Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-11 / 188. szám
6. oldal Horizont 1994. augusztus 11., csütörtök Nyáresti állomási történet, Istennel A lépcsőn egy középkorú maszatos férfi ül. Zsebéből töredezett cigaretta lóg ki. Odalépünk hozzá. Nyomban sími kezd.- Jól megvertek ezek a szemetek. Lefogták a kezem, lábam, aztán elvették a pénzem. Csúnya, varas sebek éktelenkednek a karján.- Mennyit ivott ma? - kérdezi tőle a barátom.- Csak három decit.- Három deci micsodát?- Bort. Ők hívtak meg.- Ők, akik elvették a pénzét?- Igen. És most nincs miből hazautaznom Nyékládházára. A fiam is most jön haza a katonaságtól.- Jól megjárta a kisöreg - toldja meg a hozzánk csapódó szakállas férfi. Loyala Ignácra hasonlít. A barátom, P. A. már sok ilyen emberrel találkozott. Csodálom apadat- lan jólelkűségét. Tovább faggatózik. Kusza történet kerekedik ki a férfi válaszaiból.- Leégett a házunk is. Az újságban is benne voltunk. A helyi lap fotóval illusztrált tudósítást adott arról, hogy a Széna téren kigyulladt egy félig kész épület. A benne menedéket kereső hajléktalanoknak, Istennek hála, nem esett bajuk.- Hogyhogy, hát nem ma érkezett a városba?- Már nyolc hónapja itt élek - vallja be töredelmesen. - A pénzemet se ma lopták el, de haza akarok menni.- Próbáljon meg felkéretszkedni a vonatra.- Leszállítanak, uram. Nem úgy nézek én ki. Némi alkudozás után ráállunk: megvesszük a jegyet Nyékládházára. A pénztárosnő sipító hangon figyelmeztet.- Inkább adja a kezébe a pénzt, úgyis visszaváltja a jegyét. Hagyjanak ki engem ebből.- Csak ennyit akartam tudni - jegyzi meg lakonikusan a barátom. Leülünk a padra. Az egyre ritkábban érkező és induló vonatokat bámuljuk, mintha várnánk valamire. Loyala Ignác hosszú monológba kezd. A barátommal Istenről vitáznak. Én és a kisöreg csöndben hallgatjuk. Talán áhítattal is. Éjfél felé feláll, kezében a tejre kapott húsz forintossal elindul az éjszakába.- Jó volt magukat hallgatni. Nem mindig értettem, de olyan szép volt. Egy mosoly jelent meg az arcán. Kacskaringózó lépteit figyeltük, amíg végképp el nem tűnt a párhuzamosok végtelenjében. Bozsó Bea E heti film- es videopremierek Beverly Hills-i zsaru III. Egy detroiti garázs közelében gyanús alakok bújnak össze, és nagyon elmélyülten pusmognak valamiről. Az eligazítást Axel Foley (Eddie Murphy) rendőr tartja egy minden hájjal megkent, tapasztalt gengszterkirály stílusában... Most a Vidák parkban áll a bál. Az óriáskerék és az őslényvasút árnyékában ugynis hamis bankók sorozatát nyomtatják az álnokok, míg leleplezve őket, a Beverly Hills-i zsaru fel nem ülteti őket a menetrend szerint közlekedő szellemes vonatára. A mennyországig meg sem állnak... Az akció-vígjáték harmadik részét az egri Uránia mozi mutatja be. A hegyek ura A ’30-as évek elején játszódik a romantikus, humánummal beli film cselekménye. Egy család története áll a központban. Az édesanya szanatóriumba kerül, az édesapa ügynökösködik, ezért nagyon kevés időt tölt otthon. Két gyermekük van, akik közül az egyiket a szülők a rokonokhoz küldik, míg az idősebb, a 12 éves fiú egyedül marad. Az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Meg kell állnia a Isaját lábán. Csalódik az emberekben, de új barátokat is szerez. A sok erőszakot, embertelenséget bemutató filmek tengerében üdítő kivétel ez a kedves, bájos hangulatú történet, amely megtalálható az egri Videotop videotékában. My Girl 2. Vada két éve hódította meg a mozinézők szívét. Most ott folytatja, ahol abbahagyta.... A 13 évessé cseperedett kislányban lassanként ébredezni kezd a nő. Apja (Don Aykroyd) és mostohaanyja (Janie Lee Curtis) mindent elkövetnek, hogy megkönnyítsék a fruska belépőjét a felnőttkorba. Egy nagynéni elviszi Vadát Los Angelesbe a tavaszi szünetre. Ott megismerkedik Nick-kel, s megtapasztalja az első igazi csókot is... Az érzékien romantikus, remek hangulatú filmvígjátékot a gyöngyösi Puskin mozi mutatja be. Anna Chlumsky - mint Vada a My girl 2. című filmben Vidám gyerekek a nyírfaligetben Szibériai napló: nyet, szpasziba...! Platonov igazgatóval és feleségével, Natasával délben találkozunk. Meghívtak bennünket a „dácsájukba”, ami nincs messze a várostól. Valószínűleg itt is a gyáré a nagy telep, ami körülbelül száz négyszögölnyi parcellákra van felosztva. A kis kertben azonban mindenféle zöldségből van tíz-tizenöt tő, üvegházi paprika, uborka, paradicsom, körte- és almafák. A telken szauna is van, a férfiak be is vetik magukat. Szerjózsa a sofőr és mindenes aprítja a fát, hordja be a vizes sört a kövek locsolására, én ülök a kertben és nézelődöm. A telep, ahol a ház áll, ret- tendő zsúfolt. Egymás he- gyén-hátán az épületek, aprócska kertek, mindenféle tákolmányokkal. Vannak persze szebbek is, emeletesek, fafaragásokkal, díszítésekkel. Ma elég meleg van, húsz fok körül. A szaunából vad csapkodások zaja hallik, nyírfaágakkal verdesik magukat. A „célszerszámot” mi magunk előzőleg az erdőben szedtük. Nemsokára megint enni kell, mert hát visszautasítani a végletekig nem szabad. Már így is a fejünkre olvasták, hogy milyen keveset eszünk, mindenre csak azt válaszoljuk, hogy: nyet, szpasziba. Szerintük ez valami új fajta magyar szlpgen. Éjfél van. Újra a gépen ülök, fél órája repülünk. A nyaralókból hazamentünk összecsomagolni, utána monumentális vacsora következett és hosszan tartó búcsúzkodás. Az étterem „legénysége” hatalmas rózsacsokorral rohant utánam a folyosón, az előző napi bankettről maradt ott, most már az enyém. Még ha egy kicsit hervadtak is, nagyon örülök neki, mert ha meg nem is értettem világosan, mit mondtak, tudom, hogy jószívvel búcsúztak tőlünk. A gép két órát késett, a váró éttermében újra előkerült a Smimoff vodka, remélem, a búcsú-kortyokat ittuk meg. Az út három órás lesz, rettenetes hideg van, most kezd lemenni a nap, egyetlen csillag van csak az égen. Mire Grúzia fővárosába, Tbiliszibe érünk, beesteledik. Viszlát, Oroszország! (Folytatjuk) Kép és szöveg: Ótós Réka Érdekegyeztetés: egymással szemben - avagy egymás mellett állva...? Olyan tanácskozás-sorozat nyitánya zajlott le a napokban, amely hónapokig is eltarthat. Az Érdekegyeztető Tanács kezdte meg a nagy menetelést, amelynek végcélja a munkavállalók, a munkaadók és a kormány közötti paktum megkötése. Egymás mellett vagy egymással szemben? A lényegi kérdés, hogy álláspontjukat tekintve szemben vagy egymás mellett foglalnak-e helyet a szakszervezetek, a vállalkozók és a kabinet reprezentánsai? Alighanem akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: ma még inkább szemben. Ki mit képvisel? A szakszervezetek tagságuknak azt az álláspontját képviselik, hogy az alkalmazottak teherbíró képességük határához érkeztek - elfogadhatatlan a reálbérek további csökkenése. A munkáltatók szerint csak a növekedés megindítása, az akár áldozatokat is követelő befektetés, beruházás húzhatja ki a gazdaság szekerét a mély krízisből. A kormány annak a gazdaságpolitikai logikának a híve, hogy elsődleges az egyensúlyi helyzet megteremtése. Békés egyeztetés? Roppant nehéz a cselekvés közösen elfogadható irányának kijelölése. Hiszen az irányválasztás évekre szólóan közvetlenül befolyásol életszínvonalat, ár- és béralakulást, munkáltatói és alkalmazotti magatartást, adó- és szociálpolitikát és sok minden mást. Inkább az érdekek ütköztetése, mint békés egyeztetése vár tehát a következő hetekben a gazdaság három főszereplőjére. A konszenzus keresése közben sok mindent tehetnek, akár az asztalt is verhetik...Csak azt nem, hogy a társadalmi megállapodás megkötése nélkül állnak föl az asztal mellől. Mert a paktum nélkülözhetetlen feltétele az ország stabilitása megőrzésének. Bajnok Zsolt Varga János tűzmester tizedes - az első magyarként Magellán hajóján Megdőlni látszik az az állítás, mely szerint Budai Parmenius István volt az első magyar, aki a Sir Huprey Gilbert vezette expedíció tagjaként 1583 augusztus 3-án Amerika földjére lépett. Szabó László Magyar múlt Dél-Amerikában című könyvében ugyanis írásos bizonyítékokkal támasztja alá, hogy az elsőbbség nem őt, hanem Varga János tizedest illeti, aki a Magellán-expedíció öt hajójának egyikén a Concep- cion-on tüzérségi parancsnok volt. A földet először körülhajózó flotta 1519 augusztus 13-án indult el 270 kalandos emberrel, Sevillából. Négy hónap sem telt bele, már Rio de Janeiro partvidékén voltak a kilenc nemzet képviseletében útra kelő ’’vállalkozók.” Varga János, Maxiwilliams Transylvanus bizalmi embereként került az expedíció tagjai közé. Ez a patrónus pedig nem volt más mint Bakócz Tamás esztergomi érsek rokona, aki élete nagy részét Magyaro- szágtól távol töltötte, s egy dúsgazdag, portugál eredetű családba nősült M. Transylvanus menyasszonya révén ismerte meg Magellánt, s szerezte meg V. Károly hozzájárulását, hogy a hazájában mellőzött Magellán a föld körül- utazását megkezdhesse. S ugyancsak a „Bakócz-ivadék” elérte azt is, hogy a „történelmi kalandot” az a de Haro család finanszírozza, ahonnan ő menyasszonyát szerezte. Magellán nem feledkezett meg magyar jótevőjéről, s első dolga között tartotta számon, hogy az egyik tengeröböl a Laguna hungara nevet kapja, az idők során lett belőle „la hungara”, a „Canal de Hungária," majd a feledés évszázadai végül Rio Grande do Sul-ra keresztelték. Varga János tűzmester életéről, tetteiről nem maradt fenn több a krónikákban, de az emlékezés soraival talán lesodortunk náhány porszemet a feledésre ítélt könyves polcokról. Sziki Károly Hogyan nyaraljon együtt a család? Noha altalaban kevesebb pénzé jut idén a családoknak nyaralásra, mégis sokan töltik együtt a szabadságukat itthon vagy külföldön. Annak érdekében, hogy az üdülés valóban kellemes élményt jelentsen az egész család számára dr. Pető György szociálpszichológus a következőket tanácsolja:- A legfontosabb tisztázni azt, hogy az üdülést ne tekintsük „csapat-összekovácsolási gyakorlatnak". Lényeg az, hogy a család kikerüljön mindennapos, megszokott környezetéből, és mindenki olyan dolgot csinálhasson, amit máskor nem kell csinálnia. A saját telken csak abban az esetben lehet pihentető az üdülés, ha a családtagok mindegyike hobbijának él: kertészkedik, „nomád életre" vált. Ez a legnehezebben a nőknek sikerül: sokan közülük a legjobban felszerelt nyaralóban is főzhetnek, moshatnak, épp úgy, mit otthon. Ha üdülőben töltjük a szabadságunkat, sok pénzt, de még több türelmet is „vigyünk magukkal". Akkor lehet igazán kikapcsolódni, ha mindenki visz- szavonulhat a saját „világába", azt teheti, ami jól esik neki. Aki olvasni szeretne, azt ne rángassuk fel a közeli hegytetőre, hogy a kilátásban gyönyörködjék. Ha valaki nem szeret vízi biciklizni, ne vonszoljuk magunkkal csupán azért, mert egyedül gyengék vagyunk hajtani. Még indulás előtt érdemes tisztázni, hogy az üdülés nem lehet a családi spórolás színtere. Hangulatromboló, ha esetenként egy-egy „bóvli" megvásárlásán vitatkozunk. Külföldön nem érdemes állandóan banki műveleteket végezni, a tapasztalatok szerint úgysem lehet minden pénzt megtakarítani. Veszélyes vizekre „eveznek" azok is, akik az üdülés alatt szerepet játszanak, különösen akkor, ha többnek kívánnak látszani, mint valójában. Fürdőgatyában ugyanis nehezen derül ki rólunk, hogy milyen menő kocsink, beosztásunk van... Ellenben egy mobil telefonnal a kézben még a strandon is demonstrálható személyes „nagyságunk, fontosságunk, gazdagságunk". Csak éppen így pihenni, kikapcsolódni nem lehet. Még egy megszívlelendő tanács: az üdülők vékony falú szobái többnyire alkalmatlanok arra, hogy a férj és feleség egész évben szétdúlt szexuális harmóniáját e kis szobákban két hét alatt helyreállítsák... N.Zs. (FEB)
