Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-18 / 194. szám

1994. augusztus 18., csütörtök Hatvan Es Körzete 13. oldal Hatvanba érkezik a Fatimái Szűz szobra Augusztus 18-án déli 12 és 12.30 között érkezik meg Hat­vanba a csodatévő Fatimái Szűz másolata. A köszöntőt köve­tően Nagy Árpád főesperes, galgahévízi címzetes prépost vezetésével koncelebrált szentmisére kerül sor. Éjfélkor Sebestyén Albert tiszteletbeli kanonok, jánoshidai esperes mond misét. Hajnal 2-től video­filmét láthatnak a hívek Fati­máról, s 3 órától pedig orgona­muzsika mellett virraszthatnak a szobornál. Az ünnepséget a 19-én 10 órakor kezdődő szentmise zárja, dr. Katona Ist­ván váci segédpüspök irányítá­sával. A kegyszobrot Pálos Frigyes prépost kíséri követ­kező egyházmegyei állomá­sára, Pásztora. Csányban késik a tornaterem átadása Az önkormányzat augusztus végére tervezte az ünnepséget. Az épület már áll, ám a beren­dezéséhez sajnos nem sikerült pénz szerezniük a csányiaknak. Pályázatukat a Nemzeti Sport Alapítvány elutasította, s a He­ves Megyei Önkormányzattól kapott támogatás kevésnek bi­zonyult. Reményeik szerint azonban a köztársaság kikiáltá­sának napján birtokukba vehe­tik a testedzéshez nélkülözhe­tetlen létesítményt a helybéli iskolások. Ünnepélyes falavatás a horti hősök emlékére Közös megemlékezést szerve­zett a horti önkormányzat és egyház a második világháború­ban elesettek tiszteletére emelt fal felszentelésére. Az ünnep­ség 19-én, 17 órakor engesztelő szentmisével kezdődik a helyi római katolikus templomban, majd a hortiak átsétálnak az emlékhelyhez, ahol koszorút helyeznek az elhunytak nevei elé. Török táncosokat várnak Szűcsiben A Gyöngy néptáncfesztivál ke­retében török előadók is érkez­nek a gyöngyösi rendezvényre. S ha már Heves megyében van­nak, ellátogatnak Szűcsibe is, ahol 26-án, este 6-tól a futball- pályán láthatják műsorukat az érdeklődők. Szeretném a térség gondjait orvosolni A „Parlamenti ki kicsoda?”-ból ennyit tudhatunk meg Érsek Zsoltról: 33 éves, a Budapesti Közgazdasági Egyetem Ipar Karán szerzett diplomát, humánpolitikai osztályvezetőként tevékenykedett a Mátra Cukor Rt.-ben, 1987-től MSZMP-tag, majd 1989-től az MSZP térségi elnöke Lőrinci városában. Az idei választásokon MSZP-színekben indult, és nyert. Tagja a számvevőszéki bizottságnak. A közvetlen kör­nyezetében élők jól ismerik őt, ám sokaknak csak a neve mond valamit. Ki ez az ember? Négy év múlva bizonyára ki­derül, most azonban érjük be annyival, amennyit elárul ma­gáról.- Nem az volt életem fő célja, hogy országgyűlési képviselő legyek - mondja Érsek Zsolt.- De viszonylagos fiatal ko­rom ellenére már sok mindent kaptam ettől az országtól, és szeretném ezt viszonozni, ön­zetlenül. A másik, amiért vál­laltam ezt a tisztséget: úgy ér­zem, bíznak bennem az embe­rek. Itt elsősorban a kollégá­imra gondolok, akikkel a selypi cukorgyárban dolgoz­tunk együtt. Aztán hogy meg- felelek-e a várakozásaiknak, ez 1998-ig kiderül. Ha elége­dettek lesznek velem - megvá­lasztanak újra. Én úgy szeret­nék dolgozni, hogy négy év múlva is képviselő legyek. Nem azért, mert máskülönben nem tudnám már elképzelni az életem, hanem azért, mert ak­kor jól csináltuk.- Mit tudhatunk meg a múlt­jából?- Borsod megyében nőttem fel egy olyan családban, ahol nem esett a lexikon a gyerek fejére. Édesapám hat elemit végzett, segédmunkásként dolgozott a borsodnádasdi lemezgyárban. Édesanyám rokkant. Már akkor beteg volt, amikor megszült engem és a húgomat. A szüleim nem poli­tizáltak, nem voltak párttagok, sőt templomba járó emberek. Istenfélő, igazságszerető ne­veltetést kaptam. Ma is hívő vagyok, templomban kötöttem házasságot, és a gyerekeimet is megkereszteltettem. Nekem nagyon boldog gyermekko­rom volt. Jó érzés visszagon­dolnom arra, hogy nem a szü­léimre való tekintettel kaptam jó jegyeket az iskolában, ha­nem a képességeimért. Úttörő és KISZ-tag voltam, mint oly sokan abban az időben, és í987-ben beléptem az MSZMP-be. Akkor már főosz­tályvezető-helyettes voltam, tehát nem előmenetelemhez volt erre szükség. Inkább a közösség vonzott.- Mely tulajdonságait tartja a legjellemzőbbnek?- Családcentrikus és szentimentális ember vagyok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két gyerekünk van, de szeretnénk még egy har­madikat is. Az idősebbik fiam, Adám négy, a kisebbik, Ákos két és fél éves. Ha születne egy lányunk, Anna lenne. Há­rom gyereket vállalni a mai vi­lágban nem kis dolog, sok emberben ez megrökönyödést vált ki. Mondjuk ki őszintén: bolondnak néznek bennünket. De én úgy gondolom, hogy az anyagiaknak nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdoní­tani. Nincs számomra na­gyobb öröm, mint amikor a gyerekeimet játszani látom. Azért tartok egy kicsit a kép­viselői munkától, mert félek, hogy kevesebb időm marad a családomra.- Beszélgessünk a feleségé­ről is.- A hatvani cukorgyárban ismertem meg Katalint, 1987-ben. Novemberben ta­lálkoztunk, és már december­ben elhatároztuk: összeháza­sodunk, három gyerekünk lesz. 1988 szeptemberében megesküdtünk. Nyolc évvel fiatalabb nálam, bérelszámoló volt, mielőtt eljött gyesre. Most sikerült vennünk egy családi házat, s ennek nagyon örülök. Nem egzisztenciális szempontból, hanem azért, mert a törvényalkotói munkát is csak akkor tudom teljes in­tenzitással végezni, ha nyu­godt körülmények között él a családom. Ebben rengeteget segít a feleségem, amiért kö­szönettel tartozom neki. Be­vallom, s ezt meg is írhatja, én még mindig szerelmes vagyok belé.- Egyéb szenvedély?- A sport. Sportköri elnök­séget is vállaltam, és ezt meg­próbálom ellátni a képviselő­ség mellett is. Elsősorban a labdarúgó-szakosztályt sze­retném segíteni. A futball ösz- szefogja a közösséget, örömet, programot ad.- Jóval a választások előtt sejthető volt, hogy az MSZP sikeres lesz. Következésképp: kevésbé ismert jelöltjei is do­bogóra kerülhetnek. Mégis, mi ösztönözte Ónt abban, az el­mondottakon túl, hogy indul­jon?- Körülbelül egy fél éve - a kampány előtt - lehetőségem kínálkozott, hogy megméret­tessem magam. A cukorgyá­ron belül felügyelőbizottsági tagot kellett választani. Öten pályáztunk, és én 52 százalék­kal nyertem. Ebből úgy gon­doltam, ha indulok a választá­son, nemcsak a párttagok és a sportrajongók szavaznak máj?! rám, hanem sokan mások is. Ezek után vállaltam, érezve az MSZP választási bizottságá­nak bizalmát is. ^- Láthatólag érdemes volt. Hogyan értékeli a pártja dia­dalát?