban Pécsváradon tar­tott idei országos borversenyen az abasári Csesznok József riz- lingje arany, Elöházi Jánosé pedig ezüst minősítést kapott. Eddig csak területi aranyak ju­tottak a községnek. Markazi vendégház külföldi csereüdüléshez A markazi önkormányzat a kö­zelmúltban megvásárolta a szomszédos erőmű tóparti ven­dégházát, amit eddig csak bé­relt. A 25-30 személy elhelye­zésére is alkalmas épületben - többi között - külföldiekkel ter­vezi a gyermekek csereüdülé­sét. Gépkocsis hazai és külföldi turisták kedvelt találkozóhelye a mátraházi autópar­koló, ahol úgyszólván mindig van vendég (Fotó: Gyóni Gyula) Mi lesz a városi Orczy-kerttel, ahova valaha műsoros színpad is csalogatott? Egykoron liget, amolyan városi romantikus kirándulóhely, nagy rendezvények „otthona”, majd sétákhoz, andalgáshoz formált, szökőkutas, gondozott szép park volt. S szabadtéri színpadára előadások, rock­koncertek, dalestek csalogattak tavasztól őszig, kiváltképpen pedig nyáron a gyöngyösi, jól ismert Orczy-kertben. Az utóbbi években sajnos, más képet mutat. Jó ideje már semmit sem szerveztek ide, s egyszerűen borzasztó, ahogyan ma kinéz a hely. A szabadtéri színház padjainak ülőrészeit ki­szedték, széthordták, a területet benőtte a dudva, a gaz. Jobb hí­ján is csak a szomszédos sör­kert „virágzik” még. A nézőtér Az idei nyár kedves emléke marad, amikor Kézdivásárhely meghívására indult útnak Gyöngyösről a Cantus Corvi- nus Vegyeskar Holló Erzsébet vezetésével, s a Gyöngyösi Já­tékszín Jankovics Jenő irányí­tásával, illetve még a Kol- ping-család néhány tagja. A tervezett úticél felé ha­ladva Erdély, a Körösfő szépsé­geiben gyönyörködhettünk. Már az út elején mindannyiun­kat megérintett a táj történelmi szelleme, városainak múltidéző patinája, a természet sok szép­sége. Kolozsváron viszont szomo­rúan figyeltük a főtéri ásatást, s a Szent Mihály-templom áhíta- tos csöndjében - a dolgok jobbra fordulásáért is fohász­kodva - énekeltük Arcadelt Ave Mariáját. Majd megnéztük Mátyás király szülőházát, ahol ma művészeti iskola van. látványa azonban a sörnél is jobban lehűti az embert.- Mi lesz a kerttel? - kérde­zem Szilágyi Attila városüze­meltetési igazgatót.- A városi képviselő-testület döntése alapján elkészült az Orczy-kert tanulmányterve, amely Török Péter, Fazekas Gábor mérnökök munkája. A végleges engedélyeztetése most van folyamatban. Tekintve, hogy az Országos Műemléki Hivatal, illetve a Képző- és Iparművészeti Alap véleményét várjuk, sajnos, hosszadalmas döntésre számíthatunk.- A szabadtéri színpadot vé­gül is mikor boptják?- Gyöngyös Város Képvi- selő-testülete viszonylag egy­Marosvásárhely, 'Segesvár után érkeztünk Kézdivásár- helyre, ahol nagy szeretettel vártak, fogadtak bennünket vendéglátóink. A családoknál szállásunkról, étkezésünkről is gondoskodtak. Szép élményekkel gazdagí­tott bennünket a csernátoni skanzen, az éppen készülő szé­kely kapu - amelyen az akkor ott táborozó fafaragók munkál­kodtak -, s a Domonkos-kúriá­ban meghallgatott ismertető is a vidékről. Az 1200-as években épült a prázsmári erődtemplom, a haj­dani szászok lakta vidék csodás műemléke. Utána Brassó környékét cso­dálhattuk. Sinaján megtekintet­tük a Peles-kastélyt. Kovásznán a vulkáni működés most is meglévő következményét, a földből kénes gázt kilövellő pokolsárt, és megkóstoltuk az hangúan döntött a bontás mel­lett, ám az ehhez szükséges pénzről csak ezután határoz. Egyébként az ide vonatkozó műszaki terv is kész már, csu­pán a megvalósításához való anyagiakra vár.- Mi lesz a színpad, a nézőtér helyén?- A „városatyák” véleménye alapján itt is park lesz. Ám egé­szében véve nem az ismertebb, hanem az eredeti, az Orczy Lő- rinc-féle őspark újjáélesztésé­ről van szó, s természetesen ke­rítéssel. Nappal nyitott, este pedig zárt lesz. Határidőt azonban egyelőre sajnos nem tudott mondani. (köresog) eddig csak hírből ismert forrás­ból folyó finom borvizet. A perkői búcsún a meredek hegyoldalát megmászva, a te­tőn álló kápolna mellett tartott misén énekeltünk. Később ugyanitt a Gyöngyösi Játékszín vásári komédiákat adott elő. Este a kézdivásárhelyi kato­likus templomban adtunk hangversenyt, és az előtte tar­tott istentiszteleten is közremű­ködtünk. Nem szokás tapsolni a temp­lomban, de énekünk hatására a hallgatók mégis ezt a módját választották a tetszésnyilvání­tásuknak. Feledhetetlen kirándulásunk végén a Szent Anna-tóhoz indul­tunk, majd a köröndi népművé­szek munkáit csodáltuk. S az erdélyi magyarság küz­delmének tiszteletével, elisme­résével érkeztünk haza. Bakos Kisgéczi Éva Ludason spórolnak a gázra (Folytatás az 1. oldalról) Egyszóval kölcsönkérelmet nyújtottunk be a gyöngyösi OTP-hez, ahol biztattak is ben­nünket a kívánt összeggel. Tud­juk, hogy üröm is van örö­münkben, mivel tetemes kamat növeli azt, amit majd kapunk, s ilyenformán a továbbiakban igencsak megköti a kezünket. Más választásunk azonban nem volt. Bánt bennünket, hogy szakítanunk kell az eddigi hitel nélküli gazdálkodással, de a szükség rávisz. A nagyobb kellemetlensége­ket természetesen kerülni pró­báljuk, már most határozottabb spórolásba kezdtünk. Ahol csak lehet, takarékoskodunk.- Nagyon megérzi ezt a köz­ség?- Szerencsénkre még újnak mondható az óvodánk, amire nem kell költenünk. A most kezdett tanévre pedig a lehető­ségeinkhez képest megint rendbe tettük, kifestettük az ál­talános iskolánkat, s egyelőre ez sem követel kiadást. Am - bármennyire is fáj - detki felső tagozatosaink napközi otthonos költségtérítését szeptember 1- jétől már nem vállalhattuk tovább. Csakis a menzai igé­nyeket teljesíthetjük, a ludasi ebédet biztosíthatjuk diákjaink­nak. Eddig azonban ez utóbbira sincs jelentkező, s így a rászánt pénz is minden további nélkül megmaradhat. Valószínű, hogy utoljára ad­tuk ingyen az I—VIII. osztályo­sok tankönyveit, s segíthettük 2- 2 ezer forinttal a nagyobb di­ákokat, mert jövőre már ezt sem tehetjük. Reméljük, hogy megértik a szülők. Utakra, járdákra, parkokra is kellene valamennyit fordíta­nunk, de valószínűleg le kell mondanunk erről. Jó lesz, ha tényleg a legszükségesebbekre futja. Kétségtelen, hogy megle­hetősen nehéz időknek nézünk elébe, s boldogok lehetünk, ha átvészeljük... Gy. Gy. Népünnepély Domoszlón A közelmúltban Domoszlón népünnepéllyé terebélyesedett a négy esztendeje alapított vándorserlegért rendezett sportnap, amit Krizsó Sándor polgármester nyitott meg. Utcák, munkahelyek, baráti társaságok, a hét végét itt töltő emberek alakítottak egy-egy csapatot a focihoz. " Akiknek pedig éppenséggel a céllövé­szethez volt inkább kedvük, a puskások közé álltak. Hét férfi és három női együttes verbuvá­lódott a kispályás labdarúgók­ból a vándorserlegért, s hogy a jövőben utánpótlásuk is lesz, az általános iskolások versenyen kívüli bemutatói bizonyították. A fétfiáknál végül is a két évvel ezelőtt már kupagyőztes „Kolbász*' nevű gárda lett a vándorserleg újbóli őrzője, közvetlenül megelőzve az MTTOSZ-t és az abasári Hon­véd Zalkát, míg a nőknél a C. C. Babák kerültek az élre. A 78 céllövőből pedig Szilágyiné Dudás Erzsébetet, valamint Horváth Orbán Gézát díjazták a versengésben elért helyezéseik alapján. Á küzdelmeknél nem kisebb érdeklődés kísérte Paulenka Mihály szakácskodását is, amelynek során kitűnő gulyás­sal örvendeztette meg a sport­nap résztvevőinek apra- ját-nagyját. Mindezekre este, a művelő­dési házban jó hangulatú bál tette fel a „koronát”, két zene­kar - az Eső és a Happy End - által is biztosítva a muzsikát a tánchoz. Az egész napos pompás szó­rakozást a fő szervezőkön - Gyurkó Béla helyi képviselőn, Kádár Imréné közművelődési intézményvezetőn - kívül szponzorok, Bánszki Györgyné, Bánszki Sándor, a Margó sza­lon, a Marika büfé, az önkor­mányzat, a takarékszövetkezet, az óvodai csapat, Hajdú Mi­hály, Szőllősi László, Halász Agnes, Szabó Imre és még so­kan mások segítették. A résztvevők ezúton is kö­szönik nekik! A győztesek vándorserlegének köszöntése Százesztendős történetek Lovász Béláné ismét érdekes, százesztendős történeteket gyűjtött a Vachott Sándor Vá­rosi Könyvtár helyismereti anyagából. Mint idézi a Gyön­gyösi Lapok írásaiból válogatá­sában: éppen ma száz éve „ment végbe a helybeli állami polgári leányiskola ünnepélyes megnyitása. Az ideiglenes isko­lahelyiségek egyikében gyűltek össze a növendékek, kiknek száma majdnem megüti a szá­zat... Pontban 9 órakor jelent meg Balogh Gyula polgármes­ter a városi képviselők egy je­lentékeny csoportjával, akiket az igazgatónő üdvözölt, és aki egy kerekded, szép kis beszéd­ben mutatott rá arra a fontos kulturális vívmányra, amelyet a város közönsége a polgári le­ányiskola megnyitása által el­ért.” A kutató másik híre - Vison- táról kelteződött, s hesszeni le­gyek milliárdjainak vonulásáról tudósít. Szeptember 21-én, dél­után „Oly sűrű rajokban halad­tak tovább, hogy a verőfényes napot elfátyolosították. A háza­kat és a földeket úgy ellepték, hogy az egész tájék egy mozgó tömeget képezett...” Karácsondi babonáról szól egy másik idézet. F. József gazda udvarán aratáskor egy ló hirte­len elhullott.,.Nevezett a ló bő­rét lehúzta, a hullát azonban nem a dögtéren ásta el, hanem az udvarán. Az esetet az elöljá­róságnak nem jelentette, el­csapta viszont a felfogadott szolgalegényt a benne lappangó ördöngösség miatt. Azóta vi­szont ismét elhullott F. József udvarán újabb három ló és há­rom szarvasmarha lépfene mi­att.” A járási állatorvos magya­rázta meg, hogy nem volt ör­döngösség; az elhullott állatok terjesztették a gyilkos kórt. Kis műhelyek, üzletek elveszett varázsa Felnőtt fejjel is újra meg újra elragadtatva bámulom a mos­tani gyermekeket elkényeztető rengeteg technikai csodát, a valamikor el sem képzelt vál­tozatosságot, amiben napjaik telnek. Nem hinném azonban, hogy különösebben sajnálniuk kellene szüleik, nagyszüleik idejét, amikor ugyan az akko­riaknak - nekünk - lényegesen kevesebb játékot vásároltak, jóval szerényebb szórakozási lehetőségekből lehetett válasz­tani. Mivel a mai bőségért is kárpótolt bennünket Gyöngyö­sön sok más - amiből mosta­nára sajnos alig, vagy egyálta­lán nem maradt. A Petőfi utcán, illetve a kö­zelében több kovács- és laka­tosműhely is akadt, ahol min­dig történt valami érdekes. Sőt, a kerékgyártó sem dolgo­zott messze, akihez szintén be-bekíváncsiskodhattunk. Jöttek-mentek a szekerek, lovakat patkoltak, izzott a vas, pattogott a szikra, a faforgács, zengett az üllő, csodálatos re­mekek születtek a satukban, a szemünk előtt. Fújtathattunk a tűz alá, hogy a szén jobban iz- zék, segíthettünk mindenütt, ha kértük, vagy éppenséggel maguk biztattak erre buzgón a haszontalan lábatlankodás, kotnyeleskedés helyett. A Szlovencsák-malom mö­götti kis sikátoron két pék is sütötte a kenyeret, formázta a süteményt, valamivel lejjebb meg egy harmadik. Sándor úr és Dezső bácsi egyaránt szíve­sen látott minket, amikor csak rájuk nyitottuk az ajtót, a da­gasztókád-csésze, a kemence körül bámészkodtunk. S per­sze minduntalan meg is kós­tolhattuk a foszlós bélű cipót, veknit, a ropogós, illatozó zsemlyét, kiflit. Szemközt a házunkkal mű­ködött „a Pista” vegyesboltja, valamivel odébb pedig Zoltán bácsiéké. Illata volt az egyik­nek és a másiknak is, amit az­óta is hiába keresek. A petró­leum szaga sem zavarta a cso­koládéét, két szem cukorkának is tölcsért formált papirosból a tulaj, amikor a kezünkbe adta. S megesett, hogy a félig elfo­gyasztott édességet is egy újabbra cserélte, ha úgy kíván­tuk nagy ártatlanul, mintha a legtermészetesebb lenne. A kemence mellett lekanya- rított kenyérszelethez, vagy a kezünkbe nyomott zsemlyé­hez, kiflihez pár házzal odébb kitűnő hentesáru is akadt Eper­jesiéknél. Persze csak úgy, „kóstolóba” is - mert egysze­rűen nem tudtak nemet mon­dani a be-betóduló apróságok­nak. S nézhettük bizony hátul a vágásokat, a nyúzást, a dara­bolást, a feldolgozást is, ami­kor csak arra szottyant ked­vünk. Egyszóval, a legkevésbé sem unatkoztunk, annyi él­ményt gyűjtögettünk, hogy máig maradt belőlük idézgetni való. S amíg csak emlékezni tudunk, nem felejtjük a régi utca és környéke annyi szép, kedves helyét! Emlegetjük Al­bin kovácstól Zoltán fűszeresig a névsort abc-ben. S élesztget­jük képzeletben tovább is azo­kat a hajdani tüzeket, amelyek már - ki tudja, mikor? - örökre kihunytak. (gyóni) Szép emlékek az elszállt idei nyárról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents