Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-12 / 189. szám
1994. augusztus 12., péntek Eger Es Körzete 13. oldal Az „Abanova-szindróma” és tanulságai Mit jelent egrinek lenni? Zarándoktúra az apátsági templomba Az egri Keresztény Értelmiségi Szövetség zarándoklatot rendez Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából a bélapátfalvi apátsági templomba. A gyalogtúra a szarvaskői állomástól indul holnap reggel 8 órakor. Délelőtt 11 -kor a templomban szentmise lesz, amelyet Mikolai Vince szemináriumi rektor mutat be. Azok részvételét is várják, akik valamilyen okból a túrára nem vállalkoznak. Köszönetnyilvánítás a szép ajándékokért A közelmúlban nagy sikerrel rendezték meg Egerben, a Bárány-uszodában azt a tömegsport-találkozót, ahol a megye- székhely úszni szerető családjai vettek részt. Az Egri Senior Úszóklub szervezte az összejövetelt, de a segítők nélkül nem lett volna olyan sikeres. Ezúton mondanak köszönetét a szponzoroknak: a Magyar Demokrata Fórum helyi képviseletének, a Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezetének, a Madako Kft.-nek, az Egri Dohánygyárnak, a Heves Megyei Hírlapnak és a Szuperinfónak. AgriArt-fesztivál „Megzavart nyugalom” A gondolatokat, az érzéseket mozdulatokkal kifejező előadóké, vagyis a pantomim-művészeké lesz a pódium ma este nyolctól - ezt követően szombaton és vasárnap is ugyanebben az időben - az egri Ferences-udvarban. Az AgriArt Fesztiváliroda szervezésében a Zug pantomimegyüttes a „Megzavart nyugalom” című darabját mutatja be a közönségnek. Utcai szociális munkás segít a rászorultaknak Az egri Családsegítő Intézet új kezdeményezése az utcai szociális munkás megszervezése. Mindezt az teszi szükségessé, hogy egyre nő az otthonnélküliek száma, és sokan nem tudnak a Kertész utcai gondozói ház lehetőségeiről, ahol az érintettek tisztálkodhatnak, igénybe vehetik az egészségügyi szolgáltatást is. A szociális munkásnak, Kovács Zoltánnak az lesz a feladata, hogy „felderítse” a rászorultakat. Ehhez kérik a lakosság segítségét is. Lapunk korábbi számában adtunk hírt arról, hogy újabb utazási iroda ment csődbe, ezúttal az Abanova. A becsapott egri utasok hűlt helyét találták a kirendeltség dolgozóinak, akik - értesüléseink szerint - ismeretlen helyen tartózkodnak. Szerkesztőségünkbe egymás után érkeztek a felháborodott telefonok, és tollat ragadtak a szakma képviselői is. Közülük Szucsik György, a Villa Tours Kft. tanácsadója vetette papírra észrevételeit, mondván: olvassák el mindazok írását, akik akarnak és tudnak tenni annak érdekében, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek ne forduljanak elő, és ne lehessen „Abanova-szind- rómáról” beszélni. Idézünk leveléből: „Sok ember számára a nyaralás és a pihenés egyet jelent az önfeledt kikapcsolódással, a zavartalan, gondtalan élettel. Ez így van akkor is, ha az újságok hirdetési rovatait böngészve az utazni vágyó rábukkan a már hihetetlenül olcsó lehetőségre, az elérhető „álomra”, amit nem szabad kihagyni. Meggyőződésem, hogy az utazási irodával történtek nem a véletlenek összjátéka, hanem törvényszerű következménye annak a folyamatnak, amely átszövi életünket. Nem kivétel ez alól az idegenforgalom sem. Magam is bevándorló lévén, már az ideköltözésünk első évében igyekeztem megismerni családommal együtt a falut és környékét. Ezért nem csodálkozom, amikor sok kiránduló veszi az útját az Őrhegy úton felfelé, egészen a Baktai Dia- bázig, vagyis a bányatónál vagy környékén keresi a felüdülést. Jönnek kerékpárral Egerből, iskolai kirándulás úticéljaként kijelölve a hegyi tavat. Érkeznek autóval a közeli és távolabbi városokból - Füzesabonyból, Mezőkövesdről. Találkoztam olyanokkal is, akik a két gyermeken kívül hozták a nagyszülőket is - megjegyzem, bámulatos fiatalsággal mozogtak a hideg vízben. Megkérdeztem, hogyan találtak ide? „A szomszédunk nemrég Párádra igyekezett családjával, közben bementek üdítőre a kocsmába (a Padra), és ott hallották, hogy a hegyek között egy tóban lehet fürödni. Mi is eljöttünk, megnéztük. Nagyon szép, vadregényes, érintetlen sziklás természet, a gyerekek kipróbálták a meredek mászást. Mi csakfürdünk és napozunk.” A hír olvasása azért késztetett írásra, mert tudom - az elmúlt évek történései is ezt igazolták -, hogy az ilyen cikkek mindig felkavarják az „állóvizet”, és néhány hét, hónap elteltével minden megy tovább a maga útján. A tanulságok. a fogadalmak, az intézkedések rendszerint elmaradnak. Nem lehet strucc módjára a fejünket homokba dugni, jó lenne, ha ez az eset tanulságul szolgálna a turizmus valamennyi szereplőjének: az utasnak, az illetékes államigazgatási és törvényességi jogokat felügyelő szervezeteknek, és nem utolsósorban a turizmusban dolgozóknak. Két évvel ezelőtt megjelent az utazási irodák megalakítását, működését szabályozó rendeletcsomag, amely szigorú feltételekhez kötötte e tevékenység folytatását. Ennek ellenére a rendelet megjelenése óta eltelt időszakban Egerben több tucat ember végez illegálisan nemzetközi utazásszervezői munkát, adózás, valutaengedély, tb-hozzá- járulás, iparűzési adó, idegen- forgalmi hozzájárulás nélkül. Ezt nemcsak a hirdetésekből, hanem a mindennapos utcai beszélgetésekből is naprakészen lehet köVetni. A feketemunkának nincsenek határai. Ma már nemcsak az egyének veszik igénybe ezeket a szol- Ki van téve a tilostábla! - aggodalmaskodtam.- Láttuk, de inkább a környezetet tennék rendbe, mint riogatják a népet - válaszolták. Közben kiderült, hogy Miskolcról jöttek az újdonsült beszélgetőpartnereim. Egy júliusi délutánon pedig arra lettem figyelmes, hogy a buszról hamisítatlan hányaveti turistaöltözékben huszonhét fiatalember, alig idősebb vezér- egyéniséggel az élükön - bizonyára az osztály és a tanára - először a Mátra ABC-be, majd a tóhoz vették úticéljukat. A víz feletti placcon szemelték ki táborhelyüket, lepakolták háló- és málhazsákjaikat, előkerült a frissen vásárolt kaja, kóla. A „banda” egyik fele gatyára, trikóra vetkőzve, harci kiáltások közepette, vezényszóra tomagyakorlatokat végzett, majd futásnak eredtek felfelé a hegyi úton. Az ott maradók fűrészt vettek elő - nemsokára összegyűlt annyi száraz gally, hogy elkezdődhetett a kondér melegítése. Képzeljék el, a tóból merítették a főzőalkalmatosság aljára a gáltatásokat, hanem cégek, köztiszteletben álló szervezetek és alkalmanként önkormányzati hivatalok is. Az Eger Idegenforgalmáért Egyesület több alkalommal foglalkozott ezzel a visszás helyzettel, de mind ez idáig csak részeredményekkel. Én személyesen is többször kértem a város jegyzőjétől orvoslást a problémára. A néhány telefonbeszélgetésen kívül érdemi változás nem történt. Nyilvánosan is felteszem a kérdést: ki a felelős azért, hogy évek óta emberek feketén végzik a nemzetközi utasszervezést városunkban? Ki gondolhatja komolyan, hogy 6500 forintos díjért - tisztességes szándékkal - utazást, szállást lehet biztosítani Egertől Egerig 2500 kilométeres távolságra akkor, amikor Eger- Budapest között a buszköltség 800 forint körüli áron kapható? Két évvel ezelőtt a Mátra Neo Utazási Iroda hasonló elbánásban részesítette a tisztelt utasait. Miért felejtették el az emberek és a sajtó ezt a „tanmesét”? * A Hírlap információi szerint az Abanova pórul járt utasai közül többen feljelentést tettek a városi rendőrkapitányságon, valamennyien futnak a pénzük után... vizet. Hogy miért nem figyelmeztettem őket? Megtettem. Kiderült, hogy Belgiumból érkeztek vonattal, itt fognak aludni három napig a szabad ég alatt hálózsákban, egyébként Párádra mennek. Ezután úgy vigasztaltam magam: a vízből a forralással kipusztul mindaz, amire gondolni is csak fintorogva tudok. De miért nem? Lám, a Belgiumból érkezők mennyire bíznak bennünk! Miért nem építjük ki a bányató környékét? Tudom, nincs elegendő pénz a megvalósítására. De olyan szép ez a tó, olyan különleges a fekvése, olyan régen tartja a vizét... És olyan nagy a világ, olyan sok embernek van pénze, olyan sok lehetőség van azelőtt, aki nem ismer lehetetlent! Egerbaktát a nemzetközi turistaforgalomba bevonva, a tó környékét megfelelő infrastruktúrával felöltöztetve meg lehetne teremteni a falu nevezetességét jelentő pihenőcentrumot. Egerbakta megélhetne a nyári turistaforgalomból, megváltozhatna a lakosság élete. Hegedűs János „Szőlőhegyek koszorúzzák, melyek szelíden ereszkednek az alföldi rónaságra. Megkapóan emelkedik ki sok temploma, s dicsőséges koronája, a vár. Azonnal át érezzük, hogy történelmi városban járunk, ahol a hazaszeretet és a kultúra karöltve uralkodtak. Magyarország világító tornya volt Eger évszázadokon át.” E szép gondolatokkal - akár útikalauzban is olvashatnánk - ajánlja minden egri diáknak és a városát szerető, érte tenni akaró polgárnak egy lokálpatrióta, Vár- konyi György azt a kis kiadványt, amely dr. Bakó Ferenc tollából született. A néprajztudós írásában arra keresi a választ: mit jelentett egykoron és mit jelent ma egrinek lenni? Á szerző történeti hűséggel, A városi közszolgálati televíziózás működési keretei felállításának, valamint az ehhez nélkülözhetetlen anyagi fedezet biztosításának lehetőségeit is megvitatta legutóbbi ülésén Eger város képviselő-testülete. Az itt született döntés, mondhatni, történelmi jelentőségű a városi televízió rövidke életében: a képviselők ugyanis rábólintottak az új stúdió átépítésének költségére -17 millió forint -, valamint a jelenleginél lényegesen korszerűbb technikai felszerelés beszerzéséhez szükséges súlyos millióknak a városra eső részére. A magas szintű közszolgálati városi televíziózás felett való bábáskodás azonban nemcsak a helyi önkormányzat feladata - ehhez sem szakemberekkel, sem pedig kellő mennyiségű pénzzel nem rendelkezik —, kellett hozzá az is, hogy a Magyar Televízióban felismerjék: pesti aszfalton nem lehet országos televíziót csinálni, a meglévő feszültségeket ugyanis egyáltalán nem enyhítik a pécsi, szegedi, debreceni és budapesti!!) székhellyel életre hívott regionális televíziók - véli dr. Gábor László, a VTV Eger főszerkesztője. Az MTV 2000-ig szóló stratégiai terve azonban már tartalmaz új elemeket; ennek jegyében írták alá azt a szándéknyilatkozatot, amely nyomán Egerben is megindulhat a modernizációs program. Jó példa éppen lehetne előttünk, az osztrákoké - állítja a főszerkesztő -, ők ugyanis kihasználták azt a történelmi pillanatot, hogy állami pénzeken kialakítsák a maguk közszolgálati televíziózásának regionális bázisait, mindezt kettős céllal: a helyi lakosság gyors, pontos és magas szintű tájékoztatásának, illeHe a központi televízió vidéki anyagokat illető igényeit az „Eger” név eredetének magyarázatával kezdi a város „őslakóinak” felsorolását. A Szent István alapította egri püspöki udvartartás, a gazdasági élet igényei egyre több idegent vonzottak ide, így Eger kezdettől fogva kevert nyelvű és nemzetiségű város volt. A kis füzetből megtudhatjuk továbbá, hogyan alakultak ki a hóstyák, kik voltak a fertálymesterek, és a ma is használatos érdekes utcanevek keletkezésére is választ kapunk. Az írásnak van egy fontos tanulsága is: nem számít ki, hol született, hanem az, mennyire hatotta át a hely szellemisége, mennyire érzi magát egrinek, mit tud róla, mit tesz városáért. A tanulmány ehhez is segítséget nyújt. kielégítendő. Ha kicsit késve, de Budapesten is léptek, az MTV változó gamitúrájú vezetése, ha sok másban nem. de egyben úgy tűnik, egyetért: a helyzet tarthatatlan. Szerencsére .kezükre játszik - Eger esetében feltétlenül - a városi közszolgálati televíziózás technikai megújulási kényszere, azaz feltétlenül lépniük kell. hiszen az igény és az érdeklődés nagy, könnyen lehet, háttérbe szorulnak a gombamód szaporodó, frissen felálló, ennélfogva modernebb eszközökkel induló helyi kereskedelmi tévékkel szemben. Nos, itt már megszületett a szándéknyilatkozat, mi több, ha egyelőre csak jogilag is, de áll az Észak-magyarországi Főszerkesztőség miskolci fő-, és egri, illetve sátoraljaújhelyi alközpontokkal, önálló műhelyekkel. Amennyiben a város biztosítja az elhelyezést - ezt egyébként már vállalta: a Törvényház utca 13. alá tervezteti a stúdiót - és beszáll a költségekbe is - a stúdió felszerelése nettó áron 35 és 48 millió forint között lenne úgy itt biztosítanák a magas színvonalú köz- szolgálati televíziózást, mi több, az országos sugárzásba is be lehetne kapcsolódni a központon keresztül. Az összeg csak első pillantásra tűnhet riasztónak, lévén nem egy nagy- befektető már jelezte: hosszú távon szívesen áldozna erre a célra, így az ezzel a kiadással járó terhek nem nyomasztanák oly nagyon a város költségvetését. Dr. Gábor László szerint tehát a labda az önkormányzat térfelén pattog, most az a feladat, hogy a testület még az ősszel jogilag is bástyázza körül e szándéknyilatkozatot. (KG) Ma még csak álmodnak róla Egerbaktán: pihenőcentrum a bányatónál és környékén Új utakon az egri közszolgálati televíziózás V E szavak értelme örök, amíg ember él a Földön. Sem testünk, sem szellemünk, sem lelkünk nem maradhat egészséges tiszta források nélkül. Ma pedig, hogy a műanyagokkal, -hangokkal, -képekkel vagyunk leginkább körülvéve, még jobban érezzük, hogy a természetesben kell keresnünk életünk jobbítását. Nagy kérdés, hogy fölismer- jük-e a valóban természetest, a tisztát, vagy „mintha” dolgokkal helyettesítjük, becsapva magunkat, gyermekeinket. A kérdés esetünkben az: ha adatott az embernek lélek, s hogy lélegzetével énekelve zengje el érzéseit („Zeng a lélek, zeng a szó” magyar népdal egy sora), akkor él-e ezzel a Pál István a Nógrád megyei Tereskéről felbecsülhetetlen tálentummal,- tábor Síkfőkúton nak. Van nekünk egy nagy kincsünk, ez pedig az a zenei világ, amit saját népünk az „O” zenei és anyanyelvén hagyott ránk, s őriz máig. Azt hiszem, a világon kevés nép lehet, amelyik ilyen kincset a sutba vág valami haszontalan divatért cserébe. Ha ez azokon a fiatalokon múlik majd, akik július 20-tól 27-ig Síkfőkúton táboroztak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a magyar népzene rövid időn belül nem jut erre a sorsra. Ok megragadják azokat a lehetőségeket, ahol „népzenénk” gondolkodásformájával, nyelvével ismerkedhetnek. A megismeréshez a legjobb Csak tiszta forrásból” vagy elfojtja valahol mélyen, és hallgatja-hallgatja azt a szintetikus hangkavalkádot, amit a mai világ médiumai rázúdítalehetőség természetesen a „ti- sza forrás”, azok az idős emberek, akik úgy őrizték meg nekünk s a világnak dalaikat, ahogyan azok az ember léte óta hagyományozódtak. Ezért jönnek harmadik éve a fiatalok az ország minden tájáról a síkfőkúti népzenei táborba, hogy egy héten keresztül megmártózhassanak abban a szépségben, amit nagyra becsült idős barátaink hoznak el közénk. Az idei táborban három gyimesi (Románia) magyar tanította szűkebb hazájuk jellegzetes hangzású zenéjét. Ber- szán Fülöp énekeket, Tímár Viktor furulyázást, Tímár János gardonozást tanított. Pál Pista bácsi idén harmadszor volt vendégünk és fáradhatatlan tanítónk. O három év után is újabb régi dalokkal rukkol elő, és tanítja azokat énekelni, furulyázni és dudálni. Mindannyian nagy lelkesedéssel adták át tudásukat, amit több dolog is éleszthetett bennük. Az egyik talán az ifjabb generációik) nagy érdeklődése, a másik pedig az a vágyunk lehet, hogy amit tudnak, az fönnmaradjon mindazok számára, akiknek van füle rá. Naponta hat órán keresztül tanítottak, esténként pedig a tűznél körünkben ülve meséltek, énekeltek, zenéltek, s ha elfáradtak, mi folytattuk, ahol ők abbahagyták. Ez volt számunkra a csoda, de olyan, amit ők lelkűket kitárva, tiszta szívvel nyújtottak felénk. Dsupin Pál