Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-02 / 180. szám

6. oldal Horizont 1994. augusztus 2., kedd Hatvanból indult Afrikába - Nagy Endre, az egykori vadászmester Nagy Endre a Balatonnál afrikai vadasparkot létesített A magyar királyi csendőrség rossz hírű intézmény volt. Tisztjei és közemberei kímé­letlen kegyetlenséggel jártak el a közrend megsértőivel, de in­kább azzal váltottak ki ellenér­zést, ahogyan a baloldali gon­dolkodókkal, írókkal, politiku­sokkal bántak. Hiba lenne azonban kimondani, hogy nem voltak kivételek. Ezek egyike volt dr. Nagy Endre hatvani csendőrszáza­dos. Nem a hatalomvágy ve­zette a csendőrség kötelékébe, hanem a természet, különösen az állatok szeretete. Miután el­végezte a jogi tanulmányait, letöltötte a katonaidejét, azt tanácsolták neki, hogy álljon be csendőrtisztnek, mert ott lehetősége lesz lovaglótanár­ként kedvenc állataival, a lo­vakkal foglalkozni, és élhet a vadászszenvedélyének is. Nem sok időbe telt, amikor rá­döbbent, hogy milyen rosszul választott hivatást. Ebben a folyamatban döntő szerepet játszott az, hogy Hat­vanba került, itt megismerke­dett a Hatvany-családdal, és beleszeretett Alexandra báró­nőbe, de a vele tervezett há­zasságának egyre több akadá­lya lett. Kezdetben a leendő após, Hatvány Ferenc ellenke­zésével kellett megbirkóznia, majd a zsidótörvények meg­hozatala jelentett gondot. Ki­mondták ugyanis, hogy zsidó és keresztény nem köthet há­zasságot. Ennek ellenére nem tagadta meg szerelmét - in­kább lemondott a karrierjéről, vállalta a börtönt, kockáztatta az életét s 1944. május 29-én Budán, a ferencesek templomában titokban házas­ságot kötöttek. Ekkor már Nagy Endre Ka­locsán szolgált, egy kihelye­zett század parancsnokaként. Ott rejtette el feleségét, akit a hatvani Zöldi Márton és Lullay Leó csendőr százados — bár nem ezt ígérte - végül is elfo­gott, s bevitt a gettóba. Nem úszta meg az ügyet Nagy Endre sem bántatlanul. Letar­tóztatták, lemondatták tiszti rangjáról, és börtönbe vetették. Elítélték engedély nélküli há­zasságkötésért és zsidóbújtatá­sért három hónapra. Később azonban szabadon engedték. Feloszlatták a kistarcsai inter­nálótábort is, ekkor szabadult a bárói család. Miután azonban hatalomra jutott Szálasi, meg­int életveszély leselkedett a fi­atal házaspárra. Néhány napig Süttő mellett rejtőzködtek egy vadászházban, aztán áttelepül­tek Győrbe, onnan Ószőnybe. Ott várták be a szovjet katoná­kat, s így véget ért számukra az állandó rettegés. 1945 júniusában vállalkoz­tak arra, hogy hazatérjenek Hatvanba, az üres kastélyba, mert annak berendezését telje­sen kiürítették. Először a né­metek vitték el az értékesebb holmikat, aztán a helybeli la­kosok, végül az oroszok. A kastély bal szárnyát sikerült rendbe hozni, és ott lakhattak néhány éven át. Ezalatt Nagy Endrének a fő feladata a családi birtok irányí­tása volt. Mert közben lezajlott ugyan az első demokratikus földreform, de tekintettel Hat­vány Lajos és Nagy Endre el­lenállási érdemeire, meghagy­tak tulajdonukban mintegy száz hold szőlőt. Közben jelentkezett az egy­kori rabtárs, Rajk László, aki felajánlotta neki a budapesti lovasrendőrség parancsnoksá­gát, de ő ezt elhárította. He­lyette azt kérte, nevezzék ki vadászati felügyelőnek Hat­vanba. Ez meg is történt. Végre nyugodtan gazdálkod­hatott és vadászhatott 1947-ig, amikor kinevezték a kormány vadászterületi felügyelőjének. Ezzel kapcsolatos feladata volt a kormány vadászatainak megszervezése, irányítása. Csaknem minden héten talál­kozott az ország vezető politi­kusaival: Rákosival, Gerővel, Rajkkal és másokkal. Nem is nyugodtak irigyei, állandóan áskálódtak ellene. Főként He­ves megye vezetői próbálták meg eltenni az útból. Házkuta­tást rendeztek lakásán, amely­nek során öt, engedély nélküli puskát „találtak”. Gyorsan és titokban akartak elbánni vele. Először Gyöngyösön rejteget­ték az ÁVO fogdájában, majd Egerben állították statáriális bíróság elé. Valamelyik jóakarója azon­ban még idejében jelentette az esetet Budapestre. Már leszá­molt az életével, amikor a bí­róság elnöke utasítást kapott, hogy azonnal bocsássák sza­badon. Még egy évig szolgált a kormány mellett, de 1951-ben már elviselhetetlenné vált a helyzet. Tetőpontjára hágott a sztálinista diktatúra tobzódása. Elrendelték a felesége kitelepí­tését Budapestről. Kénytelen volt beutaltatni egy szanatóri­umba, aztán a felesége beteg­ségére hivatkozva felmentését kérte a Földművelésügyi Mi­nisztériumban. Mindent elren­dezett, előkészített, és 1952-ben a feleségével együtt átszökött Ausztriába. Innsbruck közelében, a tiroli Seefeldben telepedtek le. Ott maradt a családja, ő pedig a németországi Göttingenben beiratkozott az erdészeti főis­kolára. Tanult és közben dol­gozott. Egyre nagyobb tekin­télyt szerzett magának, és 1954-ben, amikor a németek vadászati világkiállítást ren­deztek, vezető állásban volt. Sikerült a német múzeumoktól megbízásokat szerezni, és tá­mogatásukkal 1954-ben átte­lepült először Kenyába, majd onnan Tanzániába. Tíz éven keresztül gyűjtötte az afrikai növényeket, állatokat a mün­cheni, stuttgarti és salzburgi múzeumok számára, amelyek­nek a háború idején elpusztult az Afrikával kapcsolatos gyűj­teményük. A gyűjtőmunka azonban nem elégítette ki, nem is jövedelmezett túlságosan, ezért visszatért régi szenvedé­lyéhez: vadász lett, mégpedig hivatásos. Ebben az időben Nyu- gat-Németországban nagy gazdasági fellendülés volt. Egyre több gazdag német en­gedhette meg magának az af­rikai vadászkirándulást. Nagy Endre jól beszélt németül, megvolt a hímeve, a jó kapcso­latai, sokan vették igénybe szolgálatait. Magyarországról is csaknem száz vendége volt. Világjáró írók, költők, zené­szek, képzőművészek, tudó­sok, muzeológusok. Többek között a gyöngyösi múzeum akkori igazgatója, Nagy Gyula két ízben is vendégeskedett ná­luk. A megtakarított pénzéből Usariveriben birtokot vásárolt, felépített egy panziót, kialakí­tott egy állatkertet és vadászte­rületet. A szíve azonban haza­húzta. Egyre gyakrabban láto­gatott Magyarországra. Segí­tett a vadászati világkiállítás megszervezésében. A nyolc­vanas években hazatelepült, de gyakran visszalátogat második hazájába. Éveken keresztül ke­reste annak lehetőségét, hogy a Balaton partján egy vadász­parkot létesítsen. 1989-re sike­rült is elképzelését valóra vál­tania, attól kezdve fogadja lá­togatóit Balatonedericsen az Afrika Múzeum és Vadász­park. A múzeumlátogatók már fá­rasztják, ő maga már nem fog­lalkozik velük. Emlékeit ren­dezgeti, készíti önéletrajzi re-, gényét. Néha ellátogat küz­delmes éveinek színhelyére, Hatvanba is, ahol számos ba­rátja és rokona fogadja öröm­mel. Nagyon szeretné már végre látni, hogy az ősi hatvani kastély feltámad romjaiból. Németi Gábor KÉRDŐJELEK Médiaháború - végre vége? Vége a médiaháborúnak? Ebben a reményben tette meg a rádió és a televízió új vezetőire vonatkozó javaslatait a miniszterelnök, s er­ről nyilatkozott a köztársasági elnök is az elnökök és alelnökök es­kütételénél. Jogos várakozás? Mindenképpen, hiszen a két intézmény irányí­tása eddig olyan emberek kezében volt, akik éppen attól fosztották meg a két médiumot, amiért léteznek: a hiteles tájékoztatás és színvonalas szórakoztatás lehetőségétől. Ez váltotta ki a rádió és a televízió körüli viharokat és háborúskodást. Túlzott várakozás? A fentiekből adódóan igen. A médiaháború igazi frontvonala nem a Hankiss-Gombár kettős és a most leváltott „teljes jogkörűek”, nem az eddigi vezetők és az ellenzék, még csak nem is az alelnökök és a kiszorított, elbocsátott rádiósok és televí­ziósok között, hanem az egyoldalú beállítottságú, hamis, hiteltelen, színvonaltalan rádió-, televízióműsorok és a közönség között hú­zódott. A hallgató és a néző volt a kárvallottja annak, hogy hosszú ideig nem tudtak elfogadható megoldást találni a két, nagy hatású tömegtájékoztatási intézmény megfelelő irányítására. Mi következik most? Két területen különösen sürgetők a tenniva­lók. Az egyik a médiatörvény előkészítése és mielőbbi parlamenti előterjesztése. A másik a rádióban és a televízióban szükséges tar­talmi, személyi és szervezeti változtatások végigvitele. Mert csak e két feladat megoldásával jöhetnek létre kedvező feltételek a min­den tekintetben színvonalas rádiós és televíziós műsorszolgálta­tásra. S ha ezzel a közönség is elégedett lesz, akkor mondhatjuk, hogy itt van már - a médiabéke. P.T. Ősbemutató előtt: „udvari” színpadon születik a darab Az egri Franciskánus-udvar- ban, az izzasztó kánikula kellős közepén, félmeztelenül és ve­rejtékezve próbálják az augusz­tus 5-i ősbemutatóra érlelődő vígjátékot, Kiss József kétrészes darabját, az A nagy szerepet. A kamara-bohémság két fia­tal színész, egy tizennyolc éves kislány, a Fanni, no meg a vál­lalkozó, a Győző sorsdöntő epi­zódját meséli el. A kibogozha­tatlan görcs akkor kezdődik lé­tezni a sors fonalán, amikor a két vidéki színész a fővárosba kergeti fel magát, mert a fiatal­ságukkal, a tehetségükkel eddig még nem kereshették meg a sóra meg a paprikára valót. Ket­ten béreltek eddig egy szobát, az egyik azonban elköltözött a barátnőjéhez, a másik meg csődbe menne a fizetendő bér­letiösszeg miatt... Van ötlet, van játék, van evickélés, bohém módra, szí­nész módra. Noha egy párbe­szédet még el is csípünk az épülő-alakuló darabból, rögvest kitetszik, hogy ezek a fiatalok teljes őszinteséggel beszélnek magukról. Mert mit hallunk az első rész egyik jelenetében: Fanni: Mivel foglalkozik? Bende: Színész, szegény. Fanni: Miért szegény? Hisz ez csodálatos hivatás! Bende: Általában. De ha nem tudsz megélni belőle! Bencé­nek el kellett hagynia szeretett színházát, városát, mert nyo­morgóit abból a pénzből. Fel­jött Pestre szabadúszónak. Színházhoz nem tudott szer­ződni. Fanni: Miért íiem? Bende: Mert nem ismerik. Mert a pesti igazgatók nem jár­nak vidékre. Most mindent el­vállal, hogy valami kis pénze legyen. Ez kérem, a színpadon hang­zik el. De egy az egyben „az életből van elhallva”. Próbaszünetben tudom meg, hogy a színész Bencét alakító Pistyur Attila már nem játszik Egerben az új évadtól kezdve, elmegy Pestre szabadúszónak. Miért? Nemcsak a darabbeli indok miatt. Megy a társa is, aki éppen Fannit alakítja. Hogy van ez? Az ember nem mer tovább kérdezni, csak csodálkozik azon, hogy egyre kevesebb a fi­atal és tehetséges színész az egri társulatnál. A korábbi években is úgy tá­voztak innen a tehetséges, más­hol jól meggyökerező, szín­padra alkalmas egyéniségek, mintha innen elkergették volna őket. Mi van itt, kérdezem tisz­telettel? És nemcsak azért, mert két fiatal művész megint itt­hagyja ezt a város, ezt a színhá­zat, amit, amiket szeretni akart?! Ősbemutató, színházi ősbemutató van Egerben, és ehhez a Gárdonyi Géza Szín­háznak semmi köze? Hogy van ez? Jól informáltak itt minket? Vagy ez csak amolyan kániku­lai lázálom, amit a napszúrás bonyolíthat tovább, a mi kis agyunkban? Vagy mindezt egé­szen máshonnan kellene szem­lélnünk? Dosztojevszkij Egér­lyukából? Miközben gesztusok lökik tovább a mondatokat a színpadon, és a színdarabok ját­szatják a színész arcát, egész testét! (farkas) A Jupiterről jelentjük: a csillagászok nagy hete A Jupiter bolygóra figyelt minden földi és égi távcső, így a Hubble teleszkóp is az el­múlt napokban, amikor - amint azt hónapokkal ezelőtt pontosan megjósolták - a Shoemaker-Levy 9 üstökös első darabjai becsapódtak nagy és öreg bolygótár­sunkba. A Hubble űrteleszkóp - a földi viszonyoknál sokkal jobb megfigyelési feltételeivel - egy 4000 kilométeres, gigantikus gombafelhő megjelenését érzé­kelte, amely több száz kilomé­terrel emelkedett a Jupiter fölé. Steven Maran csillagász szerint „nem egyszerűen egy különle­ges égi jelenség még különlege­sebb fotói jelentik a tudomány számára az érdekességet. Ha­nem azok a nagyon új tapaszta­latok, amelyeket még évekig fo­gunk tanulmányozni." Talán most sikerül megma­gyarázni a Jupiter gyönyörű sárga, barna és vörös felhőit, amelyek mindig is olyannyira lebilincselték - titokzatossá­gukkal is - a megfigyelőket, a csillagászokat. Nos, a mérések alapján tapasztalt nagymértékű kéntartalom szolgálhat a leg­jobb magyarázattal a Jupiter látványos, színes felhőire. Ez azért meglepő, mert a csillagászok eddigi tudomása szerint ezeknek a felhőknek fő­leg ammóniából kellene áll­niuk, az ammóniafelhőknek vi­szont „illik” fehéreknek len­niük. Az üstökös egyik „darabká­jának” becsapódását követően egy hatalmas, gyorsan szétter­jedő gyűrűt észleltek a tudósok. A gyűrű, amely egyértelműen energiahullámnak tekinthető, másodpercenként 1 km-es se­besseggel tágult - ez a sebesség megfelel annak, amellyel a hanghullámnak a Jupiteren ter­jednie kell. A Földön az ilyen hanghullámok, hangrobbaná­sok hallhatóak, és nem látha­tóak. Eddig megmagyarázhatat­lan módon a Hubble űrtelesz­kóp képiéin mégis látható e hanghullám... Valaminek len­nie kell a Jupiter mélyebb at­moszférájában, ami ezt a na­gyon különleges jelenséget okozza. „A kérdés az, hogy mi­ért LÁTUNK egy hangrobba­nást?" - tamáskodott Andrew Ingersoll atmoszféra-kutató. Válasz egyelőre nincs. Háromnegyedmilliárd kilo­méternyire Földünktől egy má­sik rébusz is keletkezett. A rej­tély krimiszerű megfogalma­zása: „A hiányzó víz esete.” Minthogy egy „rendes” üstö­kösnek jéggé fagyott vízből, kőből es porból kell állnia, a csillagászok bizonyosak voltak abban, hogy a becsapódások nyomán hatalmas gőzfelhők is keletkeznek majd, illetőleg, hogy a víznek a nyoma kimu­tatható lesz. Nos, nyoma sincs a víznek, vízgőznek, párának! A hiányzó víznyomok nyomán már az is felvetődött: nem is igazi üstökös csapódott be a Jupiterbe, hanem egy több da­rabra szétesett, sziklás asztero­ida?! „Ez itt a nagy kérdés- je­gyezte meg Lucy McFadden a maryland-i egyetemről. - És meglehet, hogy sohasem tudunk választ adni erre..." A legnagyobb méretű üstö­kösrész becsapódása nyomán a Földünknél is nagyobb méretű kráter keletkezhetett a Jupite­ren! De vajon Földünket nem fenyegeti-e ehhez hasonló apo­kalipszis? Hogy ez a kérdés mennyire komoly: az amerikai űrkutatási intézmény, a NASA évente egymillió dollárt fordít egy kutatócsoportnak a fenntar­tására, amelynek feladata annak a 2100, egy kilométernél na­gyobb, űrben keringő tárgynak a megfigyelése és nyilvántar­tása, amelynek égi pályája metszheti Földünkét. Eddig egyetlenegyet sem találtak, amely veszélyt jelenthetne Föl­dünkre. De még mindig „áll” az a tudományos elmélet is, hogy a dinoszauruszok kipusztulása, az élővilág megváltozása gló­buszunkon egy nagy üstökös­vagy aszteroida-becsapódás következménye lehetett. „Hivatalosan” vége a Jupiter „bombázásának”: bolygótár­sunk „arcát” legalább kéttucat­nyi óriási seb éktelenítette el. (FEB) 'SZOMOLYA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA Szomolya, Arany János álon lakótelkeket értékesít kedvezményes áron víz, gáz villany bekötési lehetőségekkel. A lakótelekára: 200 Fl/m2 + 50.000 Ft. Teleknagyság: 850-1200 m* között. Érdeklődni lehet a Polgármesteri Hivatalban Szomolya Szabadság tár 1. vagya 49/334-000 és a 334-313-as telefonokon munkaidőben. S,___________________________________(6934);

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents