Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-08 / 185. szám
1994. augusztus 8., hétfő Heves Es Körzete 5. oldal Megszépülnek az óvoda és az iskola belső helyiségei Tarna- bodon is. Az önkormányzat közhasznú munkásai mázolják, festetik az intézményeket. Augusztus közepére megújul az orvosi rendelő is: az épület megerősítésére, a tetőszerkezet felújítására, s a belső javítási munkálatokra 380 ezer forintot fordítanak. Tüzes napok a dél-hevesi körzetben Fennállása óta alig volt olyan nap, hogy ne vonultak volna ki a hevesi tűzoltóság ügyeletes egységének. Júniustól 81 esetet jegyeztek be a szolgálati naplóba. Volt, hogy egy nap nyolcszor riasztották őket: hol a gabonatábla égett hol avartűz volt, máskor pedig műszaki mentéshez kérték a segítségüket. Városi véradónapra készülnek Hevesen Évek óta rendszeresen szeptember 1-jén és 2-án tartják meg Hevesen az őszi városi véradónapot. A Vöröskereszt helyi szervezői már most készülnek az eseményre, amelyen általában 150 önkéntes donor ad segítséget a rászorulóknak. Jelentős részük többszörös véradó, akiknek külön köszönetét mondanak: azok, akik 35-szőr, vagy annál többször nyújtották a karjukat, az önkormányzat közgyógy ellátási igazolványt ad cserébe. Tarnazsadány: további földkimérések Jelenleg még hozzávetőlegesen 25-30 családot érint Tarnazsa- dányban az a földkimérés, amellyel a földkiadó bizottság a részarány-tulajdonokat rendezi az egykori Lenin téesz területéből. Kalotaszegi méraiak - Tarnamérán Augusztus 3-án érkezett, s szerdáig tartózkodik Tamamé- rán az a 30 gyermekből álló csoport, amely az erdélyi testvérközségből, Méráról látogatott ide. A csereüdültetés keretében a helybeli nyaraláson túl budapesti, egri és kikörei kiránduláson vesznek részt. Halassy Csilla ötödéves szobrász-szakos kőbe mintáz (Fotó: Szilvás István) „Bolyongunk a világban, s ha baj van, mindig hazatérünk...” A hevesi Eötvös József Oktatási Központban a nyári szünet idején a szó igazi értelmében „alkotói csend” honol, gyögyörü arborétumában ugyanis alkotótábor működik. Csaknem egy évtizede, hogy ilyentájt a Képzőművészeti Főiskola művésztelepének ad helyet: Kő Pál szobrász-rektorhelyettes irányításával a leendő alkotók egy csoportja - a művész szülőhazájában - a pihenés mellett alkalmat talál kézműves tehetsége szárnybontogatására. Az erre az időre műteremnek kialakított helyiségben Nemere Réka ötödéves főiskolás éppen egy ősz hajú néni, Orcsik Jánosné portréját gyúrja agyagba. Azért választotta modelljét, mert nagyon szép arca van s jól lehet mintázni - derül ki, s ah is, hogy festőnek készül, ezt csupán kíváncsiságból csinálja.- Életemben először mintázok - mondja szerényen. - Majd a tanár úr elbírálja, mindenesetre csodálatos dolog a szobrászat, ezért szeretném megtamulni a mintázást is. Kissé távolabb életet kér a körtefából most születő, fél- benhagyott parasztfigura, mellette viszont az itt vendégeskedő Tóth Lajos - aki a kárpátaljai Magyar Képző- és Ipar- művészeti Társaság elnöke - utolsó ecsetvonásai siklanak végig a hevesi utcarészletet megörökítő vásznon.- Elsősorban Kő Pál iránti kíváncsiságom hozott ide, hiszen az ő vendégei vagyunk, de Heves is nagyon kedves hely.-Mennyire „kelendő” most a festészet odahaza?- Ukrajnában annyira rossz a gazdasági élet, hogy képet vásárolnak legke^sbé. Ahol mindennapi kenyérgondok vannak, ott a művészetből nagyon nehéz megélni... Itt viszont baráti közösségben, őszinte légkörben rakhattam vászonra a város régi utcaképeit, ódon parasztházait... Miközben elmerengve szemléljük a holt anyagból életrekelő figurákat, a pillanat varázsát örökítő festményeket, tanítványai forgatagából előkerül a „tanár úr”, Kő Pál is.- Azért jöttünk ide, mert ez egy nagyon szép műterem - tárja szét a hatalmas füzes alatt a karját -. a kert csendje, barátsága ideális feltétel az alkotásra... A Képzőművészeti Főiskola és a város közötti megállapodása alapján újabb és újabb növendékeknek adunk alkotási lehetőséget. Tanrendünk szerint a szabad- foglalkozáson a kézművességet kell előtérbe helyeznünk, az alkotásnak kell nagy hangsúlyt kapnia... Itt, ha követ farag, az legalább három hét, amig olyan állapotba hozza, hogy láthatóvá válik. Tehát 2-3 művészeti szemeszter alatt el is készülhet egy kőszobor.- Ami a művészeti értéket illeti, Heves sokat köszönhet Kő Pálnak. Van-e lehetősége a városnak ezt viszonozni?- Hát... - tűnődik el -, mindig van egy-két ember, aki vállára veszi Heves művészeti értékeinek gyarapítását. Nekünk két dolgunk van: egyrészt, hogy a különböző helyeken, elsősorban az iskolákban elhelyezett alkotásokat tovább gyarapítsuk. Másrészt pedig, hogy - minden alkotást katalógusba foglalva - a közönségnek átadhassuk ezeket, s megismertessük őket a nyilvánosággal.- A művészet célja - többek között - az értékteremtés. Emellett vajon, értékmegőrzéssel is foglalkoznak?- Ami a képzőművészettel összefügg, az a természetes alkotómunkánkból fakad. De ebbe a kategóriába beleillik az is, hogy a szobrász-restaurátor növendékeimmel a köztéren álló Nepomuki Szent-János szobrot leszedtük, s egy növendékem diplomamunkaként eredetivé varázsolta. Most a város templomában található. * De mivel a közönség az eredeti helyén emlékszik rá, újabb alkotással kell kielégíteni őket.- Mi vár az itt készült alkotásokra? Ajándékként maradnak a városnak?- Nem is ajándék ez leginkább. Miután meghatározzuk az értékeiket, az együttműködés alapján gyarapítják majd Heves művészeti alkotásainak számát. Időközben Farkas Gyuláné- tól, a művésztelep gazdasági gondozójától megtudjuk, hogy a helyi polgármesteri hivatal s a főiskola már korábban alapítványt hozott létre, melynek törzstőkéje egyrészt a városban lévő alkotások értéke, másrészt a város e célra történő felajánlása, ami nem vállalkozás jellegű. Az alapítvány nyitott s a jelenlegi kiadásokat is ebből fedezik.- Mennyi időre lesz elegendő a mostani lelki tápláltság? - kérdeztük távozóul a házigazdát.- Nagyon magaménak érzem a tábort - vallja meg Kő Pál. - Ősi a kötődés, mindig haza kellett jönnöm töltődésre, ha szobrot akartam csinálni. Ide-oda bolyongunk a világban, de ha bajban vagyunk, mint tékozló fiúk, hazatérünk mindig. Cseh Béla Kifestettek az iskolát, felújították a régi konyhát Kisdiákok nélkül is mozgalmasak voltak a napok az elmúlt hetekben a Hevesi 3. Számú Általános Iskolában. A régi épület osztály- termeit, folyosóit festők lepték el, hogy frissen festett helyiségek, újra mázolt ajtók várják majd a tanévkezdéskor a gyerekeket. A nyáron kerítettek sort a konyha korszerűsítésére is. A közegészségügyi előírásoknak megfelelően önálló helyiségbe kerül ezután a földesáru-raktár, a húselőkészítö, a tojásmosó, valamint a feketemosogató. Szeptembertől a 250 diák és tanár mellett - várhatóan - innen étkezhet majd 15-20 környékbeli idős ember is. A termőföldek védelmére - faluszövetség Kiskörén Tavaly ilyenkor a kiskörei határban rendkívül rossz körülmények uralkodtak. Hatalmas műveletlen területek, kútágnyi kórokkal benőtt területek váltak a senki földjévé. Történt aztán, hogy a földvisszaadás idején néhány jó- ravaló, földszerető ember maga mellé vette a családja ap- raja-nagyját, s nekilátott a biztos enyészettől megszabadítani, termelésre alkalmassá tenni a területet. Miközben kirajzolódni látszottak a zöldelő határ kontúrjai, sorsuk közös alakulására a résztvevők szövetkezetét alakítottak. Az újfajta társulás létrejöttéről, tervekről kérdeztük dr. Orosz István polgármestert, aki maga is alapító tagja a szövetkezetnek.- Az igazság az, hogy nagyon kemény négy hónapos munka volt, de megérte - idézi a kezdet kezdetét az őszbe hajló polgármester. - Amikor számba vettük a társulok eszközállományát, rájöttünk, hogy erőgépből nem lesz gond, de annál kevesebb a betakarítógép, nem is beszélve a talaj- és sorművelőkről. Ezután aztán, amit csak lehetett, sebtében sikerült megszereznünk, hovatovább egy lánctalpas traktorral is gazdagodtunk. A föld újraművelé- sére összeállt közösség munkája nyomán a határ egy része művelésre alkalmassá vált: a 200 hektárnyi terület nagyobb részét be is vetettük. Szerencsére, az időjárás is elősegítette, hogy termőre fordult, s igazi jó terméssel ajándékozott meg. Végül is a húsz család elhatározta, hogy a közös munka elősegítése érdekében megpróbál valamilyen szövetkezeti gazdálkodási formát.- Egy tőkeszegény, pénznélküli társaság ez... - neveti el magát. - A célunk az volt, hogy a szükséges eszközöket úgy biztosítsuk, hogy minél kevesebbe kerüljön a tagoknak. Ezt végül is sikerült elérni úgy, hogy értékesítési szerződésben lekötöttük a vetésmennyiség egészét: így jutottunk vetőmaghoz, műtrágyához, eszközökhöz, s így megoldódott a termény értékesítése is. Időközben a közösség megválasztotta a faluszövetkezet ügyvezető elnökének Nagy András agronómust, továbbá az igazgatóságot, s a felügyelő bizottságot.- Zártkörű vagy bővíthető a társulás?- Természetesen nyitott gazdaság ez. Véleményem szerint, előbb vagy utóbb a község jelentős részére hatással lesz ez a forma. Addig is gépi munkával, vetőmaggal, vegyszeres növényvédelemmel segítjük az egyéni vállalkozókat.- Melyek a következő időszak feladatai?- Az aratáson túl meg akarjuk alapozni magunkat azokkal a legszükségesebb eszközökkel, amelyek a gondtalan működéshez feltétlenül szükségesek. Ugyancsak szeretnénk venni olyan üres helyiségeket, ahol a jövő évi vetőmagot s a terményfelesleget tárolhatjuk. Másik fontos dolgunk lesz a jövő év üzemtervének összeállítása - sorolja tovább -, hiszen olyan gazdálkodást kell kialakítanunk, ami lehetővé teszi az ésszerű termelést. Mert, ha nincs haszon, akkor pusztába kiáltott szó a meggyőzés, hogy jó ez a szövetkezés. Húsz család megélhetéséről van szó, s ez nem kis dolog.- A jövő agrártársulási formája ez?- Véleményem szerint, igen - vágja rá határozottan. - Itt lehetőség van arra is, hogy a tagok önállóan rendelkezhetnek tulajdonukkal, egy részét vagy akár egészét is kivihetik gazdálkodásuk folytatására. Ha valaki csak a szolgáltatásunkat igényli, akkor azzal segítjük. Tudja - gondolkodik el hosszan -, mi bízunk a mező- gazdaság felélénkülésében, s ennek tudatosításában az akarat volt a döntő. A parasztnak alap- természete, hogy termelni akar, őseitől örökölte, tanulta, ma sincs másképp, termelni kell. Azt viszont már az agrárágazatnak kell biztosítani, hogy mit termeljünk és milyen áron.- cseh Tanszersegély kis- és nagydiákoknak Visszavonhatatlanul közeledik az új tanév: a hevesi körzetben például mindenütt szorgos kezek dolgoznak azon, hogy az iskolák tantermei, tornacsarnokai, folyosói tisztán és felújítva fogadják a tanárokat és a diákokat egyaránt. Ezekben a hetekben döntenek az önkormányzatok - pénzügyi lehetőségeiket mérlegelve - arról, hogy milyen támogatásban részesíthetik majd az iskolába készülő gyermekeket. Tarnaszentmiklóson például már kiosztották a tanszersegélyt: a kisdiákok két-, míg a felsőbb iskolákban tanulók négyezer forintot kaptak. A he- vesvezekényi általános iskolások szintén két-, a közép- és felsőfokú képzésben résztvevők háromezer forintos támogatásban részesültek. Milliós vízdíjtartozások - egész utcák nem fizetnek Figyelemre méltó tájékoztatót adott közre a Heves Megyei Vízmű Rt. Hevesi Üzemegysége. Mint ebből kiderül, az év első felében a körzetéhez tartozó fogyasztók 4 millió 104 ezer 204 forint vízdíjjal tartoznak, ebből 2 millió 191 ezer 329 forintot tesz ki a hevesiek által be nem fizetett tarifa. Mint érdeklődésünkre Nagy Lászlóné adminisztrációs osztályvezető elmondta: vannak jó és kevésbé fegyelmezett fizetőik. Az előbbiek közé tartoznak például a tar- naméraiak, a boconádiak, a hevesvezekényiek és a zarán- kiak. Notórius tartozók viszont a tarnazsadányiak, a tarnabodiak, az átányiak, a kömlőiek, a tarnaörsiek, valamint az erkiek. A nagyfogyasztók közül jelentős vízdíjjal tartozik a felszámolás alatt álló Hevesi Állami Gazdaság, a volt kereskedőház, számos társasház, illetve több csődbe ment vállalkozás, cég. Az immár 8-10 éve tartozók közül tavaly húsznak jelezték írásban a szolgáltatás megszüntetését, kettőnél ki is kapcsolták a vizet. Az idén újabb 3-4 kikötésre került sor, s még újabbak várhatók, mert az üzemegységnek komoly gondot okoznak a tartozók, amelyek között egész utcák is vannak például Hevesen: ezért a Hellebronth, a Dankó vagy a Kodály utca lakóinak zöme kap majd felszólítást. Vonulás előtt az alföldi gólyák... Ez a hónap a gólyák életében már a nagy vonulásra való felkészülés jegyében telik. Miután sikeresen befejeződött az idei költési szerzőn, július közepére kifejlődtek a dél-hevesi községek villanyoszlopaira rakott fészkekben is a fiókák - nem egyszer 4-5 példány is -, és megtették az első számycsapá- saikat, élelemszerző útjaikat, készülniük kell a Dél-Afrikáig tartó több, mint tízezer kilométeres vándorlásra. Nemsokára itt van az a nap, amikor csoportokba verődve, búcsút vesznek az alföldi táplálkozóhelyektől, hogy decemberre elérjék Afrika csúcsát, ahonnan aztán majd tavasszal visszaindulnak költőhelyeikre ezek a kedves, hosszú lábú, piros csőrű madarak is, „akiket” Tiszanánán kaptunk lencsevégre.
