Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-10 / 187. szám

1994. augusztus 10., szerda Tudomány Es Világa 7. oldal A Budavári Palotában nemrég érdekes kiálltítást rendeztek. Az idén másfélszáz éve született gróf Apponyi Sándornak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia egykori tagjának, a neves könyvgyüjtőnek és bibliográfusnak a hagyatékát mutatták be. A tudós, halála előtt egy évvel, 1924-ben írta azt az okiratot, amelyben teljes könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának adományozza. A közelmúltban zárult kiállítás bemutatta az Apponyi-család életútját, könygyűjteményük leg­szebb darabjait, közöttük az egykor gróf Apponyi Sándor tulajdonában volt első nyomtatott térképet, amely Magyaroroszágról készült. Ez Lázár deáktól származott, és 1528-ban készült. Lázár deák és az első hazai térképünk Haé* Könyvtáblára ragasztva találta meg A hazai tudományos régészet megalapítójaként számontar- tott Römer Flóris, egyik kéází- ratban fennmaradt tanulmá­nyában említést tett egy könyvtáblára ragasztott ma­gyar térképről, amelyet Bécs- ben talált meg. Feljegyzésében azt a véle­ményét fejtette ki, hogy 1558-ban készíthették. Felte­hetően falitérképként hasz­nálhatták és Lázár deák térké­péről rajzolhatták. Az érde­kesnek látszó felfedezésről je­lenleg sem tudunk többet. Sokáig nem értették... Dózsa György népe már javá­ban forrongott, amikor ez az első térképünk megszületett. Feltehetőleg két kiváló szak­ember munkálkodott rajta Lá­zár bíborosi titkár és munka­társa, Jacob Zeigler matemati­kus. Kellő felkészültséggel az előmunkálatok során össze­gyűjtött adatokat és helyszín- rajzi vázlatokat igyekeztek ösz- szesíteni. Talán egyszerű derékszögű fokhálózat alapján mintegy másfélezer település kis körje­lét szerkesztették papírra, majd ezeket nagyságuknak és rang­juknak megfelelő ábraképpel és nevekkel egészítették ki. Meg­rajzolták a folyók, tavak vona­lait és a hegyeket. A fennma­radó helyeken pedig elhelyez­ték az erdők kitöltő razjait. Az 1514-es parasztháború után a letisztázásra nem került és egészen be sem fejezett raj­zok feledésbe merültek. Az 1526-os mohácsi csatavesztést követő német behatolás idején -feltehetően a Budavári Kirá­lyi Palota Könyvtárában - ta­láltak rájuk. A kéziratot a neves humanista tudós és diplomata Cuspinianus adta ki. Erről tu­dósít a latin nyelvű címfelirat: „Magyaroszágnak e térképét négy lapon a tapasztalt férfi néhai (Bakócz) Tamás eszter­gomi bíboros érsek titkára, Lá­zár állította össze, s Georg Tanstetter-Collimitius vizsgá­lata felül és bővítette, így adta ki immár Honnanes Cuspinia­nus Magyarország és Csehor­szág legfelségesebb királyának, Ferdinándnak, Spanyolország hercegének és trónörökösének, Ausztria főhercegének ajánlva, és került kibocsátásra öfelséges oltalma alatt a keresztény világ használatára leyssnigki Petrus Apianus ingolstadti matemati­kus munkájával az Úr 1528. esztendejében.,, A térkép a középkori Ma­gyarország területét foglalja magában, az Árpád-kori bal­káni melléktartományokkal együtt. Az ausztriai és a temes- közi széleken tapasztalható hi­ányok inkább a befejezetlenség jelei, viszont Bécs és a szom­szédos helyek nyilvánvalóan Tanstetter pótlásai, mert ezek ábráinál hiányoznak a szerkesz­tésre utaló körjelek. A felirat szerint az egyes helyek közötti távolságokat - ábráik jeleit - körzőbe fogva, az alsó szegé­lyen szerkesztett mérföldskálán lehet kimérni. Földrajzi fokhá­lózat nincs a lapon. A keretben elhelyezett ég­táj-megnevezések hibásak, mert a térképet a tengerpart és más részek fekvése alapján az óramutató járásával ellenkező irányban mintegy 45-90 fokkal forgatták el. Annak szerkezeté­ben a délnyugati országrészek elpúsztatása miatt helyi torzu­lások mutathatók ki. Szemmel láthatóan megmu­tatkozik ez a Balaton hosszten­gelyének, valamint a Duna ba­jai és a Tisza zentai szakaszá­nak megtörésében. A szerkezeti hibák feltehetően a kiadás so­rán keletkeztek, az ország isme­retének hiányában. Az első beszédes térképünk ez a középkori Magyarország­ról. A legfőbb értéke a telepü­lésábrázolás. Ezek részint jel­képek, illetve látképi színeze­tűek, a középkori települések hírmondói. A mintegy 1400föl­drajzi név eredeti formában és túlnyomórészt hibátlanul író­dott. Ebből 1270 a településnév, amelyekből 356 esik a mai Ma­gyarországra. A nevek írása a helyi használathoz nyúlik visz- sza. A mátrai - palócos formá­ban írott -Arozlake például ele­tér a vértesi Orotzlanktól, holott mindkettő Oroszlánkő. Értékes a települések ilyen gondos feltüntetése azért is, mert térképünk egyedüli hely­zetképét adja a Mohács előtti Magyarországnak. Rávilágít arra: milyen mérhetetlen pusz­tulás szakadt rá azután, és ala­kult ki ennek következtében egészen más országkép. Gondoljunk csak az alföldi részeken akkor viruló települé­sek eltűnésére, a hegyvidék vá­raira, amelyekről még tanúsá­got tesz a térkép, de amelyek­ből a ránk omladozó falak is alig maradtak. A történelem régebbi esemé­nyeit ábrák, csataképek és fel­iratok jelzik, az 1526-i törökdú- lás területét pontsoros vonal mutatja. Alul latin és német nyelvű országleírás olvasható. Hazánk címerében Albrecht Dürer címerképét ismerhetjük fel. A bal felső sarokban a ke­resztény és a török által elfog­lalt területek színezésére utal a felirat. A fametszet kevés pél­dányából mindössze egy ma­radt fenn, amelyet egy évszá­zada szerzett meg a nagy ma­gyar bibliofil, Apponyi Sándor. A térképnek öt kiadása ismert. Minthogy a kézirat nem került elő, ezért a bemutatott, legko­rábbi és egyetlen példányunk eredeti számba vehető. A tér­kép alkotójának, a reneszánsz­ban gyökerező magyar térképé­szet nagy Anonymusának csuk­lyáját ugyan még alig tudtuk fellebbenteni, de ránk hagyott térképművét a korabeli munkák sorában az elsők közé, ha nem azok élére helyezhetjük. Emlé­két a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Lázár-deák emléké­remmel ápolja. Lázár deák tehát az első ma­gyar térkép készítője volt. Személyéről, ma is keveset tu­dunk. A bécsi egyetem anya­könyvében, 1508-ban, a be­jegyzett diákok felsorolásában szerepel Michael Rozen de Mytta Nobilis ex Ungaria - nemes myttai Rozen Mihály Magyarországról - neve. Őt néhányan azonosítják az esz­tergomi kanonok jegyzékében 1509-1514 közt szereplő Laza­rus Rosetti személyével. Mások azt a székesfehérvári Lázár nevű diákot tartják a keresett térképésznek, aki a bécsi egye­tem 1512-ben beiratkozott hallgatói közt szerepel. Ezt a felvetőt erősíti egy feljegyzés, amely szerint Georgius Tans­tetter matematika-csillagászat professzor, legkiválóbb tanít­ványával, Lazarusszal együtt készítette elő Bécsben az V. la- teráni zsinaton előterjesztendő naptárreform-javaslatát. Évek múlva szintén ő volt a Lá­zár-térkép kiadásának előkészí­tője. Egy adat Jacobus Zeigler- tól, a kor kiváló tudósától is származik, miszerint ő és Laza­rus a munka fő szerzője, akkor dolgoztak a térképen, amikor a magyar parasztok és pásztorok zavarogtak 1514-ben. Wolf­gang Lazius világhírű osztrák térképész az egyik művében hun nemzetségből származó­nak, tehát magyarnak nevezte Lázárt. A korai halála lehetetlenné tette a munka befejezését. In- golstadtban adták ki 1528-ban. Hegy-, víz- és névrajza rendkí­vül gazdag. Mintegy 1400 helység nevét tünteti fel. Közü­lük sok már nem létezik, így a térkép kultúrtörténetileg felbe­csülhetetlen érték. A települések egymáshoz vi­szonyított távolsága és helyzete bizonyítja, hogy a térkép váza csillagászati helymeghatározá­sokon, a részletek pedig konk­rét bejárásokon alapulnak. Mindez tudományos feldolgo­zást bizonyít. Mentusz Károly Lázár térképének tájolását so­káig nem értették meg. Még 1931-ben is egy történeti ta­nulmány azt írta róla, hogy „va­lamely Ptolemaiosz-féle tér­képhálózat helytelen értelme­zése idézte elő a téves beállí­tást...” A XVI. században - amikor a Lázár térképe készült - a domborzati ábrázolásnak sem­miféle tudományos, matemati­kai alapját nem ismerték. Ezért térképén a hegyek oldanézet- ben nagyjából egyforma úgy­nevezett „vakondtúrásként” je­lentek meg. Magassági adatok sehol nem találhatók. Érthető ez, hiszen a barométert még nem ismerték és a felvételezés­kor a háromszögeléssel, vagy különösen a szintezéssel vége­zett magasságmérésre nem gondolhattak. Ugyanakkor a térkép feltün­teti a csatatereket, így például Mohácsnál, vagy Galamboc- nál. A Balaton ábrázolásán Ti­hany szigetnek látszik, minden bizonnyal az átrajzoló tévedé­séből. Erdélyt viszont szépen mutatja. A későbbi másolók sem ér­tették meg Lázár térképének tá­jolását. Ezért más akkori kar­tográfiákon a Duna egyenes vonallá nyúlt, holott Lázáré a váci derékszögű kanyart jól mutatja. A deák térképén pontozott vonasor látható, amely a Tisza mentén Vácon át nyugat felé húzódik. Győrnél átmegy a Dunán, majd annak a vonalá­val párhuzamosan Pécs, Sábác irányában halad. Ezt sokáig hadiútnak gondolták. Száza­dunk kiváló földrajztudósa Cholnoky Jenő kimutatta, hogy Lázár térképére a törököktől elpusztított területet jegyezték fel. Ez a vonal a kartográfia egy második kiadású lapján látható és azt ábrázolja amelyet tönkre­tettek. Az 1454-es szendrői, az 1526-os mohácsi ütközet, to­vábbá az al-dunai Traianus- híd képe 1529 végén kerülhetett a térképre. Lázár munkáját 1528-ban Krakkóban is kiad­ták, amelyet Bradorics István, II. Lajos király tanácsadója in­tézett. Részlet Lazius térképéről. Lázár deákot néha Wolf­gang Lazius - Lázi Farkas - orvosprofesszorral, a mű­kedvelő térképésszel tévesztik össze. 1538-ban kapott orvos-doktori oklevelet, majd nálunk katonákat gyógyí­tott. Komoly érem- és régiséggyüjteményt mondhatott magáénak. Foglalkozott hazánk térképének elkészítésé­vel. Ismerte és használta Lázár deák művét is. Ma is a legteljesebb magyar bibliográfia...! Már korábban említettük gróf Apponyi Sándor nevét, akinek egykor tulajdonában volt Lázár deák térképe. Párizsban szüle­tett - 150 évvel ezelőtt - 1844 január 19.-én. Diplomatának tanult, kövcetségi attasé volt Londonban és a francia fővá­rosban, azt követően az utóbbi helyen követségi titkár. Apja halála után visszavo­nult a diplomáciai pályától és hazajött. A család lengyeli kas­télyában élt, ahol könyvészet­iek történelemmel és régészeti kutatásokkal foglalkozott. A századforduló előtt öt évvel felajánlotta gyűjteményét egy Szekszáradon létesítendő mú­zeumnak. Anyagi támogatásá­val Wosinsky Mór, feltárta az őskori leletekben gazdag „len­gyeli sáncot.” Apponyi tervszerűen gyűj­tötte a magyar vonatkozású külföldi könyveket, a hungari- kákat. Ennek a négykötetes ka­talógusa máig a legteljesebb hungarika-bibliográfiánk. A sok különlegességet tartalmazó könyvtárát - amint már utal­tunk rá a bevezetőben - 1924— ben a Magyar Nemzeti Mú­zeum Országos Széchenyi Könyvtárának ajándékozta. Egy évvel később - a mecénás halála után - került annak a bir­tokába és mindmáig egyik fél­tett kincse. A tudós munkásságát elis­merve előbb a Magyar Tudo­mányos Akadémia igazgatójává választoták 1888-ban. Hét év­vel később - 1905-ben - pedig az akadémia rendes tagja lett és maradt egészen haláláig. Honterus térképe. Lázár deák munkája alapján a brassói Flonterus János - aki 1498 és 1540 között élt 1532-ben Bázelben kiadta Erdély térképét. Nemsokkal a halála után, 1542-ben Rudimenta Cosmographia címmel tizenhat térképből álló gyűteménye látott napvilágot. Ezt barátja Pesti Gáspár közreműködésével készített, ame­lyet később Zürichben újra kiadtak. Lázár térképe, amely kézzel készült fametszet. Lázár térképének díszes megjelenésű címrajza.

Next

/
Thumbnails
Contents