- Mint sportelnök, meg tu­dom ítélni, micsoda különbség van győzelem és győzelem között. Az életszínvonal rom­lása rosszkedvűvé, ellensé­gessé teszi az embereket. És egyre nagyobbak lesznek a kü­lönbségek. Erre azt mondom: hála Istennek, mert az egy jó dolog, ha valaki hatalmas energiával egzisztenciát te­remt. Ezzel munkahelyet kí­nál, és településének infra­struktúrát biztosít. De szá­molni kell az „Sínrendszerrel is, ami az én szótáramban azt jelenti: sárga irigység. Vagyis, az eredményeket látva sokan nem arra törekszenek, hogy utánozzák a példát, hanem in­kább rosszallóan nyilatkoznak a sikeres emberekről, gán- csoskodnak. Ezzel a mentali­tással nem lehet mit kezdeni, de nem tudomásul venni is dő­reség. A térségben - Baranyai doktor sajnálatos balesete mi­att - a szabad választások után nem dolgozott képviselő. Te­hát az itt élők nem is igen tud­hatják, mit várhatnak tőlem.- Hallhatnánk a terveiről?- Tekintettel arra, hogy a cukoripart egyedül képvise­lem a Parlamentben, elsősor­ban ezen a területen szeretnék eredményeket elérni. Nagyon fontos problémának látom az egészségügyi ellátást. Még a kampányom során hosszú eszmecserét folytattam dr. Freili Gézával, a hatvani kór­ház igazgatójával. Rettenetes nagy pénzt kellene az intéz­ménybe invesztálni. De vajon Szűcsiben értékelnék-e azt, ha a négy év alatt csak a kórhá­zért lobbyznék? Szeretnék a térség valamennyi gondjával személyesen megismerkedni, és mindenkinek számítok a segítségére, hogy ezeket együtt oldjuk meg.- Megkereste-e már valaki, hogy segítsen, mint képviselő?- Egy fiatalember. Azzal, hogy csalja a felesége. Azt ő is jól tudhatta, hogy ezzel nem hozzám kell fordulnia, de szükségét érezte, hogy valaki­nek elmondja a bánatát. Négyessy Zita Sajátos „létszámleépítés” (Folytatás az 1. oldalról) Táppénzről visszatérve azon­ban ennek ellenére sem végez­hette korábbi munkáját, amit később szóbeli megegyezéssel indokoltak. A betegség alatt egyébként többször is kilátásba helyezték a felmondás lehetőségét. Ami­kor például a könnyített mun­kára szóló (mint később kide­rült, téves diagnózison alapuló) igazolást bemutatta, főnöke kö­zölte: könnyű munka nincs, ha nem tetszik, mehet, amerre lát. Az asszony ezt követően a bérfejlesztéssel kapcsolatos észrevételeit megírta Domon­kosi Imrének, a Mátra Cukor Rt. vezérigazgatójának. Do­monkosi a válaszában úgy vélte, semmiféle jogsértés nem történt, ám ennek ellenére sze­mélyes beszélgetésre invitálta Kissnét. A találkozást követően írásban arról értesítette a dol­gozót, hogy az egészségügyi alkalmasság csupán lehetőség a korábbi munkakör betöltésére, de nem kötelezi a vállalatot a je­lenlegi helyzet megváltoztatá­sára. Mivel azonban bizonyítást nyert, hogy a munkavállaló ko­rábban nem takarítónői megbí­zatást végzett, így a bérkorrek­ciót végrehajtják. Egyidejűleg közük, hogy a továbbiakban - ha „eredeti” munkakörébe visz- szakerül - ismét tizennégyezer forintos besorolásba helyezik. Mindez logikusnak tűnik, ám korántsem az. Kissné ugyanis - „eredeti besorolása” szerint - soha nem volt takarítónő! A szerződésben a már említett kristálycukor-kiszerelőként szerepel, s ezen változtatni - a munka törvénykönyve 82. pa­ragrafus 3. pontja értelmében - csak kölcsönös megegyezéssel, írásban lehet. Erről pedig szó sem volt. Újabb egyeztetési kérelem a vezérigazgatóhoz, amelyre azt a választ kapta, hogy a problé­máival forduljon a közvetlen főnökéhez, illetve a raktárveze­tési osztályvezetőhöz és a keres­kedelmi menedzserhez. Amennyiben a panaszát nem tudják megoldani - írta Do­monkosi Imre -, úgy ismét ke­resse őt levélben. Kissné természetesen nem tudott megegyezni a javasolt vezetőkkel, többek között azért sem, mert már a beszélgetés kö­rülményei is megalázóak vol­tak. Érte küldtek egy dolgozót, bezárták az ajtót, és táppénz­csalónak nevezték. Azzal érvel­tek, hogy az orvosi igazolásai egymásnak ellentmondanak, majd ismét felajánlották szá­mára a takarítást, s ha ez nem felel meg - közölték -, a köl­csönös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetést. Még egy levél Domonkosi Imrének, újabb egyeztetés. Az április végén keltezett jegyzőkönyv szerint a Mátra Cukor Rt. vezetése a panaszos sérelmeit jogosnak tartja, ám a kért munkakörbe nem tudja visszahelyezni. A személyes megbeszélés eredménytelennek bizonyult, így Kissnének jogá­ban áll munkaügyi jogvitát kezdeményezni. Dokumentumok össze­gyűjtve, munkaügyi bíróság, Eger. A keresetükben kérték, hogy a munkaadót kötelezzék a munkakörnek megfelelő bér­rendezésre, valamint arra, hogy szerződést egyoldalúan ne mó­dosítson. Visszamenőleges igényük tizenháromezer forint, plusz 20 százalék kamat, vala­mint a költségek megtérítése. Néhány héten belül megér­kezett a bíróságra a Mátra Cu­kor Rt. észrevétele és ellenké­relme is. Ennek fő pillére, hogy a felperes szóban, közös meg­egyezéssel módosította a válla­lattal kötött szerződést, ezért kérik a felperes kereseti kérel­mének az elutasítását, ezzel együtt a költségek viselésében történő marasztalásuk mellőzé­sét. Az ellenkérelem 1994. július 8-án kelt. Augusztus 2-án adták át Kissnének a bevezetőben említett felmondást, amelyben átszervezés, létszámleépítés mi­att - egyedüliként a kiszerelő­ből - a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntetik. Az asszony - utolsó lehetőségként - újabb meghallgatást kért a vezérigazgatótól, mivel a fenn­álló pereskedés miatt az elbo­csátást nem tartja célszerűnek.- Az a legérdekesebb - mondta búcsúzóul Kissné, mi­közben összecsukta a meghur­coltatását bizonyító iratköteget -, hogy a munkámmal kapcso­latosan soha semmilyen kifo­gást nem emeltek. Mások is voltak betegek, esetleg több­ször, mint én. Ha valamivel ke­vesebb fizetést kapok, megér­tem. Ám sajnos, az az érzésem, a differenciálást olykor össze­keverik a diszkriminációval... Tari Ottó Fura takarékosság...- Ez pedig Öcsike birodalma - érkezünk ismerősöm lakásbemuta­tójának utolsó stációjához. Igazi kölyökparadicsom. Textilállatkák gubbasztanak a heverön, az asztalon gumisüni őrzi a színes ceru­zákat. A könyvespolcon a Kincskereső kisködmön, Miki egér kép­regényben. S egy magazin, borítóján szőke ragadozó csücsörít, fe­detlen keblekkel.- Az apja vette neki - magyarázza az anyuka. - Lényegesen ol­csóbb, mint a szextelefon. (né-zi) Az önkormányzat nemcsak a kötelességtudókat, hanem... ...a takarékoskodókat is meg­bünteti. Ezt az igazságot is­merte be a hatvani polgármes­ter közvetve a Hírlap főszer­kesztőjéhez címzett levelében, amely augusztus 10-én jelent meg. De vegyük sorjában! A polgármester először is sajnálkozását fejezte ki, mert e sorok írója „a díjtételek módo­sítását összefüggésbe hozza a meglévő kinnlevőségek (így) tényével, amely nem tükrözi a tényeket, a testületi döntés mo­tivációit”. Hát kérdem tisztelettel, ak­kor az önkormányzati ülésről megjelent tájékoztatásban miért írták azt, hogy „az áremelést a szolgáltatást végző vállalkozó kérésére hozták, mert egyrészt növekedett az önköltség, más­részt a vállalkozónak nagymér­tékű kinnlevőségei vannak” ? Nem kívánom untatni az ol­vasót a polgármesteri levél egyéb hibáinak taglalásával, de úgy vélem, két témát csak meg kell említenem: Miért állítható, hogy az ön- kormányzat bünteti a' takaré­koskodókat? A távfűtéses lakások lakói eredetileg átalányt fizettek va­lamennyien a vízmelegítésért, illetve a fűtésért. A lakók úgy vélték, az átalánydíj magasabb a tényleges fogyasztás díjánál, és azt is igazságtalannak tartot­ták, hogy mindenki egyforma összeget fizet, akár ketten, akár heten laknak egy lakásban. Ezért aztán drága költséggel kezdték saját pénzükből besze­reltetni a vízórákat. Ezek felszerelése után igazo­lódott a sejtés, kiderült, hogy az átalánydíjat magasan állapítot­ták meg. Igazság szerint a lakó­kat kártérítés illette volna, ami­ért éveken át a tényleges fo­gyasztásnál nagyobb díjat fizet­tettek velük. Ehelyett mit tett az önkor­mányzat a vállalkozó kérésére? „Áz átalánydíjas fogyasztók vízköbméter-előírását is csök­kentette felére”, de ugyanakkor megemelte a meleg víz hődíját, „így a melegvíz-hődíj megeme­lésével az átalánydíjas fogyasz­tók összes befizetése lényegé­ben nem változik, míg a vízórás fogyasztók a tényleges költsé­get fogják fizetni”. Ugye, milyen ügyes? Csök­kentették az átalánydíjat, meg­emelték a meleg víz egységárát, így aztán a vízórások megint annyit fizetnek havonta, mint az átalánydíjasok, akiknek a fi­zetési kötelezettsége egyrészt a csökkentés, másrészt az emelés következtében változatlan ma­radt. Az átalánydíjasok annyi meleg vizet használhatnak, amennyit akarnak, pocsékolhat­ják kedvükre a drága meleg vi­zet, hiszen ők átalányt fizetnek. A vízóra felszerelése a taka­rékosabb fogyasztásra ösztö­nöz, ez minden értelmes ember számára világos. Csak azért nem szereli fel a szolgáltató minden lakásba, mert erre nincs elegendő pénze. Igazság szerint a vízóra fel­szerelésére ösztönözni kellene a fogyasztókat, akár azzal is, hogy a költségeiket beszámít­ják a lakbér vagy a szolgáltatási díjak fizetésekor. Nem így a hatvani önkor­mányzat. Ok kitalálták, hogyan vehetik el a lakók kedvét a víz­óra felszerelésétől. Megbünte­tik a takarékoskodókat, a pazar­lók nevethetnek a markukba. Ezt nem én találtam ki. Beszél­tem olyannal, aki azt bizony­gatta, hogy a vízórások többet fognak fizetni, mint az átalá­nyotok. És már csak a hangulatkel­tésről: A sajtó szerepe valóban lé­nyeges a közhangulat alakítá­sában, de az újságírók nem mindenhatók. A tények, az igazság sokkal fontosabb. Em­lékszünk még, milyen gyaláza­tos eszközökkel próbálták a tv és rádió újságírói megdolgozni a közvéleményt a választások előtt. Tudjuk, mi lett az ered­mény. Ha az önkormányzat ellen fordul a hatvani közvélemény, annak nem egy-két újságíró lesz az oka, hanem az ilyen és ehhez hasonló, át nem gondolt intézkedés. Németi Gábor Kutyadolgok Szeretem az állatokat, ke­vésbé a gazdájukat. Mert ar­ról ők tehetnek, hogy ku­tyáik keresztül-kasul rohan­gálnak, póráz és szájkosár nélkül. Tömblakásban élek, s reggelente, amikor kilépek a házból, kis- és nagydol­gokba botlom. De nemcsak a lépcsőházak bejáratát kedvelik a szükségüket végző ebek, hanem a homo­kozókat is. Ahová kisgyere­keiket engedik az anyukák. Tudom, hogy városokban a macskák és a kutyák révén tarthatja az ember a kapcso­latot a természettel. Véletle­nül sem várom tőlük, hogy megfosszák magukat ettől az örömtől. Csak azt kívá­nom, legyenek tekintettel másokra is. És a tiszta kör­nyezetre. (szűcs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents